Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Ismerkedés, barátkozás, társkeresés

ElőzőOldal 10 / 10

Kedves Bura felhasználók!  Miért van hogy 2 év után visszatér a depresszió., szertadepi 2 évig hatott, de utána elvesztette hatékonyságát, most azért szedem folyamatosan, de ehhez mennyi idő szükséges, hogy újra hasson, akinek van tapasztalata, irjon választ, előre is köszönöm!

Sziasztok!

Valaki Békés-megyéből még Windstormon kívül van-e? : )

Szia Windstorm!

Bocsánat a késői válaszért! De bírok emberek között lenni, kezdem kinőni a depót, most már egész jól vagyok és bírok emberek közé menni. Nekem a gyógyszer segít ebben.

Harmony sajnos sok fiú csak a szexre megy, nos vannak csajok akik szintúgy kifejezetten arra hajtanak. Ha értelmes embert szeretni találni magad mellé, akkor jól válogasd meg azt, hogy kiket engedsz a közeledbe. 

Kedves Harmony: aki rögtön a szexxel nyomul feléd..az nem lesz se társ, se barát.. Az csupán a saját önző szexuális vágyait akarja azonnal kielégíteni, feléd se néz aztán eldob... az ilyeneket kerüld messze.

Ehhez egy jó szakma, munka kellene, amit szeret az ember és lelkesedik érte.. Akkor magától lennének jó és kedves ismerősök is. ... Én akkor hibáztam, amikor olyan barátot , udvarlót engedtem a közelembe, aki előtt meg kellett játszanom a gondtalan, sikeres nőt.. és titkoltam a gondjaimat.... mert tudtam, hogy az nem tetszene nekik.. - Olyan barátot kell választani, aki előtt nincs szégyelni valónk, ez nem azt jelenti, hogy agyonterheljük az ismerőseinket a bajainkkal - de mégis hozzánk hasonló ember lehet barát, jó ismerős vagy társ...

Rosz duma a rosz duma.  Mindenki azt csinal amit akar de nem a masikkal.  Vedekezni lehet barmilyen eszkozzel.  Pisztoly az hatasos.  Bunko is. Bunkot a bunkoknak.

És ami mostanában nagyon kicsinál, ha valaki szexuálisan próbál közeledni (most nem az itteniekről írok), hanem a való életben. Van aki egyszerűen nem adja fel. Jólesik hogy valakinek tetszek, nagyon jól esik, de az pl szörnyű érzés amikor fogdosnak, meg olyan dolgokra próbálnak rávenni amik nekem borzalmasak....... és az a baj hogy a legtöbben ilyesmiket várnak el tőlem, és nagyon félek, hogy ebből is hogy fogok kikerülni, mert egyszerűen van aki nem érti meg hogy nekem ez szörnyű. És egyszerűen azt sem értem, mi lehet a jó a szexben, én egyenesen menekülök mindenféle testi érintéstől, mert úgy élem meg mint erőszakot. De nem ez a legnagyobb problémám, de ez is egy dolog. Meg az is rossz, hogy rengetegen írnak. Mármint jó is meg ugyanakkor rossz is.... persze az rosszabb lenne ha le sem szarnának. Az lenne a legjobb, ha megtalálnám a lelki békémet. Azt hiszem igen, az ima az jó, sokat imádkozom Istenhez, és már más is tanácsolta ezt. Sajnos jobban nem érzem magam utána, de reménykedem benne, hogy talán valamit segíteni fog. Hát az picit megnyugtat, ha kiírhatom ezeket magamból, bár sokat nem segít, de egy picit igen. Atti, én nagyon örülök hogy írtál. És az előző írásommal remélem semmi bántót nem mondtam, ezek a belső érzéseim a világgal kapcsolatban, amiket csaak ki akartam írni, hogy picit megkönnyebbüljek. De semmi ártó vagy bántó szándék nincs és nem is volt bennem irányodban. Remélem ezt tudod és le szűröd. 🙂

Atti én nem vagyok leszbi és hetero sem, én aszexuális vagyok, és kicsit sem vágyom sem férfi sem női társra, csak valakire akihez néha lehet szólni és nem vagyok olyan nagyon egyedül. Az pl nagyon sokat jelent, hogy Ti itt vagytok, meg van aki néha szól hozzám, és itthon is tudok kihez szólni. De ez mégsem tesz boldoggá, és az a baj, hogy szinte semmi, még a jó dolgok sem. Mindig csak azt érzem belül mintha valaki szorítana, és emiatt nem tudom jól érezni magam. Akármilyen jó dolog is ér, én csak ezt a szorító fojtogató érzést érzem, és ez senki hibája, még az enyém sem. Próbáltam már mindent, és eddigi tapasztalataim szerint a legtűrhetőbben akkor vagyok, ha egyedül olvasgatok a szobámban. Azt gondoltam, ha emberek között leszek majd jobb lesz, de csak rosszabb lett. Mindenki írja, hogy próbáljak meg nyitni, és ezért is állandóan próbálkozom, kimegyek emberek közé, de kb kikészülök totál, és mélydepibe esek. Tudom, hogy senki nem rosszindulatból mondja amit mond, csak azt nem érti meg senki, hogy NEM tudok olyan lenni mint mások. Ez nem duma, nem kitaláció, mert PRÓBÁLTAM, de nem megy. Csak rosszabb lett minden. Azért köszi, és sokat jelent amiket írtál. Dehát akármennyire is akarok én ilyen vagyok és ez a baj, és nem tudom hogy mi lesz így, de szörnyű ez az egész... és ezzel élek együtt, mert csak ezt tudom tenni. 

Én szeretnék képes lenni arra, hogy normális életem legyen, és együtt tudjak élni valakivel, de én sajnos nem tudok, és szörnyű rossz így, de nem azért mert nincs senkim, mert lenne, de én nem tudok senkivel együttélni, mert egyszerűen nem bírok.... próbálok beilleszkedni, de az is szar ha emberek közé megyek, mert ott is nagyon rosszul érzem magam. És szörnyű, hogy sosem lesz normális életem, pedig még mindig küzdök.... csak már kezd halványulni a Remény, hogy valaha jól leszek, és képes leszek legalább elfogadhatóan élni.... szörnyű ez az egész, és próbálok tenni, próbálom megszokni a közösséget, de borzasztóan érzem magam úgy, és nekem a legelfogadhatóbb az ha egyedül vagyok. De mindenhogy szar.... 🙁

Nekem ez a tapasztalatom.."rossz duma".. Igen az... egyetértek., ettől azonban nem változik a véleményem... 

Én már 2 éve nem keresek se társat, se barátot... a legjobb kerülni az embereket. Csak bajt hoznak.

Idézet tőle: Gon

....

Amikor süt a nap, akkor én még inkább depressziós vagyok. Furcsa, hogy az időjárás is

képes befolyásolni a lelki állapotunkat..

Sziasztok, szia Gon!
ez szerintem a depiben normális. én is, mikor kisüt a Nap és jön a tavasz meg a nyár, amikor mindenkinek "illik" hepinek lenni, akkor szoktam még jobban beborulni. egy kötelezettséggel és álarccal több, amit nincs kedvem ahhoz hordani, hogy normálisnak látsszak...
mondják, hogy "téli depresszió", hát nem igazán passzol. talán az őszt szeretem a legjobban, arról is megoszlanak a vélemények, de legalább nem kötelező depsinek/boldognak lenni. 

Semmi nem történt. 

Az édesanyámmal és húgommal nagyon jól kijövünk. Tulajdonképpen otthonűlő vagyok. A két barátom messze lakik tőlem. Igazán szoros közösségi kapcsolataim már régebben voltak. Legutóbb 2000 és 2003 között voltam szorosabban emberek, pontosabban gimnáziumi osztálytársaim között. Erős feszültség fogott el, amikor az osztályterembe léptem. Főként akkor, amikor órán szerepelnem kellett, felelnem mindenki előtt. Pedig ez csak levelezős tagozat volt. Akkoriban még ártottam testem ellen, mert időnként a szokásosnál jóval több nyugtatót vettem be, hogy enyhítsem feszültségemet, és úgy mentem konzultációra. Nagyon nehéz volt megélnem volt munkahelyeim szocális kapcsolatait is. A mai városba menésemkor is kellemetlenül éreztem magam, amikor egy csapat fiatal ment el előttem, utamat keresztezve, akiktől zavarba jöttem. Nehéz volt ezt palástolnom előttük, hogy nehogy észrevegyék rajtam. Talán az segít ilyenkor, ilyen helyzetekben, hogy erőt veszek magamon, és úgy teszek, mintha nem is jöttem volna zavarba, nem bizonytalanodtam volna el magamban. 

Te egyáltalán nem is bírsz emberek között lenni? Vagy azért igen? 

Én azért a napsütést szeretem. 

Én az erősebb viharokat, szélviharokat annyira élvezem, hogy olyankor még a remegés is elővesz. 

Beszélhetünk az időjárásról. 🙂

Na akkor még írok, bocsánat, hogy késve.

Te hogy bírsz emberek között lenni depressziósan? Mi segít benne? 

Másról is beszélhetünk, ha akarsz, bármiről. Az időjárásról is.

Amikor süt a nap, akkor én még inkább depressziós vagyok. Furcsa, hogy az időjárás is

képes befolyásolni a lelki állapotunkat..

Szia Gon! 

Szeretek írni is. De magányosságom miatt van ez leginkább. Szeretnék kapcsolatot kialakítani. 

Hatalmas energiák mozgósulnak viharkor. Nekem is van egy olyan hangulatom, amikor nem süt a nap, kellemes érzés fog el. 

Nehéz a depresszió. Nekem mániás van. 

Nagyon jó érzés, hogy írsz. 🙂

 

Szia!

Látom jó sokat írtál a fórumba. Úgy látom szeretsz sokat írni vagy csak nagyon magányos vagy te is.

A vihart én is nagyon szeretem meg a borús időt, olyankor jobban szoktam magam érezni.

Nehéz gátlásosan élni, én nekem a depresszióm nem akar eltűnni. : / Nem akarom így leélni az életem, de sajnos úgy tűnik meg kell birkózzak vele minden egyes napon.

Sziasztok!

A valóságban én is gátlásos vagyok. De ha lassan és nehézkesen is, idővel feloldódnék. 

Én Sarkadon lakom. 

Sziasztok!

Barátokra lenne szükségem. Valaki esetleg szeretne barátkozni?

Egyedül érzem magam, jól jönne a társaság, még ha virtuálisan is..

Ámbár szeretnék személyes barátságokat is kialakítani..

Sajnos szociális fóbiám és depresszióm van és személyesen nem tudok olyan könnyen barátkozni.. 

sziasztok csajok ! ismizzünk !

bp, pest, v akárhonnan

bátran, derűsen

kell élni

=)

Dumbokám, én inkább élőben szeretek ismerkedni. Csak nem a pszichiátria ffiosztályán.

Szeretnek Remennyel megismerkedni. Jobban. De csak neten. Egy db-ig egyenlore..

Sziasztok!
Kényszerbeteg vagyok. Szeretnék hozzám hasonló problémákkal küzdő barátnőt találni, akivel a közös sorsunk miatt maximálisan megértenénk, elfogadnánk, tolerálnánk és segítenénk egymást, amit egy "normál" társtól, főleg hosszabb ideig nem lehet elvárni...
Várom azok levelét, akik ezek alapján ismerkednének velem. 😉
Előre is köszönöm!
Gábor

ElőzőOldal 10 / 10