Tapasztalatok
Idézet tőle: Boni ekkor: 2024.11.18., 17:30Szerintem vannak jobb napok! Nem mint egy bipolnál, nem pörgős, csak jobb, meg rosszabb. Szerintem ne félj attól, hogy majd nem ért meg a pszichológus, jártál már, van tapasztalatod, akkor gondolom megértett! Szerintem ez után is meg fog. És nem kell hozzá diagnózis, hogy terápiára járjon az ember, nem kell kemény szavakat találni, egyszerűen csak nem érzed jól magad, ez a lényeg szerintem.
Igen, ott majd lehet, hogy megnyugszok, hogy nem néz hülyének meg megért...csak hajlamos vagyok előre már mindenféle rosszat elképzelni.
Teljesen igazad van. Csak olyan katyvasznak tűnik az érzelmi világom és zavar, hogy nem értem.
Szerintem vannak jobb napok! Nem mint egy bipolnál, nem pörgős, csak jobb, meg rosszabb. Szerintem ne félj attól, hogy majd nem ért meg a pszichológus, jártál már, van tapasztalatod, akkor gondolom megértett! Szerintem ez után is meg fog. És nem kell hozzá diagnózis, hogy terápiára járjon az ember, nem kell kemény szavakat találni, egyszerűen csak nem érzed jól magad, ez a lényeg szerintem.
Idézet tőle: Boni ekkor: 2024.11.16., 17:53Szerintem nagyon gyakori, nálam is van. Többek között ez is, vagy csak a skizoaffektív része, de leírták a disztimiát is kórházi zárón! Milyen? Nem is tudom, nehéz.
Szia Boni!
Köszönöm a válaszod. Azért is érdekel, mert ahogy olvastam róla azt hiszem magamra ismertem. Persze tudom, óvatosan kell bánni az ilyesmivel... nyilván nem értek hozzá, csak elgondolkoztam.
Kissé el vagyok keseredve, mert tinédzser koromban is voltak depresszióra jellemző tüneteim még ha enyhébben is, és akkor jártam is terápiára de akkor úgy jött le, hogy nagyrészt amiatt volt, mert nem tudtam elfogadni a szexuális orientációmat. Azt mondta a pszichológus, hogy nem vagyok depressziós. Elfogadtam magam, már nem szorongtam folyamat. Befejeztük a terápiát de azóta is legtöbbször rosszul érzem magam, motiválatlan vagyok stb. Mindig azt érzem, hogy valami baj van velem. Nincs kedvem semmihez...Ha jól is érzem magam valahogy nem az igazi. Mintha nem érne el egy szintet, hogy igazán felszabadult legyek. Csak olyan egész jó. Mindig mintha rajtam lenne valami ami lenyom vagy mintha valamin keresztül látnám a világot. Fura érzés, igazából nem is tudom, hogy lehet leírni. Magányos vagyok emiatt.
A terápia után volt pár jobb évem, amikor több mindent csináltam és motiváltabb is voltam, meg most is előfordul 1-2 nap ami egész jó, dolgozni is tudok, bár alig veszem rá magam...de mindig visszatérnek ezek a szar érzések elég hamar.
Disztímiánál vannak jó vagy jobb napjai az embernek vagy mind ugyanolyan rossz?
Bocsánat ha hülyeségeket írok, de egyre kevésbé bírom ezt, hogy csinálom nap mint nap a dolgaimat (még ha nehezen is) de közben semmi örömöm benne, csak legyek túl a napon. És nem tudom mi a bajom...évek óta így van. Az utóbbi egy évben kb. meg rosszabb is lett. Mások is észreveszik, de sosem tudom megmondani igazán mi a bajom.
Nemsokára visszamegyek terápiára, de valahogy annyira félek, hogy nem fog érteni vagy nem vesz komolyan. De lehet, hogy megint csak túl aggódom a dolgokat.
Szerintem nagyon gyakori, nálam is van. Többek között ez is, vagy csak a skizoaffektív része, de leírták a disztimiát is kórházi zárón! Milyen? Nem is tudom, nehéz.
Sziasztok.
Van itt olyan személy akit disztímiával diagnosztizáltak? Mostanában találkoztam ezzel Redditen meg egy cikkben is, és kíváncsi lennék ki mit tapasztalt, milyen így az élete. Ez egy ritka diagnózis amúgy?