Szeretnék jobb ember lenni. Olyan állapotban, amikor már nemcsak az befolyásol, hogy mások hogyan hatnak vissza rám, hanem magabiztos önállóságban létezem. Szeretnék figyelmes lenni, erős, mindig tudni, hogy mi a célom.
Olyan bizonytalannak érzem magam…talán csak fáradt vagyok…
Naponta ezernyi nem kívánt gondolat suhan át az agyamon. Nem tudok koncentrálni, mert nem látom a célt, elveszett vagyok. A saját gondolataim burkában élek éjjel és nappal… (régóta csak rosszakat álmodok éjjel, nappal változó 🙂 )…
Szeretnék kevesebb gyógyszert szedni, de most érzem, hogy állandóan azon gondolkozok, hogy mit gondol az a másik, a másik ember, a többiek…
Valahogy egy fal választ el mindenkitől, és nem jó így élni…
Elválaszt a burok a világ valódi természetétől, félek megérezni mások valódi gondolatait, mert nem tudom, hogy mit kezdjek vele…nem tudom,hogyan viselkedjek…
Nem tudom határozottan képviselni, amit szeretnék, hanem inkább elsomfordálok. Nem akarok megbántani senkit…
Félek tenni, mert félek a végzetes hibáktól. Félek az emberektől…
El kéne szöknöm ezektől a gondolatoktól, de mindig visszatérnek az önmagam ócsároló szavak, és lehúznak a mélybe…
Szerző:
