Tanácsot kérnék 🙏
Ez nem eldobás meg belerúgás, pláne, hogy nem is vagytok együtt, ha jól olvasom. Ez csendes elengedése valaminek, ami nem stabil és amire nem lehet építeni. Pláne gyerekekkel nem.
Kedves vagy, hogy ezt mondod. Persze, sok pasi van, de kérdés, hogy ki jobb? Nyitott szemmel jártam és egészen addig jutottam, hogy akkor inkább jobb egyedül.
Csak azért hagyjak magára valakit, mert nem tudja megfelelően kezelni az érzelmeit? Hiszem, hogy nem vagyunk egyformák, ez a természet rendje. Nyilván most már felismertem az ismétlődő mintákat, ezért tudok érzelmileg másképp állni az egészhez. A viselkedése számomra olyan,mint egy vírus tünetei, nem szándékosan csinálja szerintem, és Ő szenved ettől leginkább. Rúgjak bele én is, és várjak, hátha jön egy "jobb"? Aki lehet, hogy az átlag módon él, de érzelmileg közömbös számomra. Nem egyszerű kérdés ez. Érzem, hogy ez nem szimpla manipuláció részéről, inkább félelmek és szorongás. A viselkedése pedig ezekre az érzelmi ingerekre adott válaszreakció. Mivel ismerem a gyerekkorát is, tudom, hogy nehéz dolgokon ment keresztül. Gyakorlatilag megtanulta, hogy érezni fáj, ezért tagadja, taszítja, de vágyik is rá.
Most abban bízok, hogy ha stabilan mellette állok, érzelmi kitörések nélkül, nyugodtan, akkor talán kialakul egy olyan kötődés és bizalom, hogy el tudom juttatni terápiára. Nem dobom el csak úgy, mert "teher". Nem teher, már nem. 😊
Az emberek nem szoktak megváltozni. Az idő kevés, pasi meg rengeteg van. Ne akarj 80 évesen azon agyalni, hogy mennyi elcsesztél az életedből valakire, aki nem érdemelte meg. Még akkor sem, ha vannak valamilyen érzések, érzelmek irányába. Vagy van valami pszichés baja, vagy csak döntésképtelen, vagy néha jó neki, ha van kivel szórakoznia. Ennél többet érdemelsz.
Szerintem.