Szociális szorongás
Szia! Nagyon sajnálom, hogy így bántak veled a szüleid, ez nagyon durva bántalmazás. Amit leírtál, borzalmas, nagyon szomorú volt olvasni is. Ez egy olyan trauma, ami teljesen egyértelműen megmagyarázza, miért kelsz és fekszel azzal a gondolattal, hogy jobb lenne nem létezni, hisz gyakorlatilag egész gyerekkorodban ezt hallgattad, hogy neked nem is kellene lenned, illetve, hogy a létezésed csak probléma. :(:(:( Külön rettenetes, hogy még egy halálesetet is a létezésed számlájára írtak.
Ez nagyon durva bántalmazás, téged gyakorlatilag összetörtek pszichésen a szüleid. 🙁
Nem is értem, hogyan mondhatja egy pszichológus, hogy nincs semmi bajod, amikor nyilvánvaló, hogy a gyermekkori bántalmazás miatt szenvedsz. Sajnos sok a rossz szakember, aki csak azért végzi el a pszichológia szakot, mert az a terve, hogy majd sok pénzt keres "szimpla beszélgetéssel", de nincs meg benne semmiféle alapvető empátia vagy segíteni akarás, és így lesznek aztán ezek az idióták, akik egy mélyen traumatizált embert, aki szenved, és nagy nehezen összeszedi a bátorságát és segítséget kér, még mélyebbre rúgnak azzal, hogy a problémáit, a traumáit, érzéseit semmibe veszik (szintén bántalmazás) miközben pont arra lenne szüksége, hogy ezeket validálják és megértsék, arról már nem is beszélve, hogy a szakszerű segítséget nyújtsanak. Viszont vannak jó pszichológusok, ne add fel, hogy segítséget kapj. Tudom, hogy nagyon nehéz ezek után egy másikhoz is elmenni, de megéri. Nagyon nehéz dolog ez, mert hiába "tudod" felnőtt fejjel, hogy amiket mondott anyukád, az nem igaz, hogy ez nettó bántalmazás, nem érzed magad jobban, mert a gyermekkori dolgok nagyon mélyen ülnek az emberben, és nincs rettenetesebb, mint ha egy gyereknek azt mondják a szülei, akiknek elvileg a legjobban kellene őt szeretniük ezen a világon, hogy a létezése csak probléma, sőt, lennie sem kellene, mert mégis, mit várjon ezután másoktól, idegenektől, akiknek még csak nem is "kell" őt szeretniük?! 🙁
Remélem, hogy találsz egy jó pszichológust, és sikerül feldolgozni ezt a traumát, hogy megszűnjön ez a zsigeri bűntudat és szégyen, mert a hiba nem benned van, hanem azokban az emberekben, akik különösen kegyetlenül bántalmaztak téged, nem csak szavakkal, de azzal is, hogy pl. soha nem öleltek meg. Gondolom, azt sem mondták soha, hogy szeretnek, és nem hogy nem is éreztették, de konkrétan ennek az ellenkezőjét csinálták. Nincs ennél fájdalmasabb egy kisgyereknek. 🙁
Szeretsz olvasni? Vannak jó könyvek, amik segíthetnek kicsit. Az egyik Susan Forward: Mérgező szülők c. könyve, ami segít felismerni, mi minden számít bántalmazásnak, és borzasztó könyv, mert fajdalmas olvasni, de megkönnyebbülős is, ha felismered, hogy mik történtek veled, illetve, hogy az nem a te hibád. A másik könyv pedig Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia.
Szurkolok, hogy jobban légy!
Üdv!
Minden nap úgy ébredek, jobb lenne nem létezni, és úgyis alszom el.
Nem akarok véget vetni az életemnek, de
nagyon nehéz így.
Többször már próbáltam pszichológus és pszichiáter segítségét kérni, de úgy érzem nem vettek komolyan.
Volt olyan pszichológus aki szerint nincs semmi bajom.
Én úgy nőttem fel hogy anyàmnak hittem, ő volt a biztos pont, de ő megkínzott azt mondta engem nem szeretnek, mert lány vagyok, és mindig is egy fiúra vágyott.
Meg engem nem szeretnek, mert miattam kellett összeházasodniuk apámmal mert lettem, és hogy apu családja nem szeret ezért, és hogy apu apja azért kapott agyvérzést fiatalon mert akkora csalódás volt neki hogy fia ilyen fiatalon kellett nősülnie.
Persze tudom hogy azért erről végképp nem tehettem, de ez a bűntudat azóta is bennem él.
Soha nem akartak átölelni, pedig nekem ez a szeretet nyelvem.
Idén meghalt apu, és még nehezebb lett minden.