Pszichoterápia TB alapon kórházban (befekvős)
Helo Kleo! Ez a balassa utcai klinika?
Sziasztok!
Kaptam előjegyzést (beutalt az -áterem mélyülő közepes depresszióval + "egyéb bipol. zavar" dg.-vel) a Balassába "osztályos kezelésre", Dr. Bereczki Dániel osztályára; azt mondták: gyógyszerbeállítás 7-10 nap. Ez nekem furcsa; na meg azt sem tudom, h ezen az "osztályon" mik a szokások, ez inkább kórházias?
Ha valaki volt már ott, légyszi írjon valamit erről az osztályról...
Előre is kösz.
Idézet tőle: kisverébThalassát megjárta egy ismerősöm. Nem ajánlom, nem segített neki. (Sőt..)
dettó, nekem sem, sőt!
Tényleg? Akkor el kell velük is beszélgetni egy kicsit... 
Azta! Az nagyon eltérő élmény. Ő tényleg utált ott lenni..
Hát, reméljünk a következőknek ugyanilyen pozitív tapasztalatokat!
Ez igaz. Szerintem nála ott cseszték el, hogy az alkoholizmusára mentek rá, pedig a mániás depresszió elmúltával az alkohol utáni vágy is elmúlt. Nem is igen kellett neki a terápia, csak míg megtalálták a jó antidepresszánst.
Alkoholizmus és mániás depresszió. Fél évig. Nem is szeretett ott, de még csak nem is hazsnált. Neki a jól beállított gyógyszerek segítettek.
Thalassát megjárta egy ismerősöm. Nem ajánlom, nem segített neki. (Sőt..)
Szia cicalány, én voltam a Nyírőben kétszer is.
A hely viszonylag kulturált, ki lehet bírni.
A Thalassa és Tündérhegy szerintem skizofréniával nem foglalkozik, de kérdezd meg őket.
A Balassának nagy híve vagyok, de nem voltam ott soha a zárton. Úgy tudom, nem vészes.
Eszter
Paranoid skizofréniás betegséggel érdemes-e megpróbálni, esetleg mást (is)?
Thalassa, Balassa, Tündérhegy..?
Egyelőre bentfekvős kéne, mert most van gyógyszerbeállítás alatt édesanyám, a nappali kórház lenne majd a "cél", illetve a legjobb az öneállátó életmód lenne, ha az egyáltalán meg tud valósulni.
Sziasztok!
Van-e olyan valaki, aki esetleg volt a Nyírőben, érdekelnének a tapasztalatok.
(hozzátartozó)
Szia Jolly!
Anno nekem is az volt a bajom a Thalassával, hogy konkrétan ott szoktam rá a falcolásra...Ez a hely, ez a légkör egyébként elsőre is sokkal szimpatikusabb. No, majd meglátjuk, a puding próbája az evés...Per pillanat eléggé vacakul vagyok amúgy. 🙁
Neked mi segített a legtöbbet? Valami gyógyszer, vagy egyéni terap?
Örülök, hogy sikerült bekerülni a csoportterápiára. Nekem rossz volt ott lennem, mert láttam a sorstársaimat akik falcoltak, bulémiások, anorexek voltak, és még jobban elkezdtem csinálni, Sajnos a csoportbeszélgetéseken tapasztalatokat, ötleteket kaptam, ami rossz irányba vezetett. Nagyon sok ember örül, hogy egy csoportterápiára jár, de nekem ez nagyon rossz volt. Nem voltam az a nagyon beszélős és ezért a társaim eléggé kivoltak miattam. 🙁
Köszi! Nem ismerem! Gratulálok! 🙂
Hajduska Bálint, ha jól emlékszem a nevére, de valamilyen Bálint, az tuti. 🙂
Szimpatikus, fiatal doki volt. Pár dolgot kérdezett, h haluzok-e, vannak-e kényszeres dolgaim, öngyivel hogy állok mostanság stb. Szerencsére nekem pszichózisaim sose voltak, kényszereim meg "csak" a saját testemmel kapcsolatosan. Vágás, kapargatás, ami miatt le kell vágnom a körmeimet, de más már nem nagyon. A falc néha előjön, de már ritkábban, és szeretnék örökre leszámolni vele. Megértőnek tűnt, kérdezett rólam is, hogy mi érdekel, mit csinálok szívesen stb., és azt mondta, nincs akadálya, hogy menjek, aminek nagyon örülök. Kicsit paráztam azért, h nem vesznek fel...
Örülök, hogy felvettek, tényleg jó hely! Kivel beszéltél? Ki vett fel?
Sziasztok! Felvettek a Balassába, de nagyon sokan várakoznak, úgyhogy csak szept. 14-től feküdhetek be. Egyébként nagyon szimpi volt az áter, akivel beszéltem, és barátságosnak tűnt a hely is. Ég és föld a többi pszich.osztályhoz képest, ahol eddig megfordultam. Örültem volna, ha már nyáron bekerülök, mert akkor nem maradnék ki a suliból, dehát ez van, nagy a zsúfoltság.
Persze, reggeli, ebéd, vacsora! UZs igen, nagyon ért a borderhez!
Boni, Kleó, köszi, hogy megosztottátok !
Örülök, hogy mindketten pozitívakat írtatok, jún.-16-ra kaptam időpontot első interjúra, aztán ott majd elválik, fölvesznek-e. Telefonon azt mondták, hogy nagyon sokan vannak a várólistán. 🙁
Amúgy én is rendes 'utcai' ruhában szoktam kórházban lenni, vagy minimum melegítőben, nem pizsamában. Akkor azért kevésbé van az embernek 'diliház' érzése. 🙂
Gondolom akkor ha teljesen bentlakásos, akkor kapunk ott rendes kaját, ugye?
Dr. Unoka Zsoltról egyébként jókat hallottam, állítólag ért a borderhez......
több mint 30 éve feküdtem benn; akkor... már mind1: szakmailag jó volt
néhány éve ambulanter voltam a pszichón is meg a neurológián is: az épületet átépítették-rendezték, és érzetre nem csak a miliő emberibb – ugyan más így, mint bent feküdni, de én a benyomásaim alapján "lájkolom": rend és fegyelem, de még 1x: emberi hangnem, hozzáállás
Szia! Én többször voltam, 2002, 2007, 2008, utoljára 2011-ben. Jó a légkör, nagyon! Általában 9-től du. 4-ig foglalkozások. Nem minden nap 4-ig. Gyógyszerosztás reggel 8 és este 9. Második hétvégén úgy is haza lehetett menni, hogy 1napot otthon alszol, egyébként szombat, vasárnap csak egy napra haza, már ha nincs különleges problémád, ami miatt pl közértbe sem engednek ki egyedül (ez általában anorexiásoknál, bulimiásoknál van). Pszichoterápia /csoportterápia ált reggel 9-től fél 12-ig, szerdát kivéve, mert akkor nagycsoport van (ez kb arról szól, ha nincs függöny, vagy gond van a takarítónőkkel, vagy valakinek elloptak valamit, amúgy nem szoktak lopni). Lehet mozgásterápia délután, művészetterápia, meg még amit mostanában kitalálnak. A csoportra mennek rá, van egyéni terapod is, de kevés egyéni beszélgetés!
Huh ennyit hirtelen. Mire vagy még kíváncsi?
Ja, farmerban, vagy utcai öltözetben kell lenni, nem pizsamában, én mondjuk rendes psziosztályon is abban vagyok. Gyógyszert ne vigyél, nem lehet nálad, ha mégis van egyéb problémád mint a pszi probléma és szedsz rá gyógyszert, azt le kell adni, és ők osztják ki!
"Sziasztok! Nekem ugyanaz lenne a kérdésem mint a topikindítónak: Semmelweiss Egyetem Balassa u.-i kórház Pszichoterápiás Osztálya. Mit kell vinni, mire kell figyelni, mit jó tudni, milyen foglalkozások vannak és milyen a légkör - közösség (betegek -orvosok)."
Engem is érdekelne, aki volt, vagy hozzátartozója volt bent, ossza meg légyszi a tapasztalatait velünk!
Sziasztok! Nekem ugyanaz lenne a kérdésem mint a topikindítónak: Semmelweiss Egyetem Balassa u.-i kórház Pszichoterápiás Osztálya. Mit kell vinni, mire kell figyelni, mit jó tudni, milyen foglalkozások vannak és milyen a légkör - közösség (betegek -orvosok). Esetleg Flower_drop ha -remélem meggyógyultál- és erre jársz a te tapasztalataidat is várom. De mindenkiét akinek van megosztanivalója a helyről.Ugyanis az unokaöcsémet írányították oda poszttraumás stressz-szindróma gyanúval és szeretné tudni mi várható. Szóval légyszi írjatok! Előre is köszi! Ha úgy gondoljátok privit is írhattok.
Nah igen,ez tényleg külön könyv lehetne,hogy vajon ki vagy mi a normális,stb... Tetszik a hozzáállásod,én is szeretnék így élni,de egyelőre nem megy,nem merek...remélem ez a jövőben változik,ha majd tisztább lesz,h mi is van és mit is akarok,stb...és remélem,h az emberek hozzáállása is szép lassan alakulni fog idővel,mert szerintem az a beteg,ahogy ehhez az egész témához hozzááll a társadalom pl ebben az országban (meg még biztos más helyeken is,de arról nem tudok nyilatkozni).
Köszönöm szépen,resdi! 🙂
Hosszú történet,lényeg,hogy kergettem már jóideje egy dokit,akit ajánlottak,aztán nagy nehezen (vagy 2 hónap) sikerült elérni a munkahelyén...és végül is azt beszéltük meg vele,hogy elmegyek egy első interjúra,és ott beszélhetünk a problémáimról,és arról,h ő hogy tud segíteni,ha tud. Aztán mikor ott voltam,egyértelműen azt javasolta,h a legjobb megoldás most az lenne,ha befeküdnék,és végigcsinálnám a pár hetes csoportterápiát. Lentebb amúgy azt hiszem,írtam,hogy konkrétabban mik a gondok.
Meg akarom mutatni a világnak (ami ez esetben azokat az embereket érinti egyelőre, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek velem), hogy így is lehet boldogulni, kiegyensúlyozottnak lenni - megkockáztatom, kiegyensúlyozottabb vagyok (már) sok "egészségesnél"... Persze én most tényleg jól vagyok, és így más helyzetben vagyok, mint az, aki még most küzd a problémával. Amikor rosszul voltam, akkor nem volt ilyen problémám, hogy vállaljam-e a betegségemet, mert egyáltalán nem tartottam magam betegnek, ellenben boldog-boldogtalan látta, ha rám nézett, hogy valami nagyon nincs rendjén a fejemben. Szóval akkor meg mondanom sem kellett, tudták, hogy "nem vagyok nromális". Azért teszem ezeket idézőjelbe, mert megkérdőjelezhető a definíciójuk. Mi a normális? Ki az egészséges? Ezekről a kérdésekről könyvet lehetne írni, és még akkor sem jutnánk konkrét válaszra, mert az ember nem lehet objektív, mindenki csak szubjektív nézőpontból ítélheti meg a dolgokat, aztán ez azt eredményezi, hogy ahányan vagyunk, annyiféle változat létezik. Lehet-e egy ember teljesen objektív bármiben is? Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Na kicsit elkanyarodtam, a lényeg, hogy én nyílt lapokkal játszok, így nincs igazán veszteni valóm - egyelőre. Mivel nincs munkahelyem, nem kell attól sem tartanom szerencsére, hogy emiatt kirúgnak, bár olyanban már részesültem, hogy egy iskolába ezért nem kaptam meg az orvosi alkalmasságit, és a nagy vágyamat, hogy szabó lehessek, ezzel szinte elérhetetlenné tették - de csak szinte 🙂 Ugyan tizenévet csúszik majd a megvalósítás, de akkor is elérem!
Szerintem érdemes mindig őszintén élni. Igaz, hogy az legkorlátozza kicsit a lehetőségeinket, és esetleg megnyirbálja az emberi kapcsolatokat is, de legalább olyan emberek és lehetőségek között mozoghatsz a továbbiakban, ahol nincs félnivalód.
Én egyelőre nyíltan vállalom a legtöbb ember előtt, főleg azért, mert már jól vagyok, és elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy ne érintsen meg különösebben, ha valaki hülyén viszonyul hozzám.
Nagyjából ennyiben össze lehet foglalni: senkinek egy árva szót sem! 🙂
Még a legintelligensebb, leghumánusabb ismerőseim sem tudják normálisan kezelni ezeket a dolgokat. Legjobb hallgatni, még ha nehéz is néha.
Munkatársak, munkahely esetében pedig ez méginkább érvényes!!!!!!!
Ha leprád van egy kis feketehimlővel és pestissel kiegészítve, azt nyugodtam elmesélheted, még együttérzésre is számíthatsz, de ha ilyenről jut valami a fülükbe, onnantól kezdve megfigyelés alatt állsz.
Érdekes amiről elkezdtetek itt beszélgetni,mert én sem mondtam el senkinek,még azt se hogy frontint szedek,és amikor meglát egy két ismerős a pszichiátriai szakrendelésen ,amikor gyógyszert iratok pl,úgy jönnek oda hogy "jééézusom,mi törtééééént???" Azt hiszik,minimum öngyilkossági kísérlet,de lehet,durvábbakat is gondolnak.És akkor még a pszichiáterem be akarja nekem magyarázni hogy az emberekben nincs előítélet ezzel kapcsolatban. Hát még akik ott ülnek és várnak a sorukra,sorstársaim,még az ő arcukról is le lehet olvasni amikor belépek,hogy " na ennek vajon mi baja lehet?" Egyszerűen tényleg nem lehet elmondani senkinek az igazat. Bocsi,csak ez így eszembe jutott.
Hát mostmár főnéni letudva szerencsére és nyilván nem szabad általánosítanom, de ilyen helyzetben inkább jobb az 1000%-os óvatosság.
Remélem hamarosan kiderül "mi van" és segíteni tudnak a gyógyulásban. Sok erőt és kitartást hozzá!!!!
Egyáltalán, miért kell befeküdnöd? Nem oldható meg ambulánsan?
Pff...erre nem is tudok nagyon mit mondani...durva,hogy miket csinálnak emberek. 🙁
Engem szerencsémre végig ambulánsan tudtak kezelni,.
Amit írtam az arra vonatkozott, hogy a munkahelyemen ahhoz, hogy el tudjak menni gyógyszert iratni havonta és megértsék ez mennyire fontos-a szocfóbomat és főleg a depit nem mertem bevállalni ugyan- de gondoltam a pánikbetegség nem annyira ciki, hát négyszemközt elmondtam a főnöknőmnek.Négyszemközt elmondta, hogy neki is volt, de nyilvánosan ezzel alázott. Ezért írtam, hogy én többet nem mondanám el senkinek.
Ez a kivizsgálásos dolog nem rossz,és végül is igaz is,ha úgy vesszük,csak más értelemben...szerintem ennél fogok maradni,ha kérdezik. "Kivizsgálás miatt,de nem súlyos,viszont nem szeretnék róla beszélni." Azt nehéz eldönteni,hogy vajon kinek mondhatom el az igazat,és kinek nem...hát ez majd érzésre fog menni talán. :S
Te ezek szerint feküdtél már bent ilyesmi helyen? Miket vittél be?
Idézet tőle: flower_dropUh...hát ez elég durván hangzik,remélem megoldódik a dolog! :S
Nah hát ez az,hogy barátaim nagyon nincsenek,az az 1-2 tud a dologról,de akiknek nem tudom,mit mondjak,azok inkább "ismerősök". Közeliek és távoliak...de feltűnne nagy részüknek,ha nem látnának egy hónapig.
Flower drop! Én is valamilyen "kegyes hazugságot" találnék ki, ami szerintem (mármint a kegyes hazugság) jogos önvédelem, mert volt hogy én is elmondtam aztán nagyon megszenvedtem a dolgot.
Én azt mondanám, hogy kivizsgálásra kell befeküdnöm kórházba és ha nagyon kérdezgetik annyit mondanék,hogy Pl. valami szívritmuszavar miatt. Ami nem is olyan nagy kamu elvégre a lelki bajok tulajdonképpen "szívbajok ", nem? (ezt orvos azért remélem nem olvassa:) annyira azért nem tudományos) De gondolom érthető mit akartam mondani?
Olyantól is nagyon-nagyon jól jönne pár praktikus tanács,aki esetleg máshol volt bent (Tündérhegy vagy Thalassa vagy akármi)! Ha éppen véletlenül erre járna valaki...
Uh...hát ez elég durván hangzik,remélem megoldódik a dolog! :S
Nah hát ez az,hogy barátaim nagyon nincsenek,az az 1-2 tud a dologról,de akiknek nem tudom,mit mondjak,azok inkább "ismerősök". Közeliek és távoliak...de feltűnne nagy részüknek,ha nem látnának egy hónapig.
ebben igazad van....én jelenleg a munkahelyemér küzdök... mivel 3 évig sikerült eltitkolni hogy beteg vagyok....és felnyomtak a főnökömnek...akik kiemelt alkalmasságira küldtek....és amég nem beszélnek a dokimmal addig nem mehetek dolgozni......
Mióta megtudták a betegségem, azóta úgy viselkednek velem mint ha elkapnának tölem valamit.....nagyon megalázó számomra......de szeretném megtartani az állásom ennek ellenére is....4 évet nem akarok csak úgy eldobni......
Egyébként úgy gondolom, hogy akik elöl titkolozni kell azok nem barátok.... vagy elfogadnak így ahogy vagy.....vagy nincs helyük az életedbe.....
Lehet igazad van...csak elég rosszul hangzik ez így szerintem,hogy "befekszem 1 hónapra egy pszichoterápiás osztályra",félek,hogy megbélyegezne....még mindig kevesen értik meg szerintem ezeket a dolgokat. 🙁
én a helyedbe nem találnék ki semmit....egyszerüen elmondanám az igazat.....amit vagy elfogadnak vagy nem......
Senki? :((
Amúgy azzal kapcsolatban is elég tanácstalan vagyok,h akkor vajon mi van,ha mondjuk van egy olyan közeg,ahol az emberek csak félig-meddig ismernek,és nem tudnak semmit arról,hogy én most be fogok feküdni egy kórházba,és szerintem az alapján a kevés idő alapján,amit velük töltök,ez eszükbe se jutna...viszont fel fog tűnni,ha egy hónapon keresztül vagy egyáltalán nem látnak vagy sokkal-sokkal ritkábban. Ilyenkor kéne,hogy az jöjjön,hogy kitalálok valami jó kis hazugságot? :S Ez olyan nehéz...
Ez egy jó kérdés.:) Van sok minden,pl életvezetési gondok,szorongás,derealizáció,nem teljesen kikezelt kajálásos problémák,bip.depresszió,és legutóbb felmerült,hogy talán valamilyen "enyhe" személyiségzavarom van...szóval nem tudom,szeretnék képbe kerülni,hogy mi is van velem,mert az utóbbi években már mindenfélét hallottam...
Nem,Semmelweis Egyetem.
Miért kell befeküdnöd?
Tündérhegy?