Idézet tőle: Törölt felhasználó ekkor: 2014.04.24., 15:55
kedves felhasználó és többiek!
milyen megoldás létezik a nyugtatón/pián kívűl arra, hogy ne legyen az ember hypervigil vagyis állandóan ugrásra kész?
a terápiát próbáltam évekig, beszélgetőst is, gyógyszerest is. a múlt olyan mély sebeket vágott bennem, hogy képtelen vagyok a jelennek élni, csak úgy lenni-létezni.a tevékenységek sem kapcsolnak ki, nem tudok lazítani, rendesen aludni.
kimenni sincs kedvem, mert a túlzott éberség, figyelmesség teljesen hazavág fizikailag is, annyira leszívnak az élmények.
a környezetem persze csak azt tudja "segítségként" mondani, hogy felejtsem el a múltat.
hiába. képtelen vagyok meditálni is, semmi sem tud kikapcsolni.
a múltam eseményeit nem hánytorgatom már fel, mert az sem használt, mikor újraéltem őket, nem oldódott a szorongás, sőt...
van valami remény? sikerült valakinek valahogy takarékra tenni ezt az "alert"-létet?
kedves felhasználó és többiek!
milyen megoldás létezik a nyugtatón/pián kívűl arra, hogy ne legyen az ember hypervigil vagyis állandóan ugrásra kész?
a terápiát próbáltam évekig, beszélgetőst is, gyógyszerest is. a múlt olyan mély sebeket vágott bennem, hogy képtelen vagyok a jelennek élni, csak úgy lenni-létezni.a tevékenységek sem kapcsolnak ki, nem tudok lazítani, rendesen aludni.
kimenni sincs kedvem, mert a túlzott éberség, figyelmesség teljesen hazavág fizikailag is, annyira leszívnak az élmények.
a környezetem persze csak azt tudja "segítségként" mondani, hogy felejtsem el a múltat.
hiába. képtelen vagyok meditálni is, semmi sem tud kikapcsolni.
a múltam eseményeit nem hánytorgatom már fel, mert az sem használt, mikor újraéltem őket, nem oldódott a szorongás, sőt...
van valami remény? sikerült valakinek valahogy takarékra tenni ezt az "alert"-létet?
