Idegesség agresszió düh
Igen, ez találó.
Történni nem történt semmi "új". Szerelmes vagyok, a másik nem. Én szeretem, de mikor érzem, hogy ő nem ugyanannyira, akkor szenvedek, és emiatt gyűlölöm. Semmi új. Csak a szokásos, unalomig ismert történet. Már én is unom.
"Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín." – ez régebbi fordítás.
"Gyűlölöm és szeretem. Mért tébolygok, kérdezed okkal.
Nem tudom én, de ez öl, kínja keresztre kötöz."
Nagyon frappáns és találó!
Tulajdonképpen mi történt?
Idézet tőle: Kleó"Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.
Nescio, sed fieri sentio et excrucior."(Catullus)
A történelemben nem új a téma. De attól még az egyénnek fáj. Ez az igazi kib@szás!
"Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.
Nescio, sed fieri sentio et excrucior."
(Catullus)
Gyűlölöm!!!!! Hogy dögölne meg ő is, meg az összes többi hülye fasz meg retkes kurva, aki eddig átbaszott! Párkapcsolat!! A kurva anyjukat!!!
A legszívesebben halálra szúrnám magamat egy konyhakéssel!! A faszomat az egészbe!!!!
Minél jobban fázom annál idegesebb vagyok és hiába veszek magamra még több ruhát több nem is fér már rám. A kötelező feladatok elmaradnak, borul a rend és ilyenkor törnék, zúznék
Idézet tőle: PhilCMa olvastam egy jelenségről, a mizofóniáról. Arról szól, hogy bizonyos hangokra az agyi hallásközpont neurológiai zavara következtében túlzott ingerültséggel, esetleg dühvel reagálhat a személy. Én a legtöbbször a legszívesebben kinyírnám a csámcsogó stb. személyeket. Életemben nem gondoltam volna, hogy ez egy neurológiai zavar, és főleg nem, hogy még sokan mások is vannak így.
Nem értem egyébként, hogy miért nekem kell mindig ilyen fostalicska neurológiai zavarokat produkálnom. Úgy érzem magamat, mint egy rossz viccben.
Na ez ismerős.
Ráadásul én hiperhalló vagyok, innentől el lehet képzelni mennyire szőrös tud lenni az idegrendszerem estére. 
Van egy hangosabban beszélő rémesen irritáló kolléganőm, volt hogy odáig jutottam, hogy fölálltam az asztalomtól és hazajöttem, mert úgy kiborított, hogy vagy őt kúrom ki a negyedikről, vagy én vetem ki magam.
Ma olvastam egy jelenségről, a mizofóniáról. Arról szól, hogy bizonyos hangokra az agyi hallásközpont neurológiai zavara következtében túlzott ingerültséggel, esetleg dühvel reagálhat a személy. Én a legtöbbször a legszívesebben kinyírnám a csámcsogó stb. személyeket. Életemben nem gondoltam volna, hogy ez egy neurológiai zavar, és főleg nem, hogy még sokan mások is vannak így.
Nem értem egyébként, hogy miért nekem kell mindig ilyen fostalicska neurológiai zavarokat produkálnom. Úgy érzem magamat, mint egy rossz viccben.
Én megelegészem azzal, hogy rátenyerelek a dudára és iszonyat módon káromkodom.
Ez igazából tényleg ide tartozó gondolat. Néha eljátszom a gondolattal, hogy de jó lenne, ha 5-10 percig nem lenne törvény, kiszállhatnék a kocsiból és a kerékkulccsal vagy egy piszkavassal szilánkosra törhetném a gyökér összes forgórészét amelyik épp kiváltja belőlem a road-rage-t. Az előttem a sebességhatár alatt 25%al autózó szerencsétlen flótás.. az indexet hírből sem ismerő bmws. A villogtató audista. Az egymást fél órán át előző kamionosok ... és hát a bringások .. különös kedvenceim. Pillanatokra el eljátszok a gondolattal mennyire szívesen kivasalnám őket ... persze kapcsolok hogy ez ugye helytelen dolog .. de a gondolat ettől még felbukkan.
Idézet tőle: AvanaSztem elég megtévesztőek lehetnek a megnevezések. A nyírfacukor és az eritritol, közkedvelt édesítők, "cukorpótlók" pl. cukoralkoholok, de nincs sok közük ahhoz, amire mi alkohol alatt gondolunk.
Én tényleg arra gondoltam, hogy az édesség (csak nem akarok hülyeséget írni, de a csoki biztos) átalakul alkohollá a szervezetben. Mondjuk ehhez lehet, hogy 3 perc leforgása alatt 3 tábla rossz minőségű milkát egyél meg.
Holdfény: Ablaktörlő bekapcs és hagyd hogy a természetes szelekció végezze a dolgát 😉
Mondjuk érthető ha nem minden szorongást adó helyzet esetén tud inni az ember. Én például vezetek, így sok eset teljesen kizárt.
Általában akkor tud inni az ember, ha pont olyanok társaságában van, akikkel nem szorong. Barátok, család, barinők. Érzitek milyen ambivalens ez?:)
Viszont napi szinten, hiába nem sok, nem érezném normálisnak, igaz, ez azzal jár, h sokszor van diszkomfort érzetem, szorongások jönnek-mennek, néha akadozgat a kommunikáció, stb...de igazából már hozzászokhattam ehhez.
Avana:)
Én is két pohár bor mellett érzem magam teljesen lelazulva. Ez nem az a mennyiség szerintem amitől az ember alkoholistává válik. Tényleg szorongást old.
Sztem elég megtévesztőek lehetnek a megnevezések. A nyírfacukor és az eritritol, közkedvelt édesítők, "cukorpótlók" pl. cukoralkoholok, de nincs sok közük ahhoz, amire mi alkohol alatt gondolunk.
Idézet tőle: layuda
Ez a poén fel se tűnt.
De amúgy tényleg nem iszok egyáltalán, annyira nem, hogy még a saját esküvőmön se ittam bele a pezsgőbe. Soha nem is ittam és nem cigizek, nem kávézok. Nekem az édesség a függőség.
Jó dolog, hogy nem iszol és nem cigizel. A kávé finom és van, akinél hangulatjavító hatása van (pl. nekem).
Ugye tudod, hogy az édesség (legalábbis a csoki) alkohollá alakul át a testedben? (Ezt nem tudom okosabban és jobban leírni, de több helyen is olvastam.)
Az idegesség kissebb mértékben nem árt, mikor idegen környezetben kerülsz, hiszen gyorsabban reagálsz mindenre.
Nekem 2 állapotom van lusta és ideges , ay idegességemet felhasználom hasznosan pld dolgozni ...
Az idegesség kissebb mértékben nem árt, mikor idegen környezetben kerülsz, hiszen gyorsabban reagálsz mindenre.
Nekem 2 állapotom van lusta és ideges , ay idegességemet felhasználom hasznosan pld dolgozni ...
Ez a poén fel se tűnt.
De amúgy tényleg nem iszok egyáltalán, annyira nem, hogy még a saját esküvőmön se ittam bele a pezsgőbe. Soha nem is ittam és nem cigizek, nem kávézok. Nekem az édesség a függőség.
Megkerestem a "csodakoktélok" könyvemet, az a címe, hogy egészségmegőrzés.
Kiderült, hogy egy sorozat, a köv. találatok jöttek még ki:
másnaposság ellen
stresszűzők
Hehe.
Idézet tőle: Wolf_MoonVodka a búzafűbe?
Igazán egészséges! 🙂
Továbbá gin a gabonacsíralébe (ma olvastam, hogy ilyenek is vannak.... brrrr...).
Unikum a céklalébe.
Vagy csak simán: svédkeserű!
aha 🙂
Jobb, mint az alkohol!
Szerintem idegen környezetben/társaságban a "normális" embereknek is van egy kis szorongásuk, idegességük.
Elég sok mindennel próbálkozom. Mostanság sporttal+izomrelaxációval, mindfulnessel(ezzel kevésbé)
Van egy alap szorongásszintem, bizonyos emberek közelében feldokozódik. Bizonyos esetben minél jobban szeretem az illetőt, annál jobban(intimitástól való félelem), de nem csak akkor, hanem idegenekkel szemben is.
Maradj az (üres) Búzafűnél, és inkább próbálj meg megtanulni valami szorongásoldó technikát. Nekem sajnos nem segítettek, ill. lehet, hogy nem találtam meg a nekem valót.
Vodka a búzafűbe? 
Az a baj, hogy néha elszontyolodom, hogy mondjuk 2 pohár borral lennék ott szorongásügyileg*, mint egy normális(átlagos, tipikus) ember; persze úgy se lennék olyan, mint ők, mert az alkoholtól viszont a figyelmi képességek csökkenhetnek, szóval úgy is előrébb vannak..
*nem hejehujázós, nem passzív, nem agresszív, nem eufóriás, flörtölős, kásás hangú, hanem "normálisan viselkedő".
Csak hát, én ilyen BúzafűGirl vagyok, nem alkoholos, nem illik a képbe, hogy majd ettől oldódom...:)
Nekem a volt áterem (sajnos már nem él) "bevallotta", hogy a legjobb szorongásoldó az alkohol. Viszont - pláne gyszerek mellé - nem ajánlom senkinek. Egy bizonyos mennyiség felett bizony rondít, és agresszívvá vagy passzívvá tesz (kire mikor hogyan hat). Én, mint alkoholista (mostanában csak kóstolgatom a piát, nem "iszom") mindnyájotokat óva intek az ivástól, na meg a cigitől is, amitől meg COPD-m lett, és nem bírok közlekedni, úgy zihálok. A nem közlekedés meg csinálja az agorafóbiát, a depresszióm meg mélyül. És mindennek az alkohol is okozója.
Múltkor pénteken találkoztam az egyik barátnőmmel véletlenül az utcán, olyan fáradt volt, hogy a saját nagymamájának elment volna. Megbeszéltük, hogy valamelyik pénteken elmegyünk és felelevenítjük azt a jó szokást, hogy iszunk egy koktélt a kedvenc törzshelyünkön. Na nem mintha nem lenne drága mulatság, meg nem kéne. (Lespórolom az egyszer élünk közhelyet azzal, hogy leírom mégis.)
Én sem iszom most, de a gyógyszer miatt. Különben simán megpattintok egy palackot ... kell a pörköltbe a vörösbor.. .de a nyomorult recept csak 3 dl-t ír a palack meg 7.5decis.... szabványosítási hiba ez kérem!
Tényleg ez felvet egy kérdést rögtön ... csak nem ide
Ez nagyon nehéz döntés lehet így. Én a magam részéről inkább beszélnék vele, mert még az is jobb mintha rámtalál és úgy okozok neki csalódást. Talán várj egy megfelelő alkalmat és bízz benne, hogy jobban szeret mintsem sarkonforduljon.
Mellékgondolat: Ha emiatt sarkon fordul akkor nem biztos, hogy lenne elég ereje végigvinni veled a lépcsőket
jobban félek attól, hogy sarkon fordul... önző vagyok....
hugsy: ha nem tőled tudja meg, hanem magától jön rá az sokkal rosszabb lesz neki. Mondd el neki de csak akkor ha kész vagy arra, hogy megkér hogy tedd le. És ha sarkon fordulás helyett segíteni akar, akkor soha el ne engedd!!!
Ja, igen, innen törlődött, hogy azt nem bírom, ha a "vizes helyiségekben", konyha, wc, fürdőszoba nem tudok tisztaságot tartani. Szívem szerint csinálnék egy saját wc-t a lakásban, akár azon az áron is, hogy kisebb lesz a szobám.
Van a borderline-ból kiút? Van gyógyult bordeline-os?
Idézet tőle: babarczyeszterÉn akkor leszek dühös, ha úgy érzem, hogy valami igazságtalanság történt velem, vagy valaki cserbenhagyott (nem tartotta meg az ígéretét). Ez a düh szinte azonnal átfordul szuiciditásba, és öngyilkossági kísérletbe. Szóval elfojtani se a legjobb...
Ez nálam is kicsapja a biztosítékot sokszor aránytalanul, de a harag ellenségeskedésbe és retorzióba vagy dacba megy át nem önmarcangolásba.
Ha mellettem eszik valaki menekülök.
Belőlem azzal(is)ki lehet hozni az "állatot" ha csámcsognak,cuppognak,hangosan nyelnek a közelemben. Bizonyos hangoktól bevadulok. Mások azt hiszik ez csak egy hepp,de nekem szinte fizikai fájdalmat okoz,olyan mintha az agyamat szúrkálnák egy égő tűvel ezek a hangok.
Idézet tőle: FennecIdézet tőle: MálnaRájöttem, hogy mérhetetlenül dühös tudok lenni bármilyen vélt vagy valós sérelem miatt.
Igen.
Idézet tőle: MálnaIgaz, ha lehetőségem van ezt "feldolgozni", azaz megbeszélhetem az illetővel, hogy mi a gond, esetleg bármi engedményt tesz irányomban, van egy jó szava hozzám, esetleg annyit mond, hogy elnézést kér, vagy félreértettük egymást, akkor azonnal lenyugszom.
Na én nem.
Idézet tőle: Wolf_MoonÉs ki is provokálod, hogy dühös lehess?
Ki hát. (Tudom, nem nekem szólt, csak mondom, hogy én igen.
Mindenféle apró hülyeséggel fel lehet húzni. Sőt, másik ember se kell hozzá, akár olyan miatt is ideges leszek, ha eltervezek valamit és a saját hülyeségem miatt (elb... izé... töltöm az időt mással) nem csinálom meg. Ilyenkor az első, hozzám (lelkileg) közel álló emberen töltöm ki a dühöm... És egészen tegnapig azt hittem, hogy ezek csak akkor vannak, amikor rosszul vagyok, de kiderült, hogy nem.
Róka, és ezzel mit tudsz kezdeni?
Idézet tőle: babarczyeszterÉn akkor leszek dühös, ha úgy érzem, hogy valami igazságtalanság történt velem, vagy valaki cserbenhagyott (nem tartotta meg az ígéretét). Ez a düh szinte azonnal átfordul szuiciditásba, és öngyilkossági kísérletbe. Szóval elfojtani se a legjobb...
Ha mással történik az igazságtalanság, akkor is dühös leszek, de nem szuicid; konstruktívabban oldom fel, például megvédem, ha tehetem. Ritkán, de előfordul, hogy a dühöt hajtóerővé tudom alakítani, de ebben tigerlily jobb...
Ingerült régen gyakran voltam, bár igazi borderesen dühös sosem. Ingerültté tett a PMS, a kialvatlanság, és ha leesett a cukrom, mert nem ettem.
A gyerekem időnként mondta, ha veszekedtem, hogy "most szarul vagy". Ami többnyire tényleg így is volt. A korral egyre nyugisabb leszek, tiszta zen...
Az én igazságérzetem is kiterjed másokra. Nagyon rosszul esik, ha valakivel (szerintem) igazságtalanul bánnak és megpróbálok tenni valamit. Most példa nem jut eszembe.
Ja, éhes emberrel nem célszerű ujjat húzni. 🙂
Biztató, hogy a korral "bebuddhulhat" az ember. 🙂
Én akkor leszek dühös, ha úgy érzem, hogy valami igazságtalanság történt velem, vagy valaki cserbenhagyott (nem tartotta meg az ígéretét). Ez a düh szinte azonnal átfordul szuiciditásba, és öngyilkossági kísérletbe. Szóval elfojtani se a legjobb...
Ha mással történik az igazságtalanság, akkor is dühös leszek, de nem szuicid; konstruktívabban oldom fel, például megvédem, ha tehetem. Ritkán, de előfordul, hogy a dühöt hajtóerővé tudom alakítani, de ebben tigerlily jobb...
Ingerült régen gyakran voltam, bár igazi borderesen dühös sosem. Ingerültté tett a PMS, a kialvatlanság, és ha leesett a cukrom, mert nem ettem.
A gyerekem időnként mondta, ha veszekedtem, hogy "most szarul vagy". Ami többnyire tényleg így is volt. A korral egyre nyugisabb leszek, tiszta zen...
Idézet tőle: MálnaRájöttem, hogy mérhetetlenül dühös tudok lenni bármilyen vélt vagy valós sérelem miatt.
Igen.
Idézet tőle: MálnaIgaz, ha lehetőségem van ezt "feldolgozni", azaz megbeszélhetem az illetővel, hogy mi a gond, esetleg bármi engedményt tesz irányomban, van egy jó szava hozzám, esetleg annyit mond, hogy elnézést kér, vagy félreértettük egymást, akkor azonnal lenyugszom.
Na én nem.
Idézet tőle: Wolf_MoonÉs ki is provokálod, hogy dühös lehess?
Ki hát. (Tudom, nem nekem szólt, csak mondom, hogy én igen. )
Mindenféle apró hülyeséggel fel lehet húzni. Sőt, másik ember se kell hozzá, akár olyan miatt is ideges leszek, ha eltervezek valamit és a saját hülyeségem miatt (elb... izé... töltöm az időt mással) nem csinálom meg. Ilyenkor az első, hozzám (lelkileg) közel álló emberen töltöm ki a dühöm... És egészen tegnapig azt hittem, hogy ezek csak akkor vannak, amikor rosszul vagyok, de kiderült, hogy nem.
Van összehasonlítási alapom, egyszer - ugyanígy - szabálytalanul kanyarodtam, rendőrök lekaptak, tök normálisan mondták, hogy ezt talán nem így kéne, mondtam, hogy tényleg nem. Megbüntettek helyszíni bírsággal, aztán mindenki ment tovább, én egy kicsit vékonyabb pénztárcával.
Idézet tőle: Wolf_Moon- az andalogva sétálók, akik azt hiszik övék a teljes járda
- a sebességhatár alatt 20al vezetők
- az öntelt megmondóemberek akinek szemernyi kételye nincs
- az értelmetlen szófosók akik 210 szóban taglalják a 4 szavas lényeget
- azok akik csak akkor keresnek meg amikor szükségük van valamire
- a kényszer-beszélgetések
- az értelmetlen kérdések amikor nem a véleményedre kíváncsiak hanem a felelősséget passzolnák át
Aha, engem az idegesít, mikor elsőbbséget nem adva kikanyarodik elém, majd a következő mellékutcába behajt. 🙂
Egyébként nem, nem provokálom ki. De ha nagyon fáradt vagyok, akkor sajnos nagyon gyorsan szakad a cérna.
Alapjában véve - ahogy írtam - vélt vagy valós sérelmek esetén, akkor akár a rendőrökneki is "nekimegyek". Volt ilyen ügyem, bekanyarodtam szabálytalanul. Nagyon, nagyon fáradt voltam. Lefüleltek a rendőrök, az egyik elkezdett pampogni, erre én visszapofáztam. A másik nagyon normális volt, levette, hogy nem vagyok jól, kedvesen és normálisan szólt hozzám. Azonnal lehiggadtam és meg sem büntettek. Csak a mitugrász beígérte, hogy legközelebb nem úszom meg szárazon. 🙂