Online

anyatigris írta:

Kedves Warrior!

Köszi az infót, de sajnos ott akkut esetet nem kezelnek. Ha épp vagdosta magát, vagy nem evett, akkor azt a bajt kezelték, max. 2 hétig, majd hazaküldték. De volt olyan, hogy szanaszét volt vagdosva az egész alkarja (úgy, hogy pénteken hazaadták és már kedd reggelre ezt tette magával) bevittem, majd közölték, hogy minden egyes ilyen alkalommal ne hozzam ide, mert úgy sem tudnak vele mit kezdeni, a betegségével együtt jár (és területileg is oda tartozunk). Kérdésemre, hogy akkor hova vigyem azt mondták: nem tudják, de ők már kiadták, most ugyanezzel ne hozzam már vissza. Jelenleg tisztifőorvosnál az ügy, mert már annyira ki vagyok ettől, hogy 14-18 év között, mintha nem is léteznének pszichés bajok, annyira nincsenek felkészülve, és leszarják, pedig sztem, pont ez a legrázósabb időszak egy gyerek életében (kamaszkor, én keresés, hormonok...stb).

Szép napot.

Szia!

Eszter írta a Vadaskertet, az nem jó? Nem jön szóba?

Jobbulást a lányodnak!!

Online

Kedves Warrior!

Köszi az infót, de sajnos ott akkut esetet nem kezelnek. Ha épp vagdosta magát, vagy nem evett, akkor azt a bajt kezelték, max. 2 hétig, majd hazaküldték. De volt olyan, hogy szanaszét volt vagdosva az egész alkarja (úgy, hogy pénteken hazaadták és már kedd reggelre ezt tette magával) bevittem, majd közölték, hogy minden egyes ilyen alkalommal ne hozzam ide, mert úgy sem tudnak vele mit kezdeni, a betegségével együtt jár (és területileg is oda tartozunk). Kérdésemre, hogy akkor hova vigyem azt mondták: nem tudják, de ők már kiadták, most ugyanezzel ne hozzam már vissza. Jelenleg tisztifőorvosnál az ügy, mert már annyira ki vagyok ettől, hogy 14-18 év között, mintha nem is léteznének pszichés bajok, annyira nincsenek felkészülve, és leszarják, pedig sztem, pont ez a legrázósabb időszak egy gyerek életében (kamaszkor, én keresés, hormonok...stb).

Szép napot.

Online

Szia anyatigris!

A Heim Pál gyermek és serdölő pszichiátriai osztályt próbáltad?

http://heimpalkorhaz.hu/blog/osztaly/gyermek-es-serdulo-pszichiatriai-osztaly/

Online

Most olvasom a könyvismertetőt. Érdekes. Sztem el fogom olvasni. 

Köszi az ajánlást!

Online

Kiscsillag írta:

Sajnos nem. 

Fantasztikusan, nagyon jó könyv egy kislányról (na jó, inkább kamasz), akinek egy teljesen precíz módon felépített "rém világa" van, Fug a hely neve, ha jól emlékszem. Egy koncentárciós tábort túlélt doktornő terápiával teljesen rendberakja a lányt.

 

Online

Sajnos nem. 

 

Online

Kiscsillag írta:

Border irányból próbálom megfejteni a hallucinációt és a téveszmét (valaki szerint az okozza, mások szerint nem).

Elvileg bordernél stressz hatasára alakul ki és max pár nap alatt lecseng. Nekem 8 eve kezdődött. Stresszhatás volt előtte, de nem több mint máskor. Elképzelésem sincs, hogy nálam miért nem tankönyvi módon zajlott es miért maradt fenn több évig folyamatosan. Talán amiatt, hogy nagyon erős szorongást okozott. Amint ez csökkent (kb 10 hónap alatt) kicsit enyhült. Folyamatosan hallottam, akkor is, de kevésbé erősen/hangosan. Könnyebb volt másra figyelni mellette. Téveszmém ugyanúgy volt. 

Az egyik 10 alkalmas egyéni terápinál történt nagy változás. Jó passzban voltam és a lógus is megnyugtatott. Sokat csökkent a halu okozta szorongas. Antidepit is ekkor kaptam először, bizakodó voltam. Ekkor történt először, hogy a halut el tudtam nyomni. Ha nem figyeltem rá félbemaradt a mondat. Azóta egyre kevesebbet hallom. 

A mostani nevezhető epizodikusnak. Maximum pár percig szokott tartani. 

Nem nagyon tudom mihez kötni, vagyis mindig más a helyzet. Van amikor unalom előzi meg, elmélkedek, befele figyelek és hallom a hangot (jó a közérzetem). Máskor krízisállapotban hallok 1 mondatot.  Van amikor én beszéltetem. Jellemzően, ha félek - konfliktus okozta  v szoc fób jelleggű szorongásnál - egy adott helyzetben és megszűntetni sem tudom. Amikor gyakrabban hallottam kimerültséggel magyarázta az orvos. Van amikor semmihez nem tudom kötni, jól vagyok.

Talán azt lehet mondani, hogy az általános szorongásszinttel korrelál. Nem hirtelen intenzív stresszre, hanem tartós szorongásra fokozódik. A probléma az, hogy maga a halu, téveszme erősítette fel a szorongast. És itt jön a csapda: erős szorongas mellett nem csökken, amíg nem csökken erős a szorongás..

Ötletem sincs, hogy milyen módon kellene változnom , ami a hallucináció megszűnését okozza. Gondolom border halura alapvetően terápia való. Ahogy más borderes tünetekre is. 

Nap-körben (border specialisták) azt mondták, hogy oda kevésbé súlyos esetek járnak es nem érti az ottani egyik lógus, hogy miért nem kezelnek gyszerrel. Azt írta, hogy nem biztos, hogy ott tudnának velem foglalkozni mert az ottani terápiák pszichotikusok esetén kontraindikált lehet. Feltáró jellegű helyett Inkább a haluval együttélést segítő terápia javasolt. További egyeztetést igényel, hogy ott tudnának-foglalkozni velem és milyen módszerrel. Szerintem (de nem írt ilyet) ott skizónak tűnhetett. Az "együttélést" + gyszert skizóknak szokták javasolni. Szóba sem került, hogy terápia hatására elmúlhat v csökkenhet. 

Ha ez skizó, akkor tenyleg nem sokat lehet tenni terápiával. De úgy látom, h borderes haluval sem...

A Nem ígértem rózsakertet c. könyvet ismered?

Offline

Szia Anyatigris!

18 évnél fiatalabbakat a Vadaskertben kezelnek.  TB-s ellátás -- csak be kell jelentkezni.

http://vadaskert.hu/

A borderes állapotból való felépülés lassú és fokozatos dolog. Jó, ha közben megtanulja megfigyelni magát, és tudatosan figyeli a saját reakcióit, jókat és rosszakat egyaránt. Így könnyebb egy kis távolságot tartani ezektől az impulzív kényszerektől.

Együttérzek veletek. Én is voltam anorexiás, bulimiás, és általában egy nagyon-nagyon beteg, border vonásokkal is rendelkező kamasz. Azt nem hiszem, hogy jó, ha kimarad az iskolából, de ezt talán a pszichóval érdemes megbeszélni. Vannak speciális iskolák, ahol jobban odafigyelnek problémás gyerekekre. A legjobb talán a Belvárosi Tanoda. 

Online

Border irányból próbálom megfejteni a hallucinációt és a téveszmét (valaki szerint az okozza, mások szerint nem).

Elvileg bordernél stressz hatasára alakul ki és max pár nap alatt lecseng. Nekem 8 eve kezdődött. Stresszhatás volt előtte, de nem több mint máskor. Elképzelésem sincs, hogy nálam miért nem tankönyvi módon zajlott es miért maradt fenn több évig folyamatosan. Talán amiatt, hogy nagyon erős szorongást okozott. Amint ez csökkent (kb 10 hónap alatt) kicsit enyhült. Folyamatosan hallottam, akkor is, de kevésbé erősen/hangosan. Könnyebb volt másra figyelni mellette. Téveszmém ugyanúgy volt. 

Az egyik 10 alkalmas egyéni terápinál történt nagy változás. Jó passzban voltam és a lógus is megnyugtatott. Sokat csökkent a halu okozta szorongas. Antidepit is ekkor kaptam először, bizakodó voltam. Ekkor történt először, hogy a halut el tudtam nyomni. Ha nem figyeltem rá félbemaradt a mondat. Azóta egyre kevesebbet hallom. 

A mostani nevezhető epizodikusnak. Maximum pár percig szokott tartani. 

Nem nagyon tudom mihez kötni, vagyis mindig más a helyzet. Van amikor unalom előzi meg, elmélkedek, befele figyelek és hallom a hangot (jó a közérzetem). Máskor krízisállapotban hallok 1 mondatot.  Van amikor én beszéltetem. Jellemzően, ha félek - konfliktus okozta  v szoc fób jelleggű szorongásnál - egy adott helyzetben és megszűntetni sem tudom. Amikor gyakrabban hallottam kimerültséggel magyarázta az orvos. Van amikor semmihez nem tudom kötni, jól vagyok.

Talán azt lehet mondani, hogy az általános szorongásszinttel korrelál. Nem hirtelen intenzív stresszre, hanem tartós szorongásra fokozódik. A probléma az, hogy maga a halu, téveszme erősítette fel a szorongast. És itt jön a csapda: erős szorongas mellett nem csökken, amíg nem csökken erős a szorongás..

Ötletem sincs, hogy milyen módon kellene változnom , ami a hallucináció megszűnését okozza. Gondolom border halura alapvetően terápia való. Ahogy más borderes tünetekre is. 

Nap-körben (border specialisták) azt mondták, hogy oda kevésbé súlyos esetek járnak es nem érti az ottani egyik lógus, hogy miért nem kezelnek gyszerrel. Azt írta, hogy nem biztos, hogy ott tudnának velem foglalkozni mert az ottani terápiák pszichotikusok esetén kontraindikált lehet. Feltáró jellegű helyett Inkább a haluval együttélést segítő terápia javasolt. További egyeztetést igényel, hogy ott tudnának-foglalkozni velem és milyen módszerrel. Szerintem (de nem írt ilyet) ott skizónak tűnhetett. Az "együttélést" + gyszert skizóknak szokták javasolni. Szóba sem került, hogy terápia hatására elmúlhat v csökkenhet. 

Ha ez skizó, akkor tenyleg nem sokat lehet tenni terápiával. De úgy látom, h borderes haluval sem...

 

 

Online

anyatigris írta:

Szia, sajnos nem mehetnek. 16 évtől mehet, az még 5 hónap. Egyszer a gyerekkel együtt voltam ott, aztán hívtak, hogy nem, mert ez a szabály. Aztán felhívtam őket megint, hogy segítsenek, mert nincs sok lehetőség, de megint csak a szabályra hivatkoztak. Még a pszichológusunk is felhívta, a zárójelentésekre, és a kezelésekre hivatkozva, de hajthatatlanok. Nem fogadják. Már annyi helyet próbáltam, szerintem nincs olyan hely, ahol ne jártunk volna, vagy ne hívtam volna őket. De köszönöm a tippet.

Vadaskert?

Online

Szia, sajnos nem mehetnek. 16 évtől mehet, az még 5 hónap. Egyszer a gyerekkel együtt voltam ott, aztán hívtak, hogy nem, mert ez a szabály. Aztán felhívtam őket megint, hogy segítsenek, mert nincs sok lehetőség, de megint csak a szabályra hivatkoztak. Még a pszichológusunk is felhívta, a zárójelentésekre, és a kezelésekre hivatkozva, de hajthatatlanok. Nem fogadják. Már annyi helyet próbáltam, szerintem nincs olyan hely, ahol ne jártunk volna, vagy ne hívtam volna őket. De köszönöm a tippet.

Online

anyatigris írta:

Szervusztok kedves Búra tagok! Pár hónapja jelentkeztem be, mert a 15,5 éves lányom nap, mint nap vagdosta magát, akkor a vagdosás topiba írtam. Azóta eltelt pár hét, és még több helyet jártunk végig kislányommal, mint ezidáig. Egyik kórházból a másikba, egyik pszichiátertől a másikhoz. De egyre rosszabb lett. Mindig kitalált valamit, ami belső fájdalmát "enyhíti", a falcolás bulémiába ment át, aztán jött egy kis fű is. Mivel azt hamar észrevettem és sikerült rábeszélni, már rehabon túl van. A pszichológusa, aki 5 éve foglalkozik vele az  utóbbi időben személyiség zavarát borderline-nak gyanította, de a pszichiáterek azt mondták, hogy ebben a korban nem lehet pontosan meghatározni a személyiség zavart. Aztán találkoztunk egy hánytatásos alkalommal egy doktornővel, aki szintén megerősítette, hogy borderline személyiség szerveződés alakul a lányomnál. Kapott gyógyszert, bár most úgy gondolja nem szedi be (nem tudom hogy rá venni, hogy bevegye, pedig ez mindenképp kell neki), és nem kell mondjam, hogy a borderline még tetőződik egy erős kamasz egyéniséggel. Ezért is "jöttem át" erre a topikra, hisz itt már konkrétabban tudtok, tudonk erről a személyiségzavarról beszélni. Egyre meghatározóbbak a tünetek, és egyre borzalmasabbak a napok. Köszönöm a könyvajánlót (Ne lépkedjünk tojásokon), a héten kaptam meg. Egyenlőre nem az elejétől olvasom a könyvet, hanem részekre bontom és azokat a részeket tanulmányozom. Biztos borzasztó lehet a borderline embernek, és gyermek esetében, mint például a mi esetünkben a lányom még nem is szembesült ezzel a problémájával. Félek, hogy tudomására jut, kamasz fejével még nagyobb bajt követ el. Próbálok türelmes lenni, próbálom a rezdüléseit figyelni, de nagyon-nagyon nehéz. Persze iskolába sem jár, de most már én is azt gondolom, hogy előbb magát kell helyretenni, az az elsődleges, utána, ha végig tudja csinálni, folytatja a sulit. (Ja és van egy tanulási zavara is, hogy még nehezebb legyen szegénykémnek a boldogulás.) Sokszor már nem tudom hova forduljak a bajommal, a pszichológus nagyon sokat segít, de úgy érzem, sőt inkább most már tudom is, hogy ma Magyarországon nincs a személyiségzavaros gyermekek részére ellátás. Minden úgy szól, hogy majd, ha betölti a 18-at, vagy 16-ot fogadjuk. Könyörgöm addig még mennyi borzalom történhet. Miért nincs erre egy pszichiátriai részleg, akár csak egy, vagy kettő az országban? Pedig biztos nem vagyunk egyedül, akiknél már ennyi idős korban ennyire lehet látni a szerveződést. Már szinte senkivel nem tudom megosztani bajomat, mert sok "barátom" és rokonom elfordult tőlem, mert nincs türelmük hozzánk. Ráadásul egyedül nevelem őt, és csak édesanyám segít, de már nehezen bírja ő is ezt a labilis életvitelt. Nagyon jó lenne olyan szülőkkel beszélni, akiknek már nagyobb tapasztalatuk van egy ilyen gyermekkel való viszonylag nyugodt élet éléséhez. Ha ismertek ilyet, vagy közöttetek van ilyen, kérlek segítsetek, hogy valakivel meg tudjam osztani a nehézségeimet, és tanácsot kérjek. És főleg azért, hogy tudjak segíteni kislányomnak, mert átérezni is borzasztó, hogy milyen lehet Neki ebben élni. Milyen zavar lehet az élete. Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni. Szép napokat Mindannyiotoknak!!!

 

Szia!

Thalassa Házba fiatalok is mehetnek. 14 v 16 év a korhatár. 

Online

Szervusztok kedves Búra tagok! Pár hónapja jelentkeztem be, mert a 15,5 éves lányom nap, mint nap vagdosta magát, akkor a vagdosás topiba írtam. Azóta eltelt pár hét, és még több helyet jártunk végig kislányommal, mint ezidáig. Egyik kórházból a másikba, egyik pszichiátertől a másikhoz. De egyre rosszabb lett. Mindig kitalált valamit, ami belső fájdalmát "enyhíti", a falcolás bulémiába ment át, aztán jött egy kis fű is. Mivel azt hamar észrevettem és sikerült rábeszélni, már rehabon túl van. A pszichológusa, aki 5 éve foglalkozik vele az  utóbbi időben személyiség zavarát borderline-nak gyanította, de a pszichiáterek azt mondták, hogy ebben a korban nem lehet pontosan meghatározni a személyiség zavart. Aztán találkoztunk egy hánytatásos alkalommal egy doktornővel, aki szintén megerősítette, hogy borderline személyiség szerveződés alakul a lányomnál. Kapott gyógyszert, bár most úgy gondolja nem szedi be (nem tudom hogy rá venni, hogy bevegye, pedig ez mindenképp kell neki), és nem kell mondjam, hogy a borderline még tetőződik egy erős kamasz egyéniséggel. Ezért is "jöttem át" erre a topikra, hisz itt már konkrétabban tudtok, tudonk erről a személyiségzavarról beszélni. Egyre meghatározóbbak a tünetek, és egyre borzalmasabbak a napok. Köszönöm a könyvajánlót (Ne lépkedjünk tojásokon), a héten kaptam meg. Egyenlőre nem az elejétől olvasom a könyvet, hanem részekre bontom és azokat a részeket tanulmányozom. Biztos borzasztó lehet a borderline embernek, és gyermek esetében, mint például a mi esetünkben a lányom még nem is szembesült ezzel a problémájával. Félek, hogy tudomására jut, kamasz fejével még nagyobb bajt követ el. Próbálok türelmes lenni, próbálom a rezdüléseit figyelni, de nagyon-nagyon nehéz. Persze iskolába sem jár, de most már én is azt gondolom, hogy előbb magát kell helyretenni, az az elsődleges, utána, ha végig tudja csinálni, folytatja a sulit. (Ja és van egy tanulási zavara is, hogy még nehezebb legyen szegénykémnek a boldogulás.) Sokszor már nem tudom hova forduljak a bajommal, a pszichológus nagyon sokat segít, de úgy érzem, sőt inkább most már tudom is, hogy ma Magyarországon nincs a személyiségzavaros gyermekek részére ellátás. Minden úgy szól, hogy majd, ha betölti a 18-at, vagy 16-ot fogadjuk. Könyörgöm addig még mennyi borzalom történhet. Miért nincs erre egy pszichiátriai részleg, akár csak egy, vagy kettő az országban? Pedig biztos nem vagyunk egyedül, akiknél már ennyi idős korban ennyire lehet látni a szerveződést. Már szinte senkivel nem tudom megosztani bajomat, mert sok "barátom" és rokonom elfordult tőlem, mert nincs türelmük hozzánk. Ráadásul egyedül nevelem őt, és csak édesanyám segít, de már nehezen bírja ő is ezt a labilis életvitelt. Nagyon jó lenne olyan szülőkkel beszélni, akiknek már nagyobb tapasztalatuk van egy ilyen gyermekkel való viszonylag nyugodt élet éléséhez. Ha ismertek ilyet, vagy közöttetek van ilyen, kérlek segítsetek, hogy valakivel meg tudjam osztani a nehézségeimet, és tanácsot kérjek. És főleg azért, hogy tudjak segíteni kislányomnak, mert átérezni is borzasztó, hogy milyen lehet Neki ebben élni. Milyen zavar lehet az élete. Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni. Szép napokat Mindannyiotoknak!!!

 

Online

Csabi82 írta:

Sziasztok! 

Ma regisztráltam és örömmel látom, hogy milyen nyitott a társaság. Olvasgatom a bejegyzéseket, van ahova válaszoltam is, de szeretnék tanácsot is kérni.

Egyenlőre még nem diagnosztizált borderline vagyok, jövő héten újra megpróbálok szakemberhez fordulni. Többször voltam már ilyen olyan terápián, de mindig otthagytam mert nem éreztem hatékonynak őket, nem is voltak azok.

Az állapotom sok esetben megnehezíti az életemet, de mivel hosszú idő óta fennál (35 éves vagyok), általában tudom kezelni (ügyesen palástolom). Sok energia kell hozzá, de már hozzászoktam. Viszont egy területen képtelen vagyok úrrá lenni, és ez a párkapcsolat kérdése. Ha szükséges, nagyjából bárkivel kapcsolatot tudok létesíteni (kisebb-nagyobb erőfeszítéssel), kivéve a számomra vonzó nőkkel. Olyankor minden szorongásom, félelmem előjön és képtelen vagyok bármire ami ahhoz kéne, hogy egyről a kettőre jussak, és általában már a megszólításig sem jutok el. Vágyom arra, hogy szeressenek és, hogy szerethessek, de így hogyan!? Aztán hajlamos vagyok belemenni kilátástalan kapcsolatokba (az előzőek miatt), aminek aztán még nagyobb pofára esés a vége és még mélyebbre kerülök mintha egyedül lennék. Volt már kapcsolatom ami évekig tartott (az nem volt teljesen kilátástalan, de azzá vált), amibe valahogy belesodródtam, de a többi inkább ilyen se veled, se nélküled vergődések voltak. 

Ti hogyan ismerkedtek? Párkapcsolatban éltek? Hogyan működik?

Örülök, hogy nyitottnak látsz minket Smile

Nincs párom, nem is szeretnék. Élvezem a függetlenséget (nem érzem magányosnak magam) és így munkára és tanulasra is több időt/energiát tudok fordítani. 

Volt egy 7 évig tartó kapcsolatom, később 2 másik pár hónapig tartott, de az elejétől éreztem, hogy ezekből nem fog komoly kapcsolat kialakulni. Végül ezek barátsággá (plusz időnként alkalmi szex) alakultak át. 

A 7 évig tartó sokáig jól működött. 5-6 év után úgy éreztem, hogy mind2-en sokat változtunk, más terveink, céljaink voltak (összeegyeztethetetlen), értékrendünk is nagyon különbözött, már nem voltunk szerelmesek. Vegül szakítottam vele, de valószínűleg ő sem bánta.

Alacsony a terhelhetőségem (alkatilag es a betegség miatt is). Úgy tudok elég időt/energiát forditani a fontosabb dolgaimra, hogy más elfoglaltságokat háttérbe szorítok. Barátaimmal, haverokkal is csak ritkán találkozok emiatt. Chaten, telón tartom velük a kapcsolatot. 

Sajnos az ismerkedést gátló szorongásra nem tudok semmilyen használható tanácsot adni. 

Online

kicsifiú írta:

Sziasztok,új vagyok itt,bár a skizó fórumba már írtam,de inkább bordinak érzem magam.Vannak halucinációim is (szinte napi gyakorosággal),de általában nem durvák.Ezekkel elvagyok,bár többször voltam miattuk zárt osztályon,de túléltem(mázli) bele sem hülyültem(újabb mázli).Így skizó diagom van,bordi pedig nincs,pedig totál az vagyok.Bipoláris, evészavaros,sajnos durván pornó-és társfüggő,dührohamos stb.Eddig gondolom átlag,amit írok.Na de!Emellett 152 cm,és 43kg vagyok,és már nem gyerek (bár gondolkodásban igen).Totál olyan vagyok,mint egy acsarkodó yorkie kiskutya,pont olyan félelmetes is.Ráadásul viszonylag jól nézek ki(annak akinek bejönnek a törpék,még tetszhetek is),de ez borzalmas.Nekem 2méteres,120 kilós lelkem van a fene egye meg,nekem nem kell hozzámillő törpe csaj.igenis nekem jár egy legalább 180 centis,és jó nagydarab igazi plus size nő,csak azok érdekelnek.Meg persze emberileg is szuper legyen,és imádjon engem(naná)!Így már érthető azt hiszem miért vagyok zakkant,pornófüggő stb.Reálisan nulla esélyem van.Tehát nincs párom (csak haluban,és talán ez nálam nem átok hanem szerencse,mert így legalább van egy állandó óriásnő az életemben),és kompenzálok:zabálok(édesség)dühöngök,beszólok embereknek(ha embber méretem lenne már lehet,hogy agyonvert volna valaki,de így csak kiröhögnek-megint mázli).Na ez van.Bocs a sok szövegért,de jól esett most ezt így leírnom.Talán inkább blogolnom kellene,nem?

Jó ez a szöveg, én szívesen olvasnám a blogod.

Offline

Sziasztok! 

Ma regisztráltam és örömmel látom, hogy milyen nyitott a társaság. Olvasgatom a bejegyzéseket, van ahova válaszoltam is, de szeretnék tanácsot is kérni.

Egyenlőre még nem diagnosztizált borderline vagyok, jövő héten újra megpróbálok szakemberhez fordulni. Többször voltam már ilyen olyan terápián, de mindig otthagytam mert nem éreztem hatékonynak őket, nem is voltak azok.

Az állapotom sok esetben megnehezíti az életemet, de mivel hosszú idő óta fennál (35 éves vagyok), általában tudom kezelni (ügyesen palástolom). Sok energia kell hozzá, de már hozzászoktam. Viszont egy területen képtelen vagyok úrrá lenni, és ez a párkapcsolat kérdése. Ha szükséges, nagyjából bárkivel kapcsolatot tudok létesíteni (kisebb-nagyobb erőfeszítéssel), kivéve a számomra vonzó nőkkel. Olyankor minden szorongásom, félelmem előjön és képtelen vagyok bármire ami ahhoz kéne, hogy egyről a kettőre jussak, és általában már a megszólításig sem jutok el. Vágyom arra, hogy szeressenek és, hogy szerethessek, de így hogyan!? Aztán hajlamos vagyok belemenni kilátástalan kapcsolatokba (az előzőek miatt), aminek aztán még nagyobb pofára esés a vége és még mélyebbre kerülök mintha egyedül lennék. Volt már kapcsolatom ami évekig tartott (az nem volt teljesen kilátástalan, de azzá vált), amibe valahogy belesodródtam, de a többi inkább ilyen se veled, se nélküled vergődések voltak. 

Ti hogyan ismerkedtek? Párkapcsolatban éltek? Hogyan működik?

Offline

Kedves Tőled Kiwi,hogy ilyen gyorsan válaszoltál.Kicsit pontosítanék az előző írásomon.Én nem "úgy " klasszikus módon vagyok pornófüggő,mint a többi gúvadtszemű,hanem sokszor csak addig nézem a videókat,amíg találkozik egy óriásnő egy"kicsifiú"-val,és ilyenkor nagyon-nagyon irigylem a srácot,hogy neki összejött.A szexrésze a dolognak már nem igazán érdekel,el is kapcsolok másik filmre,és ezt képes vagyok órákon keresztül csinálni.Ilyenkor beleképzelem magam a srác helyébe.Így van ettől halum is sokszor,úgy megélem ezeket a helyzeteket,és általában ezek a leg boldogabb pillanataim.Utána meg vissza a sivár valőságba...Én járni szeretnék,igazi szerelemmel egy ilyen nővel,és sajnos a hozzámillő picik nem kellenek.Ez az egyik fő bajom,hogy miért csak az" óriások" vonzanak.Az áterem mindig mondta,hogy keressem meg a gyerekkori traumát ,ami ide vezetett.Megtaláltam már évekkel ezelőtt,dolgoztunk is rajta, de semmi eredmény.

Online

kicsifiú írta:

Sziasztok,új vagyok itt,bár a skizó fórumba már írtam,de inkább bordinak érzem magam.Vannak halucinációim is (szinte napi gyakorosággal),de általában nem durvák.Ezekkel elvagyok,bár többször voltam miattuk zárt osztályon,de túléltem(mázli) bele sem hülyültem(újabb mázli).Így skizó diagom van,bordi pedig nincs,pedig totál az vagyok.Bipoláris, evészavaros,sajnos durván pornó-és társfüggő,dührohamos stb.Eddig gondolom átlag,amit írok.Na de!Emellett 152 cm,és 43kg vagyok,és már nem gyerek (bár gondolkodásban igen).Totál olyan vagyok,mint egy acsarkodó yorkie kiskutya,pont olyan félelmetes is.Ráadásul viszonylag jól nézek ki(annak akinek bejönnek a törpék,még tetszhetek is),de ez borzalmas.Nekem 2méteres,120 kilós lelkem van a fene egye meg,nekem nem kell hozzámillő törpe csaj.igenis nekem jár egy legalább 180 centis,és jó nagydarab igazi plus size nő,csak azok érdekelnek.Meg persze emberileg is szuper legyen,és imádjon engem(naná)!Így már érthető azt hiszem miért vagyok zakkant,pornófüggő stb.Reálisan nulla esélyem van.Tehát nincs párom (csak haluban,és talán ez nálam nem átok hanem szerencse,mert így legalább van egy állandó óriásnő az életemben),és kompenzálok:zabálok(édesség)dühöngök,beszólok embereknek(ha embber méretem lenne már lehet,hogy agyonvert volna valaki,de így csak kiröhögnek-megint mázli).Na ez van.Bocs a sok szövegért,de jól esett most ezt így leírnom.Talán inkább blogolnom kellene,nem?

Szia kicsifiú!

Üdv az oldalon!

Nyugodtan írhatsz bármelyik fórumba,amelyik az adott témakörben érint,érdekel és oda tartozik a mondanivalód,kérdésed.A blog azért jó, mert ott részletesebben,hosszabb terjedelemben is ki tudod fejteni a gondolataidat,vagy azt is ,hogy  mi történt veled pl:aznap.

Offline

Sziasztok,új vagyok itt,bár a skizó fórumba már írtam,de inkább bordinak érzem magam.Vannak halucinációim is (szinte napi gyakorosággal),de általában nem durvák.Ezekkel elvagyok,bár többször voltam miattuk zárt osztályon,de túléltem(mázli) bele sem hülyültem(újabb mázli).Így skizó diagom van,bordi pedig nincs,pedig totál az vagyok.Bipoláris, evészavaros,sajnos durván pornó-és társfüggő,dührohamos stb.Eddig gondolom átlag,amit írok.Na de!Emellett 152 cm,és 43kg vagyok,és már nem gyerek (bár gondolkodásban igen).Totál olyan vagyok,mint egy acsarkodó yorkie kiskutya,pont olyan félelmetes is.Ráadásul viszonylag jól nézek ki(annak akinek bejönnek a törpék,még tetszhetek is),de ez borzalmas.Nekem 2méteres,120 kilós lelkem van a fene egye meg,nekem nem kell hozzámillő törpe csaj.igenis nekem jár egy legalább 180 centis,és jó nagydarab igazi plus size nő,csak azok érdekelnek.Meg persze emberileg is szuper legyen,és imádjon engem(naná)!Így már érthető azt hiszem miért vagyok zakkant,pornófüggő stb.Reálisan nulla esélyem van.Tehát nincs párom (csak haluban,és talán ez nálam nem átok hanem szerencse,mert így legalább van egy állandó óriásnő az életemben),és kompenzálok:zabálok(édesség)dühöngök,beszólok embereknek(ha embber méretem lenne már lehet,hogy agyonvert volna valaki,de így csak kiröhögnek-megint mázli).Na ez van.Bocs a sok szövegért,de jól esett most ezt így leírnom.Talán inkább blogolnom kellene,nem?

Offline

Írtunk matekból. 3 lett. Oké, akkor átmegyek oda

Online

csilla96 írta:

Hát...félek nagyon... főleg a matektól...

A lányom is pont attól fél. Most fog ő is érettségizni. Próba érettségit írtatok?

(Figyelj,mi lenne,ha átjönnél az OFF topicba. Ott beszélgetnénk.Oké?)

Offline

Hát...félek nagyon... főleg a matektól...

Online

csilla96 írta:

A diagom szorongás, depresszió, és nem meghatározott személyiség zavar. Igen, szedek gyógyszert, antidepresszánst szedek kb fél éve, kisebb nagyobb szünetekkel.

 

Mennyire érzed magad felkészültnek az érettségi terén? Május 8-tól írásbeli . 

Offline

A diagom szorongás, depresszió, és nem meghatározott személyiség zavar. Igen, szedek gyógyszert, antidepresszánst szedek kb fél éve, kisebb nagyobb szünetekkel.

Offline

Hasonló cipőben járok. Sajnos nincs semmi jó ötletem. A terápia jót tenne, az biztos.

 

vanitadivanita

Miben vagy hogyan tudunk segíteni?

Mi lenne, ha kitombolnád valamilyen nem veszélyes módon? Pl konditeremben boxzsákon? 

Vagy valamilyen könnyed, lazító, stresszoldó programot szerveznél? Pl szauna vagy a természetben járni egyet?

Vagy egy jó relaxálás?

Online

csilla96 írta:

Sziasztok!

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e.

Állandó hangulatingadozások, hol teljes üresség, hol olyan feszültség, düh, elkeseredettség​ tombol bennem. Mindez egyszerre. Egyre nehezebben bírom. Segítsetek kérlek! 

 Mi a konkrét diagod?Jelenleg szedsz valamilyen gyógyszert ?

Offline

Sziasztok!

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e.

Állandó hangulatingadozások, hol teljes üresség, hol olyan feszültség, düh, elkeseredettség​ tombol bennem. Mindez egyszerre. Egyre nehezebben bírom. Segítsetek kérlek! 

Offline

Régebben volt, hogy azért néztem meg egy nyomasztó filmet, mert az érzelmeket vált ki belőlem. És igen, azon tudok sírni.

Offline

nektek szokott olyan lenni, hogy direkt isztok vagy megbőgetitek magatokat, mert még az is jobb mint az üresség?

Offline

Igazán nincs mit!

Ha tudok segítek szívesen Smile

A terhesség alatt csak amiatt voltam néha feszült, hogy nehogy baja legyen a babának, de szerencsére nem voltak vészes hangulatingadozásaim. Bár eleinte ittam a citromfű teát, később már nem volt rá szükségem.

Online

végre valami jó. érdekes, hogy még a szülést ilyen jól élted meg, ami gondolom alapból hormonhullámvasút. bár már hetek óta megtehettem volna, de a hozzászólásodból erőt merítve most tényleg kérek időpontot. nagyonköszi :) 

Offline

Nem feltétlenül. Nekem sajnos akkor állt feje tetejére a világ mikor édesanyám meghalt, vagyis rá fél évre. Előtte is voltak tüneteim, de azokat doki és gyógyszer nélkül is jól tudtam tolerálni.Az állandó belső feszültséggel megtanultam élni, elfogadtam, hogy én ilyen vagyok. Anyukám halála tette be a kaput. A pm. gyógyszer beállítása, mindenkinél más más idő. Meg ha már eltalálják a gyógyszer mennyiséget, és jók az eredményeid, az még nem jelenti azt, hogy akkor most tökéletesen helyreáll minden. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nálam nem úgy volt. Helyrejöttem, évekig tök jól voltam, nem kellett pszichiáter se terapeuta, született egy kisfiam, minden happy volt. Aztán jött egy hirtelen költözés ami miatt feje tetejére állt bennem minden, albiban lakunk, mire találtunk másikat, meg a sok bunkó ember akkoriban, a sok beszólogatás, meg mikor valaki felé jószándékkal közeledsz és tőle csak a rosszat kapod vissza, Sok átverés. Na szóval engem az ilyen dolgok löknek vissza. Ha kiegyensúlyozott, az életem, és nem ütnek be váratlan nagyon rossz dolgok, akkor minden oké. Szóval ha a hormonok okozzák a tüneteket akkor szerintem, mire helyrehozzák a h.működést, jobban leszel. Sajnos a pajzsmirigy nagyon nagy szerepet játszik minden szervünk működésében, nagyon komolyan kell venni. Én pl. mostanában, bár jók az eredményeim szerencsére, több D vitamin, szelént, E vitamint,magnéziumot és B vitaminokat szedek. Ezekkel még jobban érzem magam.Nem jött ki a téli depim se,sokkal könnyebben viseltem az átállást (tél-tavasz).

Online

szia, köszi a választ. örülök, hogy csillapodtak a problémáid. közben rájöttem, hogy bármiféle szervi baj nélkül tudat alatt képes vagyok felborogatni a hormonháztartásomat, és ennek tudatában még rosszabbul hangzik az a két év. mi tartott ilyen sokáig? ez az időszak rosszabb is tudott lenni, mint azelőtt?

Offline

Szia Zsééé!

Nekem pajzsmirigy alulműködésem van. Pár éve mikor kiderült a bipoláris -bordeline beteg vagyok.,a pszichiáterem kiváncsiságból kért vérvételt, bár évekkel előtte már volt gondom a pajzsmirigyemmel, de sajnos nem vettem elég komolyan. Hol beszedtem a a gyógyszert hol nem. Nem gondoltam bele mekkora hibát követek el. De a lényeg 2009-ben, kiderült, hogy rémesen alulműködik a pm., elkezdtem járni Pestre a SOTE-ra, egy nagyon kedves doktornőhöz, beletelt 2 évbe de beállította a gyógyszeremet, azóta is jók az értékeim. Hozzá kell még tennem, hogy nem gyógyultam meg, mármint mentálisan vannak még problémáim, de közel sem olyanok mint mielőtt beállították volna a pm. gyógyszeremet. Több vitamint is szedek, tudatosabb vagyok azóta, sajnos a saját káromból kellett tanulnom.

Online

beutaltattam magam endokrinológiai vizsgálatra, nagy reményeket fűzök a dologhoz. van esetleg itt olyan, akinél találtak valami hormonproblémát, és sikerült kikezelni? tudom, hogy egyenlő a nullával annak az esélye, hogy bármitől is elmúlik a bajom, de eddig még nem szorultam segítségre, és a felismerés is megvolt, mármint a betegségtudat. túlságosan is jól ismerem már ezt az összevisszaságot. de ha csak egy picit reálisabb tudnék maradni, és nem mennék neki saját magamnak olyan súlyosan, hogy tudat alatt kicsinálom magam, akkor egész jól el tudnék működni. ennek elérésére csak van esély, nem? ez nem olyan nagy dolog. vagy ti miben látjátok a megoldást?

ha az ember megkapja a diagnózist, milyen vizsgálatokat végeznek el rajta, és mit tudnak még kideríteni? gondolom ez az endokrinológia az egyik, igaz? vagy nem is szokták? van valami más vizsgálat, amiből többet meg lehet tudni? vagy ha megvan a diagnózis, akkor már nincs is mit tenni, csak terápia, tündérhegy, gyógyszer, szakember, meg hasonlók? 

Offline

Rendben van. Köszönöm szépen. 

Offline

Szerintem el nem vehetik, ha nem veszélyezteted az életét biztos nem. Nos nekem is van 2 gyermekem, a nagylányom apjától én is elváltam mikor még 1 éves sem volt a lányom. Jelenleg házasságban élek, és van egy 3 éves kisfiam. Nálam elég későn diagnoztizálták a bordeline zavart, előtte bipolárisnak mondtak. Később, jó pár évre rá derült ki hogy bordi. Nem mindenkinél erősek a tünetek, így a gyógyszerezés is más.Én évekig semmit nem szedtem, jártam terapeutához és jól éreztem magam. Igaz szerintem a kisfiam segített a legtöbbet, mert mikor rossz kedvem volt, vagy ideges voltam, elég volt ránéznem és valahogy elszállt az egész. Őszintén szólva, én is attól féltem amitől te, hogy el e veheti a volt párom a lányomat ha kiderül mi a bajom. Rá is kérdeztem a főorvosnál erre, ő mondta nekem, hogy nem. Mivel járok rendszeresen hozzá, kezeltetem magam így ő kezeskedik értem. Szóval szerintem keress egy szakembert, ő majd tud tanácsot adni merre menj tovább.

Offline

Szia Lilla! 

Köszönöm a gyors választ. Nem szívesen szednék gyógyszert, elsősorban mert a kislányom szoptatom. 

Akkor keressek egy szakembert? Nem tudom hogy megy ez. Kissé félek. Nem szeretném ha a lányom szenvedné meg azt ha esetleg kiderül hogy tényleg ez a probléma. Vagy valami más. Sosem ártanék neki. Úgye emiatt nem vehetik el tőlem, tekintve hogy az apjával megromlott a viszonyunk. Bocsánatot kérek hogy ha összevissza fogalmazok. Csak annyira félek emiatt is. 

Offline

Szia Rynoa!

Szerintem ezt a betegséget orvos tudja hitelesen megállapítani. Van egy 100 kérdéses tesztsor és egy Rorschach (képes) teszt. Legalábbis nálam így volt. A gyógyszer az egy nagyon jó kérdés, mert az gondolom attól függ hogy vagy, lehet kell egy darabig, vagy állandóan, ezt doki dönti el. Általában pszichoterápia ami nagyon fontos.

Offline

Sziasztok! 

Még új vagyok és nem tudom hogy mennek itt a dolgok. Remélem nem bántok meg senkit hogy tegeződve köszöntem. 

Egy ideje gyanítom hogy valami van velem és ma reggel olvastam egy cikket, így akadtam rá a borderline személyiség zavarra. A felsorolt tünetek közül sok igaz lett rám. Az oldalon kitöltöttem az erre vonatkozó tesztet és elég magas pontszám jött ki. 

Kérdéseim a következők lennének: 

Honnan tudom biztosan hogy ez tényleg az? Szakemberhez forduljak inkább?

Vagy vannak erre szakosodott csoportok?

Ha ez tényleg az, feltétlenül szükséges gyógyszereket szedni? 

Csak, hogy rólam is mondjak egy  pár szót. 30 éves vagyok, nő. Jelenleg nem dolgozom. Itthon vagyok egy most három hónapos kislányommal. Imádom, szeretem. Nem szenved semmiben hiányt. A kislányom apukájával szét mentünk sajnos. Erős a gyanúm hogy neki meg nárcisztikus személyiség zavara van. 

Egyelőre ennyi. Hirtelen azt se tudom mit mondjak vagy mit kellene mondanom. Bevallom zavarban vagyok most emiatt. 

Köszönöm szépen, ha olvassátok és válaszoltok. 

Offline

Sziasztok!

Végre a mai napon meg mertem lépni, hogy szóltam a dokimnak hogy szeretnék egy számomra helyileg közelebb lévő orvoshoz átmenni. Egyrészt már kezdett elegem lenni a sok kisérletezgetésből, hangulatstabilizátor (Lamolep allergia, Convulex hajhullás), aztán volt még Tiapridal rövid ideig, utána Ketilept kerek 1 nap,annyira kiütött. Aztán az utóbbi időben Xanax és Valdoxan. A Valdoxan sajnos nekem nem jött be,így maradt csak a xanax. De a xanax-ról is már le kellene szoknom, de sajnos per pillanat nagyon félek mi lenne ha az sem lenne.Terapeuta van, meditáció van, sajnos szorongás is van. Ez amivel a dokim már nem is foglalkozott. Pedig ez a belső szorongás tönkreteszi a napjaimat, sokszor már reggel úgy ébredek. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, borderbe ez is beletartozik. A dühkitöréseimet már elég jól tudomkontrollálni, bár még vannak kilengések. De ha megkérdezné valaki mi az ami a legrosszabb, akkor a szorongást mondanám. El szoktam gondolkodni mindig, vajon mi okozhatja,néha találok rá magyarázatot néha nem. De nagyon rossz ez a nyugtalan állapot. Szerintetek van erre valami gyógymód, vagy továbbra is az életem része lesz?

Offline

Köszönöm a válaszod Smile

Offline

Szia babarczyeszter!

Nagyon érdekelne, de sajnos nem Pesten élek hanem vidéken,így számomra nem elérhető. A pszihiáterem is igérget nekem kb. fél éve, hogy indul egy csoport bordeline betegeknek, hogy érdekelne e, ha összejön elég ember akkor elindul. Fel is írt engem egy lapra, de úgy látszik Komárom Esztergom megyében csak én mennék oda, mert még mindig nem indult el. Sad

 

Offline

Kedves bipoláris-borderline-ok!

A SOTE Balassa utcai Pszichoterápiás Osztálya (amit mindig ajánlgatunk) indítana egy speciális bipoláris-boderline diagnózisúaknak szóló csoportot, ha érdekel titeket, miután elmeséltem, milyen sok itt a kettős diagnózis. 

A csoport ingyenes lenne, illetve TB-támogatott.

Akit érdekel, írjon nekem!

 

Offline

Szia Eszter86!

Ez a hagyományos analitikus pszichoterápia egy változata. Az az elv, hogy a biztonságérzetet, amit gyermekként nem kaptál/szereztél meg, a terápiában megkapod úgy, hogy a terapeutával építed fel. Általában hosszasabb terápia, mint a séma.

Nekem volt egy analitikusan orientált terapeutám, aki segített, de sajnos meghalt szegény.

A csapatban, akiket a Facebook oldal mutat, sok jó barátom van, sokan segítettek itt a Búrán is, tehát nekem van bennük bizalmam.

E

Offline

Sziasztok!

Meg szeretném kérdezni hogy van-e valakinek tapasztalata az áttétel alapú pszichoterápiában?

https://www.facebook.com/%C3%81tt%C3%A9tel-F%C3%B3kusz%C3%BA-Pszichoter%C3%A1pia-TFP-821836941264812/?fref=ts

M.o.-on még friss a dolog de amennyire belenéztem, kifejezetten borderre és nárcisztikus szem. zavarra tartják hatásosnak. Elvileg az én pszichiáterem séma terápiát alkalmaz, a maladaptív sémákra, amik a személyiség legmélyebb berőgződései az énképünket illetően. Mindenben egyetértek vele, de kb. annyit segít, hogy tisztában vagyok a sémáimmal,  mintha meginnék egy capucinot.

Köszi!

 

Offline

babarczyeszter, köszönöm a gyors reagálást meg a kedvességedet. Igazából én sem tudom már hogy mit akarok, mert nem tudom magam 'gyógyultan' elképzelni, de majd lesz valami Smile próbálok erős maradni, és ez az oldal erőt ad meg minden, úgy érzem.Smile

Offline

Szia zoinberg!

Kösz, hogy megosztottad velünk a történeted!

Azt gondolom, kevésbé lényeges, hogy mi a címke (bár néha jól esik, ha van mibe kapaszkodni, "ez és ez a bajom, ezért érzem, amit érzek"). 

A "borderline" címkét a szakmában megbélyegzőnek tartják, lehet, hogy ezért nem akarta rád akasztani a sulipszichológus, nem azért, mert nem érdekli, mi van benned/veled.

A féltékenység érzésével itt nagyon sokan küzdenek, érteni fogják, mit érzel. Én úgy látom, hogy fantasztikus rálátásod van arra, mi van benned, milyen érzelmek viharzanak, és arra is, hogy nincs valódi okod rá, hogy ezeket a dolgokat érzezd. A legtöbb szakember szerint ez a rálátás/belátás a kulcsa a gyógyulásnak/felépülésnek. 

Offline

Sziasztok! Új vagyok itt, szóval szeretnék bemutatkozni, meg kiírni magamból a dolgokat.

18 éves meleg fiú vagyok, borderline. Papírom nincs róla (még). Nagyon-nagyon régóta érzékelem magamon a tüneteket, csak nem tudtam mivel azonosítani őket, mert azt hittem hogy ez a normális. Hogy ha azt mondják nekem, keressek célt, foglaljam el magam, legyek jobban, akkor nembaj ha nem tudom megtenni ezeket, mert -gondoltam- más se, csak mondja. Nevetek itt magamba most Laughing out loud Tehát én sokáig úgy voltam ezzel, hogy ez egészséges, nincs bajom. Pedig a derealizáció, a durva szélsőséges hangulatváltozások, az ürességérzés, mind-mind jelen voltak. Amikor anyáéknak elmondtam hogy lehet borderline vagyok, azt mondták hogy ezek mindenkinél vannak néha. Itt a kulcsszó. Néha. És nem ennyire intenzíven, mint nálunk.

Visszatérve: egyik ismerősömnek elmeséltem ezeket, meg azt is, hogy néha rámtör váratlanul a boldogság, olyankor felpörgök, pattogok, örülök a semminek. Aztán fél óra, és elmúlik, jön vissza a jólismert üres szomorúság. Azt mondta, lehet bipoláris vagyok. Hát utánanéztem, és nem. Így nem érdekelt a téma, egészen pár héttel ezelőttig.

Egyetlen egy nagyon jó barátom van, többszáz kilométerre lakik, mégis napi szinten rengeteget beszélünk, több mint egy éve már, és hát mondanom sem kell, nagyon kötődök hozzá. Találkoztunk már, és fogunk is még jelen állás szerint. Na itt jött a probléma. Ő aszexuális, és ezeket a dolgokat előre tisztáztuk mikor megismertük egymást, hogy ne legyen hamis remény a másikba. Na ezt egy borderlinenak(vagy legalábbis nekem) aztán mondhatják :DDD De nem szerettem bele szerintem. Szóval felállás a következő volt: elkezdett beszélgetni egy 35 éves meleggel neten. Aztán mondta nekem, hogy ez a bizonyos férfi, azt írta neki hogy 'máskor is írj ha unatkozol, mert jó társaság vagy.'. Itt törtem össze. 2 teljes napig nem tudtam mit kezdeni magammal. Szenvedtem, agonizáltam, émelyegtem és hánytam ha belegondoltam, azt hittem meghalok. Talált más közelebb, le fog cserélni, fasza. Hiába mondta el kérés nélkül is többször, hogy én vagyok a legjobb barátja, nem nagyon érintett meg. Mondta hogy nem fog lecserélni, hülye lenne, de nem tudtam felfogni ezeket a szavakat. Mentségére szóljon, tényleg nem cserélt le. Még. Remélem nem is fog, meghalnék. Nem mutatom ki hogy féltékeny vagyok, kurvára féltékeny, nem akarom elijeszteni, MERT TUDOM, HOGY NEM KELLENE ANNAK LENNEM, mégsem tudok mit kezdeni az érzéseimmel.

Tehát itt beleástam magam a témába. Rájöttem, hogy ami velem van, az nem egészséges, és valószínűleg borderlineos vagyok. Minden tünet stimmel, valamelyik nem annyira, valemenyik túlzottan is. Nyomtam már el magamon cigit, nem is egyszer, az üresség és a derealizáció miatt, hogy legalább úgy tűnjön hogy élek, és van beleszólásom a dolgokba. Nem mintha segített volna, de azért tetszik a helye, mindig is tetszettek az ilyen sebhelyek.

Dührohamaim kevésbé vannak, viszont hangulatingadozásaim annál inkább. A disszociatív tünetek is passzolnak, az üresség is, a félelemtől való elhagyatás meg pláne, fentebb elég bizonyíték van róla szerintem. Akarok pasi-barátot, de közben meg őt akarom, vele akarok lenni, de tudom hogy ő nem. Vagyis nem úgy. Én nem tudom, nem értem magam, nincsenek céljaim, úgy érzem a cigi az egyetlen biztos pont az életemben, ami ugye ultra faszság, mert elég, így elég paradox dolog, namindegy, értitek gondolom.

A legszebb, hogy valamikor úgy érzem hogy ah, nincs is semmi bajom, nem kell nekem pszichológus meg semmi... aztán máskor egyből futnék oda. Voltam a sulipszichológusnál, ő nem erre szakosodott, de ő is megmondta hogy valami bajom fixen van, de szerinte ez nem borderline. PERSZE HOGY SZERINTE NEM, MIKOR NEM LÁT BELÉM, ÉS NEM TUDOM KIFEJEZNI MAGAM RENDESEN, MEG NEM VESZNEK KOMOLYAN, MERT MOSOLYGOK MINDIG MEG ÚGY ADOM ELŐ, MINTHA NEM LENNE BAJ, KOMOYLTALANUL. Na mindegy, mondta hogy keressek fel szakembert. Majd fel fogok, gondolom, csak nem tudom... nem akarok. de mégis. annyira szar minden, most is tök leszarom hangulatban vagyok és aaaaa megőrülök, nem tudok magammal mit kezdeni, nincs kedvem olvasni, sorozatozni, de még levegőt venni se.

Utálom magam, nincsenek céljaim, nem tud érdekelni hogy hogy sikerül majd a kurva érettségi, vagy felvesznek-e egyetemre. nem érdekel, mert nem akarok élni... nem leszek öngyilkos, még bírom, csak annyira rohadt nehéz. látjátok, annyira összevissza van ez a szöveg, és aaaaaa. na mindegy.

Köszönöm szépen, hogy leírhattam, meg annak is aki elolvasta. Nem várok megváltást, sem tanácsot, csak szerettem volna kiadni magamból ott, ahol megértenek, és nem tudnak le annyival hogy "serdülsz, hormonok. majd elmúlik", vagy "foglald el magad és jobb lesz". Bocsi a sok szövegért. Tényleg. Most annyira szarul érzem magam xD nem tudom.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
//