Milyen traumatizáló emlékeid vannak?
Túl sok... 😞
Nekem vannak, de nem szívesen beszélek róluk senkinek, még itt sem.:(
@almodozo Még egy ok a terápia mellett. Amikor 16 éves voltam, mindenki 35-36 évesnek nézett, jó annyinak is néztem ki. Ma meg 27-28 évesnek, így 21 évvel később. Kisimultak a ráncaim és nyítottabb és vidámabb lettem, az a jó sok "sz@r"-t a hátam mögött hagyva.
Nekem nincsenek.
Elnézést, hogy ilyen sokat írtam!!!
Azért mert városon kívül vannak, azért autóban halnak meg többen. Ja és egy roncsban. vagy nem oda való autóban.
Tudod az van, hogy van ami már természetessé válik, ... 🙁
Legrosszabb és legutóljára elengedettt emlékem, azaz az, amiről sokáig nem is tudtam.
Amikor a szokásos forgatókönyv könyvtől eltértünk, - én még nem voltam iskolaelőkészítős sem, tehát 1981 ősze előtt - anyám megint dühősen ért haza, - akkoriban még szokás volt nálunk, mind a három gyerek a budai nagy lakás gyerekszobájában van/volt - , a bátyámmal az ő unszolására együtt érzően az ágy alá bújtam - ő úgy védekezett, erre a négy éves öcsém aki mindig a fürdőszobán keresztül menekült, kapott egy akkora rugást, hogy szememlátára elrepült.
Gyilkos indulatott folytottam el akkor anyám íránt. - de mindezt idén tudtam meg. Pedig az összes terápiámon ez az emlék tört fel belőlem először. De nem tudtam mit éreztem. Tényleg fogalmam sem volt, ami ennyhén szólva is furra volt. Érzelmi "vákum".
Mellesleg engem nem ütőtt volna meg akkor, mert kétszer amikor megakart elájultam, aztán megtanultam elengedni az izmaim, és úgy estem össze mintha elájultam volna.
Akkoriban ha a bátyám lassú volt ő kapott újra, mint csecsemő korában. - ezt a csecsemőkori dolgot anyám mesélte el halála előtti évben. Féltékeny volt rá, mert apám a fiát és nem őt szerette. :S
u.i.: Egy előnye volt, ötödikes koromra éppen időben, beérett a dolog, és Kőbányán - anyámék, finoman szolva viharos szakítása után laktunk ott, albérletbe, ja szószerint. A főbérlőt volt, hogy sodrófával verte fejbe anyám, igaz utána elkellet költöznünk. Rendőrség mentők, sürgősségi, etc. ... Hát Kőbányán nem sokan voltak annyira bátrak, hogy belém kössenek, akinek meg volt az általában megbánta. Többek közt: A kisebbeket sem hagytam, hogy bátsák.
u.i.: Érdekes az óta becéznek úton útfélen Tanknak. Pedig jártam sokfelé.
Amúgy vonat és repülő versenyez a biztonságosságban az élen, amúgy távfüggő melyik nyer.
Az utakon átlagban naponta 2 ember hal meg személyautóban. Azért a gyalogosoknál, tömegközlekedőknél ez az arány nagyságrendekkel kedvezőbb.....
Autóval, leginkább még bíztonságosabb is mint gyalog.
Csak a tudni kell a kis autó nem városon kívülre való, mert a nagy (elütheti/)megütheti mint egy gyufásskatulyát az olomsúly.
Igen, ezzel az első mondatoddal egyet értek, maximálisan.
Nem irigyellek, ez tényleg megrázó történet. Sajnálom. 🙁
Én ezért félek megcsinálni a jogsit. Mindenhol vannak hülyék sajnos. Erre mondta bátyám, hogy tök mindegy, közlekedni így is úgy is kell, és sose tudhatja az ember, mikor mi történik.
Minden annyira rossz az embernek, amennyire az megviseli.
Nálunk nem volt alkohol a háznál, max. hétvégén egy üveg sőr.
És a kés csak úgy került elő amikor, ha valaki nem menekül, vagy adja meg magát, halott is marad a helyszínen. :S
Én ötéves sem voltam, amikor az első két halott látványán túl voltam, egyik csak meghalt a ház előtt az erkélyünk alatt, a másik figyelmetlenségből a Mártírok útján autó elé lépett, pont mellőlem, szállt külőn a lábelije a levegőben. ...
Aztán Zuglóban Nagy Lajos király útja és Szugló utca sarkán évente ütőttek el legalább egy embert 8 év alatt, a bő harmadát láttam is. Csúnya látvány az agyvelő a villamos járda patkáján. Szegény nő kitudja már kivárta az nap otthon. Amúgy azon a keresztedződés át jártunk iskolába. Ahogy bezárt az általános iskola az utcában, rá egy évre tettek oda egy "lámpánt".
Ne mindenkinek a saját traumája fáj a leginkább, és sokhoz sajnos hozzá lehet szokni.
"Oké, biztos nem akart rosszat az, aki akkor nekünk jött, de engedjétek meg, hogy lehülyézzem, ha egy elvileg érett férfi, 40-en felül ónos esőben, csúszós úton 110-zel megy... Le se szarva a sebességkorlátozást, vagy azt, hogy mások is közlekednek az úton. Na mindegy."
De, szerintem nyugodtan hülyézd le, én még különbet is szoktam. Az valami elképesztő, hogy közlekednek az utakon. Régen szerettem vezetni, de most már utálok, már előre beteg vagyok, ha valahová mennem kell.
Ez gyors volt.
Ciklon szerintem is írj!
Nekem mindmáig az a legrosszabb, amikor régen apám ivott,elég keményen. Volt itt verekedés, kés, lökdösődés, minden. Én meg nem értettem, mert kicsi voltam. Azt hittem túltettem magam rajta, anyám hordott pszichológushoz is ezek után egy darabig. Aztán rájöttem, hogy nem vagyok túl rajta. Mikor egyszer az exemnél voltam, az éjszaka közepén sírva ébredtem fel, mert valahogy előjöttek a képek. Ahogy apám a bátyámat fojtogatta. Nem fogom elfelejteni soha... Bár azóta sok minden megváltozott, ő is, elvileg nem iszik, de anyám gyanakszik. Mert velünk él, leszokott a piáról meg ilyenek. Aztán hogy most tényleg iszik-e titokban megin vagy nem, az egy jó kérdés. De borzasztó, mit művel az emberrel az alkohol...
A másik, ami mostanában nagyon bennem van, az az, hogy decemberben volt egy baleset. Busszal mentem volna az exemhez úgymond, mikor 110-zel belénkvágódott egy kocsi. Az a pár másodperc, amint lepereg az ember élete... Hát ezt se kívánom senkinek sem. A kocsi utasa meghalt, láttam ahogy takargatták a holttestet. A sofőrt úgy vágták ki a kocsiból. Nekem meg kurva nagy szerencsém volt, mert legelől ültem a buszon, még jó hogy nem szálltam ki a szélvédőn... És egy karcolás nélkül megúsztam, holott voltak sérültek a buszon is. Azóta félek utazni. Főleg busszal, mindig attól félek, hogy valami hülye belénk jön megint. Oké, biztos nem akart rosszat az, aki akkor nekünk jött, de engedjétek meg, hogy lehülyézzem, ha egy elvileg érett férfi, 40-en felül ónos esőben, csúszós úton 110-zel megy... Le se szarva a sebességkorlátozást, vagy azt, hogy mások is közlekednek az úton. Na mindegy.
Mindez persze csak a tömör és rövid verzió, vannak ettől durvább esetek is, tudom, de ezek se jó dolgok.
Idézet tőle: CiklonÍgy nem tudom, írjak-e bármi újat, vagy ne,
Írjál!
Én nem hisze, hogy nekem ezek az emlékek (ovis-kortól 18 éves korig szexuális zaklatás, rossz nevelőapa, stb) lennének.
Hmmm látom itt kicsit elszaladtak az indulatok, s belecsöppentem egy beszélgetés közepébe, amibe nem kívánok beleszólni, egyrészt mert nincs hozzá közöm, másrészt nem ismerem a szituációt, harmadrészt meg nem tudom, mit lehet ilyenkor mondani. Így nem tudom, írjak-e bármi újat, vagy ne, mert közbevágni meg nem akarok, viszont jó lett volna valahol beszélni egy-két ún. traumatizáló emlékről. Mert az van nekem is.
Bocsi...
És ha meleg lennél, akkor mi lenne? Max. nem nézne rád jó szemmel a Római pápa. 😉
Mindenkinek mondom, nehéz feldolgozni a szörnyű gyerekkori élményekt, de lehetséges. És igen áldozattá váltunk, és igen ebből a szerepkörből kell tudni kilépni.
"Szép" kis eszmecsere('t folytatok).
Állj ki magadért, és védd is meg magad (ésszel)!
Én sem vagyok egy fantasztikus család gyermeke. A kés is nálunk is elő került jónéhyányszor (éles helyzetben). És a négy éves öcsémmel focizott a fürdőszoba padolóján az édesanyánk.
Tehát értem mit mondasz.
Azok után amit itt produkáltál majd abbahagyod kedves, nem lepsz meg, velem ezt már öt éve csinálják. Na eredj a francba.
Idézet tőle: Aurora-MKI A FASZ VAGY TE??
Én egy 51 éves, két éve munkanélküli, diplomás nő vagyok, aki elvált, van egy 21 éves fia, aki már független, és ő támogat engem, és nem én őt, ahogy a természet rendje szerint kéne.
Húsz év után váltam el, mert a férjem bántalmazott, az anyám megölte az apám, megfojtotta, és a férjem engem fojtogattott. Most nincs itt. Mások vannak itt. De Te ki vagy?
Én azt gondolom rólad Aurora-M, hogy te nem vagy valóságos ember, cáfold meg. Az amit itt összehordasz, nem hoz össze egy embert, de még egy felet sem. Most mi van, Te kivel élsz, miért is kell neked mással élni, mi a bajod neked tulajdonképp, szedsz Te gyógyszert, vannak hozzátartóid, Ki a fasz vagy Te, azon kívül, hogy mások képét teszed be avatarnak, amitől nekem mindig felállt a szőr a hátamon, mert hamis. Ki vagy te, hol élsz, kik a szüleid, kik az orvosaid, mi a bajod és aztán kezdjél rinyálni, És válassz valami más fotót mert ettől rosszul vagyok, mert lehet egy giliszta vagy, és nem e Wamp, ami nem baj, de akkor válassz egy gilisztát, és nem egy idegen embert.
mindenki azt csinál amit akar, én meg kussoljak
Majd azt várom, hogy válaszoljanak. Majd megmondják, vagy ha nem az is egy válasz, és majd egy idő után válaszolni fogok. Ahogy kell. Márai a megalázó kórházi kiszolgáltatottságtól való félelmében, a méltóság elvesztése miatt lett öngyilkos. Van olyan, hogy az ember, azért öli meg magát, mert nem akarja, hogy a gerincét eltörjék. És talán ez annál inkább fontos, minél idősebb, mert ha már ötvenegy évig sikerült megőrizni, és nem tudta eltörni sem az anyám, aki kést fogott a nyakamnak nyolc évesen, a vonat alá akart velem ugrani hat évesen, aki megölte az apám, és a férjemnek sem, aki ezek után képes volt engem fojtogatni, és félelmet kelteni benne húsz éven keresztül, ha most akarják eltörni, hát nem fogom megvárni.
Nekem van.
Például végignéztem egyszer ahogy egy eszméleténél lévő kutyáról lenyúzzák a bőrt. az egész teste aztán még vagy egy percig élt, ztán mweg volt hogy engem zaklattak és szexuális bántás ért ez tartott legalább 11 év
nem tudom pontosan meddig mert ovis voltam és nem tudom akkor ép hány éves voltam. amikor vége lett akkor én le akartam éretségizni, de azóta se lett teljesen vége, mert azóta is üldöznek .. mindenki üldöz és herótom van mindenkibőllm és még annyi hogy a nvelőapám egy elmebeteg volt egy diktátor, én diktatórikus rendszerben éreztem magam ő mindenki fölöt ált meg egy tetves rohadék mindenki alapból, csak nekem nem engedik h felégessek magam körül mindent mert mindenki ezt tete teszi velem amit akar, csak játékbáb vagyok, szóval itt mindenki egy szarrágó geci
Szívesen.
Változás: Hit kell hozzá, nem a vallásos hitre gonolok. Magadban, a változásban és a jóban és jobban hinni, erre gondolok.
Sok sikert!
???
Amúgy: "Elmondhatnák miért tesznek tönkre egy teljesen hátrányos helyzetű embert?" Sajnos pénzért, hatalomvágyból és becsvágyuk kielégítéséért. És persze mert hülyék. :S
Szép estét Mkinek!Nagyon köszönöm a szavaidat Rakéta!Igen!Elengedni!Ez az ami nem megy.Apró,pici jelentéktelennek tűnő emlékek kavarognak bennem és nyomasztanak.Talán csak el kezdenem ilyen nehéz.Lehet,hogy ez is,már mint a beszéd,szóval lehet,hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz?Bízom benne,hogy így lesz.Gonosz emberek sajna vannak.Sőt az embernél kegyetlenebb faj szerintem nincs.Mindig akkor rúgnak beléd mikor a leg sebezhetőbb,gyengébb vagy.Azt nézik mid van vagy mid nincs.Ez a világ kegyetlen kemény és nehéz.Nem igazán találom benne a helyem.Az ad erőt,hogy másoknak már sikerűlt fordítani az életükön.Nekem miért ne sikerűlhetne?
Nincs kedvem: Elmondhatnák miért tesznek tönkre egy teljesen hátrányos helyzetű embert?
Te egy ilyen, nem valóságos ember vagy, és kímélj meg a további kérdezősködéstől. Választ nem fogsz adni, veled kommunikálni lehetetlen, menj a francba.
Emberek többségére, sajnos "ráadásul hülyének tetteik magukat". - nem csak tetteik, azok is.
Én több pszichiátert bepereltem, annyit értem el, hogy az egyik elment előnyugdíjba, a nyomozás alatt mert túl sok sara volt. A többit kimosták a kollégáik (, és egyben ismerőseik).
Antipszichotikumokkal tömik a pácienseket (boldog-boldogtalant), ami szerek soha, senkit nem gyógyítottak meg. A pácienseknek sokszor semelyik másik kezelőjük sem javasolta számukra, sőt nem egyszer eltilotta őket tőle. De hát jó bíznisz 30-60-90+ ezer/hó, abból jut is vissza (például "orvoslátógató"-n keresztül). A beteg meg dögöljön bele? Angliában most vonják vissza ezeket a szereket, mert csak ártanak.
Mond csak mire gondolsz! Persze csak ha kedved van.
Figyi rakáta nekem Te gyanús vagy, több szempontból is.
A szegénység, a munkanélküliség, és a hatalom közömbös gyilkos terrorja, ami arctalan, aljas, és nem lehet ellene védekezni, és az emberek közönye, akik ezt nézik, és ráadásul hülyének tetteik magukat, és egy nem látható borzalmas virtuális lincselésben vesznek részt, ami hosszan tartó és élvezetes, mert nem fárasztó, annak akit ölnek viszont minden percét és az élete minden pillanatát megmérgezi és konkrétan elvszi. Gyilkosság. Az ember gúzsba köti és a fülébe sugdossa, hogy meg fog dögleni, mert nem fogja elengedni. Azt hiszem már gyűlölöm az embereket. Azt hiszem meg kéne halni. Pedig soha nem akartam még azoknak sem sikerült ez, akiikkel együtt éltem, de nem szabad lett volna idegen emberekkel szóba állni, soha semmilyen tragédia nem lehetett volna elég indok, hogy ha tudom mit fognak velem tenni, hogy én azt felvállaljam. Ha tudtam volna messze elkerülöm azokat, akik a külön jelenlét közös fényéből a külön jelenlét teljes hiányát, a személyiség a belső magány széttaposását, és a legsötétebb börtönt csinálták. És közben a lélekről és a meditációról énekelnek a füledbe miközben ölnek.
Nekem nem egy pszicoterapeuta azt mondta, soha nem azt mondjam amit szerettem volna, hanem amit most szeretnék mondani. - láttod, tudom, nehéz leszokni róla.
A másik vegyél egy A4-es fűzetet - azért A4-est, hogy ne fuss túl állandóan a lapokon! Kezdj abba írjálni, firkálni és rajzolgatni a problémáid mellett az érzéseidről, gondolataidról és amit szeretsz! Ez több mindenre jó, egy könnyebben fogsz tudni beszélni, kettő nem süllyedsz el a problémáidba.
Ja és nem fontos az időrendiség, én utóljára tudtam feldolgozni az első traumám, megérteni és kibeszéni. Ja és ami fontos elengedni.
Halihó Mkinek!Rakéta te olyan gyakorlott vagy már a dolgokban.Szeretnék kérdezni.Honnan tudjam hogy hol kezdjem.Annyi mindent mondanék,és annyi minden kísért de nem tudom hol,mivel kezdjem.No meg hogy hogyan.Mielőtt bemegyek a dokihoz itt van a fejemben,hogy mit szeretnék mondani,de mikor ott vagyok egyszerűen leblokkolok és csak dadogok idétlenűl.Van esetleg számomra valami tanácsod?
A tudományos szakemberek.
Én pont a traumatizáló emlékeimet dolgoztam fel a terápikban.
Úgy nézem, és látszik (és mondják) végül a lista végére értem.
A kezdő került az utólsó helyre "persze" a sorban.
Sziasztok!Olvasgatok,és bár bizonyára vannak nagyobb problémákkal,emlékekkel küzdő sorstársak,engem akkor is nyomaztanak rég mút emlékei.Az utóbbi hetekben felerősödtek az emlékeim.Van úgy,hogy már reggel elkezdenek peregni előttem az emlékek,mint a fílm kockák.Újra és újra átélem a már megtörtént dolgokat.Annyira valosak ezek a képek mintha épp akkor történnének velem.Föl zaklatnak és kezelhetetlenek.Most,hogy új dokim van és bele-bele kaptunk a dolgokba most rosszabb.Vajon hányszor kell valamit ki beszélni,elmondani ahhoz,hogy jobb legyen?
Életem 80+%-a?
Nekem nincsenek.
pm
hopeful
hát na ja
1, a tesitanárok legtöbbször már tényleg a legalja úgy agyilag, sztem eleve durva h ezeket gyerekekhez meg egyáltalán tanítani engedik ... de mióta ismerek jó pár tesi szakos srácot, na tudod azóta értem már a helyzetet, ugyanis a legtöbb minimum fogyatékosnak nevezhető, és mégis simán átmennek minden vizsgán, ott nem igazán van színvonal, mivel mindegyik ilyen sajnos. ezek után csoda ha így viselkednek? ja általánosban nálunk is volt olyan idióta, aki meg a korláton lengést erőltette, aztán az lett a vége h az egyik olyan sréác aki életében 1 percet nem sportol soha, na kérlek úgy bezúgott a vasaljzatba, hogy szarrá törte magát, de hát persze a tesitanár szerint ez az ő hibája, hiszen ennyire béna nem lehet senki.
az már ezek után semmi húzásnak nevezhető, hogy a mániája volt az öltözős szivatás, mindig utánunk jött (sztem simán pedó volt amúgy), és még az is megtörtént, hogy meztelenül kipofozott egy srácot a folyosóra aztán ott ordítozott vele. persze mindenki jól kiröhögte, de azért szegény csávónak iszonyú szar lehetett ... na de szal ez egy átlagos tesitanár agyi színvonala 🙁
2, hát a gólyatábor azért jó kérdés. ugyanis jó alkalom persze a többiekkel való összekovácsolódásra, de tudom én, ott is tudnak történni jó kis szivatások ...
3, elit sulik meg tényleg nagyon mások. én is egy elég elit budai gimibe jártam, és hát enyhén más volt az emberanyag mint egy "sima" gimiben. egyszerűen más a színvonal.
MAGUK
uhh nagyon durva ez a topic, ahogy olvasom vissza.Ilyenkor mindig elszégyellem magam a röhejes ki "traumáim" miatt.
Maximális elismerés minden előttem szólónak, hogy ilyen erősek vagytok, és még bírjátok, sőt beszélni is tudtok róla.. Kívánom, hogy túl tudjatok ezeken lenni mihamarabb, és részemről befejeztem a rinyálást. 🙁
Idézet tőle: Bonina jó, huh
életem egyik legeslegnagyobb traumája:
eléggé szarul voltam lelkileg, nem is a való világban éltem, teljesen máshol, nem beszélgettem az osztálytársaimmal suliban, se senkivel, nem is emlékszem mi történt, kiesett az az időszak, középsuli, kb. fél-1 év. szóval abba a suliba soha nem is tudtam beilleszkedni, aztán amikor jött ez a lelkileg nagyon nagyon szar állapot, ofő észrevette rajtam, meg minden tanár, meg sokan, és az ofőm azt csinálta, hogy tudta, hogy állandóan bántanak az osztálytársaim, és összehívta őket, és megkérte őket, hogy most hagyjanak békén engem, mert szarul vagyok (dilis éppen?). ezek után:tornaóra: valahogy véletlen, nem is értem hogyan, hozzám került a labda, és rá merészeltem dobni a kosárra, és nem ment be, erre elkezdett kiabálni velem az egyik osztálytársam, hogy mennyire béna vagyok, erre egy másik osztálytársam elkezdett kiabálni azzal az egyikkel, hogy
"hülye vagy? hagyd már abba! nem emlékszel mit mondott az ofő? nem szabad bántani"
én meg ott álltam, hogy most mi van?????????????????????????????
az természetes volt, egyáltalán nem fájt, hogy bénának neveztek, ordíbáltak velem, de ez a másik?????? :(((((((((((((((((((((
megbeszélték a hátam mögött, hogy dilis vagyok..............
uhhhh. Pedagógusok gyöngye.
Imádom ezeket az ofő órán beszéljük meg, hogyan bánunk szegény defektes társunkkal dolgot... Én 12 évesen új suliba kerültem (a régiben olyanokat mondott az osztályfőnök, hogy csöves alkoholista leszrek, ha ennyire nem tanulok, csak a hegedülés érdekel, szóval anyukám jó érzékkel leszűrte, hogy innen lépni kell... ). Már akkor is nyilvánvaló volt (így utólag persze könnyen okos az ember), hogy valami nagy gáz volt velem, mert nem bírtam sehol máshol aludni, csak otthon, anyukámmal egy lakásban vagy (sokszor) egy ágyban.
Jött ugye az új suli (8osztályos gimi, menjen elit helyre a gyerek, hátha az segít, ha már kattant...) új sulitársakkal gólyatábor, ami kiderült évnyitón, hogy nekem oda másnap mennem kell! Totális kiborulás, zokogás, kikészülés otthon, hogy légysz ne, ne, neeee nem akarok, nem bírok (12 évesen!) a mama nélkül lenni, máshol aludni. Ne küldjetek, könyörgöm, nem megy!!!
Egy napig ment otthon a harc (anyukám anyatigrisként védett - nyilván, valamitől kialakult ez az "egészséges" helyzet, apukám nyomatta, hogy márpedig mész lányom, ne légy ilyen kis nyámnyila nyomorult szar...). Aztán anyám győzött (szerencsére, vagy nem, mindig győzőtt:). Ofőnek diszkréten (!) elmondták, hogy ez van, mentsen ki valahogy, nem megyek. Kb két hete jártam oda, mikor kiderült, hogy ezt egy az egyben elmondta az ofő mindenkinek testületileg az osztályban a kirándulás első napján, és mindenki rajtam pusztult a röhögéstől...
De a tesitanárok, azok tényleg megérnek egy misét (tisztelet a kivételnak). Volt már nekem molesztálós, részegen éjjel 2kor coopert futtatós, öltözőből kizavarós (fiúnak nézett a női öltözőben 14-5évesen..), zsidózóüs, te egy nulla nő vagy felkiáltásokkal élős, és olyan is, akinek hiába bizonygattam, hogy a tigrisbukfenc és én nem vagyunk spamnok, addig eröltette, míg cukli szivacsgallérban kellett 2 hétig járnom.
Asszem a traumáim sorolhatnám 3-4 hónapig 1200-1300 oldal terjedelemben (k unalmas lenne, úgyhogy megúsztátok:), de a legtöbbet (na jó, a második legtöbbet, első a család ugyebár 🙂 az egyházi (!) iskola 4 évén szedtem össze a "szeresd felebatrátod és ne rúgj túl nagyot a gyengébbe" szellemében... Azokkal azóta is szoktam álmodni. Utána a budai úrigyerekek kommersz gimnáziumában tizedannyi görénység nem ért (ott ki is nyíltam, bár összességében az a 4 év istentiszteletes borzasztóság annyit rombolt az önbecsülésemen, hgy addigra már tökmindegy volt az elfogadás), lehet, hogy a sok közös füvezés javította a közhangulatot :DDD