Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Borderline

Oldal 1 / 29Következő

Sziasztok! Új tag vagyok,  a borderline miatt jöttem.  Nemsokára tesztet fog klinikai szakpszichológus csinálni velem.  Itt már megírtam a tesztet,  46 pontom lett.  Gyógyszert milyet írnak erre? Erre van tbl? És miért kell erre szedni vmit?  Légyszíves segítsetek,  hogy felkészüljek pr infoval,  picit félek is.  Köszi

Sziasztok! Új tag vagyok,  a borderline miatt jöttem.  Nemsokára tesztet fog klinikai szakpszichológus csinálni velem.  Itt már megírtam a tesztet,  46 pontom lett.  Gyógyszert milyet írnak erre? Erre van tbl? És miért kell erre szedni vmit?  Légyszíves segítsetek,  hogy felkészüljek pr infoval,  picit félek is.  Köszi

Szia Daisy!

 

Örülök hogy regisztráltál!

 

Kellemes csevegést és hasznos információ gyűjtést kívánok!

 

Van itt több regisztrált tag is aki ismeri a diagnózisodat.

 

Szoktunk néha személyesen is találkozni Budapesten. Van ilyen topik, hogy személyes találkozók.

Sziasztok!
Nyáron szakpszichológus személyiségzavart (borderline) diagnosztizált nálam, orvos pedig szorongásos zavart. Mivel elég jó tapasztalataim alakultak mi más sorstársakkal kapcsolatban csoportos terápiákon, ezért gondoltam, hogy belépek/keresek neten specifikusan ilyen csoportot. Nem vagyok súlyos borderes, nem falcolom magamt, máshogy mondjuk levezetem a dolgokat. Magamról nem tudom, hogy mit írhatnék, még egyetemista vagyok, húszas éveim közepén járok, nyitott vagyok az emberekre.    
Nem tudom, hogy mennyire él itt a csoport, de köszi ha eolvastad.

Sziasztok, 2022.07.16.-án én is megkaptam több más mellett a borderline diagnózist is, bár magasan funkciónálok így papír alapján, de azért lehet ez a véleménye a szakpszichológus hölgynek, mert nem sokat találkoztunk. 😀

De legalább végre kaptam valami diagnózist, irányt, cimkét ami alapján elindulhatok, csak a kezdeti fellángolás elmúlt és minden visszaesett arra a szintre amiről indultam, pedig nagyon elhatároztam, hogy bármit végig csinálok, hogy egyről a kettőre jussak.

Első pszichológus felé vezető utam parádés volt, már csak azért megadtam volna magamnak a diagnózist. másfél órát utaztam tűző napon klíma nélküli vonaton munka után, nyilván hosszúujjúba, mert a kezemet összevagdostam és akkor még zavart, hogy mit gondolnak erről a többiek, majd 500 méterrel az épület előtt kaptam egy emailt, hogy személyes okok miatt lemondják a mai időpontot, telefonon próbáltam megbeszélni velük a dolgot, hogy bárki mással tudnék-e beszélni, várok akár fél napot is csak legyen valami, nyilván nemleges volt a válasz, akkor az egyik oszlopot megöklöztem párszor, hogy lenyugodjak.

Második pszichológus legnagyobb meglepetésemre fogadott, de mivel nem igazán tudom az emberek közelségét elviselni, főleg tömegközlekedési eszközön, így a kb 30 perces utat 2 óra gyaloglással tettem meg szintúgy tűzőnapon, az előző dokihoz képest 5 napra. 60 percet beszélgettünk, de igazából sokszor el is akadt a beszélgetés, nem éreztem az összhangot, aztán a végén csak annyit kérdeztem, hogy "Ön szerint mi lehet a bajom, vagy mi van velem?" konkrétan két darab könyvet (ha jól emlékszem a séma terápiáról, meg a kognitív viselkedésről) ajánlt meg hozzátette, hogy érdekes személyiségnek tart, és szeretne segíteni, jöjjek hozzá máskor is...ja nyilván nem a pénz motiválta.

Utána találtam egy szakpszichológust, hozzá csak 40 percet kellett tapicskoljak, szimpatikus volt nagyon, volt hogy el is kalandoztam úgy dobálta a lábait szoknyába..na mindegy is. 😀 Rendes volt nagyon beszélgettünk 90 percet, de szerintem többet is, nem igazán akadt el a beszélgetés, max akkor mikor olyanba kérdezett bele aminél mélyre kellett mennem, vagy nem tudtam/féltem elsőre kimondani és lefagytam, és ennek a végén 3db tesztet kitöltetett velem, és "végre" itt lett megállapítva, hogy mi a gondom, ami alapján el kellene induljak valamerre. Azt javasolta, hogy milyen van betegségtudatom, és magasan funkciónálok a legjobban egy bentfekvős pszichiátrián tudnám kamatoztatni ezt a helyzetemet.

Viszont azóta úgy érzem, hogy megakadtam, ezeket a séma terápiákat nem igazán érzem magamhoz közel, illetve úgyérzem, hogy kordába tudom tartani ezt az egészet, bár most sok mindent a saját egészségem, mind mentális mind testi elé helyeztem többekközt ilyen az iskola, és majd utána akarok valamerre elindulni. Egyszer beszéltem azóta vele e-mail formájában, és csak pár gyógyszerről érdeklődtem, hogy a hangulatomat picit kordába tudjam tartani, igazából kb csak egy telefon lenne a legközelebbi kórházba a környéken ahova tartozok, de nem igazán szeretném az ítélkező tekinteteket, meg esetlegesen újra elmesélni az életemet, abszolút nem tudom, hogy zajlik ez a gyógyszerkiadásos dolog.

Bocsánat ha elég kusza lett az egész, most épp ilyen írhatnékom van, cserébe kis gondolatrohanással, homályos emlékekkel. 😀 Csak szerettem volna egy beköszönő/bemutatkozót írni.

Akkor nem lennék megbélyegzett borderline.

Meg lehetne olyan szakértő, aki ért ehhez, és nincs tele.

 

Egyébként ha elismernék, akkor mi lenne?

 

 

Ez rám teljesen igaz, sok pont, a:

Kár, hogy nem ismerik el, hogy C-PTSD van nálam, meg nincs is ilyan BNO-kód Magyarországon.

Kezelni meg pláne nem tudja senki Hajdú-Biharban.

- tanult hipervigilencia

- alacsony önértékelés

- csőlátás

A felnőtt egyén krónikusan, vagy helytelenül rá van utalva egy másik felnőtt egyénre a következők valamelyikében vagy mindegyikében: egészség, önfenntartás, döntéshozás, személyes jól-lét, érzelmi jól-lét.

Depresszió (nem poszttraumás): A hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Ez a permanens szomorú állapot nem feltétlenül korrelál a körülmények ténylegesen nyomasztó voltával, vagy időtartamával, hanem annál súlyosabb, és hosszabb ideig tart.

Elkerülés: Védekező mechanizmusként hátrébb lép a kapcsolatból, hogy csökkentse a visszautasítás, felelősség, kritika, vagy túlzott megismerés veszélyét.

Fantáziavilágba menekülés: Képzeletben egy boldogabb, reményteljesebb világban él, és zaklatottan érzi magát, ha kiszakítják onnan.

Félelem az elhagyatottságtól: Abban az irracionális hitben él, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet az a küszöbön álló fenyegetés, hogy elutasítják, eldobják, elhagyják, vagy helyettesítik valaki mással.

Hibáztatás: Ismételten a probléma létrejöttéért felelős embert vagy embereket próbálja felismerni és megnevezni ahelyett, hogy a probléma kezelésére és megoldására keresne módszereket.

Hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot): Folyamatosan fennálló, egészségtelen szintű érdeklődés, feszült odafigyelés és azonnali reagálás mások viselkedésére, megjegyzéseire, gondolataira, érdeklődésére, érzelmeire.

Katasztrofizálás: Szokása, hogy automatikusan a "lehető legrosszabb" helyzetre próbál felkészülni minden esetben, illetve helytelenül enyhe illetve közepes eseményeket azonosít katasztrofális eseményekként.

Öngyűlölet: Extrém mértékben gyűlöli és elutasítja saját magát, a tetteit, az etnikai vagy demográfiai hátterét.

Pánikrohamok: Rövid intenzív félelemmel teli vagy szorongásos epizódok, melyeket gyakran fizikai tünetek kísérnek, mint például hiperventilláció, remegés, izzadás, hidegrázás, hányinger, gyomorégés, szédülés.

Szelektív emlékezet és szelektív amnézia: Az emlékeket, tapasztalatokat szelektíven kezeli, hogy azok így megerősítsék az előítéleteit, vagy egy bizonyos világképet vagy önképet. (Például ha azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, akkor azokra az emlékekre fókuszál, ahol valaki ezt a hiedelmét megerősíti, míg azokat az élményeket elfelejti, amik ezt a hiedelmet gyengítenék.)

Tagadás: Szentül meg van győződve, vagy legalábbis szereti rendszeresen elképzelni, hogy egy fájdalmas vagy traumatikus körülmény, esemény, vagy emlék nem létezik, vagy nem történt meg.

Tanult tehetetlenség: Meggyőződése, hogy nem rendelkezik a helyzet feletti kontrollal, még akkor sem, amikor valójában (már) igen

 

Fele megvan, DE mondjuk Hajdú-Biharban senki nem ért ehhez, és mindenik nyomatja a sématerápiát, ami nekem egy kalap szamóca kognitívval együtt. 

Tegnap hívtam utoljára lelki segélyt, mondja nő, csak önön múlik minden, mondom: jó flegma: maga is. Viszlát, és én csaptam le.

Mondom neki, nincs is PTSD diag, csak háborús veterán, megerőszakolt és természeti katasztrófa esetében. 

Mondja, nem igaz, mert voltak foglalkozások azon kórházi dolgozóknak, akik nem tudták aktív COVID-helyzet miatt senkivel sem megbeszélni helyzetük.

Az lehet, hogy volt, DE legtöbb helyen nem ismerik el C-PTSD-t, legtöbb szakember se.

Am is mindegy minden már nekem, nem számíthatok senkire, sajnos társasházban nem énekelhetsz éjjel, pedig megnyugtatna, így elő jégkockát, fizikai fájdalmat okozok magamnak, de nem marad nyoma.

Qrva sz*r módszer, mert függőséghez vezet, de ez van, ha egész világ elutasított.

Ahogy van egy dalszövegben:

- Ha meghaltál a világ szemében, mi egyebet tehetné még a világ veled szemben?

Nincs szégyenérzeted? Hogy szentesítheted a kérdőre vonást alaptalanul? - ez a lelki segélyre igaz 

Többé nem álltathatom magam, embereknek csak arra kellek, hogy vonyítsanak, ha bajuk van, de senkit nem érdeklek én. Oldjam meg. 

Tegnapelőtt fájt mellcsontom jobb oldalon, tegnap összezuhant szárító, extrém hangulatingadozás van, öngyűlölet, embergyűlölet, a debreceni szakik rá vannak fixálódva, valósággal megszállotjai a kognitív-meg-sématerápiának meg a hülye tesztjeiknek (dugnák fel inkább maguknak).

A nő is, akit 2012-ben sokszor hívtam éjjel és pszichológus, elmondta többinek, így nem vállalnak, egyetlen hibát vétetettem, és ''tudod, nincs bocsánat''.

Ma már persze nem tenném, de jah, nincs igazságszolgáltatás azok felé, akik bántanak, anyám adagolja 6 napra gyógyszert, mert 2009-ben (!!!!!!) túladagoltam.

Amúgy is, minek adagolnám túl megint gyógyszert olyat, amelyiktől meg se tudtam halni?

Szimpla kreténség és hülyeség volna!!!!

De nem, bennem nem lehet megbízni.

Tegnap elvitték egy ismi férjét kórházba, előadta panaszait, elmondtam anyámnak, aszongya: ne avatkozzak mások életébe.

Igen, mert mit kellett volna!? Ott hagyni, hogy nyavalyogjon magának!?

Ma is f*szbukon volt egy ismi, aki megállapította, hogy:

''En nem foglalkozom mar mentalisan beteg nokkel, testileg betegekkel sem. Eleg elviselni az alap osztreg okozta noi hiszterias rohamokat.

Megbetegszek mentalisan rotty nok mellett, teljesen megbetegszek.

Egyszeruen nem birom elviselni a cluster B zavarosokat.

Allando hajlitas, hazudozas, onsajnaltatas, felelossegharitas, hiszterias rohamok(de csak azzal akinel erzi hogy megteheti)

Ilyen no kell a halalos ravatalozonak''

Beszél a hülyéségéről, pedig megírtam, hogy fosul vagyok, jó barát olyan is, bezzeg amikor ő volt fosul, jó volt, hogy meghallgattam kínjait, DE nem, rám nem reagálunk.

Amúgy is, köztudatban a borderline olyan, mint amilyeneket írt. az az emberek többségének véleménye......

Nem mintha nekem számítana, mindenik csak akkor keres, ha nyavalyogna.....

Én meg oldjam meg, ahogy tudom.....

Eddig sem kedveltem emberek nagy részét, de most már full mizantróp lettem:

Ha megtámadtak, felnőttek nem segítettek, a terapok inkompetensek, nagy mértékben vagy egyáltalán legtöbb pszichogyogyi nem használ, mert magam alá teszek (igaz, van olyan amcsi ismi, amelyiket nem zavar, folyton pelenkát hord), a rendőrök imbecil semmirevaló, semmirekellő véglények, anyám passzív-agresszív és hibáztató, apám meg nárci abuzív.

De oldjam meg, ahogy tudom.

Egyenlőre még bevisznek évi ötször dokikhoz, DE ennyi. 

Hát, igen, elközelg az út vége --- nem is baj.

Ja, és emberek utálják negatív aurám meg fura fejformám stb.

 

Azért itt sem minden tünet jellemző mindenkire.

Etek a tünetei:

-CPTSD jellemzői:

Hogyan jelenhet meg az áldozatokban ahogy az idő telik: Befelé irányuló düh: Evési zavarok. Depresszió. Szerhasználat / Alkoholizmus. Csavargás. Tanulmányok félbehagyása / Munkahely otthagyása. Promiszkuitás. Kodependencia. Lábtörlő szindróma (nem megfelelő partnert választ, mindenáron megpróbálja kielégíteni egy olyan ember igényeit akit soha nem lehet kielégíteni, megpróbálja megjavítani az elsődleges kapcsolatot)

Kifelé irányuló düh: Lopás. Rongálás. Erőszak. Kontrollmániássá válás.

Egyéb: Tanult hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot).

Csökkent ítélőképesség vagy a valóság ignorálása másokkal kapcsolatban (főleg romantikus partnerekkel kapcsolatban).

Hatalompozíciókat és/vagy kontrollpozíciókat keres: olyan foglalkozás vagy hobbi választása, ami esetlegesen fizikai veszélybe sodorhatja az illetőt. Olyan foglalkozást, vagy hobbit választ, amiben "megjavíthat" embereket (pl. pszichológus, mediátor).

Alacsony önértékelés: Negatív irányba torzult énkép, amely inkonzisztens a valósággal.

Csőlátás: Tendenciózusan egyetlen aggodalomra vagy problémára koncentrál, míg elhanyagol vagy mellőz más fontos prioritásokat. Dependencia vagy függőség: 

A felnőtt egyén krónikusan, vagy helytelenül rá van utalva egy másik felnőtt egyénre a következők valamelyikében vagy mindegyikében: egészség, önfenntartás, döntéshozás, személyes jól-lét, érzelmi jól-lét.

Depresszió (nem poszttraumás): A hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Ez a permanens szomorú állapot nem feltétlenül korrelál a körülmények ténylegesen nyomasztó voltával, vagy időtartamával, hanem annál súlyosabb, és hosszabb ideig tart.

Elkerülés: Védekező mechanizmusként hátrébb lép a kapcsolatból, hogy csökkentse a visszautasítás, felelősség, kritika, vagy túlzott megismerés veszélyét.

Fantáziavilágba menekülés: Képzeletben egy boldogabb, reményteljesebb világban él, és zaklatottan érzi magát, ha kiszakítják onnan.

Félelem az elhagyatottságtól: Abban az irracionális hitben él, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet az a küszöbön álló fenyegetés, hogy elutasítják, eldobják, elhagyják, vagy helyettesítik valaki mással.

Hibáztatás: Ismételten a probléma létrejöttéért felelős embert vagy embereket próbálja felismerni és megnevezni ahelyett, hogy a probléma kezelésére és megoldására keresne módszereket.

Hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot): Folyamatosan fennálló, egészségtelen szintű érdeklődés, feszült odafigyelés és azonnali reagálás mások viselkedésére, megjegyzéseire, gondolataira, érdeklődésére, érzelmeire.

Identitászavar: Pszichológiai kifejezés, ami önazosságzavarra, inkonzisztens vagy széttöredezett személyiségre, az azonosságtudat zavarára utal.

"Irányíts engem" szindróma: Tendenciózusan olyan emberekkel alakít ki és tart fenn kapcsolatot, akik kontroll-mániások, narcisztikus személyiségzavarban szenvednek, antiszociálisak, vagy veszélyesen viselkednek.

Katasztrofizálás: Szokása, hogy automatikusan a "lehető legrosszabb" helyzetre próbál felkészülni minden esetben, illetve helytelenül enyhe illetve közepes eseményeket azonosít katasztrofális eseményekként.

Öngyűlölet: Extrém mértékben gyűlöli és elutasítja saját magát, a tetteit, az etnikai vagy demográfiai hátterét.

Pánikrohamok: Rövid intenzív félelemmel teli vagy szorongásos epizódok, melyeket gyakran fizikai tünetek kísérnek, mint például hiperventilláció, remegés, izzadás, hidegrázás, hányinger, gyomorégés, szédülés.

Perfekcionizmus: Az a maladaptív gyakorlat, hogy saját magát egy irreális, elérhetetlen vagy fenntarthatatlan követelményrendszerhez viszonyítja (és folyamatosan el is várja saját magától mindezt). A perfekcionizmus által érintett területeken általában magasan kiemelkedik szervezettség, rendezettség vagy eredményesség szintjén, viszont ezzel együtt más területekkel kapcsolatban elhanyagolja magát. Például példásan teljesít a munkahelyén, "tökéletes" barát és családtag, de nem törődik az egészségével, a megfelelő mértékű pihenéssel, vagy a csak számára személyesen fontos dolgokkal.

Szelektív emlékezet és szelektív amnézia: Az emlékeket, tapasztalatokat szelektíven kezeli, hogy azok így megerősítsék az előítéleteit, vagy egy bizonyos világképet vagy önképet. (Például ha azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, akkor azokra az emlékekre fókuszál, ahol valaki ezt a hiedelmét megerősíti, míg azokat az élményeket elfelejti, amik ezt a hiedelmet gyengítenék.)

Tagadás: Szentül meg van győződve, vagy legalábbis szereti rendszeresen elképzelni, hogy egy fájdalmas vagy traumatikus körülmény, esemény, vagy emlék nem létezik, vagy nem történt meg.

Tanult tehetetlenség: Meggyőződése, hogy nem rendelkezik a helyzet feletti kontrollal, még akkor sem, amikor valójában (már) igen.

C-PTSD-nek próbálok utánajárni. Az igaz hogy agyontraumatizáltak, de nekem ezek nem jönnek elő, nem gondolok rájuk, távolinak tűnik Szerintem feldolgoztam. Friss sérelmeken tudok kibukni.

Borderből sincs 2 egyforma. Én pl érvénytelenítésnél nem akadok ki. Sok borderes dolog iciripicirit sem passzol rám. De sok nagyon jellemző.

Tudományosan igazolt tények borderline-ról:

- a homloklebeny, - ami az emlékekeket és érzelmeket szabályozza -, túlműködik - azaz ember nem jut túl sérelmeken könnyen, előfordul, hogy mint én, párnaponta elismétli minden sérelmét egész életéből és hogy kik tették vele, sőt én még a hanghordozásukat is tudom emulálni

- a mandulamag az agyban, mely az emlősök agyának az érzelmi működésért, és legfőképpen az érzelmi töltöttségű tapasztalatok tanulásáért felelős része 16%-kal kisebb a borderline egyének esetében

- olyan mértékű/hasonló mérvű lelki fájdalmat élnek meg az érvénytelenítésük során, mint mikor valakinek meghal egy ismerőse: 

 mikor nem válaszolnak nekik vissza időben arra, mikor valakinek azt írják, hogy szeretik, ha olyanért okolják, amit nem is követett el, vagy nem kapnak jutalmat, elismerést akkor, ha valami jót tettek

- előfordulhat, hogy a borderline-ok agya védekezési mechanizmusként nem emlékszik olyan dolgokra, mikor kivetkőztek magukból, üvöltöztek másokkal, elborult agyuk extrém stressz, érvénytelenítés, lekicsinylés, el nem ismerés, trauma vagy akként megélt helyzet miatt pszichózis vagy más egyéb disszociáció alatt

- soha ne rázz le borderine-t. mely beszélni akar fájdalmáról, habár lelombozónak, zsarolásnak, megterhelőnek tűnhet meghallgatni, ítélkezés nélkül figyelj oda

A borderline nagyon összetett eset, nem lehet megállapítani normálisan, csak úgy, ha több tesztet kitöltetnek veled, hosszabb ideig megfigyelnek szanatóriumban/átrián, VAGY te őszintén elmondsz minden egyes érzést és gondolatot neki és tesztet/teszteket is őszintén töltöd ki. 

De borderline köszönőviszonyban sincs azzal, amit a köznép meg laikusok gondolnak róla, jóval összetettebb, és sok minden más betegséggel is lehet párban, vagy épp másnak lehet tünete, ÍGY te se diagold magad net által, ÉS ne is éld bele magad.

Hidd el, én borderline vagyok egy enyhébb típusa (ún. magasan funckionáló csendes border), ha tényleg az vagy, akkor is pszichoterápia is kellesz majd gyógyszerek mellé (de nem mindenkinek kell gyogyi örökre vagy egyáltalán, esetfüggő!!!).

Úgyhogy a doki a biztos, a netet meg felejtsd el és onnan diagolást, mivel nekem vannak szakkönyvekből infók róla, ÉS még azzal együtt is teszteket kell kitöltened, ill. meg kell hogy figyeljenek huzamosabb ideig, ÉS valósághűen kell beszámolnod mindenről.

Hangulatingadozás lehet menstruáció miatt is, ha nő vagy, és különféle ásványi anyagok hiánya miatt is, ezért első körben csináltathatsz egy teljes vérképet. 

A hangulatingadozásra hathat fű és nagy mérvű alkohol is, úgyhogy ezeket javasolt hanyagolni.

Szia!

Létezik ún. "gyerekpszichiátria", de a néhány hónap híján esetleg vállalnak felnőttön is. Utaljon be a házidoki.

Sziasztok!Még új vagyok itt szóval elnézést ha rossz helyre írok.Egy ideje észrevettem magamon a borderline tüneteit.Bar teljesen biztos nem vagyok benne de azt tudom hogy valami nincs rendben velem.(egész életem is indokolja sajnos)A probléma ott kezdődik hogy nem tudom hogy hol kezdhetném a segítségkérést(mellesleg a másik gond hogy még korban gyereknek számítok pár hónapig)Szociális fóbiám van,ez biztos és ez sokmindent nehezít meg nekem.Egyedül nem tudnám intézni,másra meg nem igen számíthatok.
Viszont magam miatt döntenem kellett,és erőt akarok venni magamon,még azelőtt hogy kinyírnám magam.Igen sajnos ez is benne van.Félek,de muszáj segítséget kapnom.Nagyon megköszönném ha valaki felvilágosítana erről hogy hogy működik ez,és hogy kezdhetném el.

"meg is teszik sokan azért, hogy rosszabbnak állítják be állapotuk, mint amilyen" – na, én ezt azért, h több gyszert írjon fel, mert nemcsak én szedtem belőle... Nem írt. 🙁 Viszont átment a próbán, hogy rájött a kamuzásra (mondjuk ismert már).

A Rossz-zsákot is át lehet verni, ha már többedszer csinálod. Én már huszonévesen megtanultam pl., hogy anatómiai asszociációk ne legyenek (pl. csigolya), mert akkor kisütik, h pszichopata vagy. Mindenbe pozitív vagy semleges dolgot kell belelátni. 😀

És igaza is van, az a dolguk pontosan! 😉 

Én amúgy sem kedvelem legtöbb nővért, főleg az Ursula típusút, kijön, kezedbe nyomja tesztet, hogy töltsd ki, és tiszta flegmán, lekezelően mondja, hogy töltsd ki. 

Rühellem az empátia nélküli terapokat, átereket, lógusokat, nővéreket.

Sajna fele-fele arány empátiás és anélküliek között Debrecenben, ami nem szabadna lelki és mentális dolgok esetében, DE hát jah, mit várunk..... tehéntrappot!? 

Én egyszer felhívtam figyelmét, hogy múltkor is kitöltöttem, és pont ugyanúgy érzem magam, mint egy hónapja, erre mondja: akkor is töltse ki, van ideje, nem!? tök felháborodottan. Ez még akkor volt, mikor megyei SZTk-ba jártam 2007 - 10 között.

Már régóta érik bennem, hogy ezt leírjam, de szerintem legtöbb teszt tökre manipulálható, félrevezetni könnyű dokikat, és sajnos sokszor meg is teszik sokan azért, hogy rosszabbnak állítják be állapotuk, mint amilyen, hogy  jobban sajnálják őket, vagy/és mert szocio-vagy-pszichopaták. Vagy pedig épp úgy, hogy szándékuknak megfelelő eredmény jöjjön ki. 

Én mindig őszintén töltöttem ki (leszámítva, hogy nem mondtam meg, hogy ha épp szuicid vagyok, francnak hiányzik a zártosztály, ahol ember csak rosszabbul lesz) .

De tesztek közül legjobb szerintem MMPI meg Rorsach-teszt, azokat nem lehet átverni senkinek és leginkább informatívak. Igaz, MMPI nagyon hosszú, így nem szeretik csináltatni (az az 500 kérdéses, gépen csinálandó), ill. Rorsach-ot se nagyon szeretik megcsináltatni, általában ha bekerülsz és nem lábon visznek csináltatják meg egyszer, ha éppen lelkiismeretesek. Am meg 2 évente lehet csak megcsináltatni.

Bár mostani áter nagyon jó, mindent elmondhatok neki, és nem zár be akkor se, ha nagyon sz*rul vagyok és mondom, hogy nagyon szuicid vagyok, felajánlj valami pszichoterápiát (csak sajna nem nagyon értenek TB-sek errefele borderhez és bipolhoz meg PTSD, csodás keleti országrész, Hajdú-Bihar pffft).

Am az se segít, hogy társadalomban leginkább demonizált kórképek és utáltak border, bipol, PTSD. Ugyanis ezeket nehéz gyógyítani, és minimum 2-szer annyi idő változást elérni, míg depresszió, szorongás, fóbiás tóbiások, OCD-sek esetében.

Még mondta nekem egy anorexáis csaj, hogy dokik azt utálják fentebb említett kórképen kívül legimkább.

Kérdeztem is, hogy tényleg. Nehezen hittem el, hiszen ha valaki anorex és nem eszik, csak rákötöd infúziót, kaját vezetsz belé, úgy gondolatam, ezért viszonylag könnyen kezelhető.

Persze aztán rájöttem, ha hazaengedik, mégis koplal majd, ha sokat bántották gyerekkorában. 

Így tényleg nem egyszerű eset. 

 

 

 

 

Ja, viszont "beeshetek" kb. bármikor, áter mondta mikor, milyentájt. Csak a nővérkék nem szeretik, de áter szerint "az a dolguk, h morogjanak." 😀

Nekem kellett vagy az előző átertől, vagy a házitól. De azt mondják, én "nehéz eset" vagyok. Hááát...

Idézet tőle: Kleó

Nálunk kellett vmi beutaló-féle (Bp.), de nekem voltak előzményeim ugyebár...

Én is vittem a háziorvostól, csak utána tudtam meg, hogy nem kellett volna.

Nálunk kellett vmi beutaló-féle (Bp.), de nekem voltak előzményeim ugyebár...

Pszichiáterhez általában nem kell beutaló, legalábbis a kerületi ideggondozókba nem (Budapesten, az én kerületemben most néztem meg és nem kell beutaló), de időpontot kell kérni telefonon, hacsak nem vagy éppen nagyon rosszul. Ha már telefonálsz akkor akár meg is kérdezheted, hogy biztosan nem kell-e beutaló.
Azért tartom ezt fontosnak, mert a legtöbben nehezen beszélünk a problémáinkról így, ha nem kell beutaló a háziorvost ki  lehet hagyni és nem kell neki is elmondtani.
Elsőre nem könnyű segítséget kérni, össze kell szedned hozzá az erődet, de megéri. Biztosan aggódsz amiatt, hogy beszélned kell a pszichiáterrel, ahogy annak idején én is, de hidd el neki ez a munkája, hogy meghallgasson és látott már rengeteg embert és problémát. Rajtad sem fog meglepődni és lenézni sem miatta.
Természetesen vannak jó és rossz pszichiáterek magánban és ingyenesben is, de meg kell próbálni, csak akkor derül ki ha elmész.
Még egy tipp tőlem: én felírogattam papírra, a problémáimat, tüneteimet, hogy amikor bemegyek a pszichiáterhez könyebb legyen elmondani őket és felejtsek el valamit idegességemben.

Idézet tőle: Kleó

Igen, jó lenne segítséget kérned. Vagy kérsz beutalót a házidokitól területileg illetékes pszichiáterhez (ő ugyanott küldhet pszichológushoz is), vagy keresel egy alapítványt, de oda is kellene egy diagnózis, és fizetős. Vagy magánrendelés, de az drága és nem biztos, hogy megéri...

.

Igen, jó lenne segítséget kérned. Vagy kérsz beutalót a házidokitól területileg illetékes pszichiáterhez (ő ugyanott küldhet pszichológushoz is), vagy keresel egy alapítványt, de oda is kellene egy diagnózis, és fizetős. Vagy magánrendelés, de az drága és nem biztos, hogy megéri...

Sziasztok! Új felhasználó vagyok elnézést ha nem jó helyre írok. Nem nagyon mertem ezt a kérdést feltenni máshol, remélem itt találok választ. Évek óta borderline tünetekkel küzdök "titokban". Soha nem mertem segítséget kérni és soha nem kaptam igazi diagnózist. Nyitott vagyok arra a lehetőségre, hogy nem pont borderline de valamilyen probléma (sajnos egyre egyértelműbb), hogy van velem. 

Úgy érzem itt az ideje túl lépni a félelmeken és segítséget kérni... de fogalmam sincs hogyan kezdjem. Nagyon megköszönném ha valaki elmagyarázná nekem az alapokat ezzel kapcsolatban. 

Nekem általában a férfi áterek jönnek be, persze az sem mindegyik. Pszichoterapjaim mind nők voltak. Valószínűleg terápiarezisztens vagyok, mert mindegyiket kiválóan megtanultam, csak adott helyzetben alkalmazni nem tudtam. (Autogén tréning, hypnoterápia, 5 éven át kognitív, analitikus.) Eleinte a kevert személyiségzavar volt a vezető tünetem, de a hangstab. gyszer miatt kaptam bipol diagot: aztán kiderült, hogy az vagyok... 

A mostani dokim nagyon jó, nemcsak 10-15 percet szán rám, és eszébe nem jut pszichoterápiára küldeni, de családállítást javasol lógusnál. Nem vagyok elszánva rá.

Az biztos, hogy lelki bajoknál és mentális betegségeknél nagyon fontos, hogy bunkó-e orvos vagy nem, mennyire van meg összhang stb.

Nekem amúgy meg a KIP jött be, bár nem hallottam azelőtt róla.

A KIP tulajdonképpen egy szimbólumterápia meg relaxáció és ilyesmik keveréke. Egyedül otthon nem végzendő, mert nagyon veszélyes, ha nincs kivel megbeszélni az esetleges tudatalattiból felszakadó képeket.

Mert pl. nekem bunkó gasztros dokim, de egy évbe egyszer látom, ír gyógyszert, nem romlik állapotom, stabil, ezért elviselem kiállhatatlan jellemét évente egy napig.

Konkrétan a gasztros dokim egyedüli jó dokik egyike megyében ahol lakok szakterületén belül.

A stílusa finoman szólva is kiakasztó.

Mindig humorizál meg eléggé ledomináló hangja van, amúgy idős is, ugye epék és bélrendszerek műtésével és vizsgálatával foglalkozik gaszto, DE azt mondta szegény nőnek pl. aki egyszer előttem volt és már másodjára kellett mennie műtétre fél éven belül, hogy:

- Akkor nincs is baj, már úgyis hozzászokott, hogy műtögetik. 

Mikor kijött mesélte el nekem méltatlankodva, am meg is értem felháborodását.

A doki nekem is ilyeneket mond: jah, evett kis máriatövist, vagy azt ette, ami én javasoltam, hogy nem magas már májfunkciója - mondom neki, nem, csak kevesebbet ettem.

Szóval eléggé kis humor herold, csak nem mindenki díjazza. 

Am nekem is mikor megműtött 2009-ben és le voltam szedálva műtéti érzéstelenítőtől, a fülembe suttogta, hogy azért van ez magának, mert ideggyenge.

Akkor nagyon megharagudtam rá, és nem akartam menni többet, de végül is mentem és azóta nem volt különösebb baj - modortalan, DE jó orvos, egyszer egy évben látod, finito. A testeddel foglalkozó orvosok ha nem szimpatikusak neked, vagy nem vagytok egymásnak, az mindegy, hiszen úgyis megműt meg felírja gyógyszert, aztán mehetsz isten hírével. Évi 1 vagy 2 alkalmat kibírsz velük.

NA DE!

Ilyesmi viselkedés már nem okés pszichoterapnál vagy áternél, ugyanis a lélek, tudat, gondolat, trauma, agyi folyamat nagyon érzékennyé tesz!

Befeküdtem egy országos TB-alapú szanatóriumba, felvettek, áter ott  üvöltözte öt percig, hogy de dagadt vagyok, hogy engedhettem meg magamnak, nem szégyellem magam - majdnem nem is feküdtem be, de jó lógusok vannak azon a helyen, és már voltam előtte, csak áterek piszok rosszak és elavultak gyógyszerek.

Meg mikor voltam egy rókaképű m*csoknál Debrecenben, amelyik reagált is egyből, miközben beszéltem:

- Megvertek tehát és megaláztak buszon és senki nem segített.

- Mindenkit megvernek és megaláznak! - így flegmán. Amúgy meg persze, hogy nem szeretik, nőies gesztusok és metakommunikáció, de egy nagy drabális medve, mindenki azt hiszi, hogy gáz, amíg meg nem szólal - ez a pszichoterap konkrétan nárcisztikus bántalmazó volt velem szemben

- De.....

- Ne keressen kifogásokat...

Azt az egy ülést végigültem, DE utána nem mentem többet.

 

Na persze van olyan is, aki jó, nagy tudású és hasznos is problémádra, csak ő mondjuk konzervatív, konform és vallásos, te meg nem vallásos, nem konzervatív és non-konform, ezért nem vagy szimpi neki.

Ez mondta is nekem, hogy sajnálja, de nem tudja hogyan tudna segíteni, illetve nagyon félelmetesek koponyák pulcsimon. Egyébként érdekes gondolataim vannak. Am nem csak koponyás pulcsijaim vannak, CSAK egy van.

De ugye találtam egy jót pszichoterapot, azóta se találtam jót, ő meg már nem tudott elmondása szerint mit tenni. 4 és fél évet jártam. 

Azóta meg nem fogad senki nehéz eseteket/engem - ugye border, bipol, többszörös személyiségzavar - ezeket nem szeretik. Pedig én habár egyszerre border és bipol vagyok, gondolati síkon tartom dolgokat, egyszer őrjöngtem 2011 óta (2020-ban) , mert igen, vannak az ezekre jellemző depresszió, mánia, hangulatingadozás, paranoia, disszociáció, öngyilkossági ideáció, DE tudom kontrollálni, hogy csak fejben maradjon, és még olyan sok gyógyszert se szedek ahhoz képest. Igen, 4-félét szedek, de egyet legkisebb, másikat kicsi és csak kettőt szedek átlagos adagban.

Felhívtam az összes megyeit, akinek ez szakterülete, de mindegyik visszaküldött volna nőhöz, aki kirakott 2012-ben. 

Még sématerápia ügyéhez LOOOOL. 

Az volt számomra a leghaszontalanabb terápia.

A tesztből, amit ki kellett előtte tölteni, kijött, hogy én tulajdonképpen büntető készenlétben vagyok, és mindenkit meg akarok büntetni és mindenkit dominálni akarok. xD 

Ha ez igaz lenne, akkor elég sokak már tönkrementek volna - ugye előfordultak félrekezelő, dilettáns dokik, agresszív véglények, akik megvertek és b*sztattak főtéren meg buszon, és senki nem segített felnőttek közül, ill. engem hátbaszúró 3 egyén is akadt (mondjuk fiatalkorában mindenkit hátbaszúr valaki átvitt értelemben).

Egyiket se büntettem meg.

És mint a dedóban, olyan volt sématerápia csoportban.

Igazából ilyen ötletelgetés volt, hogy ha valaki fél korai haláltól, az mozogjon (nem mondod), mindenki felsorolta, mit mozog, akkor ha most rossz, mert kibeszélnek emberek, majd túllépnek rajta, múlté lesz esemény, nem kell félni ettől. Olyan egyértelmű dolgokat mondanak el, hogy 20 év felett mindenki tudja magától is. 24 évesen ott feleslegesen időt tölteni hülyeség is volt.

ÁM nem tudtak mit kezdeni azzal, ha valakit megerőszakoltak, verbálisan vagy fizikailag bántalmaztak. 

Szóval véleményem szerint a sématerápia jó a nulla ember-és-önismerettel bíró 21 év alattiak számára, de afelett nagyon kínos.

 

 

 

egyénfüggő , nekem nem jött bem ahogy kategorizálni is nehéz igy terápiás módszert is nehéz sematizálni 🙂 

amúgy meg a terapeuta személyiségétől függ leginkább a "siker" nem a módszertől

Sématerápia is kifejezetten jó borderre 

Így van!

de hozzátenném hogy egy oszinte beszelgetes nemtol fuggetlen SZERINTEM

 

CSÁÓ

 

EVRIBÁDI

csak azert irtam ki a parkapcsolatot mert itta  buran elfogado a kozosseg az lmbtqia+ felé

és én hetero nak tartom magam

üdv

szia hunwolf

annyira oszinte es szimpatikusnak tunsz

itta szamom

beszeljunk

+36302286784

kifejezetten irom NEM párkapcsolati jelleggel irom

hanem mint beszélgető társ

Jó helyen vagy.

Sok mindent leírtam borderről eme topikban lent, itt lent keresd vissza.

Am amúgy értelmes, építő jellegű könyvek, filmek, elég pihenés, nagyjából azonos időpontban kelés és fekvés, és pszichiátriai gyógyszerek nagyjából azonos időben bevétele is hasznos (ha szedsz, kell szedned). 

Illetve még pár terápiaféle, ami használt borderes népeknek:

- dialektikus viselkedésterápia

- Tündérhegy - pszichiáterek bunkók eléggé, de lógusok jók voltak annó, most már lecserélődött szakembergárda

- SOTE-n jó orvosok és pszichológusok vannak Pesten (mondjuk nem tudom hol laksz)

- KIP (erre nem mindenki képes, meg le kell menni alfa üzemmódba, és nem is mindenkinek hasznos)

- drámaterápia

- művészetterápia

 

Bárcsak ilyen egyszerű lenne ...

Pszichológus segítség -> optimizmus -> jobb énkép -> önbizalom -> új nő.

Sziasztok! 

Nem tudom, hogy jó helyre jöttem e vagy inkább máshol kéne lennem. Másfél éve kaptam diagnózist, hogy borderline-os vagyok. Másfél éve kaptam ultimátumot a feleségemtől, hogy keressek pszichológus segítséget vagy elválik tőlem. Én Svédországban élek már 17 éve. Direkt hazajöttem, segítséget találni, mert az anyanyelv mégis csak számít a kezdésnél! Persze nem várta meg a feleségem, hogy mi lesz a végeredmény, hanem elvált tőlem! Harminc év házasság után egyedül maradtam! Borzasztó érzés! Én klasszikusan féltem a 30 év alatt az elhagyatástól, rendszeresen álmodtam újra és újra, hogy elhagy és valaki más mellett boldog!

Nem tudom hogyan bírkózok meg az új életemmel! Az énképem sem túl jó. Gyermekkorom óta vagyok reumás beteg és így 50 évesen rokkant nyugdíjasként nem hiszek benne, hogy lesz még valaki az életemben. Ugyanakkor nagyon vágyom egy nő közelségére. 

Pont a linkelt anyagban lévők nem érvényesek rám.

Mások igen, de ezek nem. Nekem se elhagyástól való félelmem nincs, se magányérzet, se ürességérzet.

https://kepmas.hu/hu/mit-erez-aki-borderline-szemelyisegzavaros-nem-konnyu-felszinen-maradni

Nem, de jók a színészek! Amúgy a XX. század legjobb amcsi regénye. Láttam a Vígben színdarab-feldolgozást is, hááát... felejthető.

Nekem a Száll a kakukk fészkère a nagy kedvencem. Könyvben. Film nem adja jól át.

A 11 perc is elfogadható volt, az a szomorú, h ő számít a legjobb kortárs írónak...

Lehet, hogy kezdem kinőni. Igen, nincs C-PTSD diag, így borderbe tudnak csak sorolni helyette.

Coelho-nak számomra mindössze egy átlagos könyve van, mely nem teljesen ócska közhely:

Veronika meg akar halni.

Bár többi mentális betegséggel foglalkozó könyvhöz képest silány az is.

Am én nem vagyok áter, de szerintem te abszolút nem vagy border már, inkább C-PTSD.

Ugyanis te nem igazán produkálsz már border tüneteket elegendő számban, azaz nincs már 9-ből öt, tehát ha voltál is, már nem vagy az papírforma szerint. 

Ugye Magyarországon nincsen C-PTSD diag, így nekik is bordert adnak valamiért.

Fantasztikus országunkban nem érhet senkit trauma, a rend, harmónia, összhang és béke uralkodik.... (szarkazmus)

Most ezt ne firtassuk, DE múltkor jöttem rá arra, hogy nekem bár volt border is 5 jegyben, ma már 3 jegyben jellemző.

De C-PTSD dominál nálam is szerintem, ugyanis nem szeretem azon népcsoport tagjait (a kipcsakokat), akik megvertek, megaláztak buszon és egy felnőtt sem segített, EZÉRT nem szeretek/tudok azon a buszútvonalon közlekedni, ahol ez történt, ezért is megyek vonattal, DE mindegyik másikon tudok, ill. múltkor 2 kipcsak volt boltban, és egyből lefagytam, és régi rossz érzés tört rám. 

Ez egyértelmű C-PTSD, van elkerülés, szorongás helytől, útvonaltól, kipcsakoktól, ÁM flashback nincs.

ÉS még olyan hangsúllyal azt is eltudom mondani, hogy mikor aláztak, mit mondtak.

Én más felosztást is ismerek. 2 másikat.

Az egyiknél nárcisztikus vagy hisztrionikus vonások is szempontok a besorolásnál.

Hát én az I/1-en kívül minden, sőt, még kicsi abból is...

Idézet tőle: Kiscsillag

En egyikbe sem vagyok sorolható. Indokolt esetben (súlyosan bántalmazó) tiltok le mást, nem vagyok sértődékeny, nem vagyok féltékeny, nincs hangulatingadozásom. Nincs ürességérzet sem.

Intenzíven élem meg az érzelmeket, de kifele ritkán mutatom. Kivétel a terapom.

Önsértési késztetés jellemző. Néha önsértés is. Más nem.

 

Én kicsit 1, 2 főként + önsértés

Oldal 1 / 29Következő