MI ÉRTELME?
Pillangónak igaza van, mert nem azt írta, hogy nem kell a segítség, hanem, hogy meg kell érjen az elhatározás is. Nyilván amíg csak maga a szabadulás vágya van meg, akkor is el lehet kezdeni kísérletezni, külső segítségre szó szeirnt rátámaszkodva dolgozni, de az egy dolog, azzal még nem ugorja át az ember az árnyékát. De fontos lépések történnek akkor is.
De igen PIllangó, nekem egészen biztosan segítsége van szükségem. Szerintem a többieknek is, akik ide írtak. Azért jövünk ide, vagy én azért jövök. És ez sehol sem üti azt, hogy egyébként mindenki egyedül van, hogy saját magán tud csak segíteni. Kérdés az, hogy mit értünk segítség alatt, és hogy ki mit ért egyedüllét alatt. Te azon nagyon kevés szerencsések közé tartozol, akit rendkívül erős támogató közeg vesz körül, a családod nagyon szerető, intelligens és nyitott emberekből állhat, ha még egy skizofréniából is kitámogatnak. És én elhiszem, hogy nagyon sok szörnyű dolgot éltél már át, de téves elképzelés azt hinned, hogy már mindent megtapasztaltál, amit csak lehet. Tudom, hogy jószándék vezérel, de sokszor azt érzem, túl magabiztos vagy dolgokban. Ha a családod és barátaid támogatnak, fogalmad sem lehet arról a helyzetről, amikor valakit épp a család taszított ki már gyerekként, betegített meg, így aztán épp rájuk nem számíthat (sőt) akkor, amikor baj van, vagy miattuk/általuk beteg és megbélyegzett, stb.. És mielőtt jönnél a felelősséghárítással, számomra ez inkább a felelősségnek a maga helyére rakása, amikor nem vagyok hajlandó tovább azt a felelősséget is magamon cipelni tovább, ami az övék, és belül azt érzem igazságosnak, ha ők elismernék a maguk felelősségét abban, ahol jelenleg tartok, amilyen nehézségeim vannak. Én ebben élek nap mint nap, együtt azzal a személlyel, a felelősséggel, a rengeteg sérüléssel, ami a sok év alatt még arra rágyűlt, ami amúgy is volt. Rosszul vagyok, ha engem meg az életutamat nem ismerők a felelősségemet emlegetik a saját életem fölött, mert fogalmuk sincs, miről is beszélnek.
Mindenkinek kitartást kívánok, neked is Pillangó... Eliza, köszönöm hogy reagáltál rám.. Hörcsög,.. én se tudok sírni, néha azért kibukik, az könnyebbség, tényleg.
igy igaz ! sirjatok ameddig meg tudtok ! a siras mekonyitheti a lelki fajdalmat !
en mar nem is emlekszem, miota nem zokogtam jol , egesegesen ki magam ? 5 - 10 eve ? lehet van 15 eve ? ....
csak, ritkan folynak a konnyeim, ennyi ....
en ajanlom Hörcsög78, hogy kosszond meg naponta a Jo Istenek , hogy csaladod segit !
sokknak nincs csaladja vagy ha meg van is, nem segit ! ...
A sírás jó, az segít. Nem szabad elfojtani 🙂
Nekem itt van a családom segítenek, elmentem pszihiáterhez az is segít valamit, de igazából nem vagyok jobban csak annyira hogy nem sírok. Már azt hittem kifogytak a könnyeim azért nem tudok sírni de amikor azt hittem hogy elveszett a gyűrűm na akkor elsírtam magam, de szerencsére megtaláltam.
értem mire gondoltál 🙂
nagyon jol leirtad erdőjáró a depreszio melyseget....
kapaszkodnanak mik, lehet, de neha nincs kiben ! ?
es akkor csak az marad, hogy mikkor megunjuk sajat magunkat siratni, valahogy a Jo Isten segicsegevel felemelkedunk !
ezert is, en azt mondanam, hogy habar nagyon gyengeknek tununk, eronelkulieknek, stb. , lehet, a valosagban, erosebbek vagyunk mind egy atlag ember ....
sokkan, jajgatnak ha felfaznak, ha elvagjak picit a kezuket vagy faj kicsit a fejuk, stb .,
meg mik, mindha a pokol melysegeben sulyednenk es onnan kapaszkodunk ki, sokkan, egyedul !
en, mikkor eloszor talakoztam a depreszioval azt is olvastam, hogy a kezeles ez : 50 % ban a csalad, 20 - 30 % ban a baratok es 20 - 30 % ban az orvosi kezeles,
mikkor hianyzik a 70 % mit csinalhatsz ? " fuladozva '" , kapaszkodsz kijoni a melysegbol, habar nem akkarod meg ezt sem ! ....
nehez harcolni az eletert, mikkor nem szereted ezt az onzo, gonosz vilagot ! ...
egy angol beszt szeleres irono szavait olvastam nemreg , habar dijas irono, megis harcol a depreszioval ! azt mondta, hogy neki MINDEN EGYES ORA : EGY GYOZELEM ! hat ez nagyon biztato volt nekem ! harconi, es megint harcolni hogy sikerult ! es eltelt meg 1 ora ! 🙂
meg egy magyar termeszet tudos velemenye, hogy megjelent a depreszio, mikkor eltuntek a padok, a kapuk elol ! es ha egy idos egyedulhagyot szemlyre gondolok, igazat adok nekije !
Hát igen, van, mindig ki kell várni (átvészelni addig) azt az állapotot mikor már tudunk tenni valamit. Én is sokáig voltam a mélyben, és úgy éreztem semmi erőm, sőt indíttatásom sincs, tenni magamért. Nem azt mondom, hogy mindenki a saját hajánál fogva húzza ki magát a pöcegödörből. És kell is a segítség, a támogatás, anélkül nem tud felépülni az ember. De helyettünk nem tehet semmit, csak abban segíthetnek mások, hogy mi magunkon segítsünk. Ehhez kell az akarás és a szebb élet reménye, ami sokszor egyszerűen nincs meg, tudom jól. De én, aki kb 10 évet éltem depressziósan, és nem ez volt a legnagyobb bajom, megtapasztaltam ezt a közhelyet, hogy csak mi segíthetünk magunkon... De mindennek megvan a maga ideje, úgyhogy nem azt akartam mondani, hogy miért nem tesztek már valamit azért, hogy jobban legyetek, csak megállapítottam, hogy az egy téves elgondolás, hogy valaki másnak kellene segítenie rajtatok.
Ugyanakkor segítségnek nevezhető az is, ha van valaki, aki meghallgat, bátorít, lelki támaszt nyújt. Ez szerintem alapfeltétel a gyógyuláshoz. Támogató környezet nélkül... ez egyszerűen nem működik. Van, akinek terapeutához kell járnia egy ilyen támaszért, másokokat a barátai segítenek, a legszerencsésebbek a családjukon belül, a közvetlen mindennapi környezetükben találnak megértésre.
..így olyankor a "csak magunkon segíthetünk" - mondat csak árt. Ami amúgy igaz, másmilyen állapotban.
a gödör legalján nincs szemernyi lelkierő, belső életenergia tenni bármit. Ezt nem érti az, aki sosem élte meg... nagyon súlyos depressziósan akár a tisztálkodást, az evést is elhanyagolod, minden olyan tevékenységet, ami a mindennapi élethez alapvető, alszol és nyomottan gyűlölöd magad, nemhogy még tégy is magad ellen valamit!? ahhoz mekkora erő és akarás kell?
van egy görbéje a depressziónak, Popper P. egy előadásában erősítette meg ezt az érzésemet: a lefelé haladó szakaszon, amikor már nagyon rosszul vagy de MÉG van némi erőd, és a felfelé ívelő szakaszon, amikor már jobban vagy, és MÁR van kicsi erőd is, van arra esély, hogy egy depressziós tegyen maga ellen konkrétan valamit. A legalján soha nem fog. Ott a "legszánalmasabb"... ugyanakkor ott van a legnagyobb szüksége arra, hogy ne tartsák szánalmasnak... mivel kívülről jövő szeretet segíthet csak rajta ilyenkor, lévén a belső erőtartalék kiürült..
nagyon szar...és nem tudok mit csinálni 🙁
Rajtam ilyen esetekben az idő segít. A szétcsúszás végül valahol megáll. Kivárom. Igaz, addig szar.
Segits magadon Isten is megsegít szokták mondani de én nem hiszek már semmibe, elvesztettem már mindent ami fontos volt
ahhoz nagyon szét vagyok csúszva sajna... reményt sem látok, nincs erőm hozzá, sem elhatározásom...így nehéz.
Nekünk kell segítenünk magunkon.
igen, de arra nem mindenki érzékeny...azt hiszem, itt néha elég egy rossz beszólás, vagy egy nem jól időzített mondat, és már van akinek elmegy az élettől is a kedve...jártam már így..igaz nem itt. de a legrosszabbkor nagyon rosszul tud esni,és növeli az elkeseredettséget... szal jobb vigyázni sztem.
sokan vagyunk de mégse tudnak segíteni rajtunk
Ötletadásnak számít amit leírunk hát lehet, de elég bekapcsolni a tévét a híreket ott adnak igazán ötleteket hogy ki mit csinál, pár száz forintért megölnek idős embereket, állatokat kínoznak, megölik magukat meg a saját gyereküket stb.
Úgy tűnik,hogy a bajainkon kívül valami lehet a légkörben,annyian vagyunk mélyen depisek. A meleg vagy mit tudom én
igen, és igazán ezt csak magának írhatja le az ember...azt is h mit is érez, meg h mit csinálna magával, mert itt ötletadásnak számít, pedig néha nagyon nehéz megállni...
én se bízok meg senkiben, nem tudja senki a teljes igazságot arról hogy mit érzek meg mit csinálnék magammal...
én pl ha érzem is megközelítőleg amit te...úgy sem tudnám elmondani senkinek sztem, mert azt hiszem, nem bízok senkiben annyira, vagy egyszerűen szégyenlem...szal nem biztos hogy más nem érzi amit te, csak nem mondják...
Én se vagyok túl jól, jobb lenne szépen csendben eltünni erről a világról, csak túl gyáva vagyok hogy megtegyem. Senki nem érzi azt amit legbelül érzek...
Én is viszonylag szarul vagyok. Úgy érzem, nagyon eltávolodtam az emberektől, a "normális" élettől. Meg minden.
tegnap óta én is, de nem akarok se kórházba kerülni, se elmenni dokihoz, bár inkább a doki, asszem..
a baj az, h mire dokihoz mennék, elkezdek félni, és addigra eszembe se jut, h meg akartam halni...egyszerűen beszari vagyok, h elmenjek. 🙁
Úgy érzem magam,mintha egy anakonda körém tekeredett volna és a fejem már a torkában lenne...
sajnalom erdőjáró es akbar hasono az eletem neha, mind a tietek ....
erdőjáró en sincs kivel beszeljek ...nagyon rossz, de ez van ....
de, elmulik, ahogy jol mondta Delia is, holnap, holnaputan vagy egy ido utan, kicsivel legalabbis jobb lesz 🙂
ha egyáltalán keresik a társaságomat...
megtébolyodok attól is, hogy midnenütt a deviancia vesz körül, hogy olyanok keresik a társaságomat kizárólag, akiknek nincs meg a józan ítélőképességük, vagy torzultak, és nem az itteniekre gondolok, hanem akik szabadon élnek, kószálnak. A nyomást sem bírom, hogy minden rajtam múlik, nem tudok a saját jövőmmel, életemmel foglalkozni, mert krízist kell megoldani, átvészelni, és az anyámat nem hagyhatom magára. Hogy nincs kivel beszélnem, senkivel, aki ismerne.
a héten zsinórban többször megaláztam magam, hagytam, hogy meg legyek, mert nem bírtam, nem AKARTAM elfogadni és felfogni azt, hogy sem emberség, sem tisztesség nincs felém abban az emberben, akiben megint megbíztam, és sokkal többet vártam, tapasztaltam tőle. mentem utána, hiábavalóan, aki hazudott és ignorált, hogy hátha a tiszteletet és emberséget legalább megkapom. teljesen tiszta elmével, tudva, mit is teszek. ugyanakkor 2 napja a megtébolyodást érzem, olyan érzeteket, amiket eddig életemben soha. az emberi méltóságomat adtam fel a legutolsó cseppig. mert nem akartam elfogadni, hogy mi a realitás, hogy nem, nem fog sem őszinteséggel megtisztelni, sem emberszámba venni. mert annyira akartam hinni, hogy ez nem igaz. hogy kell lennie valakinek, aki tényleg más. és akinek fontos lehetek, még így is elfogad
🙁 néha én is ezt kívánom..sőt elég soxor, de aztán mindig jön valami amitől megáltozik...
Ma pokoli rosszul vagyok. Sőt az érzés leírhatalan.... A legmélyebb gödörnél is mélyebb. Bár vége lenne már
Köszi hogy próbáltok segíteni.
Nincs kivel megbeszélnem hogy mi történt, senki nem tudja milyen bűntudatom van miatta, hogy meghalt. Ha nincs a drog akkor még mindig élne és együtt lennénk. Lehet elmegyek olyan csoport terápiára hátha segítene valamit, bár én magamnak soha nem bocsátom meg.
lehet hasonlo helyzetben vagyok mind te ....
meghalt edesanyam mar 6 honapja .....
es sokk mindenmas tortent csak az utolso ! evben, ami felboritota az egesz eletemet !
elvesztetem remenysegemet, hitemet a Bibliaban..." csaladomat " stb et ....
velemenyem szerint, termeszetes ahogy erzel, mert a legnagyobb ellensege az emberisegnek : a hallal !
remelem, hogy az elveszet szeretett szemelyt ertelmezve, csak az ido elmulasa lesz a legjobb orvos !
en sem akkarok ki menni edesanyam sirjahoz ! utalom a temetoket ! meg mikkor ott vagyok, nem akkarok hazajonni ! mind egy magnes mindha ott akkarna tartani !
a seta, ahogy irta gmintgabor jo, mert elfoglalja elmedet, figyelmedet ...
nekem segit kicsit a kerteszkedes, a tyukjaim ...es nagyon sokat kutyaim ! ...
meg a munka , probalom allandoan lefoglalni munkaval magam ( amibbol van elegg ! ) igy kevesebbet koncentralok melyen edesanyam elvesztesen , stb en ...
de az ureseg marad meg ! a hiany ...hogy nem tudtam tenni lehet tobbet, stb.
en csak mar ezt remelem, hogy idovel, lehet ujra fogok tudni orvendeni a viragoknak, madaraknak, stb nek
idot kell adnom asszem
Minden jot es sokk elni akkaro erot kivanok 🙂
Ugye milyen jó egy séta? 🙂
Valószínűleg azért mert a lelked is "rossz" az állapotod miatt, vagyis egy spirálban vagy, ami ilyesmiket húz magával. Baromi nehéz, de próbáld meg kikapcsolni. Ne is próbálj csak a jóra gondolni, éld meg a rosszat, de ne engedj a húzásnak. Én pl. ilyenkor csináltam pár fekvőtámaszt. Aztán folytattam és végül rendszeresen elkezdtem mozogni. A meditáció is ugyanez, csak akkor a test pihen és az elméd fókuszál. Testmozgással pedig az elmédet rábírod, hogy másra koncentráljon, pl. egy kiadós edzés után arra, hogy kapj levegőt 🙂
Egyszerűen parancsolni kell néha az agynak, hogy most legyen kedves ő működjön és ne az érzelmek hajtsanak.
Nagyon aranyosak vagytok hogy próbáltok segíteni, köszönöm mindenkinek!! Ma is olyan rossz kedvem volt de kimozdultam egy kicsit sétálni.
Lehet jó lenne leírni hogy mi is történt, majd egyszer talán. Nagyon hosszú történet lenne.
Mostanába mindig csak a rossz emlékek törnek rám a jó és szép dolgok valahogy nem jönnek elő, ez miért lehet?
Kedves Hörcsög,
Igaziból nem veszíted el Őt soha. Amíg gondolsz rá, addig mindig Veled lesz, és azután is Örökre. Erre gondolj, hogy csak a teste nincs itt, de Ő Veled van igaziból 🙂
Kérj meg valakit, aki közel áll Hozzád, hogy segítsen. Ha szeretnél elmenni, akkor menj el, de ne egyedül, hanem olyannal, aki támaszt nyújthat (akár csak az utazás erejéig, majd megkéred, hogy hadd maradj egyedül). Talán egy idő után érezni fogod az erőt, viszont sajnos a mostani állapotodban és a szenvedélybetegség miatt csak elveszed az erőt magadtól. Semmi baj nincs abban, ha ezzel kapcsolatban segítséget kérsz. Az ember általában nem tud nehéz pontokon túllépni... a fájdalom és félelem ahogy vegyül benned és ahogy próbálod elnyomni, nem segít.
Azt is megpróbálhatod, hogy kiírod magadból az érzéseidet, összefoglalod. Írj egy "tanulmányt", próbáld meg visszavezetni a mostani negatív élményeidet. Fájni fog amikor írod, de hosszú távon, ha megpróbálod elnyomni, még rosszabbat teszel magaddal.
Kitartást és erőt kívánok Neked.
Idővel biztos könnyebb lesz de egyszerűen annyira jó volt vele minden hogy nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Még a sírjánál se voltam azóta mert tudom hogy még jobban kiborulnék, pedig el kéne mennem de még nincs hozzá erőm.
a gyász, a halála annak, aki ráadásul a legfontosabb volt, iszonyú, feldolgozhatatlanul fájdalmas. teljesen érthető, hogy így érzed magad. állítólag ezen a szakaszon keresztül kell menni, bármennyire iszonyatosan nehéz. másként feldolgozni sem lehet. később könnyebb lesz.. tudom, ez végképp nem vigasz, de tényleg könnyebb lesz
tarts ki Hörcsög
Szia,
Lehet hogy segítségkérésnek tűnik amit írtam de aki segíteni tudna nekem ő már a mennyországban van, én már nélküle nem is létezek csak vegetálok.
Semmihez nincs kedvem még lemenni sétálni is nehezemre esik, csak alszok, eszek, iszok, gyógyszereket szedek, ez így nem élet, régebben szerettem plázázni, vásárolni , új ruhákat venni de mostmár az se érdekel.
Szia,
Feltettél egy kérdést az első mondatodban és meg is válaszoltad: amikor nincs ki miatt, akkor magad miatt. Második mondatodból pedig az szűrhető le, hogy igenis szeretnél célt. Nem kell nagy cél, csinálj egy listát 3 kicsi (pl. kitakarítasz, selejtezel, egy hónapban egyszer elmész a természetbe) és 3 nagy tervedről (pl. szeretnél egy nagy házat, lediplomáznál, új szakma, spórolsz 3 év alatt amennyit csak tudsz, fejleszted valamiben magadat, stb.). Máris van egy csomó célod, de akár elég egyet is választani.
Mindenkinek van időszaka, amikor semminek sem tud örülni. Szerintem - legalábbis én így voltam vele - sok ember egyszerűen nem érti meg amikor boldog, hogy lesz, amikor nem lesz boldog és fordítva. Egyszerűen minden érzés elmúlik. De nem "az idővel" hanem a tettekkel. Új impulzusok, új tapasztalatok. Ilyen szempontból kissé eltúlozva azt mondanám, hogy a legtöbb ember bipoláris, amit egy idő után az elme nem tud megfelelően kezelni.
Lesz idő, amikor tudsz örülni annak, aminek kell.
Kértél már segítséget a szenvedélybetegségeddel kapcsolatban? (tudom, hogy igen, mert ott van az adatlapodon és ez a felvállalás - teljesen mindegy, hogy név nélküli - egyfajta segítségkérés).
Mindenesetre fordulj szakemberhez, aki pont azért van, hogy segítsen. Mindenkin lehet segíteni, ha ő is akarja.
Az életnek mi értelme van ha nincs ki miatt csak magam miatt élni. Ha nem találom az életem értelmét, nincs semmi cél az életembe akkor minek élni. Nem vagyok boldog csak úgy csinálok, hogy ne lássák rajtam hogy boldogtalan vagyok, semminek nem tudok örülni.
Az élet egyik fő mozgatórugója a hit. Mindenki hisz valamiben - van, aki abban, amit lát, más abban, amit a tudomány állít, vannak spiritualitás felé fordulók, vallásosak és nem vallásosak, s mindenféle hitrendszer. Az határozza meg egy ember viselkedését, tetteit, hogy miben hisz (hogyan gondolkodik önmagáról, másokról, az élet értelméről). Ezért az, hogy ki mit vall, nagyon fontos, nem pedig egy nagyon mellékes tényező. Abból a szempontból viszont lényegtelen, mert más emberek gondolkodását megváltoztatni nem vagyunk hivatottak... És mindenki azt gondol amit akar... Úgyhogy végső soron magánügy, ugyanakkor sajnos az egész emberiségre kihat a többség mentalitása.
Elhiszem, hogy lekorlátolt tudatod van most is, pillangó. Még az sem lehetetlen, hogy nekem is. 😛
Vallani sok mindent lehet.
csacska.macska, mikor már Otthon vagyunk, nem azzal a lekorlátolt tudattal rendelkezünk, amivel megtestesülésünk alatt, tehát nem tudhatod, hogyan fogsz majd akkor dönteni, vissza akarsz-e térni. Otthon csak mosolyog a lélek azon, amit földi életünk alatt küzdelmeknek, szenvedésnek éltünk meg, hisz látja, hogy valójában csak saját oktondiságunk eredményeképpen szenvedtünk olyan sokat.
Én meg ezt vallom. 🙂
Számomra az az értelme, hogy a lehető legjobbat hozzam ki az eleve vesztettnek tűnő helyzetből. De többször nem szeretnék visszajönni az emberi közösségbe. Ha az Istennel/főmuftinál ki lehet boltolni, valami mást "kérek". Bár ki tudja, lehet, hogy korábban szívás életet kértem magamnak, hogy ne unatkozzak 😛 Én hiszek a lélekvándorlásban.
Ismerős
semmi.