félelem a pokolra jutástól
Nem vagyok vallásos. Szeretnék visszatalálni a lelkemhez. Mikor gyerek voltam, akkor se bírtam soha felszabadultan nevetni, sokszor sértettséget éreztem, haragot. Visszahúzott a gyűlöletérzés, Voltam valakinél, aki prófétának mondja magát, csinált velem valamit, jött volna fel sok-sok információ, de nem tudtam feldolgozni, kiadni magamból. Egy alkalommal, mikor nála voltam, valaki keresztet nyomott a homlokomra, nem volt az én szemeimnek látható, hogy ki volt az, aztán később megkérdeztem a prófétát, azt mondta, h egy erős jelenésem volt.
Azt is érzem, h az emberek, legalábbis olyanok, akikkel nincs közösségem, azt csinálnak velem, amit csak akarnak. Pl. azon a munkahelyen, ahol most vagyok, közölte velem a műszakvezető, h dolgozzak gyorsabban és hogy társuljak be a közösségbe, mert nem beszélgetek velük, mondta, h ha ez így megy tovább, nem maradhatok.
Az igazsághoz való viszonyomat kell helyreállítani, de nem tudom, mit tehetnék, nagyon nagy bajt érzek magamban és azt, hogy leépülök. Ha valakinek van valami tanácsa, kihez lehet ezzel fordulni, írja már le, mert muszáj csinálnom valamit ezzel.
Gondolom mélyen vallásos vagy, de nem tudom van-e alapja a félelmednek. Szerintem egy lelkésszel kellene beszélned erről, ő biztosan megnyugtatna téged.
Miért gondolod, hogy pokolra kerülsz? Őszintén szólva én nem hiszek a pokolban, és a mennyországban sem, legalábbis nem szó szerint.
Annál nem lehet rosszabb a pokol, mint amikor rosszul vagyunk. Talán most vagy a saját poklodban, a félelemben, és talán ki tudnál jönni belőle.