Pánik és szorongás
Szisztok
Másik fórumcsoportban is leírtam ugyanezt pontosan nem tudom hol kérdezzem meg.
Voltam ma pszichiáternél beszéltem a problémáimról és Velaxin 50 mg-ot és Parnassan 7,5 mg-ot es 0,25 frontint írt fel .Mindegyikbol egy hetig felet egy hét után 1 et kell szednem este a frontinbol 3*1et.
Tapasztalatok vannak valakinek ezekkel a gyögyszerekkel kapcsolatban?
Köszönöm
Idézet tőle: holdfényRohadék pánikrohamok jönnek rám, most is már hajnal óta, k. élet. Ja magas a vérnyomásom is, meg a pulzusom, valahogy túl kell élnem saját magam, ja a terapom azt mondja eltűnnek a polipok, hát erről nem találtam semmit. Biztos csak próbál megnyugtatni. Hát nem tud.
🙁
Gondolok rád szeretettel drága holdfény. Szerintem is rendben leszel.
A Balassába tuti be tudsz feküdni, de akkor hogy intézed az ingóságok, ingatlan eladását? TB jogviszonyod van egyébként?
Idézet tőle: bosszú99Írj instrukciót magadnak, amikor jó állapotban vagy és ezt "használd" amikor rosszul vagy.
Ez tetszik. Jó ötlet szerintem is.
Idézet tőle: bosszú99Nem akartam offolni. Csak nekem épp a hallucunáció ill. a betegségbelátás (őrülettől való félelem) váltott ki pánikrohamokat. Nehéz a vegyes panaszaimat jó helyre tenni mert ha pánikrohamokról írok a skizó topikba, akkor ott sincs igazán jó helyen. Az egyik tünet, betegség váltotta ki a másikat. Mindezek következtében (rohamok, téveszme okozta félelem, veszélyhelyzet érzése) miatt féltem kimozdulni. Ez okozott agorafóbiat.
A rettegés miatt nem tudtam enni, a sarokban gubbasztás okan lettem depressziós. Mindezek következtében hullott a hajam, mint a hó. Durva alvászavarom volt. Mindez fokozta (szerintem), fenntartotta a hallucinációt.
A skizó diagot "elvették", border nem ad magyarázatot a tartós paranoiára, évekig tartó non-stop hanghallásra (mivel ez nem epizodikus). Mire orvos látott mindezekkel a panaszokkal már nem voltak rohamaim, nem féltem kimozdulni a házból. Így nem "kaptam" pánikbeteg diagot.
Melyik topikban a helyem?
A véletlen, egyszer megállapított tachykardia fel sem tűnt (nem érzékeltem, hogy gyorsan ver a szívem), ennek megállapítása sem aggasztott.
Van a Marcinak is egy külön fóruma.
Ha tényleg így érzed, akkor nem lehet, hogy neked is jó lenne egy?
Csak ez jutott eszembe...
Idézet tőle: Avana"Ne veszekedj, mert beveszek egy marék gyógyszert,
ne kötekedj, mert felkötöm magam!"
Ezekre a szövegekre. Zsarolásszagú. Ha azt mondják helyette, ne veszekedj, mert itthagylak, ne veszekedj, mert idegesítesz, szerintem megfelelőbb.
Másrészt ha valakivel tényleg csúnyán beszélnek, kellemetlenül bánnak, akkor se fog megoldódni tartósan, ha ilyenekkel vág vissza (a köteledő félnek), hogy bevesz egy marék gyógyszert. ha pedig tényleg bevenné azt a marék gyógyszert, ezzel kit szivatott meg igazán? Saját magát sajnos...
Szia!
Teljesen egyetértek veled ebben.
Ez csak egy dalszöveg és valóban zsarolás az ilyen
Itt arra gondoltam, hogy "kívülről" kiszúrja más, de aki aktívan részesül az élményben és "benne él", nem, mert túl intenzív.
..mondjuk, akármi is az, ha hangokhoz kapcsolódik, ember legyen a talpán, aki előismeret nélkül(azaz pszichiátriai ismeretek, érdeklődés) nélkül kiszúrja, nem stimmel valami.
Ok, írd le, érdekel.
Ezt már kérdezni is akartam, mi volt a téveszméd? 🙂
Egyébként, nem vagyok benne biztos, hogy aki "egészséges", annak nincsenek kisebb-nagyobb téveszméi...max rögeszmének nevezzük ezeket...
Harmadrészt ha ezeket használnák velem szemben konfliktuskezelésként, egy idő után nem is tudnám komolyan venni az illetőt, mert nem akarnám a lelkivilágom a másik ilyen szintű instabilitásával terhelni(önvédelem, ne az én lelkiismeretemre rakódjon, ha mégis történik valami).
Mondjuk lekopogom, engem ilyesmikkel még senki se "revolverezett".
"Ne veszekedj, mert beveszek egy marék gyógyszert,
ne kötekedj, mert felkötöm magam!"
Ezekre a szövegekre. Zsarolásszagú. Ha azt mondják helyette, ne veszekedj, mert itthagylak, ne veszekedj, mert idegesítesz, szerintem megfelelőbb.
Másrészt ha valakivel tényleg csúnyán beszélnek, kellemetlenül bánnak, akkor se fog megoldódni tartósan, ha ilyenekkel vág vissza (a köteledő félnek), hogy bevesz egy marék gyógyszert. ha pedig tényleg bevenné azt a marék gyógyszert, ezzel kit szivatott meg igazán? Saját magát sajnos...
Mármint mire vagy "allergiás"?
Na erre én pl. kifejezetten allergiás vagyok, nem is lehet rám hatni ilyesmikkel.
Ez zseniális. 🙂
Van a Holló-színháznak a Vita jelenet című "darabja".
Most ez jutott eszembe.
Lehet, hogy ide is kellene vita-fórum, vagy "gyalázó szoba".
"Ne veszekedj, mert beveszek egy marék gyógyszert,
ne kötekedj, mert felkötöm magam!"
Ez nem szól senkinek, csak ez jutott eszembe
Van pulzusmérő karóra. Már edzéshez.
Köszönöm a választ Roxy!!
Sziasztok
Új vagyok a csoportban de nagyon örülök ,hogy rátok találtam sok jó emebr van itt.
Én 10 hónapja vagyok abban a helyzetben ,hogy nem emrek messzebb távra menni autóval kb 10 percre gyalog pedig szinte a szomszéd utcáig sem mert csak itthon érzem magam biztonságban.Van enyhe szívritmuszavarom de mondt az orvos ,hogy a szívem egészséges ,gyógyszert sem szedek rá.Valszeg a stressztől erősödnek a tüneteim és az ,hogy sokat agyalok azon mikor jön a következő.
Tavaly elevsztettem az egyik családtagom akkor ritmuszavartól pánikrohamot kaptam azóta csak rosszabbodik , hol jobb hol rosszabb.
Sokat jár a fejemben a halál (nem az öngyilkosság) és ez telejsen megbénít.
Agondolataimtól félek mert nem igazán tudom őket kontrol alatt tartani.
Próbálkozom motivacios videokkal , vagy ha elindulok oke semmi bajom de nagyon hamar kibillenek es jönnek a kényszergondolatok.
Frontin0,25 öst probaltam nekem nem vállt be mindig állmos ,fáradt voltam tőle es éhes.
Van aki ilyen gondokkal szépen meggyógyult gyógyszertől?Járok életvezetési coachoz is ő is sokat segített.De mivel eléggé hangulat emeber vagyok talán enyhe bipoláris zavarom is van és érzékeny is vagyok(nem egy nebáncsvirág de érzékeny) így nem volt meg az áttörés.Elég sokszor hullámzok a mennytől a pokolig akár perceken belül.Nem tudtam sosem egy dologra koncentrálni mindig máshol járt a képzeletem.Talán a sport kikapcsolt.De most attol is tartok mi van ha nagyon felmegy a pulzusom.
Ugy érzem a gondolataim rabja vagyok és szépen bemesélek magamnak mindent és már rosszul is vagyok.Probáltam sok dolgokt de nem tudom kontrollálni oket.Egyedul baratok, baratno nelkul munka nelkul meg plane.
10 hónapja se munkám se igazi barátaim sincsenek itthon nem igazán találom a helyem nem tudom magam lekötni.Külföldön dolgoztam 3 évet és hiányzik de nem tudok visszamenni.Sokszor érzem magam feleslegesnek.
Köszönöm a segítséget
Szép napot 🙂
Sziasztok
Szia!
Én is agorafóbiás vagyok. Írtam neked valahol, hogy jártam egy KIP nevű hipnózisra (többféle hipnózis van). Én EGYÁLTALÁN nem ajánlanám erősen szorongásos embernek, de ez az én véleményem (és élményem).
Sziasztok!Erős panikbeteg vagyok agoraóbiával.Van itt olyan aki már volt hipnózison?Én erősen gondolkozok rajta,hogy meg kéne próbálni.
Kösz,de valószínű Kiscsillag most nem igy gondolja a krízisben.
Valami szorongásoldót nem használsz? Vagy valami antidepit,pszichót,vagy valamit? Másfajta gyógyszeteket szedsz? Biztos írtad már ,de káosz van a fejemben, nem emléxem semmire:-)
Gondolok Rád,fogom a kezed!
én az extrém szorongásomra veszem a nagy levegőket; nincs nálam gyógyszer
remélem, hamar elmúlik, és jobban leszel, biztos nagyon rossz lehet most
Sziasztok!
Pánikroham.Nálam a PTSD kísérőtünete évtizedek óta.Tömegközlekedésen elég volt egy illat ,v hasonló hangszín,v arc,v maga a tömeg,hogy körbe vettek le kellett szállno a roham miatt, fél város végigbolyongtamPavilonban dolgoztam,ahol üvegfal választott el az emberektől,védett helyzetet adott de kimenni már nem voltam képes a vevőhöz..Hídon átmenni gyalog szóba sem jöhetett mert v ugrani akartam v a kocsik közzé gyalogolni.Az utcán egyedül mindig szorongattam valamit a kezemben mert placebo,de biztonságot adott.De max 1-2 óráig tudtam csak emberek közt lenni nyílt terepen mert jött a rosszullét.Bevásárlóközpont ki volt zárva.Totál beszükültem ilyen esetekben,és nem érzékeltem a környezetet.Eltévedtem a városban,rossz buszra szálltam,nem ismertem fel,hol vagyok pedig csak az egykori lakóhelyem környéke volt ahol 20 évig éltem, csak kiesett..És még sorolhatnám.Ilyenkor emlékbetörések kínoznak, teljes beszűkülés,környezet ,emberek mintha üvegfal mögött lennének,látom de nem v későn reagálok , idő olykor térvesztés és mintha ketté vállnék erős szuicid kényszer de mintha nem én akarnám eltenni magam láb alól.Terápia hatására csökkent,olyan eseményeknek tettem ki magam ami próba elé állított,de mindezt szakember ellenőrzése alatt.Ma már sokkal jobb,de még mindig előjön.
Itt egy jó kis példa a pánikbetegségről:
Egy nő teljesen meg volt győződve arról, hogy májrákja van. Megrögzötten állította, hogy a testének bal oldala kemény és fáj. Ez megijesztette, és tucatnyi orvosnál járt, mielőtt eljutott hozzám. Ekkorra már az összes létező orvosi vizsgálaton átesett, ami létezik. Még arról is meggyőzte az orvosokat, hogy biopsziát végezzenek rajta, mégha a többi vizsgálat semmi rendelleneset nem mutatott. Egy egészséges fiatal nő volt a korai harmincas éveiben, akinek a családjában nem volt rák vagy máj probléma korábban. A tünetei akkor kezdődtek, amikor a sógornőjénél kialakult a májrák, amibe belehalt. Idővel ez a nő elkezdett befelé figyelni a saját testének tüneteire, és nem sok időbe telt, mire észrevette, hogy a májának környéke néha-néha fájt. Minél inkább befelé figyelt a fizikai érzéseire és érzelmeire, annál inkább érezte úgy, hogy valami baj van. Amikor eljátszott a gondolattal, hogy valami baj lehet vele, megijesztette. Végülis a sógornője májrákban halt meg. Ennek eredményeként a félelemtől felgyorsult a szívverése, ami még jobban megijesztette. Ekkor a szívverésére kezdett fókuszálni addig, míg egy pumpáló, dübörgő zaj lett számára. Ettől még jobban félni kezdett. És ez az érzés oda vezetett, hogy úgy érezte, szédül, különösen tömegben. Észrevett a testében fel-le mozgó érzéseket. És minél inkább befelé, ezekre az érzésekre figyelt, annál inkább érezte ezeket, annál jobban megijesztették. Ennek eredményeként ezek az érzések fájdalommá alakultak. De a legfontosabb tünete a mája maradt, mert ez volt a legnagyobb félelme. És minél jobban a félelmére koncentrált, annál inkább érezte, hogy a mája kemény és fáj, és hogy emiatt naponta többször le kell feküdnie megpihenni. Mikor először nálam járt, még mindig nem volt meggyőzve arról, hogy a mája egészséges. Sok specialistánál járt már, mert nem tetszett neki a diagnózis, hogy jól van. Nagyon erősen érezte, hogy a mája rákos. Gyakran ellenőrizgette, az első terápiás alkalmunkon percenként nyomkodta az oldalát. És ahogy sejtitek, ragaszkodott hozzá, hogy fáj a mája. Természetesen minél többet figyelt rá, ellenőrizte, nyomogatta, annál jobban megijesztette és meggyőzte, hogy májrákja van. Ahogy haladt a terápia és fejlődött ő, a legnehezebb rész az volt számára, hogy megtanuljon nem figyelni a testi tüneteire. Bármikor valami szokatlant tapasztalt, azt az agya veszélyként fordította le. És hamarosan belekerült az ördögi körbe, miszerint fizikailag valami baj van vele, emiatt megijed, eltúlozza és katasztrofizálja a belső érzéseit, ami pánikrohamot idéz elő, ami még jobban megijeszti, és még jobban, szinte kizárólag a belső testi tüneteire figyel... Ezt az ördögi kört bontottuk meg számos kognitív módszer alkalmazásával. De a kívülre fókuszálás nehezen ment neki. Egyik nap korábban hazajött a munkából kimerülve, mert fájt a mája, és úgy érezte le kell feküdnie pihenni. Nem sokkal később hazaérkezett a férje, és javasolta, hogy menjenek el teniszezni, majd vacsorázni. Az első reakciója az volt, hogy nemet mondjon, mert bár élvezte a teniszt, fájt az oldala, és félt, hogy a fizikai erőkifejtés rontana a helyzeten. De a férje ragaszkodott hozzá, mire végül beadta a derekát. „Elmegyek, de nem fogok sokat játszani, mert nem akarok ártani a májamnak.” Mikor megérkeztek és elkezdtek teniszezni, nyugodtabbnak érezte magát, és érdekelte a játék. Ahogy telt az idő, a figyelme a játékra irányult, és mivel ez egy pörgős játék, 2 óra eltelt, mielőtt észrevette volna az időt. A vacsora alatt régóta dédelgetett terveket beszéltek meg a férjével, mikor hazaértek, megnéztek együtt egy filmet, és lefeküdtek aludni. Másnap meglátogatott, és megemlítette az előző napi teniszt. Megláttam a lehetőséget, hogy elmagyarázzam neki, mi történik valójában. Megmondtam neki, hogy úgy tűnik igazán jó napja volt, amire bólogatott. Kiemelte, hogy többször kellene teniszezni járnia. Majd rákérdeztem, hogy érezte magát a mája játék közben. Ezen el kellett gondolkodnia. „Jól voltam, azt hiszem, nem emlékszem fájdalomra tegnap estéről”. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy annyira belemerült tegnap a játékba, hogy nem volt ideje a rosszullétén agyalnia. Amikor valami külső dolgot élvez, nincs ideje belső fizikai érzéseken rágódnia és megijesztenie önmagát. Ahogy megértette, hogy mi történt valójában, mindössze ennyit mondott: „Nem tudom elhinni, milyen ereje van az agynak. Mindeddig tudtam, hogy valami baj van velem, mert éreztem. Minden létező viszgálatot elvégeztem, és mind negatív lett. Az orvosok már látni se akarnak. De még mindig úgy éreztem, hogy valami baj van velem. És mindez csak azért, mert folyamatosan erre figyeltem, ugye?”. Ez volt a fordulópont számára, és gyorsan megtanulta, hogy ne fordítson figyelmet a belső félelmeire. Ahogy kívülre fókuszált, és megtanulta hazugnak bélyegezni a belső félelmeit, szépen meggyőzte magát az igazságról. Egy egészséges nő volt, akinek az volt a dolga, hogy élvezze az életet. Természetesen ahogy ez a hiedelem a helyére került, soha többé nem engedte, hogy a belső aggodalmai és félelmei átvegyék felette az irányítást, mert tudta, hogy tévesek, irracionálisak, hibásak és egyszerű hazugságok. Ahogy ez megtörtént, a pánik és a fizikai bajtól való félelme megszűnt. És kijutott az ördögi körből, kijutott a pánikbetegségből.
Szia!
Csak most találtam meg ezt a válaszod. Köszönöm. Igen, nagyon örülnék neki, ha ajánlanál könyvet, úgyis szeretnék olvasni. Sajnos nagyon ráérek, nem dolgozom.
Rájöttem hogy én egy kurva nagy körforgásban vagyok benne... Félek dolgoktól, de legfőkpp attól hogy rosszul leszek miatta/közben stb. elkezdek rosszul lenni, és akkor mégjobban ráad egy okot, hogy féljek és ezáltal rosszul legyek...
Nem hiába lázasodtam be érettségi előtt, nem hiába lettem rohadt rosszul szóbeli előtt...
Mindig ez van...
Nemkéne!Ez eléggé letámadó kérdéssorozat volt!Számomra legalábbis.
több mint másfél hónapja kezdetm pszichiáterhez járni szedek gyogyszert napi 1 50mg sertalin tevat és rendszeresen járok pszichoterápiára eddig hatásosnak tünik a kezelés csökkentek a pánikrohamaim.
Hát csak rossz tapasztalat van sajna
főleg mivel a délpesti temető kórházba vittek mindig!Oda ne menjetek!Igazi kontárok és mészárosok!Leszedálnak aztán ,ha megunták kidobnak,hogy meggyógyultál!Én ott lettem csak igazán pánikbeteg!
Idézet tőle: rhiannon-roxánaSegítséget kértem: jártam pszichoterápiára, voltam a Tündérhegyen, végül még gyógyszert is szedtem, pedig nem akartam. Nem merném állítani, hogy segített volna ezek közül bármelyik. Lehet persze, hogy bennem van a baj, mert túl sokat vártam a terápiától? Hiszen a terapeuta nem tudja megoldani az életemet, azt nekem kell. De tényleg úgy érzem, így 40 év felett is, hogy képtelen vagyok segítség nélkül előrébb jutni. "Kicsit" regrediáltam, szerintem kábé 5 évesnek érzem magam. 🙁 Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak.
Úgy látom nagyon magadra rakod a felelősséget. Nem szabad. A lelki problémákról sose az egyén tehet, és arról se ha "nem akar gyógyulni". Az az orvos meg a pszichológus feladata lenne, és csakis az ő munkáját minősíti, a beteg nem tehet róla hogy beteg, mert senki nem oylan hülye hogy tudatosan rosszat akar magának. Felejtsd el, mert nagyon káros gondolatok ezek, és nem igazak. Az önhibáztatás az egyik elgrosszabb. Lehet hogy sokant mondták neked az orvosok meg a környezeted hogy te tehetsz róla, de valójában az ember mindig a környezetével való interakcióban cálik olyanná amilyenné, és a lelki egyensúlyát is ez adja. Ha rossz a környezet, fejed tetejére állhatsz, se leszel jobban. Olyan emberek társaságát vagy könyevk társaságát kéne keresned, akik megértenek, és értenek a lelki problémákhoz. Tudok ajánlani jó könyvet, nem a hagyományos hülye self help baromság.
Idézet tőle: vicmindenképp irnifogok ide az oldalra hogy halad a kezelés mennyit használt. Jóhogy erre az oldalra rátaláltam és tudok kommunikálni hasonló sorsu emberekkel ezis egy könnyebbséget ad nekem van hol megértik a problémámat.
Igen, az egy könynebbség ha az ember rájön nem egyedül van a problémáival, hanem vannak mások is hasonló cipőben, de nem ad annyi erőt általában, hogy továbblépjen az ember. Kell még más is a változtatáshoz.
Segítséget kértem: jártam pszichoterápiára, voltam a Tündérhegyen, végül még gyógyszert is szedtem, pedig nem akartam. Nem merném állítani, hogy segített volna ezek közül bármelyik. Lehet persze, hogy bennem van a baj, mert túl sokat vártam a terápiától? Hiszen a terapeuta nem tudja megoldani az életemet, azt nekem kell. De tényleg úgy érzem, így 40 év felett is, hogy képtelen vagyok segítség nélkül előrébb jutni. "Kicsit" regrediáltam, szerintem kábé 5 évesnek érzem magam. 🙁 Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak.
Akkor meg is van a pánik forrása asszem'. :/
Sajnálom, hogy így alakul :/
Köszi, hogy írtatok! Az elszigetelődéstől, a magánytól, az elhagyástól félek. Egyedül neveltem két gyereket, eleinte még ment, aztán 2007-ben (hihetetlen, hogy 9 éve!) egyszer csak nem ment tovább. Különböző megoldásokkal (újra összejöttem a kisebb fiam apjával, aztán amikor szakítottunk, albérlő jött hozzánk) bírtam a dolgot. Semmiféle megoldást nem látok jelenleg. 🙁 A párkapcsolatom nem igazán jó, egyedül lenni nem tudok, a családom nem igazán ért/tud segíteni. Elképzelni nem tudom, hogy mi a teendő ilyenkor. Fel kéne két gyereket nevelnem és nem tudom, hogyan lesz rá erőm.
Énis ugy gondolom hogy a pánik és a depresszio együttjár jól irtad az egyik eteti a másikat.
Valami változott a környezetedben, mikor elkezdtél rosszul lenni?
De az is lehet hogy halmozódik egymásra a többi :/
Én az utóbbi 1-2 évben azt éreztem, hogy már csak a pánikom miatt voltam depressziós, ezért egyik etette a másikat. Kár, hogy így van... a depresszió meg a pánik jóbarátok.
Hüm, én jártam pszichoterápiára (évekig), szedtem gyógyszert (több félét) és 13 éve nem javulok... inkább egyre rosszabbul vagyok. 🙁
Az agorafóbia után jött az, hogy nem tudok egyedül aludni, csak akkor, ha itt van egy felnőtt is a lakásban. (Eleinte azt hittem, hogy az egész világtörténelemben csak nekem sikerült ezt produkálni, de nem, hallottam, hogy vannak mások is, akik ezzel küzdenek.) Aztán jött az, hogy már napközben sem tudok meglenni pár óránál tovább egyedül, akkor is nagyon sokat gondolkozom azon, hogy hova tudnék menni, ha "baj lenne".
mindenképp irnifogok ide az oldalra hogy halad a kezelés mennyit használt. Jóhogy erre az oldalra rátaláltam és tudok kommunikálni hasonló sorsu emberekkel ezis egy könnyebbséget ad nekem van hol megértik a problémámat.
Nekem egyszer segített.
Helyes, helyes, jo doktornot fogtal ki. 🙂
Vic !Azért írd meg,hogy haladtok,s csökkentek -e a rohamok!
köszi a biztató szavakat egyébként a doktornő is mondat hogy csak az elején kell szedni a gyogyszert aztán szép fokozatosan elhadjuk közben a pszihoterápiát folytatjuk.