Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 17:42

Idézet tőle: Nin33 ekkor: 2023.08.23., 14:04

Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 10:55

Sziasztok. 

Korábban voltam tag, valamiért nem engedett be az adataimmal ezért újra regisztráltam. Írásom olvasási ideje kb 5 perc.

A problémám a következő. Már fiatal koromban is sokat gondoltam arra, hogy rólam beszélnek amikor nem vagyok ott(nem mindig negatív értelemben pl sokszor gondoltam, hogy azt mondják mögöttem milyen jófej vagyok), vagy rajtam nevetnek, ha épp a beszélgetést nem hallottam, csak a nevetést hallottam, láttam, azonban akkor nem igazán gondoltam, hogy ez probléma. Bár mindig éreztem, hogy más vagyok mint a többiek.

Például a szívverésemet szinte mindig érzem és éreztem régen is. Szinte alig tudok ez miatt elaludni délutánonként, mert állanóan érzem, hogy ver.

Kiskoromban, sőt most sem tudok kattogós óra mellett aludni. Elkezdem figyelni és vége nincs alvás. Ha olyan helyen voltunk, mindig ki kellett venni az elemet.

Szólői háttér apai részről sok csesztetés, volt verés is,bármit csináltam sose volt jó, illetve nem én vagyok az apád, lefeküdtél a saját anyáddal és hasonlók(beteg ilyet mondani a saját gyerekednek). Valójában sosem tudtam ki vagyok igazán, mindig kerestem éppen kinek tudnék megfelelni a környezetemben.  Hangulatom váltózó volt, de nem nevezném betegesnek. 

Majd 17 évesen előjött szívritmuszavar(néha-néha 1-1 ütés) amitől nagyon megijedtem volt,  hogy pánikoltam(nem durván mint amiket szoktam olvasni) szorongani kezdtem ettől az egésztől. Ezt követően lett parkapcsolatom és kijöttem belőle hamar. Párkapcsolatban sokszor gondoltam, hogy megcsal a párom vagy mással van(ez lehet korábban kapott negatív információk a hölgyről, vagy lehet paranoia is).

Itt ugrunk az időben jópár évet előre. Kiköltöztem Ausztriába és nagyon pörgős melóm volt ahol lefogytam 10 kilót 3 hónap alatt, kb előjöttek olyan gondolatok, hogy mi van  ha a rizsszemek gyógyszerek, megeszem és meghalok tőle, c-vitamint nem mertem bevenni mert a szivemre megy stb.Már éreztem, hogy baj van, de nem mertem kilépni. Kár volt.

Odáig jutottam, hogy 8 éve agorafóbiás lettem, nem mertem kimenni az utcára, illetve ha megpróbáltam iszonyú szorongások árán ment csak. Hozzáteszem amíg nem lettem pánikos nem érdekelt ez a téma különösebben. Elmentem pszichiáterhez. Akkor a korházba is alig bírtam elmenni, mert állandóana halál járt a fejemben, főleg a kórház gondolatától, a doki pedig ott rendelt. Felírt 20mg rexetint és frontint mellé. Elolvastam a betegtájékoztatót és lám, akinek van volt szívritmus zavara ne szedje vagy konzultáljon az orvosával. Mondtam az orvosnak, aki mondta, nyugodtan szedjem be, balatonfüredi kórházban is többek szedik pedig ott van több szívbetegséggel élő. Ennek ellenére nem kezdtem el szedni. Féltem.

Minden gyógyszertől félek, mert mindig azaz első gondolatom, hogy szívritmuszavarom lesz tőle és meghalok. Olyan szinten hogy mindent, még a vitaminokat is megnézem mennyire hat a szívre vérnyomásra(tudom valahol vicces ez).

Elmentem egy másik pszichiáterhez aki megálípította, hogy bipoláris affiktív zavarom(ezzel annyira nem értek egyet, nagyon maximum bipolaris2) és paranoid személyiségzavarom(ezt alá is írom) van(leginkabb arra hivatkozik, hogy 4 szakmám van.De a sulis éveket végighaveroztam és csak felőtt fejjel gondolkoztam mit is kéne kezdeni magammal. Az tény, hogy van amikor nagy fellangolással kezdek bele valamibe majd szép lassan alábbhagy a lelkesedésem. Ez lehet ismét magyarázkodás és valóban ez is bipoláris tünet és mismásolok. Viszont ha erről olvasok akkor nem ismerem fel magamon ezeket a tüneteket. Nincs olyan, hogy nem alszok, vagy hipomán fázis van .Olyan van, hogy néha rosszabb kedvem van a következő nap pedig jobb.Vagy nehezen alszom el mert jár valami a  fejemben és szorongani kezdek tőle.

Felírtak 100mg Kventiaxot estére, azonban erről is azt olvasom, hogy a szívet megpörgeti, ritmuszavart okozhat és több fórumozó is írt ilyen mellékhatásokat. ezért nem mertem elkezdeni. Az orvosom felajánlotta, hogy korházi körülmények közt beállítják a gyógyszerem, viszont így is szabályosan rettegek a gyógyszertől. Ha rámjönne a ritmuszavar, fogalmam sincs mit kezdenék magammal, teljes pánik lenne. Ráadásul a gyógyszert is úgy vennem be(ismerem magam), hogy biztos rosszulleszek tőle.

Visszamentem az első pszichiáterhez(mert gondoltam most ez mi, hogy valaki ezt mondja valaki amazt) mostmár, hogy látta más orvos mit állapított meg, így ő is azt mondta, hogy valószínűleg bipolaris vagyok, viszont Ő 25mg ketileptet írt fel estére.Azt mondta nincs akkor baj, hogy 100mg-ot kelljen szednem. NA megint mondom akkor most kinek higgyjek.

Olvastam korábban az orbáncfűről, vásároltam belőle, megittam egy csészével és minden rossz gondolatom eltűnt. Nem is értettem az egészet. Lefekvés előtt ittam meg és csak feküdtem az ágyban, hogy milyen érdekes nincs egy rossz gondolatom sem. Nekem alvásra nem volt jó, viszont napközben pozitív hatást tapasztaltam.

Annyit még tudni kell, hogy  a tesztoszteronszintem alacsony a koromhoz képest, viszont az ösztrogén(női hormon) magas. Ez is sok tünetet okozhat(viszont azt nem hiszem, hogy ettől vannak haláltól való félelem gondolataim, vagy paranoiám) szeptemberben megyek ez miatt andrologushoz.

Baráti kapocsolataim szinte sosem voltak, megnyílni nem, illetve alig tudtam. De érdekes, ha legurul egy pohár sört, mintha kicseréltek volna. Elkezdek beszélgetni, viccelődni. Mintha sok gátlás ami a fejemben cikázik állandóan, lehullana. Bár ez is csak akkor ha felém is barátilag közelednek. 

Mindig kell a megerősítés, hogy kedvelnek, különben hajlamos vagyok rosszat gondolni másról és ellenséges tudok ilyenkor lenni. E si lehet ilyen paranoia. Ha lemegyek az utcára szinte egy nyomást érzek az emberek felől, hogy néznek, hogy megfeleljek nekik, mit gondolhatnak rólam(ez elég paranoid így leírva). Szinte egész nap különböző emberek járnak a fejemben(ez lehet megfelelési kényszer, szociális fóbia vagy paranoia megintcsak). Régi dolgok amiket másképp kellett volna csinálnom. Sokszor van bűntudatom.

Sokszor vagyok kedvtelen, szomorú, mert egy helyben állok nem haladok. Elkeseredek, mert úgy érzem egy ördögi kör az egész. Szedjek gyógyszert, de az hatással vana szívre amitől meg megint félek. Nemmerek elutazni egyedül messzebb távra, repülőre ülni meg pláne. 

Aki magára ismer valamilyen formában, megköszönöm, ha leírja neki milyen gyógyszer vált be illetve mi nem(tudom minden egyéni).

Szeretnék meggyógyulni csak nagyon félek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

 

Sziasztok

 

Szia! Nagyon sok mindenben mintha magamról olvastam volna. Még az óraketyegéssel is ugyanígy vagyok, nem lennék képes olyan szobában aludni, ahol ketyeg, de nappal sem viselem jól, ha olyan helyen vagyok, ahol van ilyen. Ugyanúgy azom szorongok az utcán, hogy az emberek kritikusan figyelnek engem, van, hogy azon gondolkodom, furán megyek-e, vagy az arckifejezésem fura, vagy ahogy nézek, vagy bármi. 

Szerintem neked elsősorban nem gyógyszer kell, hanem pszichoterápia. Jártál már pszichológushoz korábban? 

Szerintem nálad is ez az extrém mértékű szorongás a gond a gyerekkorod miatt, ezt nem fogják a gyógyszerek feldolgozni, jó lenne egy terápia.

A terápia mellé hasznos a gyógyszer addig, amíg jobban nem lesz valaki annyira, hogy nélkülük is hatékonyan tudjon dolgozni a terápiában, de nyilván ha ennyire félsz ezektől, nálad meg kellene próbálni önmagában a pszichológust.

Szia Nin. Nem tudom, hogy így kell a válaszolni valaki hozzászólására, nem egyértelmű számomra.

Még nem voltam pszichológusnál, illetve egy háziorvosnál, aki elvégzett ehhez kapcsolódó kurzust, de nem igazán éreztem, hogy segítene. Valódi pszichológusnál nem jártam még. Egyébként sokszor gondolok rá, hogy nem vagyok teljesen százas ezt természetesen tudom. Arra is gondolok, hogy valami gyógyszer kellene is, de itt vagyok meglőve, hogy mi lehet az. Mert 1 db 0.25 ös frontintól átalszom az egész estét és reggel 8 kor ébredek kipihenten. Colát, kv-t, energiaitalt nem iszom, mert ideges leszek tőlük. Alkoholt is ha megiszom egy pohár sört már fejbecsap.Este már nem nagyon eszem csokit, nem iszom kakaót:) vagy meggyet sem eszem, mert érzem, hogy energizál, erősebben ver a szívem és nem tudok tőlük aludni, csak pár óra forgolódás után.  Szóval elég hamar reagál a szervezetem mindenre. Ezért is tartok a félrekezeléstől, félregyógyszerezéstől.

A rossz gondolatokra kellene valami, illetve a paraoiás gondolatokra, de ahogy olvasom valaki még a 25mgos ketileptet is felezi úgy kiüti. Abban biztos vagyok, hogy a 100mg kiütne mint a lovat. 

És te mivel vag ydiagnosztizálva?Szedsz valamilyen gyógyszert? Régen mikor mondtam szüleimnek, hogy vegyék ki az elemet mindig furán néztek.Mindig mondták ne figyelj rá, aludjál. Ja kösz:). De azért ki lett véve az elem.

Neked mit mondtak ezekre amiket felsoroltál pl, hogy amiken gondolkodsz mikor az utcán sétálsz, ennek mi a diagnózisa?

 

Idézet tőle: Törölt felhasználó ekkor: 2023.08.23., 14:04

Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 10:55

Sziasztok. 

Korábban voltam tag, valamiért nem engedett be az adataimmal ezért újra regisztráltam. Írásom olvasási ideje kb 5 perc.

A problémám a következő. Már fiatal koromban is sokat gondoltam arra, hogy rólam beszélnek amikor nem vagyok ott(nem mindig negatív értelemben pl sokszor gondoltam, hogy azt mondják mögöttem milyen jófej vagyok), vagy rajtam nevetnek, ha épp a beszélgetést nem hallottam, csak a nevetést hallottam, láttam, azonban akkor nem igazán gondoltam, hogy ez probléma. Bár mindig éreztem, hogy más vagyok mint a többiek.

Például a szívverésemet szinte mindig érzem és éreztem régen is. Szinte alig tudok ez miatt elaludni délutánonként, mert állanóan érzem, hogy ver.

Kiskoromban, sőt most sem tudok kattogós óra mellett aludni. Elkezdem figyelni és vége nincs alvás. Ha olyan helyen voltunk, mindig ki kellett venni az elemet. 🙂

Szólői háttér apai részről sok csesztetés, volt verés is,bármit csináltam sose volt jó, illetve nem én vagyok az apád, lefeküdtél a saját anyáddal és hasonlók(beteg ilyet mondani a saját gyerekednek). Valójában sosem tudtam ki vagyok igazán, mindig kerestem éppen kinek tudnék megfelelni a környezetemben.  Hangulatom váltózó volt, de nem nevezném betegesnek. 

Majd 17 évesen előjött szívritmuszavar(néha-néha 1-1 ütés) amitől nagyon megijedtem volt,  hogy pánikoltam(nem durván mint amiket szoktam olvasni) szorongani kezdtem ettől az egésztől. Ezt követően lett parkapcsolatom és kijöttem belőle hamar. Párkapcsolatban sokszor gondoltam, hogy megcsal a párom vagy mással van(ez lehet korábban kapott negatív információk a hölgyről, vagy lehet paranoia is).

Itt ugrunk az időben jópár évet előre. Kiköltöztem Ausztriába és nagyon pörgős melóm volt ahol lefogytam 10 kilót 3 hónap alatt, kb előjöttek olyan gondolatok, hogy mi van  ha a rizsszemek gyógyszerek, megeszem és meghalok tőle, c-vitamint nem mertem bevenni mert a szivemre megy stb.Már éreztem, hogy baj van, de nem mertem kilépni. Kár volt.

Odáig jutottam, hogy 8 éve agorafóbiás lettem, nem mertem kimenni az utcára, illetve ha megpróbáltam iszonyú szorongások árán ment csak. Hozzáteszem amíg nem lettem pánikos nem érdekelt ez a téma különösebben. Elmentem pszichiáterhez. Akkor a korházba is alig bírtam elmenni, mert állandóana halál járt a fejemben, főleg a kórház gondolatától, a doki pedig ott rendelt. Felírt 20mg rexetint és frontint mellé. Elolvastam a betegtájékoztatót és lám, akinek van volt szívritmus zavara ne szedje vagy konzultáljon az orvosával. Mondtam az orvosnak, aki mondta, nyugodtan szedjem be, balatonfüredi kórházban is többek szedik pedig ott van több szívbetegséggel élő. Ennek ellenére nem kezdtem el szedni. Féltem.

Minden gyógyszertől félek, mert mindig azaz első gondolatom, hogy szívritmuszavarom lesz tőle és meghalok. Olyan szinten hogy mindent, még a vitaminokat is megnézem mennyire hat a szívre vérnyomásra(tudom valahol vicces ez).

Elmentem egy másik pszichiáterhez aki megálípította, hogy bipoláris affiktív zavarom(ezzel annyira nem értek egyet, nagyon maximum bipolaris2) és paranoid személyiségzavarom(ezt alá is írom) van(leginkabb arra hivatkozik, hogy 4 szakmám van.De a sulis éveket végighaveroztam és csak felőtt fejjel gondolkoztam mit is kéne kezdeni magammal. Az tény, hogy van amikor nagy fellangolással kezdek bele valamibe majd szép lassan alábbhagy a lelkesedésem. Ez lehet ismét magyarázkodás és valóban ez is bipoláris tünet és mismásolok. Viszont ha erről olvasok akkor nem ismerem fel magamon ezeket a tüneteket. Nincs olyan, hogy nem alszok, vagy hipomán fázis van .Olyan van, hogy néha rosszabb kedvem van a következő nap pedig jobb.Vagy nehezen alszom el mert jár valami a  fejemben és szorongani kezdek tőle.

Felírtak 100mg Kventiaxot estére, azonban erről is azt olvasom, hogy a szívet megpörgeti, ritmuszavart okozhat és több fórumozó is írt ilyen mellékhatásokat. ezért nem mertem elkezdeni. Az orvosom felajánlotta, hogy korházi körülmények közt beállítják a gyógyszerem, viszont így is szabályosan rettegek a gyógyszertől. Ha rámjönne a ritmuszavar, fogalmam sincs mit kezdenék magammal, teljes pánik lenne. Ráadásul a gyógyszert is úgy vennem be(ismerem magam), hogy biztos rosszulleszek tőle.

Visszamentem az első pszichiáterhez(mert gondoltam most ez mi, hogy valaki ezt mondja valaki amazt) mostmár, hogy látta más orvos mit állapított meg, így ő is azt mondta, hogy valószínűleg bipolaris vagyok, viszont Ő 25mg ketileptet írt fel estére.Azt mondta nincs akkor baj, hogy 100mg-ot kelljen szednem. NA megint mondom akkor most kinek higgyjek.

Olvastam korábban az orbáncfűről, vásároltam belőle, megittam egy csészével és minden rossz gondolatom eltűnt. Nem is értettem az egészet. Lefekvés előtt ittam meg és csak feküdtem az ágyban, hogy milyen érdekes nincs egy rossz gondolatom sem. Nekem alvásra nem volt jó, viszont napközben pozitív hatást tapasztaltam.

Annyit még tudni kell, hogy  a tesztoszteronszintem alacsony a koromhoz képest, viszont az ösztrogén(női hormon) magas. Ez is sok tünetet okozhat(viszont azt nem hiszem, hogy ettől vannak haláltól való félelem gondolataim, vagy paranoiám) szeptemberben megyek ez miatt andrologushoz.

Baráti kapocsolataim szinte sosem voltak, megnyílni nem, illetve alig tudtam. De érdekes, ha legurul egy pohár sört, mintha kicseréltek volna. Elkezdek beszélgetni, viccelődni. Mintha sok gátlás ami a fejemben cikázik állandóan, lehullana. Bár ez is csak akkor ha felém is barátilag közelednek. 

Mindig kell a megerősítés, hogy kedvelnek, különben hajlamos vagyok rosszat gondolni másról és ellenséges tudok ilyenkor lenni. E si lehet ilyen paranoia. Ha lemegyek az utcára szinte egy nyomást érzek az emberek felől, hogy néznek, hogy megfeleljek nekik, mit gondolhatnak rólam(ez elég paranoid így leírva). Szinte egész nap különböző emberek járnak a fejemben(ez lehet megfelelési kényszer, szociális fóbia vagy paranoia megintcsak). Régi dolgok amiket másképp kellett volna csinálnom. Sokszor van bűntudatom.

Sokszor vagyok kedvtelen, szomorú, mert egy helyben állok nem haladok. Elkeseredek, mert úgy érzem egy ördögi kör az egész. Szedjek gyógyszert, de az hatással vana szívre amitől meg megint félek. Nemmerek elutazni egyedül messzebb távra, repülőre ülni meg pláne. 

Aki magára ismer valamilyen formában, megköszönöm, ha leírja neki milyen gyógyszer vált be illetve mi nem(tudom minden egyéni).

Szeretnék meggyógyulni csak nagyon félek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

 

Sziasztok

 

Szia! Nagyon sok mindenben mintha magamról olvastam volna. Még az óraketyegéssel is ugyanígy vagyok, nem lennék képes olyan szobában aludni, ahol ketyeg, de nappal sem viselem jól, ha olyan helyen vagyok, ahol van ilyen. Ugyanúgy azom szorongok az utcán, hogy az emberek kritikusan figyelnek engem, van, hogy azon gondolkodom, furán megyek-e, vagy az arckifejezésem fura, vagy ahogy nézek, vagy bármi. 

Szerintem neked elsősorban nem gyógyszer kell, hanem pszichoterápia. Jártál már pszichológushoz korábban? 

Szerintem nálad is ez az extrém mértékű szorongás a gond a gyerekkorod miatt, ezt nem fogják a gyógyszerek feldolgozni, jó lenne egy terápia.

A terápia mellé hasznos a gyógyszer addig, amíg jobban nem lesz valaki annyira, hogy nélkülük is hatékonyan tudjon dolgozni a terápiában, de nyilván ha ennyire félsz ezektől, nálad meg kellene próbálni önmagában a pszichológust.

Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 10:58

Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 10:55

Sziasztok. 

Korábban voltam tag, valamiért nem engedett be az adataimmal ezért újra regisztráltam. Írásom olvasási ideje kb 5 perc.

A problémám a következő. Már fiatal koromban is sokat gondoltam arra, hogy rólam beszélnek amikor nem vagyok ott(nem mindig negatív értelemben pl sokszor gondoltam, hogy azt mondják mögöttem milyen jófej vagyok), vagy rajtam nevetnek, ha épp a beszélgetést nem hallottam, csak a nevetést hallottam, láttam, azonban akkor nem igazán gondoltam, hogy ez probléma. Bár mindig éreztem, hogy más vagyok mint a többiek.

Például a szívverésemet szinte mindig érzem és éreztem régen is. Szinte alig tudok ez miatt elaludni délutánonként, mert állanóan érzem, hogy ver.

Kiskoromban, sőt most sem tudok kattogós óra mellett aludni. Elkezdem figyelni és vége nincs alvás. Ha olyan helyen voltunk, mindig ki kellett venni az elemet.

Szólői háttér apai részről sok csesztetés, volt verés is,bármit csináltam sose volt jó, illetve nem én vagyok az apád, lefeküdtél a saját anyáddal és hasonlók(beteg ilyet mondani a saját gyerekednek). Valójában sosem tudtam ki vagyok igazán, mindig kerestem éppen kinek tudnék megfelelni a környezetemben.  Hangulatom váltózó volt, de nem nevezném betegesnek. 

Majd 17 évesen előjött szívritmuszavar(néha-néha 1-1 ütés) amitől nagyon megijedtem volt,  hogy pánikoltam(nem durván mint amiket szoktam olvasni) szorongani kezdtem ettől az egésztől. Ezt követően lett parkapcsolatom és kijöttem belőle hamar. Párkapcsolatban sokszor gondoltam, hogy megcsal a párom vagy mással van(ez lehet korábban kapott negatív információk a hölgyről, vagy lehet paranoia is).

Itt ugrunk az időben jópár évet előre. Kiköltöztem Ausztriába és nagyon pörgős melóm volt ahol lefogytam 10 kilót 3 hónap alatt, kb előjöttek olyan gondolatok, hogy mi van  ha a rizsszemek gyógyszerek, megeszem és meghalok tőle, c-vitamint nem mertem bevenni mert a szivemre megy stb.Már éreztem, hogy baj van, de nem mertem kilépni. Kár volt.

Odáig jutottam, hogy 8 éve agorafóbiás lettem, nem mertem kimenni az utcára, illetve ha megpróbáltam iszonyú szorongások árán ment csak. . Elmentem pszichiáterhez. Akkor a korházba is alig bírtam elmenni, mert állandóana halál járt a fejemben, főleg a kórház gondolatától, a doki pedig ott rendelt. Felírt 20mg rexetint és frontint mellé. Elolvastam a betegtájékoztatót és lám, akinek van volt szívritmus zavara ne szedje vagy konzultáljon az orvosával. Mondtam az orvosnak, aki mondta, nyugodtan szedjem be, balatonfüredi kórházban is többek szedik pedig ott van több szívbetegséggel élő. Ennek ellenére nem kezdtem el szedni. Féltem.

Minden gyógyszertől félek, mert mindig azaz első gondolatom, hogy szívritmuszavarom lesz tőle és meghalok. Olyan szinten hogy mindent, még a vitaminokat is megnézem mennyire hat a szívre vérnyomásra(tudom valahol vicces ez).

Elmentem egy másik pszichiáterhez aki megálípította, hogy bipoláris affiktív zavarom(ezzel annyira nem értek egyet, nagyon maximum bipolaris2) és paranoid személyiségzavarom(ezt alá is írom) van(leginkabb arra hivatkozik, hogy 4 szakmám van.De a sulis éveket végighaveroztam és csak felőtt fejjel gondolkoztam mit is kéne kezdeni magammal. Az tény, hogy van amikor nagy fellangolással kezdek bele valamibe majd szép lassan alábbhagy a lelkesedésem. Ez lehet ismét magyarázkodás és valóban ez is bipoláris tünet és mismásolok. Viszont ha erről olvasok akkor nem ismerem fel magamon ezeket a tüneteket. Nincs olyan, hogy nem alszok, vagy hipomán fázis van .Olyan van, hogy néha rosszabb kedvem van a következő nap pedig jobb.Vagy nehezen alszom el mert jár valami a  fejemben és szorongani kezdek tőle.

Felírtak 100mg Kventiaxot estére, azonban erről is azt olvasom, hogy a szívet megpörgeti, ritmuszavart okozhat és több fórumozó is írt ilyen mellékhatásokat. ezért nem mertem elkezdeni. Az orvosom felajánlotta, hogy korházi körülmények közt beállítják a gyógyszerem, viszont így is szabályosan rettegek a gyógyszertől. Ha rámjönne a ritmuszavar, fogalmam sincs mit kezdenék magammal, teljes pánik lenne. Ráadásul a gyógyszert is úgy vennem be(ismerem magam), hogy biztos rosszulleszek tőle.

Visszamentem az első pszichiáterhez(mert gondoltam most ez mi, hogy valaki ezt mondja valaki amazt) mostmár, hogy látta más orvos mit állapított meg, így ő is azt mondta, hogy valószínűleg bipolaris vagyok, viszont Ő 25mg ketileptet írt fel estére.Azt mondta nincs akkor baj, hogy 100mg-ot kelljen szednem. NA megint mondom akkor most kinek higgyjek.

Olvastam korábban az orbáncfűről, vásároltam belőle, megittam egy csészével és minden rossz gondolatom eltűnt. Nem is értettem az egészet. Lefekvés előtt ittam meg és csak feküdtem az ágyban, hogy milyen érdekes nincs egy rossz gondolatom sem. Nekem alvásra nem volt jó, viszont napközben pozitív hatást tapasztaltam.

Annyit még tudni kell, hogy  a tesztoszteronszintem alacsony a koromhoz képest, viszont az ösztrogén(női hormon) magas. Ez is sok tünetet okozhat(viszont azt nem hiszem, hogy ettől vannak haláltól való félelem gondolataim, vagy paranoiám) szeptemberben megyek ez miatt andrologushoz.

Baráti kapocsolataim szinte sosem voltak, megnyílni nem, illetve alig tudtam. De érdekes, ha legurul egy pohár sört, mintha kicseréltek volna. Elkezdek beszélgetni, viccelődni. Mintha sok gátlás ami a fejemben cikázik állandóan, lehullana. Bár ez is csak akkor ha felém is barátilag közelednek. 

Mindig kell a megerősítés, hogy kedvelnek, különben hajlamos vagyok rosszat gondolni másról és ellenséges tudok ilyenkor lenni. E si lehet ilyen paranoia. Ha lemegyek az utcára szinte egy nyomást érzek az emberek felől, hogy néznek, hogy megfeleljek nekik, mit gondolhatnak rólam(ez elég paranoid így leírva). Szinte egész nap különböző emberek járnak a fejemben(ez lehet megfelelési kényszer, szociális fóbia vagy paranoia megintcsak). Régi dolgok amiket másképp kellett volna csinálnom. Sokszor van bűntudatom.

Sokszor vagyok kedvtelen, szomorú, mert egy helyben állok nem haladok. Elkeseredek, mert úgy érzem egy ördögi kör az egész. Szedjek gyógyszert, de az hatással vana szívre amitől meg megint félek. Nemmerek elutazni egyedül messzebb távra, repülőre ülni meg pláne. 

Aki magára ismer valamilyen formában, megköszönöm, ha leírja neki milyen gyógyszer vált be illetve mi nem(tudom minden egyéni).

Szeretnék meggyógyulni csak nagyon félek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

 

Sziasztok

 

 

Idézet tőle: EGYSZERMAJD ekkor: 2023.08.23., 10:55

Sziasztok. 

Korábban voltam tag, valamiért nem engedett be az adataimmal ezért újra regisztráltam. Írásom olvasási ideje kb 5 perc.

A problémám a következő. Már fiatal koromban is sokat gondoltam arra, hogy rólam beszélnek amikor nem vagyok ott(nem mindig negatív értelemben pl sokszor gondoltam, hogy azt mondják mögöttem milyen jófej vagyok), vagy rajtam nevetnek, ha épp a beszélgetést nem hallottam, csak a nevetést hallottam, láttam, azonban akkor nem igazán gondoltam, hogy ez probléma. Bár mindig éreztem, hogy más vagyok mint a többiek.

Például a szívverésemet szinte mindig érzem és éreztem régen is. Szinte alig tudok ez miatt elaludni délutánonként, mert állanóan érzem, hogy ver.

Kiskoromban, sőt most sem tudok kattogós óra mellett aludni. Elkezdem figyelni és vége nincs alvás. Ha olyan helyen voltunk, mindig ki kellett venni az elemet. 🙂

Szólői háttér apai részről sok csesztetés, volt verés is,bármit csináltam sose volt jó, illetve nem én vagyok az apád, lefeküdtél a saját anyáddal és hasonlók(beteg ilyet mondani a saját gyerekednek). Valójában sosem tudtam ki vagyok igazán, mindig kerestem éppen kinek tudnék megfelelni a környezetemben.  Hangulatom váltózó volt, de nem nevezném betegesnek. 

Majd 17 évesen előjött szívritmuszavar(néha-néha 1-1 ütés) amitől nagyon megijedtem volt,  hogy pánikoltam(nem durván mint amiket szoktam olvasni) szorongani kezdtem ettől az egésztől. Ezt követően lett parkapcsolatom és kijöttem belőle hamar. Párkapcsolatban sokszor gondoltam, hogy megcsal a párom vagy mással van(ez lehet korábban kapott negatív információk a hölgyről, vagy lehet paranoia is).

Itt ugrunk az időben jópár évet előre. Kiköltöztem Ausztriába és nagyon pörgős melóm volt ahol lefogytam 10 kilót 3 hónap alatt, kb előjöttek olyan gondolatok, hogy mi van  ha a rizsszemek gyógyszerek, megeszem és meghalok tőle, c-vitamint nem mertem bevenni mert a szivemre megy stb.Már éreztem, hogy baj van, de nem mertem kilépni. Kár volt.

Odáig jutottam, hogy 8 éve agorafóbiás lettem, nem mertem kimenni az utcára, illetve ha megpróbáltam iszonyú szorongások árán ment csak. Hozzáteszem amíg nem lettem pánikos nem érdekelt ez a téma különösebben. Elmentem pszichiáterhez. Akkor a korházba is alig bírtam elmenni, mert állandóana halál járt a fejemben, főleg a kórház gondolatától, a doki pedig ott rendelt. Felírt 20mg rexetint és frontint mellé. Elolvastam a betegtájékoztatót és lám, akinek van volt szívritmus zavara ne szedje vagy konzultáljon az orvosával. Mondtam az orvosnak, aki mondta, nyugodtan szedjem be, balatonfüredi kórházban is többek szedik pedig ott van több szívbetegséggel élő. Ennek ellenére nem kezdtem el szedni. Féltem.

Minden gyógyszertől félek, mert mindig azaz első gondolatom, hogy szívritmuszavarom lesz tőle és meghalok. Olyan szinten hogy mindent, még a vitaminokat is megnézem mennyire hat a szívre vérnyomásra(tudom valahol vicces ez).

Elmentem egy másik pszichiáterhez aki megálípította, hogy bipoláris affiktív zavarom(ezzel annyira nem értek egyet, nagyon maximum bipolaris2) és paranoid személyiségzavarom(ezt alá is írom) van(leginkabb arra hivatkozik, hogy 4 szakmám van.De a sulis éveket végighaveroztam és csak felőtt fejjel gondolkoztam mit is kéne kezdeni magammal. Az tény, hogy van amikor nagy fellangolással kezdek bele valamibe majd szép lassan alábbhagy a lelkesedésem. Ez lehet ismét magyarázkodás és valóban ez is bipoláris tünet és mismásolok. Viszont ha erről olvasok akkor nem ismerem fel magamon ezeket a tüneteket. Nincs olyan, hogy nem alszok, vagy hipomán fázis van .Olyan van, hogy néha rosszabb kedvem van a következő nap pedig jobb.Vagy nehezen alszom el mert jár valami a  fejemben és szorongani kezdek tőle.

Felírtak 100mg Kventiaxot estére, azonban erről is azt olvasom, hogy a szívet megpörgeti, ritmuszavart okozhat és több fórumozó is írt ilyen mellékhatásokat. ezért nem mertem elkezdeni. Az orvosom felajánlotta, hogy korházi körülmények közt beállítják a gyógyszerem, viszont így is szabályosan rettegek a gyógyszertől. Ha rámjönne a ritmuszavar, fogalmam sincs mit kezdenék magammal, teljes pánik lenne. Ráadásul a gyógyszert is úgy vennem be(ismerem magam), hogy biztos rosszulleszek tőle.

Visszamentem az első pszichiáterhez(mert gondoltam most ez mi, hogy valaki ezt mondja valaki amazt) mostmár, hogy látta más orvos mit állapított meg, így ő is azt mondta, hogy valószínűleg bipolaris vagyok, viszont Ő 25mg ketileptet írt fel estére.Azt mondta nincs akkor baj, hogy 100mg-ot kelljen szednem. NA megint mondom akkor most kinek higgyjek.

Olvastam korábban az orbáncfűről, vásároltam belőle, megittam egy csészével és minden rossz gondolatom eltűnt. Nem is értettem az egészet. Lefekvés előtt ittam meg és csak feküdtem az ágyban, hogy milyen érdekes nincs egy rossz gondolatom sem. Nekem alvásra nem volt jó, viszont napközben pozitív hatást tapasztaltam.

Annyit még tudni kell, hogy  a tesztoszteronszintem alacsony a koromhoz képest, viszont az ösztrogén(női hormon) magas. Ez is sok tünetet okozhat(viszont azt nem hiszem, hogy ettől vannak haláltól való félelem gondolataim, vagy paranoiám) szeptemberben megyek ez miatt andrologushoz.

Baráti kapocsolataim szinte sosem voltak, megnyílni nem, illetve alig tudtam. De érdekes, ha legurul egy pohár sört, mintha kicseréltek volna. Elkezdek beszélgetni, viccelődni. Mintha sok gátlás ami a fejemben cikázik állandóan, lehullana. Bár ez is csak akkor ha felém is barátilag közelednek. 

Mindig kell a megerősítés, hogy kedvelnek, különben hajlamos vagyok rosszat gondolni másról és ellenséges tudok ilyenkor lenni. E si lehet ilyen paranoia. Ha lemegyek az utcára szinte egy nyomást érzek az emberek felől, hogy néznek, hogy megfeleljek nekik, mit gondolhatnak rólam(ez elég paranoid így leírva). Szinte egész nap különböző emberek járnak a fejemben(ez lehet megfelelési kényszer, szociális fóbia vagy paranoia megintcsak). Régi dolgok amiket másképp kellett volna csinálnom. Sokszor van bűntudatom.

Sokszor vagyok kedvtelen, szomorú, mert egy helyben állok nem haladok. Elkeseredek, mert úgy érzem egy ördögi kör az egész. Szedjek gyógyszert, de az hatással vana szívre amitől meg megint félek. Nemmerek elutazni egyedül messzebb távra, repülőre ülni meg pláne. 

Aki magára ismer valamilyen formában, megköszönöm, ha leírja neki milyen gyógyszer vált be illetve mi nem(tudom minden egyéni).

Szeretnék meggyógyulni csak nagyon félek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

 

Sziasztok