Dadogás
En nagyritkán fordul csak elő nálam.
Kedves Doktornő,
38 éves, 2 diplomás, 3 idegen nyelvet beszélő, külföldi cégnél vezető beosztásban dolgozó, rendezett anyagi és családi hátérrel rendelkező nő vagyok. Fontos volt leírnom, hogy bemutassam életteremet.
14 éve folyamatos és erős intenzitású tinitussal(fűlzúgással), valamint anyai ágon örökletes, kétoldali 30-40%os halláskárosúltsággal élek. Gyermekkoromban sem volt éles hallásom, a gimnáziumban nekem sosem lehetett súgni és a posztgraduális képzésen, már az is fontos volt, hogy első sorokban kapjak helyet az előadásokon, demostanáig nagyjából úgy éltem mint bárki más- legfeljebb többször visszakérdezgettem, felhangosítottam a tv-t, rádiót. Nem titkoltam a környezetemben, hogy nem hallok jól- de környezetem nem foglalkozott különösebben a témával, valószínű nem volt még zavaró. Nekem viszont az idegeimet őrli a mára mindennapossá váló félreértések-sokszor nevetségessé is teszem magam ha valamit elértek, vagy ha már másodzsori visszakérdezésnél sem értek meg pontosan valamit, nehézségeim adódnak boldogúlni ebben a mai, nagyon is akusztikus világban(pl. mobil stb). 5 évvel ezelőtt kaptam előszőr hallókészüléket-fülmögötti kivitelben, nem tudtam rászánni magam a hordására. Mostanában csináltattam mélyhallójáratit(ami kevésbé, de azért pesrze mégis látszik-hiába a frizura-ha fúj a szél!)-előszőr csak egyik fülemre, ezt már kb2éve használom bizonyos alkalmakkor, és nemrég a másikra is csináltattam ugyanilyet,- néha mindkettőt hordom-anélkűl, hogy ezt nagy dobra vertem volna a környezetemben. Talán megérti, hogy precedens nélküli társaságomban milyen ciki lenne ezzel előállni, féltem az állásomat is(oda lenne a vezetői tekintélyem?), de a gyermekem (8éves)előtt is dugdosom a készülékeket-úgy gondoltam, amíg lehet...Persze, nem jó ez igy!-Kezdek belefáradni!-meg aztán, csak idő kérdése a lebukás- bánt az egész, hogy csaláshoz folyamodok hiúságom(?)miatt...Nem csak hiúság ez, félek az emberek előitéleteitől-hogy eltávolodnak tőlünk a bulizós barátaink, hogy figyelgetni kezdenek hordom-e vagy sem, esetleg a gyermekemet is macerálják majd ezért (pl. az iskolában-de a férjem szerint, aki nagyon jó hallású-hála Isten ő nem örökölte-nekem is van testvérem, akinek kitűnő zenei hallása van!). Édesanyám alig 64évesen kapott hallókészüléket(azelőtt nem volt rá módja, hogy csináltasson-és csak csodálni tudom a lelki erejét, aktív kereső maradt nagyon sokáig könyvelőként), most 70éves és sajnos már90%halláskárosult, készülékkel is nehezen boldogul. Nem kell mondjam, hogy ez a probléma mennyire megnehezíti a meghitt együttléteket a családban, vele is, ...és mostmár velem is. Kiabálva ugyanis nem lehet mosolyogni...(ártatlan-)pletykálni, vígasztalni, vagy akár titkot, szerelmet vallani...és ez megfekszi a lekemet...Észre vettem magamon, hogy kerülném az embereket, csak azért, hogy ne vegyék észre a fogyatékosságomat-különben állitólag nagyon barátságos, és empatikus személyiség voltam, szerettem a társaságot, és annak középpontja lenni, mivel jó humorérzékem sem volt akadály. Mostanában görcsös és visszahúzódó lettem, nem merek kezdeményezni, ahogy azt eddig tőlem megszokták, vagy beleszólni a társalgásban-hátha valamit elértettem(frizurámat a fülemre igazítva, titokban viselt hallókészülék viselése mellett is értek kellemetlen tapasztalatok)....
Láthatja, túl vagyok a strucc stratégiáján, nehezen, de magam már beletörődtem fogyatékosságomba-tenni is aktívan teszek ellene(évek óta próbálom használni és élni a hallókészülékekkel-de sajnos ezek nem minden esetben nyújtanak segítséget a változó háttérzaj szintje miatt- ki, be kapkodni a fülemből sem lehet, pedig néha megsüketülök, ha egy kamion megy el mellettem-, halk szavú ismerőseimet, meg ezzel együtt sem hallom kifgástalanul)
Kedves doktornő-elég részletesen leírtam gyötrelmeimet-mert bizony mikor más legalább hétvégén elengedi magát, egy kellemes társaságban-egy baráti beszélgetésben-akkor én továbbra is görcsölök....szinte csak akkor engedek ki, ha magam vagyok. Hogyan tovább? Nem várhatom el, hogy mindenki tekintettel legyen rám.... hogyan fogadtassam el magam a tágabb ismerettségi körömmel, hogyan álljak elő, hogy ez van velem (jelzem még 1x-finoman mindig utaltam rá, de persze csak értetlenkednek..férjem szerint túlreagálom- a dolgot, de nem: bizony igaz, hogy nagyon rosszúl hallok-csak hát mit keserítsem ezzel másnak az életét is) és mi legyen ezútán?
Érzem, hogy valamit tenni kell, mert már elhatalmasodik rajtam a probléma.
Kíváncsi vagyok egy kívűlállónak, aki ráadásul szakember, a véleményére. Megteszi, hogy bővebben válaszol?(
Előre is nagyon köszönöm hogy meghallgatot-bocs, hogy a T. fórumot ilyesmivel fárasztottam....(jobb lett volna persze személyesen, de erre nem találtam lehetőséget)
Az ember végigneveti a levelet, ha az eredeti környezetben olvassa: Milák Piroska rovatában, a súlyos őrület sóhajainak-őrjöngéseinek tengerében. Hiszen itt egy, hát, hazudozó emberről van szó, aki kb. ezt mondja: "Kedves Doktornő, szeretném továbbra is titkolni, hogy nyomorék vagyok, hogy továbbra is egyenlőnek tűnjek az emberekkel. Mit tegyek?" Na erre még a pszichiáter se írna gyógyszert!
De vajon a dadogós különbözik-e tőle? Figyeljük csak meg a szóhasználatot: "Ebben az akusztikus világban..." - a dadogósok állandóan azt kántálják, hogy "a kommunikáció világában...". Figyeljük meg, ahogy nagy gondot fordít az illető "élettere" bemutatására, magyarul hogy kétség ne essék, ő is normális (sőt, károsultsága ellenére kimagasló) ember. Milyen nagy gondot fordít rá, hogy szakleírással mutassa be fogyatékosságát, tinnitus, százalékok stb. Részletesen leírja a betegség lefolyását. Lépten nyomon igazolni akarja magát. Úgy zárja, ő már beletörődött a fogyatékosságába - miután egy egész tömbön át minden szava ennek ellenkezőjéről árulkodik.
Egy elmebeteg, aki már intézeteket járt meg, gyógyszerekkel tömik, az őrület határán lebeg, kacag mindkettőn, a dadogóson aki rejtegetni akarja a fogyatékosságát, meg a fülzúgásos anyán, aki dugdozza a fülesét a saját gyereke elől. De vajon...
Fun fact: most olvasom, hogy már Freud is foglalkozott a dadogással. "Egy másik levelében azt kérdezte Ferenczitől, vajon tudja-e, hogy a bűnözés oka bűntudat is lehet, továbbá, hogy a dadogást az is előidézheti, hogy az ürülékkel kapcsolatos funkciók zavarai eltolódnak."