Szociális fóbia
Sziasztok ismét!!! 🙂
Akik már egy ideje itt vannak, azok ismernek. Én vagyok az a srác, aki kb. félévente ír valamit ide, ha változás történt.
Néhány dolog magamról, akik most járnak itt először:
Én is szocfóbiával küzdök, akárcsak ti. 18 éves vagyok, még gimnazista. Az egyik szocfóbiámat októberben kezdtem kezelni (emberek előtti előadás - lámpaláz, leblokkolás), ehhez a dokihoz már több, mint egy éve járok. (2015.nov. 5) Nincs gyógyszerezés, saját akaraterőmből dolgozom és motivációból. [Dokim se gyógyszerezős fajta] Több okból is járok hozzá, a dolgaim 98%-át már megoldottuk.
Csakhogy lássátok, hogy gyógyszerezés nélkül puszta akaraterővel meddig lehet eljutni: Téli szünet előtt három darab előadást is csináltam az osztályom előtt (30 fő), és mindegyiket sikeresen megtettem. Ötöst kaptam az összesre, ráadásul a szocfóbiámat is legyőztem egy életre. 🙂 Októberben egyáltalán nem ment még (!), ki is derült, hogy önbizalomhiány miatt nem megy. Miután erre rájöttünk, ez történt ---> november elején már tudtam úgy felelni, hogy csak a helyemről felálltam és úgy, decemberben meg már ki is tudtam állni, és nem fagytam le, úgy beszéltem, mintha sohase lett volna fóbiám.
A Paruresis fóbiámmal is haladtam (nyilvános vécézéstől való félelem): Még mindig kabinban csinálom, de már egyre jobban megy. Meg kell említenem a sztori előtt, hogy már egy ideje nem voltam fóbiázni, múltkor meg voltam a barátaimmal inni egy kocsmába, és tudjátok, hogy az alkohol mennyire meghajtja az embert.
Úgy mentem vécére, hogy ugye a kabin nem zárható sosem kocsmákban, ráadásul a vécé eléggé kicsi is volt, meg kintről is szűrődtek be hangok (akik ilyen fóbiásak, azok tudják, hogy már ez is mennyire frusztráló), és tök jól ment. Négyszer voltam, és mind a négyszer 1-2 mp-es várakozás után ment, mondhatjuk, hogy automatikusan.
Azért akartam megosztani veletek, hogy motiváljak mindenkit, aki nem gyógyszeres, hogy így is lehet csinálni, és így is nagyon sokáig el lehet jutni. Tudom, hogy vannak akiknek ténylegesen kell a gyógyszeres kezelés, de ha nem muszáj, akkor tegyétek önerőből, sokkal nagyobb büszkeség lesz, ha legyőzitek, és nem lesztek gyógyszerfüggők meg ilyenek. 🙂 Nagyon szeretném, ha tudnátok, hogy mindenkinek szorítok, hogy legyőzze a fóbiáját, és ha van kérdés, akkor nyugodtan lehet írni nekem privátba akár, vagy ahogy akarjátok.
Sok sikert mindenkinek, és írok legközelebb is, ha lesz változás!! 🙂
Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, és Fóbiamentes Boldog Új Évet! 😀
Kedves András és Szerelmes Hercegnő!
Köszönöm a segítségeteket. Nem tudom,de nekem valahogy ez nehezen megy. Mindig arra gondolok, ha megmondom ,hogy milyen problémám van, akkor bolondnak tartanak. Az emberek többsége nem fogadja el ,ha valaki más vagy van valami gondja. Hallottam már vissza, hogy idegbetegnek hívtak vagy dilisnek,mert szoc. fóbom van. Nagyon cikinek érzem, ha ezt fel kell vállalnom. Utána velük kell tovább dolgoznom és mindig azt látom a szemükben ,hogy mit gondolnak rólam. Számomra ők nem fontosak úgy, mint pl a családom, de akkor sem tudom kikapcsolni ezeket a gondolatokat. Inkább menekülök ezektől a helyzetektől, ami nem jó, mert nem lehet mindig elbújni. Nem tudom, hogy jobb lesz-e valaha a helyzet. Most azt érzem, hogy nem bírok részt venni az ilyen kis "csapat építéseken"
Kedves Krisztina 1989!
Én is,és nyilván minden szocfóbos teljesen érti,amit írsz.
47 éves férfiként ugyanezek a tünetek vannak nálam is,amikor munkahelyen valami gyűlés,vagy nagyon szociális helyzet van.Nagyon nagyon rossz ez a pánik,és a lefagyástól való félelem.
Én is pont azon gondolkozom,hogy mit lehetne tennem,hogy ne kelljen ilyen helyzetekbe kerülnöm.
Kb.másfél éve romlott az állapotom egy fokkal,ami annyit jelent,hogy nagyon sokszor kényszergondolataim vannak,előre vetítek gondolatban egy szitut,és már attól beugrik a gyomorideg.
Jártam pszichológusnál,nem használt,pszichiáter írt fel gyógyszert,de arra meg nemigen akarok rászokni,úgy hogy én sem tudom,mi lenne a megoldás.
Amit írt az előző Hozzászóló,lehet hogy tényleg az lenne a megoldás neked is,nekem is ,és sok szocfóbosnak,mégpedig az,hogy a munkahelyi vezetővel(vezetőkkel) megbeszélni ezt a problémát.Én is pont ezen gondolkozom egy ideje.
Leírom őszintén,hogy nekem van mindig egy kis Rivotrilom,de a gyengébb,és csak vész esetére.Az valamelyest enyhíti a pánikot,de igazából 20-30 perc után hat,tehát nem úgy van,hogy hírtelen szitunál tudja az ember alkalmazni,és ráadásul nekem elég gyengén hat,viszont ha többet vesz be az ember,akkor az meg is látszik,és balhé lehet belőle,illetve nagyon rá lehet szokni.
Úgy hogy visszatérve:én is a felé hajlok,hogy tudatni kellene ezt a betegséget a munkahelyen az illetékessel.
Te is próbáld meg ezt tenni,és akkor talán jobb lesz a hangulatod,és nyugodtabb leszel.
Nem nagyon tudok én sem jobbat kitalálni.
Üdv.
András
Szia Kedved Krisztina,
Szerintem nyugodtan mond el a szervezőknek vagy akik erre köteleznek Titeket, hogy neked mi a problémád, biztosan megértenék, hiszen ők is emberek 🙂
Szeretettel: Szerelmes Hercegnő
Sziasztok!
Tanàcsot szeretnèk kèrni tőletek. Szociàlis fóbiàm van màr igen hosszú ideje. Az egèsz èletemre hatàssal van. Azt szeretnèm kèrdezni,hogy ti mit tennètek akkor,ha pl dràma ès egyèb játèkok vannak a munkahelyen ès nem tudnàtok rèszt venni rajta,mert annyira szorongtok,viszont kötelező ès mindenki jàtszik. Nem mondhatom el ott mindenki szeme làttàra,hogy mièrt nem akarom. Nem èrtenének meg és bolondnak nèznének. Kèrlek ìrjatok! Köszi
Szia András!
Én nem sokáig szedtem Rivotrilt, de úgy tudom, hogy nagyon hamar hozzá lehet szokni, állítólag a legaddiktívabb szorongáscsökkentő.
Viszont elég hamar nem is nyújtja azt a kellő "biztonságérzetet", mint az elején.
Én azt hiszem már egy pár hét után nem éreztem annyira a hatását.
Viszont amikor éreztem akkor tényleg, szinte magabiztosságot kölcsönzött.
Szóval járj utána azért szerintem több oldalról és alaposan, mielőtt elkezdenéd szedni.
Ezen az oldalon is van Rivotril-blog úgymond.
Persze vannak más szorongáscsökkentők is, de legjobb lenne anélkül kezelni ezeket a helyzeteket, pl. van szorongáscsoport is Budapesten azt olvastam itt ezen az oldalon, szóval én inkább terápiapárti vagyok.
Én is ilyen emberek közt dolgozom, én nő vagyok és csak férfiakkal dolgozom, de már valamelyest megtanultam kezelni a helyzetet.
Egyszerűen vagy nevetek, ha vicceseket mondanak, vagy elkönyvelem annak, hogy "gyökerek.".
Mondjuk nálunk elég nagy a körforgás, sokan megfordulnak és szoktam találni szövetségeseket, vagy sorstársakat.
Ha minden más jó a munkahelyen, akkor én nem mennék csak emiatt más munkahelyre.
Ez tényleg ott lesz az életedben végig valószínűleg, amíg egy kicsit is meg nem tanulod kezelni.
Viszont ha már tényleg annyira rosszul vagy tőle, akkor érdemesebb valóban körülnézni és olyan munkahelyre menni, ha van rá lehetőséged, ahol előtte megnézed, hogy kik dolgoznak és azért ennyire ne legyenek már igénytelenek.
Az én társaságom egy-két fokkal jobb lehet, de még ez is elég durva környezet, főleg egy nő számára.
Viszont én az ellenkezőjét sem bírom, ahol annyira nagyon kell viselkedni.
Itt jobban lehetek én is akár nyersen őszinte, ez is megszabadíthat a szorongásaimtól.
Ha már ők ilyenek, akkor nyugodtan megmondogathatsz is nekik, bár óvatosan, nehogy utána kiborulj, ha utána visszatámadnak. Én jártam így sajnos és nyilván ők "győztek".
Szóval nekem ott a csoportterápia és ez ad egy támogató hátteret, emiatt sikerült kicsit jobban elviselnem.
Egy másik közösség, ahol elfogadnak és szeretnek úgy, ahogy vagy, az tudja ellensúlyozni ezt a problémát és én is elfogadóbb vagyok ezáltal a munkahelyemen.
Azt nem szeretik, ha megérzik, hogy lenézem őket.
Lehetek más, mint ők, de elfogadó és kedves.
Talán ez a kulcsa az egésznek.
Ha nagyon jól csinálnám, akkor még tanulhatnának is tőlem, vagy felnézhetnének rám.
Idővel ez a célom.
Ja, de ezt megintcsak nem érezhetik rajtam, mert sértené az egójukat, vagy büszkeségüket.
Sok sikert és kitartást számodra!
Szerintem menni fog!
Szia András,
Én emlékszem rád, amikor betegállományba mentél, és hosszan ott is voltál.
Sajnos szerintem hiába mész új munkahelyre, mindenhol van egyszerű, bunkó ember, aki kikezdi a gyengébbet. Neked sem ez az első helyed. Ha itt a te kis saját világod, műhelyed nyugodt, a munkád szereted, akkor próbáld meg elviselni ezeket az emebreket, elfogadtatni magad velük, hogy te más vagy, nem ordenáré és nem vagy vevő ezekre a megnyilvánulásokra, hátha utána hozzád másképp állnak.
Ki írja fel a rivot neked? Pszichiáter? Én nem szedtem rivotrilt, de hallottam, hogy jó gyógyszer, de nagyon nehéz lejönni róla, ezt mielőtt elkezded szedni, tudatosítani kell magadban, hogy lehet egy egész élethosszig tartó gyógyszerszedés lesz belőle.
Sziasztok!
Hát már egy jó ideje nem írtam,bár nem hinném,hogy sokan emlékeznek rám.
Talán egy kicsit kiírom magamból az ismét gondot okozó szocfób problémámat,lehet jót tesz egy kis írás,illetve véleményt(eket) szeretnék.
Szóval kb.lassan egy éve elég erős szocfób jött rám,többször beleestem abba a baromi rossz "lefagyásos" szituba,ami végül is egy erős félelembe ment át bizonyos emberekkel szemben,ez főleg a munkahelyemen jött ki.El kellett mennem betegállományba,mert egyszerűen rettegtem bemenni,pedig imádtam egy időben oda járni.
Kb idén február március körül felkerestem pszichológust,illetve pszichiáterhez is kaptam beutalót.
A pszichológus egy aranyos fiatal nő volt,aki ugyan próbált segíteni,de végül eljöttem tőle,mert kb.100 ezernél tartottunk,és nemigen használt.
A pszichiáter felírt Rexetin 0.25 öst,az talán valamit ért,de aztán abbahagytam,mert egy másik helyre kerültem dolgozni,ahol sokkal jobban éreztem magam,kis túlzással azt is megjegyezhetném,hogy alig volt szocfób tünetem.
De sajnos végül ezen a helyen is kezdődnek a gondok,nem is kicsit.
Az egyik része a dolognak,amit le szeretnék írni,az a munkahelyi társaság,stílus,kollektíva.Van egy olyan érzésem,hogy ez is sokat ront a helyzetemen,és nem tudom,mitévő legyek:
Emberileg nagyon nagyok a szélsőségeim,mert (neveltetésemből kifolyólag) egy pedáns úri szokásokkal,illedelmességgel,precizitással megáldott ember lett belőlem,de iskolázottságomat tekintve szakmunkás vagyok,még érettségim sincs.(egyébként a már fiatalon jelentkező szorongásaim miatt nem tudtam tovább tanulni)
Szakmunkásként viszont nagyok sok területen dolgoztam,rengeteg a tapasztalatom,nagyon jó kézügysségem van,és becsületesen precízen dolgozom,mert szeretem is csinálni,egy erős alkotó ember vagyok,kifinomult,és rendkívüli precizitást igénylő munkát végzek.
Csak sajnos egy olyan helyen dolgozom,ahol általánosságban tombol a régi rendszer szelleme,és a hozzá tartozó emberi réteg.Itt jön a bibi:
Nem szeretném ezeket a Kollégákat sértő szavakkal illetni,csak finoman jegyezném meg a kategóriát:a primitív melós réteg.
Alapban az a helyzet,hogy (szerencsére) nekem van egy külön műhelyem,ahol dolgozom,nagyon klasszul fel van szerelve,és imádok ott bent tevékenykedni.Szoktam pluszmunkát is vállalni,kocsival járok be (18 éves Skoda felicia),és nem szoktam sokat együtt lenni a Kollégáimmal,csak reggel eligazításkor,és kajaidőben.Ők viszont a régi rendszerhez híven csoszognak jobbra balra,kávészünet,cigiszünet,és a nyavajgás,meg a hőbörgés megy egész nap,meg az elvárás,hogy mi jár nekik...fütyürésznek,énekelnek,témájuk mindig az igénytelen szex,a zabálnivaló,egymást überelik,hogy ki a lazább,egy részük koszos,fogatlan,büdös,és tök gusztustalan enni velük egy helyiségben.Beleugatnak olyanokba,hogy a másik mit eszik,miért eszi,stb.Namost én nem ilyen vagyok,és ezt ők érzik,előző helyemen is biztos ez volt a gond.
Én meg azt érzem,hogy szépen lassan be be szólogatnak,és ki akarnak közösíteni,mert nem azonosulok velük.Nem olyan nagy a baj,de ahhoz épp elég,hogy megint meginogjon a magabiztosságom,és egyre jobban nem tudok inprovizálni a kóstolgatásokra,zavarba jövök,mert én képtelen vagyok gátlástalanul beugatni ,vagy visszaugatni másoknak,nem vagyok rááálva,rákészülve,stb.Nagyon a kínos,tipikus szocfóbos lefagyás határán kezdek lenni megint,és a munkahelyemen kezdek félelemben lenni,hogy mikor kerülök egy lámpalázas szituba.
Sajnos úgy látom,hogy ez a réteg "eltiporja" az igényes precíz embert.eljutottam oda,hogy nézek valami más munkalehetőséget,mert egyszerűen nem birok ezzel a réteggel azonosulni.
Szokszor arra gondolok,bár én is egy ilyen laza hónaljszagú hülye lennék,nem lenne semmi gondom.
A dolog másik része,hogy van a családban egy orvos,aki szokott adni nekem rendesen hivatalosan Rivotrilt 0.5 mg-osat.Sokáig elég,mert csak a rossz helyzetekre tartalékolom,itthon is van belőle,és a műhelyben a szerszámosszekrényben eldugva.Tegnap (pénteken) reggeli közben megint volt valami beszólás,amivel megint tele lett a hócipőm,és megint pánikos hangulat jött rám,majd délelőtt bevettem egy szem Rivotrilt,és kb 20 perc múlva megkönnyebbültem,a végén pedig még egész jól el is tudtam dumálgatni néhány Kollégával,és végül is egész jó napom lett.
Megjegyezném,hogy nem elkábított a Rivotril,hanem éppen a normális kerékvágásba vezetett vissza.
Nem vagyok semmire rászokva,még a cigarettát is abbahagytam 4 éve,de viszont mivel ahány orvos,annyiféle javaslat,annyiféle gyógyszer,pszichológusban nem nagyon hiszek,és nincs is rá pénzem,Ezen a Rivotrilon gondolkozom,hogy mi lenne egy nagyon alap adagot szedni,ha ez használ?
Ez egy kérdés felétek,kinek mi a tapasztalata erről,vagy milyen tanácsot tud adni?
Egy jómegjelenésű rendes ember vagyok,hobbim van,szép lakásom,Fiamnak is rendben vannak az életének alapjai,szóval úgy nincs nagy gondom,csak ez a szocfóbos lámpalázas félelem.Ez utóbbinak nagyrészét úgy érzem,hogy ezek a szabadszájó melóskollégák váltják ki,és "tiponak" el,ahogy írtam...
Sajnálnám a munkakörömet,meg a műhelyt ott hagyni,de lehet,hogy el kell jönnöm,és váltani kell.
Ha valakit ezzel a melósos,meg egyéb jelzővel megbántottam,bocs,de nem tudtam máshogy körülírni a témát.
Ti hogy látjátok a helyzetemet?
Köszönöm az elolvasást,és az esetleges hozzászólásokat!
Üdv.,András
Szia Airin! A fóbiákat általában kognitív-viselkedéses terápiával gyógyítják, és nem kell feltétlenül gyógyszert szedni. Ki lehet gyógyulni -- mindenképpen javaslom, hogy menj el dokihoz!
Sziasztok!
Én új vagyok és sajnos nekem is van szociális fóbiám meg emetofóbiám is. Sokszor nagyon nehezen élem meg,ha szerepelni kell más előtt vagy,ha meg is kell szólalni.Pánik szerű tüneteket mutatok.Félek az emberek között, a buszon, dolgozni se merek nagyon. Én azt szeretném tőletek kérdezni,hogy a pszichiáter mennyire tud ebben segíteni? Már nagyon nehezen viselem el a napjaim most legfőképp a hányástól való félelmem miatt. Bevallom félek az orvsotól,hogy esetleg a gyógyszerekre rászoknék vagy rosszabbat csinálnék ezzel 🙁 fogalmam nincs mit tegyek. Mik a tapasztalatok? Pszichológusra nincs pénzem,de elvileg ingyenesre belehet kerülni a kórházi pszichiáteren keresztül.
Köszi mindenkinek! 🙂 Alig várom, hogy újra írjak 😉 😀
Kösz, Tomneto, hogy beszámoltál a fejleményekről! Gratulálok és őszintén hiszem, hogy ha egyszer megtört a jég, akkor tudsz majd haladni. Klassz vagy!
.
Idézet tőle: TomnetoSziasztok, ismét én!
Eddig azért nem jelentkeztem, mert a szocfóbiám kapcsán nem volt változás, de! most van. Na, szóval az a nagy harci helyzet, hogy a szégyenlős hólyag szindrómám (vagy minek is nevezik ezt?) kezd megtörni, és már önbizalmam is jobb ilyen téren pl. merek inni vizet vagy bármit ami folyadék, ha vendégségben vagyok, ezt mondjuk régen nem mertem megtenni, valamint a vizelés is egyre jobban megy nyilvános helyen, mondjuk már úgy is, ha vannak bent többen, és nem kell annyira. (De hát ez a lényeg jelenleg, nem kell, hogy teli hólyaggal menjen, amikor x ember bent van, aztán majd gondolom nehezítődik a dolog :D)
Az emberek előtti beszéd (pl. suliban prezentáció) még nem megy annyira, de egyenlőre egy dologra akarok koncentrálni, meg a suli amúgy is odébb van még
Amúgy aug. 5-én leszek 9 hónapja terápián, bár a fóbiáimmal kapcsolatos harcot "csak" februárban kezdtük el, mert január végén derült ki, hogy nekem ilyenjeim vannak 😀 Szóval kíváncsian várom a folytatást, és mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok a fóbiájuk legyőzéséhez!! 😀 (Ja, és nem szedek semmilyen nyugtatót vagy bármi gyógyszert)
Nagyon drukkolok mindenkinek! 🙂
Gratula, csak így tovább! 🙂
Sziasztok, ismét én!
Eddig azért nem jelentkeztem, mert a szocfóbiám kapcsán nem volt változás, de! most van. Na, szóval az a nagy harci helyzet, hogy a szégyenlős hólyag szindrómám (vagy minek is nevezik ezt?) kezd megtörni, és már önbizalmam is jobb ilyen téren pl. merek inni vizet vagy bármit ami folyadék, ha vendégségben vagyok, ezt mondjuk régen nem mertem megtenni, valamint a vizelés is egyre jobban megy nyilvános helyen, mondjuk már úgy is, ha vannak bent többen, és nem kell annyira. (De hát ez a lényeg jelenleg, nem kell, hogy teli hólyaggal menjen, amikor x ember bent van, aztán majd gondolom nehezítődik a dolog :D)
Az emberek előtti beszéd (pl. suliban prezentáció) még nem megy annyira, de egyenlőre egy dologra akarok koncentrálni, meg a suli amúgy is odébb van még 
Amúgy aug. 5-én leszek 9 hónapja terápián, bár a fóbiáimmal kapcsolatos harcot "csak" februárban kezdtük el, mert január végén derült ki, hogy nekem ilyenjeim vannak 😀 Szóval kíváncsian várom a folytatást, és mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok a fóbiájuk legyőzéséhez!! 😀 (Ja, és nem szedek semmilyen nyugtatót vagy bármi gyógyszert)
Nagyon drukkolok mindenkinek! 🙂
Ha hazaköltözünk, akkor lesz rá lehetőségem, itt most nincs, de már nem tart olyan sokáig, hogy kint maradjunk.
Szia layuda! Nincs lehetőséged elmenni egy terapeutához? Ha esetleg nincs, akkor online megpróbálnád?
Az kemény, valami szakember nem tudna segíteni? Meg kéne próbáld. Ilyen állapotban miből tudsz megélni?
Tartanak, felerősödtek, kibővültek. Annyira kerülöm azt, hogy emberek vegyenek körül, hogy beszélnem kelljen valakivel, hogy teljesen bezárkóztam, csak otthon érzem magam biztonságban. Semmit nem vagyok képes normálisan megoldani, ha valaki van körülöttem, annyira feszélyez mások jelenléte, hogy képtelen vagyok megcsinálni a dolgomat, biztos, hogy elrontom, elbénázom.
És te most hogy állsz? Még mindég tartanak azok a tünetek, amik akkor?
Oh, köszi, de én már kinőttem az iskolás korból, 35 vagyok, csak úgy felvetettem ezt a kérdést. 
Hát, nem tudom, rosszabb-e, ha tudják mások, mert én pl úgy éltem meg iskolás koromban, hogy senki nem tudta, de még a tanárok sem ismerték fel és ami a viselkedésem, megnyilvánulásom mögött volt, azt ők félreértelmezték, nem tudták a valódi okokat, ők láttak valamit, és nem az jött le nekik rólam, ami a valóság. Pl a társaim azt gondolták, hogy magamnak való vagyok, mert nem barátkozok nagyon senkivel, a tanárok előtt se jött le a valódi tudásom, mert jelentkezni nem mertem, feleléskor nem jól teljesítettem. Lehet, ha tudták volna, akkor empatikusabban álltak volna hozzám és másként ítéltek volna meg.
Szerintem simán kaphatnál felmentést, ha pl viszel egy hivatalosnak tűnő pszichológiai jelentést a pszichológusodtól, vagy csak meg mondod hívja fel az osztályfőnökdöd, iskola igazgatót és mesélje el a dolgokat.
De a kérdés inkább az, hogy egy szocfóbosnak miért lenne az jó, ha az egész világ tudja róla ezt? 🙂 Szerintem inkább ez a rémálma. Pláne iskolai körülmények között, rendesen ki lenne rekesztve a többiek által, meg csúfolva.
Az egyik alapvető ferde gondolat ilyenkor a fejekben, hogy mindenki furcsán néz rá, bárki megbánthatja állandóan készenlétben kell legyen. Na hát ha tudnák hogy ő szocfóbos az iskolában, akkor ez nem lenne ferde gondolat, hanem valóság:)
Azon gondolkodtam, hogy ha pl a diszgráfiások kaphatnak felmentést bizonyos dolgok alól, akkor a szocfóbosok miért nem kaphatnak szóbeli felelés alól, miért nem adhatnak számot a tudásukról írásban? Én pl mindig sokkal rosszabbul teljesítettem szóbeli feleléskor, mint írásbeli dolgozatoknál, pedig nem tudtam kevésbé az anyagot és ezzel szerintem minden szocfóbos így van.
Igazából mindenki fél tőle. Teljesen kiszámíthatatlan. Nagyon magasra teszi a lécet, nagyon sokat vár el, soha semmi nem elég jó neki. Én úgy érzem, velem különösen szigorú. Folyton hozzátesz valamit a mondandómhoz vagy kijavít vagy belekérdez és akkor nálam teljes fagyás.... mivel a lehető legjobban szeretnék neki választ adni a kérdésére és majdnem, hogy a lehetetlent próbálom teljesíteni. De mégis próbálom ezt véghezvinni.
Kérdez és mindjárt az jut eszembe, hogy "úgyse lesz jó, amit válaszolok" és igazából tényleg lefagy az agyam, szinte mindent elfelejtek, és csak arra koncentrálok, hogy úgyse lesz jó.... áhh.
Ő valahogy ragaszkodik a szabályokhoz, nem fogják meg ezek a "lelki dolgok", hogy izgulok...neki a kézzel fogható dolgok számítanak. Ő szerintem arra gondol, ha tanultam úgyis tudni fogom.
Milyen ez a tanár? Normális tanárnak el lehet mondani, hogy "ne haragudjon, nagyon izgulok". Én mindig meg szoktam kérdezni a vizsgázót, és próbálom mondani neki, hogy semmi baj nincs, ne izguljon, arra vagyok kíváncsi, amit tud.
Egy fél rivó nem árt egyébként.
Szerintem lehet simán bevenni egy kicsit. Meg még ha ott is vagy lehet egy kis flaska a zsebedben:)
az alkohol érződik. meg lehet, hogy autóval megyek, szóval az majdnem teljesen kizárva. lehet h előző éjszaka veszek be rivóból kicsit többet, és akkor hátha... még ez jutott eszembe.
A szorongás bénít inkább.Esetleg egy kis vörösbor?Jó szak,el lehet vele helyezkedni
az biztos!
szociális munkásnak készülök. 🙂
hm. 😀 nem rossz."esélytelenek nyugalma" 🙂
csak nagyon félek h tompít a rivo.... de nem látok más esélyt, különben tényleg teljesen lefagyok azelőtt a tanár előtt..... meg amúgy is stresszelek az ilyesmiken, nem hogy előtte... 🙁 🙂
Miből záróvizsgázol?Egy pici rivo nem árt,de ha eleve azt hiszik,hogy úgysem tudsz semmit,az esélytelenek nyugalmával menj.Az mindig bejön,s jól fogsz teljesíteni.
Halihó!
Éppen a záróvizsgámra készülök, már csak kevesebb mint egy hét van, szakdoga védés....tétel húzás..... enyhe kifejezés lenne ha azt mondanám izgulok. Borzalmasan félek, arra gondoltam h előtte rivotrilozok, hogy ne izguljam túl magam. hozzászólás?
az a baj, hogy végig arra koncentrálok, hogy biztos azt gondolják hülye vagyok, nem vagyok elég jó, nem leszek jó szakember stb stb és baromira meg akarok felelni, de szinte lehetetlen, ugyanis utál a tanár aki vizsgáztatni fog. Biztos vagyok benne, hogy hülyeséget fogok mondani, nem lesz elég, nem lesz elég jó. Ilyenkor nálam még a dadogás is "szóba jön".
Hogy védjem ki ezeket? rettegek.
András!Természetes,hogy abbahagytad,mert jobban érezted magad.Na,ezt sokan ,,eljátszottuk,,.Az ember nem szivesen szed gyógyszert.Nos,legalább van összehasonlítási alapod,milyen gyógyszerrel ill.anélkül élni.Nálad valszeg jobb egy stabil adag,igazán light-os amit szedsz.Seroxát néven szedtem a Rexetint a terhességem alatt.Ne félj tőle,ebben megerősíthetlek.Más gyógyszerre ezt nem mondanám.Letenni miért kellene?S ha váltotok egyszer,lassan,fokozatosan kell,semmi bajod nem lesz.
Sziasztok!
Nem tudok,ki emlékszim rám,Január február körül kezdődtek a szocfóbos gondjaim.
Aztán pszichiáter felírt Rexetint 20mg-ost,és Frontin 0.25 mg-ost,és elkezdtem járni pszichológushoz is.
Pszichológus,redes volt,meg azért ragadt rám egy két dolog,persze nem 2 fillér volt,10-12 alkalommal voltam nála,a végefelé,kb.1 hónapja abbahagytam a Rexetint,és a Frontinból is minimálisat szedtem be.
Pár napja megint szorongok,most még nem vészes,de félek rosszabb lesz,és megint jönnek a félelmek,"lefagyások".
Ma voltam 2 hónap után a pszichiáternél,elmondtam neki,hogy megint kezek nem jól lenni,ő jól leszúrt,hogy miért hagytam abba a gyógyszert!
Mondta még,hogy semmi sem kötelező,azt csinálok amit akarok,de a Rexetint nem kellett volna abbahagyni,a Frontint lehetett volna.A Rexetin fél év után fejti ki a teljes hatását.
Nos kérdezem én,hgy van e Valakinek itt Rexetin tapasztalata?Oké,most megint elkezdem szedni,akár évekig,de mi van akkor,ha majd abba kell hagyni?Vagy milyen mellékhatásai lehetnek?Félek,hogy valami baj lehet a gyógyszerelvonáskor,szóval nem tudom,mi legyen,mert sokan ellenzik az ilyen szereket.
20mg-os Rexetinről van szó.
Köszönöm,András
Szia moonlight!
Hasonló szituációban voltam. 🙁
Ne nyugtatózd túl magad, inkább az eszed vágjon. Aludd iki magad és amirit tudsz azt tudod. Tudom félelmetes, de szóbelin általában többet számít, hogy mindenhez hozzá tudsz szólni és mindenre hamar tudsz reagálni, minthogy már előre betanult tudást előtudj adni.
Én sok sikert kívánok és kérlek számolj be, hogy hogy ment, persze ha lesz kedved hozzá.
Tényleg király vagy, gratulálok! 🙂
Az is nagyon jó, hogy van olyan osztálytársad, aki tudja. Nagyon bátor vagy, hogy beavadtad! 🙂 Sokat segít mások lélekjelenléte és támogatása, látom neked is.
Talán az is tud segíteni, ha előtte direkt nem az előadásról beszélgettek, utána viszont megbeszélitek, hogyan élted meg. Valószínűleg visszajelez majd, hogy jobban ment, mint megélted, és belőled is kijöhet a frusztráció 🙂
Szép estét mindenkinek!
Köszönöm, szép hétvégét neked és mindenkinek! 🙂
Bocsánat, javítom: kettő emberrel tartottam ^^
Update: Ma volt a föcis prezis dolog. Három emberrel tartottam, én Kína népességéről beszéltem. Amíg vártam arra, hogy azt oszt.társam elmondja az ő részét, iszonyat hevesen vert a szívem, éreztem, ahogy lüktet, szóval nagyon nyugtalanító volt és félelmetes. Aztán ránéztem a velem néhány méterre ülő oszt.társamra, aki rám mosolyogott (tudja, hogy szoc.fóbiás vagyok), mire én visszamosolyogtam, és vettem néhány jó nagy lélegzetet, hogy megelőzzem a pánikrohamot. Egész szépen lenyugtattam magam, és amikor én következtem, még vettem egy nagy levegőt, és rizsáztam. Úgy mindenről, amiről tudtam. Néha elcsukott a hangom, de igyekeztem artikulálni, hogy ne tűnjön fel az idegességem senkinek. Nem figyeltem a többiekre, csak a tanárra. Néha félbeszakított, (bár ne aggódjatok, nem csak engem xD) akkor kérdezett, én válaszoltam, egész határozottan, mintha a remegés nem is lenne. 😀
Sajnos nem tudtuk befejezni, de az én részemet még el tudtam mondani, úgyhogy maximálisan büszke voltam magamra, kihoztam a legtöbbet, a 100%-ot.
Igazából előtte lévő órán pedig egy verset tanultunk, amit felmondhattunk órán (de még nem jegyre), és az nehezen ment, ott nem bírtam uralkodni magamon, és kapkodtam a levegőt. A föcis prezi azért ment ilyen jól (= nem kaptam rohamot), mert fontos volt nekem az, hogy miattam a többek ne szívjanak, tehát ne miattam legyen rossz az előadás.
Egyébként mindkét esetben utána még reszkettem, és vert a szívem elég hevesen, de utána megnyugodtam. 🙂
Köszönöm az erőt, amit küldtetek, velem volt!!!
Köszönöm szépen 🙂 🙂 Kelleni is fog!
Nekem volt olyan helyzetem, amikor fizikára csináltam prezentációt, és ugye előttem volt a lap, de elkezdtem dadogni meg remegni, és elég rémes lett a vége. Most pénteken is lesz egy prezim föciből, és eléggé tartok tőle. (34 fős az osztályunk)
Megpróbálom megfogadni a tanácsaidat, csak azt hiszem, nekem a papír sem segít. ^^
Hááát, Tomneto, nekem valahogy úgy működik a szorongásom, hogy sok gondot okoz előtte, de ha mondjuk egy előadásnak nekikezdek, közben megoldom valahogy. Persze sokat segít, hogy előttem van a szöveg. Meg nekem a szocfób kialakulásával párhuzamosan része volt az életemnek a színjátszás, ami így elég ambivalensen hangzik, de összefért. 😛 Szerettem szerepelni, csak nekiállni nehéz. Felelés, illetve most a szóbeli vizsgák, az más. Ha írhatunk előtte vázlatot, akkor -1 vagy 2 jeggyel megúszom, de ha nincs felkészülés, simán megbukok én is.
Az én módszerem kb a totális felkészülés. MINDENT tudni. Ha jófej a tanár, úgyis ki akar majd valamit húzni belőled. És a mindenből úgyis eszedbe jut majd valami. Illetve pár tanárom elég jófej volt ahoz, hogy úgy feleltessen, úgy feladatot adott az osztálynak, én meg a (mindig üres) első padban legyóntam neki az anyagot. Nekem ez segített némiképp.
Boltban ha csak lehet nem szólalok meg, de ha igen, az a módszerem, hogy szuper kedves vagyok. Illetve eleve úgy megyek be, hogy nagy mosoly, nagy köszönés. Ez simán megy, és mégis már egyfajta kommunikáció kezdés. Ezután kevésbé para kérni valamit. De ha reklamációm van, én is megkukulok, arra még nincs módszerem 😀
Mondjuk én elég jól elmanőverezek, már úgy értem kívülről olyan, mintha semmi bajom nem lenne, sőt, általában elég sokan vesznek körbe. Én kompenzációval rejtem el, hangos vagyok és "közkedvelt". Csak nagyon szomorú és magányos valójában 😛
Az intimitásra a gyógyír meg beszélni magadról. Sokat. Ez még nekem sem megy.. 🙂
Köszönöm, neked is szép estét, és szép hetet kívánok! 🙂
Huh, ez nagyon kemény. 🙁 Remélem hamarosan rendbe jössz! Csak jó híreket akarok hallani felőled! 😉
Szívesen, és örülök, hogy itt lehetek, mert nagyon megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. 🙂
Neked milyen szocfóbiád van, Holdfény? Hogyan küzdesz ellene?
Köszönöm, kedves Holdfény! :3
Nekem még a mások előtti beszéd nem megy. Pl. suliban kiselőadásnál vagy felelésnél leblokkolok. Töri jegyeim viccesek nagyon: 5,5,4,4,1 (felelés), 4,4. 😀 Oké, tudom, hogy nem vicces, és foglalkozni fogunk vele a dokival, csak most jó lenne, ha a mindennapi vécés problémám megszünne. És igen, már ő is mondta, hogy legyek türelmes, és igaza is van, mert 4 hónap alatt tettem meg egy lépést. Meg amúgy suliban is nehezen megy a kommunikáció osztálytársak között, mindig zenét hallgatok fülessel, mert nem tudok hozzájuk szólni. (Persze ebben benne lehet a gólyatáboros piszkálás is iskolatársak részéről... Amiben az osztálytársaim nem voltak benne.)
Intimitás az nekem sem megy. Neked vannak valami technikáid arra, hogy miként tudod oldani a feszültséget, ha pl. meg kell szólalnod boltban, vagy ilyesmi?
(Én bolti helyzetekben egyre jobb vagyok, pl. ma mentem be Coop-ba, és kérdeztem az eladót, hogy merre találom a Topjoyt... :D)
(Nekem általánosabb a szocfóbom, teljesítményhelyzetben, vagy akár csak a boltban, ha reklamálni kell, blokkolok le, illetve intimitás fóbiám van.)
Köszi szépen! ^^,
Igen, ez nagyon durva, de ki más éretné meg a legjobban a szoc.fóbiát, ha nem az, aki egyszer (v. többször) átélte? 😀
Köszönöm a támogatást, neked is jó gyógyulást, bármivel is küzdesz!:)