Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Élet Tündérhegyen.

A gyakori kérdéseket nem érdemes olvasni, az egy vicc oldal minden tekintetben, akár ha a gyógyszerezést vagy az egyéb dolgokat nézem.

Most pont ebben a szakaszban vagyok a virus óta. Előtte évekig pont a munkán meg az egesz életen való aggódás okozta a depresszív rohamokat most meg csak aludni akarok. Hat en a gyakorin csak azt láttam hogy senkit nem százalékolnal le, mar egy skizofrént sem. Nekem az anyám is úgy all ehhez, hogy mi a fsz baja van ennek, meg takarodj el dolgozni, meg kibeszel mindenkinek. Undorodom mar ettől is 

Nem kell azzal foglalkozni ki mit gondol, vagy hisz.

Egyszerű igazgatási eljárás.

Ha van Súlyos D, vagy SA zavar, S diagod, kapásból 50%. A rokkantosítási eljárás egy asszem 60 napos eljárás a "vizsgálat" egy rövid valami.

Nem lusták dolgozni, hanem nincs erejük hozzá. Ez lényeges különbség. Nekem se volt erőm hozzá, hiába ültem vezetői bőrszékben nem volt erőm bemenni, ülni, csinálni a napi rutint. Rettegtem bemenni dolgozni. Nem volt erőm felkelni. stb.

 

Sajnos az nem úgy megy.. így is azt hiszik a mentális betegekre hogy csak lusták dolgozni. Mondjuk arufeltoltonek nem is mennek el. Inkább a halál. Sajnos az sem egyszerű. Patthelyzet ez.

Nekem is van vagy 3. Az nem gond. Rokkontosítsd le magad és kész.

Az orvosokat nyugodtan cseréld le. Szabad orvosválasztás van.

Csoporttetápia jó móka mindenki elmondja a saját szennyét és megkönnyebbül. Ez nem gond. Csoport titok van. Moderáció van, szabályok.

El kell menni interjúra és kész. Ott kiderül. A diagokat úgyis átírják másra, úgyhogy nem gond. Volt ott mindenki. Aki nem tetszik, azt kiszórják, olvass lejjebb.

Hat nekem egyszerre van 4 mentális betegségem. Igazából nem is kellett hozza pszichiáter, kis túlzással magamat tudtam diagnosztizalni. Persze, tőle van diagnózis.  Bipol. depresszió, szem.zavar, szorongás, kenyszeresseg. Mind nagyon erős. Kapcsolatom nem lehet, abszolút senkim sincs, barátaim sem. A gyogyszerektol rohamaim voltak. két nagyon balfácán pszichológust fogtam ki, borzalmasak voltak, de az egyik mondta hogy muszáj befeküdnöm.  A csoportterapiat el sem tudom képzelni. 

A Tündérhegy és a Thalassa Ház ún. pszichoterápiás intézet. Pszichiátrián fogadnak bipolokat, skizokat, függőket, stb. 

Bipolokat nem fogadnak pszichiátrián? Akkor kit fogadnak? Lol 

Idézet tőle: Roxy.

Nagyon szépen összefoglaltad azt, hogy te hogyan élted meg Tündérhegyet és jó volt olvasni!

Akkor, amikor te bent voltál, volt mozgásterápia? Amikor én bent voltam 2010-ben, akkor nem volt és úgy hallottam, hogy most sincs. 

Igen, akkor még volt, azt hittem, hogy ez állandó. Nagyon kíváncsi lettem volna rá. Azt hiszem talán a Thalassa házban van, legalábbis a honlapjukon találtam ilyesmit.

Egyébként köszönöm nektek, örülök, ha jó volt olvasni, vagy legalább minimálisan segít valakinek.

Nagyon szépen összefoglaltad azt, hogy te hogyan élted meg Tündérhegyet és jó volt olvasni!

Akkor, amikor te bent voltál, volt mozgásterápia? Amikor én bent voltam 2010-ben, akkor nem volt és úgy hallottam, hogy most sincs. 

Köszönjük szépen ezt a részletes, kitárulkozós beszámolót!

Gondoltam megosztom veletek korábbi tapasztalataimat, hátha segítség valakinek, bár én azt mondom, hogy minden életút, minden személyiség, minden élethelyzet más és más, így lehetséges, hogy akinek valami éppen akkor nagyon sokat segít, az másnak egyáltalán nem, vagy csak ront a helyzeten. Viszont én mindenképpen jószívvel tudom ajánlani Tündérhegyet, főleg, ha valaki nagyon rossz passzban van, már nem tudja élni az életét, hiszen mondhatni akkor veszteni valója sincs. De nem egyszerű menet, elcsépelt dolog, de a terápiában te magad vagy a legfontosabb, és csak utána jönnek a szakemberek. Az sem mindegy, hogy ki kihez kerül, de itt ugyanaz a szabály érvényesül: aki valakinek nagyon sokat tud segíteni, az lehet, hogy egyáltalán nem találja meg a közös nevezeőt egy másik páciens esetében. 

Én 2015 őszén kerültem be. Akkor már a második egyetemet hagytam elúszni, egyáltalán nem tudtam bejárni, sőt, haza kellett költöznöm a szüleimhez vidékre, és végül már a szobámból sem tudtam kijönni. Végül én döntöttem úgy, hogy bevonulok Tündérhegyre, mert úgy voltam vele, hogy így nincs értelme az életemnek, vagy sikerül, vagy nem, de muszáj volt valamit tennem. Rettegtem tőle, én is bújtam ezt az oldalt, és sok másikat is, megijedtem a negatív véleményektől, és fellelkesültem a pozitívaktól. Az első interjún nagyon rettegtem, minden bajom volt, de rögtön felvettek, szerencsémre még várni sem kellett. Szombaton ott voltunk, és kedden már be is feküdhettem (ez nagyon ritka). 

Az egész hely ijesztő volt először a számomra, sokáig nem is jöttem ki az emberekkel, mert már összeszoktak, régebb óta bent voltak. Persze volt egy-egy kivétel, ők próbáltak segíteni. Az alvást is nehéz volt megszokni, mert nagyon nehezen tudok aludni, és ott bizony alkalmazkodni kell a szobatársakhoz. Embert próbáló dolgok ezek, és pont ez a jó bennük. Most már tudom, akkor azért ennyire nem voltam biztos ebben. 

Van egyéni terápia (ami szerintem lehetne több is, de örüljünk annak, hogy van), két kiscsoport (ezek közül: drámacsoport, mozgásterápia, művészetterápia, kis-csoport), és a sokak kedvence: nagycsoport. Ezutóbbitól rettegtem a legjobban, és legelőször a bemutatkozás sem nagyon ment, a pánikroham legszélén álltam, izzadtam, remegtem, szédültem, és majdnem kirohantam. Sokat elárul, hogy három hónappal később, már többször hozzászóltam egy-egy témához, és egyáltalán nem volt rajtam semmilyen szorongás. A drámán nehezen nyíltam meg, de végül pont az hozott fel olyan érzéseket, amikkel később sokat tudtunk dolgozni egyéniben. A művészetterápia nekem annyira nem jött be, de soha az életben nem volt a kedvencem a rajz, a mozgást inkább próbáltam volna ki, bár végülis ez a terápia volt, ami közel hozott egy betegtársamhoz, akivel azóta is együtt élünk, és már az esküvőt tervezzük (kint jöttünk össze, de bent ismertük meg egymást). A szobacsoportról már el is feledkeztem, csak most olvastam itt a válaszolók között, és tényleg... na annak tényleg nem láttam értelmét, bár arra jó volt, hogy jelezzük, hogy nem működik piszoár. Vicces volt, mert az ápoló ekkor bement a wc-be és döbbenten állt ott, hogy tényleg van piszoár. Kiderült, hogy a többi szobában nincs. Agora miatt pedig valóban kötelező jelleggel kellett gyakorolnom a sétát... ez sokszor nagyon nehezen ment. Viszont nagyon jó helyen van a kórház, és nincs nagy forgalom, pont ideális környezet a gyakorláshoz, csodálatos naplementével egy ponton. Később már az erdőben is sétálgattunk, jó volt. (Azt hiszem azt azóta megvették, és építkezések vannak.... kár érte.)

Voltak emberek, akikkel egyáltalán nem jöttünk ki, voltak akikkel erősebb konfliktusaink támadtak, voltak, akik manipulálni akartak, és voltak akiket én manipuláltam... de ami biztos: ez egy olyan környezet, ahol magaddal törődhedsz, magad lehetsz, ahol nem kell szégyellni azt, aki vagy, egy biztonságos környezet, ahol valóban darabjaidra szednek, és nem... nem raknak össze. De segítenek, hogy Te el kezdhesd összeragasztani magadat: tudatosan! Három hónap hosszú idő, de baromi kevés, ha személyiségzavarokról, fóbiákról, pánikról van szó. Ebben az esetben ez csak a kezdet. A terápiát nem szabad abbahagyni. (Sajnos itthon nehéz folytatni, mert államilag nagyon kevés lehetőség van, heti egy-két magánkezelést pedig szinte senki sem engedhet meg magának...)

Szóval ezek röviden a tapasztalataim. Kórházhoz képest a kaja nagyon jó volt, bőséges is, és sokszor volt, hogy más nem evett, és akkor odaadta mondjuk egy kávéért cserébe. Vagy csak úgy. Amikor már feloldódtam, és újabb emberek érkeztek, akkor velük jó volt kártyázni, beszélgetni. Ha bármi gond volt, akkor ott voltak a nővérek (szomorúan konstatállom, hogy sem Ildikó nővér, sem pedig Ricsi bá nincs már ott). A lényeg, hogy ott bent biztonságban vagy, még akkor is, ha ezt nem mindig érzed így ott. És nagyon fontos az elejétől kezdve odafigyelni és ténylegesen résztvenni (lélekben is) a terápiákon, mert elröppen a három hónap. Bármikor visszamennék... lenne még min dolgozni. De az egész mai életemet (párkapcsolat, lakás, munka, hobbi) annak köszönhetem, hogy akkor bevonultam és jó kezekbe kerültem. Úgy gondolom, hogy mindenki adja meg magának ezt a lehetőséget, maximum kiderül, hogy neki valamiért akkor abban a formában nem segít... de legalább mindent megpróbált. 

Ezt például sosem értettem hogy az olyan helyeken, ahol segíteni kellene az embereken, miért történik az ellenkezője.. utólag így örülök hogy 2018-ban nem vettek fel. 

Én már láttam olyan beteget, akit évtizedek alatt szétszedtek. Mindenhol romboltak egy kicsit. Összerakni nem tudták. Eredmény: a világ legszarabbjának érezte magát, súlyos depi stb. Gyakorlatilag traumatizálták azzal, h kapta a kritikákat, de változtatni nem tudott. Pl a kényszere erősödött. 

Persze. De a cél nem az, hogy a gyógyszereidet állítsák be. Amikor én voltam bent, a két épületben egy-egy embernek (egyik én voltam) nem volt gyógyszere...

Elvileg mind 2 helyen adhatnak gyógyszert tudtommal.. van orvos is. 

Miért nem?

Mert sem a Tündérhegy, sem a Thalassa nem gyógyszer-beállítós helyek. Pszichoterápiásak.

A Thalassánál érdemes akkor bepróbálkoznod, ha érdekel.. nézd meg az oldalukat: http://www.thalassahaz.hu/thalassa

Max azt mondják hogy nem.. 

Idézet tőle: interfunk100

Ott még nem próbálkoztam.. de elvileg korrektebb hely mint Tündérhegy. Thalassát próbáltad már Linzer? Engem oda felvettek volna HA beállíttatom előtte a gyógyszereimet.. de ha meg beállíttatom, akkor minek oda mennem? Ezt nem értettem pl.. 

Nem próbáltam a Thalassát. Mondjuk nem is nagon hiszem hogy felvennének bármelyikbe is, nem is tudom hogy jutott most eszembe

Ott még nem próbálkoztam.. de elvileg korrektebb hely mint Tündérhegy. Thalassát próbáltad már Linzer? Engem oda felvettek volna HA beállíttatom előtte a gyógyszereimet.. de ha meg beállíttatom, akkor minek oda mennem? Ezt nem értettem pl.. 

Engem még a  sotéra se vettek amúgy fel a bent fekvősre

Engem se vettek fel 2017 decemberében:D és azóta volt hogy teljesen jól voltam.. kerek-perec megmondtam a felvételiztetőnek hogyha rossz gyógyszereket adnak ott, felkötöm magam mint a sonkát.. 

Ezek után persze nem voltam nekik annyira szimpatikus. 

Ha az asztalukra kakilok és szétkenem akkor felvesznek? Vagy elég lepisilnem valakinek a lábát?

Én 2010-ben voltam bent.

2017-ben voltam a kerületi ideggondozóban és akkor bemondásra elfogadták az egyik magán áter bipol diagnózisát, az rákerült az ambuláns lapra. 

2018-ban voltam újra első interjún Tündérhegyen, nem vettek fel. Nem emlékszem, hogy kértek volna bármi papírt. 

Bipolokat, skizokat, alkeszeket nem is fogadnak. 

Már csak 3 hó a maximum. 

Régebben akár 6 hónapig is bent lehetett lenni és alkeszeket is fogadtak. 

Van felvételi beszélgetés. Sztem ez pont nem kizáró, de szerintem... Ők tudják.

Nekem van olyan diagnózisom hogy autizmus úgy gondolom tévesen de nyilván nem ellenkezhetek a papír ellen. Ha van ilyen diagnozis akkor fel se vesznek?

Együtt voltam egy nővel a kistarcsai átrián. Neki felajánlották Thegyet, azzal a szöveggel, hogy ott miszlikre szedik a személyiségét, aztán újra összerakják. El is ment. Eltelt néhány hónap, hát megint "összefutunk" Tarcsán. Kérdem: Nem sikerült a kúra? Aszongya, deee, az igen, csak most más van.

olvassatok vissza több évre.

Tündérhegy a majdnem egészséges / kissé beteg polgároknak van. Aki súlyosabb nem is veszik fel/kiszórják. Aki nem odaillő (írott / íratlan szabály) magatartást tanúsít kiszórják.

Aki már végérvényesen eltört azzal nem tudnak mit kezdeni.

Én 7 éve jártam ott, nem kívánok vissza. Szép fotóalbum van a honlapjukon a kezelőszemélyzetről, részben kicserélődött.

Aki a pénzügyekben el szeret mélyedni, az kiszorozhatja, mennyibe kerül a TB-nek a 3-4-6 havi kezelés.

Linzer: olvass itt vissza, több ember pozitívan nyiltkozik a Tündérhegyről, lehet, hogy neked is használna? Jó reggelt.

Idézet tőle: Roxy.

Szóval miért nem volt jó nekem Tündérhegyen?

Mert nem volt jó az egyéni terápiám.

Mert keveset tudtam aludni. Feltett szándékom volt, hogy napközben nem alszom, ehhez tartottam is magam, viszont az egyik szobatársnőm minden éjjel fél 12-ig égette a nagyvillanyt, bár 10-kor lámpaoltás volt (a kislámpákat is el kellett volna oltani). Ő aztán napközben kialudta magát. 

Mert hülye idióta szabályok voltak, amiket nem lehetett tudni, bár ezeket engedéllyel összegyűjtötték páran a másik épületben. Hogy ezzel a gyűjteménnyel mi történt, nem tudom.

Mert egy lányt pl. kirúgtak azért, mert találkozott egy fiúval, de a fiút nem rúgták ki ezért. És a lánynak beírták a zárójába, hogy borderline és így a lány nem mehetett vissza (legalábbis így tudta) dolgozni, ti. pedagógus volt. Volt még más felháborító ügy is, ezeket most nem ragozom. 

Mert nekem semmit nem segített. Azért, amiért mentem, nem múlt el, nem lett jobb. 

Mert az ott dolgozó pszi emberek (pszichiáterek és pszichológusok) szorgosan beszólogattak különböző tök hülye jelentéktelen dolgok miatt (is). 

Szóval nekem nem volt jó, de nagyon sok embernek jó volt. 

Köszi hogy leírtad. Gondolkodtam rajta már régen is de vhogy sosem jutottam el, meg volt hogy le is beszéltek az orvosok vagy a pszichológus.

Szóval miért nem volt jó nekem Tündérhegyen?

Mert nem volt jó az egyéni terápiám.

Mert keveset tudtam aludni. Feltett szándékom volt, hogy napközben nem alszom, ehhez tartottam is magam, viszont az egyik szobatársnőm minden éjjel fél 12-ig égette a nagyvillanyt, bár 10-kor lámpaoltás volt (a kislámpákat is el kellett volna oltani). Ő aztán napközben kialudta magát. 

Mert hülye idióta szabályok voltak, amiket nem lehetett tudni, bár ezeket engedéllyel összegyűjtötték páran a másik épületben. Hogy ezzel a gyűjteménnyel mi történt, nem tudom.

Mert egy lányt pl. kirúgtak azért, mert találkozott egy fiúval, de a fiút nem rúgták ki ezért. És a lánynak beírták a zárójába, hogy borderline és így a lány nem mehetett vissza (legalábbis így tudta) dolgozni, ti. pedagógus volt. Volt még más felháborító ügy is, ezeket most nem ragozom. 

Mert nekem semmit nem segített. Azért, amiért mentem, nem múlt el, nem lett jobb. 

Mert az ott dolgozó pszi emberek (pszichiáterek és pszichológusok) szorgosan beszólogattak különböző tök hülye jelentéktelen dolgok miatt (is). 

Szóval nekem nem volt jó, de nagyon sok embernek jó volt. 

Köszi a linket!

Valaki emlékszik még a régi épületre? 

 

https://youtu.be/m1qqKLuuvuk

Sziasztok! Depressziós vagyok és pánik beteteg. Tündérhegyre kéne befeküdnöm. Érdeklődni szeretnék, hogy aki járt már ott, milyen tapasztalatokat szerzett. Milyen egy nap ott. Nagyon félek tőle. 

.

annyira jó lenne, ha megtehetném, hogy bemegyek pár hétre... úgy érzem, a teljes idegkimerülés szélén állok. nálunk pedig a közelben sehol nincs pszichoterápia.

már havonta kell betegszabadságra mennem, a fizikai tünetek megölnek, de szinte minden leletem negatív. 

a pajzsmirigyem ugyan gyulladásban van, de még megfelelő mennyiségben termel hormonokat, minden orvos azt mondja, ez nem lehet a tüneteim oka, és pszichológushoz küldenének. de hogyan? mikor a főnököm két nap betegállomány után már hívogat, hogy ugye másnap már megyek dolgozni. vagy hogy menjek be betegállomány alatt legalább fél napra... 

tündérhegy lenne a legjobb megoldás, de mégis ki teheti meg, hogy hetekig nem megy dolgozni anélkül, hogy elveszítse az állását? :((((

Idézet tőle: Andi87

És nagy csoportban be kell mutatkozni először? 

Igen. Elég a neved. Esetleg hogy miért vagy bent. Semmi különös. 

Idézet tőle: Andi87

Kivel kell menni és hova?  😮

Kaját be lehet vinni a szobába pl az ebédet?  Az etkezoben is 70 ember van? 

Egyedül. Sétálni. Ha tényleg agorás vagy, akkor tudod miről beszélek. Először addig mész, amíg tudsz, aztán azon túl. 

És nagy csoportban be kell mutatkozni először? 

Kivel kell menni és hova?  😮

Kaját be lehet vinni a szobába pl az ebédet?  Az etkezoben is 70 ember van? 

Idézet tőle: Andi87

Szia.  Ezt hogy értetted hogy az agorasoknak minden nap van kimenő?

Hát ha tényleg agorafóbiás vagy, akkor nyilván gyakorlás céljából ki kell menni. Legalábbis nekem ki kellett. 

Ha jól emlékszem, a többieknek két nap volt kimenő. 

A pénteket ne számold, mert akkor kora du. hazamenés van. Vasárnap meg csak este 8-ra kell visszamenni. 

Tehát 4 napból 4 nap kimenő agorásoknak, 2 nap a többieknek. 

Idézet tőle: Andi87

A Nagy csoportból ki lehet jönni ha nincs jól az ember? Félek hogy oda hányok be mindenki előtt 🙁

Nyilván kimehetsz, mivel az ajtó nincs zárva. 🙂 Bennem ez tartotta a lelket eleinte. Aztán nagyon belejöttem a nagycsopiba és kábé a kedvencem lett az összes foglalkozás közül. Viszont szocfóbbal... hát nem lehet egyszerű. Agorával azért jobb, mert tudod, hogy nyitva az ajtó és kirohanhatsz. 

A Nagy csoportból ki lehet jönni ha nincs jól az ember? Félek hogy oda hányok be mindenki előtt 🙁

Szia.  Ezt hogy értetted hogy az agorasoknak minden nap van kimenő?

Idézet tőle: Andi87

Sziasztok.  Be kell feküdnöm a Tündérhegyre. Erős pànikom van naponta többször.  Súlyos depressziós, generalizalt sszorongásom van. Plusz szocio és agora fobiàs. Szerintetek tudnak ott rajtam segíteni?  1 honapja voltam pszichiatrian. Gyógyszer beallitason. Azóta rosszabb. Csak fekszem kb. a telón játszom de már az se foglal le. Pszichiatria előtt még folyton a gép előtt ültem de ott is rossz érzés fog el.  Max annyi hogy nem sírok folyton pedig jól esne néha. Pár nap múlva megyek a pszichiatetemhez hogy megint pszichiatria lesz vagy Tunderhegy. 

Ha nem merek be menni csoport terapiara főleg a nagyra akkor mit csinálnak?  Adnak plusz nyugatatot ha kell?  

Szia! 

Amikor bementem, még egy pár napig szobatársnőm volt egy lány. Neki nagyon súlyos pánikja volt, amiből nagyon szépen meggyógyították. Mikor én megismertem, már nyoma sem volt ennek. 

Szocfóbbal és agorafóbiával nem lesz leányálom bent lenni nyilván. A nagycsoport abszolút kötelező, semmiféle indokkal nem lehet hiányozni (még kábé lázas betegséggel sem). Én mindig az ajtóhoz legközelebbi székek egyikén ültem, azzal a feltett szándékkal, hogy kirohanok, ha muszáj. 

A közös étkezőben sem lesz egyszerű, de nem kell pontosan bemenni egy bizonyos időpontban reggelizni, ebédelni és vacsorázni, hanem egy megadott időkereten belül lehet menni. Emlékeim szerint nem KELL bemenni enni, senki nem figyeli, hogy bemész-e vagy sem. 

Az agorásoknak minden nap van kimenő, kábé szinte kötelező jelleggel. 

Mindig van ügyeletes doki, ha baj van, szerintem adnak nyugtatót, legalábbis második körös szobatársnőim közül egyik kapott, mikor nagyon nem volt jól. 

Sziasztok.  Be kell feküdnöm a Tündérhegyre. Erős pànikom van naponta többször.  Súlyos depressziós, generalizalt sszorongásom van. Plusz szocio és agora fobiàs. Szerintetek tudnak ott rajtam segíteni?  1 honapja voltam pszichiatrian. Gyógyszer beallitason. Azóta rosszabb. Csak fekszem kb. a telón játszom de már az se foglal le. Pszichiatria előtt még folyton a gép előtt ültem de ott is rossz érzés fog el.  Max annyi hogy nem sírok folyton pedig jól esne néha. Pár nap múlva megyek a pszichiatetemhez hogy megint pszichiatria lesz vagy Tunderhegy. 

Ha nem merek be menni csoport terapiara főleg a nagyra akkor mit csinálnak?  Adnak plusz nyugatatot ha kell?  

Idézet tőle: csilla96

Sziasztok! 

Amióta kijöttem, azóta vágyom vissza Tündérhegyre. Erősen gondolkodok hogy egy év múlva jelentkezek megint... 🙁

 

Hányas pavilonban voltál??