Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye
Szőllősi Tibor válasza Lengyel Katalin kérdésére:
Tisztelt Lengyel Katalin!
Amivel a legtöbbet tud segíteni a lányának, ha valóban megérti őt, a harcát. Tudom, hogy egy anyának nagyon nehéz szemlélnie gyermeke szenvedését, a tehetetlenség kiútnélküliségében szenvedni. Azt gondolom, hogy önmagában a gyógyszer nem kiút. Amikor szükség van rá, akkor kell, amúgy meg nincs rá szükség. Vajon a lánya miért fél a gyógyszerektől? Fél a függőség kialakulásától? Önre miért reagál így?
Ajánlás:
Könyv
Xavier Amador - Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! - Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában?LÉLEKBEN OTTHON KIADÓ, 2008
Szendi Gábor - Depresszióipar
Rados Virág: Bipoláris: Egy mániás depressziós nő regénye
Net
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10713/hiedelmek-a-pszichiatriaban
http://lelkiegeszseg.antsz.hu/portal/Tartalmak/Tudastar/Onsegito-lehetosegek/Az-onsegites-szerepe-a-lelki-egeszseg-teruleten
A család bevonásának jelentőségéről néhány cikk
https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok
http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/senki_sem_foglalkozik_a_csalad_traumajaval
https://suicidprevencio.reblog.hu/mentalis-zavarok-es-csalad
A függőségről
Szőllősi Tibor válasza Méá kérdésére:
Kedves Méá!
Köszönöm, hogy megosztotta a problémáját. A terhelt családi háttér, a fokozott külső megterhelés mind fokozzák a bizonytalanságát, gyakoribbá teszik a „felriadásait”. Amiket lát – állatok, még önmagában nem, hangsúlyozom, nem tekinthető még betegségnek. Artifical Skizo is tapasztalja magán - „Nekem is pont ilyen felriadós - hallucinálós tüneteim vannak többek között, de szerintem ez még önmagában nem pszichés betegség.”. Az már egy más kérdés, ha a nap folyamán folyamatosan jelen vannak a hallucinációk.
A párja a maga módján próbálja kezelni mindazt, amivel szembesült. Mindettől, még viselkedésével fokozza a szorongását. Kérem beszéljen vele minderről. Kérje tőle, hogy hagyja abba ezt a viselkedését!
Azok a tények, hogy édesapja skizofrén, hogy tizenéves kora óta tapasztalja mindezt, még messze nem jelentik önmagukban, hogy esetleg Ön is skizofrén lenne. Ezekben a helyzetekben a régmúlt rossz tapasztalatai ismét előbújnak, újra hatalmukba kerítik a védtelen embert. A „dolgok” látása félálomban a legtöbbször normális, melyek összefüggenek a napi túlterheléssel. Esetleg a túlzott aggódása következtében elképzelhető, hogy pánik is jelentkezik, ami szintén fokozza a fokozott éberségét, félelmét.
Amit javasolnék, hogy egy tanácsadásért keressen meg egy kollégát. Ma már egyre többen rendelnek online is. Amennyiben tovább fokozódik a felriadása, erősödik a szorongása, javasolnám, hogy keressen meg egy pszichiátert is a problémájával.
Az alvásról ajánlok egy érdekes könyvet. A skizofréniáról összeszedtem néhány érdekes dolgot, mely segíthet a „kétségei kizárásában”.
Amennyiben továbbra is kétségek, bizonytalanság gyötri, az online terápia, tanácsadás egy alternatív megoldás lehet.
Ajánlás:
Könyv
Arianna Huffington - Az alvás forradalma - Változtasd meg az életet akár egyetlen éjszaka alatt
Film
Till Attila – Pánik (2008)
Net
http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/6182/skizofrenia
https://www.videoklinika.hu/video/czeizel_skizofren_szerelem_sejtbank
https://www.webbeteg.hu/cikkek/stressz/12585/az-ejszaki-felriadas-a-stressz-jele-is-lehet
https://www.ridikul.hu/2017/09/21/9-furcsa-dolog-ami-alvas-kozben-tortenhet-velunk/#
Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:
Tisztelt Linzer!
A lemaradt ajánlás!
Ajánlás:
Könyv
Rados Virág: Bipoláris: Egy mániás depressziós nő regénye
Adam Grant – Sharyl Sandberg: B terv - Hogyan küzdjünk meg a válsághelyzetekkel és találjunk örömöt az életben?
Net
https://ifightdepression.com/hu/start
Jó estét kívánok.
Mit is kérdezhet egy olyan, aki már-már minden "választ" tud, de élni velük nem,mert nem pusztán a depresszió az ami megöl,hanem azok is, "halk szadizmususukkal",akikkel muszáj-kényszer, pénztelenség,hiába dolgoztam 16 éves korom óta, amíg tavly Decemberben bele nem fáradtam-ha egyszer állandan elveszik tőlem a pént.menj el, lépj, mondják azok, akik NEM TUDJÁK MIVEL JÁR A DEPRESSZIÓ,ÉS MÉG MELLÉ NŐNEK IS LENNI, EGY ALJAS MÖGÖTTES EMBEREKKEL TELI VILÁGBAN. Próbáltam én elmenni, nem is erről van szó..de mindenki aki ígérgetett,noha én elején leszögeztem ,nem párt, nem szexet keresek,hanem emberséges embert, aki segít..Hogy később én is segíthessek..de magamon nem tudok,ilyen nincs.Igazi erős gondokkal küszködő magán még nem segített-ha csak nem kötél,és más által.Meg is tudom őket is érteni teljesen. Esetek legtöbb%-ban olyanok papolnak nekem, akiknek tele szemük, szájuk, vagy NORMÁLIS--nagyjából-a családjuk,és az ismertésgi körük..Én amíg tudtam ,miközben a saját poklomat járom ,s jártam is, segítettem ahogy tudtam, nem csak szavakkal,mert a szvak nem érnek tettek nélkül semmit.Tudom, mert sok évnyi szavaktól már ragyát kaptam..Orvoshoz nem megyek,nincs miből.Ahol élek minden messze van..MINDEN AHOL VÉLETLENÜL IS TALÁLKOZHATNÉK, VAGY TÉNYLEGES SEGÍTSÉGET KAPHATNÉK VALAKIKTŐL,AKIK TÉNYLEG ÉRTENEK.Ám n nem átlagos nőcike vagyok,aki átlag depresszióban szenbed, révén elmebetegekkel élek, és nem lehet innen elmenni na maradjunk ennyiben,kivétel a megváltó igazi PÉNZ által,ami meg nincs.Pénz nincs ,életed sincs..Borsodban ez a szabály, mert így van!...Innen aki el tudott menni,mind segítségel tette, és ilyenek papoltak nekem.De nekem egy se segítene.mert nem szülök-nincs az a pénz, meg mert nem férek bele egy gyilkos elveken,végülis népet hülyítő vakító, társadalmi normák keretébe.Mert őszinte vagyok,nem vagyok hajlandó nyalizni, se a testem eladni.Ezért nem segít rajtam az, aki tehetné is..Itt a bűnözők a jók.Sok a ygerekekük,ergó sok szavazó, és támotagás..stb..Hát szóval Nem kérdezek semmit, ,Inkább leírtam mi van és mi NEM lesz soha velem. Frontin és annak "társait, (mikor mi mi van-közgyógyra persze),azon "élek"..Nem tudok boldog lenni,mert nem tudok már régóta!..Szeretem ahüllőket , a madarakat,a kutyákat utálom.OKKAL.Révén ez az elmebeteg család sokat tart, ha bír velük,ha nem..itt csend NINCS, NYUGALOM NINCS. BEOLTATLAN BELTENYÉSZETT KORCSOK.AKIK TÖBBSZÖR MEGMARTAK,még sem tett senki semmit-A sok álszent álladvédő sem-hányok tőlük is..kijárni nem tudok ezek miatt a dögök miatt. Ezért IS számoltam le önszámtaból.Igaz, amit itt kapsz se lehet elmenni belőle, meg eleve sem! ( 54 ezret kerestem, mindet elvették,most a munkanélkült veszik elnevelő,mostoha rohadék szülők természetesen...)...és minden rohadék nap azt hallgassam hogy erre,meg arra nincs, meg hogy réf megfaltad már a pénzed árát stb..amióta dolgozok többször éleetüket mnetettem meg,mindegy kitől hogyan..adósságukat kifizettem amiért én szívtam 2 évet melóban szaros 30 ezerért! Szóval aki azt mondja ,hogy a pénz nem boldogít, annak üzenem adja ide az egész vagyonát,házát, és legyen boldog!..Alászavar is van,hogy ne lenne ebbe a sok korcsoktól való ugatásoktól stb-k-től.alkesz fatter szadizmuaitól!...35 múltam igen..és máig itt rohadok..Nem az én szégyenem...de nem óhajtok @va lenni,mert innen így tud nő elmenni..hiába hazudnak,ha mindet ismerem,akik ki is tudtak szaabdulni..Vagy olyanhoz mentek feleségül,akikkel csak a baj van.Köszi ebből sem kérek..depresszós vagyok,nem pedig hülye..de elfáradtam tény,és nagyon elegem van az ilyen rohadék emberektől..EGY DB BARÁTOM NINCS,MERTR NEM VAGYOK,MINT ÍRTAM NYALIS, ÉS ŐSZINTE VAGYOK.AKIKET KIHÚZTAM A SZARBÓL AZOK IS ELFORDULTAK TŐLEM,SZÓVAL jogos az ember gyűlöletem...Még is érzek -sajnos-empátiát sokak iránt.noha azt sem érdemlik meg hogy lekpjem őket..Akik tnkrettek,elárultak?!! Ez nem tévképzet,hanem a valóság..írhatnék még ezer oldalnyi dolgot is, de a helyzet ismerek minden sémát..és nem segít az sem..Csak az ÖN,és a magam idejét ölöm..Boldogtalan vagyok..dühös..hazug remények ölik meg a napjaimat..mert hába eménykedik az olyan mint ÉN...HÜLYESÉG AZ..ÖNGYILKOSSÁG AZ IS..HA NEM LENNÉK GYÁVA MÁR RÉG MEGTETTEM VOLNA AZ EGYETLEN LOGIKUS,ÉSSZERŰ MEGOLDÁST ÉN IS,AHOGY SOK SORSTÁRSAM TETTE MÁR,AKI ITT ROHADT,ÉS SZEMÉTLÁDÁKKAL ÉLT..Hát ennyi lenne..Hosszabban nincs értelme.
Tiszt:S.E.
Jo estét Doktor úr
Szeretném megkérdezni hogy a szorongásos pánikbetegség Gyógyíthato vagy el kell fogadni es igy kell élni
Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:
Tisztelt Linzer!
Amit a levele alapján megtudtam, az az, hogy két évvel ezelőtt feltételezhetően volt valamilyen hangulatzavara, amire antipszichotikumot kapott. Nem írja, hogy járt volna ebben az időben pszichológushoz. A jelenlegi instabilitásának helyreállítását „gyógyszerrel” szeretné megoldani. Egyre jobban szorong, kezd kimerülni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy mindenképpen azt gondolja, hogy egyedül mindenképpen meg tudja oldani egy kis segítség igénybevételével – gyógyszerrel – a jelenlegi problémáját.
Amit leír: a mániája – Linzer, a rajongása, a dühkitörései – bár ezen dühkitörések közben vigyáz magára, nehogy megsérüljön komolyabban, hogy kezdetben elviselhető volt a szenvedése, majd egyre jobban elveszíti a kontrollt Önmaga felett. Jelenleg nincs teljes állása sem, a napirendje - valószínűsítem - kusza.
Ezek alapján megerősíteném, hogy romlik, súlyosbodik az állapota. Ezt jól látja. Egyre jobban kimerül, egyre kevesebb energiája van.
Amit javasolnék az egy klinikai irányultságú kolléga felkeresése.
Azt csak feltételezem, hogy egyre jobban kezd beszűkülni is. Mindenképpen jó lenne egy objektív visszajelzés, hogy mindez mit is jelent az Ön esetében.
A leírtak hátterében – viselkedése mögött - állhat hangulatzavar, és/valamilyen személyiséget érintő probléma is.
Amennyiben további kérdése van, kérem írjon!
Tisztelettel!
Kedves Doktor út !
28 éves vagyok skizofréniám,depresszióm van. Csak azért írok mert szedem előírtan a gyógyszereket de még mindig vannak tüneteim. Zenéket hallok a fejemben mikor hogyan,nem mindig. Kényszergondolataim vannak például hogy én a 3 kerületbe lakom és az bűn,mert egy volt ismerősöm is ott lakik. és ez szorongást okoz,más nem nagyon ért meg ezekkel a problémákkal,főleg nem a normális emberek. főként délután lesznek kicsit hevesebbek a tüneteim. Azt mondta az orvosom hogy ezek elviselhetőek. Például ha valamire rá gondolok és rossz emlék akkor azt mondom "ez de szar ,nagyon rossz. és igy lenyugtatom magam. Nincs jelenleg munkám,de már dolgoznék valamit,csak ezt a meleget se viselem el nagyon. Mondja az illető ő ott lakik "én meg mondom jó lakjon" gondolatban. és feszültséget okoz,azt érzem olyankor valaki ártani akar nekem. Napom nagyrészét a gép elött töltöm,de mint mondtam 4-8 órába,tudnék dolgozni,ha igy marad az állapotom. elsősorban mindenféleképp 4 órát. Nincs párkapcsolatom,nem is igazán volt még,ez minek köszönhető? Hogy tudnék jobb lenni a nőknél? Esetleg valami technikát letudna írni? 5 gyógyszert szedek,ez így rendben van? Mennyire zavar be az kp idegrendszerembe? Szerintem nagyon sok. Félre értés ne essék,nem szeretném az orvos tudását felülbírálni csak leirtam.
üdvözlettel
Kedves Szőllősi Tibor!
Több mint 2 éve pszichotikus tünetekkel küzdök, néha jobb , néha rosszabb. Tudom, hogy a pszichológus nem foglalkozik pszichotikus tünetekkel, kérem ne haragudjon ezért a kérdésért, de így is remélem , hogy tud segíteni. Kerestem az interneten pszichiátereket, pszichoterapeutákat, de a legtöbb esetben nem ez a fő profiljuk, hanem pánikbetegség, kényszerbetegség, depresszió, szorongás. Abban kérném segítségét, hogy hol találhatnék olyan pszichiátert, akinek ez a fő profilja. Félreértés ne essék, nem kérek személyes ajánlást, hanem esetleg egy keresőt, egy rendelő nevét, mely ezzel foglalkozik, esetleg ilyenfajta továbbképzések elérhetőségét, ahol név szerint is tudnak nekem valakit ajánlani.
Elnézést kérek, hogy nem teljesen témába vágó a kérdésem, és előre is nagyon köszönöm a segítségét.
Ez szélmalomharc. Menj el onnan!
Nem költözöm el.
Nem azért költöztem ide hatalmas veszteséggel Budáról, hogy elköltözzek.
Aztán majd onnan is, meg onnan is.
Amig mozogni tudok, ittmaradok, mert ide kötnek azok a dolgok, amiket szeretek és amiért eladtam a budai lakásomat.
Nem egy szarcsimbók szekuritis fogja megmondnai, hogy lakhatok-e itt vagy sem.
Pszichológiai probléma, mert a pasas közveszélyes elmebeteg, mint mondtam, terrorizál, csicskáztat itt másokat is, és erről már van hangfelvételem amit nem hagyhatnak figyelmen kivül mindenütt.
Másfelől azért pszichológiai probléma, ahogy a bemutatkozásomban irtam, mert engem húsz évvel ezelőtt un kezeltek pánikbetegséggel, és annak a bélyege ma is rajtam van, mivel a szomszédom szerteágazó kapcsoltaival ennek nyomára akadt.
Az is érdekelne, hogy ha húsz évvel ezelőtt állitólag pánikbeteg voltam - nem voltam -, meddig viselem még ezt a bélyeget.
Ja, egyébként már most kikészitettek: hónapokon át ki sem mertem menni a házból, legfeljebb ha előtte nyugtatót vettem be, vagy közben valakivel telefonon beszéltem, aludni a kutyám meggyilkolása után hónapokig nem tudtam.
Nem azért, mert én vagyok beteg, hanem azért, mert a kutyám tizenegy éven át a társam volt, reggel leste a lélegzetemet, hogy mikor gugyorodhat fel mellém az ágyba, és végtelenül szerettem és tiszteltem és az, hogy élete végén megkinozta egy szar pszichopata, pont elég ok arra, hogy maradjak és bosszút álljak, amint adódik rá alkalom.
És adódni fog, mert ez a barom, olyan buta, hogy elszólogatja magát.
Violetta, a roxy, szart sem ér... Anita, akármennyire Medgyessy nevelt lánya, el van kötelezve. A többieket nem értem... Nem tudsz elköltözni?
Ez nem pszichológiai probléma... de majd az lesz, mert kikészítenek. Próbálj meg máshova menni! Azt én, és itt, nem merném mondani, h mit lehet még tenni... SOK pénzért.
Ja, ez valszeg arzén volt, ami Agatha Christie alapján is bizonyíthatatlan. IS.
Megtörtént. Már tavaly kora tavasszal, amikor a kutyámmal sétából felfelé mentünk a kertben - a hombárfejű proli szomszéd mindig fentről néz, olykor a feleségével - a kutya odaszaladt hozzájuk - domboldalon áll a ház - örömmel üdvözölte őket, mert a nő mindig dobált át neki valamit - ma már gyanitom, hogy az is méreg volt, hisz idejövetelünkkor pompás négyéves fiú volt a Tyutyukám, de rövidesen lelassult, séta közben lefeküdt.
Tehát felszaladt hozzájuk a keritéshez és a szomszédom lila pofával ránküvöltött, hogy "takarodjatok innen büdös putris cigányok!".
Én halálra váltam, mert ilyen stilusban még soha senki nem beszélt velem, és borzasztóan féletettem a kutyámat. Ekkor elkezdtem hivogatni a Tetovált Állatmentőket - tőlük van másik kiskutyám, Amanda -, a Szurkolók az állatokért vezetőjét, valamint Kovács Violetta is meghirdette az oldalán kicsit később, amikor már kiderült a mérgezés, hogy márpedig segitsenek.
K. Ricsi és a Tetovált vezető srác heteken át hitegetett, azt mondták, utánanéznek, ki ez a fazon, mitől ilyen nagy ember, de segiteni fognak. Aztán úgy látszik, rájötttek, hogy "ki ez az ember" - maffiózó - és többé szóba se álltak velem. Annyit kértem, hogy mivel tök egyedül vagyok, másik oldalon szomszéd sincs, ki vagyok szolgáltatva, legalább jöjjenek fel egyszer páran a kertembe egy sörre, hogy lássanak nálam mozgást. Nem tették meg.
Akit el tudsz képzelni, mindenkit megkerestem, aki állatvédelemmel foglalkozik, Tornóczki Anitától kezdve - még választ sem kaptam.
Azért nehéz a helyzet, mert amit én láttam és hallottam, azt nem tudom dokumentálni, tehát nem tudom bizonyitani, hogy ő tette.
Hogy a pasas a lángosképével kajánul és gúnyosan ott röhögött mindig, amikor jött az állatorvos és én sirdogáltam, ezt is csak én tudom.
A rendőrségen is kénytelen voltam ismeretlen tettes ellen feljelentést tenni,l mert még a fenyegetés, hogy elintéz a kutyáimmal együtt, két olyan ember előtt hangzott el, akik közül az egyiknek már négy bordáját eltörte, halálosan retteg tőle, a másik sem fog tanuskodni, ezt világosan megmondtaák. Ez a bunkó olyan károkat csinál az embereknek, hogy nem mernek vele szembeszállni, ráadásul a helyi szekuritisek közé tartozik, és idehiv néhány kigyúrt barmot. Velem is megtette ezt, hogy odaállitott a kapumba egy kigyúrt gorillát, amikor a wifikameráját felszerelte, amit az egész kertemet rögziti.
Mivel a pasas amellett hogy maffiózó, a városvezető barátja is, a rendőrségggel is együttműködik az a szekuriti cég, amelyiknek dolgozik.
Szóval tavaly tavasz óta rettegtem és segitséget kértem és nem kaptam.
Azonnal fordulj állatvédőkhöz! Segíteni fognak...
Tisztelt dr. Szőllősi Tibor!
Meglepő dologgal találtam szembe magam egy rendőrségi nyomozás kapcsán: én vagyok a feljelentő, akit zaklatnak. A zaklatás ténye számtalan hangfelvétellel, fotóval, tanuval alátámasztva. A zaklatás egyik eleme volt egy éve megfenyegetésem, hogy elintéznek a kutyámmal együtt, majd a kutyám módszeres patkányméreggel beetetése - utólag rekonstruálom és értem meg a szomszédom minden reggeli megjelenését keritésem mellett, amikor kiengedtem a kutyát, és az elviselhetetlen, példátlan gyalázkodás, ami akkor tőle ért majd egy éven ét. A kutya megölése volt az a csepp, amikor - hét év után - betelt a pohár és feljelentést tettem. A rendőrség kapásból elutasitott, hangfelvételeket meg sem hallgatta. Ezt követően nálam vendégeskedő családtagjaimat is megfenyegette az illető a gyerekek előtt, ezt felvettem és ismét feljelentést tettem. A zaklatóm egy helyi politikus barátja, jobbkeze, szekuritis, városszerte hirhedt, félnek tőle, idős asszonyt, férfit bántalmazott már. A feljelentésemet követő meghallgatáson megtudtam hogy másnap a szomszédom is feljelentett engem, amit elutasitottak. Ennek ellenére a rendőrség készpénznek vette szomszédom tájékoztatását, miszerint én "folyamatos pszichiátriai gondozás alatt állok" és a pszichiátriai gondozóból kikérte a beteganyagomat. Szintén meglepetésemre azt tartalmazza, hogy gondozásuk alatt állok és vissza vagyok rendele. Az nem derül ki a tájékoztatóból, hogy 1998-ban egy különösen nehéz élethelyzetben - amit éveken át tartó önkizsákmányolás - éjjel-nappali munka előzött meg - fordultam hozzájuk, és ezt a helyzetet pánikbetegségként diagnosztizálták, ami már akkor is meglepett, hisz eltekintve attól, hogy kimerült voltam és egyedülállóként súlyos problémák szakadtak a nyakamba, nem éreztem magam betegnek és ma sem. A felirt Zoloftot, Rivotrilt stb. bevettem, de a problémákat továbbra is meg kellett oldanom, azok nem múltak el a gyógyszerektől. Annyi értelme volt az egésznek, hogy a Rivotriltól többször úgy elestem, hogy még kézzel sem tompitottam, a hangulatjavitótól pedig rettenetes hangulatba kerültem. Igy aztán, mivel nem engedhettem meg magamnak, hogy önkivületben legyek, a gyógyszereket elhagytam és nekiálltam a felmerült problémák megoldásának. Ennek több mint húsz éve. Azóta - sajnos - esténként egy fél 0,5 mg-os Frontint szedek, ennek feliratása céljából járok hét-nyolc éve a pszichiátriára, orvossal nem is találkoztam, csak az adminisztrátorral. Kivéte azt az esetet 2017. őszén, amikor szomszédom fenyegetése oly mértékben eldurvult, hogy megijedtem és időpontot kértem, hogy a szomszédom elmeállapotáról és annak általam kezeléséről szakmai véleményt kérjek az orvostól, amit nem kaptam meg. Továbbá 2019. januárjában ugyanott egy másik pszichiáterhez kértem időpontot talán három alkalommal, ugyanebben a kérdésben, mert olyan mértékben eldurvultak irántam a verbális támadások. Érzésem szerint a pszichiáter egyszerűen nem hittel el, amit mondok, elkönyvelt paranoiásnak, a kérdéseimre nem adott választ - miért agressziv a szomszédom minden itt élő szegényebb idős emberrel, miért vert már meg idős nőt az utcán úgy, hogy hajánál megragadva lerángotta a földre és ott lapátnyeylet dugott a szájába. Hogyan viselkedjek vele, hogy ezt elkerüljem, mivel fizikailag túl közel vagyunk egymáshoz és másik oldalon üres telek áll, tanu nincs semmire. A doktornő egész egyszerűen nem hitt nekem, sőt adott egy levél Kventiaxot, hogy "elalváshoz" ezt szedjem. Minthogy eszem ágában sincs még egyszer tönkretenni magam ilyesmivel, a Kventiaxot a fiókomba tettem. Tegnap megnéztem, hogy valójában mi az, és az derült ki, hogy kb. elmebetegségre, hallucinációkra való, méghozzá igen súlyos mellékhatásokkal.
A rendőrségen elkönyveltek paranoiásnak és hiába a hangfelvételek, ahol a szomszédom ksgyerekeket, vejemet, engem fenyeget, lezárták az ügyet, azzal, hogy ez rossz szomszédi viszony és a szomszédom csak rosszkedvében fenyeget életveszélyesen. Az autóm kétszeri megrongálását és a kutyám meggyilkolását figyelmet nkivül hagyták.
Az, hogy a rendőrség olyan utasitást adott a pszichiátriának a dokumentációm kikérésekor, hogy hazudniuk kell nekem az adatkezelésemmel kapcsolatban, önmagában is megdöbbentő.
Nem tudom érthető-e, amit leirtam: egyedülálló nőként egy olyan férfi zaklat, akitől a fél város retteg, és aki több embert más megkárositott - autó kerekének kiszúrása, szélvédő, lámpa betörése - nálam is -, családapák, nők megalázása, fenyegetése, megverése, birtokáról elüldözése.
Ez az ember kizárólag illegálisan juthatott olyan információhoz, , hogy én pszichiátriai gondozott vagyok. Mivel nem vagyok az, ez nem téma, nem beszélek róla: évente egyszer bemegyek Frontinért, pláne nem a szomszédommal tárgyalom ezt ki.
A tiszteletteljes kérdésem az lenne: ha huszonegy évvel ezelőtt egy kimerültséget pánikbetegségként diagnosztizáltak, ennek a bélyege mostmár halálomig rajtam marad? A szomszédom és a felesége a homlokára mutogat vigyorogva, amikor a kertemben meglát - mert állandóan ott állnak és néznek. A kisgyermekes lányomnak is azt mondták, hogy olyan elmebeteg, mint az anyja, azért, mert a szomszédom uszitja a kutyáját ránk a kapuban és ezt a lányom sérelmezte.
Mennyiben menti fel a bántalmazómat egy esetleges pszichés betegség, mert elképzelésem szerint egy nő ilyen esetben fokozott kiméletet várhat el egy férfitől és a rendőrség fokozott védelmét.
Ennek épp az ellenkezője történt: napokban szembesültem azzal, hogy a városi facebook csoportban egy nő nagy nyilvánosság előtt paranoiásnak nevez.
Kérem szives válaszát, mert ez igy rendkívül nyugtalanitól: megbélyegzett lettem anélkül, mert húsz éve pánikbetegnek minősitettek - tévesen.
Tisztelt Szőllősi Tibor úr!
Tanácsot szeretnék kérni a gondom a következő:adott egy 20 éves lány vagdossa magát.1 éve van párkapcsolata (távkapcsolatként müködik)sokat veszekednek ,a talákozások előtt sorozatosan vágja magát.Megbeszélni nem lehet vele,elzárkózik,tagad mindent.Minden fajta segítségtől elzárkózik(pszichológus).Az iskolát nem végezte el,ott hagyta ,hajnalig számítógépezik ha otthon van.Mit tehetek ?Vigyem pszichiátriai szakrendelésre?Mit tehetek?
Tisztelt Szőllősi Úr!
A következőt olvastam, és nagyon nem értem. Ha megmagyarázná, megköszönném.
"Egy további MRI-kísérletben egyy érzelmileg felkavaró és egy közömbös képsort mutattak. A vizsgálati személyeket arra kérték, maradjanak semlegesek a képeken látottak iránt. Kiderült, erre csak az egészségesek képesek, azaz a képeket külső szemlélőként, közömbösen értékelni. Az ilyen, mérlegelő magatartásért felelős impulzusok agyi területei a borderline betegeknél nem mutattak semmiféle aktivitást. Ez a magyarázat arra, miért nem tudják ezek az emberek a hétköznapi konfliktusokat uralni. Ez a készségük egyszerűen hiányzik."
Hogyan lehet egy "általuk" (neurotipikusak) IS felkavarónak nevezett képet semlegesen nézni??? Valószínűleg persze velem van a baj, de ez olyan paradox... felkavaró, ami nem kavar fel... És ez lenne a normális?
Szép napot !
Egy kérdésre keresek választ.
Több mint 20 éve élek alkohol és orvosok álltal írott gyógyszerek fogságában. Néhány éve valami változott. Mindennapi rutinom után black-out lép életbe. Semmire sem emlékszem, néha talán valami foszlány előjön. Felkelek és tükörbe nézek. Megint bántottam magam. A nyomok jól láthatóak. Maradandóak. Nem tudom miért, és nem tudom, hogy mi történt. Kipihenten ébredtem.
A kérdésem : mi lehet ez, és miért van ?
Tisztelettel : Tano Caridi.
Jó napot! Ha nem probléma Anonim szeretnék maradni. igyekszem a legrövidebben előadni a sztorim. Gyerekkoromban a szüleim ittak, veszekedések, verekedések sora várt ránk... Ők is bántalmazták egymást, és minket, gyermekeket is, sokszor jelentéktelen okok miatt, valószínűleg az alkohol miatt. És ha nem csal a megérzésem, emiatt tartok most itt. 30 évesen, 5 gyermekkel, és pár reménytelen kapcsolattal. Jelenlegi párkapcsolatomat megpróbáltatás elé teszi a problémám. Nemrég kétszer rákkal műtöttek, és autoimmun beteg vagyok. ami, ugye tetézi a gondokat. Sok veszekedés, és feszültség van mögöttünk párommal, és gyermekeimmel, az alig 2 éves kapcsolatunk során. Tegnapelőtt döbbentem rá egy elég nagy lélegzetvételű probléma után, hogy baj van. Addig keresgéltem, míg rátaláltam a Borderlinera, ami 100%-ban egyezik azzal, ami velem történik. Így már felesleges is tovább részleteznem. Segítséget szeretnék kérni, lehetőleg a gyógyszeres kezelést mellőzve... Mert bár próbálom tűrtőztetni magam a legutóbbi incidens után, fogalmam sincs meddig lehetséges. Találtam itt egy tesztet, aminél a 60 pontból 53-at ítélt nekem a rendszer. Remélem kapok választ, és segítséget, amit előre is köszönök!
Tisztelt Szőllőssi Tibor Úr
Borderline, bipoláris és epilepsziás vagyok, bár ez utóbbi teljesen tünetmentes a gyógyszerek mellett. Levilt, Etoprot, Lamolepet, Duloxetint, Kventiaxot, este Xanaxot és Lendormint szedek. Az a legnagyobb problémám, hogy ha elhelyezkedek valahova dolgozni, 1-2-3 hónap múlva kirúgnak, és nem tudok rájönni, ennek mi lehet az oka, és ezért nem tudok változtatni rajta. Így meg már nem bírom ezt a vesszőfutást, ezt a mindig újrakezdést. Nem vagyok lusta, mindent megcsinálok, valahogy úgy érzem, utálnak. Nem tudom, mit csináljak. A pszichiáternek nincs ideje rám (meg másra sem), nem tehet róla, be akar küldeni Tündérhegyre, de iszonyatosan félek a kórházaktól, ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy ha engem bezárnak oda, soha többé nem engednek ki. Szóval ő sem tud ezzel a dologgal érdemben foglalkozni, el vagyok keseredve, hogy miért történik ez velem újra és újra.
Válaszát előre is köszönöm
Köszönöm részletes válaszát, így már több dolog világosá vált!
Hát átlagon felüli az akarat erőm és a kitartásom, de sajnos ez a lelki állapotot nekem is néha nehéz elviselni. 2012-2013-ban már voltam öngyilkso kétszer de túléltem.
Sajnos az évek alatt rengeteg dolgot kipróbáltam orbánc-citromfű/macska gyökér tea. Omega 3, sport, futás stb. Sajnos egyik se hozott gyógyulást, elég sok pénz ráköltöttem ezekre. Az összes létező természetes gyógymódot szinte kipróbáltam, ha %-ban kéne meghatározni az állapotom talán 70% depresszió esetén csak csökkentette 50%-ra de egyik természetes megoldás se hozott annyit hogy teljesen jól érezzem magam.
Sajnos a bizalom elvesztése másokkal teljesen jelen van az életembe, senkibe se bízok. És sokszor vagyok sértödékeny, az önbizalomhiány is jelen van.
Köszönöm a könyveket át tanulmányozom őket. 🙂
Úgy látszik még is csak orvoshoz kell előbb utobb fordulnom.
Szőllősi Tibor válasza kharzak kérdésére:
Tisztelt kharzak!
Amint az ember gyógyszert vált, a szervezet felborul. A már meglévő tünetek, negatív viselkedések felerősödnek. Mindaddig ez történik, amíg a szervezetben be nem áll az új egyensúly. Sokan ezt az időszakot nem bírják ki. Gyógyszert, gyógyszerre szednek, ami azt eredményezi, hogy kialakul egy bódult, kellemes állapot. Ilyenkor jellemző, hogy a tünetek megélése tompává válik. Ez egy kellemes állapot, csupán amikor gyengül, újra megjelenik a valóság, mindezt átszövi a sóvárgás is. Kialakul a függőség szép lassan. A hiány, az üresség, a szenvedés lesz úrrá a mindennapokban. Ekkor muszáj valamit tenni érzés jelenik meg, megjelenik a nyugtalanság, a bizonytalanság is.
A tapasztaltakat mindenképpen beszélje meg a pszichiáterével! Bővebb felvilágosítást ez ügyben a kezelőorvosa tud adni Önnek.
Ajánlás:
Könyv
Szendi Gábor - Depresszióipar
Net
http://epa.niif.hu/02400/02454/00037/pdf/EPA02454_neurohun_2010_313-316.pdf
A függőségről
Szőllősi Tibor válasza nyakinca kérdésére:
Tisztelt nyakinca!
Ezzel a problémával sokan küzdnek; „Mit tegyek, ha nincs együttműködés”. Nehéz egy olyan személlyel beszélni, aki azt vallja magáról, hogy nem beteg, nincs szüksége segítségre. Ezt talán súlyosbítja az a tény, hogy a fia „vezető” beosztásban dolgozott, dolgozik. Rengeteg nehéz problémát kellett megoldania. Sikeres volt mindebben. Az egészségügyben valószínűleg nagyot csalódott. A sérelmeiről, a fájdalmairól, a megélt „pokláról” valószínűleg nem beszélt őszintén. Tudja nehéz ezek után újra bízni a környezetben. Mindezt súlyosbítja a világ megélésének a sajátossága. Nehéz helyzetben van a fia is és Ön is. Azt is vegye figyelembe, hogy a fia nagy valószínűséggel elveszítette motiváltságát ezen a téren. Amikor megemlíti, hogy baj van vele, akkor felidézi újra és újra mindazt, amitől szenved. Természetes reakció, hogy elzárkózik. Az érzelmi reakció a fia részéről, azt tükrözheti, hogy Ön még fontos a számára.
Mennyire aggódik Önért? Fontos számára, hogy Ön rendben legyen? Amennyiben a válasza minderre igen, próbálja meg a fordított pszichológiát. Kérje meg, hogy azért, hogy Ön megnyugodhasson menjenek el együtt egy szakemberhez, aki ad egy objektív képet róla. Az aggódása igaz és valós. Legfontosabb, hogy csak ennyit kérjen. Hagyja, hogy mérgelődjön, lereagálja a fia a kérését. S közben mutassa meg, fejezze ki az aggódását – testbeszéd, mimika, testtartás. Legyen vele őszinte!
Ez szokott segíteni. Elmondják a klienseim később, hogy azért ez sokszor egy hosszabb folyamat. „Anyám állandóan nyaggatott, hogy jöjjünk el. Látta volna mennyire láttam rajta, hogy aggódik értem. Ezért jöttem el vele, hogy végre megnyugodjon.”
A többi a szakember dolga. Ami még fontos, hogy Ön keressen szakembert, s mindezt beszélje meg vele is. Nyerje meg szándékának a fiát, a szakembert. A szakembert készítse fel, hogy miként álljon hozzá a helyzethez. Mesélje el neki az előzményeket – amiket leírt. Ami fontos legyen kitartó!
Ajánlás:
Könyv
Xavier Amador - Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! - Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában?
LÉLEKBEN OTTHON KIADÓ, 2008
Összefoglaló
Hogyan segítsünk azokon, akik meg vannak győződve arról, hogy nincs szükségük segítségre? Ez a könyv a szívünkhöz szólva, és kézen fogva vezet el minket olyan felismerésekhez, amelyek birtokában képesek leszünk segíteni. A szerző nem csak pszichiáterként ismeri a betegséget, ugyanis fivére is skizofréniában szenved.
Net
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10713/hiedelmek-a-pszichiatriaban
http://lelkiegeszseg.antsz.hu/portal/Tartalmak/Tudastar/Onsegito-lehetosegek/Az-onsegites-szerepe-a-lelki-egeszseg-teruleten
A család bevonásának jelentőségéről néhány cikk
https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok
http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/senki_sem_foglalkozik_a_csalad_traumajaval
https://suicidprevencio.reblog.hu/mentalis-zavarok-es-csalad
Szőllősi Tibor válasza dopamin kérdésére:
Tisztelt dopamin!
Ezek a diagnózisok összességében egy érzelmileg alapvetően túlterhelt, túlérzékeny emberre vallanak. Amiket leír, az mind beleillik a klinikai képbe. Mindenképpen keressen fel egy klinikai szakpszichológust, egy másik pszichiátert egy kontroll diagnózis miatt.
Azt nagyon jó lenne tudni, hogy az érzelmi hullámzásai miként befolyásolják a tüneteket. Annak ellenére, hogy szenved a saját problémáitól, vajon érti-e őket? Volt-e valaki, aki segített megértetni Önmagát, viselkedését Önnel? Azon kívül, hogy többé-kevésbé sikerült alkalmazkodnia sajátosságaihoz, kért-e pszichológustól segítséget, iránymutatást? Amennyiben kap gyógyszereket, a gyógyszeres terápia használ?
Szerintem egy célzott terápia nagyon sokat segítene. Miután kiderül, hogy mi is a problémája – ez több terápiás ülés eredménye is lehet (feltáró terápia), célzottan kell újra felépítenie magát segítséggel.
Ajánlás:
Könyv
Barnás Ferenc: Másik halál
Rados Virág: Bipoláris: Egy mániás depressziós nő regénye
Daniel Keyes: Az Ötödik Sally
Net
Kérem írja be a keresőbe: belső hangokat hallok; miért hallok hangokat
Szőllősi Tibor válasza Smallville kérdésére:
Tisztelt Smallville!
Igen, ez normális, a Depresszió egyik jellegzetessége. A tünetek megjelenése, megfelel a depresszió körképének.
Amiket tapasztalt magán, életén, az egy közepestől mélyebb szint. Amit elsőnek elvesz a depresszió, az a tartós örömérzés. Ami helyébe lép az a boldogtalanság, majd az érdektelenség – nem élvez semmilyen tevékenységet, ezt követi a kiüresedés. A folyamat a depresszió súlyosbodásának folyamatát írja le. A leírtak alapján ez a súlyosbodási folyamatot olvasom ki. A szenvedés, a „lélek” küzdelme, hogy a folyamatot megállítsa. Ezek a megtapasztalások az Ön jelenlegi állapotában normálisak. Segélykiáltás a környezete felé.
A gyógyszer szedésének elhagyása, sajnos súlyos hiba volt az Ön részéről! Amit tapasztalt, az a javulás megélése volt. Azt is tapasztalom, hogy nagyon sokan, csak a gyógyszerekre támaszkodva szeretnék megoldani a problémájukat. Sokan azt hiszik, hogy mindazt, amivel találkoznak – jelen esetben depresszió, képesek megoldani, hisz eddig mindent megoldottak, így vagy úgy! Képtelenek amikor ezen gondolattól vezérelve küzdenek, elhinni, hogy nekik ez nem fog menni. A lelki megbetegedések egyik sajátossága, hogy az egót felnagyítja. Képes vagy rá! Egyedül is menni fog! Miközben folyamatosan eltávolít a környezettől. Érzékenyebbé válnak, könnyen sértődővé válik az ember. Bizalmatlanná válik a környezete felé. Egyszerűen nem bízik benne. Sajnos erről a folyamatról senki nem beszél, sehol nem tanítják jelenleg. Azt, hogy hibázik az természetessé válik, a sikereit, a pozitívumokat nem látja.
Ekkor lenne szükség külső szakszerű segítség igénybevételére! Az Ön állapotában mindez elmaradt. A szakszerű segítség, elmaradása lehetetlenné teszi a normális életbe való visszatérését.
Ami jó hír, hogy nagyon jól kidolgozott terápiák vannak. Igen, lehetne újra boldog, amennyiben igénybe venne egy konkrétan a depresszió megküzdésére irányuló terápiát - pszichológus. Amit kiegészítene egy gyógyszeres terápiával – pszichiáter. Vagy fordítva.
Fontos tudomásul venni, hogy a depresszió súlyosságától függ, a terápia időtartama. Minimum 0,5 – 1 évtől 2,5 évig is eltarthat a felépülés, visszaintegrálódás folyamata. Hangsúlyozom, a depresszióval való megküzdés, mint a legtöbb lelki betegséggel, egyedül szinte lehetetlenség sikeresen megküzdeni. A terápia közben idővel megtanulja felismerni, majd sikeresen kezelni a kialakuló folyamatokat. Ez a tanulás, tapasztalás eredményezi, hogy újra boldog lehessen.
Elismerésem a kitartásáért!
Ajánlás:
Könyv
Rados Virág: Bipoláris: Egy mániás depressziós nő regénye
Adam Grant – Sharyl Sandberg: B terv - Hogyan küzdjünk meg a válsághelyzetekkel és találjunk örömöt az életben?
Net
https://ifightdepression.com/hu/start
https://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/depresszioipar-letoltes2.php
Üdvözlök mindenkit!
Ma beszéltem Krisztiánnal. A holnapi, majd a szerdai napokon fogok válaszolni. Az utóbbi időben nagyon elfoglalt voltam.
Követem az eseményeket, az önkéntes megválaszoló tevékenységét. Szerintem egy jó ötlet, ha van hozzászólás mástól is egy kérdésre. De! Azért próbáljunk keretek között maradni a válasz mennyiségét illetően. Bíztassuk, támogassuk egymást elsősorban!
A pszichológus továbbra is válaszol a kérdéseitekre, ma is olvashattok újabb válaszokat. Ugyanakkor, ha magatok is leírjátok a problémátok általatok javasolt megoldását, akkor a Búra filozófiája máris tovább működik! Kellemes továbbiakat! Üdv, Krisztián
Tisztelt Szőllősi Tibor!
A segítségét szeretném kérni! 33 ées lányomnál mostanáan diagnosztizálták a bipiláris zavart. Két éve nagyobb erzelmi megrzódtatás érte , amikor jelentkeztek nála az első tünetek. Nehéz Vele, mert nem hajlandó beszedni a gyógyszereket. Lamolepet és parnassiant kell szednie. Az apukája ellenörzi a gyógyszerbevételt , de önállóan él. A munkahelyén jelenleg táppénzen van. Jár terápiára de a gyógyszer nem akarja elfogadni. Velem ellenségesen viselkedik legtöbbször. No de azért írok , mert szeretnék neki segíteni. Hogyan tudok a legtöbbet segíteni és mivel. Ha tud könyveket is ajánlani megköszönném.
Üdvözlettel. Lengyel Katalin
Tisztelt Tibor!
Mi a teendő akkor, ha traumám van és érzem, ahogy valaki megver, tűket szúr belém? Ha meglátok egy túszhelyzetet, megijedek, eltakarom a szemem és görcsössé válok. Utána pedig elkezdek sírni. Hogyan dolgozzam fel?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Tibor!
30 éves vagyok, kamaszkoromtól egészen 27 éves koromig kezeltek táplálkozási zavarral, borderlinenal, depresszióval és Posttraumás Stressz Zavarral, szexuális abúzusok miatt. Évekig voltam bent egy terápiás kapcsolatban, majd egyik pillanatról a másikban kiléptem, mivel "elegem" lett. Elegem lett abból, hogy rémálmok gyötörtek a végére, többször lett terápia után pszichózisom, ami okán zárt osztályra kerültem napokra, leszedáltak. Borzasztó élmény volt, sajnos "túltolták" a terápiát, legalábbis így nyilatkozott a terapeuta. Na mindegy, lassan 3 éve kiléptem, azonnal jött egy szerelem is, aki el is vett feleségül. Boldog és harmonikus párkapcsolatban élünk, néha ingadozik a hangulatom, de tudom kezelni, 3 éve nem vágtam meg magam. Egyik napról a másikra hagytam abba a vagdosást, pedig 30x varrták a karom, s 2x nagyműtét során varrtak össze, ugyanis izmomat is szétvagdostam.
Ami miatt írok, hogy az egyensúlyom most úgy borult meg, hogy nem tudom, eljött-e az ideje a segítség kérésnek. Munkahelyi s albérleti problémák miatt, ami 2 hónapja tart, nagyon erős vagdosási késztetésem van, sokszor vágyom, néha olthatatlanul a véremre s a penge vágására.A férjem tud róla, mindent meg tudok vele beszélni, éjjel is felébreszthetem, ha olyan van. Van, amikor fizikai tüneteiem vannak, szinte sóvárgok. Itt is javasolták, hogy forduljak terapeutához. De nagyon félek. Nem-e esem vissza, pusztán attól, hogy megint "betegség tudatom"lesz, hogy a múltam megint felül kerekedik rajtam s pszichózisom lesz. A régi terapom több száz km-re lakik már tőlem, meg nincs is már meg a bizalom. 🙁
Mit tanácsol nekem?
Nem tudom, mi okozza. Talán gyerekkori traumatikus élmény, ami éjjel történt (megijedés valamitől, sötétben egyedül félelem). Háziorvossal beszéld meg, és kérj valamilyen altatót (nekem fél Stilnox beválik, egészet nem ajánlott enni az alvajárás miatt).
Az agy félálomban máshogy működik, mint éberen, szóval ameddig ébren nincsenek hallucinációk, addig (én legalábbis) nem tartom komolynak, csak zavarónak.
És te nem vagy megrémülve, hogy ez komoly betegség? Párom ijesztget is vele sajnos. Megalázónak érzem, de nincs pénzem pszichológusra, egy alvásszakértőre mégúgyse, és elég elszigetelt kis faluban élek, ha valahova mennem kell, van hogy fél vagy egy egész nap is rámegy. Persze az egészségem érdekében egyszer rá kell szánnom magam, de egyenlőre nem vagyok rá kész. Nézelődtem az interneten, és láttam, hogy több ember is "küzd" ezzel a problémával. Leginkább az nyugtatna meg, ha ez általános lenne, és nem lennék beteg. Meg hogy mégis mi okozza?!
Tényleg ne itt levelezzünk má'! BLeon, te is gyere más topicba, v írjál blogot!
Nekem is pont ilyen felriadós - hallucinálós tüneteim vannak többek között, de szerintem ez még önmagában nem pszichés betegség. Nekem nem múlnak el felébredéskor azonnal, néha még beszélek is hozzájuk mielőtt teljesen magamhoz térnék (manó az ajtó mellett, például).
Idézet tőle: BLeonAz nagyon gáz, hogy válaszolgatok? Most jöttem rá, hogy kérdésem lett volna, ehelyett nekiálltam válaszolgatni. Miközben már a profilképemből is nyilvánvaló, hogy merre nyílik az asztalfiók. 😀
Hááát, itt gáz. Nem erre szolgál ez a topic. De azért (még) nem töröltük, rád kellett volna írjunk privi, hogy ne. Mind1, egyedül is rájöttél. 🙂
😀
Kedves Szőllősi Tibor!
A segítségét szeretném kérni. 23 éves nő vagyok. Édesapán skizofrén, gyógyszert szed rá. Olyan problémám van, ami nagyon zavar, és szégyellek, és nem szeretnék elmenni vele pszichológushoz. Félálomban, elalvás után nem sokkal, olyan éppen elszenderedett állapotban "felriadok" és látok dolgokat. Sokszor kígyót látok - abban a pillanatban nem tudom, hogy hallucináció, de pár perc múlva "felébredek" és nincs ott semmi, ilyenkor már tudom, hogy csak képzeltem a dolgot, de nagyon ijesztő, van hogy felsikítok, vagy kiszaladok a szobából (ez mostanában ritkább, max felugrok ijedtemben villanyt kapcsolni) - de van hogy más állatot, pl. kutyát. Sokszor a napi eseményekre gondolok, hogy kihozzák belőlem. Arra gondolok, hogy lehet ha látom a tévében, azért jön elő "félálomban" este. Például Megnéztem a párommal a Csernobil c. sorozatot, és a 3. rész nagyon megrendített. A lényege, hogy itt mutatták be, ahogy meg kellett ölni az emberek által hátrahagyott sugárfertőzött házi állatokat, kutyákat. Aznap este kiskutyákat láttam az ágyon. Tizenéves korom óta tapasztalom ezeket, de eddig nem jelentkezett ennyire sűrűn. Amikor felébredek egy- egy ilyenből, van hogy nagyon rémült vagyok, és hevesen ver a szívem, de olyan is van, hogy "gyorsan túlteszem magam rajta" és alszok tovább. Stresszes a munkám, sajnos a családi hátterem is szorongással tölt el. Nagyon félek, nem tudom, hogy mit tegyek.
Kérem szíves segíségét!
Üdvözlettel:
Méá
Az nagyon gáz, hogy válaszolgatok? Most jöttem rá, hogy kérdésem lett volna, ehelyett nekiálltam válaszolgatni. Miközben már a profilképemből is nyilvánvaló, hogy merre nyílik az asztalfiók. 😀
Egy tipikus nárcisztikus alak.
Kuka, el kell tőle távolodni mindenkinek, rohadjon meg egyedül, ahol akar. Egy töményen rosszindulatú, mindenkire irigy, nyomorult tetű, az ilyen SOHA nem fog emberré válni! SENKIT nem szeret. És természetesen azt tudjad, hogy nem te vagy "nem szerethető", hanem ő selejt. Valójában irigyel téged, mert látja, hogy nem olyan senki leszel, mint ő. 🙂
Anyukád sajnos gyáva és önző. A gyerekeinél és még a saját önbecsülésénél is hogy lehet fontosabb ez az alak csak azért, mert "segít a ház körül"?!
Sokkal fiatalabb életkorban sincs valódi gyógymód az ilyen súlyos nárcisztikus zavarra, mert nincs betegségtudat sem!
Ha jót akarsz magadnak, zárd ki az életedből ezt a mérgező elmebeteget, és a tesódnak is ezt ajánlom.
Olvass utána a nárcisztikusoknak, vagy ajánlom a YouTube-ot, tele van ismeretterjesztő videókkal ezekről.
Nézz utána az Asperger szindrómának!!! Sokszor félrediagnosztizálják skizonak!
Legjobb valahogy megbocsátani nekik. Ugyanis akik ilyet csinálnak, azok lelki nyomorékok, akikkel otthon valszeg ugyanezt csinálták. Valamint a gyerekek sok esetben később nem is emlékeznek azokra a cselekményekre, amikkel amúgy életeket tesznek tönkre! Fel sem fogják, mit tesznek.
A legtöbb emberre egy cserép kaktuszt sem bíznék, gyereknevelésre a 90%-ot alkalmatlannak tartom, mert csak ilyen alakokat nevelnek ki. Legtöbb szülő ocsmányul beszél a gyerekével, veri, alázza, nem csoda, hogy ők is ott taposnak, ahol végre tudnak. Szeretet a legtöbb családban nincs.
Örökbefogadás esetén önvédelemre írasd be a gyereket, ezt tudom javasolni! De kis Dextert azért ne nevelj belőle. 🙂
Magadnak is nyugodtan megbocsáthatod, hogy ötödikben még nem voltál Chuck Norris sem pedig Steven Seagal.
Lehet, hogy lesz egy üres szoba 55-ért júliustól. Bp. XV. ker. Megkérdezzem neked?
Nehogy már olyanokkal élj, akik cseszegetnek! Én öt percig sem bírnám, ha összezárnának ilyennel, egyszerűen kinyírnám. (Ne tedd, annyit kapnál, mint egy emberért.)
Na, ez az a nem normális dolog, ami nagyon nem jó.
Elméletem szerint ha számára feldolgozhatatlan trauma éri az embert, akkor abban a bizonyos életkorban leragad a személyiség egy része. Onnantól olyan lesz az ember, mint egy rossz lemezjátszó, aminek a tűje mindig ugyanabba a sávba ugrik vissza. Ez azért lehet, mert a trauma miatt nem sikerül azt a bizonyos életkort megélni úgy, ahogy kellett volna. Kicsit olyan, mint amikor a vámpírlegendákban megharap valakit a vámpír, és örökké ugyanannyi éves marad, mint a harapás idején. Amikor a szeretetlenség először kiszívja az ember ősbizalmát az élettel kapcsolatban, akkor befagy minden. Ismerek jónéhány 40+ éves óvodást.
Jómagam emiatt 12 éves vagyok részben, amúgy meg 39. A megoldást ugyanis nem ismerem, de engem is érdekelne, ha valaki tudja.
Az emberi szem és fül csak a valóság töredékét érzékeli. A tiéd talán többet. Ha tudod, mi az a valóság, amit más is lát, és mi az, amit csak te, akkor nem tragédia. Szerintem nem kell "normálisnak" lenni, elég annak látszódni.
Tisztelt Tibor!
Van egy mániám, egy osztrák focista (aki a képemen is van és Linzer gyereknek nevezem a születési helye miatt), tavaly március óta a mániám és mostanra már nagyon elfajult. Már ott tartok, hogy ha már meglátom, hogy van róla kép, már elkap az idegroham és ami eddig még nem volt, az az, hogy már a régi dolgaimat, amiket eddig szerettem, illetve a kötelességeimet is elhanyagolom, ha lenne teljes állásom, tuti az lenne, hogy be se mennék, főleg, ha korán kéne kelni, mert ez miatt éjjel 1-nél korábban nem tudok ágyba se kerülni és már 6-7-kor felébredek, mert tele vele az agyam és ha már félálomban vagyok reggel, akkor már nyúlok is a telefonért hogy megnézzem, miket puncsolt (az instagrammos lájkolásait hivom puncsolásoknak, nem ok nélkül). Ha meglátom a nevét leirva és nincs hozzá kép, már akkor is idegrohamot kapok. Időnként orditozok itthon, szétrúgok mindent, ami az utamba kerül, de csak puha tárgyakat merek. És ahogy telik az idő, egyre rosszabb. Múlt hónapban azt gondoltam, ennél rosszabb már nem lehet, hát de, inkább választanám azt, mert most százszor rosszabb.
Mit lehetne tenni? Nem akarok gyógyszereket szedni. Nagyon elkerülhetetlen lenne? Ha nem, akkor elég lenne egy nyugtató, vagy antipszichotikum kell? Ha az utóbbit kéne szednem akkor lemondhatok megint az iskoláról mint két évvel ezelőtt, amit 100x megbántam, mert az közel sem volt olyan kemény, hát elég hülye voltam, mindent megtennék h azt a helyzetet visszatudjam hozni, ha ezt lecserélhetném, mert annyival jobb volt ennél. Akkor még álmomban sem gondoltam volna h ez lesz valaha. Lehet ennél rosszabb lesz? Kétségbe vagyok esve, egész nap ez van a fejemben és akadályoz minden másban, főleg este van nagyobb gyomorgörcs.
Nem kaptam választ.
Szőllősi Tibor válasza Veronika02 kérdésére:
Tisztelt Veronika02!
Ellenvetése ellenére megkérném, hogy mindenképpen keressen fel egy kollégát! Klinikai irányú szakpszichológust/pszichológust ajánlanék. Olyat keressen, aki járatos a serdülőkor pszichológiájában.
Úgy vélem, hogy jelenlegi állapota több területét érinti mindennapjainak. Ebben a korban nagyon fontos lenne az érzelmi egyensúly stabilizálása.
Erre a korra jellemző az érzelmek intenzív átélése, a nagy hangulati ingadozások megélése. Valószínűnek tartom, hogy az eddig történteket elkezdte átdolgozni, a mindennapi kihívásokat nagy nehézségek által tudja csak kezelni. Szakember bevonását azért javaslom, mert önmagában jelenlegi problémáját képtelen lesz sikeresen megoldani. Az életkori fejlődési feladatokat szintén teljesítenie kell! A kontrollálatlan érzések, gondolatok lelki összeroppanáshoz vezethetnek. Ezt tapasztalja meg valószínűleg, amikor leírja: „Olyan érzés mintha az egyik felem normális lenne a másik felem pedig mint egy pszichopata.”.
Azért, mert intenzíven tör felszínre a múlt, melyet intenzíven él át, még önmagában messze nem jelenti azt, hogy Ön pszichopata lenne!
Ajánlás:
Telefonos segítség
Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat)
116-111
Éjjel-nappal, vezetékesről hívható, ingyenes.
https://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/
Könyv
Tíz tabudöntö könyv -
- David Almond: Skellig
- John Green: Csillagainkban a hiba
- James Lecense: Trevor
- Sarah Cohen-Scali: Max
- Szabó Imola Julianna: Kinőtt szív
- Totth Benedek: Holtverseny
- Robert Williams: Luke és Jon
- Janne Teller: Semmi
- Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
- Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Hat önsegítő könyv -
- Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser!
- Rigler Ilona, Pacskovszky Zsolt: Hogyan élheted túl, ha rád száll az osztály?
- Helen Benedict: Csak okosan!
- Dr. Koncz István: Kamaszkapaszkodó
- Dr. Krivácsi Péter, Marsi Zoltán, dr. Battonyai Tünde: Kamaszkori vészhelyzetek - S.O.S megoldások
- Francoise Dolto: A kamaszkor védelmében, avagy a homár drámája
Net
http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/szuloknek/5639/kamaszkor-pszichologiaja-16
http://www.koloknet.hu/kereso/serd%C3%BCl%C5%91kor
Szőllősi Tibor válasza melitta79 kérdésére:
Tisztelt melitta79!
Szakember:
dr Bartha Margit pszichiáter rendel Pápán
https://mindenoke.hu/kozerdeku/dr-bartha-margit
Tisztelt kérdezők!
Köszönöm a bizalmat!
A feltett kérdésekre folyamatosan válaszolok. Sok kérdés bonyolult. Kis türelmet kérnék.
Köszönöm a türelmet!
Szőllősi Tibor válasza Keki2103 kérdésére:
Tisztelt Keki2103!
A nárcisztikus kapcsolatról, korábban volt már válaszom. Ezzel kapcsolatosan kérem azt mindenképpen olvassa már el (2019, január 19. #144; 2019, január 9. #136).
A viharos előzmények után, természetes, hogy nagyon sok rom, törmelék, sérülés, beidegződés marad meg. A történtek átdolgozása, a felborult lelki stabilitásának a helyreállítása jelenleg olyan mértékben megterhelheti, melynek velejárója a nagyon intenzív érzések. Egy hosszabb ideig tartó megterhelő helyzet következménye mindez. Ez még önmagába nem mindenképpen jelenti, hogy PTSD „alakult ki”.
Gondolom a PTSD-ről rengeteget olvasott. Mindezek ismeretében kérem vegye figyelembe, hogy a diagnózisalkotásnál, a tünetek teljesülése mellett egyéb „dolgokat” is figyelembe kell venni. A diagnózisok felállítása egy folyamat. Mindazon túl, hogy van rá egy szakmai ajánlás, az adott szakember megítélése is nagyon fontos. Eddigi tapasztalatai, meglátásai befolyásolják az ítéletalkotást. Ezért is lehetséges, hogy különböző diagnózisokat kapott, miközben Ön másra gondol jelenleg is.
A differenciáldiagnózis meghatározása: Differenciáldiagnózis a páciens tünetei és a vizsgálatok eredményei alapján szóba jöhető valamennyi betegség leszűkítése a legvalószínűbbre.
De! Amiket leír, az egy krízisben lévő emberre is jellemző. Amit biztosan megállapítok, hogy a jelenlegi problémája eléri azt a szintet, ami már több, mint egy tanácsadás. Megoldása terápiát igényel.
A leírtak alapján mindenképpen javasolnám, hogy kérjen segítséget. Egyedül most képtelen megoldani a helyzetét. Ezt fejezi ki, mindaz amiket leírt – állandóan ezen kattog az agya, zavart, fél, bizonytalanná vált. Mindezek a psziché normális folyamatai, működése ebben a helyzetben. Az, hogy mindez az életének több területét negatívan befolyásolja, az már problémára utal. Elképzelhető, hogy több negatív folyamat is elindult egyszerre.
A szakembernél: Amiket leírt, mindenképpen mondja el a találkozásnál, elegendő kiindulópont.
A trauma feldolgozása egy felépített folyamat. Ami szakemberenként eltérő lehet. Létezik rá többek között farmakoterápia, trauma debriefing, Szemmozgásos Deszenzitizálás és Élmény Átstrukturálás – EMDR. A kombinált terápiás módszer nagyon hatásos.
A legtöbb terápiás módszer alaplépései közé tartozik a stabilitás, a biztonságos környezet megteremtése. Ezt követi a történtek megismerése. Eközben nagyon sok információt kap a szakember, a kliens verbális és non-verbális viselkedése, és az elhangzottakra figyelés által. Ezen kívül a történtekre is figyel egyszerre a szakember.
Amire számíthat, elvárhat, hogy elfogadják Önt. Amire szüksége lesz, az a kitartás. A klienseimen rendszeresen látom a túlzott szorongás, a zavar jeleit, amit az aktuális helyzet vált ki. Szakmai részletekkel többet nem szeretnék írni. Bízzon a szakemberben kérem!
Ajánlás:
Könyv
Kulcsár Éva – Tanácsadás és terápia
Net
Differenciáldiagnózis - https://hu.wikipedia.org/wiki/Differenci%C3%A1ldiagn%C3%B3zis
https://femina.hu/egeszseg/tulterhelt/
Traumafeldolgozás - https://hogyanmondjamelneked.hu/trauma/2018/11/22/a-traumafeldolgozas-buveszmutatvanya-csak-a-kezemet-figyelje
Idegösszeroppanás - https://www.hazipatika.com/psziche/pszichiatriai_betegsegek/cikkek/mi_az_idegosszeroppanas/20081006104722
Szőllősi Tibor válasza Chainsmoker kérdésére:
Tisztelt Chainsmoker!
Annak szintén örülök, hogy végre jobban van! Rengeteget szenvedett, mire idáig eljutott. Elismerésem a kitartásáért!
Amiket megtesz, a sportolás, a mentálhigiénés szakemberhez való járás, az kezelőorvosával való együttműködés, mind elismerésre méltó lépések.
A kérdésére szakszerűen nem tudok felelni, erről kérem a kezelőorvosát kérdezze meg!
Mint pszichológus a leírtak alapján, a bizonytalanságot, a változást emelném ki. Bizonytalan még az új élethelyzetében – 10 év után sikerült megtalálni. Korábbi labilis életének megváltozását, melyet jelenleg a stabilitás váltott fel. Az öröm is visszaköltözött végre. Ilyen helyzetekben az elmúlt időszak minden nehézsége előtérbe kerül. Ez olyan veszélyeket rejthet magában, hogy a múltban meggyengült énje még nem képes elviselni a jelen kihívásait. Egyszerűen egy régi élethez van hozzászokva. Reakciói, viselkedése mögött a régi időkben bevált, megszokott reagálásai, viselkedése jelenik meg. Ilyen helyzetekben újra meg kell tanulnia mindenkinek saját magát, újra meg kell tanulnia a környezet kezelését, értelmezését. Egyszerűen hozzá kell igazítani a „személyt” a jelenhez. Amennyiben már ezt a munkát elkezdte, folytassa! Amennyiben nem, kérem ezt mindenképpen vegye figyelembe. Kérje ebben a mentálhigiénés szakember, vagy kolléga segítségét. Egy visszajelző csoport is nagy segítség ebben.
Sajnos nehezen találtam, valami segítő anyagot a keresett témában – javulás hatása, a pozitív változás hatásairól. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy vajon mennyire képes egy több éve problémák között élő ember újra élni az életét, miután „felépül a betegségéből”. A rehabilitáció kérdése. Ilyen helyzetekben többek között, újra kell tanulni a konfliktuskezelést is.
Ajánlás:
Könyv
Aruna M. Siewert - Lelki egyensúly természetes módszerekkel
Net
Kérem írja be a keresőbe: lelki egyensúly megtalálása
http://www.pannonpalatinus.hu/wp-content/uploads/pdf/83.pdf
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/21216/testmozgas-es-psziche
Jónapot!
Nekem csak egy egyszerü kérdésem lenne,szóval több mint 1 hete szedem a Reagilát 1,5 mg ot de nem érzek tőle semmi hatást,mintha c-vitamint szednék. mellete szedek olanzapin 7,5mg,amitrex200mg,cymbalta 60mg,rivotril 3 x 1mg. Várni kell még a hatás kialakulásához,vagy kérjek másikat?
Kényszergondolat,szorongás,skizofrénia a diagnozisom,és eléggé életképtelen vagyok. válaszát előre is köszönöm
Tisztelt Doktor Úr!
Aggódó és most már tehetetlen édesanyaként nem kapok segítséget, mi a teendő, ha nincs betegség tudat és így terápia sem vehető igénybe. Fiam 42 éves, intelligens, kedves, mindig kultúráltan, visszafogottan viselkedő ember volt.Vezetőként, stresszes munkahelyen vált paranoiddá, /lehallgatják, követik/. Kórházba került, másnap belátta, h. rosszul gondolkodott, nem volt probléma, pár nap múlva jöhetett volna haza. Mivel kisebb mellékhatásokra panaszkodott gyógyszert váltottak és azóta pokol az életünk. Még a kórházban olyan pánik, rettegés lett úrrá rajta, ami azelőtt sosem. Másfél hónap múlva zombiként hazatért. Azóta -ez 4 éve történt- volt injekció, folyamatos gyógyszerszedés, amikor teljesen egészségesnek tűnt. Amikor a munkahelyi pályázat beadására kerül sor nem szedi a gyógyszert, h. teljes értékűnek érezhesse magát, innen pedig visszaesés. Most ott tartunk, h alig beszél / a betegségről,gyógyszerről,jövőről abszolút nem hajlandó /, depressziós és mintha a személyisége is változna. Korábban rábírthattuk h. szedje, de most a témát is röviden lezárja, nem hajlandó meghallgatni. Látszik h. örlődik, apátiába zuhan, bizalmatlan, de senkivel nem osztja meg a problémáit. Nagyon büszke és szerintem szégyelli a betegségét. Gondolkodása szerint a gyógyszerek tették ezt vele és nem hajlandó szedni.Nekünk azt mondta, h. szedi, de láttuk ahogy kiköpte a mosdóba. Rettegek h. nagyobb baj történik, /nem tudom, nem az történik-e, h. néha veszi be, ami nem jó/. Havonta elmegy a kontrollra, de ott csak recept átvétel történik. Eddig a kérdésemre az orvostól mindig azt a választ kaptam, h. ha a család sem tudja meggyőzni és nincs betegség tudat, akkor nincs mit tenni. Ebbe egy anya sosem nyugszik bele. Kértem tőle, ha le akarja tenni, beszélje meg az orvosával a tizedeléses, helyettesítése technikát, de erre sem hajlandó, sőt most már beszélni sem. Félek, h. mi lesz a vége, nem történik-e vele komoly maradandó probléma. Tényleg nincs segítség? Mit tudok tenni a bezárkózott fiammal? Köszönöm, ha egy kis kapaszkodótt is tud javasolni.