Hogyan lehet segíteni?
Nem kell, hogy földimogyorók legyünk. Védő héjunkat az ágy felett magunkra szorítsuk. Merjünk sétálni az utcán. Mi magunk leszünk a nyíló természet, a madárfütty lelkünk furulyája lesz, legyen az egy madár, vagy lelkünk fohásza: én én vagyok! És jól vagyok!
Minden zöldelő fűszál értünk is nyílik!
Mindenki, aki a buszmegállóban elejt két szót, értünk is elejti és mi érte is halljuk. Mindenképpen részese vagyunk a mindenségnek, és nem véletlenül!
Mert fontosak vagyunk.
Mindenkinek és magunknak is, a természetnek is.
Merjünk lélekben bátrak lenni!
Azt gondolom, a belső nyugalom nagyon mélyen, de bennünk lakik. Néha napokig kell vidéken lennünk, hogy előbányázható legyen. De bennünk van, nem kívül kell keresni.
Szia!
Csak minimáliasan szeretnék hozzászólni,
Kérem, akinek jobb ötlete van, szóljon!
Én azért mentem el anno, mert a feleségem kérte... Nem értettem, miért megyek el.... Nem hittem nekik. A betegségtudat kialakulásához 2 év kellett.
De biztatlak, el kell kezdeni!
Nekem is így lett jobb!
Nem tudom, segítettem e...
Én mikor nagyon szarul voltam a depressziótól plusz agorafóbiám volt kín keserv volt ezzel a kombóval bejárni a főiskolára akkor elgondolkodtam, hogy három út áll előttem: 1. Öngyilkosság 2. Bezárkózás a betegségbe, vegetálás 3. Segítségkérés szakembertől. Beszélgess vele, próbáld benne felidézni, hogy mi motiválta pl. hogy férjhez menjen vagy gyermeket szüljön, munkahelyet válasszon bármiről ahonnan el tud indulni a beszélgetés, hogy mik a vágyai, céljai. Ne hagyd magad lerázni, hogyha Azt mondja, h neki Nincs ilyen ilyenkor a betegség szól belőle, de mindenkinek vannak álmai, tervei. Én ugyan magam kértem segítséget egészségügyis rokonomon keresztül ő kért időpontot én pedig becsülettel eljártam.
Csak félig tartozik ide de mikor sok hülyeséget csináltam, családtag szólt a szüleimnek, h gáz van és apukám kért időpontot a Duna Medical centerbe ahol soron kívül fogadtak. Ott állapították meg, h skizofrénia tüneteivel azonnal osztályos kezelésre van szükségem. Mivel náluk nem volt osztályos felvétel visszamentünk államiba az ismerős pszichiáterhez aki azóta is nagy gondossággal kezeli a skizoaffektív zavarom. Általában minimum fél órát beszélget velem.
A pszichózisom előtt több évig jártam magánpszichiáterhez heti rendszerességgel plusz pszichológushoz heti 2x. Ez az áter borderlinenal kezelt bár totál nem illettek rá a tünetek a pszichológus meg semmiben nem segített. Ha budapestiek vagytok szívesen ajánlok orvost privátban.
Nem értek teljesen egyet azzal az orvossal aki Azt akarja, h a beteg jelentkezzen be. Szerintem van olyan állapot amikor a segítségre szorulónak nincs megfelelő betegség belátása.
Ha nem akarja, nem fogsz tudni segíteni. Megpróbálhatod elmagyarázni neki, hogy a gyerekei életét teszi tönkre gyakorlatilag, ha nem kér időben segítséget, illetve a gyerekei vele való kapcsolatát. Ha a saját érdekében nem is hajlandó lépni, a gyerekekért illene, akik miatta vannak, és akik boldogsága az ő felelősége. (Anyám bipoláris, nem vagyok jó az évszámokkal, de jó pár éve low contact-ban, és kb 2 éve no contactban vagyok vele.)
Szia!
Hát, nehéz... Pláne ilyen lemondó, beletörődős hozzáállással, de ez érthető a depi miatt. De legalább belátja, hogy beteg. Próbálj meg rá hatni, hogy a gyereke, férje miatt próbálja meg legalább párszor.
Sziasztok!
Új vagyok itt. Szeretném a segítségeteket kérni, hogy szerintetek, hogyan győzhetném meg a nővéremet, hogy járjon el terápiára? Nővérem, akit nagyon nagyon szeretek depresszióval küszködik, főleg mióta megszülettek a kisfiai. Volt pszichiátrián pár hétig kialvatlanság miatti hallucinációk tévképzetek miatt, aztán jobban lett valamivel. Pár évre rá kb mély depresszióba zuhant, öngyilkossági gondolatokkal. Akkor nálunk lakott az egyik kisfiával egy darabig, és nagy nehezen elrángattam egy maszek pszichiáterhez. Gyógyszert szedett, hetente volt megbeszélése a pszichiáterrel (kb 20 perces), sajnos terápiára nem járt, nem akart, jobban lett, de túlpörgött (bipoláris depresszió) elhagyta a férjét, gyerekekkel alig-alig foglalkozott és kétes hátterű emberekkel "barátkozott", pszichiáterhez már nem járt. Egy idő után visszatért a férjéhez, gyerekekhez, de ismét a szorongás és depresszió felé süllyedt. Most már pár hónapja próbálom rábeszélni egy másik maszek pszichiáterre, aki terápiával is foglalkozik, beszélgetne vele stb, de nem hajlandó időpontot kérni a pszichiáter pedig ragaszkodik hozzá, hogy testvéremnek kell időpontot foglalnia, mert ez az első lépés stb...
Szerintetek, hogyan tudnám rávenni, hogy foglaljon időpontot ? Ki is fizetném, el is vinném kocsival, mondtam neki, de ő azt mondja felesleges, mert nem segít rajta semmi és senki.
Köszi