Még két téma kimaradt, amikről kérdezni akartam.

Alkalmazta valaki az autogén tréninget? Mik a tapasztalatok? Hogy működik?

Másik kérdésem. Hogy zajlik a pszichoterápia? Van valamilyen szokásos forgatókönyve? Vagy csak egy beszèlgetés?
 

Köszönöm.

Kedves Kleó!

Köszönöm a részletes és gyors válaszodat. Pszichiáternél nem jártam a problémámmal, de most kérek időpontot. Előzetesen csak annyit tudok, hogy van a közelemben két pszichiáter (akik pszichoterapeuták is egyben), ahhoz megyek, amelyik hamarabb fogad.
Ez a lelki baj, fájdalom is olyan, mint a fogfájás, nem tudom elviselni és amint lehet, el akarok jutni a segítségig. Jó lenne végre egy átfogó képet kapnom magamról, hogy gyerekkoromban is már depressziós voltam-e (nehéz gyerekkorom volt), hogy azóta is, ez-e a bajom, emiatt volt-e a sok gondom az életben, a magányom abban a korban, amikor mások már régóta családosok (már én is szeretnék, de nem betegen).

Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy nálad az írás és járkálás szóba sem jött? Úgy érted, nem tudtad volna ezeket megcsinálni?
Azért teszem ezeket, mert azt tapasztaltam, hogy oldja a szorongásomat, izgatottságomat. A fáradtság is, ma csak úgy tudtam aludni 2 órát, hogy több óra járkálással kifárasztottam magamat szinte összeesésig, ekkor elhalványultak a szorongást és feszültséget okozó gondolatok, problémák és csak azt éreztem, hogy el kell dőlnöm és aludnom. Most is álmos vagyok, kába, de legalább így egy fokozattal jobban vagyok.

A vitaminok rendszeres szedését ki fogom próbálni. B vitamint szedtem, de csak rövid ideig.
A CBD-t is kipróbálom és megírom, hogy mire jutottam vele. Jónak tartják, de még nem sok személyes tapasztalatot olvastam róla. A THC-t kis mennyiségben sem szeretném kipróbálni, mert úgy tudom, hogy valakinél szorongást okoz.

Az Eleniumot nem rendszeresen szedem, hanem csak akkor veszek be belőle, ha erősebb szorongás, izgatottság jön rám. Ha úgy érzem, akkor beveszek egy 5mg-osat, ha nem használ fél óra alatt, akkor még egyet és olyankor bízok abban, hogy használni fog.
Használok természetes szereket is, mint a Valeriana, de gyengék. Alváshoz ki fogok próbálni valamilyen melatonin készítményt.

Szia!

Pszichiáternél még nem jártál? Hatásosabb gyógyszereket tudna felírni, habár... csodát egyik sem tesz. A pszichológushoz járás mindenképp szükséges.

Azért az a tapasztalatom, hogy "ki kell várni az idejét". Nekem a legrosszabb major depressziós időszakom majd' 10 hónapig tartott, de ilyesmi, hogy írás meg járkálás szóba sem jött. Mindez antidepresszáns stb. mellett.

Az omega 3-on kívül még szokták javasolni a B-vitamin-készítményeket (Millgamma vagy B-komplex), jó idegvédő hatásúak, meg az E-vitamint. CBD... hát, keményebb, a THC fű formájában speciel engem nagyon nyugtatott. A CBD-olaj ártani biztos nem fog. Az Elenium viszont benzodiazepin, mint a Xanax, Frontin, Rivotril, csak sokkal gyengébb, de szintén erősen addiktív. Ilyen szintű álmatlanságra a macskagyökér cukorka, talán melatonin-készítményt megpróbálhatsz. Ha ragaszkodsz a természetes dolgokhoz, az Eleniumot felejtsd el! 

Sziasztok!

Új vagyok itt. Már három hónapja szenvedek a depressziótól, ami egy hónapja súlyosabb. Ez nem új, voltak már 5-8 évente megjelenő, pár hónapig tartó, hasonlóan súlyosabb depressziós időszakaim. Azok lefolyása mintha másabb, gyorsabb lett volna. Annyiban szokásos, hogy jelen van az önhibáztatás, őrlődés, szorongás. Bármilyen emlék feltör, szorongani kezdek, de nagyon. A legszívesebben elmenekülnék a saját fejemből, vagy kiszaladnék a világból egy olyan helyre, ahol semmi nem számít. Nem tudok aludni, pedig fáradt vagyok, csak járkálok, ezzel egy minimális részét el tudom vezetni a feszültségnek. Közben írok.
Az ezt megelőző esetben kineziológushoz jártam. Az azt megelőzőben pedig pszichológushoz. Ezek nem tudom, hogy mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy kimásszak a depresszióból, talán nagy szerepük volt benne, talán magától is elmúlt volna. Most viszont makacs. Ahogy a korábbi esetekkor, szedek omega 3-at (régen javasolták) a valerianát, néha nyugtatót (elenium, vagy más ha van). Egy hete próbálkozok hemp oillal, amiben sajnos nincs cbd, ezért már rendeltem rendes CBD olajat. A CBD állítólag hatásos depresszió, szorongás ellen. Van ezzel valakinek tapasztalata?
Pszichológushoz is bejelentkezek, hátha a jövő hétre kapok időpontot.
Van valakinek valami jó tanácsa hogy addig is kihúzzam? Jó nyugtató, hatásos szorongásoldó, hatékony altató?

Köszönöm

Igen, ezekben a dolgokban valóban igazad van:-)

Az a helyzet velem, hogy azt tudjátok már régi tag vagyok itt, hol sokat írok, hol kevesebbet, de most amiről szeretnék írni az nem annyira jó dolog... vagyishogy nem az, hogy rossz, de nem is jó. Már jó ideje belekerültem egy "valamibe" amiből - úgy érzem, H nincs kiút. Erről itthon is és a pszichiáteremnél is hallgatok, mivel úgy tűnik ez tabu téma. Már mindenki tudja mégis úgy érzem nincs segítség (igazi), csak szenvedek. Szerelmes vagyok 11 éve kb. S azóta csak bánkódom. A családom nem tud segíteni. Úgy érzem, Csak Az Igazi Szerelmem tudna, de szerintem Ő sincs jól hanem nagyon szenved. Nem tudom mi lenne a "megoldás", ha van egyáltalán... az embereket hárítom, bezárkóztam, magamba vagyok fordulva. Nem mondanám magam igazán "mosolygósnak", de valahogy az illik rám is, H "mosolygó" depressziós, mivel nem annyira beszélek ezekről senkinek csak rágódom egymagamban. Leginkább 1dül szeretek lenni itthon is...

Jó, ez tetszik  

Ha nem élnél, nem tudnál gitározni.

Persze, minél előbb meghalunk, annál tovább leszünk halottak, de szerintem a gitározás jobb dolog.

Rohadt krva szorongás. Fénysebességgel repülök tőle a mélybe és fél percen belül ott vagyok hogy miért élek még.

Csütörtökön volt a régi barátnővel találkozás, ami miatt előzetesen szorongtam. Jelentem: a barátnő is szorongott a találkozástól, és tartott attól, hogyan fog elsülni, pedig neki semmi baja, "normális". Néhány óra múltán vallotta be. Én elég jól viseltem a helyzetet, szinte még jobban mint a barátnő: ő eleinte zavarában túl sokat beszélt, vagánykodott, aztán akkor lett jó az egész találkozás, miután levette az összes álarcát és a valódi problémákról kezdtünk el beszélgetni. Az ő problémáiról, amikről kiderült h nem kevesek, és valamennyit az enyémekből. Végül nem volt rossz. Nehezen indult, de aztán jobb lett. Köszönöm, Kleó a támogatást.

Nem előszörre történt ez. Csak már néhányszor bebizonyosodott, h nem megy neki. Akkor meg miért venné el a helyet más elől, aki feltehetőleg élni is fog a lehetőséggel?

"Nem vettek fel a rehabforce ba,nem vállalnak most maradhatok a semmibe mint eddig." (Szomorkodó topic, Kharzak)

Ha van orvosi szakvélemény a megváltozott munkaképességről (a depresszió is benne van, a súlyosabb esetek így értelem szerűek szerintem), akkor nem tehették volna meg. Meg a szocfogl intézményeknek is lehet írni közvetlenül talán.

Valahol írta, h a rehabos munkaközvetítőből IS elzavarták...

Szociális foglalkoztató, megváltozott munkaképesség miatt.

Keresni nem fogsz vele sokat, de legalább van munkahely és nem valószínű, hogy lenéznek a többiek (ha te sem nézed le őket).

sokat veszekszem anyukámmal,azt mondja mennyek el dolgozni meg aligvárja hogy agyvérzést kapjon.

Akkor csak szépen, sorban. Most még ne aggódj a súlyod miatt, ráér miután helyrejöttél. El fog múlni. Most aludj sokat. Szép álmokat!

Most keltem fel az ágyból,megint sokat alszom tegnap pedig nem.

Pl most indulok futni. Gyere te is, kharzak, itthon beszámolunk, hogy kinek hogy ment!

Egyetértek Kleóval. Én is szedek AP-t, én is hízok, de nagyon vigyázok mindenre: étkezés, mozgás, étvágycsökkentő szerek szedése stb. Javaslom neked is ugyanezeket. 

Az AP-k hizlalnak!!! Már csak ezért IS csökkenteni kellene a számukat-mennyiségüket. Amellett javasolt egy kicsit több mozgás, mint a szoba–konyha távolság megtétele.

Hogy tudnék lefogyni? Nagyon meghíztam és zavar félek hogy cukorbeteg leszek vagy bármilyen betegségem lesz.

Á, 5 perc elteltével olyan lesz, mintha tegnap váltatok volna el! Nyugi!

Szorongok, ha rég nem látott baráttal kell találkoznom. Ma jön hozzám egy régi barátnőm, akinek még a lányát is megkereszteltem, és nem várom. Nem beszéltünk több éve, nehéz lesz folytatni a fonalat. 

Ez nagyszerűnek hangzik, tényleg szép napunk van. 

Valahogy csak megoldom a pénzt. Természetesen ez nem csak ettől függ, egyszerűen az idő sem alkalmas most arra, hogy foglalkozzak a mentális problémámmal. :D 

Szia Sofie, én jobban vagyok tegnap óta. Aludtam 12 órát és elmúlt: ma több az életkedvem, megyek bevásárolni, észre veszem, hogy süt a nap, több az energiám, stb. Ma beszéltem skypeon félórát a pszichonalaítikusommal, úgy tűnik velem minden rendben. Viszont neked is elkellene valami segítség az biztos. Sehogyan sem jönne ki a büdzséből akkora összeg, hogy eljuss szakemberhez? Ölellek, B

Nem sajnos, sőt, egyre rosszabb minden. Már nagyon föladom a dolgaimat, egyelőre nem is megyek orvoshoz.  :I Nem kételkedem afelől, hogy nekem vegytiszta depresszióval van dolgom, szóval ha te is így érzed magad, érdemes elgondolkodni, hogy segítséget kell kérned, mert ez nem természetes. 

Szia Sofie, jobban vagy azóta? Nagyon különös, mert én is tapasztalok ilyent, mint amit leírtál, de nekem csak másfél napot tart, és utána helyrezökken. Sajnos az elmúlt hónapokban elkezdett egyre rendszeresebbé válni ez a "rossz nap", múlt héten szerdán volt, most kedden. Együttérzésem. 

Én álmosan és éhesen, de valamelyik csak pszichés tünet. Vagy mindkettő?

Sziasztok! Hogy vagytok?

Kedves fórumozók!

Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi

sziasztok!

Ma találkoztam néhány ismerőssel,rokonnal,és hát borzaztó volt az egész.végigszorongtam magam nem éreztem jól magam,szerintem vissza estem. a gyógyszereket szedem előírás szerint de beszélek dokival hogy injeckiót kérek és tegye le ezt a sok szart mert nem használnak. igazából a szorongásom ami igazán gátol az egészben nem is a skizofréniám,márha az vagyok.

Köszi az infót. A SOTE felnőtt pszichiátriai szakambulanciáján gondolkozom.

Szia!

https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb

És vannak tb-finanszírozott pszichiáterek a rendelőkben is. Jó volna, ha mielőbb felkeresnél egyet.

Sziasztok!

Nem tudom, a legjobb topicba írok-e....Eléggé magam alatt vagyok és hát szeretném kiírni a dolgokat, segítséget kérni.

Egy jó ideje teljesen életkedvtelen vagyok. Nagyon sokat agyalok a múltban történt hibáimon, nem tudok sok mindenen fölül kerekedni. Nem találok semmit magam körül, ami boldoggá tenne. Úgy érzem be vagyok zárva az agyamba, a szobámba, ebbe az életbe, és egyszerűen nem bírom. Nem tudok eleget tenni a kötelességeimnek, nem tudok tanulni, ami még több fusztrációhoz és szorongáshoz vezet. Az évek alatt az eredményeim egyre rosszabbak lettek, és már nem tudok tovább lépni, egyszerűen megálltam egy helyben. Megrekedtem.

Túl sokat alszom és még sem eleget, állandóan fáradt vagyok.

A barátaimhoz nincs kedvem - néha önkéntelenül is kihasználom őket, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. Szívem szerint ellökném őket; nem bízok valójában bennük. Ha társaságba vagyok, szoronogok az ellenkező nemtől. Ha iszok, gyakran kellemetlen szitukba keveredek, leégetem magam. Úgy érzem, hogy teher vagyok az embereknek.

A családommal élek, de undorodom tőlük, (pl.evésnél). Egyszerűen csak nyomom el magamban ezt a frusztrációt. Már nem is sírok igazán, csak létezem, fájdalommal, dühhel irigységgel belül. Túl sok mindent cipelek. Azt érzem, hogy nem tudna más megérteni, ezért nem is osztom már meg a lelkiiállapotom másokkal. 

Tényleg szörnyen érzem magam. Szeretnék pszichiáterhez járni, de nincs pénzem rá. Az egész életem annyira kilátástalannak látsziik, és utálom magam; legszívesebben eltünnék. 

A szerelmet is?

De hát még magadat sem szereted, mást akkor hogyan tudnál szeretni? A szerelem csak elmebaj. A szeretet egész más. A szerelem kivetítés, a szeretet látja is a másik embert. Ha mindkettő van egyszerre, na az jó lehet...

Kezdd magaddal a szeretetet. 

Jó ez a mondat. "Túl sok a gondolat". 

Tanulmányozd a buddhizmust. Javaslom még úgy általában a spirituális olvasmányokat, Müller Péter jó kezdetnek. Vagy ott van Eckhart Tolle, aki súlyos depressziós is volt, sőt, csövezett az utcán két évig, most pedig milliárdos, és nevetgélve tartja az előadásait. Ránézek, és már vigyorgok, mert eleve olyan vicces a feje. 

Amikor apám látta, hogy magam alatt vagyok, - és erre nagyon komoly okaim voltak - mindig elhívott sétálni a rétre. Ha van bárki, aki szeret, mozogjatok a természetben. Akkor is, ha nincs kedved indulni!!!

Tudsz zongorázni? Az de király lehet! Én mindig vágytam rá, de nem volt lehetőségem. 

Ezt depressziónak hívják, elvileg pszichoterápiával + gyógyszerrel gyógyítható.

Mi az a "normális"?

Milyen a többi ember? Én úgy tudom, az emberek kb. 75%-a bármekkora szemétségre rávehető majom. Simán mennek pl. katonának, bárhol a világon. És lőnek agyon bárkit, "mer' asztmonták". Taposnak lefelé, és nyalnak felfelé. Sokan a saját gyereküket is addig és akkor "szeretik", amikor és amíg megfelel az ízlésüknek. Vagyis nem szeretik a saját gyereküket sem. Elég csak elolvasni, milyen sztorikat írnak emberek bárhol a szüleikről...rettenet. Hát noooooormááááális?!

Én sosem akarnék ilyen lenni.

Mind így vagyunk ezzel néha.

De hiba lenne emiatt eldobni az egy életünket.

"Fáradt lelkem égbe

Testem főldbe vágy..."

Le kell szarni amit más mond. Azt is, amit én mondok. Belül kell egyensúlynak lenni, a külső vélemények csak felborítják ezt, és aztán a külső vélemény lesz a te véleményed is.

Gondolj a pókra, nem az volt, hogy "jajj igaza van, nincs is ott pók", hanem a saját véleményedet juttatad érvényre, "bzdmg nem látod a pókot" - kifejezéssel.

Lehet...

Mindig mindenki szerint mindent csak túlreagálok, de az, hogy közben mi zajlik le belül senkinek nem számít. Tudom magamról, hogy nem vagyok normális. Nem vagyok olyan, mint a többi ember. Szeretnék olyan lenni, de nem megy.

Ezért nem múlnak el ezek az érzések, ezért nem lehet engem szeretni, ezért hiszem azt, hogy törődök másokkal, holott talán lofast nem ér semmi, amit teszek.

De be is fejezem, mert megint csak felzaklatom magam... Elzárom az érzéseket. Elkussoltatom magam. Aztán vagy jön az újabb ordítós, hányós roham vagy a falcolás. Nekem már tök8...

C, B, D, A vitamin hiány (tavaszi fáraccság).

Vagy emós lettél (sírás a póló miatt).

A valaki helyett meg másvalaki, akár búfelejtő céllal átmenetileg.

Szerintem.

Igen, ez depresszió. Valamit tenni kéne vele, mert elmélyülhet. 

Nem érti ám senki, aki még nem volt benne, sőt olykor még olyan sem, aki már átélte.

Úgy érzem, egy icipicit korai még ez a qrva nagy belefáradás...

Nem tudom mi van velem... Talán ezt hívják depressziónak...

Alig alszom, fáradt vagyok, de nem bírok aludni. A határidős munka miatt 18 órát lehúztunk, mégsem tudok aludni éjjelente, csak 5-öt.

A nyugtató nem hat. Folyton zaklatottnak érzem magam. Ma reggel elbőgtem magam azon, hogy gyűrött a pólóm. De nem csak simán sírtam, zokogtam. Húgom, meg nézett, hogy mi bajom van.

Apa hívott ebédre, de nincs kedvem oda se menni.

Semmi nem okoz örömet. Se a vidám zene, se a zene se a zongorázás, se a gyönyörű idő. Ki se akarok mászni a szobából.

Úgy érzem, mindenki terhére vagyok csak, senkit nem érdeklek.... Magányosnak érzem magam és olyan egyedül. De közben én zárok be, nehogy mások terhére legyek.

Hiányzik valaki, de asszem őt nem érdeklem már... De ez nem újdonság. Sok mindenki van ezzel így, hogy nem érdeklem... Sokan hagytak már magamra...

Senki nem érti ezt... SENKI... Hugi is csak haragszik érte rám, amiért így viselkedem. Én meg csak zokogok.... Minek élni így.... Belefáradtam az életbe...

ha krónikus beteg vagy és leszorongtál kb. 10 évet, már fel sem tűnik

Ez jó módszer, én saját magamtól "fejlesztettem ki". Ha jön a fóbiás gondolat (mentő hangja, balesetről olvasni vagy látni képeken - valóságban például), akkor azt mondom, hogy ezek csak hülye gondolatok a hülye agyamban. Meg van egyfajta átirányítás is, hogy azt gondolom:  nem X-ért megy a mentő akit kedvelek, hanem Y-ért akit utálok.

Sajnos a "mit gondolnak rólam az emberek adott szituációban", vagy a "nem kapcsoltam ki reggel a szobában az elosztókat, felgyullad a lakás" típusúakkal nehezebb az ignorálás.

Sziasztok! Én meggyógyultam a depresszióból és a szociális fóbiából, nektek is sikerülhet! Csak ne adjátok fel! Szívesen beszélgetek bárkivel a problémáiról vagy bármi egyébről! S, ha tudok segítek.