Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Mindennapi életünket nehezítő problémáink

Oldal 1 / 2Következő
Idézet tőle: holdfény

Szia bocsánat nem ez volt a célom, igazán az volt hogy nekem hiányzik 50 , és reméltem valami más néven itt van, és ezt most benned láttam meg, kb ennyi, és ezt jó értelemben gondoltam nem bántásként, még egyszer bocsánatot kérek. Sajnálom. Remélem nem haragszol?

Semmi gáz..

Igen,nekem is hiányzik.Valami történhetett vele az elmúlt héten.Hát,mindenkinek vannak hülye napjai.Amikor nehezebben toleráljuk a másik véleményét,stb.Remélem lehiggadt.Enger szarkeverőnek hívott,de csak mosolyogtam magambansmiley.Mert egy,kicsit az vagyok tényleg.

Idézet tőle: holdfény

Eumate szia úgy beszélsz mint 50.  De lehet nekem van üldözési mániám.:-)

Jó, akkor pontosan fogalmazd meg hogy mia problémád. Az hogy valakinek tudományosabb, elemzőbb beállítottsága van nem tudom mikor volt probléma valaha? Azt remélem tudod, hogy ez egyfajta inzultus. Lehet nem ez volt a célod, mégis ez lett az eredménye. 

Abban igazad van, hogy a stressz jellege megváltozott, és adott esetben biológiailag (a támadj - vagy - menekülj reakcióval) nem vagyunk a mostani stresszek kezelésére annyira felkészülve.

Másrészt nagyon hamis idealizálni a paraszti világot. Az élet rövid volt, az emberek egymással elég brutálisak, mi rosszul éreznénk magunkat a középkorban, hacsak nem leszünk fatalisták. 

A tanult tehetetlenség a fatalizmus egy formája. Abban is nagyon igazad van, hogy egyben a depresszió egy formája is. Aki nem jól reagál a stresszre (úgy, hogy az stimulálja), hanem megbénul, az nem tud megbirkózni a világgal. 

Szerintem a szocfóbosoknak sokszor ez a problémájuk. A másik ember/külvilág valamiért stresszt jelent, és erre a stresszre elkerülő viselkedéssel reagálnak. Az elkerülés pedig erősíti a félelmet. 

Gondolkodtam már azon is, hogy tudna-e segíteni egymásnak két ember oly módon, hogy az egyik kirángatja a másikat a saját félelmeiből. Ezt a hozzátartozóink -- amíg elég türelmesek -- megteszik értünk, de vajon képesek volnánk-e mi is megtenni egymásért?

Erről meg a tanult tehetetlenség állatkísérletes modellje jut eszembe.Seligman kísérletébe a kutyákat áramütségnek tettek ki, és amikor az állatnak nem volt rá befolyása, egy idő után már passzívan tűrte az áramütést, amikor már rég nem volt áram. Megtanulta a tehetetlenséget. Az embereknél is ez lehet a sok stresszt nem tudja feldolgozni, és passzívvá válik, pedig lehet hogy a megoldás már az orra előtt van csak.  A kérdés csak az, hogy egyáltalán több stressz van e a mai korban mint régen? Látszólag nem, mert soha nem tapasztalt biztonságban vagyunk. Nagyobb a jóllét, a közbiztonság, betegségek is kevesebbek, élettartam növekszik, stb. Mégis az emberek stresszelnek. Lehetséges hogy a szimbolikus stressz viszont ugyanúgy megvan. Vagy pl. az emberek a céljaikkal elveszítették a kapcsolatot, és nehezebb pontos tiszta célokat kialakítaniuk ma mint régebben. Emiatt aztán a létbizonytalanság miatt stresszelnek. Nem tudják merre hány méter, mi az ő szerepük benne, mert túl bonyolulttá vált a világ. Ez is egy lehetőség. Régebben egyszerűek és világosak voltak a célok: felkelni, megetetni az állatokat, magokat vetni, aratni, földet gondozni, takarítani, készíteni ezt azt, majd kifáradtan lefeküdni. Ma ezt kevésbé látjuk. A célok nem az emberek céljai, a megerősítés sokkal később jön mint az elvégzett munka eredménye( fizetés), a nagy tágabb cél is homályos, egy szervezet érdekeit szolgálja, stb.. A világ kinyítl, globalizáció van, az eszmét ezerfélesége ármolhat az interneten... Ez újabb bizonytalanság faktor. Ezek mind lehetnek stresszkeltők. Lehet hogy a régi korok stresszei sokkal konkrétabbak voltak, és nem voltak olyan sűrűn, vagy ha voltak is, gyorsan elmúltak (kardfogú tigris, hangos hegyomlás, stb.) és így jobban lehetett alkalmazkodni hozzá.

Csak spekulálok.

Szia Eumate,

Szerintem az a nem mindegy, hogy akut vagy krónikus stesszről beszélünk. A krónikus stressz sajnos megbetegít. És valóban mindenkinek más a stressztűrési képessége. Van akit egy adott stressz megbénít, és van akit különböző stresszkezelési technikák alkalmazására buzdít, és előrevisz. Tehát az a kulcs, hogy miként éljük meg a stresszt. Ha valaki folyamatosan nem tud megküzdeni ezekkel a helyzetekkel, kifárad, csökken az energiája, lebetegszik.

Az életmód, táplálkozás, mozgás, dohányzásról leszokás hosszabbítja az életet. Ez nem lőzung. Csak a stressz pont ezt a tudatosságot lerombolja.

A megszületettek közül sokan meghaltak 1 éves kor előtt fertőzésekben. Ez igaz, de ezt nem szabad összekeverni az ezt a kort megéltekkel. Ez a mai higiéniás viszonyok hiányának tudható be, nem annak hogy az életmódjuk lett volna rossz. Azt kell nézni, hogy akik viszont megélték ezt a kort, azok közül sokan valóban hosszú életet élhettek. Oké, a "90" éves öregek azért túlzó, mert falun se sokan érik meg a 90 éves kort, meg régebben se volt ez sokkal jobb, de pl. a természeti emberek átlagéletkora modellje lehet a ma élő természeti embereké. Az ő átlagéletkoruk alig marad el a mi jelenlegi átlagéletkorunkhoz. Ez pedig nem a stressz mennyiségbeli különbség jelenti, mert a stressz egy elég nehezen mérhető dolog. Leginkább szubjektív, és a kritériumok se világosk, hogy most egy jelenség stresszkeltő e vagy sem, úgyhogy maradjunk annyiban hogy régen is volt stressz, mivel a kardfogú tigris elől menekülni kellett. A stressz egyébként korántsem olyan káros dolog mint sokan hiszik és nem felelős a daganatokért sem. Csak elvileg is bizonyítható. Ha egyszer adaptív, és életet megmentő dologról van szó (megugorjon az adrenalin ha hirtelen veszélyes inger ér minket) az megmenti az életünket. Hogy lenne hosszú távon halálos az ami minket szolgál és megmenti az életünket? De mivel mérhetetlen ezért erről ne is beszéljünk többet.

A táplálkozás, és életmód viszont tényleg olyan tényezők amik felelősek az élettartamért. Ha mi is úgy táplálkoznánk amire adoptálódtunk, és hozzá vennénk az orvostudomány pozitív eredményeit, a 90 éves kor nem lenne kiváltság, hanem átlagosan bevett dolog lenne.

Idézet tőle: Zsolt2097

Nincs semmi félreértés. A "bezzzeg a régiöregek" kezdetű lózung úgy ahogy van, hamis. Régen a megszületett gyerekek közül sokkal kevesebben érték meg a felnőttkort. Sokkal többen és hamarabb haltak meg betegségekben, rosszabbak voltak az életkilátásaik. A várható élettartam is alacsonyabb volt. Röviden ennyi, bár nem tudom, hogy pontosan melyik korszakra gondoltál, amiben szerinted egészségesek, stresszmentesek voltak az emberek. Kőkorszak, a honfoglalás kora, vagy az elmúlt 100 év?

Kezdjuk ott, hogy szovegertes es hogy nem en alltam elo a regi oregekkel. Folytassuk ott, hogy en a felhozott regi oregek kapcsan, a hossszu eletet megelt oregekhez(hisz rajuk celzott Nemadomfel) fuztem hozza, hogy ebben valoszinuleg szerepe volt annak, hogy napi szinten mozogtak, egeszsegesebben taplalkoztak es nyugodtabban eltek ezen emberek. Persze nyilvan itt is van egy halmaz, aki ezek nelkul is sokaig el/elt genetikai adottsagainak koszonhetoen, meg akinek ennek ellenere rovid volt az elete. Pusztan a mozgas, nyugalom, taplalkozas fontossagara kivantam ravilagitani. Szoval jo lenne elobb megprobalni megerteni mit is akar a masik ember mondani. De ha nem, az sem az en bajom innentol.

Nincs semmi félreértés. A "bezzzeg a régiöregek" kezdetű lózung úgy ahogy van, hamis. Régen a megszületett gyerekek közül sokkal kevesebben érték meg a felnőttkort. Sokkal többen és hamarabb haltak meg betegségekben, rosszabbak voltak az életkilátásaik. A várható élettartam is alacsonyabb volt. Röviden ennyi, bár nem tudom, hogy pontosan melyik korszakra gondoltál, amiben szerinted egészségesek, stresszmentesek voltak az emberek. Kőkorszak, a honfoglalás kora, vagy az elmúlt 100 év?

Vagy ott van a félreértés, hogy azt hitted az összes öregre gondolok? Én azokra az öregekre gondoltam, akiket ilyenkor előszeretettel felhoznak, hogy bezzeg ők 90 éves korukig éltek. Ezek jellemzően a nyugodt életet élő, földön dolgozó parasztok voltak.

 

És természetesen tisztább levegőt sem szívtak ugye?:)

Vagy hogy nem szteroidokkal meg mindenféle mesterséges szennyel telehányt ételeket ettek?

Idézet tőle: Zsolt2097

Idézet tőle: 50373

A régi öregek lehet, hogy fittyet hánytak az egészséges életmódra, de reggeltől estig mozogtak/dolgoztak, nem méreg kajákat ettek, jobb levegőt szívtak és kevésbé stresszeltek. Ez a nagy titok.

 

Ez egy nagyon szép, kedélyes közhely, de sajnos egy szó sem igaz belőle. 😉

Melyik része nem igaz szerinted? Hogy az emlegetett öregek akik 90 éves korukig éltek az általában a mezőgazdaságban/földeken dolgozó emberek voltak? És hogy kevésbé voltak idegbetegek, mint a mai emberek?

a stressz és a dohányzás valóban veszélyes....

én sem értem itt mit jönnek nagyapákkal.....

Idézet tőle: 50373

A régi öregek lehet, hogy fittyet hánytak az egészséges életmódra, de reggeltől estig mozogtak/dolgoztak, nem méreg kajákat ettek, jobb levegőt szívtak és kevésbé stresszeltek. Ez a nagy titok.

 

Ez egy nagyon szép, kedélyes közhely, de sajnos egy szó sem igaz belőle. 😉

Idézet tőle: 50373

A legkárosabb egyébként a stressz és a dohányzás.

Ebben eggyetértünk. Sztem is ez a 2 a legkárosabb.

A legkárosabb egyébként a stressz és a dohányzás.

A régi öregek lehet, hogy fittyet hánytak az egészséges életmódra, de reggeltől estig mozogtak/dolgoztak, nem méreg kajákat ettek, jobb levegőt szívtak és kevésbé stresszeltek. Ez a nagy titok.

Idézet tőle: Nemadomfel

Elolvastam 50373.Én abban hiszek, hogy amikor fent úgy gondolják, hogy eljött az idő, akkor menni kell, és teljesen mindegy, hogyan élek.Most halt meg mérkőzés közben egy 27 éves labdarúgó.Őneki sokkal edzettebb volt a szíve, mint nekem, és mégis Sok ilyen eset van..A régi öregek fittyet hánytak az egészséges életmódra, nem szedtek gyógyszert, ha bajuk volt, és mégis jó sokan közülük szép kort megéltek.

Igen, viszont ahogy azok a sportolók élnek megér egy újabb misét. Náluk is ilyesmi szokott az ok lenni egyébként, mert túlhajtják magukat. Úgyanúgy vastagszik ott is a kamra, borul a keringés. Az élsport sem túl egészséges dolog.

Elolvastam 50373.Én abban hiszek, hogy amikor fent úgy gondolják, hogy eljött az idő, akkor menni kell, és teljesen mindegy, hogyan élek.Most halt meg mérkőzés közben egy 27 éves labdarúgó.Őneki sokkal edzettebb volt a szíve, mint nekem, és mégis Sok ilyen eset van..A régi öregek fittyet hánytak az egészséges életmódra, nem szedtek gyógyszert, ha bajuk volt, és mégis jó sokan közülük szép kort megéltek.

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/sziv_es_errendszeri_betegsegek_megelozese/cikkek/magas_pulzus_milyen_bajt_jelez/20101122144937

Valóban magas a pulzusum és a vérnyomásom kicsit. De azért nem extrém magas.Sokat beszélünk most a témáról, és belegondolok, nem is biztos, hogy mindig ilyen magas.Mert ugye az ember mikor méri meg a vérnyomását? Amikor úgy érzi, hogy magas. Amikor van egy feszültebb élethelyzet, vagy stressz, akkor úgy gondolja, a vérnyomásom biztos az egekben van, tehát megmérem.És úgy is lesz.Amikor teljes nyugalom van, akkor még csak eszembe sincs, vérnyomással, vagy ilyen dolgokkal foglalkozni.Van úgy, hogy hónapokig nem mérem.Az pedig, hogy orvosoknál, rendelőben, mindig nagyon magas, az pedig könnyen lehet fehérköpeny Szindróma. 🙂 

Köszi csajok, hogy így aggódtok értem, de felesleges.:)A szívelégtelenségnek, vannak jelei.Rajtam nincs vizenyő sehol, nem fulladok extrém módon, nem verejtékezek.Évente járok vér, vizelet vizsgálatra.A vércukor érték magasabb mindig, de csak egy pár tizeddel, és a vérnyomás, pulzus magas, de néha trükközök ezzel kapcsoltban mostanában.:) Minden szervem jól működik, egészséges vagyok, mint a makk.

Szörnyű volt olvasni, ezekkel a daganatos betegségekkel kapcsolatos kezeléseket, eljárásokat.Nemcsak a betegneknek lehet nagyon rossz, hanem a hozzátartozóknak is.Ha választani lehetne, hogy vigyen el egy szívroham 55 évesen, vagy 60 évesen legyen game over úgy, hogy évekig kezelnek, daganatos betegséggel, több hónapnyi kórház, sugár, kemo, műtétek stb., akkor inkább az előbbit választom.

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/11340/a-magas-nyugalmi-pulzusszam-karos-hatasai

Idézet tőle: Nemadomfel

Idézet tőle: parrot

Szia Nemadomfel!Azt írtad,köztudott,hogy a sportolóknak magas a pulzusuk.Na,éppen ellenkezőleg,a nyugalmi pulzusuk 70 alatt van,futóknál akár 50 is lehet.Lehet,arra gondoltál,hogy intervall edzéseknél 150 re felmegy,de hamar visszaáll a norm.pulzustartományba.A magas pulzus sajnos hosszútávon kimeríti a szivet,de attól még élhetsz hosszú életet.

Szia Parrot!

A nyugalmi helyzetre gondoltam élsportolóknál. Valahol mintha ezt olvastam volna.

A sportolók nyugalmi pulzusa alacsony, mert edzett a szívük, nagy terheléshez vannak szokva, így nyugalmi állapotban kevesebb pumpálás is elég(mivel jobb az edzett szív pumpafunkciója) a nem mozgó test oxigén igényének a kielégítéséhez. Ha nyugalmi helyzetben magas a pulzus az nem jó, 80 fölött már gyógyszert írnak rá, hogy ne károsodjon és ne alakuljon ki a mindenféle szívritmuszavarokkal járó ördögi kör, ami aztán önmagát rontja.

Az élsportolóknak a nyugalmi pulzusok sokkal alacsonyabb mint a hétköznapi emberé. Minél edzettebb valaki, annál alacsonyabb a nyugalmi pulzusa. Ezt kardiológus mondta nekem. Az edzetlen embereknek magas. Akiknek alacsony a vérnyomásuk azoknak is magasabb a pulzusa, így kompenzál a szív.

Akinek alapból magas a pulzusa, annak nem szabad még tetézni energiaitallal, sok kávéval.

Idézet tőle: parrot

Szia Nemadomfel!Azt írtad,köztudott,hogy a sportolóknak magas a pulzusuk.Na,éppen ellenkezőleg,a nyugalmi pulzusuk 70 alatt van,futóknál akár 50 is lehet.Lehet,arra gondoltál,hogy intervall edzéseknél 150 re felmegy,de hamar visszaáll a norm.pulzustartományba.A magas pulzus sajnos hosszútávon kimeríti a szivet,de attól még élhetsz hosszú életet.

Szia Parrot!

A nyugalmi helyzetre gondoltam élsportolóknál. Valahol mintha ezt olvastam volna.

"

Tachycardia

Azt a ritmuszavart, amikor a szív túl gyorsan ver, tachycardiának hívjuk. A tachycardia palpitációt, mellkasi fájdalmat, szédülést, ájulást, ill. ájuláshoz hasonló rosszullétet okozhat. A gyors szívműködés lehet ritmusos, ill. nem ritmusos. (Ashley E & Niebauer J, 2004).

Amikor a gyors szívverés a kamrából ered kamrai tachycardia a neve. Ilyen típusú ritmuszavar esetén a szív nem képes elegendő mennyiségű vért juttatni az agyba és a létfontosságú szervekbe, és minden figyelmeztető jel nélkül kamrafibrillációba, a legveszélyesebb ritmuszavarba torkollhat. Kamrafibrilláció alatt a szív alsó üregei remegnek, és a szív képtelen tovább vért pumpálni, azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.

Időben kezelve a kamrai tachycardia, ill. a kamrafibrilláció normál sinus ritmusba fordítható egy elektromos készülékkel; vagy egy mesterséges szívritmusszabályozóval, vagy sürgős esetben defibrillátorral. A gyors szívverést szintén kontrollálhatjuk gyógyszeresen, ill. úgy hogy elroncsoljuk a ritmuszavarért felelős területet.

Gyakori eset, hogy a betegek paroxizmális pitvarfibrillációval fordul az orvoshoz, ami a későbbiek során egyre hosszabb ideig tart végül átalakul persistens, majd permanens pitvarfibrillációvá. Ez azért van, mert a pitvarfibrilláció pitvarfibrillációt szül, mivel a ritmuszavar során a pitvarok elektromos tulajdonságai változnak meg, így önmaguk számára okoznak, ill. tartanak fenn pitvarfibrillációt.

"

Másrészről meg ilyen értékeknek nagyban köze lehet a pánikrohamjaidhoz Nemadomfel, mindenképp menj el kivizsgáltatni magad.

Idézet tőle: parrot

Szia Nemadomfel!Azt írtad,köztudott,hogy a sportolóknak magas a pulzusuk.Na,éppen ellenkezőleg,a nyugalmi pulzusuk 70 alatt van,futóknál akár 50 is lehet.Lehet,arra gondoltál,hogy intervall edzéseknél 150 re felmegy,de hamar visszaáll a norm.pulzustartományba.A magas pulzus sajnos hosszútávon kimeríti a szivet,de attól még élhetsz hosszú életet.

A magas pulzus hosszútávon vastagítja a kamrák falát, rontja a szívfunkciót, míg kialakul egy ördögi kör, ahol már rohamosan és visszafordíthatatlanul romlik, amíg le nem áll.

Szia Nemadomfel!Azt írtad,köztudott,hogy a sportolóknak magas a pulzusuk.Na,éppen ellenkezőleg,a nyugalmi pulzusuk 70 alatt van,futóknál akár 50 is lehet.Lehet,arra gondoltál,hogy intervall edzéseknél 150 re felmegy,de hamar visszaáll a norm.pulzustartományba.A magas pulzus sajnos hosszútávon kimeríti a szivet,de attól még élhetsz hosszú életet.

Idézet tőle: 50373

Idézet tőle: Nemadomfel

Sziasztok!

Olvasgattam mostanában az oldalt, és 2 egészségügyi problémát véltem felfedezni, amiről szeretném a saját tapasztalataimat megosztani. :

1.:Magas pulzus. Nos, mióta eszemet tudomm, de legalalább 15 éve magas a pulzusum, 100 felett van.110-120, alapból, úgy tudom 60-71, a normális.Szerintem, aki úgy gondolja, hogy emiatt, rövid lesz az élete, az nagyon téved.Én végig azt hhittem, hogy magas pulzusum van, nem fogok sokáig élni.Ez tévedés, hiáába jöttem rá. A magas pulzus, a folyamatos bennem lévő magas szorongás, és a teljesítmény tarátsa miatt van. A másik, a magas vérnyomás.Nekem folyamatosan 150-160 felett van.Fizikailag nem érzem a negatív hatását..DE mindenki azt mondja, nekem már harangoztak. Hülyeség!

Ezzel az írással az volt a célom, hogy nem számít, milyenek a fizikai mutatód.Nem vagyok én sem egészséges mentálisan, de jobban vagyok, mint korábban voltam.Soha nem szabad feladni, az ember mindig lehet jobban, mégha meg sem gyyőgyul teljesen. Minden sorstársnak üzenem, csak mindig egy kicsit "jobban".! 🙂

Nem tudom mikor voltál utoljára kardiológusnál és szívultrahangon, de ha igaz, hogy neked legalább 15 éve 100-as vagy fölötti a pulzusod és ilyen vérnyomásod van amit írtál, akkor érdemes lenne megnézetni magad. Anyámnak is magas volt a pulzusa évekig, aztán amikor a nővére meghalt(54 évesen), elment ő is megnézetni magát és az utolsó pillanatban történt a vizsgálat, ahol 90%-os nyaki érszűkületet, koszorúér szűkületet, végtagi szűkületeket állapítottak meg. Az orvos azt csodálta, hogy még életben van és azonnal meg is stentelték. A magas pulzus és vérnyomás nem játék, lehet hogy évekig, évtizedekig nem okoz számodra látható tüneteket, de aztán egyszercsak eldurran és game over. Kamra vastagodás, érszűkület, erek elhasználódása, aneurysma, stb, stb.. Ezekből következően pedig infarktus, stroke és társai. Nem játék. Ráadásul olyan ördögi körök indulnak be ezzel, amiből aztán nemhogy kijönni nem lehet, de örüljön az ember, ha szinten tudja tartani és nem romlik tovább rohamosan az állapota.

Szia!

Szerintem az én szervezetem erre állt be, ilyen értékekre.Az egyik munkatársam is mondja, ha gyógyszerral leviszi a vérnyomását 160 alá, akkor már rendesen rosszul érzi magát, nálam is így lehet valahogy.Amíg nem vonultam be sorkatonának anno, addig rendszeresen sportoltam, Az köztudott, hogy a sportolóknak magas a pulzusuk.Egyébként a napi adagom 2 energiaital, 5-6 kávé, és másfél doboz cigi. Lehet ezek is közrejátszanak a lelki tényezők mellett.Még sosem voltam kardiológusnál, lehet igazad van, el kéne mennem. De én makacs és önfejű vagyok, számomra teljesen mindegy mit mondanak a számok, amíg fizikailag jól érzem magam, addig úgysem megyek el.:)

Az hogy nem fogok sokáig élni, az nyílvánvaló számomra. Ráadásul genetika is van benne, egyik nagyszűlemet sem ismertem, vagyis az egyikről vannak halvány emlékeim, de ő is amikor kicsi voltam, elhunyt, a többiek még a születésem előtt. Korán elhunyó család vagyunk mi, erre rácáfol, hogy a szüleim még élnek szerencsére.:)

Idézet tőle: Nemadomfel

Sziasztok!

Olvasgattam mostanában az oldalt, és 2 egészségügyi problémát véltem felfedezni, amiről szeretném a saját tapasztalataimat megosztani. :

1.:Magas pulzus. Nos, mióta eszemet tudomm, de legalalább 15 éve magas a pulzusum, 100 felett van.110-120, alapból, úgy tudom 60-71, a normális.Szerintem, aki úgy gondolja, hogy emiatt, rövid lesz az élete, az nagyon téved.Én végig azt hhittem, hogy magas pulzusum van, nem fogok sokáig élni.Ez tévedés, hiáába jöttem rá. A magas pulzus, a folyamatos bennem lévő magas szorongás, és a teljesítmény tarátsa miatt van. A másik, a magas vérnyomás.Nekem folyamatosan 150-160 felett van.Fizikailag nem érzem a negatív hatását..DE mindenki azt mondja, nekem már harangoztak. Hülyeség!

Ezzel az írással az volt a célom, hogy nem számít, milyenek a fizikai mutatód.Nem vagyok én sem egészséges mentálisan, de jobban vagyok, mint korábban voltam.Soha nem szabad feladni, az ember mindig lehet jobban, mégha meg sem gyyőgyul teljesen. Minden sorstársnak üzenem, csak mindig egy kicsit "jobban".! 🙂

Nem tudom mikor voltál utoljára kardiológusnál és szívultrahangon, de ha igaz, hogy neked legalább 15 éve 100-as vagy fölötti a pulzusod és ilyen vérnyomásod van amit írtál, akkor érdemes lenne megnézetni magad. Anyámnak is magas volt a pulzusa évekig, aztán amikor a nővére meghalt(54 évesen), elment ő is megnézetni magát és az utolsó pillanatban történt a vizsgálat, ahol 90%-os nyaki érszűkületet, koszorúér szűkületet, végtagi szűkületeket állapítottak meg. Az orvos azt csodálta, hogy még életben van és azonnal meg is stentelték. A magas pulzus és vérnyomás nem játék, lehet hogy évekig, évtizedekig nem okoz számodra látható tüneteket, de aztán egyszercsak eldurran és game over. Kamra vastagodás, érszűkület, erek elhasználódása, aneurysma, stb, stb.. Ezekből következően pedig infarktus, stroke és társai. Nem játék. Ráadásul olyan ördögi körök indulnak be ezzel, amiből aztán nemhogy kijönni nem lehet, de örüljön az ember, ha szinten tudja tartani és nem romlik tovább rohamosan az állapota.

?

Sziasztok!

Olvasgattam mostanában az oldalt, és 2 egészségügyi problémát véltem felfedezni, amiről szeretném a saját tapasztalataimat megosztani. :

1.:Magas pulzus. Nos, mióta eszemet tudomm, de legalalább 15 éve magas a pulzusum, 100 felett van.110-120, alapból, úgy tudom 60-71, a normális.Szerintem, aki úgy gondolja, hogy emiatt, rövid lesz az élete, az nagyon téved.Én végig azt hhittem, hogy magas pulzusum van, nem fogok sokáig élni.Ez tévedés, hiáába jöttem rá. A magas pulzus, a folyamatos bennem lévő magas szorongás, és a teljesítmény tarátsa miatt van. A másik, a magas vérnyomás.Nekem folyamatosan 150-160 felett van.Fizikailag nem érzem a negatív hatását..DE mindenki azt mondja, nekem már harangoztak. Hülyeség!

Ezzel az írással az volt a célom, hogy nem számít, milyenek a fizikai mutatód.Nem vagyok én sem egészséges mentálisan, de jobban vagyok, mint korábban voltam.Soha nem szabad feladni, az ember mindig lehet jobban, mégha meg sem gyyőgyul teljesen. Minden sorstársnak üzenem, csak mindig egy kicsit "jobban".! 🙂

Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embernek van szociális fóbiája. De hát nincs mit tenni, ki kell tartani. Szerintem nagyon fontos ebben az, hogy az ember megtanulja tisztelni és becsülni önmagát még úgy is, hogy bizonyos hátrányokat lát magában másokkal szemben. De hát nem lehet mindenki ugyanolyan.. 

Igen én is így vagyok vele. Nálam nem állapítottak meg szociális fóbiát, de rájöttem én magamtól, akkor amikor már minden találkozót lemondtam, és ha vendég jött hozzánk, bezártam az ajtót és  bebújtam az ágyba.

Hacsak emberekkel vagyok nálam is jelen van a szorongás, a feszültség, na meg az hogy biztos hülye "pofát" vágok beszélgetés vagy nevetés közben. Meg akarok túlzottan felelni. Figyelem magam. Próbálok változtatni magamon - mind a fizikai megjelenésemen (fogyasztom magam), mind a viselkedésemen és mind a kommunikációmon - ebbe egy idő után belefáradok és akkor vagy elvonulok, vagy csak szimplán azt adom amit érzek.

Ez nálam örökös körforgás, ez a megfeleléskényszer. Igazatok van abban hogy, az ilyen mentális betegségeket az orvosok szakszóval "elmebetegségnek" hívják - attól még nem vagyunk azok. Ez a neve, biztos oka is van, de én néhány átlagos embernél azért "jobbnak" érzem magam, vagy legalábbis egyenrangúnak. (bár sokmindent nem tudok úgy elvégezni mint "egészséges" társaim).  Én legalább vizsgálom magam, odafigyelek arra, mit hogyan fogalmazok meg, mikor szólaljak meg és kinek. De mint említettem, ebbe nagyon könnyű belefáradni. És én is szeretnék segítséget, csak nem merek senkitől segítséget kérni. Sokszor csak sírnék és sírnék (talán senki írta - nagyon megértem őt), mert nem tudom kinek mi felel meg, hogyan fogadnak el az emberek. Általában figyelek másokat, hogyan nyilvánulnak meg, és ami tetszik vagy bejön nekem, olyanná akarok válni, hajlamos vagyok "utánozni" az illetőt. Ez nekem rossz érzés, de úgy gondolom így "jobbá" válok. Persze valójában ez tévedés.

A szociális fóbiám már biztos, az orvos megerősítette, de nem dokumentálta. Gondolom a skizofrénia - súlyosabb betegségnek számít (másik diagom ami papíron is megvan) - és a dokiknak nem számít hány diagnózisod van csak hogy legyen valami. A megfeleléskényszerem az nem tudom mihez köthető, de G, nálad is ezt vélem felfedezni. Nem tudom van e konkrétan ehhez kapcsolható betegség, de szerintem is talán a szociális fóbia.

Szia G!

Kiscsillag jól mondta. Ahogy így elmondtad szerintem is szociális fóbiád lehet vagy depresszió. Olvass neten utána ezeknek, így jobban képbe kerülsz és ha elolvasod a tüneteiket láthatod, hogy illik-e rád vagy nem.  Az orvosok diagnózisaiban nem bízok, én bementem önként a pszichiátriára és nem tudtam ott aludni, kényelmetlen volt az ágy nagyon a számomra, meg elég sok volt a fény is ami beszűrődött és én sötétebben tudok aludni normálisan. Na de én mondtam, hogy semmi bajom, egyébként otthon simán tudok aludni. Alvászavar volt a papíromon meg mindenféle hülyeség csak az nem ami a valódi bajom. Úgyhogy én nem bízom abban, hogy miket állítanak fel az emberről.. Jobb, ha magad utána jársz és rájössz. Ami illik rád az a bajod és ennyi. Nekem pl. tudom, hogy szociális fóbiám van,  tökéletesen passzol a leírása és a tünetei rám. Kétségem sem fért hozzá, hogy az a bajom, amikor először olvastam róla. Remélem tudtam valamit segíteni. 

Lehet, hogy csak nagyon szorongasz az emberektől, ha sokan vannak. Ez nem "elmebetegség".

Hello mindenki! Van egy kérdésem. Ez szerintetek milyen elmebetegségre utal? Mikor társasággal vagyok általában meghúzom magam, nem szólok senkihez. Egy idő után meggyőződésem, h valamelyik állandóan figyel vagy legalábbis szemmel tart. Kényelmetlenül kezdem érzni magam, hirtelen minden megnyilvánulásom az egész lényem gyanússá válik a saját szememben az ahogy állok például, amilyen képet vágok, amit mondok stb. mintha természetellenes volna. Csak ezekre a paráimra tudok koncentrálni a külvilágra csak félszemmel. Előbb utóbb hozzámszólnak, ez visszaránt a valóságba. Nem nagyon tudom miről van szó és ezt látják rajtam, ettől ideges leszek. Automatikusan megpróbálom felidézni mi történt, hogyan  reagáltam és hogyan kellett volna, ettől csak még kevésbé tudok odafigyelni az eseményekre, de tudom h látják rajtam. Ilyenkor mindig megpróbálom elterelni magamról a figyelmet különféle nonverbális eszközökkel, amolyan reflex szerűen aminek az az eredménye hogyha addig nem is figyelt senki azután már biztos. Később mikor egyedül vagyok letisztul minden és marad az önutálat(?). Sokszor van pl olyan érzésem, mintha 'az aki én vagyok nem is én lennék' -úgyértem mintha minden tulajdonságomat valaki mástól vettem volna át és még van egy sor egyéb  faszságom is, amikről majd talán később. Már egy ideje azt érzem hogy valami nem stimmel, h ez valami olyasmi amivel  lehet h orvoshoz kéne menni. Szerintetek?

Idézet tőle: Melós

Az óvodavezetőd meg dögöljön meg, ha ilyen gyökér 😀

 

 

Hát ez telitalálat!!!!!!!!!!!!!!!! nagoyn szuper volt olvasni ezt mástól, kívülről!!!!!!

hahaha, szegényem, próbál manipulálni, halálosan rámmászott telefonban, próbál kontrollálni, leszarom, nem veszem fel.

ld. VÉDELEM c. bejegyzésemet.

szegényem nem tudja, hogy igen jó iskolát kaptam a hogyan védjük meg magunkat manipuláló és szeretetet imitáló embertársainkkal szemben, anyám személyében.

tehát mondjuk rajtam nem fog ki, sikerül őt biztonságos távolságban tartanom magamtól.

és igenis, DÖGÖLJÖN MEG, ha ilyen gyökér!!!!!! D:)

király, király.

és annyira nem igaz, ohgy nem akarok dolgozni, hogy őrület.

nem tudom visszafogni magam, hogy állásokra pályázzak, pedig nagoyn rizikós az egész cucc.

és mégis. mert szeretek dolgozni, gyerekekkel foglalkozni.

de a hátam mögött egy hülye van, egy inkompetens, aki engem rongál, akkor onnan nem lehet mást tenni, csak elmenekülni.

barom.

legyen szép estétek, találjátok meg az utatokat, azt, amit szerettek csinálni, szívvel lélekkel...

a.

nemtudomki: Szia, visszaolvastam kicsit a topicban. Kérlek ne gondold, hogy a Te helyzeted nehezebb, mint az enyém. Elnézést a hülye válaszért. Szerintem nem az a fontos, hogy hol vagy éppen, csak az, hogy tegyél meg mindent, hogy amit úgy érzed, hogy kell, akkor is ha nagyon lassúnak, szinte lehetetlennek tartod.
Nem fogom itt osztani az észt, csak nem szeretném, ha negatív hatással lennék itt másokra. 

nemtudomki: És mi a baj azzal? (egyébként én is és elegem van :), de hátha Te máshogy gondolod)

Szia Amerella!

Ez valóban nagyon szomorú, hogy a gyerekek ennyire nem számítanak ebben a beteg világban. Szerintem jó dolog és maximális tiszteletet érdemel, hogy vannak olyan gondolkodású emberek, mint amilyen Te is, aki nem dobja el az érzéseit, sok kitartást kívánok Neked.

Én is járok terapra kb 4 éve, ami szerintem is sokat adott/ad, de az én terapom nem olyan akire úgy tudnék gondolni, hogy elfogad minden hülyeséget tőlem, meg hogy szeret. De lehet hogy nem is erre van szükségem... Valahogy mindig arra terel, hogy figyeljek befelé.. 

Az óvodavezetőd meg dögöljön meg, ha ilyen gyökér 😀

Bárcsak nekem is értelmes munkám lenne, de nem. Gépek előtt ülök egész nap. Szerintem használd ki, hogy igenis segíthetsz a gyerekeken. Mondjuk gondolom, hogy pont ezt akadályozza az óvodavezetőd, meg a környezeted, de higyj magadnak! 

Üdv. 

Azt hiszem életem végéig egyedül fogok maradni

Szia Harmony!

Először is köszi a kedves választ.
Nálam kicsit más a helyzet, mert kollégámról van szó, bár nem dolgozik egész héten, de néhány napot minden héten összefutunk és személyesen találkozunk (igaz, hogy az irodában túl messze ülünk egymástól). És még így is főleg csak az agyalok a kapcsolaton, amit nem tartok jónak, mert az teljesen más lehet amit ő gondol, vagy amilyen ő valójában. Volt hogy bele voltam zúgva teljesen, most már van hogy közömbös számomra, pontosabban nem olyan amilyennek elképzeltem. Ennek ellenére szeretnék kapcsolatot vele, és simán elfogadnám olyannak amilyen.
Az is más az én helyzetemben, hogy én elsősorban fizikai kontaktusra vágyom, nem csak szexre gondolok, hanem egyszerűen hogy valaki szeretettel megérintesen, tehát egyáltalán nem távolsági kapcsolat az amit szeretnék.

Nem hiszem hogy érdemben tudnék segíteni a kapcsolatodban, de ha tényleg hasonló a személyisége az enyémhez, akkor lehet hogy mégis. Engem legjobban az fogott meg a lányban, hogy törődött velem és kedves volt. Akkor amikor így viszonyult hozzám akkor elég nehéz időszakom volt, ami kezd visszatérni, hogy ki kell bírni a napokat úgy hogy nincs aki szeret. Szóval akkor ez nagyon hatott rám és beleestem. Azóta történt egy-két dolog, sok kudarc is a részemről. Valahogy nem vagyok képes kedvesnek lennem "itt és most", pedig szerintem alap lenne, hogy legalább úgy tudunk beszélgetni, hogy jól érezzük magunkat. Nos én erre nem vagyok képes és ez nagyon lehúz. Persze tudatosan neki lehet állni, hogy kedveskedek, és úgy látom, hogy nincs is más út. Kb egy fél nap, amíg kitalálok valami olyat ami kedves és nem túl tolakodó és be is merem vállalni. Most az a helyzet, hogy minden nap gondolok rá, már nem vagyok szerelmes belé, de szerintem ismét bele tudnék zúgni... 

Ti milyen gyakran találkoztok személyesen?

Üdv.

Én általában mindentől rettegek, felnagyítok dolgokat, most pl. táppénzen vagyok és ilyenkor egyből rosszra gondolok, hogy pl. mi lesz ha visszamegyek a melóhelyemre.

Kedves Melós!

Teljesen megértem amiket írsz, ez a megfeleléskényszer stb. Nekem is van egy fiú aki tetszik, és nem tudom mit érez, vagy hogy egyáltalán tetszem e neki, vagy mi lehet, de ő is pont olyan személyiség lehet mint te, hogy nem nagyon mutatja ki az érzéseit - gondolom a kontrollhoz és a tökéletesség eléréséhez lehet köze nála. Számomra ez nagyon fájdalmas, mert én kifejeztem számára hogy bejön, de mivel nincsen visszajelzés, ezért nem tudom hogy "szabad" e még hasonló sms-ekkel meg írásokkal bombáznom. Szóval egy ideje már én is leálltam, de belegondoltam, ha tetszenék neki mégis, és nem merne közeledni, akkor talán jobb ha néha kifejezem neki, hogy bejön. Nos, tegnap is írtam neki egy szép sms-t de nem tudom hogyan vette. Én pl úgy vagyok az egésszel, hogy nem akarok testi kapcsolatot, de azt jó lenne tudnom, hogy hasonlóan érez e ez a fiú irántam. De az is lehet hogy nem érez semmit, és ez a gáz hogy nem mond semmit erről, pedig talán jobb lenne ha tudnám az igazat. Szerintem valahogyan meg kellene próbálnod bátrabbnak lenni, persze tudom hogy ez nem ilyen egyszerű, de a lány is biztos örülne, ha megtudná hogy tetszik neked 🙂 Ha nehézkesnek érzed azt hogy direktben kifejezd hogy bejön neked, akkor finoman, utalva is lehet tudatni a lánnyal. Lehet ő sem akar még vagy egyáltalán fizikai együttlétet, csak szeretné érezni hogy viszont szereted. 🙂 Szerintem bátorság, mert lehet egy idő után feladja a lány, ha nem kap semmi visszajelzést, mert azt gondolja, hogy "zavar" téged hogy ő kifejezi, de ha finoman utalsz rá, hogy nyugodtan írjon és fejezze ki amit érez, vagy hogy viszonzott akkor abból még lehet valami ami nagyon jó lenne :-))) persze hogy nem szexre gondolok, de egy olyan kapcsolat ami mondjuk egyenlőre távkapcsolat, de a szerelmen alapul 🙂 Én is félek az intimitástól, nagyon, de nagyon szeretek egy fiút, csak nem tudom mit érez és ez olyan rossz, hogy nincs visszajelzés... sztem próbálj meg vhogy visszajelezni a lánynak. Ez az én tanácsom :-))) Ha szeret akkor csak jobb lehet mint eddig volt! :-)) Én drukkolok neked!

hahó, Melós!

PSZICHOTERÁPIA!! HOGY MEGTUDD, HOGYF KI VAGY, ÉS NE FÉLJ EGY VALÓSÁGOS KAPCSOLATTÓL.

Én fénykoromban belepusztultam a vágyakozásba. és azt hittem, hogy ez a szerelem. és rendszerint olyan férfi után vágyakoztam, aki szintén rettentően vágyakozotott énutánam, tehát mindketten rettentően vágyakoztunk, de ha odáig került a sor, hogy na, most akkor csináljunk együtt valamit, akkor valamelyikünk mindig kimenekült a helyzetből.

egyszer emlékszem, én nemet mondtam egy meghívásra, máskor meg én mondtam le a találkozóüt, mert összegörnyedve sírtam itthon az ágyon, annyira szorongtam az intimitástól.

PSZICHOTERÁPIA!!

A személyiségzavar kemény dolog. Azt is magában fvoglalja, hogy nem volt egy szerető szülő, aki csak úgy gyönyörködött volna bennünk, és elhitette volna velünk, jhogy jók vaguynk úgy, ahogvy vagyunk.

egy terap ha éveken át meghallgat, és mosolyog rád, és hisz benned, szerintem részben tudja pótolni ezt az elveszett szülői szeretetet. Nekem igenis adott önbizalmat.valaki, aki kíváncsi rád. aki meghallgat, akármilyen ökörségeket is mondasz. türelmes .nem sürget. elfogad, olyannak, amilyen vagy.

és már bőgök is.

oviban dolgozom, és látom a gyerekeket, hogy nem mindenki kapja ezt meg otthonról. és hogy már másfél éves korában milyen elveszett-elcseszett tud lenni egy kisgyermek.

megharap másokat, húzza a hajukat, dobálja a játékokat, veszélyesen közlekedik, destruktiv. szegény szerencsétlen. és egyedül lődörög szegényem kinn az udvaron, fogalma nincs, hogyan közeledhetne másokhoz úgy, hogy azok elfogadják.

nem tuid barátkozni, és nem is fog így tudni barátokat szerezni.

a főnöknőm leszarja.

nagyon fáj.

az összeomlás határán vagoyk.

annyira idióta fasz a főnöknőm, nem kompetens, és már az egyik kolleganőm kidőlt a sorból, szerintem hamarosan én következem.

nem engedett el pl. most egy háromnapos pszicho-képzésre, egy EU projektre. Mindent fizettek volna, nekem csak az utazást kellett volna fizetni.

Nem, nem, nem. Szükségünk van rád itt.

leszarom.

totál alulmotivált vagyok. idióta. ígyledhet tönkretenni gyerekeket, kollégákat.

nem meghallani, hogy FEJLŐDNI AKARNAK. NEM MEGHALLANI, HOGY MIT AKARNAK CSINÁLNI SZÍVVEL, ÉSSZEL, BELSŐ FŰTÖTTSÉGGEL, BELSŐ MOVITÁVIÓVAL.

Hát csak tessék, csukja be a füleit meg a szemeit.

ilyen a kurva jó óvodavezető, igaz!

mindenkinek csendben rednben kell ülnie és bólogatnia. gyerekeknek, felnőtteknek!

huirrá, éljen az idiotizmus!!

Szuper topik!

én is késős vagyok. én azt gondolom erről, ohgy én úgy "ámblokk" késős vagyok. az egész életemben. és hogy szeretek krízishelyzeteket megélni. úgy értem, "szeretek", hogy ehhez avgyok szokva. Hogy "túlélek".

emlékszem, egyetemen ha kiselőadást kellett mondjujk tartanom, képes voltam az aluljáróban olvasni az utolsó oldalakat a tartandó kiselőadásról.

otthon meg napokat átszorongtam anélkül, hogy kinyitottam volna a szöveget.

és még így is sikerült, jól, sokszor.

mostanában nehezen alszom. ma is már negyed hétkor kiugrottam az ágyból.

fáj a hátam-vállam.

de ez talán más topik, bocsi!!!!!!!!!

ami még talán idetartozik - a hangulathullámzások.

én most nagyon szar passzban vagoyk, síráshullámok simán rámtörnek akár az utcán. mint "fénykoromban". biciklizek, biciklizek, és ömlenek a könnyeim.

Mire beérek, megemberelem magam, és a világon senki ki nem találná a munkahelyemen, hogy lelki problémáim vannak.

hát ez van.

most is már bőgök a fenébe. és hamarosan indulnomn kell. kiszállok innen akkor tehát.

jó topikozást!!

Sziasztok!

Nekem az a bajom, hogy nem merem azt adni aki vagyok, akkor amikor kellene. Van egy lány aki tetszik, de nem merem megmondani neki. Persze tudom, hogy ez hülyén hangzik, de valahogy mindig van egy pont amikor amellett döntök, hogy igen most jó lesz ezt mondanom, ezzel eltakarom az érzéseim és akkor ez van, feladom, jó lesz nekem is neki is. Amikor meg nem az adott helyzetben vagyok, akkor pedig azt gondolom hogy megint nem mondtam meg neki. Attól hogy feladtam, minden remény elszáll belőlem, feleslegesnek érzem magam, és olyannak látom magam, aki képtelen a változtatásra.
Ilyenkor NEM AKAROK AZ LENNI AKI VAGYOK. Változtatni akarok, ... de végsősoron nem tudok... soha nem tudok... sajnálom, hogy ilyen vagyok, de egyben tudom, hogy NINCS MÁS, az vagyok aki vagyok. Ez a kiindulópont. És nem tudom mit tegyek.

Azt hiszem félek a kapcsolatoktól. Vagy túl sokat várok el tőle. Mondjuk érzem, hogy szeretem, de baromira félek. Nem vagyok elég jó. Mindig ezt érzem. Nekem ez az a minta ami megkeseríti az életem. Mit tegyek?

A topicban nem olvastam vissza, lehet hogy teljesen idevágó téma, ha így van, akkor bocs. Azért is bocs, hogy csak úgy "idezúdítom a dolgokat" (amúgy igen :), de néha már tényleg kivagyok)

Üdv.

Oldal 1 / 2Következő