Normális vagyok? Lesz valaha igazi párkapcsolatom?
Sajnos csak 1 dologra tudok válaszolni, húgom 38 és 40 évesen szült, mindkét gyerek teljesen egészséges, nem vagy elkésve, mai világban!
többire sajnos nem tudok, mert a húgom nem beteg.
Sziasztok! Van köztünk olyan elsősorban hölgy de az urak véleményére is kíváncsi vagyok, aki mentális betegen alapított családot? Vagy olyan akinek van gyereke?
Párommal 10 éve vagyunk együtt, közben derült ki a skizoaffektív zavarom. Ő sosem volt az a családalapítós fajta, bár volt olyan időszakunk, hogy úgy tűnt mégis beadja a derekát. Most kijelentette, hogy semmi esetre sem lehet szó gyerekről. Én pedig az utóbbi időben elkezdtem igencsak vágyni rá. 33 éves vagyok, igen elvagyok kicsit késve, de még nem érzem lehetetlennek.
Hogyan éltétek meg a várandósságot? El lehetett hagyni az antipszichotikumot a babavárás és szoptatás idejére vagy kellett szednetek? Hogyan bírtátok az éjszakázást a babával? Hogyan érintette a betegségeteket a kisgyerekes lét?
Minden tapasztalat érdekel. Ha van kedvetek beszélgetni de nem írnátok ki a fórumra, megköszönöm ha megkeresel privátban.
Elnézést, ha nem jó topicba írtam, de nem találtam megfelelőbbet. Mindenkinek, előre is köszönöm.
sziasztok! 27 éves férfi vagyok,és hasonló problémáju,megértő nőkkel szeretnék ismerkedni, szeretet hiányos rendes fiú vagyok, mellete önbizalomhiányos szorongós tipus
Szia András!
Szerintem ha azokon a dolgokon alapszik a kapcsolat, amin minden normális kapcsolatnak alapulnia kellene (bizalom,megértés,segítség,támogatás), akkor működhet a dolog, bár nehezebb mintha csak az egyik félnek lenne problémája, ez tény, de ha tényleg szeretitek egymást és szükségetek is van egymásra, akkor menni fog.
Sziasztok!
Volt már valakinek olyan kapcsolata, amiben mindkét fél sorstárs volt? Működhet egy kapcsolat ilyen felállásban?
Idézet tőle: KiscsillagSzerencsére ezek nem viseltek meg (csak Anyu átverése).
Agresszió (ütés, rúgás, hajtépés) viszont igen. Ezekre a mai napig extrán hiperérzékeny vagyok. Valszeg azért mert ez kisgyerekkorom óta rendszeresen bántalmaztak, a molesztálás kesőbb volt és ritkábbn.
Ez még mindig/vagy megint a "családon belüli erőszak" topikba mehetne...
Annyira sajnálom. 🙁 Tényleg.
Szerencsére ezek nem viseltek meg (csak Anyu átverése).
Agresszió (ütés, rúgás, hajtépés) viszont igen. Ezekre a mai napig extrán hiperérzékeny vagyok. Valszeg azért mert ez kisgyerekkorom óta rendszeresen bántalmaztak, a molesztálás kesőbb volt és ritkábbn.
Nem.
Csak egy ismerős és a felesége lakott nálunk (egy nem használt szobában) mert nem volt hova menniük.
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: roxána2.0Ez nem a "családon belüli erőszak" topikba tartozik szerintetek?
A fele ide, a masik fele a csaladon kivülibe. A molesztáló pedofil pali nem rokon volt. De a kérdest itt tette fel Hugsy.
Anyut ert szexuális kihasználás nem tudom, h hova passzol, hisz az nem velem történt. (ezzel utólag egészítettem ki a történetem)
Anyu átverese (amikor azt hazudra h Apu rákos) nem tudom hova passzol. Ez jobban megviselt mint az összes többi együttvéve.
A molesztáló pedofil az anyád pasija (ex-pasija) volt?
Ezt is nagyon sajnálom. 🙁
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: KiscsillagValszeg azért mert részegen kétszer szájon csókolt, illetve 1x részegen a mellem is megfogta. A kabatom vastagságát próbalta megnezni, csak nem jó helyen. Valszeg nem direkt csókolt meg, voltak gondjai az italtól az egyensúlyérzékével. Az egyik kérdeses, h milyen indíttatásból történt...mert meg is nyalt. Undorító élmény volt.
Egyszer Anyu azt állította, h Apu rákos és hamarosan meghal (vizsgálgatták, de semmi ilyen nem igazolódott, csak gyanú volt). Anyu azt mondta hogy , mivel vegstádiumú Apu, engednem kéne, ha ilyet tesz. Legyen, amire vágyik. Igaz Anyu is nagyon részeg volt mikor ezt mondta. Nagyon kibuktam, már azt is elhittem, h ezt tényleg engednem kéne... Másnap mondta el Anyu, h mégsem rákos.
Korábban más is molesztált rendszeresen. (fogdosott, símogatott). 14 eves voltam, a ferfi 45. Velünk lakott kb 9 hónapig.
Akkor álmodtam Apuval, mikor terápiában előjött ez a téma. Kb 8 évvel később.
Nem hiszem, hogy véletlenül csókolt meg... 🙁
Az egyiknél puszit akart adni. De alig bírt állni. A kezével fogta az arcom, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Félig szájra, félig arcra adta. Szerelmes dalt énekelt mikor dél körül hazajött a kocsmából. Előző nap este kezdett ott kartyázni, ejszakára fizetett h ne zárják be a kocsmát. Több, mint 24 órája ebren volt. Egy teli szatyor pénzzel jött haza. Kb egy milliót nyert.
Ez sem menti fel. Az ember ne legyen olyan részeg h mást taperoljon v véletlenül csókoljon vagy nyaljon meg.
Nagyon sajnálom. 🙁
Idézet tőle: KiscsillagValszeg azért mert részegen kétszer szájon csókolt, illetve 1x részegen a mellem is megfogta. A kabatom vastagságát próbalta megnezni, csak nem jó helyen. Valszeg nem direkt csókolt meg, voltak gondjai az italtól az egyensúlyérzékével. Az egyik kérdeses, h milyen indíttatásból történt...mert meg is nyalt. Undorító élmény volt.
Egyszer Anyu azt állította, h Apu rákos és hamarosan meghal (vizsgálgatták, de semmi ilyen nem igazolódott, csak gyanú volt). Anyu azt mondta hogy , mivel vegstádiumú Apu, engednem kéne, ha ilyet tesz. Legyen, amire vágyik. Igaz Anyu is nagyon részeg volt mikor ezt mondta. Nagyon kibuktam, már azt is elhittem, h ezt tényleg engednem kéne... Másnap mondta el Anyu, h mégsem rákos.
Korábban más is molesztált rendszeresen. (fogdosott, símogatott). 14 eves voltam, a ferfi 45. Velünk lakott kb 9 hónapig.
Akkor álmodtam Apuval, mikor terápiában előjött ez a téma. Kb 8 évvel később.
Lehet nem csak ezek emiatt. Anyuék elváltak es később amikor nem volt pénzünk (én munkaképtelen voltam) szexert és takarításért cserébe adott pénzt Anyunak. Vagy kölcsönbe adott. Lehet ez is érzékenyen érintett.
sajnálom, ami veled történt. Én nem tudtam róla, és azért kérdeztem ebben a tpic-ban, mert eszembe sem jutott, illetve de eszembe jutott, hogy emiatt is lehet, de ha valakivel nem történik ehhez hasobló, mint veled, álmodik-e ilyeneket. És ezzel válaszoltam az előző "kérdezőnek" is.
Idézet tőle: roxána2.0Ez nem a "családon belüli erőszak" topikba tartozik szerintetek?
A fele ide, a masik fele a csaladon kivülibe. A molesztáló pedofil pali nem rokon volt. De a kérdest itt tette fel Hugsy.
Anyut ert szexuális kihasználás nem tudom, h hova passzol, hisz az nem velem történt. (ezzel utólag egészítettem ki a történetem)
Anyu átverese (amikor azt hazudra h Apu rákos) nem tudom hova passzol. Ez jobban megviselt mint az összes többi együttvéve.
Idézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: KiscsillagValszeg azért mert részegen kétszer szájon csókolt, illetve 1x részegen a mellem is megfogta. A kabatom vastagságát próbalta megnezni, csak nem jó helyen. Valszeg nem direkt csókolt meg, voltak gondjai az italtól az egyensúlyérzékével. Az egyik kérdeses, h milyen indíttatásból történt...mert meg is nyalt. Undorító élmény volt.
Egyszer Anyu azt állította, h Apu rákos és hamarosan meghal (vizsgálgatták, de semmi ilyen nem igazolódott, csak gyanú volt). Anyu azt mondta hogy , mivel vegstádiumú Apu, engednem kéne, ha ilyet tesz. Legyen, amire vágyik. Igaz Anyu is nagyon részeg volt mikor ezt mondta. Nagyon kibuktam, már azt is elhittem, h ezt tényleg engednem kéne... Másnap mondta el Anyu, h mégsem rákos.
Korábban más is molesztált rendszeresen. (fogdosott, símogatott). 14 eves voltam, a ferfi 45. Velünk lakott kb 9 hónapig.
Akkor álmodtam Apuval, mikor terápiában előjött ez a téma. Kb 8 évvel később.
Nem hiszem, hogy véletlenül csókolt meg... 🙁
Az egyiknél puszit akart adni. De alig bírt állni. A kezével fogta az arcom, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Félig szájra, félig arcra adta. Szerelmes dalt énekelt mikor dél körül hazajött a kocsmából. Előző nap este kezdett ott kartyázni, ejszakára fizetett h ne zárják be a kocsmát. Több, mint 24 órája ebren volt. Egy teli szatyor pénzzel jött haza. Kb egy milliót nyert.
Ez sem menti fel. Az ember ne legyen olyan részeg h mást taperoljon v véletlenül csókoljon vagy nyaljon meg.
Idézet tőle: KiscsillagValszeg azért mert részegen kétszer szájon csókolt, illetve 1x részegen a mellem is megfogta. A kabatom vastagságát próbalta megnezni, csak nem jó helyen. Valszeg nem direkt csókolt meg, voltak gondjai az italtól az egyensúlyérzékével. Az egyik kérdeses, h milyen indíttatásból történt...mert meg is nyalt. Undorító élmény volt.
Egyszer Anyu azt állította, h Apu rákos és hamarosan meghal (vizsgálgatták, de semmi ilyen nem igazolódott, csak gyanú volt). Anyu azt mondta hogy , mivel vegstádiumú Apu, engednem kéne, ha ilyet tesz. Legyen, amire vágyik. Igaz Anyu is nagyon részeg volt mikor ezt mondta. Nagyon kibuktam, már azt is elhittem, h ezt tényleg engednem kéne... Másnap mondta el Anyu, h mégsem rákos.
Korábban más is molesztált rendszeresen. (fogdosott, símogatott). 14 eves voltam, a ferfi 45. Velünk lakott kb 9 hónapig.
Akkor álmodtam Apuval, mikor terápiában előjött ez a téma. Kb 8 évvel később.
Nem hiszem, hogy véletlenül csókolt meg... 🙁
Ez nem a "családon belüli erőszak" topikba tartozik szerintetek?
Valszeg azért mert részegen kétszer szájon csókolt, illetve 1x részegen a mellem is megfogta. A kabatom vastagságát próbalta megnezni, csak nem jó helyen. Valszeg nem direkt csókolt meg, voltak gondjai az italtól az egyensúlyérzékével. Az egyik kérdeses, h milyen indíttatásból történt...mert meg is nyalt. Undorító élmény volt.
Egyszer Anyu azt állította, h Apu rákos és hamarosan meghal (vizsgálgatták, de semmi ilyen nem igazolódott, csak gyanú volt). Anyu azt mondta hogy , mivel vegstádiumú Apu, engednem kéne, ha ilyet tesz. Legyen, amire vágyik. Igaz Anyu is nagyon részeg volt mikor ezt mondta. Nagyon kibuktam, már azt is elhittem, h ezt tényleg engednem kéne... Másnap mondta el Anyu, h mégsem rákos.
Korábban más is molesztált rendszeresen. (fogdosott, símogatott). 14 eves voltam, a ferfi 45. Velünk lakott kb 9 hónapig.
Akkor álmodtam Apuval, mikor terápiában előjött ez a téma. Kb 8 évvel később.
Lehet nem csak ezek emiatt. Anyuék elváltak es később amikor nem volt pénzünk (én munkaképtelen voltam) szexert és takarításért cserébe adott pénzt Anyunak. Vagy kölcsönbe adott. Lehet ez is érzékenyen érintett.
Idézet tőle: KiscsillagEletemben kétszer álmodtam Apuval. Mind2 alkalommal megerőszakolt.
ez vajon miért lehet? Nem tudod a konkrét okát? Nekem sajnos többször van és rgyéb dolgok. Elèggé felkavaróak.
Eletemben kétszer álmodtam Apuval. Mind2 alkalommal megerőszakolt.
Sziasztok!
lehet fura lesz a kérdésem (lányokhoz szól), épp ezt szeretném kiderîteni, hogy fura e a kérdésem, mennyire hétköznapi stb.... Szoóval, ti szoktatok apukátokról szexuális jellegűt álmodni?
Ami másnap eléggè felkavaró érzés meg undor... van ezzel valaki így?
köszönöm a válaszokat előre is!
Sziasztok Marika vagyok 30 éves. Ismerkedni szeretnék hasonló gondolkodású pasival mint amilyen én vagyok. Sajnos lelkileg nagyon gyenge és sérült lány vagyok aki már sokat szenvedett az életben. Nagyon szeretnék már boldog lenni és megtalálni a másik felem a lelki társam. Sajnos nagyon depressziós és néha agresszív lány vagyok de csak akkor ha kihozzák belőlem. Szeretethiányos vagyok ez a legnagyobb bajom. Ha te is ilyen vagy kérlek írj. Kizárólag 35 éves korig keresem a párom. Zala megyei vagyok amúgy.
Én nem olyan társat keresek aki ugyanezekkel a problémákkal küzd hanem olyan embert aki eltud így fogadni engem.
Idézet tőle: apRókasziasztok. mi van akkor, ha magányosank érzem magam, de más mellett nem vagyok boldog? rosszban vagyok önmagammal, és tudom, ez a titok nyitja, de eddig a másik felek sem voltak teljes harmóniában önmagukkal..az a baj hogy úgy érzem, más tudna csak megbarátkoztatni magammal: megmutatni nekem a "jó" oldalamat, hogy kicsit elfogadjam magam (természetesen változtatni akarok a rossz szokásaimon, de ha mindent ki akarok dobni és átalakítani, nem tudok honnan nekikezdeni..). de így kihasználásnak érzem az egészet, és ha valaki közelebb akar kerülni, ellököm, hogy ne bánthassam. igazából még nem éreztem más mellett szabadnak magam (állandó megfelelési kényszert érzek, akár "kell", akár nem), és emiatt boldognak sem. csak egyedül voltak meg ezek (ez nem azt jelenti, hogy magamnak megfelelek), és ez félelemmel tölt el..sok barátságom is ráment erre..nincs bajom az egyedülléttel, mert kell és szükséges, én a magánytól félek. mert ugyebár az ember társas lény..a kihasználástól való félelem miatt az eddigi kötődéseket is kezdtem lefejteni, újakat meg nem is tudok és/vagy megintcsak félek kialakítani..valakinek van ötlete, honnan lehetne elkezdeni dolgozni ezen?
Hát ezt az állapotot én sem tudtam volna jobban leírni!
apRóka, nem szabad önmagadat mindig lebecsülni és túl nagy várakozásokat állítani önmagad elé. Ki kell magaddal békülni, senki nem tökéletes, nem is lehet az. A másik félnek (nem tudom, férfiról van-e szó) is vannak hibái. Ahogy azt mondani szokták, nekem is van hibám, én is kicsit lökött vagyok, de neked is van hibád, Te is egy kicsit lökött vagy. Ez igaz a párkapcsolatokra is. A másik fél lehet, hogy pont ilyen önbizalomhiányban szenved vagy túl perfekcionista önmagával szemben, mint Te saját magaddal szemben. Próbálj meg lazítani és elfogadni magad. Hibáiddal együtt!!! Te az Te vagy, akkor is, ha éppen nem fésülködsz meg, elfelejtesz este fogat mosni, egy napig áll a mosogatnivaló a konyhádba. De majd megcsinálod ezeket is. Legyél egy kicsit megértőbb önmagaddal és hidd el, a férfiaknak (vagy ha férfi vagy, a nőknek) ugyanolyan megfelelési problémáik vannak önmagukkal szemben is, mint a nőknek.
Nekem nincs, mármint ötletem, de ha meg akartam volna fogalmazni a kapcsolatokhoz való viszonyomat, én is szinte szóról-szóra ugyanezt írtam volna. Szerintem is kihasználás lenne, így nem egészséges máshoz hozzáállni. De az egy ártalmatlan és barátságos cél, ha mondjuk azt tűzöd ki magad elé, hogy legalább szinten tartod magad, amit meglátván, ha esetleg sült galambként belerepül a szádba valaki, akivel megláthatjátok egymásban az értékeket; ne fogja rögtön menekülőre... 😀 Aztán ha valaki igazán megmozgat, úgyis elkezdődik a robbanásszerű átalakulás, mert van kiért ezt-azt csinálni, van kire figyelni, akarod, hogy számíthasson rád szb. Én is sok barátságot eltemettem már, és őszintén szólva még ez a szinten tartás sem sikerül, dehát csak pozitívan... 😀 Ma például eszembe jutott, hogy tejóég, mi lenne, ha valaki ebben a pillanatban ismerne meg személyesen. Katasztrófa. Aztán így sikerült ma megfésülködnöm. xD Nem szabad alábecsülni a kis lépéseket. 😀
A normális az relatív fogalom?
sziasztok. mi van akkor, ha magányosank érzem magam, de más mellett nem vagyok boldog? rosszban vagyok önmagammal, és tudom, ez a titok nyitja, de eddig a másik felek sem voltak teljes harmóniában önmagukkal..az a baj hogy úgy érzem, más tudna csak megbarátkoztatni magammal: megmutatni nekem a "jó" oldalamat, hogy kicsit elfogadjam magam (természetesen változtatni akarok a rossz szokásaimon, de ha mindent ki akarok dobni és átalakítani, nem tudok honnan nekikezdeni..). de így kihasználásnak érzem az egészet, és ha valaki közelebb akar kerülni, ellököm, hogy ne bánthassam. igazából még nem éreztem más mellett szabadnak magam (állandó megfelelési kényszert érzek, akár "kell", akár nem), és emiatt boldognak sem. csak egyedül voltak meg ezek (ez nem azt jelenti, hogy magamnak megfelelek), és ez félelemmel tölt el..sok barátságom is ráment erre..nincs bajom az egyedülléttel, mert kell és szükséges, én a magánytól félek. mert ugyebár az ember társas lény..a kihasználástól való félelem miatt az eddigi kötődéseket is kezdtem lefejteni, újakat meg nem is tudok és/vagy megintcsak félek kialakítani..valakinek van ötlete, honnan lehetne elkezdeni dolgozni ezen?
köszönöm a választ. most úgy néz ki marad a távolság. Nem erőltetem. De igy gondoltam én is hogy olykor kedves üzenetben érdeklődöm és kíánok szép napot, többet úgy érzem jelenleg nem tehetek mert elrisztani sem akarnám. Így legalább tudja majd hogy számíthat rám mindettől függetlenül. Talán az idő segít.Mégegyszer köszönöm.
Szia semen18,
ha dühös vagy rá, az normális, de inkább csak úgy közöld vele szerintem, hogy nyugodt hangon elmondod, hogy néha nagyon dühösnek és tehetetlennek érzed magad ebben a helyzetben.
Ilyen messziről nehéz okosat mondani, de ha kedvesen kérdezgeted, hogy mi van vele, mit érez, és türelmesen kivárod, míg elmondja, azzal nagyon nem lőhetsz mellé, és talán kiderül, hogy mi van vele.
Elképzelhető, hogy ha ez egy konkrét lányhoz fűződő probléma, és nem valami ismétlődő dolog a TE életedben, akkor NEKI vannak speciális érzései és érzékenységei, és azokat kéne megérteni.
és hgy lehet az ilyen helyzetet kezelni. Bevallom sokszor dühös vagyok hiszen tehetlennek érzi magát az ember és minden szo vagy tett hasztalan lenne. viszont nem akarom megbántani elhagyni se, viszont nem tudom mivel segithetnék, mivel lehetnék megértőbb és mire vágyhat ilyenkor tőlem.
igen ez egy konkrét lány most, de volt egy kapcsolatom ami minde előjel nélkül megfordlt. minden sép és jo aztán a rideg eutasítás. Kaptam mindent a fejemre, aztán kiderült nem olyan vagyok azért ailyenek ő gondol. kicsit jobban küzdöttem irogattam és kerestem hogy beszéljük meg. talűn kissé átestem akkor a tuloldalra, de észbe kaptam hgy nem a tulajdonom ha nem akar velem lenni sajnálom nem bzonygatom tovább. bevallom utánna bizalmatlanná is váltam és nem szeretek bele mindenkibe. és ez most is igy volt nem éreznék iránta igy ha ő sem adott volna jeleket vagy viszonzást és mindazt amit átéltünk együtt. a hirtelen változás amit nem értek. és ezzel mit lehet tenni. mert szeretem de tudom ha rámenős vagyok azzal elrisztanám, és nyomuásnak veszi az apróságokat is, viszont azt se szeretném hogy azt érezze nem tennék meg érte már semmit. szoval tényleg két szék között érzem magam.
a kapcsolatunkban a sexel sem volt probléma. És mivel csalódtam már eleget tudtam hogy nem csapok a dolgok közepébe. Ezért se voltam akaratos, és nem éreztem hogy nyomulás lenne sem az én sem az ő részéről. szerettem kikérni a vélemyényét is, szívesen meghallgattam ha kellett, nem próbáltam megoldani az életét és istenként feltünni előtte. azt adtam ami vagyok tetszett neki, néha megkérdezte miért vagayok vele ha ilyen joképűvagyok lehetnék mással is. erre csak azt tudtam mondani engem nem mások érdekelnek hanem veled szeretnék lenni mert veled érzem jól magam. mindig kimutattam hogy bizhat bennem és mellette vagyok. én is elfogadom hogy vannak hibái ahogy nekem is biztos és megértettem azokat. szóval mindenról beszélgettünk, mindent megbeszéltünk em voltak titikok. nem volt baj a sexel sem, gyerekek is elfogadták sőt örültek neki hogy együtt vagyunk. próbálok az ő fejével gondolkodni hogy megtalljam a hibát a megoldást, mert hibáztahtok én is tudom. átrágtam ezerszer a fejembe elfogultság nélkül. és nem tudok rájönni mi volt a hiba mi romlott el egyik naprol a másikra. hiszen egyik nap nevetünk mosolygunk tervekről beszélünk a másik nap hirtelen egy elhidegülés jön és magyarázatok meg problémák mögé bujások. ezeket mint mondtam megértettem elfogadtam hzsen mindenkinek van rossz napja,lelki bajok stb de ettől nem lököm el magamtól azt az embert akire tudom számithatok és mosolyot csal az arcomra és tegnap még elmonda neki a legféltettebb titkait.
Szia semen18!
Minden kapcsolatodban ez történik, vagy ez egy konkrét lány, aki elutasított?
Sajnos az ember nem tudja magáról, hogy milyen (a másik szemével nézve), tehát lehet, hogy azt érzed, hogy te nem nyomulsz, de másoknak, különösen aki érzékeny, mégis így tűnik.
Az is lehet, hogy olyan lányt (lányokat) választottál, akik húzódoznak a szexuális kapcsolattól (ha jól értem, hogy erről van szó). Van olyan, hogy az ember következetesen olyan párt néz ki magának, aki nem való neki. Ilyenkor célszerű változtatni azon, hogy kit szemelsz ki, illetve alaposan gondolkodni rajta,hogy ő milyen is, mielőtt megpróbálsz szoros/szexuális kapcsolatra lépni.
és ami fontos hogy szeretem.
fogalmam sincs mit mondhatnék neki. hogy kezdjek bele. van e értelme. eleget bizonyítottam ugy érzem de nekem jol esett. és tennék is érte, főleg hogy láttam ettől ő is boldog volt mindig. de most nem látom mi a helyes hogy se ne bántsam se ne veszítsem el és nem fogom zaklatni se mert annak nem látom értelmét. szeretnék vele lenni s ő sem erre a magányra vágyik nem igy ismerem. és ami eddig jo volt miért vált kellemetlenné. odahuzott magához hogy öleljem át,(persze magamtol is megöleltem ) ha dolgom volt munka mindig mondta kár hogy mennem kell mert jo velem, volt hogy inkább lemondtam miatta egy két programot. sztem ez se nyomulás. mondta írjak hivjam persze ezekre sem kellett figelmeztetni mert megtettem magamtól is. mindig volt valami közös program együtt és gyerekekkel( a gyerekek nem közösek). költözés, komolyabb tervek, család is megkedvelt. karácsony is együtt stb stb stb. szóval friss a dolog ez a szakadék, és tanácstalan vagyok.
vagy mi számít nyomulásnak ?
sziasztok. 31 éves férfi vagyok. Gondolom írok egy pár sort. Hogy mről nem is tudom mert olykor zavar van bennem. volt pár kapcsolatom ami több is volt illetve lehette volna. a közepébe vágva nincs gondom a kapcsolatteremtéssel, sőt minden nagyon jó. Nem vagyok nyomulosszeretek viccelni és megnevettetni a másikat. Tiszteletben tartom az ő életét és az enyimét is. Szívesen segitek és töltöm velük az időt. Mindaddig a pontig minden szuper és semmi probléma sincs ameddig bennem is elkezdenek erősödni az érzések. És intha varázsütésre ezt megérezné a partner és szinte menekül és távolodik. Pedig semmivel sem vagyok másabb mint előtte. Egyik nap szeret jol érzi maagát vágyik rám stb, másnap meg mintha valami idegen lennék. Ez normlis hogy rosszul esik és megértő is vagyok hiszen nem kötelező velem lenni ha nem akarnak. De minden tettem és szavaim ezek után mintha égnagyobb bántást és távolságot eredményezne. Nem léptem át a zaklatás határát csupán virágszál kedves levél és szavak ölelés. ami eddig jo volt mind rossz lett. nincs haarmadik fél a dologban. szóval nem tudom hgy én várok el sokat aazzal hogy alap dolgokat teszek meg másokért és amikor kezdenek komolyodni a dolgok ezek mégis nyomulásként vágják a fejemhez. pedig nics ilyen. van tér és idő is hagyva. köszi
.
Nem is engedtem el igazán, még nem, azt várom, hogy egy nap felkelek és megint minden olyan lesz mint 3 napja. Mert mindig ez van, csak nem bírom megszokni!!! :S
De remélem elmúlik majd a korral 😀
Remélem, nem veszed tolakodásnak, de azt hiszem, hogy mivel fiatal vagy, a lobbanékonyság nem teljesen abnormális -- az ember kamaszként "kipróbál" egy érzelmet egy potenciális másikkal szemben magában, aztán ellobban, ha nem tartja fenn valami.
Szóval ez a dolog változhat majd nálad az életkorral.
Az ilyen gyorsan elmúló fellobbanás némileg hasonlít a borderek villámgyorsan változó érzelmeire, de egy border általában egy személyre összpontosít, és hosszabb időn át nem "ereszti" -- rávetíti az összes pozitív és negatív vágyait és félelmeit.
Esély mindig van. Kicsit kevésbé szabadna belezuhanni az érzésbe, de hát ez (is) a borderline.
És van esély, hogy ez megváltozik? Nem akarom, hogy mindennek ilyen hamar vége legyen...
Az, az.
Azt hiszem ez a legjobb topik a kérdéseimnek
Bele lehet fáradni a szeretetbe? Lehet hogy egy hét alatt létrejöjjön ÉS elmúljon egy érzés? Ez border tünet?
"Istenfelfogásod kérdése" - szóval isten az amit én gondolok. Ez igazán létezőnek és konkrétnak hangzik...
Felőlem beszélgethetünk órákig, most nagyon elememben vagyok.
Szerintem meg nem :DD
szerintem mindenhez illene hozzátennetek, hogy "szerintem..." 🙂 ezeket ugyanis senki sem tudhatja, legfeljebb tudni véli... szerintem 🙂
Én amikor istenre próbáltam fókuszálni, valaki kölcsönvette a testemet, majd vissza adta és megint ott voltam ahonnan elindultam.
Ha mindenben ott van, akkor mindig vele vagy.
Nekem a lét egy olyan dolog, amiben osztozom másokkal. A testemet mintha kölcsöbe kaptam volna, de az agyamat nem.
(Ó basszus, de bölcsész hangulatban vagyok ha túl giccses szóljon rám valaki.... )
kedves Dióhéjban nem gondolkoztál még azon, hogy ha kénytelen vagy agyilag rá fokúszálni ahhoz, hogy megtaláld az istent, akkor az út végén csak magadat fogod találni?
Van egy ismerősöm, aki azt vallja, istent nem kell keresni, mert minden ő. Persze ez vonatkozik a világ összes kitalált vagy elképzelt istenére.
Nekem tipikus istenvallásom nincsen, idealizmusom van.
Hogy jön ez ide? Azt hiszed anyagiakra várok?
isten közelsége nem különleges, mert isten jó esetbe mindehol ott van, az egész univerzum isten a benne lévő legkissebb részig. istennel nem kell találkozni, mert isten hasában élsz, mindenhol van ahol te vagy vagy nem vagy.