Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye
Tiszteletm Tibor,
mióta van tudatom folyamatosan halucinálok , mikor mit gyerek koromban megtanultam hogy azt figyelem a többiek mit szólnak látják e ugyanazt ha nem látták akkor feltehetőleg nem létezik és idővel kijöttem belőlle másra figyelve, mást csinálva. Bevallom most is ezt csinálom iszonyú nehéz de kihúzom magam vannak még olyanok mások figyelése mellet hogy benyomok zenét a fülembe orditva vagy elhagyom azt a területet ahol hallucináltam ezek néha segítenek néha nem sikerül főleg a hangok zavarnak a látást könnyebben viselem. A pszichiáterem nem hisz ebben szerinte a hallucinálást nem lehet észrevenni pont az van hogy nem észlelik de sok hallucinálóval beszélgettem ők is tudják valamien szinten hogy mikor hallucinálnak. nincs valami ötlete hogyan álljak ellen mi ami segíthet?
dg skizoaffektív zsavar.
bipoláris zavar,
alvás zavar (nem organikus eredetü)
nem meghatározott személyiség zavar
válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettem.
Szóval 10 éve vagyok depressziós, és depresszió előtt 6 hónappal jött ki rajtam folyamatos szorongás. 2009 Januárjába jött a depresszió kb mióta lelki beteg vagyok azota pokol az életem.
Érdeklődni szeretnék az normális hogy a múltban élek? úgy a depresszió előtti időszakot értem. 26 vagyok de szokszor a múltra gondolok, az animéket amiket 10-15 éves koromba néztem mai napig vissza nézzem nosztalgiából. Oyan mint ha mióta megjelent volna a lelki betegségem nálam azóta megálltam volna a fejlődésbe.
Szóval 10 éve vagyok boldogtalan, van hogy folytom sírhatnám van és egyáltalán nem bírom a változásokat. Megjártam nem rég egy külföldi munkát de 1 hétig bírtam és a terveim nem úgy alakultak ahogy én elgondoltam. Mi volna a megoldás hogy végre újra a jelenbe éljek ? Sajnos már semmi se tesz boldoggá, számítógép, sport nincs semmi amitől újra azt érzem hogy újra élek.
Még úgy 2009 környékén szedtem prozacot de mikor elkezdtem javulni megilyedtem, mert fura érzés volt újra egézségesnek lenni és leálltam a gyógyszer szedéssel.
So.S.!!
Tisztelt Doktor Úr!
Férjem ma este kezdené szedni az antipszichotikumot,nagyon féltem tőle!Az édesapja skizoaffektív..Nála Bipoláris affektív zavart kevert tünetekkel diagoltak,állítólag sokáig volt kezeletlen,ezért vadult el az állapota.A bipo jeleit szinte egyáltalán nem mutatja,a schizoét viszont igen.Látás-hanghallás egyféle és ritka.Ezeket kivéve minden tünete skizoaffektív.De még a magánrendelőben sem figyeltek igazán arra,amit elmondott.Benn voltam vele,próbáltam segíteni..Igaz ez a gyógyszer,amit tegnap kapott, arra is "jó".(PARNASSAN)
Ha biztosan tudnám,hogy csak bipo,biztosan nem adnék neki gyógyszert.Specialistát keresnék neki,mégpedig skizo- specialistát.Pápán lakunk,de én akárhova elmegyek.Ha tudna ilyet,kérem segítsen!Az itteni teszteket is elvégeztük...
!Köszönettel Melitta
Anonymous:
Anonymous
Szőllősi Tibor válasza Anonymous kérdésére:
Tisztelt Anonymous!
Elolvastam. Olvasni is elég. Ennyi merőben nem egyetértő vélemény, tényleg sok. Ami a leírtak alapján átjött, hogy a skizoaffektív zavarra gyanakszik. Nekem is ez a véleményem.
Azt azért nem értem, hogy a sok pszichiáter miért nem tartott egy konzíliumot az Ön állapotával kapcsolatosan. Itt erről nem írt. Feltételezem, hogy történt ilyen.
A munkahelyén, a feszültség fokozódásával a tünetei is fokozódhatnak. Erre mindenképpen készüljön fel!
Volt egy rádió adás arról, hogy miként állnak a munkahelyek a mentális problémákkal küzdő emberekhez. Amikor valaki aláír egy szerződést, azt is vállalja, hogy az általa elvállalt feladatot 100 % -osan teljesíti. Amennyiben ellátja feladatát, nem szoktak kötekedni. Mindez Önnek jelent többlet megterhelést. Képes lesz erre tartósan?
A halálvágyát értelmezni kell! Mit is akar mondani, kifejezni vajon?
Ami az ehhez hasonló állapotokra jellemző:
Fokozott az igénybevétel, nagyobb a pszichés megterhelés. Vagyis hamarabb elfárad, kimerül, tünetekkel jelzi a szervezete, a pszichéje, hogy ez most sok.
Kérdés, mit tesz erre? Tovább feszíti azt a bizonyos húrt? Talán, mondogatja magának, hogy bírnod kell? Esetleg mindemellett ostorozza magát? Nem akarja elhinni, hogy ennyire gyenge?
Vagy! Megtanulja kezelni Önmagát, tudomásul veszi az állapotát, lehetőségeit, teherbírását. Ezeket figyelembe véve tervezi meg az életét, napjait?
További kérdés:
Miként hat Önre a munkahelyi környezet?
Ajánlás:
Cikk a mentális betegségekhez
http://www.cchr.org.hu/cchr-reports/schizophrenia/introduction.html
Net
https://www.hrportal.hu/hr/munkavegzes-a-mentalis-betegsegek-arnyekaban-20080129.html
Tisztelt Szőllősi Tibor!
Tanácsot szeretnék kérni...olyan dolgokat vettem észre magamban ami megrázó és rettenetes emellett ilyesztő. Szerintem lehet egy visszavezethető oka. Általános Iskolában pontosan 5.évfolyam óta fizikálisan és szóban is bántalmaztak amiből később depresszió lett. Na már a depresszióm mai napig megvan viszont emellé társult egy ilyesztő érzés/gondolat. Példának feltéve..."örökbe szeretnék fogadni egy gyermeket, hogy aztán gyilkolásra taníthassam és elmondjam neki hogy az emberek milyen gonoszak is valójában". Miután ezt leírtam egy lapra elfogott az az érzés, hogy ez nem jó és félek hogy megőrülök...nem tudom mit tegyek, pszichológushoz avagy pszichiáterhez nem akarok már menni...és mivel nem annyira kedves ez a gondolat tartok attól is hogy be akarnak zárni valahova. Olyan érzés mintha az egyik felem normális lenne a másik felem pedig mint egy pszichopata. (16év)
Tisztelt Szollosi Tibor!
Az lenne a kerdesem, hogy:
Lassan egy eve veget ert egy traumas idoszak (narcisztikus szemelyisegzavaros emberrel valo kapcsolat), es azota folyamatos stressz tuneteim vannak. Fokent az a baj, h minden emlek fizikai reakciokat valt ki belolem, fej, hasfajast es bufogest. Ha valami emlekeztet a dologra, ha en magamtol probalok visszaemlekezni, ha hirtelen a semmibol beugrik egy emlekkep. Ezen kivul allandoan ezen kattog az agyam. Elmentem egy pszichologushoz aki a traumat ugy probalta feldolgozni, h a figyelmem akarta rola elterelni de csak rosszabb lett. Lefolytottam az emlekeket es bar nem jart mar folyamatosan a fejemben a trauma, de ezzel egyutt minden mast is kizartam a fejembol es a gondolataim kb megszuntek. Nekem ez nagyon ptsd gyanus, de barmilyen pszichokogushoz vagy pszichiaterhez mentem eddig senki nem mondott ra ilyet. Viszont igy meg nem fogok meggyogyulni soha. Az egyik pszichologus panikot, a masik pszichiater generalizalt szorongast irt... Viszont ugye memoriam is rossz, konkretan visszaemlekeznem nehez dolgokra. Eszrevettem, h a koncentraciom is rossz es hamar elunok dolgokat is. Egyszeruen idegesitenek, nem tudok rajuk koncentralni es az erdeklodes is csokken irantuk. Akkor peldaul dolgozatoknal 3-4x is atjavitok dolgokat, mire sikerul leirni vmit. A kerdesem az, h ez most tenyleg nem ptsd? Mert szerintem egy generalizalt szorongasnal nem leszek rosszul, ha barmi emlekeztet a traunara. Raadasul volt mar regebben ilyenem, csak akkor kissebb dolog miatt jott elo es akkor remalmaim is voltak. Hogyan lehetne ezt otthon gyogyitani, vagy legalabb a tuneteket enyhiteni? Mert az utolso pszichologusi lehetosegem a varosban is kb 1 honap mulva fogad. Probaltam a testmozgast, nem kiesni a rutinbol de nem mukodik. 1 ev eltelte utan sem halvanyulnak az emlekek, ha meg lenyomom oket akkor meg a beszeletes is nehezemre esik. Amit egyebkent nem is csinalok, teljesen elszigetelodtem azota a tarsadalomtol ilyen teren. Egyszeruen nehezemre esik, nem jon magatol. Es ha sikerul eljutni szakemberhez mire figyeljek? Hogyan zajlik egy ilyen traumanak a feldolgozasa? Melyik a jo modszer? Pszichiaterhez is elkuldtek (emlitettem), de en nem erzem, h gyogyszerre szuksegem lenne. Persze biztos megszuntetne a panaszokat az antidepresszans, de a raszokas kockazata nekem sok. Eleg fiatal vagyok, nem igy akarom elkezdeni a felnott eletem.
Elore is koszonom
Tisztelt Szőllősi Tibor!
31 éves férfi beteg vagyok, a fő diagnózisom bipoláris affektív zavar. 10 éve állok pszichiátriai gondozás alatt. Kb. 2 éve sikerült megtalálni a jó gyógyszerkombinációt, amivel csaknem 100%-ban tudok funkcionálni (20ml Prozac oldat antidepresszáns, 50mg Topamax fázisprofilaktikum).
Kb. egy éve vizuális als ob hallucinációim alakultak ki, a pszichológiai tesztek azonban nem igazoltak pszichózist, csak stressz esetén megjelenő paranoiát.
Az orvosom az én kérésemre elkezdte a neuroleptikum beállítását, melyek között volt risperidon, tiaprid, klórprotixén és sulprid is, azonban vagy nem éreztem semmi hatásukat vagy szedáltak és üresség-érzetet okoztak. Végül sikerült rátalálni az aripiprazolra (Explemed) , ami tökéletes. Jelenleg 15mg-ot szedek a fentiek mellé. Kiegyensúlyozott jó kedélyű, energikus és érdeklődő vagyok; ilyet gyerekkorom óta nem éreztem.
A kérdésem az lenne hogy hogyan lehetséges, hogy az aripiprazol éberré, motiválttá és szellemileg tisztává tesz, holott mindegyik másik pont az ellenkezőjét teszi? De én ugyanígy vagyok a néhanapján bevett clonazepámmal is, mely nem szedál hanem élénkít és tettrekésszé tesz.
Nagyon sokat kivett belőlem ez a betegség és most nagyon boldog vagyok hogy 10 év után sikerült megtalálni a helyes gyógyszerkombinációt. Az orvosom is nagyon boldog. Tudom, hogy a gyógyszer nem minden, mellette járok mentálhigiénés szakemberhez, aki amúgy üzemorvos egyben és igyekszem minél többet sportolni; de mindezek mellett nagyon hálás vagyok a fluoxetin a topiramát és az aripiprazol kifejlesztőinek is.
Előre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel: Ádám
Szőllősi Tibor válasza Edina04 kérdésére:
Tisztelt Edina04!
Ez egy érzelmi hullámvasút volt eddig. Vajon mindkét fél számára? Ön szeretetre, ölelésre vágyik, a másik szexre, ha jól értem. Beleszeretett a fiúba. A fiú nem viszonozza már az érzéseit. Azután ő nyomul, maga ellenáll. Azután fordítva. Vajon maga biztos el akarta engedni? Ugyanakkor lehet, hogy mégsem értem jól. Egy biztos, befordult jelenleg. Szorong, elhagyatottnak érzi magát, magára hagyja mindenki. Senki nem választja. Elkezdi magában keresni a hibát.
Talán ezzel el is mond mindent magáról - „...belementem így is a szexbe. Magányos voltam. Egyedül érzem magam.”. Sorai bizonytalanságáról, tehetetlenségéről számolnak be.
A kliens és a pszichológus kapcsolata egy nagyon belsőséges dolog. A kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapul. Akkor nagyon időszerű szakembert felkeresni, amikor az ember megakad, képtelen már egyedül eredményesen megoldani a problémáját, azt a helyzetet amiben van. A pszichológus olyan, mint egy jó vezető, akire rábízhatja magát az ember a bizonytalanságában, ugyanakkor teret kap, amikor szükséges.
A terápiás kérdésére nem tudok válaszolni, mivel igazán keveset tudok Önről. Mindenképpen az egyéni tanácsadás, egyéni terápia közül válasszon jelenleg.
Fontos személy Edina04! A problémája is fontos. Lényeges, hogy sikeresen túljusson ezen a ponton az életében!
Kérem vegyen erőt magán és kérjen segítséget!
Ajánlás:
Könyv
Kulcsár Éva – Tanácsadás és terápia
Net
Kérem írja be a keresőbe: pszichológus kliens kapcsolata
Anonymous kérdése:
Kedves Tibor!
Kórtörtenet:
Gyerekkoromban izgulós, szorongos alkatú voltam. Nem vittek el a szüleim szakemberhez. 19 éves koromtól alvászavarom volt. Ekkor ambulans rendeléssn kevert szorongasos depressziót állapítottak meg.
Kb 10 éve van pszichotikus tünetem. Először emlékezetkieséseim volt, utána olyam dolgokra emlékeztem, amik nem történtek meg. (Pl: telefonon keresztül hipnotizalt egy tanárom és azt állitotta, hogy látja a gondolataimat és a múltbeli eseményeket is ismeri, stb). Nagyon sok ilyen hamis emlékem volt, de azt hittem, hogy ezek valóban elhangzottak. 2 hét múlva láttam egy szellemet, aminek fura szaga volt és suhogós hangja. Ekkor meg voltam győződve róla, hogy a tanárom figyeli a gondolataimat. Azt mondta telefonon (pontosabban az a hamis emlékem volt , hogy dec végén oda kell mennem hozzá és egy rákos beteg családtagját pisztollyal lelőni és cserébe nem fogja nézni a gondolataimat). Fél évvel később kezdtem el hangot hallani, a nap 24 órájaban. Azt hittem, hogy a tanárnőm beszél hozzám gondolatátvitellel. 2 évig nem mentem orvoshoz mert nem tudtam, hogy ez betegség tünete. Kb 8 éve suicid késztetéssel kerültem kórházba gyógyszertúladagolás miatt. Ekkor kevert szor. depressziót es érz. labilis szemzavar diagot kaptam. Ekkor is téveszmem volt és végig hallottam a hangot, de amikor a tüneteket kérdezték, csak a többit mondtam mert azt gondoltam, hogy a tanárnő valóban beszél hozzám. Addigra már elég jól megszoktam, hogy beszél hozzám. A depressziótól viszont alig tudtam felkelni, nagyon erős volt a szorongásom és gyszerrel is alig aludtam (2-6 órát). Enni is alig tudtam. 175 cm-el 44,5 kg voltam. Itt csak estére adtak 1 szem leggyengébb nyugtatót. A zárójelentésemen az áll, hogy nincs pszichotikus tünetem.
Utána ambuláns rendelésre jártam. Az ottani orvos szerint nem vizsgáltak ki rendesen a kh-ban. Neki már beszéltem a hanghallásról. Thalassa Házba küldött. Ott 4 hónapig voltam és nem differenciálható szkizofrénia diagot kaptam és leszázalékolást javasoltak mert max adag gyszer ill kombináció hatására csak a téveszmém múlt el, hanghalláson folyamatosan volt. Szem. zavart a Thalassa Házban nem diagnosztizáltak.
A ter. illetékes orvos vitatta a szkizofrénia diagnózist. Középsúlyos depr. és borderline diagom volt sokaig. Utána egy Alapítványba jártam. Itt papíron border voltam, e-mailben viszont azt írta az orvos, hogy a "hanghallás és az egyeb pszichitikus fragmentumok alapján skizofrénia diagnosztizálható, de a problémámat alapvetően borderlinnek tartja". Kértem, hogy adjon erről igazolást adókedvezményhez, de lebeszélt róla. Ő már antipszichotikumot sem adott.
Sajnos a hamis emlékek újra visszatértek az antipszichotikum elhagyása (orvosi javaslatra) után, de az orvosom hetekig nem tudott fogadni. Emiatt más orvoshoz mentem. Ő beutalt kórházba, de ott nem igazan értették a problèmám. A zárójelentesre azt irták, h feledékenységre panaszkodtam. Hiába beszéltem a hanghallásról, nem hitték el. Azt hitték h magamban gondolkodok és ezt hiszem hallucinációnak. Csak altatót és nyugtatót adtak. Diag: egyéb szorongás, egyéb szem zavar. (vagy kevert) Kh után az ambulánsan kezelő orvos azt mondta, hogy ez pszichotikus tünet volt.
Később újra a ter illetékes áterhez mentem, de csak egy igazolást kértem. Hepatológus ellenezte, hogy pszichés betegnek interferonos kezelést adjanak. Azt mondta, hogy ha viszek igazolást arról, hogy pszichés beteg vagyok, akkor egy másik, korszerűbb kezelés várólistájára kerülök fel. Ekkor a diagjaim a következők voltak:
- atípusos skizofrenia
- borderline ? (kérdőjellel)
- középsúlyos depresszió
- pánikbetegség
- agorafóbia
(Igaz ekkor már évek óta nem volt pánikrohamom és kimozdulni is csak akkor nem mertem, amikor a szellemet láttam. Féltem, hogy az utcán is látni fogom. Később a depresszió miatt nem mozdultam ki, de soha nem féltem nyílt terektől v közlekedni).
Később ugyanabban az alapítványban jártam egy másik orvoshoz. Kértem antipszichotikumot a hamis emlékekre mert a kollegája szerint ez pszichotikus tünet volt. Nem értett vele egyet. Ő azt mondta, hogy ez emlékbetöres. A hanghallás nem zavart. Erre sem kaptam gyszert. Volt olyan időszak, amikor az alapítvány lógusa szerint mániás voltam. Ekkor skizoaffektív zavar diagot kaptam, de később azt mondta, hogy lehet, hogy csak feszültség okozta a tüneteket. 3 hét alatt spontan javult. Eleinte nagyon energikus voltam, mindenen nevettem. Utána már alig tudtam olvasni a gondolatrohanástól és labilis voltam, alig tudtam felkelni. Üzemorvosi vizsgálatra kevert szor. depresszióról adott igazolást, h ne tiltsanak el.
A jelenlegi orvosom azt mondja, hogy a pszichotikus tüneteim eredete nem megállapítható mert az organikus (korábbi droghatás), pszichiátriai és a személyisegbeli tényezők keverednek. Azaz lehet, hogy az egyik halut drog okozta és ez tartós károsodás (és ezért nem hat rá gyszer), míg más pszichotikus tüneteket nem ez okozott. Ő bipol kevert szakaszt állapított meg.
Azt mondta, hogy a haluk +bipol miatf leginkáb skizoaffektív zavar diagolható.
Emelett van szoc. fóbom és PTSD.
A mostani orvosom szerint emlékezethallucinációm volt és nem érti, hogy más orvosok miért nem ezt állapították meg.
A kevert szakaszból kikerültem, így az antipszichotikumot most nem kapom.
Új mhelyem van, nagyon bonyolult, összetett feladatom és nagy felelősségel jár. Azt javasolta az orvosom, hogy hallgassam el a betegseget üzemorvosnál, hogy átengedjenek. Hasonló munkakörben dolgoztam 4,5 évig. A szoc. fóbos tünetek erősek és rettegek, hogy baj lesz abból, h eltitkoltam a pszichés betegséget. A többi betegsegről (máj, gerincprobléma stb) adtam le igazolást. Folyamatos halálvágyam van és nagyon kimerít a munka.
Szőllősi Tibor válasza Anonymous kérdésére:
Tisztelt Anonymous!
A kérdésére megpróbálok minél hamarabb válaszolni. Amire szükségem lenne az egy pontos kórrajz - idői sorrendben a diagnózisok. A leírtak alapján elhiszem, hogy zavart. Nekem úgy tűnik, hogy kapkod. Azon sem csodálkozom, hogy egyik krízishelyzetet követi a másik.
Várom a kórtörténetét!
Köszönöm!
Szőllősi Tibor válasza Vivka kérdésére:
Tisztelt Vivka!
Köszönöm, hogy megosztotta problémáját! A Németországban történt viselkedése, sok mindennek lehet a következménye. Egyedül, elszigetelten élni egy idegen országban, mindenkit megviselne. Mindezek mellett a személyes kapcsolatokat több ponton is túlterheli az ilyen helyzet. A megszokott élettérből való kiszakadás, az életkori szükségletek teljesülésétől való megfosztottság, a társas támasz hiánya, az elszigetelődés, ha lehet így fogalmazni, mindez együttesen egy időzített pszichés bomba. Bizonyos értelmezésben az akkori reakciója a pszichéjének a védekezése az Önnel történtekre.
Ugyanakkor, az ahogyan ezt a helyzetet kezelte, kezeli jelenleg is, az azt mutatja, hogy lehetnek a személyiségfejlődésében hiányosságok. Az orvosok reakciója a viselkedésére mindenképpen további vizsgálatot ígényel - borderline szindróma lehet az akkori viselkedése hátterében. Az, hogy Ön is azt feltételezi, hogy valami nincsen rendben Önnel, bűntudata sincs amiatt amit tett, öngyilkossági kísérletet követett el, megerősít abban a gondolatomban, hogy mindenképpen érdemes lenne egy kollégával részletesen átbeszélnie a történteket.
Ajánlás:
Könyv
Lévay Anikó – Borderline személyiségzavarom van
Net
https://www.bura.hu/hir/bipolaris-ii-es-borderli
http://www.lifetvmedia.hu/lifenetwork-regi-volt/20091022-a-borderline-es-a-bipolaris-depresszio-kozott-kulonseg.html
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psiches/2453/borderline-szemelyisegzavar
Ui.:
Köszönöm a megtisztelő megszólítást, de nem vagyok DR.
Köszönöm az eddigi türelmet!
Magánéleti problémáim miatt nem jelentkeztem eddig. Igen, nekem is vannak megoldandó problémáim, s olyamnok is amelyek túlnőnek rajtam.
Folyamatosan válaszolok a kérdésekre.
Szőllősi Tibor válasza kharzak kérdéseire:
Tisztelt kharzak!
Ezt a kiszolgáltatott állapotot nagyon nehéz elviselni valamilyen kompenzáció nélkül. Erre a bizonytalan helyzetre, nagyon sokan valamilyen drog fogásába menekülnek. Igen, amikor a más állapotban vannak, nagyon jó, minden elviselhető! Amikor elérkezik az elvonás, amikor kiürül a drog, fellépnek az elvonási tünetek. Hosszútávon mindez a teljes leépüléshez vezet.
A leírtak alapján az élettere beszűkült, folyamatos hangulatingadozásai vannak. Önértékelése minimális, reális jövőképe nagyon bizonytalan, a jelenét kiábrándítónak éli meg. Gyógyszerei már nem tartják egyensúlyban. SCH-val és OCD-vel diagnosztizálták.
A koncentráció- és figyelemzavar lehet a sok gyógyszer szedésének következménye is, esetleg kereszthatás.
Valószínűnek tartom, hogy gyógyszerváltásra lenne szüksége.
Mindenképpen javasolnék egy pszichiátriai kivizsgálást ez ügyben. Elképzelhető, hogy kialakult mindeközben egy gyógyszerfüggés is! Ennyiből nem tudom eldönteni, hogy az erős hangulatingadozásai a gyógyszerfüggésének velejárói, vagy kialakult egy depresszió is Önnél. Nagyon szétesettnek tűnik a leírtak alapján személyiségének jelenlegi működése.
Mindenképpen keressen fel egy pszichológus kollégát terápiás megsegítés céljából. Valószínűnek tartom, hogy segítséggel sikerülhet kikerülnie ebből a szétesett állapotból. Azt mindenképpen tudnia kell, hogy sok türelemre, kitartásra lesz szüksége a felépülése során.
Javasolnám, hogy keressen egy önsegítő csoportot. Jó lenne egy olyan környezet is, ahol végre elfogadják, bátorítják.
Kérem konkrétan írja már le, hogy mi az aminek az értelmezésében tudok segíteni.
Köszönöm!
Ajánlás:
Net
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/22167/a-szkizofrenias-terapia-mellekhatasai
Kritikus cikkek:
http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/antipszichotikumok_hosszu_tavu_veszelyei
https://abcug.hu/az-orvosok-es-rokonok-is-ellehetetlenitik-a-skizofrenek-eletet/
A függésről
http://www.vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg/lelekeg8-4.htm
http://kimondhato.hu/drog/fuggoseg/
Szőllősi Tibor válasza Akbar kérdésére:
Tisztelt Akbar!
A kérdésére szakmailag nem tudok válaszolni. Ezekkel a kérdésekkel kérem keressen meg egy pszichiátert.
Köszönöm!
Szőllősi Tibor válasza Walczerb kérdésére:
Tisztelt Walczerb!
Az alábbi cikkekben a kérdésére nagyon sok választ kap. Ezeknél többet nem tudnék hozzátenni. Remélem, hogy a diagnózisát hivatalosan kapta. Amennyiben lehetséges érdemes lenne újra diagnosztizáltatnia magát.
Kérem konkrétan írja már le, hogy mi az aminek az értelmezésében tudok segíteni.
Köszönöm!
Ajánlás:
Net
https://www.bura.hu/hir/bipolaris-ii-es-borderli
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/2453/borderline-szemelyisegzavar
Tisztelt Dr. Szőllősi Tibor!
Azért fordulok itt önhöz, mert jelenlegi helyzetemben nem tudok elmenni pszichológushoz. (Németországban élek, 18 éves vagyok, és a nyelvet nem beszélem olyan jól.) Fél éve élek itt, sajnos meg nem sikerült munkát találnom, és otthon sem jártam ezalatt az idő alatt. Emiatt mostmár szinte allandóan rossz kedvem van, kilátástalannak látom a saját helyzetem, és nem tudom mihez kezdhetnék. 2napja bevittek a kórházba öngyilkossági kísérlet miatt (falcolás). Ezzel csak az a probléma ,hogy egyáltalán nem emlékszem arra amit csináltam, és magamtól nem tettem volna ilyet. Párom elmondása szerint vele is kiabáltam, és trágár szavakat vágtam hozzá. Ilyet sosem csinalnék, és nem emlékszem rá. A doktor megkérdezte tőlem, hogy van e borderline szindrómám, mondtam, hogy tudtommal nincs. Miután haza jöttem, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy márpedig vmi nincsen rendben. Bűntudatom sincs amiatt amit tettem, hisz tudom hogy én nem csináltam volna ilyet. Várom mihamarabbi válaszát, és remélem tud valamit ajánlani.
Üdv.: Vivka
December, Január kigyüjtve a Tibor blogjába (kivéve az én hisztim :D). Aki gondolja nézze meg, hogy nem felejtettem-e ki valamit.... (Nem árt a több szem, mert nagy a káosz)
A kérdés feltevésének időpontja alapján csináltam.
Bónusz infó: Tibor lassan visszatér és válaszol pár kérdésre.
A pszichológus rajta kívülálló okok miatt mostanában sajnos nem tudott aktívan közreműködni az oldalon, de hamarosan újra jelentkezik, és válaszol a kérdésekre.
köszönöm a válaszát
Kedves tibor!
Van ez a nem meghatározott skizofrénia,kényszerbetegség,gondolatok diagnozisom, mennyire gyógyitható az ocd skizofrénia mellet?
gyógyitható a kényszerbetegség terápiával ilyen diagnozis mellet.
Mindenkit megkérek, h a pszichológusnak feltett kérdésre ne itt válaszoljon, ide csak neki írjon.
Febr elején még válaszolt és nemrég még a krízis topikba is írt. Nem tűnt el. Úgy tudom, hogy havi 3x válaszol, ebbe beletartozik a kríziselőknek írt hozzászólásai is. Ha valaki erre válaszolni szeretne, a szerk üzi topikba írjon.
Kedves Kiscsillag!
Régebben olvasgattam itt, most regisztráltam.
Sajnos a Pszichológus válaszait december eleje óta nem találom. (Kilépett, felmondott, elfáradt? Talán nyaral?)
Kéne kis nyomozás belső körökben, visszajön-e, esetleg ki lép a helyére, aki válaszolni tud.
Jó napot!
Rengeteg bántás ért az elmúlt időben, ami miatt eléggé befordultam, összetörtem, vagy igazából nincs is nagyon szavam arra ahogy érzem most magam.
Egy fiú miatt akit szerettem, de megbánt folyton. Elég durva amit tesz. 2,5 éve tart. (Nem a párom, csak barátok voltunk és szex volt köztünk, de amikor kiderült h többet érzek és jobban kötődöm ellökött, majd újra felkeresett, hogy lehetne komolyabb köztünk, de újra ellökött, most pedig hogy lezárnám nem hagyja hogy rossz érzések nélkül tegyem meg.) Folyton elhiteti velem hogy én megbántottam őt, de mikor ő bánt meg azt mondja azért teszi mert "genyó" voltam vele. Pedig semmi rosszat nem tettem. Próbáltam megértetni vele hogy mit érzek, hogy mit okoz. De nem érti. Olyankor sérteget. Amúgy meg össze vissza beszél. Azt mondta barátok maradunk. Majd, nem írtam neki, mert nekem idő kellett. Azt hittem megérti. De 2 hét után letiltott, majd 2 nap múlva feloldott bejelölt, aztán törölt és újra tiltott. Nagyon felzaklattam magam. Nem akartam szó nélkül hagyni.. Leírtam neki smsben a véleményem, erre megkaptam h ÉN hagyjam békén őt. Ne hívogassam ne írogassak. Tartsam tiszteletben h ő próbál békén hagyni. Mondta hogy megkapom a búcsúölelésem ha ő kap búcsúszexet... Nem értem őt, régen nem volt ilyen. Másokkal nem ilyen. Nagyon rosszul esik minden. Amíg azt hittem kicsit érdeklem könnyebb volt elengedni, most h fáj Csak azt akarom h magához szorítson és bocsánatot kérjen és szeretetet szeretnék tőle. Nem értem magam sem. Miért van ez?
A másik dolog, hogy nem igen szeretnek az emberek azt veszem észre. A régi barátaim távolságot tartanak és új barátaik lettek. Az egyetemen senki nem nyitott rám, akikkel együtt szoktam lenni veluk elbeszélgetek de aztán ennyi, nem "mélyül" a dolog. Nyilván ha senki nem kíváncsi rám akkor velem lehet a baj, és változtatnom kell vmiben. Ezen szoktam szorongani. Panaszkodtam a barátaimnak már a fiú miatt, valakitől megkaptam h nem érezhetem jogosan rosszul magam a fiú miatt hiszen nem voltunk egyutt és megérdemlem h így bánjanak velem ha belementem így is a szexbe. Magányos voltam. Egyedül érzem magam. Sok a rossz érzés bennem. Néha úgy érzem belehalok úgy kivagyok. Nagyon rosszul érzem magam minden nap.
Megfordult a fejemben, hogy segítséget kérjek, hátha könnyebb lenne. De még félek tőle.
A fő kérdésem igazából az lenne, hogy ha felkeresnék egy pszichológust, hogyan, milyen módon tudna könnyíteni a megbántottság és rossz érzések feldolgozásában? Hogy működik egy ilyen terápia? Miben segít konkrétan?
Vagy ilyen piti dolgok miatt nem érdemes kiadni pénzt? Egyedül túljuthatok ezen? Azt tudom h úgyis nekem kell tenni érte hogy jobban legyek. Idővel talán múlna a rossz érzés.
Van vmi módszer ami esetleg segítene, ha egyedül próbálok túljutni ezeken a dolgokon?
Köszönöm előre is a válaszát!
Igen szenvedhet 😀 Itt mindenki szenved...
Tisztelt Doktor Úr! Az lenne a kérdésem, hogy szenvedhet-e valaki bipoláris depresszióban és borderline zavarban egyszerre?
Köszönöm válaszát!
Idézet tőle: KiscsillagKedves Tibor!
Mit tegyünk, ha vki krízisállapotban van, öngyilkossági szándékot jelez itt a krízis topikban? Mit mondjunk, tegyünk és mit ne? (Nekem nem Búrás ismerősöm is van, ő telefonon vagy facen szokta jelezni, h öngyilkossági szándéka van)
Nagyon aggódunk, sokszor tehetetlennek érezzük magunkat.
Amit szoktunk javasolni:
1. Kérjük, hogy beszéljen a problémájáról, mi az, ami miatt szeretne meghalni. Ha elmondja, próbálunk erről beszélni vele.
2. Bíztatjuk, hogy tartson ki, aggodalmunkat kifejezzük.
3. Ha nem jár orvoshoz vagy terápiára, szakember felkeresését javasoljuk.
4. Segélyhívó számát megadjuk, végső esetben az orvosi ügyeletet, Péterffy krízis ambulanciát, mentő kihívását (ha nem tud kh-ba menni) javasoljuk.
5. Felhívjuk a figyelmét, hogy ha nem sikerül, túléli, a jelenleginél is rosszabb helyzetbe/állapotba kerülhet.
Sajnos többször jártam úgy, h a kríziselő nem lett jobban, de már nem tudtam az oldalon maradni, írni neki és más sem volt, aki segíteni tudott volna. Ilyen esetben hogyan "hagyjam ott"?
Néha, egy-egy keményebb hangvételű hozzászólás is érkezik, esetleg bántó/sértő. Ilyenkor is gondban vagyok, hogy rászóljak v moderáljam. (modetátor vagyok). Bár lehet ezt nem Önnel, hanem Eszterrel v a többi modival érdemes egyeztetni...
Köszönöm
Kedves Tibor!
Felhoztam ide a topik tetejére a dec 30-án feltett kérdésemet. Nem tudom, hogy elfelejtett válaszolni vagy még nem jutott rá ideje.
Annak is örülnék, ha adna vmilyen tanácsot (ha létezik ilyen általános tanács), hogy mit tegyen az, aki krízisállapotban vagy krízishez közeli állapotban van.
Engem is érint. Lehet, hogy másoknak is hasznos volna.
Régóta járok terápiára (egy rövid ideig szüneteltetten), de nem szűnt meg a halálvágyam (néha csak vágy, máskor késztetést érzek öngyilkosságra) és más tüneteim terén sincs lényeges előrehaladás.
A kevert szakaszra kaptam nagyon mini adag antipszichotikumot, ezzel jobban vagyok. Idővel el kell majd hagynom, ha újra lesz hipomániás tünetem v kevert szakasz, újra szednem kell. Hangulatstabilitálót visszaesés megelőzés céljából a májam miatt nem szedhetek.
A kevert szakaszban (ami nem először van, csak eddig feszültségnek vélte az előző orvosom) a szokásosnál is rosszabbul voltam.
Diagnózis terén letisztult a kép.
Orvosom szerint a szervi, pszichiátriai és a személyiségbeli tényezők annyira keverednek, hogy a pszichotikus tüneteim eredete NEM MEGÁLLAPÍTHATÓ. Egyik sem olyan súlyos, hogy egyértelmű lenne. Ha igazolást szeretnék kérni, ezt fogja leírni.
Többféle pszichotikus tünetem van (téveszme is volt, de az már nincs), valószínűleg különböző eredtűek.
A hanghallásra nem szükséges gyszert szednem. Ezen kívül emlékezethallucinációm szokott lenni.
Orvosom azt mondta, hogy TALÁN skizoaffektív diag adható lenne a haluk + kevert szakasz miatt. Skizofrénia nem adható.
Elég nagy katyvasz van nálam, PTSD (2 egymástól független dolog külön-külön is elérte ezt a szintet)+ egyéb feldolgozatlan sérelmek, enyhe szoc. fób jellegű szorongás, vizsgafóbia, alvászavar stb.
Nagyon nehéz gyszer nélkül, még azzal is. Sokféle tünetem van és hiába enyhék, összeadódnak és együtt már sok.
Relaxálok (AT), meditálok (mindfulness), egyéni terápiára járok, most gyszert is szedek.
Csoportterápiára nem járok. A borderes csoporton halukkal nem foglalkoznak, skizofréneknek való csoportra nem megyek mert nem ez a diagom és a tüneteim is kicsit mások. Innen is, onnan is kilógok.
Jelenleg nem vagyok túlterhelve, de idő kérdése és munka mellett kell folytatnom a tanulást.
Mozgást van aki ajánlja, dietetikus a súlyom és az emésztési gondom miatt ellenezte. Attól félt, h fogynék és még gyengébb lennék. Sétálni szoktam.
Barátokra, szórakozásra igyekszek időt szakítani, amikor nem vagyok túlterhelve. Ha nagyon sokat dolgozok, ritkítom mert nem feltölt, még jobban kimerít.
A bántalmazó környezetből még nem tudok elköltözni, de évek óta törekszek a megoldásra (másodállást is emiatt vállaltam évekig, most a tanulást erőltetem). Mást nem igazán tudok tenni e fontos célom érdekében.
Ezen kívül még mit tehetnék? Van valamilyen életmódbeli tanácsa?
Köszönöm a választ. Eltűnt az előző kommentem.
A további kérdésekre folyamatosan válaszolok.
Köszönöm a megértést!
Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:
Tisztelt Linzer!
Amikről ír, azok egész korai sérülésekre utalnak. Kötődési probléma, mániás működési mód, primitív elhárítások, gyász, stb. Nekem mindez azt jelenti, hogy személyiségszerveződési probléma is állhat a háttérben. Nagyon sokat foglalkozik a múlttal, ennek ellenére mégsem találja a kérdéseire a választ. Nagyon elveszettnek tűnik a zűrzavarában.
A sajátos szemlélete, működése miatt klinikai irányultságú pszichológus keressen.
Egy másik meglátásom, hogy sok olyan dolgon is fennakad, amit egyszerűen el kellene végre engednie. Ami megtörtént Önnel, azon már nem változtathat. Szerintem jelenleg az is fő kérdés lehetne – egy új fókuszpont, hogy miként folytassa az életét ezekkel a sajátosságokkal úgy, hogy végre a mindennapok varázsát is megtudja élni.
Ajánlás:
Nem igazán tudom, hogy miket ajánljak Önnek. Továbbra is a klinikai irányultságú pszichológust javasolnám. Kezdjen el egy feltáró, személyközpontú terápiát.
Szőllősi Tibor válasza Nayeli kérdésére:
Tisztelt Nayeli!
Igen, hasonlóan látjuk Apát – a leírtak alapján. Ugyanakkor a folyamatos, rendszeresen jelentős mennyiségű alkohol fogyasztás hatására a személyiség is folyamatosan leépül. Egy meglévő, vagy később kialakult, rossz személyiségszerveződéssel együtt a folyamatos alkoholfogyasztás, a lehető legrosszabbat hozza ki az emberből. Erről a folyamatról az addiktológián dolgozó kollégák, az ajánlásban megjelölt szervezetek sokat tudnak segíteni Önnek.
A kérdés amit elsőnek megvizsgálnék, hogy milyen szinten képes működni – egyensúlyban tartani magát – jelenleg apa. A teljes felépülés, a javulás a nagy fokú leépülés esetén már lehetetlen. Ekkorra már a családi szerveződésben is van probléma. Ilyenkor azt is tudnia kell minden hozzátartozónak, érintettnek, hogy az alkohol függő egyben beteg is.
Apa viselkedése nárcisztikus személyiségzavarra utal. Az alkohol okozta leépülés mellett megjelent a nárcisztikus személyiségzavarra jellemző viselkedés. Vajon mennyire kifacsart lehet, hogy életben maradjon? Mennyire facsarodnak ki Önök, hogy valahogy túléljék mindazt amiben jelenleg élnek?
Talán ez már túl nagy megterhelés mindenki számára.
Ajánlás:
Könyv
http://www.anonimalkoholistak.hu/hu/irodalom
http://kimondhato.hu/informacio/konyvek-az-alkoholizmusrol/
Net
Alkohol probléma
Nárcisztikus személyiségműködésről
https://gyorfiandras.blog.hu/2017/08/05/mit_jelent_az_hogy_narcisztikus
Kedves Tibor!
Jelenleg sehova nem járok. A pszichiáter, akinél egy rövid beszélgetésen voltam, azt mondta, hiába beszélgetnék pszichológussal, semmi értelme nem lenne, nyugodtan készüljek fel arra, hogy életem végéig gyógyszereket szedek majd. De gyógyszert nem írt, mert szoptatok még. Ennek ellenére már kerestem a környéken pszichológust és családterapeutát, de még nem jutottam el oda, hogy felhívjam (a telefonálás nehezen megy nekem). Ön megerősített ebben, köszönöm, fel fogom keresni. A férjemmel azóta egyeztettem erről, szívesen részt venne benne majd ő is.
Tisztelt Outcalled!
Az lenne a kérdésem, hogy egyéni terápiára jár-e valahova?
Amennyiben nem, kérem mindenképpen kezdjen el egyet. Továbbá nagyon sokat sgítene, amnnyiben tudna találni egy olyan csoportot, ahol megnyílhat, beszélhet az érzéseiről, önmagáról. A válaszában leírtak alapján, szerintem még nem áll teljesen készen a családállításra. Nincs még jelenleg azon a működési szinten.
Tiszteletel!
Üdvözlök mindenkit!
Az újabb kérdésekre a héten válaszolok.
Kedves Tibor!
Melyek azok az antipszichotikumok melyek jók a dührohamok kezelésére és nem okoznak akatiziát?
Köszönöm
Akbar
Köszönöm a választ!
Családállításon már voltunk korábban, az tetszett neki, arra talán rávehető első körben. A könyvnek utána járok.
[Az én oldalamról nehezebb, mert (főleg terápiás) helyzetben olyan, mintha az érzéseim egy plexi mögött lennének, nem bennem, így nem is tudok valós időben reagálni bizonyos kérdésekre.]
A jövőhét folyamán folytatom a válaszadást. Írtam a krízis fórumra is!
Köszönöm a megértést!
Szőllősi Tibor válasza Robertpumpkin kérdéseire:
Tisztelt Robertpumpkin!
Röviden válaszolva a problémájára, keressen fel egy szexuálszakpszichológust. Azért javaslom, mert az így képzett szakemberek olyan összefüggéseket is meglátnak, amikkel még nem rendelkezem jelenleg. Úgy vélem olyan tanácsokat adnék így, melyekkel félrevezetném Önt.
Megértését köszönöm!
Ajánlás:
Könyv
http://mek.oszk.hu/03600/03600/03600.pdf
Net
https://www.hazipatika.com/tudastar/szexualpszichologia/12303
Szőllősi Tibor válasza Outcalled kérdéseire:
Tisztelt Outcalled!
A hangulatingadozások a környezetet is nagyon megterhelik. Látni azt, hogy akit szeretünk, az aki szeret ilyen állapotba került, ami nagyon sokszor fizikai fájdalommal is járhat mindkét "oldalon". Tehetetlenség, düh alakul ki mindkét félben.
Javasolnék egy közös tanácsadást, ahol ezt a problémát beszélik át egy szakemberrel közösen.
Terápiáim során fontosnak tartom a klienseim környezetében élők felvilágosítását, megsegítését is. Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy a környezetben élőket nem nagyon világosítják fel. Nem részesei sem a tanácsadásnak, sem a terápiának.
Amennyiben valóban azt szeretné, hogy megértse a férje, hogy mit is él át ilyenkor, mindenképpen akkor beszéljen vele minderről, amikor mindketten nyugodtak.
Lényeges a körülmény - nyugodt légkör.
Törekedjenek megteremteni azt a lehetőséget, hogy senki ne zavarja Önöket.
Legyen kíváncsi, megértő mindarra, hogy mit él át a férje ilyenkor. Ez a kölcsönös megértés az alapja egy sikeres megküzdésnek.
Természetesen kísérői az egész beszélgetésnek az érzelmek. Ilyen beszélgetések során az érzelmi folyamatokat nagyon fontos értelmezni, nehogy eltereljék a kitűzött célról a fókuszt. Amint kontrollálatlanná válik a folyamat, eredménytelenné válik a beszélgetés. Ezért javaslom külső szakember bevonását a gyors, célra vezető megoldás érdekében.
Megfontolandó egy családterápiában jártas szakember megkeresése. Nagyon eredményes lehet a családállítás. Olyan szakembert is kereshetnek aki ismeri a mediációt.
Amennyiben lehetősége van a kezelőorvosát is bevonhatja. Természetesen előtte beszéljenek erről a következő találkozás alkalmával.
Mindenképpen mérje fel – kérdezzen rá, hogy az Ön problémájának a megoldására van-e lehetőség az adott szakembernél!
Ajánlás:
Könyv
Xavier Amador – Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre!
Net
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10713/hiedelmek-a-pszichiatriaban
A család bevonásának jelentőségéről néhány cikk
https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok
http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/senki_sem_foglalkozik_a_csalad_traumajaval
Tisztelt Búrások!
Figyelemmel követjük a topikot, és látjuk, több komoly kérdés is vár megválaszolásra.
A pszichológus számottevő elfoglaltságai közepette még egy kis időt kér, mire válaszol minden kérdésre.
A következőt üzeni:
"Köszönöm a türelmet! A hétvégén elkezdek válaszolni a kérdésekre."
Úgyhogy türelem! Minden kérdés megválaszolásra kerül! Bátran írjatok még további kérdéseket is!
Üdv,
K.
Idézet tőle: Szőllősi TiborSzőllősi Tibor válasza hiszti kérdésére:
Tisztelt hiszti!
Több kórkép hiányosságaihoz tartozik hozzá. Az Ön által leírtakból számomra az derül ki, hogy több sérülés érte, s ezzel nem tud mit kezdeni jelenleg.
Mit tehet magáért? Egyéni terápia. Olyan közösség megkeresése, ahol elfogadják, bátorítják. Próbálja meg megtanulni kezelni a családját, önmagát.
Ajánlott irodalom:
Könyv
Bánki György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról https://pszichoforyou.hu/a-legnagyszerubb-konyv-a-narcizmusrol/
Mirroring szerepéről
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_541_buda_bela_empatia/ch07s04.html
Kedves Tibor!
Köszönöm a válaszát! Bánki György könyvét már olvastam is. Nagyon sokat segített rajtam, és jobban rálátok a saját viselkedésemre is. Az empátiás készségeimet pedig Erőszakmentes Kommunikáció Tréningen próbálom javítani, az egyéni terápia mellett természetesen. Szomorúan hallom, hogy ez több kórképnél is előfordul. Igyekszem változtatni.
Kedves tibor!
Az lenne a problémám, hogy nagyon magányos vagyok,és nincsenek barátaim,se barátnőm.mindennapomat otthon töltöm és nem járok el sehova.Nem is dolgozom,mert 4 óránál tovább nem birom.sokszor úgy érzem jobb lenne meghalni,sokat ingadozik a hangulatom.egésznap a gép elött ülök és zenét hallgatok,és játszom játékokkal,időnként felnézek facebook ra ott néha írok rá másra.De közös témánk velük sincs nagyon.egy unalmas alaknak tartom magam,akivel nem lehet elleni.szedek gyógyszert 5 félét de nemigazán használnak. Cymbalta,Seroquel,Amitrex,Sertraline,Rivotril. Édesanyukámmal élek együtt,nincsenek rokonaim,apukámat meg nem ismerem. ott hagyott mikor megszülettem.Várom már hogy dolgozhassak a rehabforce nál,csak egy megváltozott munkaképességű papíron múlik amit most január végén intézek el. A másik hogy vannak koncentrációs,figyelem zavaraim.Ez ellen mit lehet csinálni? Gondolom a betegségem hozzájárulója,skizofrénia,és kényszerbetegségem van. nem vagyok tünetmentes a gyógyszerekkel,esetleg egy gyógyszer váltás megoldaná a problémát?
Üdvözlettel
Tisztelt Tibor!
Én nem magam miatt, hanem édesapám miatt vagyok itt, őmiatta írok Önnek.
Több helyen is nézegettem a borderline tüneteit, és a legtöbb jellemző is rá, bár ez nyilvánvalóan nem ér fel egy diagnózissal.
Édesapám 64 éves, van felesége, családja; két gyereke (az öcsém, aki 18 és én, a lánya, 21). Alkoholista, de állítása szerint már fél éve nem iszik. Az alkoholizmusának is voltak különféle állomásai, 5-6 éve "csak borozgatott" (napi 2 liter bor), de 4 éve elkezdett masszívan pálinkázni. Ekkor elesett biciklivel, összetörte a kezét, illetve pia hatása alatt betört egy házba is, amiből bíróság lett, majdnem börtön, de megúszta. Több soron is leszokott már az alkoholról, de aztán végül kibukott, hogy ivott mindig is, csak hazudott nekünk. Egyik alkalommal mikor kiderült, hogy iszik, sírt is, és öngyilkossággal fenyegetőzött, hogy nincs értelme az életének, mert mindig csak hazudik anyánknak. Most állítása szerint fél éve tiszta, de szerintem zugivó csak mértékkel.
Emellett a kapcsolata anyánkkal elég viharos. Ha ő hibázik is, anyám a felelős. Soha nem nézi, hogy esetleg valami mégis az ő hibája lehet, mindig más a hülye, bunkó, ostoba. Ő soha (szerinte). A rendőrségi ügyével is szinte henceg, holott nagyon sok pénzbe került az egész, de őt ez nem érdekli, szerinte ennyi "jár neki", ennyit lehet rá költeni. Egy pillanat alatt fel tudja kapni a vizet, és úgy beszélni anyával, mint egy utolsó szeméttel. Sajnos anya mindig meghunyászkodik, nem mer visszaszólni neki. Én ki szoktam állni érte, ha otthon vagyok, akkor csak szó nélkül kisétál a házból. Egyébként kiskorunkban ránk is sokat használta a "semmirekellő patkány" kifejezést.
Persze ezeket ő nem veszi észre, soha meg nem fordul a fejében, hogy ezt nem kellett volna, vagy ő lenne a hibás, esetleg ő bántott másokat. Csak ő lehet a sértett és a tökéletes mintapéldány, mindenki más hülye.
A féltékenysége is egy komoly jellemzője, de nem személyekre féltékeny, hanem pl képes teljesen megsértődni azért, mert édesanyám elmegy a boltba nélküle. Emellett rám is féltékeny, amikor anyámmal csinálunk valami programot, ahová őt érthető okokból nem hívjuk. Na akkor áll a bál. Új szokásunk, hogy anyával elmeyünk edzőterembe. Apa mostanában sokat szól be anyának, hogy anya kövér, fogyjon le. De amióta edzünk, azért szól be, és sértődik meg. Ha egy napot kihagyunk az edzéssel, számon kéri anyámat, hogy mit képzel, miért nem megy.
Ezek mellett ő baromi okosnak érzi magát, közben alig ért valamihez, az utóbbi 20 évben dolgozni sem volt hajlandó. De mindenbe beleköt, mindenkinél jobban tud mindent (még a szakembereknél is jobban). Általa kitalált adatokkal dobálózik, képes a fogorvosának megmondani, hogy mit csináljon, mert biztos nem tudja hogy kell.
Vannak általa idealizált emberek, például öcsém barátnője, vagy a szomszéd, akiket a családja elé helyez, és a tenyerén hordoz, ajándékokat vesz nekik, mindenben segíti őket. Öcsém barátnőjére már-már pedofil módon rá van szállva, kérdezgeti mikor alszik nálunk, stb. Engem (én a lánya vagyok, 21 éves) régóta lenéz, mindig a bukásomat várja. Amikor jogsit csináltam, közölte hogy nem fog sikerülni, amikor barátom lett, mondta, hogy majd úgyis kidob egy hét múlva. Az utóbbi 10 évben egyszer sem dícsért vagy mondott nekem szépeket, hangoztatni is szokta, hogy nincs mi miatt büszke legyen rám.
Lehetetlen vele együtt élni, én már hozzá se szólok, csak gyűlölettel tekintek rá, alig várom, hogy kimenjen a házból. Anyámat napi szinten bántja, de tettlegességig nem fajult még a dolog, anya pedig sajnálná eghagyni, mert a ház körül sokat segít. Más pozitívum nem nagyon keletkezik abbl, hogy velünk el. Nem hiszem el, hogy csak bunkó lenne, és sok borderline-ra jellemző tulajdonsága van. Nem szeretném gyűlölni őt, próbálok magyarázatot találni a viselkedésére.
Igazából nem tudom, milyen választ várok, sőt, úgy konkrétan kérdésem sincs, csak annyi, hogy lehet személyiségzavaros, vagy az alkohol teszi tönkre az agyát? Hogy lehet vele élni? Hogy lehetne neki elmondani, hogy forduljon szakemberhez, mikor ő a tudatában sincs annak, hogy mindenki utálja a viselkedése miatt?
Nagyon szépen köszönöm, ha elolvassa a hosszú irományomat.
Üdvözlettel: Nayeli
Üdvözlök mindenkit
A héten váaszolok a kérdésekre. Elnézést a csúszásért, nagyon sok a hozzám forduló.
Köszönöm a megértést!
Kedves Tibor
A kérdésem az lenne hogy ugye olyasmi mániákat vonzok be akik úgy kissé ki vannak rekesztve (ha mégsem azzal nel vagyok megelégedve). A történeteimben a kirekesztés a fő téma. Akik olvasták azok szerint a traumáim jelennek meg a történeteimben és a mániáimban. Ugye óvodás korom óta az életem része a kirekesztés.
Nem sírtam fel születéskor. Lehetett ebből adódóan az hogy gyerekkoromban kb tíz évesen azt mondogattam hogy egy gépben keletkeztem és nincs anyukám? El is akartam hitetni magammal hogy keletkeztem. Öcsémet is belevontam ebbe ő meg csak engem utánzott. Korábban meg csak az volt hogy nincs anyukám, ezt mondogattam. Utána jött a születési dátum letagadása és másikat találtam ki helyette. A mániáim meg sörből jöttek ki. A lényeg az volt hogy ne legyen születés és ne legyen anyukájuk. Ha a születésemről kell beszélni az mindig rossz volt nekem. Mostanra a mániáim születését elképzelem, és érdekel h mikor, hol születtek és melyik kórházban. Ha a sajátomról van szó, hárítok, hallani se akarok róla. A kórház ahol születtem már harmadjára a mániám úgy hogy soha nem feküdtem ott (máshol igen kétszer is mégsem az lett a mániám). Ha ott vagyok, kicsit fura érzés, más kórháznál nincs ez jelen. És el se tudom képzelni mi lenne ha oda feküdnék be vagy oda kellene, tudom h problémát okozna. A másik kórház az nem okozott gondot. Másodjára nőgyógyászaton feküdtem, na az még nagyobb gondot okozott a születési kórházban. Sokszor belegondoltam és nem nagyon akarnék róla hallani. (Tehát ebből a szempontból jó h elköltöztünk korábban). Mániázni viszont szívesen járok oda de a fura érzés meg van. Ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, ez mániás érzésekkel társul, ezt se tudom megmagyarázni. És úgy gondolom ez esetben a semmitől. Ember mániánál más, annak legalább értelme is van. Összefüggésben lehet a születésemmel ezekkel?
Még valami. A kaki is volt a mániám gyerekkoromban. Szerettem más kakiját nézni de a sajátomra rá se mertem nézni. Ez már nem így van de a mániáim kakilásáról szeretek fantáziálni és mániás érzésekkel tölt el. A sajátomról utálok beszélni is és titokban szeretek elmenni hogy senki ne tudja és csak otthon. Erre a traumára is emlékszem, bilire szoktatás alatt történt. Csak pisilni akartam és megláttam váratlanul a kakit és nagyon megijedtem. Nem tudom hogy alakulhatott ki. És gyerekkoromban visszatartottam mindig, nem akartam elmenni, úgy általános iskola végéig is eltartott ez.
Lehetséges hogy a traumák a mániáimban jelennek meg, ott fejeződnek ki? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni?
...
Üdvözlöm.
Már sokadjára történik meg hogy elhatározom hogy leszokok a pornóról.
Egyszerűen úgy érzem mindent csak megnehezít az életemben.
Rossz a közérzetem, nem tudok maszturbálás nélkül elélvezni. Van hogy fáj ha naponta többször is kielégítem magam.
15 éves korom óta maszturbálok rendszeresen. Heti 3-4 alkalommal. Először csak pornómagazinokra, aztán filmekre.
Az első pár alkalom nagyszerű volt, de sokszor éreztem hogy rossz a mit teszek.
Volt hogy megnyugtatott, de aztán erőtlennek érzetem magam. Nem kívántam a partnereimet. Mindig azok a nők jutottak eszembe és kerestem az azokhoz hasonlóakat.
Aztán 20-25 éves koromra ez rosszabb lett. Anál mániás lettem és minden lánytól elvártam, hogy oda tehessem.
Ekkor már esett jól a maszturbálás sem. Sokszor fájt is ha sokat csináltam.
Nagyon sokszor próbáltam abbahagyni. A leghosszabb idő 3 hét volt. Minden pornót eltávolítottam a közelemből. Kitöröltem a weboldalakat, a cd-ket összetörtem.
Viszont egy pár hét után bevillantak azok a képek amiket láttam a filmeken. Kísértett minden nap. Főleg amikor egyedül voltam.
Akkor volt a legnehezebb legyőznöm a kényszert. Mindig megadtam magam, mert nem bírtam tovább.
Megkívántam olyan nőket akiket előtte sosem. Ha nem elégítem ki magam megbolondulok.
Az is hozzátesz a dologhoz hogy látom milyen gusztustalan a pornó. Hogy azzal hogy nézem ezeket a filmeket azzal támogatom a pornóipart ami életeket tesz tönkre. Fiatal lányok adják oda a testüket és hagyják megalázni magukat hogy én élvezhessek egy pár percet. Ezt nem akarom.
Most újra elkezdtem, el akarom felejteni a pornót.
Az oka az hogy nem tudok koncentrálni az életemre. Mindig az jut eszembe hogy kell a pornó és alig várom hogy csinálhassam.
Egy hete már nem csinálom. Megint kitöröltem az összes videót és képet. De most mindenhonnan. Semmi nem maradt!
Egyenlőre jobban érzem magam és több az energiám, tisztább a fejem.
Szeretném ha nem lenne közöm a pornóhoz és végre úgy szeretkezhetnék a feleségemmel mint már egészséges emberek.
De tudom hogy a neheze most jön. Az elvonási tünetek hamarosan meg fognak találni. Igyekszem felkészülni.
Kedves Tibor!
A férjem nagyon megsínyli a hangulatingadozásaimat. Nem érti. Hiába mondom el neki, hogy amikor vigyorogva elkezdek zokogni, csak hagyjon békét pár percre, vigye el a gyereket másik szobába, és ha lenyugodtam, jönni fogok. Csak kérdezgeti, hogy miabaj miabaj miabaj, mert azt hiszi, ő rontott el valamit, amitől (ön) agresszív leszek, nem segít. Van olyan könyv, cikk, előadás, bármi, ami plasztikusan szemlélteti, és elmagyarázza, hogy a hangulatingadozásomnak nem ő az oka? Nem akarom, hogy magát okolja, de nem érti. Előre is köszönöm!
Kedves Tibor!
Köszönöm szèpen megkaptam a választ 🙂
Elnèzèst a kifakadásèrt mindenkitől. Nem akartam itt lopni az èrtèkes pszichológus időt... Már jobban vagyok...
Igazából ez hiányzott. (Objektív visszajelzès) Mert orvos csak úgy lett volna elèrhető, ha befekszek a kórházba.
Most átszervezem a dolgokat könnyebbé ès (többek közt) ragaszkodni fogok a rendszeres kontrollhoz (Itt nem nagyon volt). Lènyeg, hogy nincs kèrdèsem... Orvossal megbeszèltem (smsben), hogy másfèlszer annyi gyógyszert szedek, ami egyèbkèt a minimális enyhe tünetekkel (15 mg arispa). Most remèlem nem felejtek el nèha pihenni...
Köszönöm mègegyszer!
Szőllősi Tibor válasza Patandzsali kérdése:
Tisztelt Patandzsali!
Most bajban vagyok. Mire is kellene válaszolnom?
Amit leszűrtem, hogy párkapcsolati, munkahelyi, életszervezési gondjai vannak. Küzd a paranoiával, a depresszióval, a mániával. Ehhez járul hozzá, hogy rokkant – amennyiben jól értelmezem. Amit leír, ahogy leírja, nekem kissé zavaros. Ugrál, kapkod, nehezen követhető számomra.
Mindezek mögött azt feltételezem, hogy az életét igyekszik rendbe rakni, de rengeteg nehezítő "tényező" van Ön körül folyamatosan. Ezt a megterhelést már nehezen tudja elviselni. Igen ez okozhatja a paranoia felerősödését.
Kap-e valamilyen rendszeres objektív visszajelzést állapotáról valahonnan?
Megkérném, hogy legyen szíves konkrétabban tegye már fel újra a kérdéseit!
Köszönöm!
Ajánlott irodalom:
Szőllősi Tibor válasza Kiscsillag kérdésére:
Tisztelt Kiscsillag!
A reakcióit mindenképpen beszélje meg a terapeutájával. Ez a reakciója több minden lehet . Az értelmezését mindenképpen meg kell tenniük. Elképzelhető, hogy az aznapi történések miatt képtelen volt elmélyülni. Ez normális lereagálása a történéseknek. Sokszor túlgondolják a klienseim a viselkedésüket, miközben az egy normális reakció is lehet. Az, hogy ezt Ön miként értelmezte, már érdekesebb.
Nem mondanám kényszergondolatnak, bár válhat azzá. Érdekesebb, hogy miért fél mindettől - akaratom ellenére rúgni kezdek.
Módosítja mindezt, ha van valamilyen pszichés probléma a háttérben- félelem fóbia, kényszer, stb, ami által ez a reakciója is értelmezhetővé válna.
Ajánlott irodalom:
http://tmkozpont.hu/a-stressz-biologiaja/
A Krízissel kapcsolatos kérdésére, később válaszolnék.
Szőllősi Tibor válasza hiszti kérdésére:
Tisztelt hiszti!
Több kórkép hiányosságaihoz tartozik hozzá. Az Ön által leírtakból számomra az derül ki, hogy több sérülés érte, s ezzel nem tud mit kezdeni jelenleg.
Mit tehet magáért? Egyéni terápia. Olyan közösség megkeresése, ahol elfogadják, bátorítják. Próbálja meg megtanulni kezelni a családját, önmagát.
Ajánlott irodalom:
Könyv
Bánki György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról https://pszichoforyou.hu/a-legnagyszerubb-konyv-a-narcizmusrol/
Net
http://nemvagyegyedul.com/blog/
http://tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.com/2017/02/hogyan-banjunk-egy-narcisztikussal.html
https://nuus.hu/eletmod/lelek/0720/igy-tudsz-a-narcisztikus-csaladtag-nyelven-megszolalni-hogy-tulelj/
http://ujegyensuly.hu/kapcsolatok/innen-tudhatod-hogy-nagyon-beteg-narcisztikus-csaladban-nottel-fel
Mirroring szerepéről
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_541_buda_bela_empatia/ch07s04.html
..
Kedves Tibor! Èn mèg nem kaptam választ.
Kedves Tibor!
Meditációt tanultam (MBCT - mindfulness) 8 hetes csoportos tanfolyamon.
Autogén tréninget terapomnál tanulom (egyéniben, az óra elején v végén).
Az egyik meditációs alkalomra erősem felzaklatott érzelmi állapotban érkeztem kb 10 perces késéssel Dühös voltam és erős szorongást éreztem, felkavarodott egy friss traumatikus (szexuális zaklatás) èlményem.
A meditációba csatlakoztam, de nagyon pörögtek a gondolataim. 10 perc után már nem tudtam eldönteni, hogy csak a gondolataim pörögtek v hangosan beszéltem közben. (valószìnűleg nem beszéltem) Ettől még erősebb szorongást éreztem és kinyitottam a szemem. Innentől fogva nyitott szemmel ültem és nem próbáltam meditálni. Csak arra törekedtem, h csendben üljek. Ezután is végig attól fèltem, h akaratom ellenére beszélni kezdek.
Ez mi volt? Kényszergondolat vagy pszichotikus tünet? Valami más?
Hasonló már korábban is volt meditáció közben és AT gyakorlásnál is, de csak akkor amikor nem otthon, egyedül relaxáltam v meditáltam. Relaxációnál a terapnál időnként attól felek, h akaratom ellenére rúgni kezdek (nem mást, a levegőbe).
Ez kényszergondolat? Ha nem, akkor mi?
Köszönöm
Utóirat sorstársaknak!
Ha valakinek van ötlete, Kiscsillag üzenője topikban vagy priviben várom a választ.
Kedves Tibor!
A terápiákon használatos tükrözésről (mirroring) szeretnék érdeklődni, hogy hogyan lehet elsajátítani ezt a technikát. Olyan családban nőttem fel, ahol teljesen fagyos a hangulat. Nem hogy tükrözés nincs, de még egy együttérző szó sem, sőt megharagszanak, ha egy problémát meg szeretnék velük osztani. A terápián vettem észre, hogy amikor a pszichológusom együttérző arckifejezést mutat, akkor azonnal elsírom magam. Ekkor jöttem rá, hogy az én családomban ez egy nagyon nagy probléma, és elkezdtem saját magam is megfigyelni. Azt vettem észre, hogy sajnos én sem tudom hogyan kell csinálni, pedig együttérzek. Sőt azt is észre vettem, hogy szabályosan félek együttérző arcot mutatni, nehogy gyengének tűnjek. Nehogy megtudják rólam, hogy vannak érzéseim, mert megszégyenülhetek. (Elkerülő személyiségzavarom van, egy kis sérülékeny narcizmusom, és narcisztikus szüleim.) Esetleg tudna ajánlani erről szóló könyvet, akár szakmai irodalmat?