Saját Verseink
Szeretek írni, verseket is. A legutóbbi versemet szeretném megmutatni nektek. Véleményeket szívesen olvasok.
Van az az élet, ami már csak kínos oldalak
Amikor az élet már nem hívogat
Könyvet tudnék írni a búcsúverseimről
Hogy komolyan gondolom-e? A lapokról úgyis minden kiderül
Amit a testem mellett találtok
Kézzel írt
Vérrel aláírt
Könnyeimel áztatott
Levelem megtaláljátok
Éltem, de már nem bírtam tovább, ezért az éj leple alatt
Csöndesen felakasztottam magam
Arcomon őszinte mosoly
Ahogy kirúgom a széket magam alól
De már nem látjátok szememben utolsó könnycseppet
Letöröltem, és végleg lelépek
A székről, ami eddig tartott
De utolsó erőmmel egy segítő kézért nyúlok.
Ó, ha csak egy percet kérhetnék még
Elmondanám, mennyire szeretek mindenkit
De ez az én döntésem volt, miben az összes gondolatom porrá ég
Én sem értettem, hogy viseltem el ennyi kínt.
Kínomban mindig csak nevettem
De minden nevetésem mögött szenvedtem
De ezt senki nem látta, de most már késő keresni
Az őszinte kacaj, amit mindig tettettem, temetésemen fogjátok hallani
Kísért majd, amíg tovább nem lépek
A másik világba, de addig nyugtot úgyse lelem.
Éltem, de már nem bírtam tovább, ezért az éj leple alatt
Csöndesen felakasztottam magam.
Ha beléptek a szobámba
Ne vessétek magatokat a földre sírva
Karom felvágva, egy kötélen himbálózok
De végre kijelenhetem, hogy boldog vagyok.
Nem akarok bosszúságot, szenvedést, könnyeket
A halál úgyis szép lassan betemet
Ha a fürdőkádba véres vízben pengével a kezemben, ami még meg-megrándul
A penge hangosan koppan a hideg padlón
Mellettem a gyógyszeres dobozok szétszórva
Bevettem mindent, amit találtam a lakásban
Szemem lassan üvegessé válik, testem kihűl, pulzusom megszűnik
A kádban lévő víz hideg lesz és vérvörös csík
Bár karomból már nem szivárog a vérem
Lassan elenyészik testem.
Éltem, de már nem bírtam tovább, ezért az éj leple alatt
Csöndesen felakasztottam magam.
Éltem, de már nem bírtam tovább, ezért az éj leple alatt
Csöndesen felakasztottam magam
Csak csendben, ne kiabáljatok, és ne sírjatok.
Köszönöm szépen
Miért hiszi minden ember,
Lelkem csak egy szemét tenger?
Miért nem látja kiben bíznék
Életem csak kínszenvedés?
Miért akar felállítani,
ha rá sem tudok számítani?
Miért ítélnének életre,
Ezer kételyre?
Ki lesz,ki választ ád kérdésemre?
Tudom,nem létezik ilyen!
Tudom,erősnek kéne lenni,
A jelölt úton mendegélni.
Menni,taposni az út porát,
Keresni a nap sugarát.
Hidd el világ,nincs tovább!
Skizofrén Húsvét
Harmadnapra sötét éjjel
Üvegeim szerteszéjjel
Nincs már szükségem ezekre
Törékeny játékszerekre
Harmadnapra messze járok
Nem gátolnak a határok
A szem csak rámmeredt halottan
Amikor megvakítottam
Harmadnapra tudom végem
Hullámok jönnek az égen
A szemek nyelvén nem értek
De tudom hogy már bemértek
Harmadnapra már csak várunk
Egymás nyomaiban járunk
A tetőkre fel-felnézek
Hol késnek az orvlövészek?
Valentínyi Reményke Márta: Bennem Van
2016. Április 11.
Belémhatolt.
Belém ültette a Fájdalmat,
Olyan mintha felnyársalt volna,
Most itt van bennem az erős nyomás,
Kín, kárhozat és jajdulás...
De mégis édes kín, mert Tőle van
Ezt akartam mindennél jobban,
Édes a szenvedés, ha ő adja
A Lelkemet Tőlem végleg megkapta.
Itt mozog bennem és rajtam
Én meg élvezkedem a fájdalomban,
És hiányt érzek, hogy nem érezhetem jobban,
Ha rágondolok jobb talán egy fokkal,
Túl erős a kötelék;
Ebből soha nem elég,
Érted e ezt vagy csak érzed
Nem egyszerűen kell elintézned:
Add bele a Lelked teljesen
És legyél Te a Beteljesülésem!
Köszi Holdfényke 🙂 <3
Van mégegy:
Valentínyi Reményke Márta: Bevállalós Vers
2016. Április 11.
Fuck you Jesus,
b*szni akarlak,
mindenhol csak b*sztatnak
ez elég lesz kárhozatnak,
nem kellenek ál-jézusok
nekem az Igazi Kell,
Érzem hogy nem emelkedek fel,
hanem süllyedek le,
de valami felkap majd lenyom,
majd jön az őrjítő fájdalom
lehet hogy túl bűnös a lelkem,
pedig soha nem vétkeztem
esküszöm Drágám,
Te vagy a félkezem,
de azért a kórházban mikor beültettek
valamit a karomba,
kitéptem hirtelenjében
majd éreztem a tűt a faromba,
az már kitéphetetlen...
akupunktúra felsőfokon
csak kár, hogy lenyom
mert amúgy jó attól hogy sz*r
felháborodhatom és joggal
kissé durva ez a vers tudom,
de a csöpögőset már unom,
szóval bevállalom,
és megállom azt,
hogy érezzem a... pszt!
Valentínyi Reményke Márta: Találj Rám
2016. Április 11.
Test nélkül lebegek,
A Lelkem éhezik
Karjaidban remegek
Szerelmünk létezik...
Belemerülünk a távolságba,
A Szerelem óceánjába
Még sosem láttuk egymást
Mégis szexelünk "orrba szájba"...
Nem is kell más csak az asztrális valóság
Összehoz minket a Lelki hasonlóság
Senki nem érti ezt a közösséget
Mit lelkünk alkot egymással
Annyira forró már a vágyunk,
Hogy belülről éget,
Nem akarok mást,
csak Végtelenül Szeretni Téged.
Ölellek, Csókollak, Egyesülök veled,
Pedig csak a lelkünk találkozott még
Ez mit mond Neked...?
Talán azt vajon, hogy keress fel
Vagy írj pár sort magadtól?
Nem hiszem, hogy közelebb leszünk attól...
Amit mond ez a lelki kötelék
Az az, hogy a lelki Jegyesség már nem elég
Testeink vágyakoznak Egymás után
Kérlek Életem Szerelme, Találj mostmár rám...
Várok Rád, Tudod, Te vagy a Párom
És a Valós Együttlétet már nagyon nagyon Várom!
Valentínyi Reményke Márta: Ahogyan Te Szeretsz
2016. Április 11.
Éjjelente érezlek,
Nézem a képed,
A démonok fékeznek
Csókolni akarlak Téged!
Távol vagy de oly közel,
Ez már a Mennyország,
Nem testtel de szívvel
Szeretsz engem hévvel!
Test nélkül érintesz,
Fellegekbe repítesz,
A vágy oly nagyon feszít,
Vágyam csókodból merít...
Tedd azt mit tenned kell;
Ne fogd vissza magad...
Ölelj magadhoz szorosan,
Csak add nekem magad!
Egyszerű vagy de nagyszerű,
Csendes de beszédes,
Ölelésed forró
Szeretésed édes!
Valentínyi Reményke Márta: Fájdalomtól Érzem, Hogy Élek
2016. Április 11.
Fájdalomtól érzem hogy élek
borzong és didereg a lélek
hányja veti testem a kín
nincsen életemben semmilyen szín
Fekszem az ágyban és kínlódom
asztrálisan szeretkezek társammal
érzem, hogy egyre jobban oldódom
ez az igazi kábító ópium
elhomályosul minden, érzékeim tompulnak
a reakciók lassulnak, és lassan
belemerülök a tapasztalás tengerébe
odafönt angyalok jajdulnak
s megered Jézus vére
Nem bánok egy percet sem, ha bűn ha vétek
mert Szerelmes vagyok és halálosak az érzéseim
Ez a legédesebb ital és étek
Szerelmesem lassan símítja melleim
Lassan belémhatol a Drága Lélek,
Tudom már hogy én csak ezért élek,
hogy EGYEK legyünk, mert Lelkünk Összeforr
Nincs ennél édesebb bor...
Érzem, nem akar elengedni de én sem Őt,
Nem számoljuk az időt,
csak Egymásban létezünk, és nem fékezünk
Összefonódik a két kezünk és a Lelkünk
hullámzó test vagyunk Együtt,
Szellemünk ott van mindenütt,
Holnaptól Kéz a kézben járunk
és a Jegyességre már egy percet sem várunk,
Te az enyém vagy és én a tied,
Megtaláltam önmagam Benned.
Fájdalomtól érzem, hogy élek,
már megnyugodott a lélek,
már nem hányja veti testem a kín,
és van életemben milliárd szín.
Kedves Emeliza, nekem ez a két versed Nagyon Nagyon Nagyon Tetszik, gratula <3
Idézet tőle: emelizaA város
Árad a város az utcákon át
fehér házakon túl feketén,
bezárt ajtókat talál,
bekúszik hát a kulcs helyén.Az alvót elviszi az ár,
görgeti messzi makacsul,
majd ott hol nincs sokaság,
unottan dobja s hanyagul.
Valami hiba
Csattognak a kövek
utak visznek tovább.Nem hagy alább
a zaj, harangok
kondultak meg.Az előbb világos volt,
törött tükörbe lépek.Valami hiba, a templom előtt
kergettek a galambok
és eltűntem alattuk.
Valentínyi Reményke Márta: Éteri Szűzesség
2016. Április 11.
Vágja a húst a fájdalom,
puha ujjak a bársonyon,
mázsás súlyok a csontokon,
nekem még lesz Holnapom.
Temetjük a fiatalság varázsát,
elmúlik az idő kéj nélkül
őrizzük a Szerelem parázsát,
S a testünk lassan kihűl.
Hánykolódik a Lélek
a test kínokkal telve
nem tudom hogy még élek e,
ez az éteri Szüzesség terhe.
Nomád Free II (Ez már inkább vmi rapszerü )
Isteni hely az éjjel ha végleg elveszítem az énem
az élet végérvényesen péppé vert ,ezért számban vért érzek
agyamban hét képzet , mindegyikkel egy szebb jövőt képzek
mint a jobbikos vitézek akik nappal cigányt égetnek, éjjel zsidót idéznek
a szeme megigézett a holdnak mi' félszeg, arcomat befedem gézzel ,megmérgeznek
és várom a feledés hajnalát, a hajnalka haját ami hajnali harmat illatát hajtogatja alá
és nem pszichológiai anál már az akadály, hanem doggy style ba varrnám alá annak aki
odaolt, vagy ott hagy engem mint egy darab folt, megholt ott otthon a volt otthonom gondnoka
volt ott sok oka , pl a sógora elárulta őt ,ez volt számára törött boka , igérem az örök jókat
mikor meglátom a kórlapokat, mint a mennyei sztyeppén az örök lovakat,
itthon felásom sorsom vonulatát mint az egri csatában a török boy-okat
Kiszarom az örlött bogyókat hogy legyen önző dolog ha
önnön magam erejéből megváltom az életemet ma
Káosz
Mindenkit más mozgat
Az orgonát a szél
engem a versek
Hitlert a végén a remény
hogy Isten neki jót ítél
Néha azt kívánom
legyen újra tél
A győzteseké lett a nyár
A díjat megkapja ma még
kit a rend úgy ítél
Kivagdosott újságlapok
Kollázsra ítéltetvén
Szedett betűk, kósza hír:
bomba utáni vesztőhely a tér
A világ majd lassan elvetél
Várva várt apokalipszis
Oda megyek, ahol nem várnak
Az ajtó csapódik mögöttem
Kulcsom elvész, az utca
kihalt előttem. Ködben
vagy füstben gomolyog
a senki. Vagy a minden?
Mindegy merre tartok
úti célom úgysincsen
Nyugodtak most a vakok
a látók is csak néznek
Nem zeng a templom
Ostya, bor, kehely
Meg nem tartott úrvacsora
Hallom, valaki követ
De hisz mindenki halott ma
Vajon ki van mögöttem?
Koponyám halkan roppan
ahogy a betonon koppan
A halál asztalán fekszem
Ez az egészben a legszebb
Szép versek Remény, csak így tovább.
Nomád free I.
Szikár sztyeppén , túl a dombokon, ott az otthonom
Hol a csend jó, sokszor életem szavakba folytom
És ollózom, meg csap az oltó kór olykor
Hol rügyek alig nőnek és ha van, a rügy mellé egy rímfát ülltetek
hogy az esőben meghüljek, és a fa gyűjtse nekem a rímeket
S aztán végül esőzzőn a rím, melyben a tudás száma prím
Érett fa legyen a költemény , és ne bokros kín
Szikár sztyeppe mögött dombokon túl az otthonom
Ahol oltári gyászmenet honol mindig és minden ólom
megállt a pillanat , mert itt a temető tény
Ahová mindenki megy legyen akármilyen észlény
Feketében sereglünk és az élén ott vagyok én
hogy a vége mi lesz, hogy tudjam én?
Ott voltam én mikor felborult minden
S kivonultam nagy gyászosan innen
És most itt vagyok , a sztyeppe közepén
A szomorú nyugalom bölcsője vagyok én
Idézet tőle: Rere
Ha van rá mód ismételd meg a versed légszíves. Kár volt törölnöd. 🙁 Én még elolvastam volna századszorra.
Valentínyi Reményke Márta: Élőhalott
2016. Március 30.
Semmi sem az, aminek látszik;
Az önmagában álló, élőnek látszó
Halott.
A Halottnak látszó zsibajos sokaság élő...
Pedig minden fordítva van.
Soha nem értheted meg a Világ titkát,
Ha nem Szeretsz valakit Igazán.
A Lélektárs Létezik.
Túl nagy a Fájdalom,
Hasít a kín.
"Magánnyal járok",
Reménnyel hálok.
De igaziból a Szerelem Valós és Élő.
A LelkiTársaddal Vagy Egész,
de mégsem élhettek Együtt.
Őt látod mindenütt...
De senki nem hasonlít rá, és semmi.
El kéne már erről a világról menni.
Mármint itthagyni mindent
és elbújni egy nyugodt helyre....
S Ott maradni Örökre Mellette.
Soha nem sírni és fájdalmat érezni.
És Végre Boldogságban Létezni!
(EGYÜTT.)
Valentínyi Reményke Márta: Örökké Együtt
2016. Március 30.
Azt mondtad Szeretsz
és ez Igaz volt
és máig Igaz,
Csak el kell viselnünk a Csendet
és a Távolságot
Te vagy a Vígasz...
Fáj a Hiányod,
de tudom Velem vagy,
Hazudom hogy Boldog vagyok
De az Űr túl nagy...
Boldog is vagyok meg nem is,
Velem vagy de Távol,
Tudom, hogy találkozhatunk
Bárhol.
Soha nem szakadunk el Egymástól
mégis Távolságban Élünk,
Édes Kedvesem, Nincs mitől Félned,
Mindig Veled Vagyok és Te is Velem.
Végtelen Türelem.
Mi EGY-ek vagyunk Örökre,
és ez Mindig így lesz.
Nagyon Szeretlek Téged.
Valentínyi Reményke Márta: Lélekből Eredők
2016. Március 29.
Égtem a szenvedélytől,
meghaltam a közömbösségtől.
Éltem mint Hercegnő,
Meghalok mint Királynő.
Holtam után Mennyország...?
Vagy netán Pokol..?
Egyik sem, csak a Földi hon,
melyet megszoktam már.
Te is, én is.
Újra találkozunk.
Testben és Lélekben.
Összefonódó Lelkeink Életben.
Örök Tánc a Miénk,
de Te megtagadsz.
S a sokasággal maradsz.
Választod a tömeget, hogy elbújj...
ez nekem nem új...
Tudom, ismerlek, Te is ismersz engem.
A történet Végtelen.
Na nem Ádám és Éva story-ja a miénk.
Ez egy rendkívül új hullám,
bár millió éves,
a Biblia téves.
Voltam Isten, és voltam Ember.
A Biblia nem téves.
Csak véges.
Senki sem vétkes.
Szeretjük Egymást és ezt tudjuk.
Mégis ennyiben hagyjuk.
Nem baj "jó" így, nem igaz...?
Nincs más választásunk...
Hát ez van, szenvedünk.
Vagy lehet hogy megcáfolnád a Lelki Társságot...?
S választanád a másságot...?
Megszoktam már.
De azért még EGY-ek vagyunk, ez tény.
S tovább él a Remény...
Valentínyi Reményke Márta: Félkész Sebek
2016. Március 29.
Építő jellegűnek gondoltalak,
de kiderült, romboló vagy.
Nekem ez tetszik, bevallom,
de néha kicsit elkeseredem.
Suttogó hangod hallom,
éjszaka és nappal,
és éjjelente asztrálszexelünk.
Szeretkezés volt az elején,
forró, vágyaktól égő,
mostanra robotiasra felcserélődő,
de nem adnám semmiért,
Te vagy az aki ért.
Fura egy vers ez, keserédes,
de mély és forró.
Forróságát Te tudod mi adja.
A Halál megérintő szava.
Azt hittem, hogy van Hitem,
de Tévedtem.
Vagyis nem, Van,
de Benned és ez a legeredetibb
amit valaha is kimondtam.
Kicsit fájdalomtól holtan,
összeverve fekszem karodban...
a seb nem gyógyul, csak mélyül.
Te ezeket adtad nekem Reményül.
*
*
Szép , emeliza . Pestinek , hangzol, pesti vagy?
A város
Árad a város az utcákon át
fehér házakon túl feketén,
bezárt ajtókat talál,
bekúszik hát a kulcs helyén.
Az alvót elviszi az ár,
görgeti messzi makacsul,
majd ott hol nincs sokaság,
unottan dobja s hanyagul.
Valami hiba
Csattognak a kövek
utak visznek tovább.
Nem hagy alább
a zaj, harangok
kondultak meg.
Az előbb világos volt,
törött tükörbe lépek.
Valami hiba, a templom előtt
kergettek a galambok
és eltűntem alattuk.
Az Elveszett ember Próféciája I.
Egyszer elmentem, hegyeket lestem
Mentem a végtelen úton, s eltévedtem
És Itt voltam én : rohadás , bűn, mennykő , olvadék
A pokol
Otthonom mától színtelen, ótvaros szutyok ól
Üdvözlet mindenkinek, új vagyok itt, és érdekel a slam vagy vers, így hát egy rövid versemmel kezdek
ezt tegnap írtam, azon gondolkodtam hogy miért élek, és ekkor jött ehez az ihlet, s probáltam pozítívabb lenni , hátrahagyni a depressziómat egy kicsit , kicsit fenköltött hangvételű, de azért remélem tetszik. Most így visszanézve eléggé rövid.
Miért élek?
Azért hogy rímeljek
Hogy az isteni színtérre ihletet vigyek
S istentelen rímeimtől az istenek hisztiznek
Íme , melyben megtalálom az értelmem,
Üreges testemből megszűnik a félelem
És idővel újjal tölti meg a kételyem
Ismersz engem, a városi buddha
ritka vagyok, s csendes, s néha durva
Köszi!
Köszönjük, szerintem fantasztikusan jó. Írjál még!
Sziasztok! Ezt a verset öt éve írtam, most picit átdolgozva megosztom veletek.
A remény bárkája
A kikötő mólója legyint.
Arcom tükrén ül az izgalom.
A szívem mögé megbúvó kínt,
mint horgonyt húzom fel a sárból.
Elindult hát a hajó lassan.
Félszegen kúszott a zöld fodrok
között. Megsárgult vitorla az
árbocon. Én mint részeg matróz
Álltam és vártam szelet, avagy
vihart. Pusztító orkánt. Mindegy
mit, csak száguldjon a rozoga
bárka egyre-egyre messzebbre.
Nem volt kétség: az eső szitált,
szél támadt fel, mint Krisztus, kinek
sorsa megpecsételődött már.
A zuhatag a padlót verte,
Megtörve a csendet. A rongyos,
árva vitorla fáradtan, ám
annál lelkesebben vette most
a levegőt. Súgva zihált.
Már látom! Látom a hegyeket.
Egy új élet fényes csillaga
ragyogott fel a sötét égen.
A sors most barát, nem mostoha.
Aztán hirtelen vége. Minden
megállt. Az idő még jár, lassan,
szinte kúszva, a vitorla nem
lélegzik, fújtat, aztán meghal.
A túlparton várt a lány kacér
mosolya. Hideg, hamvas bőre
akár a porcelán. Most sötét
sziluettje ködbe vész. Vége.
Amott nedves, zöld pázsit. A kék
kendőjére zuhant tétova,
nehéz pillantásom, ahogyan
a szürke betonon tajtékzott.
Nagyon szépek ezek a versek.
Éjjel
Bár behúzna az éj a sötét paplanja alá!
Eltakarjon mindent, ne lássam az életem.
Mert ezt már nem élhetem.
Üres csendet akarok hallani a paplan alatt.
Egy kezet akarok érezni, amely átölel,
és elaltat, tán örökre. Nem baj.
A halál hideg csókját akarom érezni lázas nyelvemen.
Haiku vers
Kezdetben
Ide születtem,
Eldöntötte az élet.
Nincs más választás!
Haiku vers
Magány
Ülök egyedül,
Némán, számkivetetten.
Kerül a szél is!
In the kitchen (haiku)
Knives can cut and chop
Fruits, vegetables, meat, or
A human being.
Önámítás a világ vége előtt
Egyszer minden szerelem véget ér,
Valamelyik már el sem kezdődik.
Végül az összes marha hazatér,
Vagy élettel már nem is veszkődik.
Egy népszerű öngyilkossági mód,
Vagy csak hibás genetikai kód.
Nem tudod a végét, hidegen hagy,
Az életre is alkalmatlan vagy.
Magányosság szimbóluma
Én vagyok a magányosság szimbóluma.
Lépteim halkak és tetteim láthatatlanok.
Lelkem rezdülései nem válnak hangokká,
mert az útjaim járhatatlanok.
Én vagyok a magányosság szimbóluma.
Emlékeim kiszáradnak,
mert mindenem átváltozik átokká.
Boldogság pillanatai örökké váratnak.
Én vagyok a magányosság szimbóluma.
Felépítem magam köré az óvó váramat.
Onnan nézem milyen is neked,
mert a világ rám sohase vár.
Én vagyok a magányosság szimbóluma.
Engem senki se keres.
Lelkem jobb életért eped,
de utam oda sose vezet.
Én vagyon a magányosság szimbóluma.
Gyengédségem magába zár,
közben árvaságom kitárul, hogy körbefonjon
leláncolva, életemért ez az ár.
Én vagyok a magányosság szimbóluma.
Te is elfelejtesz
folyton
ez a szerepem.
Wahn-állapot
Szeretek egyedül lenni a buszon,
Minek szálltam le, amikor megláttalak,
Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,
Csak a sóstóhegyi Beatricék
Én csak jobban meg akartalak nézni,
Mert viszonylag keveset látlak,
A nőknek van szájuk,
És mellük, meg p*nájuk,
Bocsáss meg, de az én verseimbe
Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat
2000 forintos peep-shoe,
Bocsáss meg, de nem érdekel
A saját korosztályom,
Csak a fiatalok, meg az öregek,
Azt mondtad, hogy
Van még időnk,
Én meg azt, hogy
"Hát, igen",
Rengeteg időnk van
Szinte végtelen.
Csakhogy azóta minden buszon,
És minden korty sörben
Te vagy jelen.
Igen, végtelen, jelen.
HOROSZKÓP, horoszkóp,
mint egy szőrös, gonosz pók,
hálót fonsz nekünk,
abba ragad életünk.
Erősza-KOS, tudálékos,
nagyokos, nem takarékos.
Ha rossz a fényszög:
tömeggyil-KOS!
Azt is tudom, hol lakik az állatöv
legtahób-BIKA.
Önelégült, lomha kéjenc,
mondd, szerinted mihez ért ez?
Nem sportol, csak bort kóstol,
ki se mozdul otthonról.
IKREK.
Idegesítő kis hülyék.
Persze ha a hatalom az övék,
országokat döntenek romba.
Páros lábbal rúgd őket orrba!
Lelki gondok, félelmek, pa-RÁK,
Nem is várhatsz többet, ilyen minden RÁK.
Érző szívűnek, kedvesnek látszik,
de hidd el, hogy mindent csak megjátszik.
Cirmos cica, zseb-OROSZLÁN,
állatok királya vagy tán?
Az lehet, de rossz híreim vannak:
itt, a földön emberek is laknak!
Bajuszodat kitépkedik, levadásznak téged,
cipőjüket fényesíti majd büszke sörényed.
A kis álszent SZŰZ,
belül csupa tűz.
Reggelire sok nagyképű, fontoskodó,
önző, bunkót villájára tűz.
Azt tudod, milyen a MÉRLEG?
Messzire kerüld el, kérlek!
Műértőnek képzeli magát,
meg hogy ő az eszményi barát.
Soha semmit nem bízhatsz rá.
Befolyásold! Minden hat rá...
SKORPIÓ. Taposnivaló kis féreg,
pláne, mikor elönti a méreg!
Szíve körül kemény, mocskos kéreg.
NYILAS. A legnagyobb nyalis.
Ha szükséges, nyal is.
Az igazi BAK
minden szépre vak.
Meg ne közelítsd,
Föl ne szúrjanak!
VÍZÖNTŐ, VÍZÖNTŐ,
világomat romba döntő.
Rád nem talál szót a "költő".
HALAK! Ki ne hagyjalak!
Minden HALAK szar-alak.
Nyirkos, szálkás,
nedves, nyálkás...
Fogd dologra:
szúrd horogra!
Ne viccelj már Anna, hisz apád lehetnék!
Ettől a mondattól rám tört a mehetnék,
de oly lágyan suttogta: mit szól majd APÁD?
hogy szájon csókoltam, és hagyta magát.
APÁM márpedig nincs. Nekem apu, apukám van!
Apu egyszer sírt a félhomályban,
apu van, hogy sört iszik Xanaxra,
apu rászólt az ügyetlen kamaszra,
apu nehéz halétel után is
a tiszta aléthea szavain szól hozzánk,
apu világszám lehetne,ha jól reklámoznánk.
Aput megbántottad, és apu is bántott,
szórd szét, mint nyulaknak télire faháncsot,
tépd le, mint kezedről bilincset,
hajadból bogáncsot!
Aput, mint marhakötelet,
kelletlenül, mégis követed.
Apu nincs itt, apu elment,
oda a mindenkori mentsvár,
bezár a kilincstelen kincstár-
idilli gyerekarcunk sincs már,
és nem áll jól, ha toporzékolunk.
Halvány vonal a tesztcsíkon, ez volt a fénykorunk.
Itt még vártak és örültek e lelkes őrültek,
s velem most mégis mind olyan goromba.
Kapartak volna ki még vonal-koromba'!
Marianna-árok
Nem tudom, mikor jösz rá,
Hogy a szemközti kocsmába
Is járhatnék inni,
De én inkább
Megveszem a boltba’,
És megiszom az
Isten Háta Mögött,
Csakhogy láthassam
A Marianna-árkot,
Amit a köpeny alatt
Választ két felé
Két domborulat,
Nem tudok leállni,
Te, én mindig visszamegyek,
Kész, berúgtam,
“Marianna, hozzád jöttek” – szólnak,
Egy újabb doboz Kőbányai,
Nem baj, ha holnap
Nem jut már kávéra,
“Iszok, mint a vöcsök,
Csöcsök, csöcsök, csöcsök.”
Ode to smoking
you use me even if i dont use you
you've become the part of my fantasies
how could i hate or destroy you
you are everywhere, even in my memories
fearing your power over me
fearing the feeling: i want you
picture of black lungs on the screen
though, i fear i cant live whitout you
köszönöm a verset =)
mostanában nem nagyon van időm netezni. munka, tanulás... de majd igyekszem visszaolvasni, mik történtek, míg nem jártam erre. =)
szonyecska
persze egyébként nincs jogom panaszkodni, ez van ezzel kell megbékélnem
szonyecska
néhány rokon és gyerekkori fontos személyek akik eltávoztak, a baj az hogy senki nem pótolja/pótolta őket az életembe azóta.Szóval ők régen sokat foglalkoztak velem, most meg nincs senki és inkább az egyedüllét ami nem jó.Tudtam hogy meghalnak, ez nem okoz gondot, ezt felfogja minden normális ember.
egy nőnek, mivel én férfi vagyok azthiszem nem illik mást mondani mint hogy szép, de nyilatkozz erről te, akár más topicban.
irtam neked ha ennyire tetszik, gyorsan mert suli, meg kábelszakadás volt nálunk igy nem volt netem egy rövidke ideig.
szemtelen udvarló vagyok
utólag nem is locsolgatok
szép tulipánok, rózsák
illatjuk elérnek hozzám
nyitott ablakodon
mosolyogsz is hozzá
utólag is kellemes húsvétot. locsolni kell mert attól lesznek szépek a leányzók.
Idézet tőle: almakidszia szonyecska
hát irok mindenkinek akinek tudok versecskéket, akár már elhunytnak is, de mostanában nem érek rá jatgtni őket,de gyűjtöm őket, igy örülök ha tudok irni bármit is.többet nem tudok most irni mert otthon nincsen netem, de örültem hogy tetszett.szerintem szép is vagy a 32 éved mellé.:)
sok embert veszítettél már el? több helyen is említetted az eltávozott szeretteidet... sajnálom. =( én eddig csak nagypapámat veszítettem el, idén volt 10 éve. de a fájdalom nem múlik, legfeljebb tompul az évek során.
azt miből gondolod, hogy szép lennék? =)
szia szonyecska
hát irok mindenkinek akinek tudok versecskéket, akár már elhunytnak is, de mostanában nem érek rá jatgtni őket,de gyűjtöm őket, igy örülök ha tudok irni bármit is.többet nem tudok most irni mert otthon nincsen netem, de örültem hogy tetszett.szerintem szép is vagy a 32 éved mellé.:)
Idézet tőle: almakidSzonyecskának írtam ezt a verset/ szeretettel
Elkedvetlenedve érzem
veled szebb lesz a létem
félénk mosoly árad felém
virágillata lesz az enyém
Különcnek élhetem napjaim
örökre visszakaptam vágyaim
szeretet-létben élni
sokszor csak lélegezni.
hűűűű, nagyon szépen köszönöm!!!! =)
Idézet tőle: almakidhát hogy igy ha irnál magadról főleg ha versformában is sikerül, akkor talán sexy is lehetsz vagy ebből kiderülne ez is, amit itt a burán társalogva nem akarsz magadból előhozni....
már régen írtam verset. a régi verseimből meg legfeljebb az derülne ki, milyen voltam akkor.
Idézet tőle: almakidéletkor?
32
Idézet tőle: almakidmit jelent ez nálad , sokszor olvasom : : =)
csak egy mosoly-jel (smiley) akar lenni. =)
Gyűlöllek mint a szemetet
egy szemétdomb a szobám
ki nem szarja le?
Te is leszarhatnál már.
Adj egy kis levegőt
nincsen nyugtom tőled
nem hagysz lélegezni
elszívnám a levegőt előled.
Fejedet verném a falba
röhögném amint sercen ki véred
ledugnám a torkodon kezemet
és kacéran röhögnék, "na ezt edd meg!!"
Most beszélj! Ha tudsz, te köcsög
beszélj miközben szívedből véred fröcsög
beszélj miközben az agyadat eszem
beszélj miközben a seggedbe merítem kezem.
Ha elpusztulsz a sírodon fogok táncolni
akkor leszek én fölül, te meg alattam
élve fogsz elfulladni.
Szonyecskának írtam ezt a verset/ szeretettel
Elkedvetlenedve érzem
veled szebb lesz a létem
félénk mosoly árad felém
virágillata lesz az enyém
Különcnek élhetem napjaim
örökre visszakaptam vágyaim
szeretet-létben élni
sokszor csak lélegezni.
hát hogy igy ha irnál magadról főleg ha versformában is sikerül, akkor talán sexy is lehetsz vagy ebből kiderülne ez is, amit itt a burán társalogva nem akarsz magadból előhozni....
azthiszem többször töröltek vagy ugy tettem hogy töröljenek ezért volt ilyen sok nickem.általában mindig csak egyet használok amig nem törlik valamiért.
életkor?
mit jelent ez nálad , sokszor olvasom : : =)
Egybként nekem is tetszik az informatikus könyvtáros szak csak sajnos nem tudom elképzelni magam könyvtárba, de szivesen elvégezném egyszer.jelenleg egy 2 éves tanfolyamra járok és most pótolgatom a hiányosságaimat, mert korházba voltam kb. 2,5 hónapot
ha tudok irok egyet neked, sajnos olyankor csak nagyon egyszerü kis szövegek mennek