Társkeresés azoknak, akik nagyon szeretnének már társra lelni, de nem mernek kezdeményezni
Én amúgy azt vettem észre, akivel jól leleht lelkizni, abból barát lesz és nem szerelem.
Bár az lenne az ideális, ha ezek mind megvalósulnának egy társkapcsolatban.
Mondjuk azt a sok mocskot, amit én már átéltem eddig, nem tudom, ki tudná tolerálni. Nyilván letagadni csak azért nem fogom, hogy imponáljak, még ha nem is rukkolok vele elő az első randin.
Ha valakivel komoly kapcsolatba kerülsz, akarva-akaratlan is magadra veszed az egész családját, és a múltját is, és ez nem mindig szokott szép lenni egy pszcihés betegnél...
Elemiben mentem tenisz edzésre, és kiabáltak utánam, hogy: "karikalábú dobseggű". 😀
Középsuliban az emeleti ablakból kiabáltak rám a két évvel idősebbek osztályából, hogy: "csörgőkígyó". Ez voltam én. Ráadásul abból az osztályból tetszett egy fiú.
No de elmúlt... nagyon gonoszak tudnak lenni egymással a gyerekek, és ebből nekem bőven kijutott.
**
Később ez megváltozott. És igen: sokszor voltam másba szerelmes, mint akinek tetszettem. Hajlamos voltam fehér-feketében látni a dolgokat, mert mindig azt nem értem el, akire vágytam, és mellette eltörpült, hogy néhány számomra közömbös fiúnak cserébe bejöttem.
Egész testeset.
Jo nök irjattok csak buda pesten mert nem szertek utazni sokat és külgyetek képet iss.
Köszi a kedves szavakat. Hát igen, nem vagyok toppon, de igaz, amit írtam.
Miért csúfolkodtak veled, Bartika?
Szerintem is jobb az egészséges-beteg párkapcsolat.
Krisz, mert te egy lovag vagy. 🙂
Idézet tőle: Roxy.Ez már csak ilyen. Végigtekintettem az életemen és megállapítottam, hogy még az exeimnek sem voltam az esete. Pedig eskü nem vagyok ronda. Az életben nem hívott el senki kávézni.
Szóval hogy egészségeset választanék vagy beteget, nálam tárgytalan, mert nem tolonganak a jelentkezők. És soha nem is tolongtak.
Roxy, most nagyon sötéten látod a dolgokat. De ez változni fog, bízom benne... én is éreztem így magam, mint amit mesélsz, de aztán később kiderült, hogy nem annyira igaz... főként, amikor 10 éven át egyedül éltem kapcsolat nélkül. Folyton az jutott eszembe, hogy csúfolkodtak velem már a suliban is... ne érts félre: nem vitatom el, hogy nincs igazad, vagy nem fordulhat elő ilyesmi, amit írsz. Joggal is vagy szomorú, ha így van. Persze, hogy nem vagy ronda...
ha már itt tartunk, én jobban pártolom az egészséges-beteg kapcsolatot, vagy a valamennyire egészséges-beteg kapcsolatot.
Két beteg ember összekapcsolódása szerintem nem vezethet jóra hosszú távon.
roxykaaaaaa
én már jelentkeztem
a csípős pizza naon jó volt!!!!!
Ez már csak ilyen. Végigtekintettem az életemen és megállapítottam, hogy még az exeimnek sem voltam az esete. Pedig eskü nem vagyok ronda. Az életben nem hívott el senki kávézni.
Szóval hogy egészségeset választanék vagy beteget, nálam tárgytalan, mert nem tolonganak a jelentkezők. És soha nem is tolongtak.
Ha vagány lenne már odament volna valami ilyesmivel, hogy "magácska ellopott valamit, méghozzá a szívemet".
😀
Aztán lehet, hogy vagányan visszaszólna, hogy a kis kezét csókolom, nem azért bámulom, csak szerettem volna már régóta meghívni egy kávéra vagy bármi másra, csak nem mertem leszólítani. 😀
Na meg képzeld, h odaszólok neki: mit bámul, nem lopok! (Már gondoltam erre.)
De nem teccik... 🙁
A lenyugvó Napnak is van ereje! 😀
Vén f.sz.
Csípd ki magad legközelebb! Lehet, hogy jófej, ki tudja?
Jaj, a multiközértben meg van egy biztonsági őr bácsi (kb. korombeli), aki kezdettől megbámul. Mondok magamban: száz éve nem loptam boltban, a faxt bámul folyton??? Aztán leesett, h nem a lopás mián...
Ezek a mai fiatalok, állandóan csak a szex és semmi érzelem, ejj... 😀
Walaki, persze. De ne legyen akárki + ne csak baszni akarjon (röhej, de ilyen több is lett volna), és még viselje is el a dilijeimet.
Köszönöm 🙂
Úgy tűnik, ma van a szülinapom 😀
De " I don't believe the hype" 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=Io2hbcrAYBw
Sziaaaa Matiriiii! 😉 KEdvesnek tűnsz mind irásban mind a fotókon! 😉
Hát, ez nem annyira bizti. Az én volt férjem pl. összejött egy 10 évvel idősebb nővel és már együtt építkeznek.
Azért akadhat valaki.
Áh, a hozzám való korosztályban a társkeresős pasik rohadt lelakottak. Aki jobban nézne ki, annak már van egy huszon- harmincon éves csaja.
Fogok szólni, de nem mostanában lesz... 3 napja körülnéztem a lakáspiacon Budapesten, just for the record, de asszem nem szeretnék ott élni, akkor sem ha Z családja ott él... nem is vagyunk jóban velük... pedig a következő 1 év folyamán még nyitva van minden kapu, hogy hol telepedjünk meg. Legvalószínűbb Kolozsvár lesz, pedig néha nagyon tele a hócipőm a romániai valósággal.
Idézet tőle: bartikaIdézet tőle: Roxy.Matiri élőben nagyon kedves!
Nekem (még) nem volt hozzá szerencsém élőben, jó lenne már egyszer látni benneteket mind.
Én is így vagyok.
Ha jössz esetleg errefelé, akkor szólj!
Idézet tőle: Roxy.Matiri élőben nagyon kedves!
Nekem (még) nem volt hozzá szerencsém élőben, jó lenne már egyszer látni benneteket mind.
Én is nagyon szkeptikus vagyok netes társkereséssel, pedig Z-t is onnan ismertem meg.
de 10 év reménytelen próbálkozás után, basszus... még egyszer nem futnék neki szívesen.
Idézet tőle: Matiri-newAz meg főleg érdekes kérdés, hogy hogy találhat az ember neten keresztül társat, amikor amúgy is elmegy sokszor a kommunikáció egymás mellett levélben vagy chat-en, még sokszor telefonon is, és ismerősökkel akár. És hát a pszicho beteg sem úgy kommunikál, ami esetleg könnyen levehető.
Nekem szokták mondani, hogy írásban kedves vagyok, telefonon is, de élőben már nem annyira. Szóval sok csalódás, amit nem tudok és akarok megérteni.
Pedig esküszöm, nem akarok álarcot hordani, nem lódítok, és nem is értem ezt.
Volt, aki azt mondta, hogy most jobban nézek ki így ősz hajjal 50 felé, mint fiatal koromban, amikor pedig azt hittem, hogy elég jól néztem ki.
Netes ismerkedésből nekem volt elég sok, egyéjszakástól a komolyabbig mindenféle.
Amikor 1x taliztunk 3(?) éve, akkor kedves voltál, jó társaság.
Én csak annyit tudok, hogy itt nagyon kedves. 🙂 Egyébként nekem anno bejött a netes, chates társkeresés. Kétszer is volt így barátnőm, az egyik komolyabb is volt, összeköltözéssel 3 évig tartott. 🙂
Idézet tőle: Roxy.Matiri élőben nagyon kedves!
Cuki vagy, köszi, én is szeretlek! <3
Matiri élőben nagyon kedves!
Az meg főleg érdekes kérdés, hogy hogy találhat az ember neten keresztül társat, amikor amúgy is elmegy sokszor a kommunikáció egymás mellett levélben vagy chat-en, még sokszor telefonon is, és ismerősökkel akár. És hát a pszicho beteg sem úgy kommunikál, ami esetleg könnyen levehető.
Nekem szokták mondani, hogy írásban kedves vagyok, telefonon is, de élőben már nem annyira. Szóval sok csalódás, amit nem tudok és akarok megérteni.
Pedig esküszöm, nem akarok álarcot hordani, nem lódítok, és nem is értem ezt.
Volt, aki azt mondta, hogy most jobban nézek ki így ősz hajjal 50 felé, mint fiatal koromban, amikor pedig azt hittem, hogy elég jól néztem ki.
Én is sokat gondolkoztam ezen, hogy egy "beteg" szintén "beteg" vagy "egészséges/normális" társat keressen. (Az idézőjelekkel arra utalok, hogy nem mennék bele, hogy ki számít betegnek ill. normálisnak. Nehéz kérdés.)
Választ nem találtam a problémára,de lehet hogy nincs is. Lehet, hogy 2 "beteg" erősítheti egymást mert megéri a problémákat, de az is lehet hogy lehúzzák egymást. Szóval talán nincs is egyértelmű válasz, csak próba szerencse.
Engem per pill szeretnek ilyen hülyének, amilyen vagyok. Én vagyok az intoleráns, nehezen bírom elviselni a hibáit: késés, folyamatos halogatás, ami kihatással van most már durván mindkettőnk életére.
Amit ő nehezen él meg, de soha egy rossz szava nincs: a hangulat ingadozásaim, hullámzásaim, egyszer fent egyszer lent, szétesések napokig, ami őt is húzza lefelé, de nem enged neki.
Egyelőre úgy állunk, hogy én tudok kevésbé elnéző lenni, ő mindennel együtt szó nélkül elfogad.
Idézet tőle: Matiri-newHát én nagyon szeretném, ha szeretnének, úgy, ahogy vagyok, ilyen hülyének. Lehessen a másikat is hülyeségekbe belerángatni (mondjuk nem bankrablás vagy ilyesmikre gondolok) 🙂
A volt férjem az értelem és tolerancia elvét követte.
Nem jött be.
Egy idő után ez a "nyugszik a beteg", meg a "nem történt semmi" sem működik. Megalázó is tud lenni.
Gyerekkínzó! 😀
Na, a passziv-agresszívvel én se sokat (mámmá sem), mert ha "nekimész", még te leszel a hülye.
A nyílt arrogancia meg az agresszió, hát, nem asszertívvé tesz...
Idézet tőle: KleóDe igyexel, remélem, nem esni még egyszer ebbe a hibába! 😀
Hát miután megvert, már féltem, és muszáj volt, hogy legalább én maradjak valamennyire józan.
Szóval nem tudom, egy szelid bipolárishoz, aki mondhatni normálisnak tűnik, ki illik.
Engem a passzív agresszió és a nyílt arrogancia is kikészít, evvel vagy sehogy (mondjuk lenyelem) vagy arroganciával reagálok.
Akartam már megüti 90 kilós passzív-agresszívet a 45 kilómmal.
Pedig nem vagyok verekedős, a fiam is alig kapott a szájára meg a seggére.
De igyexel, remélem, nem esni még egyszer ebbe a hibába! 😀
Hát, igen, nálunk még az is szakítási ok volt, hogy nem ittam _annyit_.
Én neurotipikus emberrel 5 percig nem bírnám. + gyakorlatilag az összes pasim piált. Ha nem így lett volna, tuti nem tolerálják az én alkoholizmusomat.
Az értelem és toleranciához értelmes és toleráns ember szükséges.
Hát én nagyon szeretném, ha szeretnének, úgy, ahogy vagyok, ilyen hülyének. Lehessen a másikat is hülyeségekbe belerángatni (mondjuk nem bankrablás vagy ilyesmikre gondolok) 🙂
A volt férjem az értelem és tolerancia elvét követte.
Nem jött be.
Egy idő után ez a "nyugszik a beteg", meg a "nem történt semmi" sem működik. Megalázó is tud lenni.
Nem a szeretet nevében kell elsősorban, úgy vélem, hanem az értelem és tolerancia nevében. Meg hoszzabb távon ha az ember valakivel összeáll, akkor próbáljon belegondolni, mi lesz x hónap múlva, amikor eltűnik az újdonság varázsa.
Én pl. azzal tesztelem elsősorban, hogy masztizok az illető lány képére / rá gondolva, és ha utána is hozzábújnék, akkor az már lehet kiindulópont, mert nem a szexuális vágyat keverem össze az érzelmekkel (már amennyit én képes vagyok érezni).
Hát ez lenne az ideális.
De van ilyen?
Engem még a családom is diszkriminál, pedig ismernek alaposan. És nem mondom azt sem, hogy ne szeretnének.
Ugye eleinte a szerelem és a szex, de amikor jönnek a hétköznapok, akkor bazi nehéz lehet a szeretet nevében mindezt terapisztikus módon kezelni.
Mindegy szerintem, ha a társ tudja, mi jár együtt a másik betegségével (és fordítva esetleg), és tudja tolerálni. Pl. ha elvonul, nincs kedve dolgokhoz (szex), vagy nem akarja, hogy simogassák, akkor az nem személyes dolog hanem tünet. Ugyanígy jó, ha felismeri a mániát/depit mint periódust.
Most egy kicsit monologizálok a témában. Bár már lehet, hogy volt.
Ugye a pszichés betegek jó esetben egészséges társat keresnek.
Kérdés, ki az, aki egészséges? Az én volt férjem nem flepnis, de nem kerek, az biztos. A PP-borderline-nárci pasimról nem is beszélve.
És akkor most jobb-e az, akinek nincs betegségtudata, nem szed rá gyógyszert, vagy esetleg egy másik pszichés beteg, akivel nagyjából egy a ritmusunk és segíthetjük is egymást? (Nyilván nem jó, ha egyszerre vagyunk lent).
A kórházakban meg a csoportokban is nagyjából "tiltják", hogy a betegek vegyüljenek.
Az biztos, hogy nekem van több nagyon jó barátnőm, aki pszichésen érintett.
Igaz, ő nem a társam, ez más.
Na, erről beszélgethetünk, ha valakinek van hozzáfűznivalója.
Nehéz merni úgy kezdeményezni, hogy este odavagyok valakiért, reggel nem vagyok oda senkiért, délután meg már valaki másért vagyok oda, aki átfedésbe kerül az estivel. A random alanyokat néha naponta cserélve.
Én is rajongok érte.
Nem tudtam. Úgy látszik, Hercegnőnek nagy rajongói tábora van.