Azzal kezdem, hogy ez egy betegség. Nem feltétlenül mindenkinél, de nálam biztosan. Ugyanis betegesen rá vagyok kattanva a témára, így vagy úgy. Nem telik el nap, hogy ne foglalkoztatna. Vagy az erotikus része, vagy a kislányokért rajongás, vagy ezeknek a dolgoknak a társadalmi vonatkozásai…
Ez nem kiegyensúlyozott élet.
A dolgok eredetét, a kezdeteket, a lelki vonatkozásokat már nagyrészt kikutattam, de ez nem oldja meg a problémáimat. De azért jó, hogy már sokat tudok.
És most az erotikáról:
Nem vagyok kizárólagos girllover, mert a felnőtt nőkhöz is vonzódom (van felnőttel párkapcsolatom). De a kislányokhoz sokkal jobban. Nagyjából tisztában vagyok ennek az eredetével. Gyerekkoromban keresendő. Néha úgy érzem, ez már így fog maradni. Számomra a normális szexuális érintkezésen kívül szükséges a maszturbáció, amihez a pedoerotikus fantáziáimat használom fel. Ezek a fantáziák nem durvák, nincs bennük erőszak, szenvedés.
A legnagyobb problémám vele, hogy valamiképpen mindig bűntudattal társul, ezt nem sikerült eddig teljesen kiküszöbölnöm. És a másik nagy baj, hogy kialakult egyfajta függőség. De erről majd máskor…
Szerző:
