Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Álomfejtés

 


Nincs jelentősége a konkrét személynek, egyébként is én vagyok. Ahogy a vér is, meg az emberek is.


Nálam is ritka.

Amúgy ezek a többszintű álmok durvák, volt nekem is sok gyerekkoromban.

Ki az a V?

Tiszta Inception (http://www.imdb.com/title/tt1375666/) 🙂

 


Álmomban alszom. És álmomban V-vel vagyok, körülöttem emberek, akik azt mondják, igen, lehet. Nekem nagyon nehéz ez, mintha mechanikusan történne. V igaziból nincs is ott. Közben érzem, hogy alattam vérfolt terjeng, vérzek. Fel akarok ébredni, hogy tegyek valamit azzal, hogy dől belőlem a vér, fel is ébredek, rájövök, hogy aludtam, majd mégegyszer felébredek. Ezúttal igaziból.

 


Nem az a lényeg. (Semmit egyébként.) Hanem, hogy az erkély is én vagyok, ami bal oldalán romos és hiányzik a bal oldalon a korlát. A vonuló tömeg is, ha már itt tartunk... és a cipő is.

2.

Minden kezdet nehéz:D

Mit éreztél amikor láttad, hogy nincs korlát és tudatosult, hogy le is eshettél volna?

 


Valahonnan megérkeztem. Az érkezési oldalon egy sífelvonóhoz hasonló házacska volt a felső végállomás, és onnan óránként indult valami, ami levitt a másik helyre. Ott volt egy pad. Meg egy öregember. Üzemlátogatásra megyek. Kicsit lenézem ami ott folyik. A futószalag mögött pénztár van, sorba kell állni. Nem akarok túl sokat vásárolni, így csak egyvalamit teszek a szalagra. Hátulról lökdösni kezdenek, amit utálok, és miközben hátrafordulok, hogy szóljak nekik egy tolakodó előrenyúl és lerak egy tárgyat a szalagra. Hevesen fordulok vissza, és leverem a tárgyat a futószalagról. A hátam mögött állók felhördülnek, én odanézek és egy gyönyörű kék üvegből kézzel fújt üveg elefánt robban szét a padlón ripityára. Felajánlom, hogy kifizetem a kárt, és szégyellem magam, de azt is tudom, hogy ha nem lökdösődnek és nem szorítanak be, akkor nem fordulok meg, hogy hagyják abba, és nem verem le az üvegelefántot.


Az üvegelefánt a helyieknek valami nagy dolog valami szimbólum, amit én nem értek.


Kifizetem a kárt. Visszamegyek az eredeti helyre és beszélek az öreggel. A kék üvegelefántról is. Ő azt mondja, nem nagy baj, nem történt semmi és jó, hogy nem hagytam, hogy lökdössenek. 1 óra múlva majd indul a repülőm megint.

 


1.


 


Egy ötemeletes ház erkélyén állok, és a ház mellett hosszú sorban, tömegben emberek vonulnak el. A ház merőleges az útra, ami a bal oldalon van. Kiállok egészen az erkély szélére, majd úgy döntök, hogy lemegyek és csatlakozom hozzájuk. Cipőt veszek, és visszamegyek az erkélyre, hogy megnézzem tart-e még a menet. Akkor veszem észre, hogy az erkély bal oldala romos, nincs korlát, az előbb se volt, akár le is eshettem volna, az emberek pedig nem karneválon vannak, hanem csak úgy mennek valami után. Visszahúzódom az erkélyről, és maradok a lakásban.


 


 


2.


 


Az áramszolgáltatótól megkapom a számlát, amin kétszer szerepel 380.000 Ft, és külön tételekkel a végösszeg megközelíti az 1 milliót. Dühösen felhívom az áramszolgáltatót és megkérdem mi az oka a dupla tételnek. Az ügyintéző azt mondja, hogy elégedetlen voltam a csomaggal amit vásároltam, és én kértem, hogy állítsanak olyan szolgáltatásra, ahol magam szabhatom meg mennyi áramot fogyasztok és mikor, milyen időszakban. Ők átállítottak, de ennek a dupla számlázás volt az ára. Most szabad vagyok, úgy fogyasztok áramot ahogy nekem tetszik, és csak azután szükséges fizetnem. Már épp elkezdek reklamálni, hogy ezt nem mondták előre, és azonnal állítsák vissza a csomagomat, mikor eszembe jut, hogy végülis most a magam ura vagyok, és ez sokkal kevesebbe fog a jövőben kerülni nekem, és az áramot is én szabom meg mennyi. Kifizetem a számlát.

hu de brutalisat almodtam este

Örökösen visszatérő álmom, hogy eltévedek, sötét utcákon ténfergek, egyre jobban félek és hozzám csapódik egy ismeretlen, de elesett ember. Helyette is gondolkoznom kell. Volt olyan, hogy nappali fényességben kavarogtunk mindenfele, keresve a buszmegállót, aztán hirtelen koromsötét lett. Aki velem volt, az rosszul lett, Bevonszoltam a rendőrségre, de kiderült hogy nem is rendőrök voltak ott, hanem bűnözők. Aztán jöttek rendőrök, de nem hallgattak meg. Kerestem egy utazási irodát (még mindíg vittem a lányt, aki rosszul lett).


Aki ott volt, egy férfi, telefonált valahova, hogy itt vagyunk, és elvihet-e minket a megállóba. Azt mondta a telefonálás után, hogy mehetünk, elvisz minket. Megint koromsötét, és egy hídnál lettünk egyszercsak, és megint féltem, és sírni kezdetem, hogy miért kellett ezt tenni .....és megint hülyeségek , és hol világosság, hol pedig koromsötétség.


Ilyesmiket szoktam álmodni. Majd még írok al álmaimról. Talán érdekel valakit.

Búzavirág, olvastam az álmodat, később visszatérek rá, amennyiben tudok.

Idézet tőle: Időrabló

Áterem nagyon ott van a szeren, az álmok szimbolikáját számomra teljesen új, de érthető megvilágításba helyezi. Elég részletesen ki szokta fejteni jelenlegi gondjaim gyermeklélektani előzményeit is, szóba került a bajok szexuálpszichológiai vonatkozásai is, szóval úgy tűnik nincs számára idegen terület. Gyógyszer ügyekben is abszolút tárgyalóképes, kreatív.

Az előző áteremnek (2005 előtt) ezekhez lövése sem volt, (pedig mb. ov. főorvos volt itt) nem véletlen cseréltem le, amúgy meg is halt már azóta.... A legutolsó dobása az volt amikor az étvágytalanságomra Tegretolt írt fel, majd amikor nem lettem jobban, közölte hogy "ez nem pszichiátriai probléma", nem tud többet segíteni.

Ezek után kíváncsi vagyok, ő mit fog mondani az álmodra.

Ja, és eltévedős álmaim is voltak nekem is. Úgy tűnik van valami kolletív szimbólumrendszer, ami szerint dolgozik az agyunk az álmokban.
 

A 3-at nem tudom, majd figyelni fogom, mikor álmodom, van-e akkor valami megoldandó feladatom.

Önbizalom? Hát, azt anyám szépen helyretette. Kb. úgy érzem, hogy semmi sem sikerülhet. Nem azért, mert béna vagyok, hanem, mert a külső körülmények úgyis meggátolnak. Ezért nem is nagyon kezdek bele semmibe. Ha valamibe mégis, az sikerülni szokott, de ettől még legközelebb nem hiszem el, hogy menni fog.

Én úgy érzem, hogy az 1. és a 2. álom is tágabban értelmezendő, úgy általában az életre. Az eltévedősben arról van szó, hogy nem találom a helyem és nincs senki, aki segíthetne, vagy ha mégis akad, aki megmondja, merre menjek, azt képtelen vagyok megvalósítani (vagy az nem az én utam, azért?). A futós meg talán a cél, a boldogság, az önmegvalósítás felé haladó utat szimbolizálja. Először átrepültem az akadályok felett, hiába üldöztek. Aztán már nehezemre esett a futás. Most pedig már ott tartok, hogy bár elérhetném, mozdulni sem tudok.

[ Elmondom egy álmomat:
Először egy férfi jött.
Velem csak kezett fogott,
Majd eltűnt egy ház mögött.

Aztán egy nő jött elő.
A keze csillogott,
Énrajtam hosszú kabát
Figyeltem, mit mutatott.

A nő csillogó keze
Kis köröket írva le
A zsebemre rámutatott,
A kabátra, amiben álltam ott.

A kezem zsebembe nyúlt,
Mint aki parancsra tesz.
Ha ez már így alakult,
Gondoltam, lesz ami lesz.

Hasitékja volt csak neki,
A zsebnek nem volt zsebe,
Vagyis tasakja, vagy mi.
A combomba markoltam bele.

Húzzak már ki valamit!
A nő intett: gyerünk gyerünk!
A zsebemben semmi sincs,
S a nő intett, gyerünk gyerünk!

A kéz intett: elő vele!
Egy választásom maradt.
A zsebemben semmi sincs,
Előhúztam a combomat.

A nő intett, gyerünk gyerünk!
S én lassan kihúztam önmagam
Az üres zsebemen át,
hogy mutassam, valami van.

Ott álltam álmomban én,
Az önzsebből előhúzott.
Az iménti férfi kijött,
És velem kezet fogott. ]

Értelmezést nem tudok (de gondolkodom). A 2. és 3. számú álmod nálam is visszatérő elem volt egy ideig, apró eltérésekkel, de a lényeg ez volt.

A 2. talán valami olyasmi lenne, hogy az általad kitűzött célt nehezen éred el, legalábbis úgy gondolod hogy nehezen érhető elszámodra. Önbizalom dolgában hogy állsz?

A 3. azt jelentheti, hogy valami feladat áll előtted, amit tudsz, de mégis folyton bizonyítani kell magadnakvagy másnak.

Nem akarok semmit belemagyarázni, ezek csak feltételezések, fikciók, lehet hogy inkább az én projekcióm. Te hogy érzed? Mennyire felel meg ez azaktuális élethelyzetednek?

Vannak visszatérő álmaim, érdekelne, ki milyen értelmezést adna rájuk.

1. Mennem kell valahová időre, például új munkahelyre első nap, meg is érkezek időben, de az épületben eltévedek. És vagy nincs ott senki, akitől megkérdezhetném, merre kell menni, vagy hiába mondják, hogy fel a lépcsőn, aztán balra, mégis mindig eltévedek. Közben egyre idegesebb leszek, mert telik az idő, nem fogok időben odaérni, és a végén már annak is örülök, ha egyáltalán kijutok az épületből.

Ez az álom tizenévesen kezdődött, időnként visszatér, van rá egy értelmezésem, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok. A legérdekesebb, hogy tavaly sikerült átélnem a valóságban is, egy labirintusszerű gyárépületben bolyongtam jó fél órát, hiába igazítottak útba többen is, nem találtam az irodát, ahová mennem kellett. Legszívesebben visszafordultam volna, de el kellett intéznem az ügyet.

2. Futnék, de hiába erőlködöm, olyan, mintha egy lassított felvétel lenne, iszonyat lassan sikerül csak mozdulnom. Pedig érzem, hogy teljes erőmmel azon vagyok, hogy fussak. Ez az álom huszonévesen kezdődött, pár évig tartott, aztán egy-két éve felváltotta a következő.

Focizunk (gyerekkoromban sokat játszottam és jól ment), futok a labda felé, az ellenfél is fut, én érném el hamarabb egy kicsivel, ha tennék még egy lépést, ehelyett megállok és onnan próbálom kinyújtani a lábam a labda felé, de nem érem el. Olyan, mintha lassított felvétel lenne, én csak nyújtózkodom, látom, hogy nem lesz elég, de nem tudok még egy lépést tenni.

Van egy olyan érzésem, hogy az, hogy a lassított futás immáron földbe gyökerezett lábbal nyújtózkodássá változott, nem pozitív irányú elmozdulás. 🙂

3. Megint a középiskolámban vagyok, már leérettségiztem, mégis azt akarják, hogy járjak be órákra, ne hiányozzak, írjam meg a dolgozatokat. Hiába mondom, hogy már leérettségiztem, azt mondják, hogy ők is tudják, de akkoris.

Erre az álomra semmi ötletem nincs.

Áterem nagyon ott van a szeren, az álmok szimbolikáját számomra teljesen új, de érthető megvilágításba helyezi. Elég részletesen ki szokta fejteni jelenlegi gondjaim gyermeklélektani előzményeit is, szóba került a bajok szexuálpszichológiai vonatkozásai is, szóval úgy tűnik nincs számára idegen terület. Gyógyszer ügyekben is abszolút tárgyalóképes, kreatív.

Az előző áteremnek (2005 előtt) ezekhez lövése sem volt, (pedig mb. ov. főorvos volt itt) nem véletlen cseréltem le, amúgy meg is halt már azóta.... A legutolsó dobása az volt amikor az étvágytalanságomra Tegretolt írt fel, majd amikor nem lettem jobban, közölte hogy "ez nem pszichiátriai probléma", nem tud többet segíteni.

Idézet tőle: Időrabló

Az álmaimmal a terápiában minden alkalommal részletesen foglalkozunk. Erre legközelebb 01.04-én lesz lehetőség. Ez az álom a terápiát követő éjszakán, 12.22-én éjjel "keletkezett".

Az szuper, ha a terapoddal ezt szakmailag is át tudod beszélni, tehát ért hozzá. (Nem mindegyik terap ért az álmok szimbolikájához.)

Az én egyik régi terapom pl. alkalmazta az imaginációt is nálam - nem teljesen hipnotizált, csak annyira, amennyire ehhez szükség van -, rengeteg dolgot "kiszedett" belőlem, amit nem biztos, éber állapotomban úgy elmondtam volna neki, ahogyan az az imagináció alatt a felszínre jött. Érdekes volt, legalábbis nekem, utólag átbeszélve, milyen válszokat adtam a kérdéseire, és ő milyen instrukciókkal látott el.

Az álmaimmal a terápiában minden alkalommal részletesen foglalkozunk. Erre legközelebb 01.04-én lesz lehetőség. Ez az álom a terápiát követő éjszakán, 12.22-én éjjel "keletkezett".

Idézet tőle: Időrabló

Idézet tőle: Vippa

Idézet tőle: Időrabló

Hát ez is egy érdekes nézet, lehet benne valami. A baj az, hogy azt se engedem be, aki bejöhetne. Elvesztettem a kulcsot..... Egy kicsit túlbiztosítottam magam.... sad

Miért? Azon a falon te viszont átmászhatsz - ha már egyszer a létra is ott volt belül - ahhoz, aki a túlsó oldalon vár rád. Nincs igazam? wink

Jó, csaknehogy megszökjön amíg én itt falazgatok....

Ez viszont már csak rajtad múlik, mennyire gyorsan tudsz átmászni azon a létrán!!!!!

Nagyon nehéz az álmok megfejtése, de nem lehetetlen. Jó lenne, ha már ennyit foglalkozol te (is) az álmok megfejtésével, miután leirkáltad őket, egy szakemberrel átbeszéljed.

Idézet tőle: Vippa

Idézet tőle: Időrabló

Hát ez is egy érdekes nézet, lehet benne valami. A baj az, hogy azt se engedem be, aki bejöhetne. Elvesztettem a kulcsot..... Egy kicsit túlbiztosítottam magam.... sad

Miért? Azon a falon te viszont átmászhatsz - ha már egyszer a létra is ott volt belül - ahhoz, aki a túlsó oldalon vár rád. Nincs igazam? wink

Jó, csaknehogy megszökjön amíg én itt falazgatok....

Idézet tőle: Időrabló

Hát ez is egy érdekes nézet, lehet benne valami. A baj az, hogy azt se engedem be, aki bejöhetne. Elvesztettem a kulcsot..... Egy kicsit túlbiztosítottam magam.... sad

Miért? Azon a falon te viszont átmászhatsz - ha már egyszer a létra is ott volt belül - ahhoz, aki a túlsó oldalon vár rád. Nincs igazam? wink

Hát ez is egy érdekes nézet, lehet benne valami. A baj az, hogy azt se engedem be, aki bejöhetne. Elvesztettem a kulcsot..... Egy kicsit túlbiztosítottam magam.... sad

Idézet tőle: Időrabló

Az álom: egy falat építettünk, létrákat meg állványokat cipeltünk oda, hogy felérjük  falat. Ébredés után nem tudtam mire vélni, napirendre is tértem felette.

Nekem rögtön az ugrott be erről az álomról, mintha éppen most építenéd és erősítenéd azt a falat NEKI (a terápiád hatására), még véletlenül se tudja áttörni soha többé.

Az álom: egy falat építettünk, létrákat meg állványokat cipeltünk oda, hogy felérjük  falat. Ébredés után nem tudtam mire vélni, napirendre is tértem felette.

Aztán délután már azon gondolkoztam, hogy vajon mi az oka annak, hogy ilyen nehezen engedem el exemet, aki pedig mindent megtett azért hogy megutáljam (nem sikerült megutálnom) és a terápián is elég részletesen felgöngyölítettük. Tehát miért? Miért rugózok azon, ami rég elmúlt, és amin már úgysem tudok változtatni?

Aztán arra gondoltam, hogy talán azért, mert hosszú idő után Ő volt az egyetlen, aki azt a falat át tudta törni amit építettem magam köré.
És akkor a homlokomra csaptam: Úristen.... hiszen ezt álmodtam... falat építek....

Szerintetek van összefüggés? Tényleg ennyire működnek a szimbólumok, ennyire összefügg? Vagy véletlen egybeesés?

én évekig egy lifttel álmodtam (10 emeletes panelban laktunk akkor), amivel soha nem sikerült hazaérnem (feljutni az emeletre, vagy be a lakásba)

de ezek szerintem nagyon egyedi és komplex dolgok, nem tudom mennyire lehet párhuzam különböző emberek álmai között

Hm.... érdekes ez az álom. Hasonló előfordult, azzal a különbséggel, hogy egyedül szoktam eltévednio. Mi lehet az eltérés?
Legutóbb aztálmodtam hogy vettem valami nagyon régi, veterán autót, de valami nagyon márkásat, Audit, vagy BMW-t. Meg valami motorokat is hoztam Ausztriából...

még mindig főleg a családom tagjairól szólnak az álmaim, apám  agresszív, anyám is, -- a tesóm legutóbb meleg volt, és engem kért meg "álbarátnőnek" --ez már tényleg beteges:///

ma éjjel nagyon felületesen aludhattam, mert rengeteg álmomra emlékeztem még reggel.

pl. egy csoportot kellett volna vezetnem HÉTFŐN (nagyon rejtélyes, miért éppen akkor..), egy ismeretlen tájon keresztül, térképpel...és tudnom kellett volna, merre megyünk, ismernem kellett volna a térképet, de én nem ismertem. bárcsak rájönnék az ilyen álmaim közben, h ez ÁLOM, és abból is az unalmas fajta, szinte mindig ezt álmodom, különböző formákban.

A rémálmaim egyelőre szünetelnek, én ezt a negyedik hónapja tartó masszív pszichoterápiának tulajdonítom. Hétfőn megyek legközelebb. Én nem hittem azoknak akik a terápiára régóta rá akartak beszélni. Mostantól én is arra biztatnék mindenkit, hogy akiben van elszántság, és van rá anyagilag keret, keressen egy pszichoterepeutát.

Megéri.

remélem, nem öltem meg a topikot...

mostanában gyakori, h ha alszom, akkor annyira mélyen-ájultan, h nem álmodok, v nem emlékszem rá. azt mondom, elfogadom ezt az ajánlatot a sorstól, már ha ez az -- inkább az álomtalanság, mint a csúszás-mászás.

de valami miatt azt gyanítom, h nem marad így sokáig.

Időrabló, bocs, csak most láttam a kérdést.
számomra ez az álom azt jelenti, h küszködöm az élettel, próbálok előrejutni, de nem megy, vagy csak kinlódások árán az, ami mindenki számára egyszerű és alapvető (a járás olyasmi...). és mindig attól rettegek, h "leleplezik", milyen gyenge vagyok, holott LÁTSZIK, tudják...mégis próbálom rejtegetni.

a másik durva álmom, ami csak az utóbbi hónapokban jött elő, az, hogy apám vagy anyám gyűlöl, rugdosnak és vernek. a valóságban sose tették. az ilyen álmokból ébredek sírva és kiabálva. ez abból táplálkozik sztem, h gyakorlatilag folyamatos lelkifurdalást érzek velük kapcsolatban, hiszen a segítségükre szorulok anyagilag. és néha úgy érzem, elég volt már belőlem, jobb lenne, ha nem lennék, talán ők is azt szeretnék...(tudom, ez tévképzet, de baromi erős)

Nekem gyerekkoromban voltak évekig rémálmaim, alvajáró is voltam.

Csináltam érdekes dolgokat így.

Attól függetlenül, hogy miben testesült ez meg álmon belül, mindegyik hátterében volt valami nagyon gonosz és rémisztő érzés, amitől rettegtem. Ez az érzés ugyanaz volt, minden álomban, max a rettegés erejében volt eltérés. Sokszor sikítva ébredtem, de volt hogy sikítani sem tudtam, mert épp egy többszintű álmot álmodtam, ahonnan nem a valóságba ébredtem fel, hanem egy másik álomba. Voltak nagyon para álmaimmosoly

Egyszer volt egy nagyon durva, annál olyan szinten féltem, hogy még haluztam is, vagy tudatában voltam annak, hogy álmodom és alvajárok, nem tudom. Bár akkor nagyon egybemosódott az a 2 percnyi ébrenlét az álommal, amíg átmenekültem anyámhoz.

Fel sem ébredtem igazán akkor, hanem egyből akaratlanul húzott be a következő rémálom, bármennyire is ellenkeztem. Sikítani itt sem tudtam, mert nem jött ki hang a torkomon. Pedig könyörögni akartam anyámnak, hogy ne hagyjon elaludni.

Aztán berántott az a gonosz erő amit éreztem és folytatódott az egész, de a többire már nem emlékszem. Érdekes, hogy az álom egyes helyszíneire viszont igen. Voltam vagy 5-6 éves.

De voltak ilyen élményeim egészen kicsi koromban is, amikor még nem tudtam beszélni, tisztán emlékszem azokra is.

Akkor egy falon lévő subaördögben testesült meg ugyanez a rettegés. Csakhát nem tudtam elmondani senkinek ugye, viszont sírtam miatta rendesen, arra is emlékszem. Aztán ezzel álmodtam rengetegszer.

Utána egy falon lévő lyuktól rettegtem évekig és álmodtam vele folyamatosan, vannak érdesek sztorijaim:D Kb. 8-10 éves koromig voltak rémálmaim napi szinten.

Kíváncsi lennék mi volt ezek hátterében.

Nem értek különösebben a álomfejtéshez, viszont meggyőződésem, tudat alatt (jogosan) sokat foglalkozol ezzel a problémával, így álmodban megjelenik. sad Nehéz ezen túljutni, ugyanakkor még véletlenül se úgy fogjad fel, ennek az álomnak büntetés jelentése van számodra, hiszen azt mindannyian tudjuk, álmaink szimbólikus jelentéssel is bírnak.

Nem egy nagy topik, de van álmokkal foglalkozó az indexen:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9087079

(Biztosan van ennél nagyobb topic is, próbáljál rákeresni.)

Vigyázz magadra, és próbáljál megnyugodni!

Hasonló nekem is volt -- igaz elég régen, de többször.

Számodra ez mit jelent? Azért kérdezemn, mert azt írod egyértelmű. Kiváncsi vagyok, arra gondolsz-e amire én.

mostanában szinte minden második nap azt álmodom, h nehezen járok-- vonszolom a lábam, legutóbb nem is tudtam kiegyenesíteni...és így kell hosszú utakra mennem, ahol lemaradok a többiektől, és próbálom leplezni, h milyen nehéz. elég egyértelmű álom. viszont baromira megvisel. minden egyes éjszaka, amikor ezt álmodom, egyre több erőt vesz ki belőlem. van, amikor már csak csúszok-mászok álmomban. és az emberek figyelnek.
ez valami büntetés valamiért--bárcsak rájönnék, miért is, mert ha így megy tovább, belebolondulok. nem képletesen. nagyon nehezen birom már.

Nekem rendkívül ijesztő, visszatérő rémálmaim voltak nagyon sokáig. Baleset, katasztófaálmok, halál, stb.... A gyógyszerek ezen időszakosan segítettek, most agyturkálóhoz járok minden héten, többek között ezért.

"Ha vilagosban alszom es akkor almodom, gyakran elofordul, hogy tudataban vagyok annak, hogy almodom. Hiaba akarok felebredni, nem birom kinyitni a szemem, olyan, mintha megbenultam volna! Eszrevettem, hogy ez fokent akkor van, ha napkozben alszom."

Gyíkocska, ilyenem nekem is volt! Nagyon ijesztő és nyomasztó, őszintén szólva nem tudtam hogy álom, vagy halu, meg is rémültem, de áterem megnyugtatott hogy ez egy ritka, de ártalmatlan alvászavar. Később az egyéb okokból (is) elkezdett antidepresszáns szedés megállította ezeket a folyamatokat.

Egyik nap azt álmodtam,hogy egy elhagyott,huzatos Színházaulában írom az új színdarabomat, a kint égő kerítések fényénél.

Gyermekkoromban viszont voltak am remalmaim rendesen...Nekem is voltak hasonlo csonkolasos almaim Idorablo, nem valami kellemes...:(


Ha vilagosban alszom es akkor almodom, gyakran elofordul, hogy tudataban vagyok annak, hogy almodom. Hiaba akarok felebredni, nem birom kinyitni a szemem, olyan, mintha megbenultam volna! Eszrevettem, hogy ez fokent akkor van, ha napkozben alszom.

En altalaban vicceseket almodok, sokszor masnap az almaimon rohogok :D.


Pl. par hete azt almodtam, hogy apukam havonta egyszer ment ki az USA-ba dolgozni 1 napot, de ugy, hogy nem biztositottak neki szallast, a repulon kellett aludnia.Viszont igy is megerte, mert 400.000-et kapott azert az egy napert :D. Irodaban kellett dolgoznia, mint villanyszerelo :DD. Az amerikai ceg azert aput valasztotta, mert nem talaltak hasonlo tehetseges embert az egesz Egyesult Allamokban:)))

Nem emlékszem másra az álomból csak erre, ha ez volt a kérdés.

Kerettörténet van?:)

(ahh nem válaszként írtam, mind1)

Akkor én meg is kezdem.

Azt álmodtam az éjjel, hogy le kellett amputálni a jobb lábamat.