Relaxáció, progresszív relaxáció, autogén tréning, meditáció, mindfulness, jóga és egyéb feszültséglevezető módszerek
A terem nem, általában gyorsan letudom, 45-60 perc alatt. Igazából jó is, főleg ha sikerül odakoncentrálni és ki tudom zárni a mindennapokat meg minden szart. Rá lehet szokni. Inkább rávenni magam hogy elinduljak, főleg télen, hidegben, sötétben munka után...na az nehéz 
Azta! Ez tök jó. És a terem nem uncsi?
Igazán nincs mit 🙂 Ha nem áll fenn laktózérzékenység, vagy valami fenntartás a tejjel, akkor ez teljesen jó minőségben és árban is.
Én versenyszerűen kerékpározok, mellette pedig kiegészítésként súlyzós edzést végzek amikor épp nincs járvány és lehet terembe járni.
Nagyon köszi! A gyerek ezt választotta (miután büszkén és bátran elé tártam a te általad javosoltakat 🙂 ): https://shop.builder.hu/tejsavo-feherje-koncentratumok/protein-buzz-100-whey-3-kg-q13468?gclid=EAIaIQobChMI9r32p7SG6QIVmMmyCh0JDwIzEAQYAiABEgLsn_D_BwE&fbclid=IwAR1Q5P9vq4lEK4S1EehrRLBC_jC7Dmul_nYDSpsD94J7AP-tUkWEGDlbRao
És mit edzel?
Na pont megírtam a választ amikor elment az oldal.
Szívesen írok bármit, csak nem tudom pontosan mire vagy kíváncsi 🙂
Csak komolyabb edzés után fogyasztok plusz fehérjét. Sokáig tejsavófehérje koncentrátumot fogyasztottam, de pár éve igyekszem kerülni minden állatai eredetűt, én így jobban érzem magam. Amiket eddig próbáltam:
"Biotech Vegan Protein"
"Scitech Pure Form"
"Scitec 100% Plant Protein"
"Absorice"
"Vegabond rizs/borsófehérje"
"Gym Beam Vegan Blend"
"Scitech Plant Bro"
(micsoda hülye nevek....). Tápanyag tekintetében szerintem mind hozta ami elvárható, ízre mind elég rossz számomra, kivéve talán az utolsó, az iható.
Arra a kis időre már nem érdemes...
A jó minőségű barna kenyér nedves. És finom, csak meg kell szokni. 🙂
Idézet tőle: tnelisSok sikert aki belevág, és kérlek ne értsd félre, egyetlen dolog fura, kifizetni a 8-12 000 ft/kg árat azért, hogy kiszedjék a tejből a viszonylag értékes, gyorsan felszívódó részét, majd önként visszatenni bele
így elnyújtva a felszívódást. Mondjuk személy szerint én a növényi fehérjéket preferálom, de ez nem tartozik ide.
A mozgásos rész többi elemével egyetértek
Írnál vmit a növényi fehérjékről?
Hát tejből kb lehetetlen. De csomó másból be lehet vinni értékes fehérjét. Attól függ miben mennyi van. Sörben például alig van, szóval abból rengeteg kell
Egy púpos evőkanál olyan 15-20 gr lehet. Barna rizsben pl. 7.5gr van 100 grammonként, borsóban 5, cottage cheese-ben 13.
A kinyert fehérjék előnye annyi, hogy nagyon gyorsan feldolgozásra kerülnek a szervezetben, ezért érdemes nagy fizikai megerőltetés (edzés) után, esetleg reggel fogyasztani.
Ahoz hogy egy nap annyi tejsavó fehérjét bevigyen az ember, mit ami egy púpos evőkanálban van... Na az nem tudom mennyi, de gyanítom, hogy nagyon sok... 😀
Na ezek közül a kenyereken és a zöldségek-gyümölcsökön kívül mindent átérzek.
Pl. egyes tenger gyümölcsei (nem mind). Aztán a tudat az összes távol-keleti kajától. Szoktam mondani: kutyahúst esztek svábbogárlábbal? A házinyúl pl. olyan, mintha kutyát/macskát kellene enni. Ezek a száraz magos-korpás-stb. kenyerek meg kifordulnak a számból, mintha fűrészport rágnék. Kórházi kajában is a tudat... h hol és hogy készülhetett. Na, a tejtől meg hasmenésem lesz, egy kis laktóz-intolerancia. A sok zöldség-gyümölcs meg iszonyatosan puffaszt, görcsöltet.
Stb. Szóval van itt baj, bőven.
Jaaa! A nyers méztől is undorodom. Ha pl. sütiben v húson megsült, az rendben.
Az nem baj. Nem érdemes szerintem semmit sem fogyasztani ami undorít.
Szerintem van középút 
Mi az ami ránézésre is undorít?
Meg hát az undor. Van, amitől ránézésre.
És addig? :O Le kell(ene) gyűrni. Amúgy nem zárkózom el az "idegen" ízektől, és ha ízlik, beépítem az étrendbe. Ha nem, felejtős.
Szerintem csak így alakult ki az ízlés az általában fogyasztott ételek miatt. Amikor én nagyobb változáson estem át táplálkozás terén, egészen megváltozott az ízlésem is.
Hát, ebből a listából 2 van, amit amúgy is eszem... És minimum 2, amitől kifejezetten undorodom. Akkor még nem beszéltünk allergiákról. Miért van az, h minden, ami finom, az az egészségtelen? 
Nem is kell, legalábbis nem hiszem hogy ilyesmire gondolt valaki
Hát, minden tiszteletem azoké, akik képesek olyasmiket megenni, amit ki nem állhatnak. Nálam akkor jön az "inkább semmit", mint pl. a kórházi koszt...
Sok sikert aki belevág, és kérlek ne értsd félre, egyetlen dolog fura, kifizetni a 8-12 000 ft/kg árat azért, hogy kiszedjék a tejből a viszonylag értékes, gyorsan felszívódó részét, majd önként visszatenni bele így elnyújtva a felszívódást. Mondjuk személy szerint én a növényi fehérjéket preferálom, de ez nem tartozik ide.
A mozgásos rész többi elemével egyetértek
Sziasztok!
Akkor én most megosztanám a tapaszatalataim.
Mozgás, ami nekem jót tett (egy ideje hanyagolom, mivel jelenleg a biciklim gyakorlatilag nem "elérhető").
Heti 3x1 óra egyhe kardio jellegű mozgás (gyors séta, biciklizés, úszás, esetleg futás) 100 felettipulzussal.Ehez hogy ne szakassza meg magát az ember van két mantra, vagy inkább önszuggesszió (Bryan Tracy féle). Ez pedig: "Én szeretem magam.", "Én vagyok a felelős". Ez beállítja a tempót. (Nálam jól működött). A mozgás után pedig egy kis nyujtás és/vagy jóga (egyszerűbb nyujtó, izület gyakorlatok).
Ez csaka mozgás része... Aki ezt fokozni szeretné, az min egy hónapig:
Egy diéta: pl elhagyva minden gyorsan felszívódó szénhidrátot (pl fehér liszt, fehér cukor).
Ezek helyett: fehérliszt > teljes kiörlésű dolgok, fehér cukor > gyümölcscukor, repce méz.
Semmi alkohol, és ha lehet koffein se (én most újból fogom csinálni - kúraszerüen lehet - és most próbálom kávé nélkül).
Aztán: gatyi sók kelyett: erdélyi só vagy akinek sok a felesleges pénze: himalája só.
Napi 1 banán + egy pópos evőkanál tejsavó fehérje koncentrátum úgy fél liter tejbe. Ez jót tesz az agynak. Össze kell turmixolni.
+ a két mantra mindenképpen napi 50-100x, ha épp nem mozog az ember aznap és nincs meg.
EXTRA FIGYELMEZTETÉS: Ha drasztikusan jobban érezné magát, aki csinálja, AKKOR SE HAGYJA EL VAGY VARIÁLJON A GYÓGYSZERREL az orvos beleegyezése, vagyutasítása nélkül. !!!!
Nem árt valami célt kitűzni (SŐT MINDENKÉPP!), mert hiába a kávé elhagyás vagy ilyesmi, sok energia fel tud szabadulni és az ember hajlamos ilyenkor cél nélkül a fölös energiát önmaga leépítésére fordítani....
igazából mostanság nem vagyok éneklős hangulatban. igazából nem vagyok semmilyen hangulatban.
köszi a közös gondolkodást, jól esik a belefektetett figyelmed meg energiád. de most azt hiszem, ha egy időre is, de megrekedtem. nincs erőm a folytatáshoz, és egyelőre gőzöm sincs, milyen forrásból kellene új erőt szereznem. de majd megszülöm. (gondolom.)
Az a rész ismerős, hogy amit én mondok, az csak hülyeség lehet, amit jobban tenném, ha megtartanék magamnak.
És mondjuk éneklés hangosabb zene mellett? Mikor hallod magad, de azt már nem, hogy hamisan énekelsz. Lehez, hogy tudod, hogy hamis, de akkor sem hallod.
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: KiscsillagHurrá! Megyek MBCT-re! 🙂
A jelentkezésemet elfogadták.
de jó! 🙂 majd számolj be a tapasztalataidról, hogyha oda jutsz!
Rendben.
Erről is és az autogén tréningről (AT) is fogok írni, ha már több tapasztalatom lesz.
Idézet tőle: KiscsillagHurrá! Megyek MBCT-re! 🙂
A jelentkezésemet elfogadták.
de jó! 🙂 majd számolj be a tapasztalataidról, hogyha oda jutsz!
nekem eleve véleményem sem lehetett. "amíg ebben a házban laksz, azt csinálod, amit én mondok!"
ha kicsit is közvetlenebbül meg mertem szólalni, kaptam a leugatást, hogy "én nem az egyik haverod vagyok!" (mintha lettek volna haverjaim)
eleve az volt az általános közvélemény, hogy amit én mondok, az csak valami oltári nagy butaság lehet. mindenki teljesen hülyének állított be, érdekes módon ezt mondjuk épp az apám kezdte, anyámnak csak megtetszett a dolog, mert a verbális agressziót egyébként is ő gyakorolta, és ez az eszköztárba belefért, húgom meg csak egyszerűen megszokta, hogy ha ő mond valamit, az okos dolog, ha meg én, az hülyeség.
amíg nem mentem el hivatalos IQ tesztre, meggyőződésem volt, hogy én vagyok a Föld bolygó egyik legostobább véglénye. azóta egy kicsit jobban érzem magam, de igazából ezt se mertem még senkinek sem elújságolni a környezetemben, annyira be vagyok szarva attól, hogy bemondom az eredményemet, a következő mondatom meg valami egetverő nagy baromság lesz, én meg elsüllyedhetek a föld alá.
szerettem rajzolni, énekelni, kirándulni, biciklizni, úszni. olvasni. de mostanság ezekhez sincsen sok kötődésem. alig bírok elolvasni egy mondatot, nagyon nehezemre esik a koncentrálás. énekelni ezer éve nem énekeltem, és ha most belekezdek, zavar, hogy hallom, milyen hamis vagyok. kirándulni, biciklizni, úszni egyszerűen nincsen energiám, örülök, hogy a fogkefét jobbra-balra tudom huzigálni a számban, és utána még van erőm lépni egyet.
persze, aki lát engem a mindennapjaimban, nem nagyon hinné el, hogy nekem ez ekkora küzdelmembe kerül, mert sok gyakorlásnak köszönhetően könnyen mosolygok, és ha tudom, hogy figyelnek, a tagjaimat sem vonszolom. de (ilyen szempontból) hál istennek keveset látnak, és kevés ideig. ennyi ideig még meg tudom erőltetni magamat.
Egy régi lámpát pár éve önszorgalomból restauráltam, ami annyit takar, hogy a csüngőket rajta újrafűztem. 1200-1300 kis mütyür.. kvázi gyöngyfűzés.. csak azért fejeztem be, mert elkezdtem és nem szeretek félbe hagyni semmit.. De rájöttem, hogy az nem az én világom talán.
A legot szerettem régen, ma már nem érzem magamat elég kreatívnak hozzá..
Hurrá! Megyek MBCT-re! 🙂
A jelentkezésemet elfogadták.
Különbözünk, mégis a nevelés kicsit hasonlónak tűnik. Lehet véleményed, de senkit sem érdekel. Lehet igazad, de az számít, ki mondja hangosabban. Ha hangosak vagytok, az nyer, aki hamarabb alázza porig a másikat. Csak az számít, hogy igaza legyen és az ész érvek helyett a megsemmisítés működik..
Más dolgok voltak, amik örömet okoztak, míg tartottak?
azt hiszem, egyszerűen csak szereznem kellene egy boxzsákot. sok-sok problémámat megoldaná.
meg kirakó! basszus, most egy 10x10 darabos képen is agyvérzést kapok.
Idézet tőle: KiscsillagNekem a gyöngyfűzéshez, kötéshez, horgoláshoz nem lenne türelmem.
most már nekem sem. gyerekként imádtam a gyöngyfűzést, hímzést, varrást. sőt, szőttem is. meg virágokat gyűjtöttem, préseltem és rendszereztem. úristen, mennyi rohadt sok türelmem volt. ha csak 1%-a még a birtokomban lehetne...
Legózás?
City nagy daruskocsival, vonatos, technic...
Nekem a gyöngyfűzéshez, kötéshez, horgoláshoz nem lenne türelmem.
különbözünk. (sajnos) van ilyen is. nem éppen arról szólt a neveltetésem, hogy biztosan érezzem a saját határaimat, hogy meg tudjam védeni a saját nézeteimet, a saját véleményemet. otthon a dominancia működött. vagy te domináltál, vagy téged domináltak le. gyerekként nem lehetett dominálni egy felnőttel szemben, később pedig az egyetlen eszközöm a kitörésre az agresszió volt (verbális formában, úgy, ahogy tanultam).
most, felnőttként próbálok ettől az agressziótól elszakadni (bár egyelőre még csak annyi eredményt értem el, hogy ne a környezetem felé, hanem magam felé irányítsam), és megszilárdítani az énhatáraimat. mivel gyakorlatilag a béka segge alatt van a szintje mindannak a terápiás segítségnek, amit eddig kaptam, tulajdonképpen egyedül végzem ezt a munkát (egyre kevesebb belefektethető energiával).
jelen pillanatban gőzöm sincs, hogy mi az a tevékenység, ami örömérzettel tölthetne el. de gondolkozom rajta.
Idézet tőle: KiscsillagEzzel én is hasonlóan vagyok. A munkahelyemen fontos, h elégedettek legyenek velem, de egy terápiás célú festés/agyagozás közben ez nem fontos. Ilyenkor "kisgyerek" vagyok, aki belemerül az alkotásba és ez ad pozitív érzést.
Igen. Mindent kizárva, csak magadnak alkotni és tojni a világra.
Sokaknál látom az agyagozást, na nekem nem lenne türelmem hozzá.. 🙂 sőt inkább ügyetlennek érzem magam az ilyenekhez
Ez érdekes, mert én pl csak szélsőséges véleményekre figyelek, abból is csak a negatívra.
Szerencsére a tevékenységek tárháza igen gazdag, szerintem találsz mihamar újat.
Idézet tőle: csaklenniakartvalakiamit szeretek csinálni, azt csak magam miatt testem.
alapvetően én is csak magamért csinálnám, de ha valaki bármilyen irányban is minősíti, amit csináltam, akkor kész, el van már cseszve az egész. nem tudom tovább csinálni, vagy nem tudom ugyanolyan szellemben csinálni, mint ahogyan elkezdtem.
PhilC!
Nem lehet, hogy tehetséges vagy az íráshoz, csak még nem volt elég gyakorlatod, képzettséged? (azaz még fejlődni kellett volna ahhoz, hogy igazán jókat írj)
Szerintem ez nem nárcizmus. Hisz sokat dícsértek, ami alapot adott ahhoz, hogy tehetségesnek érezd magad e téren.
Idézet tőle: Artifical SkizoÉn írok olyan 20 éves korom óta nem mondom meg milyen témakörben. 🙂 2 nagy lapnál voltam, az elsőnél szerkesztő is (mindkettő megszűnt már). Most is írok, de csak ha megkér az egyik magazin szellemi online-utód oldal tulajdonosa, a régi főszerkesztőm, mert annyira már nincs kedvem hozzá.
grat
Ezzel én is hasonlóan vagyok. A munkahelyemen fontos, h elégedettek legyenek velem, de egy terápiás célú festés/agyagozás közben ez nem fontos. Ilyenkor "kisgyerek" vagyok, aki belemerül az alkotásba és ez ad pozitív érzést.
Én írok olyan 20 éves korom óta nem mondom meg milyen témakörben. 🙂 2 nagy lapnál voltam, az elsőnél szerkesztő is (mindkettő megszűnt már). Most is írok, de csak ha megkér az egyik magazin szellemi online-utód oldal tulajdonosa, a régi főszerkesztőm, mert annyira már nincs kedvem hozzá.
Én ebben az egy dologban független vagyok mások véleményétől, mert amit szeretek csinálni, azt csak magam miatt testem. De minden más területen, akár munka, hétköznapi dolgok, ilyesmi mások elismerésének a kiérdemlése a cél. De ha engem mondjuk dicsérnek, mert valamiben tényleg értékelhető lennék, az nagyon is zavar. Kell a figyelem, a megbecsülés, a fontosság érzete, ugyanakkor a dicséretet nem bírom. Elég hülyén hangzik.
én túlságosan függök a környezetem visszajelzéseitől. általában attól a tevékenységtől vagyok boldog, amiben dicsérnek. ha nem dicsér senki, akkor nem érzem, hogy bármiben is jó lennék. ugyanígy vagyok a szerethetőséggel. ha senki le se szar, nem érzem túlságosan szerethetőnek sem magamat.
na, ez még egy jó kis terápiás feladat lesz, hogy ezt az überhülyeséget helyrerázzam (merthogy látom én, hogy hülyeség, csak valamiért mégsem tudok nem azonosulni vele - na, erre varrjatok gombot). mindenesetre míg nem végeztem ezzel a feladattal, meg kell szülnöm magamnak egy olyan tevékenységötletet, amiben mégis örömet tudnék találni.
Én pont ezt akartam mondani, hogy azért csináljon valaki valamit, mert szereti csinálni, attól függetlenül, hogy jó-e benne. Sőőt.. én imádok otthon zene mellett énekelni, pedig a hangommal kínozni lehet embereket. De otthon kutyát sem zavar, engem meg főleg nem.. 🙂
írás. próza és vers. mikor középiskolás voltam, valami irreális csodálat alakult ki akörül, amit csináltam, az igazgató egyenesen városi rendezvényekre citált magával, mutogatva, hogy az ő tanulójuk vagyok, és hogy miket tudok. én meg ugyan először egy kicsit gyanakodtam, de idővel lassanként elhittem, hogy tényleg ennyire klassz, amit csinálok.
nem volt annyira klassz. az egyetemen egy-két szintén írni próbáló barátomnak tetszett még egy ideig, amit csináltam, de már akkor sem tudtam publikálni. nevenincs, huszadrangú pályázatokon értem csak el helyezést, no name antológiákban jelentem csak meg. rangos helyen soha.
egy ideig dühöngtem, hogy miért nem fogadják el mindazt, amit csinálok, miért nem elég jó, aztán a közelmúltban sikerült kicsikarnom néhány konkrét kritikát is, hogy pontosan miket is rontottam el. alapvető dolgokat. és nem tudok nem igazat adni nekik.
szóval most itt ülök, én, a hülyegyerek, aki egy kicsit is elhitte magáról, hogy tud valamit, és a lógusok a nárcisztikus szem.zavarról magyaráznak nekem.
egy szóval: belefáradtam.
szívem szerint műv.terápián inkább pacsmagolnék valami festményt, vagy készítenék agyagszobrot, ilyenek. rajzolni is mindig lelkesen rajzoltam, de hál istennek senki sem sietett megdicsérni, így ebben nem hülyültem meg. így ebben még látok a feszültséglevezetésre, önkifejezésre stb. lehetőségeket.
Nekem semmi ilyenhoz nincs nagy tehetségem. De megnyugtató, hogy a művészetterápiánál nem is az a lényeg, h remekművet alkosson az ember.
Én a rajzolással voltam így egy időben. Szerettem, de nem ment, be kellett lássam, hogy más kell. Jött a gitár, vers írás.. ez sem ment annyira szuperül, de nem zavart, nekem tetszett, ez számított. Most éppen a sport, ami leköt.. Most ez tetszik..
Mi volt az a foglalkozás?
én valami olyat szeretnék csinálni, amit még sosem próbáltam, amiről még sosem hittem azt, hogy jó vagyok benne. van olyan művészeti ág, amiben, elhittem magamról, hogy csúcsszuper vagyok, és csak mostanság, sok-sok elutasítás után kezd leülepedni bennem, hogy mennyire kis kezdő szar voltam/vagyok. így, nyilván, az ezzel való foglalkozás már nem tölt el túl sok örömmel.
de valami olyan, amiben még sosem dicsértek és sosem szidtak, az, azt hiszem, jó lenne.
Szerintem az alkotás szinte mindenkinek hasznos tud lenni, csak mindenkinek mást jelent az alkotás.. zenétől kezdve, festésen át akár a fa/fém megmunkálásig sokféle módja van. És rendszerint mindenkinek van egy, ami hasznos.. csak meg kell találni azt.