Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Pszichiátria- A halálipar

Oldal 1 / 2Következő
Idézet tőle: Marci88

Idézet tőle: CatEye

Akkor egy kis bulvár pszichiátriai hír. Nagyon kedveltem a Prison breaket, és tavaly hallottam a főszereplő betegségéről. Sajnos a bulvár még mélyebbre taszította a gúnyolódásával, ezért coming outolt, hogy depressziós, és kényszer evésbe menekült, ezzel tudta kezelni szuicid hajlamait.

http://velvet.hu/gumicukor/2016/07/28/wentworth_miller_eletet_megmentette_hogy_beszelt_a_depressziojarol/

Újraindítják majd a sorozatot, remélem addigra jobban lesz. Én is szerettem a Prison Break-et, várom a folytatást.

Szia Marci,

Már leforgatták a következő évadot, a youtubon van fent trailer. 2017-ben adják le. Jobban van Wentworth Miller. Lefogyott, és azóta már más filmszerepeket is kapott, újra foglalkoztatják. Én is örülök neki! 

Idézet tőle: CatEye

Akkor egy kis bulvár pszichiátriai hír. Nagyon kedveltem a Prison breaket, és tavaly hallottam a főszereplő betegségéről. Sajnos a bulvár még mélyebbre taszította a gúnyolódásával, ezért coming outolt, hogy depressziós, és kényszer evésbe menekült, ezzel tudta kezelni szuicid hajlamait.

http://velvet.hu/gumicukor/2016/07/28/wentworth_miller_eletet_megmentette_hogy_beszelt_a_depressziojarol/

Újraindítják majd a sorozatot, remélem addigra jobban lesz. Én is szerettem a Prison Break-et, várom a folytatást.

Akkor egy kis bulvár pszichiátriai hír. Nagyon kedveltem a Prison breaket, és tavaly hallottam a főszereplő betegségéről. Sajnos a bulvár még mélyebbre taszította a gúnyolódásával, ezért coming outolt, hogy depressziós, és kényszer evésbe menekült, ezzel tudta kezelni szuicid hajlamait.

http://velvet.hu/gumicukor/2016/07/28/wentworth_miller_eletet_megmentette_hogy_beszelt_a_depressziojarol/

Eredetileg az OFF-ba szántam, de mivel az a topik jelenleg teljesen szét van cseszve, inkább ide:

 

Évekig tartották fogva, mert skizofréniásnak hitték

És tényleg! 🙂 Igyekszem is eljutni oda, minél előbb...

Európa messze van..., egyre messzebb. 😉

Európában már bevett gyakorlat a pszichoedukáció, mind betegek, mind családtagok részére. Elvileg az pont erre lenne jó. Meg törvényileg sem kéne hagyni, hogy valaki azért rúgjanak ki, mert depressziós.

A társadalom (legalább is a mi kultúránkban) mindig elsőnek és legkönnyebben a leki gondokkal küszködőket hagyja magára, közösíti ki. Ez mindig is így volt. Éppen ezért lenne szükség intézményesített védelemre.

Egyetértek. Nagyon súlyos teher, hogy mindenki magyarázza meg a környezetének azt, ami eleve nehezen érthető... 

Nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal, amit nem értenek. Szerintem annyi mindennek van már figyelemfelhívó kampánya, lehetne ezeknek is..

Számomra az a legdöbbenetesebb, hogy a társadalom is gyakran magára hagyják a lelki gondokkal küszködőket. :/

Az a borzalmas, hogy már a '70-es években voltak teljesen modernnek tekinthető, humánus, emberhez méltó körülményeket biztosító intézetek a rászoruló betegeknek. Munkaterápiás központok, rehabok, ahol teljesen emberi módon, de mégis biztonságban és segítséggel élhettek a bennlakók.

 

Aztán valahogy megszakad ez az egész. Manapság aki nagy bajban van, és magára marad, az vagy megdöglik az utcán, vagy berakják egy ilyenbe. Iszonyú!

Remélem, hogy az ombudsman sikerrel jár, és felülvizsgálják az egész "nem önkéntes" rendszert.

Ez egészen tragikus... Nem volna szabad hagyni ezt... 🙁

Ilyen is van. 🙁

 

http://index.hu/belfold/2015/07/29/embertelen_korulmenyeket_talaltak_a_merenyi_korhazban/

 

A híradóban láttam az előbb (persze nem az állami tv-ben),ott még szörnyűbb dolgokat mondtak.

Érdekes beszélgetés a Professzorpaprika c. műsorban (Klubrádió). Papp Réka Kinga és Gombos Gábor. Az 1. rész 05:25-től érdemes hallgatni.

 

http://www.klubradio.hu/index.php?id=260

a moderátorok biztosoan "összefogtak", illetve én másképp fogalmaznék, mert mást ugyanolyan alapon nem moderáltak, sok példát és nicknevet tudok hozni, és még 100szor nem teszem meg mert már sokszor irtam emiatt régen, feleges tudom hogy ez van.persze vannak időszakok és emberek amikor máskép megy a helyzet itt ebben, a moderátorokat nem bántom soha csak a moderációt azért meg be felel

gabenka

nem zavar a rasszizmusod, nem is ohajtom kezelni

itt nem csak szélmalmok vannak/lesznek, hanem  ezek mindennel képesek harcolni, amit tudnak bevetnek szerintem, és nekem eddig sem tetszett itt a dolog némi személyes dolog miatt, de ugy látom más irányt vettek a dolgok amik számomra nem kedvezőek , el van lehetetlenitve egyre jobban a komunikációm

én itt aztán a többséggel nem ohajtok semmilyen sorsközösséget vállalni

csacskamacska a nem lehet és a nem akarni az nem ugyanaz - ezt a brutális buta viselkedést vajon hogy lehet elkerüni, én persze rühellem a embereket, de ugy látszik ez szimplán nem elég

kedves babarczyeszter

végülis azt is várom hogy megváltozzzon a képzelete a sárkányokról

-vettem is két ujjbábot, egy krokodilt és egy pandát

Nagyon szívesen, Eszter. 🙂 Én elolvasom a dolgaikat, és érdekel is sokszor a sajátos megélésük, nem beszélve a (vélhetően) legtöbbször a szcientológia és a pszichiátria ellentétéről és térnyerési törekvéseikről. De van, amit nem lehet egyszerűen szó nélkül tűrni. Nekem mentsvár a Búra, köszi a munkádat!

angel

természetesen igy vannak, csúnyák azok a fantáziák a testvéréről is

de remélem önök ketten abbahagyják  a fantáziájukat Rólam, gondolom nem magyarászkodok lényeg hogy megértése legyen ez ügy felé  - nem buta maga, kitalálja egy idő után hogyan fojtassa a személyes életét másképp - csak sikert továbbra is minden mennyiségben

szia csacska.macska!

Kösz, hogy megvédesz 🙂 Almakidnek sokszor beakadok, különféle fantáziákat fűz a személyemhez, néha a moderátor meg is sokallja (ez a sokadik neve).

Izéről úgy látom, hogy súlyosan paranoid élményei vannak a világról, nagyon nehéz lehet neki. 

A Búra ilyen hely: sokunknak nagyon súlyos tünetei vannak. Azt hiszem, mindennél borzalmasabb lehet paranoid gondolatokkal együttélni.

e

Konkrétan Babarczy Eszterrel mi a probléma? Ez nagyon érdekelne, mert én semmi igazán terhelőt nem hallottam róla. Igen, egy sorstársunk, aki mellesleg nem tagadja az állapotát.

a szegényebbeknek pl nem dolgozik ,nincs miből enniük ,nem meggyógyulni, mert a gyógyulás végbemehet kezelés nélkül de próbálj meg havonta 20-25 ezer forintból fentartani egy lakást, öltözködni és enni

engem a városba ahol élek 2 intézményben voltam mi bentfekvős az egyik tolerálható a másikba semmi áron nem mennék.simán rámhúzott egy diagnozist a főszaki egy hazugsággal, szóval szándékosan félrediagnosztizált, már az első kontrollon változtattak a diagnozisán, de addig belém akarta nyomni a gyógyszerét.Ezeknek a pszchiátereknek egy része tényleg meg lehet állapodva azzal hogy majd ezek a gyógyszerek mindentudók ők meg bármire odaadhatják, ugy téve vigyorgó undoritó pofájukkal mintha gyógyitanának.Régen ugy nagyjából gyűlöltem a pszichiátria, pszichiáterek egy részét, ma már kevesebbet,de azért mert odajárok nem édesgettek oda.Sajnos erkölcsileg teljesen átlagos emberek,aztán ott is a személyes dolgaikkal abba rugnak bele akibe akarnak.Jelenleg engem ezzel a hozzáállással rendkivül lefárasztottak.

hát ez a babarczi szerintem nem csinál semmit, csak azt nem szeretem ha hazudnak

na hát ilyen jogi dolgokat én is szeretnék, a dokim szerint helyre jön a mellékhatása a gyógyszernek csak ez 5 év óta nem történt meg szerintem ez is hazugság, gondolom szerinte engem nem zavar, ő nyomorodjon meg.pontosan elolvasom a mellékhatásokat mielőtt bármilyen gyógyszert szedek és ez a mellékhatás nincs rajta, csak ugye a kis betegecske nehogy már nyerjen egy gyógyszercég ellen

másrészt jól jönne jogi segitség bármikor bekerülök vagy ahogy bántak a járóbetegnél a pszichologusok, de ilyet nem kap ember csak miután legfeljebb elfogadtaták vele a szörnyű vagy nem szörnyű, de nem feltétlen kivánt kezelésüket

CSAK én kivánom az összes orvosomnak hogy legyen az ő életük nevetségesen rossz, hogy szenvedjenek minél többet és nyomorodjanak meg mindannyiuk?Azthiszem néha hogy valami visszajár. Én nem mentem oda tőlük segitséget kérni.

 

[quote=Zsolt2097]

  Mindez azt jelenti, hogy a nem intézeti ellátásban lévő betegek számára a gyógyszeres terápián kívül voltaképpen semmilyen lehetőség nem adott. A gyógyszeres terápia nem ördögtől való, és sokszor valóban hathatós segítséget jelenthet, de az, hogy a kizárólag gyógyszeres terápiás megközelítés csak kivételes esetekben hoz gyógyulást, tudományos közhely. Vagyis: a szegényebbeknek nincs esélyük a gyógyulásra. A jövedelem és a társadalmi státusz mentén kettéválik a mentális problémával élők csoportja.  "

 

http://ataszjelenti.blog.hu/2014/10/03/ugye_nem_akarok_a_pszichiatrian_kikotni

[/úszquote]

 

Egy ilyen országban kértem segítséget és ezzel durván visszaéltek. Az anyám nyolc éve megölte az apám. Mivel én szegény ember vagyok nem fordultam fizetős pszichológushoz. Egy ehhez hasonló internetes oldalhoz fordultam. Pszichiáterhez el sem mentem volna, mert alapvető ellenérzésem van. Nekem nem kell gyógyszer. És nem kell a fehérköpenyes terror. A hatalommal való visszaélés, a tönkretevés adminisztratív eszközökkel, akkor sem kellett. Abban hittem évekig hogy önzetlenül segítenek, és abban, hogy akit egész életében bántalmaztak a szülei, majd a férje húsz évig, azt nem bánthathák igazán, csak a játék része az amit tesznek, mert tettek. Azóta tart az előbb terápiának mostmár durva bántalmazásnak vélt folyamat. Oda juttattak az életembe durván beavatkozó névtelenség mögé bújó szakemberek, hogy már évek óta nincs munkám, nincs remény sem, hogy lesz. Az emberek eltüntek az életemből egy lakásba zárva kísérleti állatnak használnak, beletolakodva az életembe durván bántalmaznak. Én nem kértem a segítséget, ehhez képest eljutottak odáig, hogy használnak engem. A személyiségi jogaimat az élethez való jogomat naponta lábbal tapossák, a bennem élő istent naponta szemenköpik. Ez az ország állítólag biztosítja az állampolgári jogokat, ha ez lehet, hogy vannak gépek amikkel egy embert úgy tönkre tehet egy aljas pszichiáter hogy az nem tudja magát megvédeni, hogy névtelenül lehet emberek életébe beleavatkozni, hogy csoportosan lehetmegszervezi a társadalmi kirekesztést, az egzisztenciális tönkretételt, az nem demokratikus ország, hanem fasizsta. Most halt meg az anyám, nem tudtam eltemetni, a bántalmazást azóta isfolyamatosan folytatják, az anyámat tisztességesen meggyászolni sem tudom. Ehhez magukat értelmiséginek nevező torzszülöttek adják a nevüket és az arcukat, mint pld. Babarcy aki ezt évek óta nézi, a liberlis torzszülött. HA NEM FEJEZIK EZT BE, HA KELL AZ EGÉSZ ORSZÁGOT FELJELENTEM KÜLDÖLDÖN.

Itt élek egy üres lakásban, éhesen munka nélkül emberek nélkül már olvasni sem tudok, és a fejemben folyamatosan beszélnek és zaklatnak fizikailag, és nézik számomra ismeretlen emberek hogy milyen az anyagcserém a nemlétező nemi életem. Ebbenaz országban mindent lehet. GAZEMBEREK. MIELŐTT FELAKASZTOM MAGAM FELJELENTEM MAGUKAT, MÉGHA EZÉRT BELÉM RÚGNAK MÉG EGY PÁRSZOR AKKOR IS.

 
 

  Mindez azt jelenti, hogy a nem intézeti ellátásban lévő betegek számára a gyógyszeres terápián kívül voltaképpen semmilyen lehetőség nem adott. A gyógyszeres terápia nem ördögtől való, és sokszor valóban hathatós segítséget jelenthet, de az, hogy a kizárólag gyógyszeres terápiás megközelítés csak kivételes esetekben hoz gyógyulást, tudományos közhely. Vagyis: a szegényebbeknek nincs esélyük a gyógyulásra. A jövedelem és a társadalmi státusz mentén kettéválik a mentális problémával élők csoportja.  "

 

http://ataszjelenti.blog.hu/2014/10/03/ugye_nem_akarok_a_pszichiatrian_kikotni

Köszi Fióna.

Mindenkinek köszi!

kieg: "Néhány dokumentált eset lítium által okozott fokozottan agresszív viselkedésről számol be olyan betegeknél, akiknél az EEG kimagasló aktivitást mutatott ki a temporális lebenyben." /Manual of Clinical Psychopharmacology - A. F. Schatzberg, J. O. Cole,C. DeBattista/

OK: tigrlily talált adatot: http://www.ehealthme.com/ds/lithium+carbonate/aggression

Eszerint előfordul az agresszív érzés, méghozzá a legnagyobb arányban azok közt, akik 1. férfiak és 2. még csak egy hónapja szedik.

Beszélj a dokiddal mindenképpen! Vannak más fázisprofilaktikumok.

Szia akbar!

Csak úgy magadtól szerintem ne kezdj lítiumot, az egy egyszerű, de durva szer, és nagyon pontosan kell belőni a vérszérum-szintjét. Olyat még nem hallottam, hogy dührohamot csinál, de mindenféle furcsa dolgok történnek egyéni szinten. Van egy honlap, a patientslikeme.org (amúgy gusztustalan gyógyszeripari cucc), ami érdekes benne, hogy oda nagyon sok ember beírja, hogy mire mit szed, és mik a mellékhatások. Ha tudsz angolul, rá tudsz keresni, hogy előfordult-e ilyesmi lítium esetén másnál.

 

e

Ide írok remélem nem baj. Szedett már valaki Litiumot? 2013-ban kaptam először és pár nap után mély, iszonyú depi lett úrrá rajtam és szörnyű agresszivítás. Abbahagytam orvosi utasításra. Most megint megpróbáltam mert nagyon vacakul vagyok. Sajnos megint ugyanaz a hatás ért. Komolyan kezdtem köz és önveszélyes lenni. Abbahagyom örökre. A vicc az, hogy az a gyógyszer ami ezt hivatott volna kezelni és annyira jókat írnak róla ilyen veszélyes tüneteket okoz. Járt már így valaki?  Azért írtam ide, mert itt a pszichiáteriparról beszéltek és gondolom a gyógyszerek is ideférnek. Amúgy megpróbálom a Valdoxant, valami pozitív tapasztalat?

Sziasztok: akbar

Dehogyis, nem vagyok sajnos egy szuicid alkat, ez csak egy kifejezés, ez sikeredett. Aranyosak vagytok.

Akaratomon kívül megbántottam Fallen Angel-t, a bizalmatlanságommal, vagy a nem tudom, mimmel, pedig segített nekem, azóta blokkolt, nem áll velem szóba. Nagyon rosszul érint engem is az egész.

Még egyszer bocsánat tőle.

Jaj, ne, erdőjáró! Tök jól írsz, kár lenne érted. 😉

Ugye ez most nem komoly?

jó, akkor megyek, és felakasztom magam.......... sajnálom

Fallen Angel, nem akartalak semmivel megbántani, légyszi ne haragudj. egyszerűen bizalmatlan vagyok

Én is hallottam már ilyen esetet, sajnos... és volt olyan akitől óva intettek. 

De ha ennyire gáz, akkor nem lehet orvost váltani? Valahogy el kellene intézni, hogy ne ő kezeljen.

Igazad van.

Az előzőnél jó kezekben voltam, éreztem is és furcsálltam. Sajnos nyugdjasként nem praktizálhatott tovább, így (saját tapasztalatként) nekem ez a túlbuzgó hentes szervezkedés a fejem fölött még nagyon új.

Remélem, nem tud megállapít(tat)ni rólam hirtelen olyan 'diagnózist', ami megfoszt a bármilyen jogaimtól. Lehet, már paranoiás vagyok, de a történetek, amiket itt is olvastam, hát komentálhatatlanok.

De most mit vársz tőlük??? A páromnak egy szervi elváltozást nem tudtak egyértelműsíteni az orvosok, akkor mégis, hogyan tudnának egy lelkit diagnosztizálni. 

Egyet tudnak telenyomni gyógyszerrel, hogy ne legyen baj... nekem anno a Tegretol mellett sose néztek májfunkciót... pedig nagyon kellett volna. 

Akik anno kezeltek tudtam, hogy nálam sokkal durvább problémáik vannak, amiket nem tudtak megoldani, nem voltak hitelesek egyáltalán, talán csak egy akivel elszívtunk egy cigit az ablakban és közölte mosolyogva, hogy menjek, és éljem az életem.

Találtam egy idézetet, ami szerintem univerzálisan passzol akár a kókler, agyatlan, embertelen pszichiáterek ügyködéseire, akár az átlagemberek életére - vagy mindkét esetben az önjelölt, erőszakosan rádmászó, mindenáron "segíteni" akaró emberek is jó lenne, ha belegondolnának, mit is csinálnak és kin is akarnak egyáltalán segíteni.

,,Megtanulni tisztelni a másik méltóságát azt jelenti, hogy nem fosztjuk meg őket problémáik megoldásának lehetőségétől. Csak azok tehetnek szert szilárd önbecsülésre, akik aktívan részt vesznek saját válságaik megoldásában, akik nem passzív, gyámoltalan fogadói a külső segítségnek. Segíteni másokat, miközben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy maguk keressék a megoldásokat, maguk lépjenek fel saját érdekükben, egyértelmű azzal, hogy megfosztjuk őket a fejlődés lehetőségétől. Egy ilyen segítség valójában nem gazdagításuk, hanem kifosztásuk - mert a méltóságuktól fosztjuk meg őket. Az ilyen segítség nem működik."

#SaulAlinsky

 

(Emberi méltóság? Másik ember tisztelete? Hentes pszichiáterek?.... elkeserítő..rémületes)

mennyire igaz... nekem anno párkapcsolat helyett írták fel... a nagyokosok...

Nem tudom, hogy a Tegretol mióta férfi pótló...

Nem egyszer mondtam nekik, hogy nem jó ez a gyógyszer, mert totál kicsinál, egy zombi állapotban vagyok tőle, aki nem akar semmit... de nem nekik fájt...

"az lenne a legjobb, ha egy ideig nem járna senkivel..." ja persze... azonnal kitör a depi, ha szingli vagyok.. de legalább tudom magamról és vállalom is.

Engem minden további nélkül átvett egy nagykállói pszichiáter, miután összeb*sztam a nyíregyházi pszichiátria főigazgatójával. Nyíregyházi vagyok egyébként, csak azt a bandát szar senkiháziaknak tartom.

Nem tudom, hogy megy ez. de a régi helyemről egy szép napon telefonát a dokinőm, és mondta, hogy nem mehet többé oda, mert a főigazgató megtiltotta, hogy területen kívülieket ellássanak. csak útravalónak adott egy papírt 3 percre találkoztam vele, aztán a körzeti orvosom adott egy új beutalót, és az illetékes helyen vagyok azóta, ahol szintén nagy a tömeg és a túlterheltség. Ráadásul baromi messze van, és ez pénzben sem mindegy.

Átfutottam, szerintem van benne ráció, viszont ez az ország erre sincs még felkészülve.

Azóta az derült ki, hogy átvehet egy másik orvos, akihez az anyám is jár, ennek az az útja, hogy először vissza kell mennem az előzőhöz, és elkérnem a kartonomat.

Zsolt nem tudom, nálatok miért lehet másképp (?), de tény, nekem a háziorvosom is még a régi, nem a mostani körzetemhez tartozóhoz járok.

Ehhez mit szóltok? Jó ez, vagy nem?

 

http://index.hu/belfold/2014/02/25/nincs_tobbe_titka_az_orvosa_elott/

Úgy tudom, hogy nincs szabad orvosválasztás. Illetve különleges esetben bevállalhat egy másik intézmény is, területen kívüliként. De a pszichiátriák nagyon leterheltek, kevés az esély. 🙁

De a területi beosztás nem csak a alkóhelyedtől függ, hanem attól is, hogy ki a háziorvosod.  Ha átviszed a kartonod egy másikhoz, akkor máshová fogsz tartozni.

Nekem is ez a gondom egyébként. 🙁

De nem szívesen választanék másik háziorvost, nehogy már vonatoznom kelljen a következő városig egy influenzával..!

Járok pszichiáterhez.
A tegnapi kontrollról iszonyatos állapotban, remegve jöttem ki. Azt sem tudom már, mikor remegtem utoljára.
Még most is képtelen vagyok szavakba önteni, mi is történt ott. Sikerült megtapasztalnom azt, amitől mindig is a legjobban rettegtem, hogy majd egyszer olyan "orvoshoz" kerülök, aki olyan módon "kezel", hogy a saját elmebaját éli ki rajtam, majd helyettem kezd el hozni döntéseket az életemről, azt ír rá az ambulánslapomra, amihez épp kedve van, a személyes szimpátiája/unszimpátiája, indulatai, aktuális szubjektív benyomásai alapján, és mivel "pszichiáter", végül már bármit megtehet velem.

A kicsit javult alaphangulatomat trancsírozta a nullára, élvezettel, széles angyali mosollyal az arcán.

Azt az érzést, hogy felnőtt ember vagyok, és én irányítom a saját életem, én tudom legjobban, nekem most mi a jó vagy rossz, én vagyok abban a kompetens mindenekfelett. Nem pedig egy kiskorú, retardált nyomorék, amit minden erőmmel próbálok én is kitörölni az agyamból magammal kapcsolatban.

Nem tudom, átmehetek-e szabadon másik orvoshoz. Bárcsak ne lenne már rájuk egyáltalán szükségem.

A gyógyszerek elnyomják a valós személyiségjegyeket, megváltoztatják a tudatállapotot. A világot néma közönnyel közönnyel veszed tudomásul magad körül, és kellemes nyugalom tölti el a fejedet. Nehezen leszel mérges, szomorú, beltörődsz mindenbe, csak sodródsz az árral. 
Többek között ezért is balhéznak a mai pszichiátriai gyakorlat ellen, hogy állítsunk be valamilyen gyógyszerkombinációt ami ezt eléri, és a probléma letudva. Pontosabban a szőnyeg alá söpörve.A hazai pszichiátriai gondozás teljesen el van hanyagolva...
Kevés beteg szorul olyan hatású gyógyszerekre, amik a fentieket okozzák.

Márk, a kettő azért nem zárja ki, egymást szerintem, sőt... mármint hogy a művész az nem lehet beteg.
Nem véletlen, hogy a depresszív alkatok lehetnek nagyon jó elmélyült alkotóművészek, a maniaco-k akár színészek. Hogy mi volt előbb, a hajlam, jellem vagy a betegség - hát ez tyúk és tojás esete.
Én sokat köszönhetek a betegségemnek (enyhe bipol, depis túlsúllyal) abban, hogy mivel hiperszenzitív vagyok pl. mindenre rezgek, reagálok, mindenről eszembe jut valami, nagyon vizuális vagyok, azonnal elképzelek dolgokat - csak sajnos gyakran a tett az, ami nehezen megy, hogy lerajzoljam kegalább, később meg mondjuk megfessem. Ha eufóriás vagyok, akkor legalább leskiccelem a terveket, hátha majd egyszer, később megcsinálom. Néha sikerül nekiállni is.
Ezek a tulajdonságok gyakran túlcsúsznak amúgy normális határon. Talán pont azért, mert nincs visszacsatolás, csak értetlenség. Ami nem az én bajom kizárólag.
Azt magamra veszem, engedelmeddel 🙂 hogy jobban a dolgok mögé látunk. Van egy barátnőm, szintén képzős, neki nincsenek pszichés problémái, de vele szoktunk erről beszélni, hogy így nagyon nehéz az életünk, a társas kapcsolataink (bármelyik fajta), mert ezeket bennünk nemhogy nem értékelik, hanem jó gyakran lehülyéznek, csodabogárnak néznek.
Volt egy munkahelyem, nem az alkotó területen, de én grafikusként dolgoztam ott, ahol rögtön megkaptam a csodabogár-címkét és hiába erőlködtem, beszélgettem stb. ezt semmi sem mosta le rólam.
Könnyű valakit lehülyézni.
Tőlem szoktak menekülni is, mert valahogy érzik, hogy többet látok belőlük, mint amit szándékoznak mutatni. De ez ösztönös jó emberismeret, megérzés és nem felvágni akarok evvel, de van ilyen is. Nem úgy, mint Uri Geller pl 🙂
Még sosem fordítottam ezt a plusz ráérzést soha senki ellen sem, de nyilván kényelmetlen dolog lehet, ha a gondosan feltupírozott felszínről kiderül, vagy kiderülhet, hogy mégsem az... 
Czeizel megvan, de sok mindent belemagyarázásnak láttam, mikor olvastam vagy 20 éve.
Az egyik rokonom fantasztikus sikereket ért el az életében. Ő színtiszta bipol egyes, nagyszerű tanár, hatalmas a tudása, állandóan dolgozik és már majdnem 80... 

Oldal 1 / 2Következő