Pszichoterápia TB alapon kórházban (befekvős)
Szia, nem, mert a volt férjem (ő is eüs) tudta, hogy az a kórház nagyban covid centrum. A dokim nem.
Megyek majd egy addiktológushoz. Majd.
Elegem van, meg akarok halni.
Holnap lesz sok altatóm, ha kiváltom, de nem veszem be, mert úgyis felébredek utána, és ebédet főzök dudorászva.
A szüleimmel össze vagyok veszve, apám azt mondta, nem vagyok normális, vagyis nem is így, hanem hogy bolond vagyok.
A GGT-m magas, persze, meg érdekes módon a vasam is.
A VVT-m meg mindig kevesebb.
Elég volt.
Már a bort is utálom.
Hogy döntöttél? Bementél?
Még a wc-papíromat nem annyira féltem. De telefont?! És ha az ember esetleg panaszkodik, akkor jön a "bolond" játszma, csak kitalálta, elhányta valahova stb. Gondolom... bár remélem, nem.
Nem lehet látogatni, és csak azon lehet tartani valami kapcsolatot a külvilággal. Pl. hozz be wc-papírt, mert Lakatosné lenyúlta.
Pénzt gondolom fölösleges bevinni, vagy legalább annyi kell, hogy elzáratni trezorba, ha hazamegyek, akkor a taxit ki tudjam fizetni.
Hú, ez mennyire nem ismerős szitu...
Az exem szerint a papucsodat is ellopják. Na, ez már tényleg szarul hangzik.
Idézet tőle: KiscsillagBármi jobb a semminél, mert esélyt ad a változásra. Lehet vmi terápia beválik bagy egy olyan gyszert adnak, ami régen nem hatott, most mégis segít. Lehet elég kizökkenteni a mostani helyzetből és beindul vmi.
Köszi, így legyen.
Én is bemennék egy ilyen helyre, csak ugye ha kijönnék nem lennék egyből milliárdos, dolgozni kellene, és a problémák hamar visszahúznának.
Bármi jobb a semminél, mert esélyt ad a változásra. Lehet vmi terápia beválik bagy egy olyan gyszert adnak, ami régen nem hatott, most mégis segít. Lehet elég kizökkenteni a mostani helyzetből és beindul vmi.
Az még nem is az igazi csikágó...
Nem geriátria, úgyh demens vénasszonyok nem lesznek, de számíthatsz hajleszra, cigóra... Ja, és ha látszólag nem is "olyanok", minden ilyen osztályon lopnak. Telefontól cigin át vécépapírig bármit. 🙂
Na, akkor a nicket értem is 🙂
Nem hiszem, hogy le akarom magam százalékoltatni, bár ehhez nem is értek, csak hogy 15 éve housewife vagyok-voltam, a papírjaimat dobhatom a kukába.
Remélem, nem leszünk annyian egy szobában, hogy gyűlni kelljen...
Na, a csoportterápia az pl. amitől k*ra félek, az egyéni terpiák sem voltak jók évekig, ahol pofázni kellett (és fizetni, mint a katonatiszt).
Zene, mozgás, művészet - álmodik a nyomor.
Most csak ez jut eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=wKm_vj8LXPk
a nick-emről annyit, hogy 2+4+2=8 ami fordított végtelen.
szabad kórházválasztás van, oda mész ahová akarsz + felvesznek a motivációs felvételi beszélgetés után.
ha Bp-i vagy, sok lehetőséged van.
ha papírokat akarsz gyűjteni leszázalékoláshoz, nem rossz móka végigturnézni az országot, Bp-t
A társadalom kersztmetszetét fogod látni a csoporttársakon, mind korilag, mind anyagilag, mind képzettségbelileg, mind betegségbelileg.
Jobb helyeken van szobagyűlés/megbeszélés 🙂
Ha meggyógyulni akarsz, akkor a csoportterápiás foglalkozásokba annyi energiát kell befektetned, amennyit bírsz. "amennyit adsz, annyit kapsz" vice versa
Idézet tőle: 242a terápia folyamán össze tudod magad szedni, erőt tudsz gyűjteni az esetleges változásokhoz.
ha a terápia izolált helyen pl. tündérhegy van, ami mellett erdő, állatsimogató, stb van, fel lehet töltődni, pozitív élményekkel lehet zárni az egészet.
át lehet gondolni az életed, stb.
sokan életvitelileg nehezen bírják a telet, téli ünnepeket--->terápiás osztály
nincs pénz kajára, fűtésre--->terápiás osztály
bántalmazás otthon--->terápiás osztály
Köszi a választ 242 (Zaz?)!
Ez nem az erdőben, hanem a pesti csikágóban lenne, ki sem lehet menni, ki tudja mennyi hétig. Én eddig kábé 4 napot voltam kórházban a szüléskor, vidéken, akkor sem csináltak semmit velem, csak néha lebaszt*k. És ugye látogató sem jöhet - covid...
Hajj, megint túlagyalom, pedig még nem is biztos, hogy mehetek.
Itt igazából rettentő magány van, munka nélkül, vissza a nihilbe. A fűtés és a vízspórolás nem lenne baj tényleg.
A téllel nincs különös bajom, de nem is baj talán az sem, ha nem kell kimenni bele. Agorafób is lettem a depi mellé.
Én már azon agyalok, hogy valami vén bolond p*csákkal leszek egy szobában, nem mintha én nem lennék lassan az. Meg a fiatal bolond p*csákat sem bírom, akik fiam korúak kábé.
hajjaj, megint agyalok.
Na, majd meglássuk.
Olyan leszek, mint Hook kapitány, kalandot keresek 😀
Talán tengeribeteg leszek párszor.
a terápia folyamán össze tudod magad szedni, erőt tudsz gyűjteni az esetleges változásokhoz.
ha a terápia izolált helyen pl. tündérhegy van, ami mellett erdő, állatsimogató, stb van, fel lehet töltődni, pozitív élményekkel lehet zárni az egészet.
át lehet gondolni az életed, stb.
sokan életvitelileg nehezen bírják a telet, téli ünnepeket--->terápiás osztály
nincs pénz kajára, fűtésre--->terápiás osztály
bántalmazás otthon--->terápiás osztály
Az egy nagy kérdés, ha az ember bemegy kórházba x hétre és utána visszakerül ugyanazok közé a körülmények közé, amiből eljött és amik beteggé tették, akkor mennyiben lehet sikeres a terápiás gyúrás?
Lehet, hogy másik terap.-pal kellene próbálkozni.
Nem írod: szedsz-e valamilyen gyógyszert?
Hello.
Kecske vagyok. Azért is adtam magamnak a "Kecske" nevet, mivel van hogy olykor kifejezetten úgy érzem magam, mint az említett állat. Minden káposztát eltűntetek. Legyen az fiziológiai, lelki, vagy tudati káposzta, garantáltan eltűnik. És úgy érzem lassan vele veszek én is (már ha képes lennék meghatározni ki az az "én"). Rengeteget szorongok, ami egyfajta zajt kelt a fejemben amit nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vagyok képes kezelni. Célokkal fekszem le, majd úgy ébredek mintha semmire sem volnék képes. Mondanom se kell, ezt a kornyezetem is igen erősen megsínyli. Totál más asszociációim vannak bizonyos szabályok lefektetése után, amiből heves viták alakulnak. Persze ez abból fakad hogy rettenetesen instabil vagyok, és olykor megfeletkezem arról hogy a szabályok nem rugalmasak, es nem módosíthatom őket kényem kedvem szerint. Borderline-al diagnosztizáltak 2 évvel ezelőtt amivel azt gondoltam hogy meg fogok tudni küzdeni egyedül. Viszont ehhez képest nem hogy nem vagyok képes koordinálni/kordában tartani azt aki vagyok, hanem még csak meg sem tudom mondani ki is vagyok. Próbáltam pszihoterapeutához fordulni, viszont heves önkritikám és a terapeuta nem fér meg egy légtérben. Csak feszültebbé és egyre indulatosabbá váltam a kezelések során. Mára már addig fajult az állapotom/problémám, hogy egész egyszerűen a másokhoz való hozzászólás (akár szóban akár írásban) is olyan borzalmasan félresikerültek, hogy egész egyszerűen nem vagyok képes elmagyarázni a másik félnek (száraz logikával) hogy nem szándékosan kreálom ezeket a felresikeredett megnyilvánulásokat. Utólag sokszor én sem találok logikát a szavaimban... Sokszor már a cselekedeteimben sem. Amikor felelősségre vagyok vonva szeretném tisztázni a helyzetet viszont egy pár perc vita után beleveszek a gondolataim és az érzelmeim áradó káoszába.
Ha van bárkinek akármilyen tanácsa azt illetően hogyan lehetnék ezen úrrá kérem írjon!
Thalassa ház illetve Tündérhegy a majdnem egészséges - kevéssé betegeknek van kitalálva. akik motiváltak, akarnak gyógyulni, ezt előzetes interjún nézik.
ott nem fekszel, hanem aktív terápia, csoportmunka van. minél több energiát raksz be, annál több az esélyed a "gyógyulásra", ha létezik egyáltalán ez a kifejezés, számomra nem, mondjuk úgy, hogy az állapotod javul.
Tündérhegyen elég sok szabadidőd van, de mivel erdő mellett vagy, jó alkalom a természteben barangolni, ha ezt lájkolod.
3-6 hónap izolációra és bura alatti tartásra készülj fel.
ha a kinti stresszorok magasak, akkor nem sokat ér az egész. nem tudom mi az "eredeti környezeted" de ha az megbetegítő, vagy ráébredsz arra, hogy megbetegítő, változtatni kell
"Komolyabbra": A Thalassa ház, illetve Tündérhegyről mi a véleménye annak, aki MÁS VOLT? Nem olyan ez, hogy befekszik valaki, és akkor jó, de ha visszamész az eredeti környezetedbe, akkor megint visszaesel?
Köszi
Az a lényeg, hogy ki mennyire tolja ki a biztonsági zónáját:
Ha nagyon, akkor egyszer úgy ios meghalunk, nem tudsz ellene védekezni.
HA kicsit, akkor a következő pillanatnak is örülsz.
tekintve hogy egyik exem másik településről került nagykállóra gondolom nem területileg illetékesek
tekintve hogy kislélekszámú falvakban több millliárdos megaberuházások
szal egyértelmű hogy országos hálózat
de ahogy mzperiksz kolléga irta gugli + teló = bővebb infó
true! true!
"Ötvöskónyiból Nagyatádra, egy megújult épületbe költözött át a nagyatádi Kórház pszichiátriai rehabilitációs fekvőbeteg ellátása. A létrejött központ modern eszközparkkal, korszerű és európai színvonalú infrastruktúrával fogadja az érkezőket. Pszichiátriai Rehabilitációs Központot szerdán ünnepélyesen adták át a kórház közvetlen szomszédságában."
....
No de ezek a helyek területileg illetékesként működnek?
kigooglezed, telefonálsz, s odamész.
én is voltam már 1 MRD-ból felújított 40 ágyas! p. rehabon, szintén fazekasműhellyel - Nagyatád
a kórház direkt a p. rehab miatt kapott 5 MRD támogatást - Kazincbarcika
Hogy lehet oda bekerülni? Már nincs főnököm, hogy az asztalára sz*rj*k... 🙂
Nagykállón minden este ilyen "terápiás foglalkozás" van
"Hogymikvannak" ... rovatunk ...
NAGYKÁLLÓ - MENTÁLIS EGÉSZSÉGKÖZPONT
2015 óta műxik ilyen körülmények között ...
"""""""""""
Nagykálló – Rekreációs foglalkoztató, zeneterápiás terem, tornaterem, kerámiaműhely és étterem – élettel telt meg a nagykállói Sántha Kálmán Szakkórház új rehabilitációs központja.
A csaknem 600 millió forintos támogatással elkészült mintegy kétezer négyzetméteres, kétszintes épület hotelszárnyában húsz háromágyas kórterem mellett orvosi és adminisztrációs szoba, vizsgálóhelyiség, nővérpult, az úgynevezett kreatív szárnyban rekreációs foglalkoztató, zeneterápiás terem, tornaterem, kerámiaműhely és étterem kapott helyet – mutatta be a központot dr. Erdélyi Ágnes orvosigazgató.
""""""""""
Cikk: „Hotelt” kaptak a pszichiátriai betegek Nagykállóban
https://szon.hu/helyi-kozelet/hotelt-kaptak-a-pszichiatriai-betegek-nagykalloban-2830027/
Sziasztok. Volt már valaki a SOTE nappali kórházban terápián? Ha igen, melyiken és az milyen volt mennyit segített? A társas készségfejlesztő tréningre vettek fel, ami február első felében lesz. Mindennapi kapcsolataink a neve. Konkrétan ez érdekel. Mire lehet számítani? Csinálnak e teszteket? Persze érdekel a többi is, ha esetleg valaki azokon is járt már.
Idézet tőle: layudaOlyan lehetőség van, hogy TB-támogatott pszichoterápia, ami nem bentfekvős, hanem be lehet járni naponta? Ja, és nem csoportos, hanem egyéni.
Olyan biztos, hogy nincs. (Naponta, egyéni.)
Itt meg tudod nézni a befekvős és bejárós helyeket.
https://bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb
+
Gyere át a pszichoterápiás ambulancia topikba. Itt van:
https://bura.hu/forum/beszelgessunk/pszichoterapias-ambulancia
Olyan lehetőség van, hogy TB-támogatott pszichoterápia, ami nem bentfekvős, hanem be lehet járni naponta? Ja, és nem csoportos, hanem egyéni.
Jól értem, hogy attól tartasz, hogy ha beszámolsz a tüneteidről, nehézségeidről, akkor rád nyomják, hogy "selejtes" vagy?
Egy jó orvos, lógus nem tesz ilyet. Sőt: amellett, hogy segít a tüneteket leküzdeni, gyakran rávilágít az erősségeidre is, segít az önbizalmad helyreállításában is (ha van ilyen problémad).
Egy beteg és/vagy személyiségzavarral küzdő embernek sem a teljes személyisége sérült. Néha beteg/személyiségzavarral küzdő ember azért tud jól vagy elfogadható szinten funkcionalni mert egy másik tulajdonsagaval kompenzálja a sérült részt vagy a gyengébb kézségeit.
Terápias helyen vagy egyéni terápiában ilyen "selejtes vagy" hozzáállás nem valószínű. Kórházban dolgozó orvosoknál, nővéreknél tapasztaltam ilyen hozzáállást. Nem szabad magadra venni. Vagy kiégtek vagy az értékrendjükkel van baj, ha lekezelő a viselkedésük.
Néha a segítő szándékú kritika tűnik degradálónak. Főleg, ha elhamarkodott kijelentést tesz valaki.
Az egészséges ember tájékozatlan, sokszor tényleg nem tudja hova tenni, ha valaki nem tud dolgozni vagy beilleszkedni egy közösségbe vagy képes tenni a dolgát, de szarul érzi magát. Ha empatikus, megpróbálhat megérteni, de amihez nem ért, nem tanulta, nem tapasztalta, azt nehezen tudja megérteni, átérezni vagy segíteni. Utóbbi nem is feladata.
Segítség kéne csak tudom h pont amiatt mert nem vagyok jol ezert a segitseget is elutasitom. Roviden ennyi a paradox. Ugyanakkor sokan elvarjak h pontosan beszamoljak (logikusan) a problemaimrol mikor kerdezik mi a bajom. Ilyenkor szubjektiven tudja az ember leírni a baját amit persze az "egeszseges" emberek nem ertenek meg. Ez ujabb csapda. Ugyanakkor fontos kiindulopont lehet az h egyik ember sem "selejtes", agyszerkezetileg kepes egeszsegesen funkcionalni csak a psziches tenyezok miatt ez megsem megy. Ezeket az alapveteseket a pszichiatria sem mindig ismeri el igy ezert is lehet talan olyan nehez a kezeles.
Szerintem valoban pszichoterapia a megoldás de sokszor a betegek ugy erzik h a terapia egyaltalan nem kell es csak gyogyszer kell sokszor meg hogy csak terapia mert felnek a gyogyszerektol. Ha ugy erzi h gyogyszer kell ugyse lehet meggyozni eola hogy nem az kell tehat ertelmetlen a dolog. Az meg h valojaban kell e gyogyszer vagy nem attol is fugg a paciens hogyan viszonyul a kezeleshez. A pacienshez kene igazitani a terapiat nem a terapiat a pacienshez.
Idézet tőle: eumateEzt amúgy én annyira nem értem.
Mármint azt értem hogy nem "szeretik" az agreszív embereket, mert nem tudnak mit kezdeni velük. De könyörgöm: ez volna a feladatuk hogy az ilyen emberekkel is kezdjenek valamit. Magyarul azt állítják: lehetsz rosszul, de csak kicsit, a mi általunk meghatározott mértékben.
Az volna a dolguk hogy az agresszívakat kezeljék és ne legyenek agresszívak... Hova menjen a szerencsétlen ha indulatkezelési baja van? Nem a beteg problémája ha agresszív, ez a baja, EZT KÉNE KEZELNI, nem pedig megmondani hogy "legyél jól félig, és majd gyere vissza". Ez csak a saját inkompetenciájukról tanúskodik, és ilyen előzmények után már kedvem sincs ilyen helyre menni.
Nem értem, ha egyszer ők "értenek" a pszichés betegek gyógyításához, akkor hogyhogy egy "mezei" agressziót nem tudnak kezelni? A beteg azért beteg mert nem tudja megoldani a bajukat, pont ez lene a dolguk. Na mind1, leállok ezzel... Nyilván ennek is megvan az oka, csak szerintem ez így nincsen jól.
Nekem sokszor egy beszélgetés már jobb kedvrederít, és felhoz olyan gondolatokat, akár motivál is, hogy azokban a pillanatokban "jól" vagyok. Nem tudom hogy mi a különbség eközött az érzés és aközött hogy valaki tartósan így érzi magát, magyarul egészséges? Ha egy kicsit képes vagyok jól érezni magam az nem azt jelenti hogy azokban a pillanatokban "egészséges" vagyok? Szerintem igen, csak kéne hogy tovább tartson és ne kelljen feltétlenül másik ember állandó felügyelete. Én így gondolom.
Meg vagyok egyébként győződve hogyha egyszer valaki pszichés tényezők rossz együttállása miatt lett rosszul, akkor ugyanezen tényezők jó együttállásával ki is tud jönni. Ha bele tudott meni, ki is tud jönni belőle. A gyógyszer olykor teljesen fölösleges, csak azért adják, mert "olcsóbb", "gyorsabb", "kényelmesebb". Ez igaz, de ha hosszabb távon nézzük a dolgot, akkoris igaz vajon ez? Biztos hogy "olcsóbb"? Ha valakit élete végéig gyógyszereznek, és akkor se lesz jobban, amíg mondjuk egy terápia ha tart akár 1 évig (hosszabb esetben), és a végén teljesen jól elsz az illető,m ert a saját erejére támaszkodva jön ki a bajából, és mert a gondolataival és viselkedésével dolgoznak, nem pedig külsőleg adnak be neki valamit, amihez semmi köze, passzívan elviseli, de nem járult hozzá a jóllétéhez? És utána egy egész életen át produktív lehet? Mennyivel több GDP-T termelne ezen az úton mint élete végéig küszködő "beteg" ember? Ki lehetne, és kéne is számolni. Nagyon kevesen veszik a fáradtságot vagy foglalkoznak ilyesmivel akár. Legtöbbször az imopulzív "azonnal, gyorsan legyen jobb" megoldásokat választjuk. Ezek azok a dolgok amik általában a hosszabb távú érdekeinket nem feltétlenül szolgálják... Na mármost azt elismerem hogy aki rossz állapotba van, annak azonnali gyors megoldás kell, de vegyük észre, ha meg is kapja, azzal NEM LESZ JOBB NEKI. Ez pontosan olyan mint az impulzív költekező, függő, szenvedélybeteg, vagy az a fogyókúrázó, aki "elcsábul".
Na mind1, leírtam röviden mit gondolok erről. Persze bizonyíték még nincs arra hogy valóban lehetne 100%-os gyógyulás pszichoterápiásan bármilyen pszichés bajra, mindenesetre kizárni nem lehet és nem is érdemes ezt a lehetőséget, tehát érdemes ezzel is foglalkozni ugyanúgy mint az egyéb lehetőségekkel. Egyébként pont a pánikbetegség az ami 90%-ban gyógyítható kizárólag terápiásan, és ez már most is bizonyított, a depresszió is. Ha valakit érdekel a téma, Martin Seligman: AMin változtathatsz és amin nem című könyvében részletesen ír a különféle problémák jelenlegi kezelési módjairól és eredményességükről.
Én is azt gondolom, hogy az agresszív betegeknek is ugyanúgy jár ellátás, mit más problémák, tünetek esetén.
Valószínűnek tartom, hogy azért nehezebb ellátást találni mert az agresszívan viselkedő ember ellátását úgy szerencsés megoldani, hogy más betegeknek ne okozzanak nehézséget. Pl Thalassában, Tündérhegyen komoly gondot okozna a többi betegnek, ha egy másik beteg megverné, nekimenne az orvosnak, törne-zúzna stb.
Idézet tőle: MahagóniCsengelle,hidd el,Tündérhegyen méginkább ez van.
Engem kicsaptak,mert agresszív vagyok,oké,de azt a bizonyos pánikbeteg ismersősömet,akiről lentebb írtam(Thalassa 3/4 év,Tündérhegy 2 hónap),egy visszahúzódó,introvertált kis srác,mégis kirakták,mert azt mondták,-a srác ezt mondta -hogy nem tudta állítólag elsajátítani az ottani pszichoterápiás módszereket,dolgokat. Kb egésznap rajzolás,miegymás,lustálkodás,beszélgetés,nekem ezt mondta a srác.
És ott sem nagyon gyógyszereznek,tekintettel arra,hogy ez rehabilitációs intézmény,ahová ténylweg úgy mennek betegek elvileg,hogy aktív osztályon(=kórházban)beállítottak nekik valamilyen kombinációt. AZ ismerősöm pont ezen az úton ment végig.
Ha egy problémát csak terápiával is megoldhatónak tartanak, akkor nehezen adnak gyógyszert vagy csak kis adagot írnak elő.
Olyan betegségek esetén, amihez mindenképpen szükséges gyógyszer (pl mánia, skizofrénia, skizoaffektív zavar, paranoid kórképek) adnak. Sokszor inkább az a gond, hogy soknak találják a betegek a mellékhatások miatt.
Idézet tőle: Kiwi1.2.3.A Tündérhegyre való felvételi elbeszélgetésre időpontot kell kérni?Ill hány évre visszamenőleg kell az orvosi papirokat vinni?Júliusban szeretnék ,,beköltözni" .
Kiwi, csak be kell menni szombaton az interjúra, nem kell időpont.
Én úgy emlékszem, nem vittem SEMMILYEN papírt.
Idézet tőle: agrian1Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.
A családi problémádat legjobban csaladterápiával vagy költözéssel lehetne megoldani.
Tudsz dolgozni? Ha nem, akkor azon kellene "dolgozni", hogy munkaképessé válj.
Szerintem lényegében 2 út áll előtted:
1. Nem lépsz semmit és tovabb szenvedsz a nem megfelelő környezet és az állapotod miatt.
2. Segítséget kérsz és JÓ esetben hatékony segítséget kapsz. Ki tudsz lépni ebből a helyzetből és jobban leszel.
Thalassa és a Tündérhegy is jó hely lehet arra, hogy át tudd gondolni, hogy mit tudsz tenni a saját érdekedben. Adhat egy lökést.
A legrosszabb, amit tehetsz, ha semmit nem próbálsz ki. (gyógyszer, terápia, kórház stb) Ha valami nem segít vagy esetleg árt, akkor dönthetsz úgy, hogy nem kérsz belőle. Sok vesztenivalód nincs.
Miért próbálkozz? Az életed, boldogságod a tét. Nem kis dolog.
Ha T hegy nem jön össze valamiért,klinikák kórházak psz osztályai terén(Tiszántúl)kinek milyen tapsztalata van?Helyre kell jönnöm mert már a munkahelyem is veszélyben van.
A Tündérhegyre való felvételi elbeszélgetésre időpontot kell kérni?Ill hány évre visszamenőleg kell az orvosi papirokat vinni?Júliusban szeretnék ,,beköltözni" .
Idézet tőle: agrian1Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.
Szia!
Nem értem, miért nem költözöl el és állsz a saját làbadra. Nem várható el, hogy a szüleid kiszolgálják a betegséget, csak rosszabb lesz tőle.
Idézet tőle: agrian1Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.
Le tudod írni, hogy pontosan mi akadályoz meg abban, hogy bemenj valamelyik T betűs intézménybe? Azt értem, hogy otthon nagyon rossz nálatok a helyzet, de ebből hogyan vagy miért következik, hogy nem tudsz bemenni? A bem. oldaladat nem töltenéd ki legalább minimálisan, hogy lehessen tudni, ki vagy? (Én sem szeretem kitölteni, de mégis egyfajta segédlet másoknak.)
Idézet tőle: Csengellemahagóni: én úgy értettem, hogy a már korábban beállított gyógyszereket valóban megkapom és ezzel nincs is probléma, de ha esetleg rosszul leszek és nyugtatóra van szükségem, akkor rengeteg plusz kört kell futni, amitől nekem az a benyomásom támad, hogy nem veszik komolyan a szenvedésemet. és ha gyógyszerváltásról lenne szó, azt meg csak akkor vállalják, ha több hónapra elkötelezed magad a ház mellett, amit én nem akartam - és ezért el is jöttem. a pszichiáterem meg minden további nélkül felírja amit kérek, tehát semmi értelme nem lett volna a házban kínoztatni magam.
mandula: csak ismételni tudom magam hogy nekem a thalassával az a problémám, hogy szükség esetén nagyon nehezen adnak gyógyszert, ha meg váltásra kerülne a sor, ahhoz hónapokra el kell kötelezni magad mellettük, nem úgy mint egy kórházban, vagy egy áternél, aki minden további nélkül felírja.
Elnézést, figyelmetlenül olvastalak.
Akkor a Tündérhegyre esetleg elmész?
Nekem az a problémám hogy gyakorlatilag nem merem elszánni magam hogy elmenjek bármely intézményb is. Illetve már rávettem magam hogy kellene gyógyszer, de gyakorlatilag itthon oylan rossz a helyzet, hogy ez folyamatosan újratermeli a problémákat. Anuykám mellett ember legyen a talpán aki nyugodt és kiegyensúlyozott életet tud élni. mindennapos üvöltések, viták, egymás méltóságának földbe tiprása, a minimális nyugalmam is elszáll mikor nekemesik gyűlölettel tele, és nem nagyon tudom magam tartani. Gyakran lehülyézzük egymást indulatosan, és utána csúnyán megbánom (ő nem tudom, de lehet ő is ) az empátia gyakorlatilag nincs, fejlődés 0, alig van valami, ha meg van, el van taposva 2 másodperc alatt. Gyűlölködés, önmarcangolás, félelem, kiszolgáltatotottság, állati viselkedésmeghatározók vannak. És sajnos egyre inkább. Namost objektíven mondom hogy egyre kevesebb az erőm ezzel "küzdeni". Szerintem egy normális ember egyáltalán nem küzd ahhoz hogy egyáltalán normálisan tudjon élni, én meg egész nap küzdök és mmégsem vagyok jól? valami nem ok itt. Viszont elmenni valami házba (Thalassa, Tündérhegy) ahhoz is kicsit jobban kéne legyek már... tehát eléggé be van záródva a kör. Nem tudom ilyenkor hol vannak azok a híres segítők az a híres szociális háló? Nem nagyon értem. Aztán meg mutogassak magamra (nekem kell változni nekem kell változni), nyilván ha meg nem sikerül akkor meg nincs elé "akaraterőm"... Najó hagyjuk a baromságot. Nem én tehetek róla, nem is anyukám, inkább szerencsétlen a körülmény, de hát most így rohadjak életem végéig? Nincs szó hogy leírjam a tehetetlenséget amit érzek.
Csengelle,köszi a válaszod,és bocsi,félreértettelek akkor.
Egyébként,amit Te írsz,az nálam is hasonlóan "képeződik le",vagyis,én is hasonlóan tudom,mint te közvetett tapasztalatok végett.
Én 23 éves vagyok,ha gyógyszert kell beállítani,biztos(?)hogy nem ezekbe az intézményekbe megyek,valamiért azt érezném,ezekről már lekéstem,és a körülményeimnél fogva hosszú idő eltöltésére nincs lehetőségem.
Sajnos ez van. Barátom 3/4 év thalassa után gyakorlatilag alig változott,a kórházi gyógyszereiről fokozatosan leállították(6 félét szedett,pánikos ahogy írtam),jelenleg nyugtatón "él",gitározik,szülei tartják el,jövőképe nulla,és szerintem bármikor visszaeshet,sőt,rohama azóta is volt.
Van akinek biztos beválik.
mahagóni: én úgy értettem, hogy a már korábban beállított gyógyszereket valóban megkapom és ezzel nincs is probléma, de ha esetleg rosszul leszek és nyugtatóra van szükségem, akkor rengeteg plusz kört kell futni, amitől nekem az a benyomásom támad, hogy nem veszik komolyan a szenvedésemet. és ha gyógyszerváltásról lenne szó, azt meg csak akkor vállalják, ha több hónapra elkötelezed magad a ház mellett, amit én nem akartam - és ezért el is jöttem. a pszichiáterem meg minden további nélkül felírja amit kérek, tehát semmi értelme nem lett volna a házban kínoztatni magam.
mandula: csak ismételni tudom magam hogy nekem a thalassával az a problémám, hogy szükség esetén nagyon nehezen adnak gyógyszert, ha meg váltásra kerülne a sor, ahhoz hónapokra el kell kötelezni magad mellettük, nem úgy mint egy kórházban, vagy egy áternél, aki minden további nélkül felírja.
Idézet tőle: Csengelleengem egyszerre hívtak be a tündérre és a thalassába is, és az utóbbit választottam, amit immár megbántam. ugyanis az egyik fontos különbség a két intézmény között, hogy a thalassában "meg kell küzdeni" a gyógyszeredért, mert az az elvük, hogy alapjában véve minden pszichés betegség terápiával/beszélgetéssel kezelendő. nekem ebből most lett elegem, mert az egy dolog hogy még rosszabbul vagyok mint előtte, és kötözködnek ha el akarok kérni egy fél nyugtatót, de ma azt is közölték, hogy nem akarnak belekezdeni a gyógyszerváltásomba, mert nem tudnak érte felelősséget vállalni. magyarul szarabbul vagyok, és nem adnak rá gyógyszert, mondván hogy inkább "beszéljem ki magamból". naponta öt alkalommal hallom ezt. lehet, hogy valakinek ez beválik, de nekem gecire elegem lett.
tündérhegyen nem voltam bent, de egy ex bentlakó mondta, hogy ott nincs ilyesmi, szóval valószínűleg alaposan mellényúltam.
Hú, ezt nem tudtam a Thalassáról. Nyugi, a Tündérhegyen is gyógszerelnek. Gyakorlatilag mindenki kapott gyógyszert, amikor én bent voltam. Igaz, ez 2010-ben volt, azóta lehet, hogy változott a helyzet.
Csengelle,hidd el,Tündérhegyen méginkább ez van.
Engem kicsaptak,mert agresszív vagyok,oké,de azt a bizonyos pánikbeteg ismersősömet,akiről lentebb írtam(Thalassa 3/4 év,Tündérhegy 2 hónap),egy visszahúzódó,introvertált kis srác,mégis kirakták,mert azt mondták,-a srác ezt mondta -hogy nem tudta állítólag elsajátítani az ottani pszichoterápiás módszereket,dolgokat. Kb egésznap rajzolás,miegymás,lustálkodás,beszélgetés,nekem ezt mondta a srác.
És ott sem nagyon gyógyszereznek,tekintettel arra,hogy ez rehabilitációs intézmény,ahová ténylweg úgy mennek betegek elvileg,hogy aktív osztályon(=kórházban)beállítottak nekik valamilyen kombinációt. AZ ismerősöm pont ezen az úton ment végig.
engem egyszerre hívtak be a tündérre és a thalassába is, és az utóbbit választottam, amit immár megbántam. ugyanis az egyik fontos különbség a két intézmény között, hogy a thalassában "meg kell küzdeni" a gyógyszeredért, mert az az elvük, hogy alapjában véve minden pszichés betegség terápiával/beszélgetéssel kezelendő. nekem ebből most lett elegem, mert az egy dolog hogy még rosszabbul vagyok mint előtte, és kötözködnek ha el akarok kérni egy fél nyugtatót, de ma azt is közölték, hogy nem akarnak belekezdeni a gyógyszerváltásomba, mert nem tudnak érte felelősséget vállalni. magyarul szarabbul vagyok, és nem adnak rá gyógyszert, mondván hogy inkább "beszéljem ki magamból". naponta öt alkalommal hallom ezt. lehet, hogy valakinek ez beválik, de nekem gecire elegem lett.
tündérhegyen nem voltam bent, de egy ex bentlakó mondta, hogy ott nincs ilyesmi, szóval valószínűleg alaposan mellényúltam.
Én csak a közvetlen és közvetett tapasztalatomat írtam le. Gondolom az agresszív betegeket aktív osztályon kezelik,mivel a tahalssa,és tündérhegy rehabilitációs intézmény.
Engem pontosan az agresszióm miatt tettek ki mind két helyről: Egyáltalán nem törtem,zúztam,kiabáltam,egyszerűen a többi ember nem érezte magát jól tőlem,érezhető volt az agresszió,nem tudtak velem mit kezdeni. Ennyi.
Ez sok mindentől függ. Az egyik hogy szimpatikus e a hely, másik hogy tudok-e bennük bízni? Illetve út közben is sok minden eldőlhet. Pl, ha rövidebb ideig javasolják, akkor rövidebbre, vagy ha más elfoglaltság közbe jönne... Ezeken mind múlik.
Ezt amúgy én annyira nem értem.
Mármint azt értem hogy nem "szeretik" az agreszív embereket, mert nem tudnak mit kezdeni velük. De könyörgöm: ez volna a feladatuk hogy az ilyen emberekkel is kezdjenek valamit. Magyarul azt állítják: lehetsz rosszul, de csak kicsit, a mi általunk meghatározott mértékben.
Az volna a dolguk hogy az agresszívakat kezeljék és ne legyenek agresszívak... Hova menjen a szerencsétlen ha indulatkezelési baja van? Nem a beteg problémája ha agresszív, ez a baja, EZT KÉNE KEZELNI, nem pedig megmondani hogy "legyél jól félig, és majd gyere vissza". Ez csak a saját inkompetenciájukról tanúskodik, és ilyen előzmények után már kedvem sincs ilyen helyre menni.
Nem értem, ha egyszer ők "értenek" a pszichés betegek gyógyításához, akkor hogyhogy egy "mezei" agressziót nem tudnak kezelni? A beteg azért beteg mert nem tudja megoldani a bajukat, pont ez lene a dolguk. Na mind1, leállok ezzel... Nyilván ennek is megvan az oka, csak szerintem ez így nincsen jól.
Nekem sokszor egy beszélgetés már jobb kedvrederít, és felhoz olyan gondolatokat, akár motivál is, hogy azokban a pillanatokban "jól" vagyok. Nem tudom hogy mi a különbség eközött az érzés és aközött hogy valaki tartósan így érzi magát, magyarul egészséges? Ha egy kicsit képes vagyok jól érezni magam az nem azt jelenti hogy azokban a pillanatokban "egészséges" vagyok? Szerintem igen, csak kéne hogy tovább tartson és ne kelljen feltétlenül másik ember állandó felügyelete. Én így gondolom.
Meg vagyok egyébként győződve hogyha egyszer valaki pszichés tényezők rossz együttállása miatt lett rosszul, akkor ugyanezen tényezők jó együttállásával ki is tud jönni. Ha bele tudott meni, ki is tud jönni belőle. A gyógyszer olykor teljesen fölösleges, csak azért adják, mert "olcsóbb", "gyorsabb", "kényelmesebb". Ez igaz, de ha hosszabb távon nézzük a dolgot, akkoris igaz vajon ez? Biztos hogy "olcsóbb"? Ha valakit élete végéig gyógyszereznek, és akkor se lesz jobban, amíg mondjuk egy terápia ha tart akár 1 évig (hosszabb esetben), és a végén teljesen jól elsz az illető,m ert a saját erejére támaszkodva jön ki a bajából, és mert a gondolataival és viselkedésével dolgoznak, nem pedig külsőleg adnak be neki valamit, amihez semmi köze, passzívan elviseli, de nem járult hozzá a jóllétéhez? És utána egy egész életen át produktív lehet? Mennyivel több GDP-T termelne ezen az úton mint élete végéig küszködő "beteg" ember? Ki lehetne, és kéne is számolni. Nagyon kevesen veszik a fáradtságot vagy foglalkoznak ilyesmivel akár. Legtöbbször az imopulzív "azonnal, gyorsan legyen jobb" megoldásokat választjuk. Ezek azok a dolgok amik általában a hosszabb távú érdekeinket nem feltétlenül szolgálják... Na mármost azt elismerem hogy aki rossz állapotba van, annak azonnali gyors megoldás kell, de vegyük észre, ha meg is kapja, azzal NEM LESZ JOBB NEKI. Ez pontosan olyan mint az impulzív költekező, függő, szenvedélybeteg, vagy az a fogyókúrázó, aki "elcsábul".
Na mind1, leírtam röviden mit gondolok erről. Persze bizonyíték még nincs arra hogy valóban lehetne 100%-os gyógyulás pszichoterápiásan bármilyen pszichés bajra, mindenesetre kizárni nem lehet és nem is érdemes ezt a lehetőséget, tehát érdemes ezzel is foglalkozni ugyanúgy mint az egyéb lehetőségekkel. Egyébként pont a pánikbetegség az ami 90%-ban gyógyítható kizárólag terápiásan, és ez már most is bizonyított, a depresszió is. Ha valakit érdekel a téma, Martin Seligman: AMin változtathatsz és amin nem című könyvében részletesen ír a különféle problémák jelenlegi kezelési módjairól és eredményességükről.
Sziasztok!
Egy gyors kérdés: Balassa utcába, bentfekvősre vidékiek is mehetnek, vagy csak budapestiek?
szia Eumate!
Én voltam a Tündérhegyen és a Tahasassában is!
Állítólag,a Tündérhegyen "inkább" a depresszió-szorogásban szenvedőket fogadjk "előszeretettel", a Tahalassa pedig az egyéb,agresszív betegeket,borderline,egyebeket.(orvos mondta)
Tahalassában két napot voltam bent,utána kiraktak. Tündérhegyen pár órát. Utána mások ösztönzésére próbáltam még jelentkezni,de mindig közölték,hogy ez nem aktív osztály,oda olyanok mennek,akiknek már van gyógyszerük rendesen beállítva,magyarul "félgyógyultak"
Érdemi tapasztalatot nem tudok leírni.
Azt tudom esetleg még,hogy egy pánikzavaros ismerősömet a Honvéd kórházi befekvése után előbb tündérhegyen,majd a tahassszába próbáltak kezelni. A tahalassa elvett az életéből kemény 3/4 évet,ami alatt rajzoltak,beszélgettek,esetleg mozogtak és énekeltek.
Amikor kijött a srác,gyakorlatilag az alapbetegsége szerintem nem változott.Elmentem vele beülős helyre,nem akart,rájött a pánik,futott haza,hazakísértem. Én ez alatt felvételiztem,igaz,kurva szarul vagyok.
Én aktívra akarok befeküdni,hogy ott lerendezzenek,akárhogyn is,itthon is ezt sürgetik már.
Nagyjából ennyi.Magyarul semmi közvetlen hosszabb tapasztalatom nincs. Az agresszívakat azonnal kirakják.