Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Koncz Erzsébet (Zsike)

Oldal 1 / 3Következő

Magán pszicho

Idézet tőle: Boni ekkor: 2024.02.01., 19:05
Idézet tőle: John Doe ekkor: 2024.02.01., 18:49

Mit dolgozol? A munkában hogy gátol a zavarod?

Úgy, hogy nagyon érzékeny vagyok főleg, de sokat segít a kisfőnököm, megértő, nem bírom a stresszt, nagyon nem. Iszonyú könnyen kiborulok, tóbbiben meg segít a pszichológus heti 2x, már 17 éve. (Nem első pszichológus),

 Támogatő az egész mh. Mert 32-en vagyunk le%-va. Igaz főleg nem pszichés hanem látásproblémákkal. A “szakmám”: mérlegképes könyvelő, de nem bírnám, itt most HR-es vagyok. Mindenféle munkaügyi dolog, bérszámfejtés stb. 

bocs még nem sokat olvastam, neked mi a dg-d? Dolgozol? Gyógyszerek? 

 

Állami, vagy magán pszicho?

Régen voltam dokinál, akkor depresszió volt meg anhedónia. A többit nem említettem neki. Dolgozok, de nagyon nehezen bírom a kötelező dolgokat. Gyógyszert nem szedek, mert az egyetlen (mellék)hatásuk az impotencia volt. Hangulatra, motivációra nem hatottak semmit.

Idézet tőle: John Doe ekkor: 2024.02.01., 19:01

Krisz meghalt kb. egy éve, nem volt hozzáférése senkinek semmihez a régi búrán. Gyorsan kellett egy új búra, szerencsére volt egy fél éves mentés a régiről ami alapján ezt meg lehetett csinálni.

Hű, ezt nem tudtam, sajnálom nagyon!!! 🥲🥲

Idézet tőle: John Doe ekkor: 2024.02.01., 18:49

Mit dolgozol? A munkában hogy gátol a zavarod?

Úgy, hogy nagyon érzékeny vagyok főleg, de sokat segít a kisfőnököm, megértő, nem bírom a stresszt, nagyon nem. Iszonyú könnyen kiborulok, tóbbiben meg segít a pszichológus heti 2x, már 17 éve. (Nem első pszichológus),

 Támogatő az egész mh. Mert 32-en vagyunk le%-va. Igaz főleg nem pszichés hanem látásproblémákkal. A “szakmám”: mérlegképes könyvelő, de nem bírnám, itt most HR-es vagyok. Mindenféle munkaügyi dolog, bérszámfejtés stb. 

bocs még nem sokat olvastam, neked mi a dg-d? Dolgozol? Gyógyszerek? 

 

Krisz meghalt kb. egy éve, nem volt hozzáférése senkinek semmihez a régi búrán. Gyorsan kellett egy új búra, szerencsére volt egy fél éves mentés a régiről ami alapján ezt meg lehetett csinálni.

Boni reagált erre.
Boni

Meg sokat beszélgettünk, chateltünk, segítettuk egymást, nem csak vészhelyzetben de akkor is,  falcolásról, győgyszerekről, szerelmi csalódásokról, olyanról ami nem feltétlen ffi-nő kapcsolat csalódás, szenvedésekről.

mint most is itt, ezért is lett a búra ha jól gondolom! Csak még nem sikerült azt hiszem elkapnom a cérnaszlálat, de nem is feltétlen akarom, meg más a felület, fura még nekem! 

Mit dolgozol? A munkában hogy gátol a zavarod?

Idézet tőle: John Doe ekkor: 2024.02.01., 18:21

Kik voltak, mit pszichopatáskodtak? 10 éve még nem voltam itt.

Főleg Borderlineok, Zsike, Szörnyike, Nemén, Névtelen, nem bordik 4dim, Vippa, sorolhatnám, jó volt, kár, hogy nem voltál.

hiányoznak is, de ha arra gondolok, többen meghaltak talán jó, hogy kiszakadtam a napi 5 órás búrázásból! Van azért aki meggyógyult, mint én is a bordiból. 

meg dolgozom is 7 éve, igaz le is vagyok %-va, skizoaffektív zavarom van, de a sok egyéni terápia meghozta a hatását! Tudok dolgozni ez nagy dolog 🙏

Kik voltak, mit pszichopatáskodtak? 10 éve még nem voltam itt.

Idézet tőle: TTamas ekkor: 2020.07.02., 18:40

Vippával anno (kb 10 éve) sok privátüzenetet és e-mailt vátottam. Én kedveltem. Nagyon jószándékú embernek ismertem, azt hiszem bipoláris volt. Voltak egyéb betegségei is, nem tudom mi történt, én 10 évre teljesen kivonultam a Bura fórumból némely pszichopata elemek megjelenése miatt.

Én is akkor vonultam ki kb…

Zsike és Vippa, te jó ég! 😊 

találkoztam mindkettőjükkel nagyon rég. 
én is megvettem Zsike könyvét! Itt is van! Voltam a temetésén is 🥲 értékes volt nagyon, én is anorexiás és borderline voltam, de ezek elmúltak szerencsére, maradt a skizoaffektív ami szintén Zsikének is, ettől értettük meg egymást azt hiszem. Ugyanakkor halt meg amikor apukám sajnos. 🥲

Vippa is meghalt sajnos, segített nekem a leszázalékolásomban, meg másban, ő is nagyon rendes volt, értékes. 

én is itt hagytam a búrát rég, de néha olyan jó olvasgatni, most visszajöttem kicsit. 
de jó hogy nem felejtettétek el őket!!! 🙏🙏🙏

John Doe reagált erre.
John Doe

Zsike...

Annyira...rossz, hogy nem ismerhettelek. Korán elmentél. Túl korán... így ismeretlenül is hiányzol.  😢🖤

Boni reagált erre.
Boni

Emlékszem a fényképére.

Vippával anno (kb 10 éve) sok privátüzenetet és e-mailt vátottam. Én kedveltem. Nagyon jószándékú embernek ismertem, azt hiszem bipoláris volt. Voltak egyéb betegségei is, nem tudom mi történt, én 10 évre teljesen kivonultam a Bura fórumból némely pszichopata elemek megjelenése miatt.

Zsikével sohasem találkkoztam személyesen. De sok privát üzenetet, e-mailt váltottunk annak idején, és a fórumon is soka beszélgettünk. Én nem nagyon kedveltem akkoriban, a betegsége miatt nagyon nehéz volt vele emberi módon kommunikálni. De azért valamit mégis szerettem benne. A könyvét (Hadd érezzek kicsit veled) megvettem. Tetszettek a versei. És volt gy személyes ügy: egy közös ismerősünkkel bonyolódtam párkapcsolatba. Figyelmeztetett, hogy legyek óvatos. Hát, én óvatlan voltam.

Neki lett igaza....

Sajnálom hogy elsodorta Őt a betegség, többre lettvolna érdemes.

 

Ez tényleg borzalom, hogy ők ilyen fiatalon itthagytak minket. Ilyenkor nekem is mindig megfordul a fejemben, hogy tényleg ennyit ér csak egy emberélet?! Miért kellett ennek így történnie?! Nem ismertem Zsikét és Vippát sem, de megható, ahogy Szonyecska mindig megemlékezik róluk. Az emlékeinkben ők tovább élnek ezáltal /is/. Ez az érzés olyasmi, mint az én egykori kutyusom, őt se tudom sosem elfelejteni, néha még most is előttem van, ahogy a lépcsőn ülve várta haza mindig a családot. 🙁

Nem tudom ismertétek-e Lombos Juditot, aki 2013-ig a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéért dolgozott, ő is fiatalon ment el, mindössze csak 33 éves volt. 🙁

Sosem tudom megérteni, hogy sok gonosz ember miért élheti még mindig a világát, ugyanakkor meg sok jó embernek miért kellett már elmennie... sad  

 

csilla96 reagált erre.
csilla96

Én pont ugyan így vagyok vele. Abszurd lenne? Az egész élet az... 🙁

Eszembe szokott jutni...

36. 

kilenc éve már csak én számolom. 

 

én csak annyit beszéltem vele, hogy azt mondta nekem interneten hogy a kannabisz olyan mint a csokoládé, /ifjúságsegítők meg azt mondták nekem hogy a hasis beceneve a csoki.

'behringerzoltan' ha tényleg ez a neve, én találkoztam vele, úgy tudom ő nagyon kedvelte vagy szerette őt.

interneten képet láttam vhol róla. valóban egész szép lány volt.

nekem ehhez több betüm nincs.

 

 

Vippa velem egyidős volt.  (Idén leszek 64) Sokféle betegsége volt. Fizikai, pszichés egyaránt. Többször is találkoztam vele. A lakásán is voltam. A fiát is ismerem.  Nem tudom, mi vitte el végül. De azt hiszem, saját maga is tett életellenes dolgokat.

Zsikének fura étkezési szokásai voltak. Csak 3-4féle dolgot evett. Nagyon sovány lett végül. Ha kórházban volt, ott is alig evett. Azt hiszem végül a szive adta fel. Nagyon fiatalon ment el.

35. 

én még számolom. nekem még múlik.

ha meglátogathatnálak, kapnál ma tőlem egy üveg cabernet sauvignont. 

hiányzol. csak ennyi. 

Idézet tőle: szonyecska

van egy fotóm zsikéről egy pianino előtt, aminek a tetején porcelán cicák vannak, meg talán egy porcelán elefánt is. zsi nyakában egy több színből álló sál. olyan fiatal, olyan szép és mosolygós a fotón.

az nálad készült?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

Igen. Találkoztunk a városban és eljöttünk a lakásomra.

Tetszett neki. Hosszasan beszélgettünk. Volt téma bőven...

Vippa is búrás volt? Vele mi történt? És Zsikévrl? sad

van egy fotóm zsikéről egy pianino előtt, aminek a tetején porcelán cicák vannak, meg talán egy porcelán elefánt is. zsi nyakában egy több színből álló sál. olyan fiatal, olyan szép és mosolygós a fotón.

az nálad készült?

Gina

Igen. Ez a nick ismerős. Emlékszem rá.

Idézet tőle: 4dim

Szia

Nem emlékszem a nickedre...

Sajnálom, hogy így érzel. Lesz jobb. Remélem.

szia!

a kezdet kezdetén, még a tv2-s bura fórumon GinaF410 néven voltam fenn, majd az új, külön bura oldalon Georgina néven.

köszönöm!!!

Szia

Nem emlékszem a nickedre...

Sajnálom, hogy így érzel. Lesz jobb. Remélem.

4dim...

nekem is sokszor eszembe jutnak a régi dolgok. hiányzik vippa is nagyon. olyan sokat segített, hosszú-hosszú leveleket írt. aztán megszakadt köztünk a kapcsolat, majd mikor ez az új bura alakult, egy-két üzenetet váltottunk. de sok minden homályos. egyes emlékeim élesek, tiszták, mások szinte teljesen elvesztek. talán a gyógyszerek miatt.

mostanában majdnem olyan szarul vagyok, mint 2005-ben. =(

Zsike eljött hozzám. Ajándékot is hozott. A fényképezéshez leült a zongorához. Kedves volt.

Kiscsillag -   Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. ....

-------------------------------------------------------------------------------------

Én értem. Zsike sokmindent kiírt magából. Gondolom ez sokat segített neki.

 

 

Nekem olyan érzésem volt, hogy azért nem akar meggyógyulni, mert azt hiszi, úgy érzi, h egészségesnek lenni rossz.

Idegen számára az egészségesek világa, nem érzi magát közéjük valónak, nem akar olyan életet élni. Vagyis azt gondolja, hogy ha olyan lenne és úgy élne az neki borzasztó lenne.

Volt olyan tünete, betegsége amihez ragaszkodott, de több olyan is volt, amit örült, ha elnyomott a gyszer. 

Nekem ez jött át.

Nem tudom, h mennyire érthető, amit írok. 

 

 

Már értem. Köszi.

Azt hittem, h a hsz elejét is (ami kérdéssel indul) Te írtad. De már látom, hogy idézted. 

Szonyecska írására reagáltam. Nem kérdéssel, válasszal.

Idézet tőle: 4dim

..... ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre......

Jobban lenni akart, de valahogy úgy, hogy az étkezési szokásain nem változtat. Azok pedig elég furák voltak.

-----------------------------------------------------------------

Vippa nem a pszichés betegsége miatt halt meg.

Komoly fizikai és anyagi nehézségei is voltak.

Gina, Mave, Szörnyi, Zsike, Amphe ... most sokminden akkori (2005) dolog eszembe jutott. De rég volt, mikor Zsikét együtt meglátogattuk...

Tőlem kérdezted? Vagy Csillát?

..... ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre......

Jobban lenni akart, de valahogy úgy, hogy az étkezési szokásain nem változtat. Azok pedig elég furák voltak.

-----------------------------------------------------------------

Vippa nem a pszichés betegsége miatt halt meg.

Komoly fizikai és anyagi nehézségei is voltak.

Gina, Mave, Szörnyi, Zsike, Amphe ... most sokminden akkori (2005) dolog eszembe jutott. De rég volt, mikor Zsikét együtt meglátogattuk...

Beleolvastam. Hihetetlenül emlékeztet a régi önmagamra. Annak ellenére, hogy a tüneteink, problémáink között kevés az egyező, de végeredményként hasonló helyzet állt elő. Zajlott az élet, amibe nem tudtam és a vegén már nem is akartam bekapcsolódni. Az én vilagom a gyszerek, kávé, kh, terápiás helyek és a penge voltak. Ebbe tudtam jól illeszkedni, ott éreztem jól magam. 

Arra az időszakra emlékeztet, amikor már nem csak azt nem értettem, hogy miért vagyok szarul, hanem azt sem, hogy aki normális életet él, hogyan tud boldog/jól lenni.

Csak ültem a Vörösmarty téren (Thalassás szabad hétvégén), fél Zyprexával (a másik felét anyámmal etettem meg) kómásan, nyomtam magamba a kávét és néztem az embereket.

Próbáltam elképzelni, megérteni, megfejteni, hogy nekik mi a jó a normális életben (azaz dolgozni, tanulni, nyaralni, szórakozni, megházasodni, gyereket szülni) és ettől, hogy a csudába nem lesznek boldogtalanok. Azt sem értettem, hogyan voltam képes valaha funkcionálni és közben jól lenni. Nem értettem miért vagyok szarul és azt sem, hogy miért voltam jól. Azt sem, hogy miért nem tudok enni. (14,4 volt a BMI indexem) Semmit. Féltem az élettől és a haláltól is. Élőhalott voltam. 

 

Köszönöm.

Azt hittem, h én vagyok az egyetlen, akinek éjszakára nélkülözhetetlen a kávé.

 

Idézet tőle: Kiscsillag

Valaki el tudja nekem küldeni valamelyik könyvét?

Csillag, fent van a MEK-en a Lélekhasadás és a Tükörcukor.

http://mek.oszk.hu/02100/02175/02175.pdf

http://mek.oszk.hu/03200/03200/03200.pdf

Valaki el tudja nekem küldeni valamelyik könyvét?

Úgy érzem hogy segít ha hasonló problémákkal küzdő lány könyvét olvasom. Segít átvészelni a nehezebb napokat, erőt ad nekem. Megtudhatom, hogy ő hogy volt a Tündérhegyen, milyen érzések voltak benne ilyenkor...

Idézet tőle: szonyecska

ma lennél 34 éves. minden nap eszembe jutsz. bámulom a kis nemezelt macidat a polcomon, és néha elgondolkodom, az elmúlt 7 év vajon változtatott volna valamin? magad mögött hagytad volna a betegséget, ha lett volna rá még 7 éved?  

nem tudtam segíteni. értettelek és mégsem tudtam. vagy talán éppen ezért?  

a mai napig nem merem újraolvasni a könyveidet, mert túl sok mindent érzek egyszerre. és ha olvaslak, akkor ebből a "túl sok mindenből" is ijesztően kiemelkedik egyfajta bizarr nosztalgia, vágy arra, hogy minden úgy legyen, mint régen. 20 évesen, tündérhegyen, kiscsoport, nagycsoport, műhely, mmpi, janó nővér... naplót írni éjszaka az aulában, a kopott barna fotelekben, unalomból inni egyik cappuccinót a másik után az automatából, étkezésekhez teríteni, ha a mi szobánk a soros, mosogatni, bőgni kálmánnak, hogy érezzem, figyel rám...  

de eltelt azóta sok-sok év. 7 éve már te sem vagy. én nem tudtam neked segíteni, de te segítettél nekem. a haláloddal értettem meg, hogy nem adhatom fel. akkor értettem meg, hogy milyen veszélyes, ha valaki tündérhegyen érzi csak otthon magát. a betegség ismerős volt, egy kisebb, átláthatóbb világ, ismertem a gyógyszereket, a hatóanyagokat, a szakkifejezéseket, a dsm kódokat, az orvosi latin volt az anyanyelvem, a pszichiátria az én világom. ezt ismertem, csak ebben voltam jó. minden, ami ezen kívül volt, szorongással töltött el. azt hittem, sosem fogok a "normális" világhoz tartozni.  

de tudod, mit zsii? nincs olyan, hogy normális világ. csak mert nem a pszichiátrián vagy a burán keresztül találkozom valakivel, még nem biztos, hogy ő más. nem vagyok egyedül "idekint" sem. mert nincs igazán különbség a kint és bent között. nem kell megjárni a poklot, csak hogy azt érezzem, figyel rám valaki, nem kell minden nap minden egyes percében működőképesnek lennem. nem is vagyok. sokszor igen hosszú ideig nem vagyok az.  

azt ma sem tudom, hogy ezt a beletörődést, elfogadást nevezhetem-e gyógyulásnak. 10 éve nem vágtam meg magam. de mindig magamnál hordtam az utolsó pengét, amit vettem. hogy tudjam, nem azért nem falcolok, mert nincs rá lehetőségem, hanem mert úgy döntöttem. most decemberben kidobtam a pengét. vicces, mert nem akartam, de az irataim közt hordtam, és decemberben életemben először repülőre ültem, oda pedig nem mertem pengét vinni magammal. csak ezért. különös néha, hogy milyen történések alakítják az életünket. van még egy ilyen történetem, elmesélem. facebookon írtál nekem utoljára. semmi extrát, csak hogy milyen szar a fb, és lehet, hogy törlöd is magad. nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó levelem tőled, te sem tudhattad. én viszont azóta is fent vagyok fb-on, bár utálom, de nem akarom, hogy elvesszen az az utolsó levél. 

hát így...  

szerintem örülnél, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol.

Szonyecska, olyan szépet írtál. És olyan igazat. 

Idézet tőle: csilla96

Hogy értitek? Nem értem a kérdész

 

arra gondolok, hogy ha bementél t.hegyre, akkor éppen azon dolgozol, hogy megoldd a problémáidat, jobban érezd magad, előre felé haladj.
nem tudom, jelenleg, milyen a rendszer t.hegyen, én nagyon rég voltam bent, még 2004-ben, még a régi épületben, de akkor már a felvételi elbeszélgetésen megkérdezték, mi a célod, miért mész be, és elmondták, hogy mennyire fontos, hogy tudd, mit akarsz elérni.

a kérdésem az lett volna, hogy szerinted segít-e neked elérni ezt a célt, ha olvasod zsike könyveit. és ha segít, akkor hogyan segít?
mert én azt gondolnám, hogy zsikének ezek az írásai (tulajdonképp minden írása) inkább visszahúzza az embert ebbe a világba. mert különös módon lehet vonzódni ehhez a világhoz, lehet biztonságosnak érezni, ismerősnek, otthonosnak. zsikének a betegségéhez, betegségeihez nagyon ellentmondásos volt a viszonya. ő nem akart meggyógyulni. ha nem is mindig, de szeretett "beteg" lenni. és ahogy ír, az nagyon is hatással van az emberre.
amit itt lentebb, a 75-ös hozzászólásomban írtam, valami olyasmire gondolok.

ezért érdekelne, hogy szerinted segít-e neked jobban lenni, támogat-e a terápiádban az, hogy az ő írásait olvasod odabent minden nap.

Hogy értitek? Nem értem a kérdész

Pont ezt akartam mondani ill. kérdezni. Hogy nem lenne-e jobb, ha nem olvasnád. 

megkérdezhetem, miért olvasod? 

én attól félek, nem Zsike könyve a legmegfelelőbb olvasmány, ha megoldást keresel a problémáidra. sad

inkább visszatarthat attól, hogy elérd azt a célt, amiért bementél t.hegyre.

Mostanában mindennap olvasom a Lélekhasadást és ilyenkor mindig eszembe jut Zsike... Hogy érezte magát itt a Tündérhegyen..Amióta bent vagyok, nem telik el úgy nap, hogy ne olvassam vagy a Lélekhasadást vagy a Tükörcukort...Sírni van kedvem...sadsad

Nem szoktam erre jarni, csak valamiert feljottem 2 napja... de most picit megzihantam, remelem h stmeneti!

vigyazz magadra te is!

puszi

Oldal 1 / 3Következő