Melyik napokon rendel a pszichológus?

"Az oldalon az van kint hogy a pszichológus rendelési idejében lehet őket hívni na most ha este 20:00ig van rendelés akkor tegyük fel 16:00 órakor is hívhatnám őket nem szólnak rám?"

Nem. Ha hétfőn 16-tól 20-ig vannak, akkor bármikor telefonálhatsz ebben az intervallumban.

Gondolom szociális fóbiád lehet... Mármint erre tippelnék.

Holnap délelőtt 8-tól 12-ig vannak?

Nem tudsz valakit megkérni, hogy telefonáljon helyetted? 

Ezen a problémán miért röhög a pszichiáter???

Sziasztok! Nem tudom jó helyre írom-e de kérlek segítsetek:( Nagyon szorongok (gyógyszert szedek rá) a pszichiáterem már hónapok óta kér hogy hívjam fel a pszichológust és kérjek időpontot de én nem merem felhívni ezt mondtam is a dokimnak de csak lecseszett és kinevetett.Múlt héten nagy nehezen rászántam magam hogy felhívjam de akkor nem volt bent a pszichológus ezért ma kellett volna hívnom őket délután de nem vették fel. Az oldalon az van kint hogy a pszichológus rendelési idejében lehet őket hívni na most ha este 20:00ig van rendelés akkor tegyük fel 16:00 órakor is hívhatnám őket nem szólnak rám? Annyira félek hogy leszidnak hogy nem ilyenkor kell időpontot kérni hanem mondjuk reggel(megtörtént már ortopédián). Egyszerűen nem merek telefonálni bepánikolok és szétkaparom a bőröm de ha meg nem kérek időpontot akkor a dokim fog leszidni megint hogy mekkora egy kretén vagyok.Olyanokat is bemesélek magamnak hogy direkt nem veszik fel nekem és ott ülnek a csörgő telefon mellett és azt várják mikor hagyom már abba a csörgést. Hiába veszek be nyugtatókat telefonálás előtt nem hat semmit ma még aludni se fogok tudni a holnap miatt mert telefonálnom kell de jaj úgy félek hogy leszidnak és a pszichiáterem is megtudja:( vagy a pszichológus is úgy fogad hogy na itt van az aki mindig rosszkor telefonál...Úgy szégyellem magam hogy 23 évesen nem vagyok képes időpontot kérni. Hogy győzhetném ezt le?Nem tudom mit tegyyek:(

Értem. 

Ez nem egy barátkozós mondat hogy még mindig depizel.Amugy sose ért rá szinte .Szóban se beszéltünk még neten.Kurvára rosszul esett mert nem én akarok ebben lenni hanem egyszerüen megszünt az örömre való képességem.Nem én választottam.

Lásd még a vastagon szedett mondatot.

És mi van, ha csak barátkozni akart? 

Én abban bízok most hogy leálltam a komolyabb gyógyszerekkel, hogy az agyam hátha megpróbálja természetesen termelni a szerotonin-t meg a dopamin-t. Mellesleg én is szarul vagyok, de volt már ennél rosszabb is. Xanax 0,25öset szedek csak, napi 1-et meg omega 3 vitamint.  Hátha nem golyózok be most.. tiszta szerencse lenne ha valami módon jobban lennék, komolyan.  

Sziasztok.Nem tudom hol kezdjem de kezdem az elején.Több féle diagnózist is kaptam már pl szorongásos depresszió,pszichotikus epizód,egyéb skizofrénia ,disztimia.Ebből a hangulati zavarra vonatkozó depressziót igaznak látom.Egyszerüen nincs kedvem reggel felkelni mert annyira rosszul érzem magam.Meg mi a francért keljek fel ha semmi nem okoz igazán örömet?A tököm tele van.Jó lenne ha lenne valaki akivel tudok beszélni szóban neten vagy élőben. az segit kicsit elfeledni a gondjaim.Deperszonalizációm is van.Jó oké nem megoldás az öngyilkosság de akkor mégis mi?Azt látom hogy egyszerüen évek óta szarul vagyok főleg mióta ért egy trauma is.Meg látom a sokféleséget mégse tudok örülni igazán annak hogy mennyi növény állat meg ember van.

Dehhhogy haragszom, segíteni próbáltál... Egyébként sajnos ezelőtt sem ment, de, szintén sajnos, te is ismered a fizikális korlátokat...

Óó, jajj, ne haragudj... Mondjuk, nekem sem megy már pár éve a lótusz, mivel az egyik térdem végérvényesen tönkrement, műtötték, csak előre-hátra mozog, a másik meg szimplán kopott a sok sántítás miatt, amit a másik miatt elszenvedett...hmm, pedig hogy szerettem lótuszba lenni, stabilabban ültem, mint egy székben...de annak is vége...fene... Ja, de a dudva azér nő a kertben, szerencse, hogy még ásni meg kapálni azért tudok...

Ja. A csavarral a gerincemben, amivel csak gyógytornázni meg sétálni szabad? Mert ha elgörbül, kerekesszék... Még 1x műteni ugyanott nem lehetséges.

Próbáld ki 10-12 óra kemény fizikai munka után...ha van kerted, ássál egy kicsit...meg hasonló dolgok, amelyek fizikailag elfárasztanak...nekem ilyenek után könnyebb volt...

igen.

Nekem ez nem megy, még a lélegzet-figyelés sem, mantrázás alatt is párhuzamosan futnak a gondolataim.

Igen. A meditáció afféle gondolatnélküli-létezés, vagy valami hasonló...régen, gyakorló buddhistaként meditáltam, csak később elvesztettem a hitemet, az életkedvemmel meg az összes, értelmes céllal együtt, most már nem tudok se meditálni, se egy rohadt vajas zsömlét megenni normálisan. Drogok, kényszerképzetek, meg hasonló dolgok váltották fel a viszonylag harmonikus létezésemet a világban. De ettől függetlenül, legalább tudok valami hasznosat is mondani a témával kapcsolatban.

Mondom, hogy hülyén írta le. A szabadon futó gondolatok nem meditáció.

Meditációnál nincsenek gondolatok, nem gondolsz semmire. Igen nehéz dolog éber tudatállapotban csinálni, ha 1 percig tudod tartani, akkor már jónak számít. Kezdésnek, ha a légzésedre figyelsz (kilégzés-belégzés), és eközben semmi más nem jelenik meg gondolat formájában, akkor jó vagy. Ki lehet tolni 20-60 percre, de ahhoz a legtöbb esetben hónapok kellenek, rendszeres gyakorlás esetén. Van a „tárgyas” meditáció, mikor egy valamire figyelsz, nem ülve-fekve, hanem pl. munka közben (söprögetés, gereblyézés, monoton munka, futás, monoton sporttevékenység, stb.). Leegyszerűsítve, nem az mp3 lejátszóval a füledben fűrészeled a gerendát, vagy kávézás közben kattintgatsz a SolidEdge-ben, vagy az Excel-ben... Összekeverik a meditációt sokszor a képzelet használatával (pl. amit az agykontrollnál csinálnak), az imaginációs, vagy kontemplációs technika. A meditáció hasznos tud lenni az agynak, meditáció közben megpihen, a hétköznapokban jobban tudod kezelni a feszültséget, a hülyeségeket, összeszedettebb lesz a gondolkodások. De ahhoz jól kell csinálni, meg egyátalán, csinálni kell.

Nem szedek rendszeresen gyógyszert. Van 0,25 mg-os Frontinom,de azt csak vészhelyzetben szoktam bevenni,amikor már tényleg nagyon szar,olyankor többnyire használ is. Citromfű és galagonya tea keverékét iszom napi szinten,szedek vitaminokat és magnéziumot. Psziho dokinál még nem voltam,egyelőre várok. Eltekintve attól,hogy mindig is félénk és szorongós voltam,de cserébe mindent elfojtottam magamban,mert muszáj volt erősnek látszanom ,eddig nem volt semmi bajom. Gondokkal bajokkal ,ha olykor nehezen is,de mindig megküzdöttem. Így mint betegség(ha lehet annak nevezni)nem túl régóta,kb 1,5 hónapja jelent meg. Próbálok megbírkózni vele aztán ha úgy látom,hogy nem megy akkor kérek segítséget.

Pontosan nem is tudom mi a különbség a meditáció és a hipnózis között. 

De nekem is le kell menni alfába hozzá.

Köszi. 

Hát ilyesmiket írt ez is (csak zavarosabban), meg hogy mindezt meditációban. (Sztem inkább hipnózisban lehet.)

Na ez olyasmi, hogy ezek a személyiségrészek (ami mindenkinek van) sokszor nem tudatosak hogy vannak. Ezért van az hogy én pl. rágom a körömágyam, más meg pl. veri az asszonyt de a saját tudattalan frusztrációja miatt. Ilyenkor ezek a fel nem ismert ének buknak a felszínre, próbálnak kommunikálni. Nekünk meg ezeket fel kell ismernünk, jó esetben alakot/arcot/formát/hangot tudunk neki adni. És ami a legfontosabb: meg tudjuk tőle kérdezni hogy mire van szüksége. Erre egyébként baromi nehéz megtalálni az igazi választ, ehhez kell a jó terapeuta. 

Szóval a lényeg, hogy megtaláljuk a fel nem ismert alszemélyiségeket, megtudjuk mikor és miért "keletkeztek" és mit szeretnének elérni.

Egyszerűnek hangzik de nagyon nem az.

Mármint nem megérteni, hanem jól végigcsinálni. Terapeuta nélkül nekem is csak a megtanult, alap dolgok mennek.

Csak nem.

Az "egyesítés" biztos, h ott van, de vmi olyan, h itt is a személyiségrészek "kommunikálnak" egymással. ?

Szerintem a disszociatív személyiségzavarnál van az.

Azok külön személyiségek, nekem meg egy van, mindegyik én vagyok.

Remélem nem zavarjuk össze Antalt

Csak munka velük... hát, részletesebben, mégis lehet ua.

Lehet hogy van olyan is, de nálam egyesítésről nem volt szó.

"Személyiségrészek egyesítése."

Teljesen átérzem ezt. Szedsz valamilyen gyógyszert? 
Nálam kiderült azért voltak (néha most is vannak) ilyen szorongásos epizódjaim (én pánikolásnak éltem meg), mert az egóm részei, az énjeim konfliktusba kerültek egymással. Nekem ezen a "parts work" terápia segített nagyon sokat. Nemtudom, hogy mi a magyar neve, angolul elég sok mindent találni róla. 

Hát ettől nem lettem boldog Annyira alattomos állapot. Most is benne vagyok. Teljesen jó napom volt, majd egyszercsak melóból hazafelé jövet éreztem,hogy a gyomromban megjelenik egy érzés majd egy löket megindul felfelé a torkomon(mindez 1-2 mp alatt) és készen is volt az "elbaszomazestédet" koktél: félelemmel vegyes szorongás,enyhe mellkasi nyomás és szédülés. Egészen fantasztikus. Rohadt egy érzés. Még most is nehezen tudom elhinni,hogy mindezt csak az agyam teszi velem. Külső szemlélő ebből persze semmit lát,jól tudom leplezni meg szerencsére fóbiáim sincsenek. Tiszta szívemből sajnálom azokat akik ezt nálam nagyobb és súlyosabb dózisban élik meg. Nekem már ez is sok.

Nekem a csillagos ég bámulásakor vannak nyugodt gondolataim, hogy milyen hatalmas az egész, én meg ezen az eldugott kis bolygón aggódok hülyeségek felett. Szóval valami hasonló lehet, szerintem megéri megpróbálni.

Sziasztok!

Új vagyok itt. Járok pszichológushoz, nagyon nehéz témákat érintünk mostanában, ez eléggé megterhelő. Nagyon támogató és többször is felvetette, hogy nyugodtan a mi terápiánk mellett párhuzamosan próbáljak ki mást is (természetesen vele egyeztetve.) , úgymint AT, művészetterápia stb. A témában haladva egyre jobban sűrűsödnek a pánikrohamaim , nagy belső feszültséggel vagyok sokszor, egyszerűen fogalmazva simán tudnék törni bármit, ami a kezembe kerül...Így felmerült bennem /bennünk valamiféle "levezető " lehetőség kontrollált környezetben. Ovasgattam és eljutottam ún. vadonterápiához, szeretek alapvetően kirándulni stb., szóval szimpatikus a dolog, de azért nem tudok róla sokat.

Van esetleg valakinek ilyen jellegű tapasztalata?
Köszönettel:

Aricia

hát igen ha egy problémára ráfókuszálsz egy idő utan csak azt látod és felnagyitod magad elott

jobb foglalkozni ilyenkor massal tenni a dolgod es nem azon agyalni hogy miert erzem ezt miert erzem azt az sose segit, tapasztalat.

Szia!

Ez A szorongás. A legjobb az, amit csinálsz: másra próbálsz koncentrálni. Igazság szerint úgy igazán a szorongásoldók sem segítenek rajta
Nekem az a "kedvencem", amikor az oldalamtól a torkomig dobog a szivem enyhe gyomor-összefacsarodással kombinálva. Akár fél napig is eltart.

Pszichoterápia segíthet kideríteni, miben gyökerezik, honnan ered a szorongás, és az segít. De nem néhány alkalmas téma, évekig tart.

Üdv. Nos,2 hete voltam kardiológusnál,kivizsgált alaposan és nem talált semmit. Egyrészről megnyugtató,másrészt a testi tüneteim ettől még sajnos nem múltak el. Pedig azt hittem,hogy ez majd megnyugtat,de csak kicsit lett jobb. Az a bosszantó,hogy nem is idegeskedem,figyelek magamra,hogy ne foglalkozzak olyasmivel amivel nem kell(nem könnyű,mert van bennem hipochonder hajlam) vagy árthat,próbálom lefoglalni magam amennyire tudom és mégis a semmiből törnek rám rohamok. Nem olyan mint a pánikroham,nem ver le a lábamról. Egyszer csak a semmiből jön egy félelem, a gyomrom görcsbe rándul és enyhe mellkasi nyomás/szorítás jelentkezik. És a legrosszabb,hogy nem múlik el 20-30 perc alatt mint a pánikroham hanem akár 2-3 óráig is megmarad. Tapasztalt már valaki hasonlót? Mit lehet ezzel kezdeni?

Ha elmondod, mit akarsz, akkor abba az irányba fogsz a segitségével haladni!

Voltam annál a pszichológusnál, akihez terápiára küldött az első pszichológus, akihez először mentem (és diagnózist állított fel).
Ez a második pszichologus megkérdezte, mit akarok, mi legyen. Ezt nekem kellene tudnom? Nem azért vannak a pszichológisok, hogy megmondják?

Ma már optimstábban látom a helyzetem. Jó volt kiirni magamból. 

Sziasztok, pszichoszomatikus problêmáim nekem is voltak és vannak. Tudnak ijesztőek lenni. 10 éve én is elmentem kivizsgálásra, de csak ezzel kapcsolatban.
A problémáim gyökere későn, csak most lett felderítve, mert a korábbi pszichológus és a pszichiáter akik láttak, csak a tüneteket figyelték, nem a problémáim forrását.
Most diagnosztizáltak először, gyerekkortól tartó generalizált szorongással, ami mindenre kiterjed és epizódikus, közepes szintű depresszióval. Ez már sokmindenre ad magyarázatot, ami történt velem és a pszichoszomatikus jelenségek eredetére is.
Ezen a héten voltam pszichológisnál és pszichiáternél, ők diagnosztizáltak, kaptam éjszakára nyugtatót (majd leírom mit, fejből nem tudom) és lesz pszichoterápia.

Szia!

Na igen. Ha (és amikor) kizárják a szervi bajt, jó lenne felkeresned egy pszichiátert.

Sziasztok. Új vagyok még itt,ez az első írásom. Soha nem voltak még ilyen problémáim, mint az utóbbi hetekben és nagyon meg vagyok ijedve. Kb,január első hete után vettem észre magamon,hogy néha erősebben ver a szívem. Eleinte nem tulajdonítottam jelentőséget neki,de aztán valamiért elkezdtem jobban figyelni rá,aminek az lett az eredménye,hogy beparáztam és ettől csak rosszabb lett. Kb 2 hete addig fokozódott,(heves szívdobogás, szédülés)hogy a munkahelyemről kellett elvitetni magam az orvoshoz. Ott mértek vérnyomást,csináltak EKG-t,de nem találtak semmit. Hívtak mentőt,ott is megcsinálták ugyanezt,de megint semmi. Bevittek a sürgősségire,ott vérnyomás,EKG, vérvétel -labor,orvosi vizsgálat,de semmi,így hazaengedtek azzal,hogy szedjek Panangint. Ez volt pénteken,jött egy depis,szorongó hétvége aminek az lett az eredménye,hogy vasárnap este megint az ügyeleten kötöttem ki. Mentő,ügyelet,ugyanazok a vizsgálatok+vizelet,de megint minden negatív. Az mondták ha meg akarok nyugodni akkor kérjek időpontot a kardiológiára,kivizsgálásra. Kértem,de csak nagyon sokára kaptam,ezért bejelentkeztem egy magán dokihoz. 10-ére van időpontom. Teljesen nyugodt csak az után leszek. Remélem.Viszont vasárnap a mentős mondott egy olyat,hogy ez lehet pánik is. Hallottam már róla,de nem gondoltam,hogy engem is elérhet. Sajnos eléggé szorongó,aggódó, pesszimista ember vagyok. 44 vagyok,feleségem elhagyott 7 éve,ott maradtam 1 nagyobb és 2 kisebb gyerekkel egyedül. Voltak nagyon nehéz időszakaink,a nagyfiam börtönben is ült 2 évet(füvezett, rossz társaság),nem volt könnyű ????. Mostanra már rendbe jöttek a dolgok,a nagyfiú kijött,élettársa lett,megjavult,a kicsik felnőttek. Csak egyvalami nem változott : Én. Még mindig egyedül vagyok és ugyanaz a szorongó,mindig mindenért aggódó ember vagyok aki voltam. Ebből kifolyólag ez a mostani helyzet teljesen kikészít. Alig tudok koncentrálni,állandóan magamra figyelek,emiatt egyre rosszabbul leszek és olyankor mindig azt hiszem,hogy most fogok meghalni. Lassan már megőrülök,félek egyedül lenni.A gyerekeknek elmondtam,megértették és nagyon segítőkészek. A háziorvos írt fel 0,25 frontint,abból szedek napi egyet meg iszok nyugtató teát,de ezek  sem segítenek mindig. Nagyon nehezen bírom.

Sziasztok! Rég irtam ide, gondolom irok már mi történt. 
Már fél éve van munkahelyem és úgy látszik nagyjából be is vált.Sajnos a bejárás próbléma nagyon sokat kell utazni. 
De sajnos úgy látszik néha-néha ugyan úgy betámad a depresszió, omega 3-al harcolok ellenen kisebbn agyobb sikerrel. Most legalább van pénz finanszirozni a természetes gyógymódot. 

De igy átgondolva, nem csak testileg kell változni, lelkileg is. Szerintem rengeteg számit az ember személyisége, én is az utobbi fél évbe sokat erősödtem lelkileg. Igy a szorongás elég ritkán jön elő, ami idáig sokkal sürübben tört rám. 

Inkább azzal van a bajom magányos vagyok, sajnos rengeteg régi barátom ismerösöm elköltözött. 
Minden változik, és 4-5 év alatt hatalmasat tud fordulni a világ. Persze a változás az élet része, talán még néha a változásokat nem birom annyira. Régen ez volt a gyenge pontom, most talán kicsit jobban viselem de most se egyszerü.

sziasztok!

Nem is tudom, miért ide irok, talán mert megszoktam, hogy itt "jó".

Most megálltam egy picit. Sokat vagyok négy fal között idén én is. Bár tény, a boltig elmegyek, igyekszem napi 4-5-6ezer lépést megtenni, de a sport egy az egyben megállt nálam.

Szedem a magam kis gyógyszereit és ami szokatlan az az, hogy sokat alszom! Megint. Lehet hogy köze van ehhez egy kis depressziónak, de az igy január február tájékon amúgy is normális, bárkinél. Az elvonási tünetek lassan múlnak (leszoktam  cigiről). Nem kis pesszimizmus is társult hozzám, meg ez a befelé fordulás, ijesztő. Nekem. Másnak biztos jobban, elvégre szinte sehova nem megyek már.

Nem panaszkodásképp irtam ide, bár picit az is közrejátszik. Szerencsére a betegség más megnyilvánulása nem játszik, nem dühöngök, csöndben beletörődök éppen. Ez egy ilyen leült hangulat. Legszivesebben ki sem kelnék az ágyból, utána pedig neheztele mindenkire, aki nem támogat abban, hogy kimozduljak. Ki érti ezt? Jó lenne valami válasz, csak ne kérdés legyen.

Viszont a meditálás müködik, meg a sok cideó, amikből próbálok tájékozódni a világban vajon mi is a sikeres hozzáállás, ami célravezető is, nem csak kanapéhuszároknak van!

Ez az oldal azért van, írj csak nyugodtan!

Lehetséges, hogy egy ideig, átmenetileg rosszabbul leszel. De hosszú távon megéri! Ne félj belevágni egy komoly terápiába!

Kedves Kleó!

Lehet, de attól félek, hogy még rosszabb lesz. Így is néha olyan szintű szorongás és feszültség tör rám hogy azt hiszem, meghalok. Ez a mostani az eddigiektől eltér, enyhén kezdődött és mélyül. Az is ront a helyzeten, hogy úgy érzem, hogy az életemet minden szinten elszúrtam és már a negyvenes éveimet kezdtem el, sok mindent kihagytam, ezért a szervi mellett lelki okai is vannak a depressziónak. Mindent rendbe szeretnék hozni, de ehhez segítség is kell. Szeretnék új munkát, ami nem otthon ülő de mégis szívesen végzem, párt találni, minimum egy gyereket (de azért is aggódok, hogy idős leszek, mire felnő, de ezt még elfogadom és azért is, hogy nem fogok párt találni).
Szeretném pótolni, mindazt, amik kimaradtak, de szerettem volna. Számomra mindez nagyon fontos és rettegek, hogy nem sikerül.
Amiben bízok, hogy jó szakemberhez kerülök most, aki végre diagnosztizál és rendesen kezel. Ezt is privát alapon, fizetősen kell megoldanom, mert nem szeretném, hogy hivatalosan nyoma legyen a betegségemnek, mert akadálya lehet annak, hogy olyan munkát kapjak, amilyet szeretnék. De most már tényleg befejezem, mert sok lesz belőlem. Ez a depresszió úgy látszik, hogy grafománná tesz.

Az biztos, hogy terápia kell! Nagyon jó, hogy ezt ilyen jól tudod.

Az már "közepes" depresszió...

Kedves Kleó!
 

Köszönöm. Tudom, mindenkinél más lehet a depresszió és több fajtája is van, ezért ezek szerint a terápia jellege is változó.
Voltak több éves bezárkózós időszakaim, amikor otthon éreztem jól magam és csak ritkán mozdultam ki. Ez úgy volt kivitelezhető, hogy valamit tudtam otthon dolgozni (olyan jellegű a szakmám, hogy távmunkában is végezhető). Utólag belegondolva lehet, hogy ezek az időszakok az esetemben a depresszió egyik enyhe változatát jelentik, ami ilyen módon nyilvánult meg, biztonságkeresésben. Lehet, hogy valójában gyerekkoromtól a mai napig depressziós vagyok.
Feldolgozandó és megoldandó életproblémáim is vannak, a szokásos tüneteimen kívül, ezért a gyógyszer nem lesz elég.

Kedves Sweet Harmony, ne haragudj, hogy hozzá szólok, de azt hiszem nekem is volt egy hasonló esetem, ha nem értettem félre, amit írtál. Mélyen szerettem valakit, évekig vágyakoztam utána, de ő csak barátkozni akart velem, de mint utólag kiderült még azt sem, csak kellett neki valaki, hogy ne unatkozzon, amíg nem talál valakit és lekösse a figyelmét, mert amúgy depressziós is volt. Ez mind a 2000-es évek elején játszódott le, de azóta is kísért, még bennem van valamilyen szinten, de ki akarom irtani magamból teljesen. Bízom benne, hogy segítséggel menni fog.
Ez arra az esetre is igaz, ha ketten tényleg szeretik egymást, de nem lehetnek többé együtt valamilyen nyomós ok miatt.
Nem akarok tanácsot adni, nem is adhatok, csak azt tudom, hogy egy nem valódi kapcsolat káros és megmérgezheti az életét hosszú időre annak, aki bele ragad.

Az"autizmus spektrum" tökéletes terminus technicus!

Sokféle terápia van még: nagy divat a kognitív, a dráma-, művészet- vagy táncterápia, még mindig létezik az analitikus, valamint a kognitív sok-sok ága, stb. Majd a doki ajánl vmit.

Kedves Kleó!

Köszönöm az újabb válaszodat. Már van időpontom egy pszichiátehez, de sajnos csak két hét múlva. Jobb, mint a semmi. Sok reményt fűzök hozzá, ahogy írtam, nem csak a javulás, hanem a saját magam, a múltam megértése miatt.
Van egy olyan gyanúm, hogy rajta vagyok az autizmus spektrumon (biztosan nem ez a jó szakkifejezés, de remélem érthető), az eddig tapasztalt jellemzőim miatt. Ez sok mindent megmagyarázna.

Van egy harmadik terápiás módszer, amiről hallottam, a csoportterápia, de ezzel kapcsolatban nem sokat tudok.

Tulajdonképpen felkelni sem igen bírtam, nemhogy járkálni... Az írást ajánlgatták, de hetekig még a gépet sem kapcsoltam be, tv-t sem. Csak bénultam meredtem a semmibe, ezres szorongással, és "atípusosan" aludtam úgy napi 20 órát, víziószerű élénk álmokkal. Nem volt egy vidámság...

Igen, van, akinél szorongást, nyugtalanságot vált ki. Engem teljesen lelazít.

Autogén tréninget 22 éves koromban tanultam. Minden lazítás ment, csak épp megnyugodni nem tudtam. Igaz, én meditálni sem tudok, de van, akinek segít.

Sokféle terápiás módszer van, először mindig csak beszélgetés (állapotfelmérés).