Bipoláris
Hivatalosan. Amúgy borderline-ra is... Na hát meg alapvetően epilepsziára.
Most már én is bipoláris lettem, mert a tegretolt csak arra a diagra írhatják fel 
Ezt már látom.
De ha már ennyire odavagyol érte, írjál vmi beszélgetésbeindító szövegcsét!
up
up
up
.
Ezzel a sráccal fel kéne venni a kapcsolatot destigmatizáció-ügyben.
up
Kedves bíbor93!
Én bipoláris II. vagyok, és szerintem borderline is voltam régebben. Jelenleg a hangulatingadozás kiegyensúlyozására antipszichotikumot, olanzapint kapok (Parnassan márkanéven), egy 5 mg-os tablettát el szoktam fedezni. A súlyos szuicid depresszió ellen pedig 2x75 Anafranilt és 10 mg Scippát. A hipomániás időszakban előfordult gondolatrohanás, pénzköltés, a depressziós időszakokra a bénultság és a szuiciditás jellemző.
Örülök, hogy jobban vagy. Szerencsére a bipoláris betegség gyógyszerrel nagyon jól karbantartható.
Idézet tőle: RedAz ok egyszerű. Bipoláris diagnózist azért kapnak a borderek, hogy lelkileg sérült embereket is teletömjenek gyógyszerrel teljesen feleslegesen. Meg hát pénzért persze.
A két betegségnek nincs köze egymáshoz. Egy-két dolgot leszámítva hasonlóság sincs...
A kevert fázisban és a fázisok kezdetén van hangulati (nem érzelmi) ugrálás. Ott hasonlíthat a viselkedésünk a borderekéhez. Különben semmiben. Mese habbal az egész...
Nekem a 3 hetes mániás fázisom olyan tünetekkel járt, ami nincs bordernél. Avásigény drasztikus csökkenése, eufória, fokozott szexuális vágy, spontán orgazmusközeli állapot Majd egy idő után gondolatrohanás miatt nem tudtam olvasni, illetve értelmezni. Hipomán tünetekkel indult, csak az utolsó pár napban volt ingerlékenység, ami inkàbb kevert szakaszra hasonlított. Mivel nekem halum is van, skizoaffektív zavar mániás szakasza lett a diag.
Előfordulhat olyan is, hogy valakinek border es bipol diagja is van, de többnyire gyszer miatt adnak bipolt is.
Idézet tőle: bibor93Igen, én is bipol-bordi vagyok :). Mint valami új kutyafajtanév :D.
Hát, a legutóbbi két mániám pl. szexuális jellegű is volt, meg pénzköltéses is, meg sokat akartam társaságban lenni... De pl. "önzőnek" is mondtak a mániámban, pedig alapjáraton empatikusnak és odafigyelőnek jellemezném magamat, a mániás szakaszaimban viszont csak rólam lehetett beszélni egy párbeszédben.. A "végső stádium" a nem alvás, és ami ezzel jár... Mindenféle szimbólumot pl. felnagyítottam, saját kis világot találtam ki magamnak - pl. hogy az univerzum hogy működik, meg a halottakkal mi lesz, meg a lélekvándorlásba kicsit belegondoltam jobban és kicsit furán.. Meg hát minden kis apró dolgot jelnek vettem, nem láttam reálisan semmit. Még asszem hallucináltam is, bár az ideinél nem, idén nem jutottam el a végstádiumig, már előtte kórházba kerültem.
Igen, most én is úgy érzem, hogy jó, hogy nem hanyagolom el a dolgaimat, bár most egy kicsit haragszik rám a terapom, mert elfelejtettem a legutóbbi ülésünket.... tudom, hogy nagyon gáz, de egyszerűűen más dátumra emlékeztem :(. Mondjuk gondolkozom hogy leváltsam egy fiatalabbra, vagy nőre, nem tudom..
Neked mi a sztorid? 🙂
"Igen, én is bipol-bordi vagyok :). Mint valami új kutyafajtanév :D."
:)))
Köszi, hogy leírtad.
Nekem bipol2 diagom van (meg bordi). Majd priviben leírom a sztorit.
Vagy lehet, hogy a bipolárisok, akikben ugye genetikailag ott van a betegség, stb., azok "hajlamosabbak" a borderline-ságra.. Passz igazából, nagyon kíváncsi lennék arra a kutatásra amiről lentebb szó volt, lehet, hogy mindenre fény derül benne.
Az ok egyszerű. Bipoláris diagnózist azért kapnak a borderek, hogy lelkileg sérült embereket is teletömjenek gyógyszerrel teljesen feleslegesen. Meg hát pénzért persze.
A két betegségnek nincs köze egymáshoz. Egy-két dolgot leszámítva hasonlóság sincs...
A kevert fázisban és a fázisok kezdetén van hangulati (nem érzelmi) ugrálás. Ott hasonlíthat a viselkedésünk a borderekéhez. Különben semmiben. Mese habbal az egész...
Igen, én is bipol-bordi vagyok :). Mint valami új kutyafajtanév :D.
Hát, a legutóbbi két mániám pl. szexuális jellegű is volt, meg pénzköltéses is, meg sokat akartam társaságban lenni... De pl. "önzőnek" is mondtak a mániámban, pedig alapjáraton empatikusnak és odafigyelőnek jellemezném magamat, a mániás szakaszaimban viszont csak rólam lehetett beszélni egy párbeszédben.. A "végső stádium" a nem alvás, és ami ezzel jár... Mindenféle szimbólumot pl. felnagyítottam, saját kis világot találtam ki magamnak - pl. hogy az univerzum hogy működik, meg a halottakkal mi lesz, meg a lélekvándorlásba kicsit belegondoltam jobban és kicsit furán.. Meg hát minden kis apró dolgot jelnek vettem, nem láttam reálisan semmit. Még asszem hallucináltam is, bár az ideinél nem, idén nem jutottam el a végstádiumig, már előtte kórházba kerültem.
Igen, most én is úgy érzem, hogy jó, hogy nem hanyagolom el a dolgaimat, bár most egy kicsit haragszik rám a terapom, mert elfelejtettem a legutóbbi ülésünket.... tudom, hogy nagyon gáz, de egyszerűűen más dátumra emlékeztem :(. Mondjuk gondolkozom hogy leváltsam egy fiatalabbra, vagy nőre, nem tudom..
Neked mi a sztorid? 🙂
Idézet tőle: bibor93Kedves sorstársak!
Még új vagyok a búrán, de nagyon érdekelne minden bipoláris kis "története".. Vagy hát szeretném, hogy azt érezzem, hogy nem vagyok egyedül, meg érdekel, hogy kinek milyen kezelések váltak be, ilyesmi (akár gyógyszeres, akár pszichoterápiás).
Jómagam túl vagyok már egy 3,5 hónapos Tündérhegyen, egy 6 hetes Kisbéren, 3xi pszichiátriai kezelésen... Jó hosszú utat jártam be, 3 pszichotikus epizódom is volt(amiknek ugye pszichiátria lett a vége). Gyógyszerek közül ezeket próbáltam: 17 évesen 1-2 hónapig Frontint adtak a pszichózisomra (ott családi veszekedés illetve a nagyon kevés alvás volt az előzmény), majd 22 évesen (édesapám halála volt az előzmény majd a nem alvás) Ripedont és Rilaxet (a Ripedontól aztán egyre nagyobb depresszióm lett, ennek a vége lett Tündérhegy - ami után Rivotrilt és Mirtazapint szedtem 2 hónapig), most a legutóbbi (2017 januári) pszichózisomnál (ennek nem tudom az előzményét!! :S 🙁 ) először Ripedont+Rivotrilt adtak, attól nem változott semmi, majd Arisppát és Convulexet, attól lettem szép lassan jobban. De kb. több hónapig tartott az, hogy jobban legyek, szegény édesanyám csak járt-járt a kórházba hozzám, szerintem nem is volt benne biztos, hogy meggyógyulok.... Most ősszelre lettem talán újra önmagam, sokan mondják, hogy milyen jó a szemembe nézni végre és hogy mennyivel jobban nézek ki stb. Augusztusban voltam Kisbéren egy terápián, és mikor hazajöttem elkezdtem járni az osztályvezető főorvoshoz terápiára. Kb 6x voltam már, úgy érzem segít, de azért még nincs meg a kötődés-bizalom. A gyógyszerektől még mindig sokat alszom, de most "belefér", az utolsó évemet végzem (már 3 éve a betegségnek köszönhetően..) a BA-n, és nincs olyan sok tárgyam.
Szeretném jobban átlátni a betegségemet, és talán nagyobb lesz a rálátásom, ha Veletek is megoszthatom, és Ti is elmondjátok a sztorijaitokat! Bocsi, hogy ennyit írtam a gyógyszerelésről, de sajnos elég fontos a jó gyógyszert megtalálni... Azt meg nem tudtam eldönteni, hogy a gyógyszerek topicba vagy ide tartozik-e, remélem itt jó lesz.
Szia!
Az nagyon jó hír, hogy be vannak állítva a gyógyszereid és jársz terápiára és voltál ezeken a helyeken.
Milyen a mániás szakaszod? A nem-alvásos időszakok lettek volna azok? És még a nem-alváson kívül mi volt? Ha szabad tudni.
Ahogy nézegetem mások adatlapjait, szinte minden bipol bordi és fordítva. Mármint diag szerint. Ez nagyon érdekes és nem tudom az okát.
Kedves sorstársak!
Még új vagyok a búrán, de nagyon érdekelne minden bipoláris kis "története".. Vagy hát szeretném, hogy azt érezzem, hogy nem vagyok egyedül, meg érdekel, hogy kinek milyen kezelések váltak be, ilyesmi (akár gyógyszeres, akár pszichoterápiás).
Jómagam túl vagyok már egy 3,5 hónapos Tündérhegyen, egy 6 hetes Kisbéren, 3xi pszichiátriai kezelésen... Jó hosszú utat jártam be, 3 pszichotikus epizódom is volt(amiknek ugye pszichiátria lett a vége). Gyógyszerek közül ezeket próbáltam: 17 évesen 1-2 hónapig frontint adtak a pszichózisomra (ott családi veszekedés illetve a nagyon kevés alvás volt az előzmény), majd 22 évesen (édesapám halála volt az előzmény majd a nem alvás) Ripedont és Relaxet (a Ripedontól aztán egyre nagyobb depresszióm lett, ennek a vége lett Tündérhegy - ami után Rivotrilt és Mirtazapint szedtem 2 hónapig), most a legutóbbi (2017 januári) pszichózisomnál (ennek nem tudom az előzményét!! :S 🙁 ) először Ripedont+Rivotrilt adtak, attól nem változott semmi, majd Arisppát és Convulexet, attól lettem szép lassan jobban. De kb. több hónapig tartott az, hogy jobban legyek, szegény édesanyám csak járt-járt a kórházba hozzám, szerintem nem is volt benne biztos, hogy meggyógyulok.... Most ősszelre lettem talán újra önmagam, sokan mondják, hogy milyen jó a szemembe nézni végre és hogy mennyivel jobban nézek ki stb. Augusztusban voltam Kisbéren egy terápián, és mikor hazajöttem elkezdtem járni az osztályvezető főorvoshoz terápiára. Kb 6x voltam már, úgy érzem segít, de azért még nincs meg a kötődés-bizalom. A gyógyszerektől még mindig sokat alszom, de most "belefér", az utolsó évemet végzem (már 3 éve a betegségnek köszönhetően..) a BA-n, és nincs olyan sok tárgyam.
Szeretném jobban átlátni a betegségemet, és talán nagyobb lesz a rálátásom, ha Veletek is megoszthatom, és Ti is elmondjátok a sztorijaitokat! Bocsi, hogy ennyit írtam a gyógyszerelésről, de sajnos elég fontos a jó gyógyszert megtalálni... Azt meg nem tudtam eldönteni, hogy a gyógyszerek topicba vagy ide tartozik-e, remélem itt jó lesz.
Érdeklődjetek már, na, irgumburgum!
Kedves Eszter! Engem érdekelne. 
Kedves bipoláris-borderline-ok!
A SOTE Balassa utcai Pszichoterápiás Osztálya (amit mindig ajánlgatunk) indítana egy speciális bipoláris-boderline diagnózisúaknak szóló csoportot, ha érdekel titeket, miután elmeséltem, milyen sok itt a kettős diagnózis.
A csoport ingyenes lenne, illetve TB-támogatott.
Akit érdekel, írjon nekem!
Kedves Eszter! Nagyon szivesen atkuldom az eredeti publikaciot, az en kutatasom tulajdonkeppen pontosan megegyezo 🙂 fel is toltheted esetleg, ha valakit meg erdekel (en sajnos nem nagyon ertek hozza, hogy lehet...), illetve ha elkeszul a sajatom, szivesen megirom az eredmenyeket 🙂 tovabbi szep estet kivanok mindenkinek!
Kedves stelmária!
Nagyon köszönöm a választ 🙂 Engem (és szerintem itt sokakat) nagyon érdekelne a nemzetközi kutatás, a kérdőív is, de az eredmények persze méginkább... Ha meg tudnád adni a publikáció elérhetőségét, vagy át tudnál küldeni anyagokat, annak nagy hasznát vennénk!
Az én címem eszter pont babarczy kukac gmail pont com.
Köszönjük!
Köszönet a magyarázatért.
Köszönöm szépen mindenkinek az észrevételt és a visszajelzést! Megpróbáltam kicsit jobban összefoglalni a kutatási tematikát és pontosítani a részleteket is 🙂 Ha bármilyen kérdés felmerül, kérlek írjatok nyugodtan! A kutatás első fázisa lassan lezárul, nagyon köszönöm a kitöltéseket! Ha esetleg valaki a komorbiditás miatt nem kapott lehetőséget a kitöltésre, attól ezúton elnézést kérek!
Köszönöm mégegyszer a részvételt és a segítséget! 🙂
Köszönöm a visszajelzést, az Eszternek írt válaszomban igyekeztem összefoglalni a felmerülő problémákat! 🙂
Kedves Eszter!
Elnézést, hogy csak most válaszolok! Nagyon jók az észrevételeid és teljesen egyetértek!
A témám kifejezetten a differenciálással van kapcsolatban. Sajnos nyugaton és itthon is bevett szokás, hogy a gyógyszeres kezelés miatt kap valaki két diagnózist, illetve fennáll az a lehetőség is, hogy sokan valóban komorbidok. Az egyik feltevés az, hogy a két kórkép valójában nagyon nehezen különíthető el és vannak olyan sajátosságok, ami mindkettőben jelen van (a bipolaritás pl. borderlineban is felismerhető a hasítás miatt, sőt peripszichotikus állapot is előfordulhat).
A kutatás párhuzamosan folyik több kórházi színtéren is, ahol napi szinten kapcsolatban vagyok a kezelőorvosokkal is. Az a tapasztalatunk, hogy sok esetben hanyagul diagnosztizálnak, a gyógyszerszedésre fókuszálnak. Én most szándékosan nem vizsgálom a komorbid eseteket, az egy külön szakdolgozati téma is lehetne, annyira kiterjedt terület ez. Így a konzulensemmel megegyezésben ezt most kihagyom jelen vizsgálatomból és csak a markánsan diagnosztizált eseteket elemzem, hogy a különbségekre fókuszálhassunk. Valóban hibáztam ezzel kapcsolatban, hogy erre nem hívtam fel külön a figyelmet, elnézést kérek!
A kérdőívekkel kapcsolatban is osztom a nézőpontot. Ezek validált kérdőívek (nem általam) és emiatt nem tudok változtatni az itemeken. Nekem is nehézséget okoz egy igen-nem típusú választásos kérdésre jó választ adni 🙂 Mi egy általános képet szeretnénk kapni a pszichés mechanizmusokról, mely szempontból ezek a kérdőívek (hosszuk miatt is) voltak a legmegfelelőbbek. Még azt is hozzátenném, hogy ez a vizsgálat egy korábban megjelent külföldi kutatás megismétlése magyar mintán, így adott volt a kérdőívválasztás is. Nagyon szívesen átküldöm az eredetit, ha valakit esetleg érdekel 🙂
Remélem sikerült minden kérdésre válaszolnom! Ha esetleg bármi további kérdés felmerül, írjatok nyugodtan, nézni fogom, de privát üzenetben vagy emailben is szívesen válaszolok! És köszönöm mégegyszer a visszajelzést és az észrevételeket! 🙂
Szia stelmaria!
Ahogy többen is mondták, nagyon jellemző, hogy itt sokaknak van borderline ÉS bipoláris diagnózisa. Ennek részben oka, hogy a gyógyszerzés miatt bipoláris kódra írnak sorstársakat, de részben mélyebb oka van: hogy ti. nem tudják igazán megkülönböztetni a kettőt egymástól.
Vegyük az én történetem: úgy gondolom,hogy fiatal koromban borderline-jellegű problémáim voltak, depressziós túlsúllyal, majd az antidepresszáns kiváltotta a bipolaritást. 6 éves koromtól küzdök különféle problémákkal, de csak 29 évesen kaptam először diagnózis (MDD), majd szuicid kísérletek után harminc fölött kaptam egy boderline diagnózist, de hamarosan visszatértünk az MDD-hez, illetve végül a Bipoláris II-höz. Az életkoromból adódóan a border vonások eleve csökkentek (ha border voltam), a gyógyszerekből adódóan az érzelmi, szexuális stb sajátosságaim is változtak, és a saját adaptációs erőfeszítésem folytán szintén jelentősen változtak bizonyos vonások -- pl nem érzek erős érzelmeket, mert nem AKAROK erős érzelmeket érezni.
Érdemes lenne a kérdőívet úgy átszerkeszteni, hogy
1. kérdezed az összes diagnózist, és hogy hány éves korban kapták (kb). Ha itt rákeresel a "borderline" szóra, megkapod a profilokat, ahol ez szerepel (sajnos nem mindenki tölti ki rendesen), és szinte minden esetben találsz mellette még diagnózist, gyakran bipoláris II-t.
2. a kérdések egy részére sajnos nem lehet igazán jól válaszolni. A "mi jellemző általában" jellegű kérdéseknél erős hatással lehet a válaszra az, hogy 1. gyógyszeren van-e az illető, 2. éppen milyen fázisban van, 3. hány éves és mennyit sikerült adaptálódnia terápiával vagy anélkül. Ezeket valahogy tekintetbe kéne venni.
Ki a szakdolgozati konzulensed?
Eszter
Idézet tőle: heimweh.Idézet tőle: stelmariaKedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform
szívesen kitöltöttem volna, el is kezdtem, de már a második oldalon kénytelen voltam abbahagyni. ugyanis én speciel mind a két diagnózissal rendelkezem hivatalosan, ami vagy helytálló vagy nem, de a lényeg, hogy ugyebár csak az egyiket lehet választani, vagy azt, hogy "egyik sem". innentől kezdve nincs értelme az egésznek, mert mindenképpen félrevezető lesz az általam kitöltött ív. folyton ez a baj ezekkel a tesztekkel, tökmindegy, hogy az étkezési vagy vásárlási szokásokról, vagy bármiről is szólnak, mindig találkozom minimum 5-6 kérdéssel amit nem lehet korrektül megválaszolni, mert egyszerűen rosszul van megszerkesztve az ív. lehet, hogy a perfekcionizmusom mondatja ezt velem, de szerintem nem sok értelme van úgy kutatgatni, hogy az adatok amikkel a kutatást végző vagy végzők dolgoznak eleve pontatlanok, vagy nem felelnek meg a valóságnak.
De jó, hogy ezt írtad, akkor nem kezdek bele, hiszen nekem az egyetlen hivatalos diagom pont a border, a bipol2-t magánorvos adta.
Nem vagy perfekcionista, én az MMPI-nál legszívesebben sírva téptem volna a hajam (de nincs olyan sok, úh. ezt kihagytam), mert nem igaz, hogy nem tudnak egy normális tesztet csinálni!
Idézet tőle: stelmariaKedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform
szívesen kitöltöttem volna, el is kezdtem, de már a második oldalon kénytelen voltam abbahagyni. ugyanis én speciel mind a két diagnózissal rendelkezem hivatalosan, ami vagy helytálló vagy nem, de a lényeg, hogy ugyebár csak az egyiket lehet választani, vagy azt, hogy "egyik sem". innentől kezdve nincs értelme az egésznek, mert mindenképpen félrevezető lesz az általam kitöltött ív. folyton ez a baj ezekkel a tesztekkel, tökmindegy, hogy az étkezési vagy vásárlási szokásokról, vagy bármiről is szólnak, mindig találkozom minimum 5-6 kérdéssel amit nem lehet korrektül megválaszolni, mert egyszerűen rosszul van megszerkesztve az ív. lehet, hogy a perfekcionizmusom mondatja ezt velem, de szerintem nem sok értelme van úgy kutatgatni, hogy az adatok amikkel a kutatást végző vagy végzők dolgoznak eleve pontatlanok, vagy nem felelnek meg a valóságnak.
Idézet tőle: stelmariaKedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdKtyLOGyKhbNlT_Gg5uIYHiUT2uHtVsUie_N5tB8Sxq8a9vw/viewform
Kedves stelmaria, nekem mind a kettő van, töltöm szívesen 🙂
Zs
Kedves csoporttagok! Végzős pszichológus hallgatóként egy kéréssel fordulok Hozzátok. Szakdolgozatomban a borderline személyiségzavar és a bipoláris zavar kapcsolatát vizsgálom és ehhez szeretném a segítségeteket kérni! A vizsgálat egy online önkitöltős kérdőív formájában zajlik, amihez jelenleg még keresek önkéntes borderline diagnózissal rendelkező pácienseket, akik vállalnák, hogy részt vesznek a kutatásban. A kitöltés semmilyen kötelezettséggel nem jár, valamint a vizsgálat lezárultával tudok küldeni egyéni értékelést az eredményekről. A kutatás célja, hogy jobban megértsük a két kórkép között fennálló kapcsolatot és a gyakori együttjárásokat, valamint javíthassuk a terápiás módszereket. Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget 
Kedves Eszter!
Nagyon szépen köszönöm a kedes szavaidat igazán jól estek. 
Igazából, én nem érzem magamon, hogy bármi bajom is lenne, jelenleg csak rossz időszakomat élem, azt hiszem.
Bár a múltkor amikor az orvos azt mondta, hogy "ide egy bogyó nem elég" kicsit megijedtem, hogy talán tényleg lehet valami gond.
Én most csak nagyon magam alatt vagyok, de jó látni, hogy van kiút.
Kedves HanaViolence!
Szerintem sokan jól ismerjük a problémádat. A bipoláris+borderline párosítás (ez az érzelmileg labilis személyiségzavar másik, általunk gyakrabban használt neve) is gyakori itt; nekem is az van. Én egyetemi oktató vagyok, és felneveltem egy gyereket, tehát az élet nem reménytelen -- tarts ki!
A jelenlegi tudásunk szerint ha borderline vagy, akkor olyan érzékeny a természeted, hogy az érzelmeid túl hevesek és nehezen elviselhetőek. Kis dolgoktól is ki tudsz borulni, és könnyen leszel depressziós. Ez egy betegség, ami a fiatal nők 4-5%-át érinti; idővel javul. Elsősorban terápiában -- és magadtól -- tudod megtanulni, hogyan menedzseld ezeket az érzéseket, hogy el tudj érni számodra fontos célokat. Az is fontos, hogy támogassanak, úgyhogy nagyon érthető, ha letör, hogy a családod nem foglalkozik ezzel. Mi támogatunk 🙂
A bipoláris zavar is betegség, és annak elsősorban gyógyszeres a terápiája. A borderline zavarra is adnak néha gyógyszert, de abban az esetben nem feltétlenül gyógyít meg, csak enyhíti a tüneteket.
Budapesten a Nap-kör csinál borderline csoportterápiát, nagyon javaslom, hogy menj el hozzájuk! Nem ingyenes, de nagyon olcsó. Ezen túl írj a borderline topikba is -- ott megtalálnod a Búrán éppen aktív bordikat, de szerintem ide is benéznek.
Ha bármi kérdésed van, fordulj nyugodtan bárkihez -- írhatsz privát üzenetet is.
Eszter
javaslat: egyetem elvégzése! 
T
Sziasztok!
Nem tudom, hogy él e még ez a fórum, de örülnék neki, ha igen.
Nem nagyon szoktam fórumokra járni így elég új nekem ez a dolog.
Jelenleg azért írok, mert úgy érzem nem tudok máshova fordulni a problémámmal.
Nálam ez az egész elég régen kezdődött, úgy 16-17 évesen egyik nyáron szörnyen depressziós lettem, de csak az azt követő évben utaltak be a gyerekpszichiátriára, mivel elég sokszor mondtam, anyukámnak, hogy "beteg vagyok, nem tudok így iskolába menni". Minden ilyen alkalommal elvitt az orvoshoz, aki nyilvánvalóan nem talált semmit, és a 4. 5. alkalomnál mondta, hogy lehet, hogy el kéne mennem inkább a pszichiáterhez. Így is lett, jártam, minden héten, megoldottam rengeteg tesztet, emellett kivizsgálásokra is kellett mennem, de soha nem mondták mi bajom van. Ekkor töltöttem be a 18-at és átküldtek a felnőtt gondozóba, ahol ugyanez folytatódott. Aztán az MRI után többet nem mentem vissza az orvoshoz, mert jól lettem.
Most 26 éves vagyok és egy barátom mondta, hogy szerinte vissza kéne mennem, hogy kiderüljön végül mi a gond velem. Az elmúlt 8 évben, többször voltam "rosszul" aztán "jól", és jó párszor volt, hogy mások mondták, hogy orvosra lenne szükségem, de nem nagyon hallgattam rájuk.
3 hete eldöntöttem, hogy elmegyek a háziorvoshoz ahol elmondtam, hogy nem érzem magam valami jól és nem nagyon alszom rendesen. Ő rögtön beutalt a pszichiátriára depresszióval... megint. Az első alkalommal kiderült, hogy anno érzelmileg labilis személyiségzavarral és bipoláris affektív zavarral diagnosztizáltak. Ebből kifolyólag MMPI tesztet írtam, aminek az eredménye jövőhéten derül ki. De nem számítok jóra. Jelenleg pokolian érzem magam és kétségbe vagyok esve.
Reménykedem, hogy itt vannak olyanok, akik megértik az érzéseimet, mivel a családom nem nagyon foglalkozik vele, sőt apukám egyenesen elutasítja, hogy bármi bajom is lenne, édesanyám aki megértené külföldön él. A nyelvvizsgámra kéne, hogy tanuljak,ami márciusban lesz, hogy megkapjam a diplomámat, de felkelni sem vagyok képes az ágyból. Nem tudom mit tegyek.
Mások is küzdenek hasonló gondokkal?
Ha bárki van akivel tudnék erről beszélgetni, annak nagyon örülnék.
Kedves Terézanyu! Mint már annyian írták,keressetek egy jó pszichiátert. Minél gyorsabban. Őszintén nem vagyok tuti benne,hogy csak bipol,mintha elég erősen jelen nála a paranoiára való hajlam is. Ahogy Eszter írta ez lehet korfüggő is,bár én ezt annál picit jelentősebbnek érzem. De a lényeg egy jó orvos,megfelelő terápia+gyógyszerek és reméljük egyenesbe jönnek a dolgok:-) Olyan nagy gond szerintem nincs,amit nem lehetne megoldani.
Eszter, amit írtál :"Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű." -ezt én nem tapasztaltam. Rendelt a kinntléte alatt néhány ruhát magának, de nem extrém mennyiségben. Inkább olyan "mániája" volt, hogy őt figyelik, megfigyelik, de ez sem folyamatosan, hanem visszatérően. Talán ezért nem mer most kimenni az utcára?
Ami még aggasztó és most eszembe jutott, hogy itthon két ünnep között a gyógyszert elhagyta, mert szerinte az a gusztustalan kövér orvos( ez a pszichiáter) őt gyógyszerfüggővé akarja tenni. Nos 4-5 nap után a Meroving dinasztia leszármazottjának érezte magát. Amikor újra elkezdte szedni a gyógyszert, mindez megszűnt.
Szia Terézanyu! Ha ilyen gondolatai vannak -- hogy pl megfigyelik --, az enyhe paranoia, és inkább egy schubra hasonlít -- egy rövid ideig tartó pszichotikus szakaszra. Ettől se kell megijedni, mert pont ilyen 20 körüli srácoknál elő tud jönni egy ilyen schub, amit kezelni kell, de aztán nem feltétlenül tér vissza.
Ettől függetlenül mindenképpen menjetek el egy másik dokihoz is.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat.
Utólag visszaolvasva magamat, elnézést kérek az elütésekért, és természetesen tudom, hogy Hemingway és Schumann nevét hogy írják, mégha a könnyeim mögül nem is mindig sikerül leírni. Lehet, hogy a fogalmazás is kissé zavarosra sikeredett, nem tudom ezt az egész helyzetet higgadtan kezelni, mert tehetetlennek érzem magam.
A kamaszkori tünetek: Néha feltűnően sokat aludt,hétvégeken akár délig is. Állítása szerint megfordult akkoriban a fejében néha az, hogy jobb lenne meghalni, de ezt tett sosem nem követte. Az iskolában nem a képességeihez mérten teljesített. Csak arra figyelt, ami érdekli, pl történelmi könyveket (különösen egy korszakról) szívesen olvasott, de pl a matek egyáltalán nem érdekelte, így abból gyakran remegett a léc.... Mit csinál ilyenkor a frusztrált szülő? Keres egy magántanárt. Aki meg néhány példa megoldása után azt állítja, hogy ilyen jó logikájú éles eszű gyerekkel már régen nem találkozott. Ennek ellenére matekból tovább remegett a léc.. Ő persze, gyakran hazudta, hogy minden rendben van, nincs lecke, az iskolában nem történt semmi....
Azon kívül hogy a fogadó órán begyűjtött frusztrációmat tovább fröccsentettem a gyerekemre, hol szelíden, hol indulatosan, igazából matematika ügyben tehetetlen voltam. (Volt, hogy különóra helyett a barátaival lófrált, a tanár meg hiába várta, annyira nem érdekelte az egész. Itthon persze azt mondta, ott volt.)
Viszont más tantárgyakból jól teljesített, annak ellenére, hogy tankönyv nem igazán volt a kezében a gimnáziumi évek alatt. Az emelt szintű angol érettségi pl 100 % lett. (Bár látom néhány felületen a bipolárisok jellemző tüneteként írják le a kiemelkedően jó nyelvérzéket is)
Különösebb indulatkitörése talán kettő volt, de ebben is csak verbálisan volt agresszív.
Odafigyelt az öltözködésére, de nem piperkőc módon, amennyire az anyagi lehetőségeink engedték. Nem hanyagolta el magát, sosem volt ápolatlan vagy ilyesmi.
Nyáron ha tehette, diákmunkát vállalt, amit önállóan intézett el.
( a Fekete István által leírt tünetekkel a sok alvás, az iskolai gyenge teljesítmény,- ha jól emlékszem úgy írja le, hogy ha feleléskor megzavarták szétrebbentek a gondolatai,- tehát a koncentráció hiánya, a felelősség vállalásától való visszariadás, helytállások előli elmenekülés lehet koherens. De ezeket melyik tinédzser nem produkálja?)
Eszter, amit írtál :"Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű." -ezt én nem tapasztaltam. Rendelt a kinntléte alatt néhány ruhát magának, de nem extrém mennyiségben. Inkább olyan "mániája" volt, hogy őt figyelik, megfigyelik, de ez sem folyamatosan, hanem visszatérően. Talán ezért nem mer most kimenni az utcára?
Ami még aggasztó és most eszembe jutott, hogy itthon két ünnep között a gyógyszert elhagyta, mert szerinte az a gusztustalan kövér orvos( ez a pszichiáter) őt gyógyszerfüggővé akarja tenni. Nos 4-5 nap után a Meroving dinasztia leszármazottjának érezte magát. Amikor újra elkezdte szedni a gyógyszert, mindez megszűnt.
Megbeszéltük, hogy a napokban hazajön. De persze már most vissza szeretne menni, mert már ott vannak barátai, különösen egy valaki, akivel nagyon jó a kapcsolata.
Sosem volt önveszélyes.
Azt mondta el mikor beszélgettünk erről, hogy úgy érezte rengeteg információ (gyerekkori emlékek is) összetorlódtak a fejében és úgy érezte, megőrült tőlük, aztán rájött, hogy mégsem.
Köszönöm a jóindulatotokat, szép napot nektek!
Idézet tőle: TerézanyuAz állapota javult, nem voltak téveszméi, suicid késztetései nem voltak és most sincsenek.Én nem láttam nála a "felhangolt" periódust, vagy normál van, vagy szorongó.
Vissza akart menni a külföldi munkahelyre, aminek mi nem nagyon örültünk, de az orvos rábólintott.Felírt egy félévnyi gyógyszert, aztán szó szerint azt mondta: menjen ki pénzt keresni, aztán majd jöjjön haza. Nekünk meg azt, hogy ne érjük ezt meg sorscsapásként, a gyerek egy tehetség, ahogy Heminway vagy Schuman.
Most eltelt néhány hét és nem dolgozik, csak állítása szerint pihen, nem nagyon mozdul ki. Ha beszéltünk nyugodt volt, de patópálosan halogató.
Most újra hazahozzuk, de hogyan tovább?
Nem kellett volna pszichoterápia, vagy orvosi megerősítés ahhoz, hogy maradjon itthon?
Mit tehetnék érte? Hol találok egy jó szakembert? Biztosan jó diagnózis ez?
Szia Terézanyu!
Érdemes megkérdezni a fiadat, hogy haza akar-e jönni. Ha nincs olyan állapotban, hogy önveszélyes lenne, akkor az a fontos, hogy vissza tudjon találni a régebbi, aktív, neki megfelelő életéhez. Ha megírod (üziben), melyik országban van, megnézem, ismerek-e ott pszichiátert (magyart).
Egy kamasz srác (vagy lány) valóban sok olyan érzést él át, olyan kalandokba keveredik, amit később kórosnak gondolunk; az ún. végrehajtó-kontroll szerepet ellátó agyi funkciók ilyenkor fejlődnek. Nem biztos, hogy észre kellett volna venned, vagy hogy volt mit észrevenni egyáltalán. Néhány ilyen tünetet leírnál?
Szerintem az a gondolat, hogy zsidó származású, önmagában nem téveszme, akkor sem, ha nem igaz. Egy fiatal srác keresi az identitását és a kapcsolatát a múlttal, és mindenféle fantáziákat kipróbálhat (alig van gyerek, aki ne gondolná időnként, hogy őt elcserélték...) Ha agresszívan akarja ezt rátok beszélni, vagy "jeleket" lát pl az ágynemű színében, az már inkább tünet, mert akkor a valósághoz való viszonya bizonytalanabb.
A bipolaritás vagy a depresszió is affektív zavar -- az érzelmekre, hangulatokra hat, amin keresztül a motivációra is (vagy fordítva). Tehát ha valaki csak fekszik az ágyban, bámulja a plafont, és alig eszik, az depresszióra utalhat, még akkor is, ha azt mondja, hogy ő csak pihen. Ha majd felrobban az energiától, rohangászik a városban, sok pénzt költ, és ismeretlen emberekkel megy el furcsa helyekre, az mánia-szerű. Ha e kettő váltakozik (de ez hónapokban is mérhető lehet), az a bipoláris depresszió.
Az egy nemes és szép gondolat, hogy a bipolárisok tehetségesek, de elsősorban arra kéne rájönnötök, hogy mi van vele, milyen állapotban van éppen és mit szeretne (mondom ezt én mint bipoláris).
Fontos, hogy ha egyébként nem önveszélyes, akkor csak olyan gyógyszer szedjen, aminek a mellékhatásai nem elviselhetetlenek számára. Azt nagyon furcsállom, hogy egy rövid beszélgetés után fél évnyi gyógyszerrel elküldte az orvos!
Szóval: ha kint akar maradni, nézzünk körül, találunk-e kinti orvost. Ha szívesen hazajön, akkor mindenképpen kell egy másik orvos, és optimális esetben egy jó terapeuta is.
Eszter
Szia Terézanyu,
Úgy gondolom egy régivágású pszichiáterhez kerültetek. Az titeket nem vigasztal, hogy sok művész bipoláris volt, hiszen ettől nem lesztek jobban, sőt a fiad sem.
Hozzátok haza szerintem is, amíg egy kiegyensúlyozott gyógyszeres beállítást nem talál egy másik pszichiáter neki, és esetleg mellé terápiákat is kiegészítő kezelésnek kipróbál.
A másik javaslatom, hogy ne vegyétek túl komolyan a diagnosztizálást, inkább a tünetekre koncentráljatok. Tényleg itt ahány ember annyiféle diagnózist kapott, ami saját éppeni állapot és orvos megítélés függvénye is. Ne hagyjátok magatokat eltántorítani attól, hogyha nincs neki mániás vagy hipomániás tünete (nem pörög időszakosan), akkor ezt belétek beszéljék.
OLyan orvoshoz menjetek, még ha nem is elsőre-másodikra találjátok meg, aki neki hiteles, és neki meggyőző.
A pszichiátria tudomány vizsgálatai szerint egyre inkább bizonyítottnak látják, hogy van biológiai depresszió. Tehát nem mondott hülyeséget az az orvos, hogy ez is elképzelhető, hogy egy genetikusan kódolt hajlam, egy környezeti ártalom, egy nehezebb élethelyzet hatására belobbant . Ne okoljátok magatokat, nem tehettek róla. Ez egy betegség. Inkább álljatok támogatólag mellette, bár ezt felesleges írnom.
Jobbulást kívánok!
Ez is magánrendelésen volt.
Hidd el, elvinném bárhová, hogy segíthessek neki.
Még arra is volt gondja a pszichiáternek, hogy szépirodalmi művet ajánljon.
Fekete István: Ballagó idők című művét. Szerinte Fekete István bipoláris volt (erre nem tudom, van-e irodalomtörténeti adat, a felesége biztosan az volt, erről Nyáry Krsiztián könyvében olvastam), szóval ebben a visszaemlékezésben a bipolaritás kamaszkori tünetei vannak, amit nekem észre kellett volna vennem.
Elolvastam.
De kérdem én, melyik kamasz az, aki nem tudja ezeket a tüneteket produkálni?
Ha őszinte leszek, mardos az önvád, Mit kellett volna másképp tennem? 🙁
Szia Terézanyu,
Először is teljesen megértem aggodalmadat! És mindent megpróbálok leírni, amit csak "tudok", hogy megnyugodhass kicsit!
Én frissen diagnosztizált bipolár vagyok, de nem egészen ilyen tünetekkel. Ugyan vannak "téveszméim" (ami lehet a személyiségzavarom következménye), de teljesen más jellegűek, mert "engem folyton bántani akarnak", "rajtam röhögnek", "megcsalnak", "örülnek a szenvedésemnek". A Ti esetetek ebben eléggé különböző, noha a bipoláris zavar is elég széles palettán mozog.
Én a mániás epizódot élem éppen, nem alszom, csak pörgök, szaladok, kapkodok és nem érzem magam fáradtnak, de semmire nem figyelek oda rendesen, a munkámra se ... Amikor a másik végletbe zuhanok - szó szerint - akkor napi 13-15 óra alvás, semmi beszéd, halálvágy és nulla életerő van, szinte betegnek érzem magam és semmi erőm nincs.
Ez csak olyan hétköznapi tapasztalat. 6 hete szedek két elég más gyógyszert, Aurorix-et és Lamolep-et, kis dózisban! A hatása annyira nem jelentős, talán a nagy túlpörgéseket fékezte, a depressziós fázisban még nem láttam a hatását.
Ezek alapján én a két esetet összehasonlítva különbséget látok - de ez csak egy sorstárs véleménye! Én keresnék egy másik pszichiátert, aki ad diagnózist és ajánl kiegészítésnek terápiát, önismereti csoportot vagy más lehetőségeket. Sajnos én csak "helyben" vagyok otthon ebben, ugyanis itt van összesen egy doki 40 km-es körzetben, de mákom van, mert pont jó!
Az mindenképpen jó lépés, ha haza tudjátok hozni, legalább szem előtt van és nézzetek ki egy másik orvost, esetleg a fővárosban, van pár kórház felsorolva itt is! Meg vannak rehabilitációs helyek is, ahol több időt eltölthet, intenzív terápiában és akkor jön ki, ha teljesen jól lesz, plusz ott adnak neki diagnózist is újat, ha szükséges!
Remélem, segítettem és kicsit csökkent a kétségbeesés, ami teljesen érthető! Szurkolok Nektek!
Köszi,hogy ilyen részletesen leírtad!Úgy tűnik,a dokik megzavarnak Téged,kicsit ,,okoskodnak,,távolról.Most a legfontosabb,hogy találjatok egy megfelelő pszichiátert,akihez a fiad eljár,terápiával ötvözve.Amíg a gyógyszereket beállítják,fontos a rendszeres monitorizálás.21 éves,ha most szünetelteti a külf.munkát,talán nem a világ vége.S nektek is jobb,ha figyelhettek rá jobban.De elhiszem,milyen tragédiaként éled ezt meg,talán bíztató,hogy van ,,megoldás,,.Most a legfontosabb,hogy találjatok egy orvost,sajnos maszek alapon.
A történet:
Külföldön dolgozott, rendszeresen (napi szinten) tartottuk a kapcsolatot.Egyik éjjel felhívott, hogy miért nem mondtam meg, hogy mi zsidók vagyunk. Nem értettem az egészet. Szinte rögeszméjévé vált, ez a hamis zsidó identitástudat, hogy mi kikeresztelkedett zsidók vagyunk, biztosan azért küldtem neki kék-fehér ágyneműt stb.... (Az az igazság, hogy egy kisvárosban élünk, majdnem szemben egy zsinagógával, egy nagypolgári házban ami hajdan egy zsidó tanáré volt, de egyébként nincsenek zsidó őseink) Elmondta, hogy az ortodox zsidó lányok őt hogyan megnézik az utcán a szúrós tekintetükkel, érzik, hogy közéjük való...stb...
Aztán otthagyta a munkahelyét, hogy túl stresszes és nem dolgozott.Rosszul táplálkozott, keveset aludt, ha néha többet sikerült, kiegyensúlyozottabb volt kicsit,.
Felhívtam egy pszichiátert, aki azt mondta, feltétlenül hozzuk haza, mert ez skizofrénia lesz. Mondtam, hogy nem hall hangokat, de azt mondta, nem baj, az életkora megfelel a skizo kialakulásának.(Egy fél napig bőgtem...)
Hazahoztuk (kiutazott érte a férjem) elvittük ehhez az orvoshoz. 40 perc után közölte, hogy nem skizofrén a gyerek, hanem ez bipoláris depresszió. Azért alakulhatott ki, mert éjszaka dolgozott és felborult a bioritmusa. Ő ezt biztosan állítja 30 éves szakmai múlttal. És ez genetikus eredetű. Convulexet kapott és Abilify-t. (Ekkor felhívtam egy orvos-genetikus ismerőst, aki kinevetett a genetikus eredetet illetően és azt mondta állítassuk le a Convulexet, mert szét fogja ütni a máját...valamint azt, hogy ahány pszichiáter, annyi bipoláris diagnózis)
Pár nap elteltével az addigi enyhe hányingeres mellékhatáshoz jöttek az akaratlan izommozgások, rángások. Ekkor orvosi tanácsra felfüggesztette az Abilifyt néhány napra. Utánaújra elkezdte szedni, de ezek a tünetek elmaradtak.Néhány hétig itthon pihent, sokat aludt, tartalmasan és jóízűen evett, elment egy-két régi barátjához.
Az állapota javult, nem voltak téveszméi, suicid késztetései nem voltak és most sincsenek.Én nem láttam nála a "felhangolt" periódust, vagy normál van, vagy szorongó.
Vissza akart menni a külföldi munkahelyre, aminek mi nem nagyon örültünk, de az orvos rábólintott.Felírt egy félévnyi gyógyszert, aztán szó szerint azt mondta: menjen ki pénzt keresni, aztán majd jöjjön haza. Nekünk meg azt, hogy ne érjük ezt meg sorscsapásként, a gyerek egy tehetség, ahogy Heminway vagy Schuman.
Most eltelt néhány hét és nem dolgozik, csak állítása szerint pihen, nem nagyon mozdul ki. Ha beszéltünk nyugodt volt, de patópálosan halogató.
Most újra hazahozzuk, de hogyan tovább?
Nem kellett volna pszichoterápia, vagy orvosi megerősítés ahhoz, hogy maradjon itthon?
Mit tehetnék érte? Hol találok egy jó szakembert? Biztosan jó diagnózis ez?
Pontosan milyen tünetei voltak,ami bipol.gyanús?S a gyógyszereket nem bírta,azért lett rosszul?Gondolom be akarja a doki állítani a megf.hangulatstabilizátorra,s talán nehezen tolerálja a szervezete...Mániás ,,dolgai vannak?Vagy durva hangulatingadozásai?Jobb addig itthon lennie,míg nem lesz jobban...
Van egy 21 éves fiam.
Decemberben egy pszichiáter szakorvos kb 40 perc beszélgetés után bipoláris depressziót állapított meg nála.. A harmadik találkozáskor felírt egy félévnyi gyógyszert és közölte, hogy visszamehet a fiam élni és dolgozni külföldre, majd kb 3-4 hónap után várja kontrollra.
Persze, ahogy várható volt, rosszabbodott az állapota most haza kell jönnie.
Felhívtam az orvost, hogy nincs jól, a legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy ő megmondta , ne menjen vissza...