Szülő részvétele a pszichiáternél
Ezt te éled meg így. Beszéld meg a pszível, szerintem kellene.
Én amikor bent vannak, és elkezdenek panaszkodni, leblokkolok, és egy idő után már olyan, mintha ott sem lennék...
Biztos? Mármint nem csupán neked "jön le" úgy, hogy a szüleid szava döntő? Nem ők azok, akik ezt elhitetik veled? Szerintem egy négyszemközti ülésen vesd ezt föl...
Csak azért gondolom, mert én évtizedeken át elhittem a szüleimnek az ő "értékelésüket", hogy lám, a főorvos is annak idején így meg úgy. Most végiggondolva ez az, ami a szüleimnek csorgott le. Lehetséges, de lehet amúgy meg emigy is értelmezni.
eddig akivel találkoztam, mindenkinél így működött. örökre nem keresgélhetek...
... és a pszí? őket tekinti etalonnak? Mert akkor keress mást...
az a totál szívás, hogy a szüleim ilyenkor átveszik a szót, és panasznapot tartanak. ennyi.
eccerűjen HATÁROZD EL, hogy nem iszol. Ennyi.
😉 🙂
Igen, írok is majd róla nemsokára bejegyzést. 🙂 (meg neked már írtam is róla pár sort 😉 )
Megjöttetek a kirándulásból?
Szia Eszter!
Örülök, hogy itt megoszthatom a tapaszlataimat és az élményeimet. A körülöttem, élők (család, barátok) most nem igazán értik, hogy "mi van velem"... Éppen ezért nagyon jó, hogy itt megértésre találok.
Ezért is volt jó, hogy anyu bent volt, mert legalább ha egy kicsit is: megértheti, hogy mi a probléma, mert legutóbb megkérdezte, hogy "akkor te nem vagy százas?". Ez azért eléggé rosszul érintett, mert a történet korántsem ilyen egyszerű. Szóval itt pont az ellenkezőjéről volt szó, mint amit írtál is, hogy a körülöttünk élők jobban látják a bipolaritást... Sajnos épp ellenkezőleg... Szerinte semmi bajom nincs, és gyógyszereket sem kellene szednem. Most az az új felállás, hogy egy hosszabb terápiára megyek egy helyre, ahol állítólag "lehoznak" a gyógyszerekről, és "meggyógyulok". Erre nagyon kíváncsi leszek. A pszichoterápia jelen esetben nem a klasszikus, hosszabb ideig is eltartó terápia, mert ezen ülések kb. "SzTK" jellegű szakrendelésen történnek, ahol mintegy "futószalagon" mennek végig a páciensek a rendelési idő alatt. 15-20 percnél tovább még nem voltam bent... Gyors állapotfelmérés, és elmondja, hogy szerinti mi lenne a jó nekem (gondolok itt most a gyógyszeres terápiára) és ennyi. Ellenben bírom a doktornőt, mert nagyon rendes.
Ami a párkapcsolato(ka)t illeti. Nálam az elmúlt 4 évben pont "kapcsolatokban" volt a mániás epizód. Amikor hoppon maradtam, akkor utána a depressziós. Ez egy hosszabb történet, hogy mi miért történt úgy ahogy, de már levontam a konzekvenciát és tudom, hogy milyen kapcsolatot kell keresnem. Ha érdekes lehet, hogy mi is történt, akkor szívesen leírom csak most indulnom kell, mert irány a természet! 🙂 Jó idő van, megyünk kirándulni a családdal.
Üdv, Mr. Jones
Szia Mr. Jones!
Örülök, hogy leírod a tapasztalataidat!
Elképzelhető, hogy egy pszichiáter a szüleiddel is akar beszélni, főleg mert a bipolaritást a körülöttünk lévők jobban látják, mint mi magunk. (Nálam legalábbis így van ez.)
A pszichoterápiára viszont nem szokott menni szülő, hacsak nem kifejezetten olyan terápia. A terápiában el kell tudni mondanod azt is, hogy mit gondolsz a szüleidről, úgy, hogy nem kell arra figyelned, hogy megbántod-e őket.
Ami a párkapcsolatot illeti, szerintem ha normálisan látjuk, hogy miben nem vagyunk százasok, és tudjuk, hogy ez mennyiben nehéz nekik, akkor lehet konfliktusmentesen élni.
Nekem addig volt nehéz a párkapcsolat, míg nem tudtam magamról, hogy mi a bajom és hogyan látsszom a másik ember szemszögéből.
e
Szia!
Nekem meg az Escitillel nem volt szerencsétlenségem találkozni.
Szia Kleó!
Nem, nem ismerem a Zyprexa-t se. 🙂 Én szerdához egy hónapja voltam először pszichiáternél, viszont egyáltalán nem bántam meg. Azóta tényleg nagyon sok minden változott. Valóban jobban érzem magam, és nem vagyok "magamba fordulva". 🙂 A Frontin és az Escitil megtette a hatását, amelyet folytatok kiegészítve a Tegretol-lal, mert az eddigi "tendencia" szerint most épp mániás epizód következne (az Escitil hatása miatt is), de azt nagyon szeretném elkerülni, és meg szeretnék maradni a "normális" szakasznál. Nagyon remélem, hogy legközelebb "anyamentes" lesz a pszchiáterrel való konzultáció. 🙂 Valójában, ha belegondolok - úgy csak egy kicsit is -, akkor annak kellene lennie. Igazából csak most volt "érdeke" bejönni. A legközelebbire már nem hiszem, hogy jön (ha csak nem történik valami nagyon kirívó dolog).
Szia!
🙂
Azokat a gyógyszereket mind adják hangulatkiegyenlítőnek is. Na, ez a hangulatkiegyenlítés, ami nálam nehéznek tűnő feladat. Egyelőre a gyogyó "ártani nem használ". Különben ez a Zyprexa generikuma, de akkor valószínűszeg azt sem ismered. Az, h nem ismered ezeket, csakis jót jelent!
Tényleg, legközelebb ugye "anyamentesen" mész?
Szia Kleó!
Köszönöm a válaszod! Épp gondoltam rá, hogy írok, mert "csend volt" :). Hát azokról a gyógyszerekről még nem hallottam, amit írtál... kivéve a Tegretol, mert én most azt kaptam, de még csak egy napja szedem, így nem tudok róla nyilatkozni - a dologhoz hozzátartozik, hogy eddig még semmilyen gyógyszer mellékhatása nem jelentkezett nálam.
Jó hír, hogy a dokit rendesnek látod, aztán majd kiderül. 🙂 Örülök, hogy minden rendben ment!
Szia, Mister!
Pszichiáter oké, h az Olanzapin miként hat a Kvetiapinhoz képest, nem tudom. Mert ugye mivel a Tegretolra allergiás voltam, nem lehet Lamolepet megpróbálni. Hááát, ennek az
-apinnak a hatóanyaga kicsit más vegyülete ugyanannak az alapláncnak (nem megyek bele nagyon a szerves kémiába), lehet, hogy másként kötődik, és ilyen formájában akár jó is lehet..., majd kiderül.
A doki okés.
10 napja írtam ide a "fórumomba":
Similis simili gaudet - ez éppúgy nem igaz, mint az, h az ellentétek vonzzák egymást.
mikor fiatal(abb) voltam, ilyen 16-7-8, elég sokszor bejött apám is. a doki kérése volt, hogy legalább egyik szülő legyen ott. így felnő..nagykorúként is előfordult, de ilyen nem lesz többször
Szia Kleó!
Mesélj majd, hogy milyen az új pszichiátered. Látod azért más helyzet pszichiáter után anyudékhoz menni, mint ha pont a pszichiáternél vagytok együtt. 🙂
Azt gondolom feltettél egy nagyon fontos és jelentősségteljes (nem utolsó sorban akár új fórumtémát is indítható) kérdést, mi szerint:
"Kellünk mi az ún. normális embernek?"
Ez egy nagyon összetett kérdés. Szerintem nem feltétlenül igaz az a tézis, hogy "nekünk csak a hasonszőrű jut". Ez sok minden múlik. A személyiséged lelki/testi állapotán, mennyire tudsz stabil lenni, mennyire érzed magad képesnek egy komolyabb kapcsolatra valakivel. Azt gondolom ez nem olyan egyszerű, hogy csak rávágjuk: a hasonló csak hasonlót vonz(hat). 🙂
Tényleg érdekelt, sőt kicsit önös okból is: holnap megyek új pszichiáterhez... aztán meg anyámékhoz, mert "a közelben járok úgyis" 
Belátni sikerül, de h aztán mi lesz? Mert ugye arra "az aknára" lépünk rá, amelyiket a legjobban próbáljuk elkerülni. Aztán ugye nekünk már csak hasonszőrű jut: kellünk mi ún. normális embernek? 🙁
A pia rossz társaság, bevonzza az ilyen kapcsolatokat.
Szia Kleó!
Pfff akkor épp megelőztelek. 🙂 Ugyanakkor nagyon örülök az érdeklődésednek. Valóban nem az volt a NAGY találkozás. Várható volt, hogy csak ideig-óráig fog tartani, egész pontosan addig, amíg az idegszálaim terhelhetősége bírta a dolgot, és közbe nem jött egy kezdődő depresszív epizód. Ráadásul a helyzet ennél komplikáltabb volt, de ami történt megtörtént. Nem bánom egy cseppet sem, így mindig van lehetőségünk tanulni valamit. Persze, ha hajlandó az ember tanulni belőle. Szokták mondani, és mennyire igaz: "Sosem követjük el kétszer ugyanazt a hibát. Másodjára már nem hiba, hanem választás!"
Nekem sikerült "beválasztanom" még egyszer majdnem egyazon pontossággal, néhány más dologtól eltekintve. Most már csak sikerül belátnom, hogy a könnyebb út bizony nem mindig a legjobban járható út... Ez sikerülhet?
Pfff. Épp "beszámolót szerettem volna kérni tőled. Na ugye, jól sült el a dolog...!
*
Az a találkozás, amiről írsz, enyhén szólva NEM a nagy találkozás.
Sziasztok!
Huhhh... Túl vagyunk a "nagy" eseményen. Annyira nem is volt vészes. 🙂 Mondjuk én alapvetően az olyan helyzetekkel, amelyről érzem, hogy számomra kellemetlen, vagy ne adj ég stresszt hordoz magában, akkor újabban mindig izgulok. Ez most sem volt másként, bár érdekes módon az első ülés előtt nem izgultam ennyire, mint most. 🙂 Természetesen elmondtam a magam gondolataid, hogy jobban érzem magam, de... ellenben az alkohol téma néha sajnos befigyelt az elmúlt egy hónapban (amik hatására a depresszióból éppen kilábalás közepette mániás epizódokat magában hordozó napok jelentek meg). Annak rendje s korábban várható módja szerint anyám jól eltúlozta a dolgot, de én egy árva kukkot sem szóltam. A dokinő érdekes ember, nekem ritka mód szimpatikus volt a hozzáállása a dolgokhoz. Mondta, hogy örül a látható és elmondott javulásomnak, de el kellene kerülni az alkoholt, mert ennek nem lesz jó vége, pláne ha ilyen hangulatingadozásaim vannak, annak bizony az alkohol csak árt. Egyrészt érzem magamon is, másrészt meg volt például olyan lány az életemben, aki borderline bipoláris volt - illetve tudomásom szerint most is az -, de az éppen mániás szakaszban lévő srác és, az éppen erősen ingadozó lelki állapotú borderline-os lány találkozása közösen az alkohol társaságában különösképp veszélyes kombináció. Főleg azért, mert nem tudják egymást rendesen kontrollálni, pláne ami az alkoholizálást illeti.
nekem mindig ott van valakim, de a sör mindig meg van engedve előbb-utóbb
kis fellélegzés a léleknek néha kell, tisztítja a vért, cseréli az agysejteket, alap
Nálam is volt ilyen egyszer, erre a pszichiáterem azt mondta anyámnak, hogy ő is elmehetne pszichiáterhez, ha valami problémája van! :)))) anyám persze besértődött! 🙂
...de mégis mit tehetnék? Határozottan ragaszkodik hozzá, hogy ott legyen és elmondja a véleményét, és ahogyan látja a dolgokat velem kapcsolatban. Sajnos ezzel csak az a baj, hogy nagyon erős túlzásokba esik (tudom, mert már hallgattam litániákat tőle), és éppen hogy ez csak rontani fog a helyzetemen, konkrétan a diagnózist fogja súlyosbítani, de reménykedek benne, hogy a pszichiáter pártatlan lesz, és úgy ítéli majd meg a helyzetemet.
Egyébként roboman, mi volt a "totál szívás"? Persze, csak ha szabad tudni.
nekem voltak bent a szüleim ilyen alkalmakkor - totál szívás, ha lehet, kerüld el!
Sziasztok!
Először is köszönöm a válaszaitokat! 🙂 Nagyon jól esik hallani... pontosabban olvasni a véleményeiteket ebben a témában. (Sophie véleményét nem látom, csak egy szürke gondolatfelhőt - ennek nem tudom mi lehet az oka). Ez a második alkalom lesz egyébként holnap, egy hónap elteltével. 10 mg-os Escitil -t és 0,5 mg-s Frontin-t kaptam akkor. Határozott javulást tapasztaltam, nyílván ehhez el kellett telnie bizonyos időnek, de úgy érzem, hogy a gondolataim "rendeződtek", de kívülről ez lehet másként látszik. Eljárok futni, bringázni, ami korábban nem volt jellemző. A reggeleim még mindig "nehezen indulnak", jóformán mindig túlalszom magam, ami nyílván nem egészséges, de valahogy ezen még nem sikerült túllendülni. Sok mindent éreztem előtte, ami megváltozott. Például: döntésképtelenség, nyugtalanság, kedvetlenség, szociális kapcsolatok hanyagolása, tétlenség, a gondolataim kifejezése szavakban nehézkes volt, és szétesett. A lista persze nem teljes, csak szerettem volna nagy vonalakban vázolni.
A lényeg gondolom az, hogy próbáljak meg higgadt maradni az ülés során. Sokkal jobb színben fogok feltűnni, mintha egy erős szájkarate menne le a pszichiáter jelenlétében.
Szia!
Szerintem ez abszolút a te döntésed, hisz rólad van szó, és elmúltál 18 (gondolom)! Szerintem még kérheted azt is, hogy az aszisztens ne legyen bent, hiszen ismerős, és ezzel itt összeférhetetlenség van! Persze megbeszélhettek először a pszichiáterrel egy olyan alkalmat, amikor anyukád is bemegy egyetlen alkalomra! Ha te is akarod, vagy nincs ellenedre!
Egyaltalan nincs joga beleszolni, mert ez a te sajat eleted, a sajat terapiad. Viszont lehet, hogy jo, ha reszt vesz egy ilyen terapias ulesen veled, mert a terapeutad nyilvan feled van elkotelezve, igy pl. optimalis esetben segithet felvilagositani arrol edesanyadat, hogy a betegseged nem valami megfoghatatlan baromsag, amit csak azert csinalsz, mert unatkozol es nincs jobb dolgod, hanem egy egeszen egzaktan leirhato, letezo, sulyos problema, amivel aktivan kuzdesz (lsd.: pszichoterapiara jarsz), tehat a lehetosegeidhez es a kepessegeidhez merten mindent megteszel, hogy konstruktivan kezeld a problemadat. Szerintem az mar onmagaban egy win, ha ezt felfogja es elfogadja anyukad. Talan egy szakember szakvelemenyenek konnyebben hisz, de ez mindig egy nehez kor. Szerintem adj ennek egy eselyt, legrosszabb esetben nem jon be, es ugyanott lesztek, mint most, minden egyeb esetben csak jobb lehet.:)
Na, ez az "ismerőse" lehet bukta... mármint abban, h benn lesz (lehet, h csak egy ideig), de akkor sem úgy fogja kezelni a dolgot az orvos, h amit anyád mond, az az Igazság; sőt, ki is küldheti, meg "le is állíthatja", ha úgy értékeli a helyzetet.
Nem tudom, ez az első pszichiáter, akit fölkeresel? Vagy voltál már másnál, és nála az első ülés volt? Ez sem mindegy, de nem fog prekoncepciót kialakítani csak azért, mert az asszisztense anyád ismerőse! Pláne, h eddig teljesen jól kezelt a te érzéseid szerint is.
Amúgy meg tekintsd úgy, h családterápiás ülés lesz, és kész. Lehetséges, hogy neked "kedvez" a dolog, ha már anyáddal "játszmáztok"... Bízzál az orvosban, ő helyén kezeli majd a történéseket; képzeld, még olyan is előfordulhat, h anyád "borul ki" jobban.
Szia Kleó és Mindenki!
Az a "baj", hogy a pszichiáter asszisztense anyám ismerőse... Így még nehezebb a dolog. azt mondta, hogy bent lesz velem és amikor nem az "igazat vallom", akkor ő egyből közbeszól és mondja majd az ő véleményét... 🙁 és ez nem tetszik, mert erős túlzások is elhangzanak majd, ahogy én már most látom a dolgot. Ergo, én mint páciens megmondhatom, hogy ő bent legyen az ülésen, vagy sem? Ez nagyon fontos kérdés most nekem.
Köszi!
Mr. Jones
Szia!
Ezt nem édesanyád dönti el, a pszichiátereddel beszéld meg, hogy ő javasolja-e vagy sem. Ha igen, te még mindig mondhatod, hogy nem egyezel bele.
Hozzátartozónak, ha kér, szoktak felvilágosítást adni, de megtilthatod ezt is eleve. Amúgy megint csak az orvos döntése, hogy hol van az orvosi titoktartás határa.