DÜHÖNGŐ 2
Hogy ez mennyire iszonyat volt...
.
Közel 5 évig papírbegyűjtő voltam. Ketten jártuk a város boltjait papír után kutatva. Közvetlen munkatársammal nagyon jó volt dolgozni. Viszont felettesemtől folyton tartani kellett priuszos előélete miatt, hogy vajon éppen melyik beosztottjának béréből sikerült valamennyit lefaragnia saját részére. A főnökök is gyakran csaltak vállalkozásaikban. Közben a papír ára egyre lejjebb csúszott, és egyre kevesebbet kaptunk ugyanannyi munkáért. Végül maga a vállalkozás is becsődölt. Feszültséget okozott nálam még, amikor a megyeszékhelyről megérkezett a teherautó, hogy elvigye a papírkötegeket a boltokból. Gyakran késve érkeztek, meg olyan is volt, hogy nem fért fel az összes papír a platóra. Volt olyan is, hogy a felettesem nem egyszer rákérdezett, hogy nem stimmel az általam lemért papír súlya, az összes helybéli papírgyűjtő súlyához képest, és rajtam kereste a hiányt. Azért volt ez annyira sértő, mert én naplót is vezettem róla, és mindvégig törekedtem a pontosságra.
.
Ilyenkor meg mi a búbánat van már?
Most megint törölve lett pár hozzászólás?
A rehabilitációs munkahelyekről mi a véleményetek? Ti mit tapasztaltatok? Ismertek jókat vagy legalább elviselhetőeket? Nekem elég vegyesek a tapasztalataim róluk: szar monoton munkák szar fizetésért. Persze itt is vannak jó példák, fehér hollók.
"Bevállalni a betegséget a munkahelyen?" Nehéz kérdés... Sokak szemében a mentális betegség szégyen, veszedelmes, sőt fertőző dolog. Mások valóban megértőek.
CatEye, neked ritka nagy szerencséd van a munkahelyeddel! Becsüld meg. Én nem merném bevállani a bajomat. Nem bízom az emberekben. A megértésükben, ami szerintem inkább meg nem értés. Tisztelet a kivételnek!
Magány és ünnepek... A karácsony nekem is erről szól. Anyukámon és egy régi jó íróbarátomon kívül más felőlem sem érdeklődik. A többiek csak akkor törődnek velem, ha én keresem őket. Mondjuk az egészségesek is hasonló cipőben járnak. A többségük magányos.
Ha valakinek mindig csak én telefonálok és ő nem érdeklődik, akkor az egyoldalú és megalázó kapcsolat. Szerintetek?
Egy munkahelyi kollektíva olyan, mint a hiénafalka. Ha észreveszik a gyengét, beteget, akkor rámennek. Csak nem a fogaikkal tépik szét, hanem megértéssel, jóindulattal, kímélettel, mosolyogva. Azt hiszem, hogy ez az általános, és az alábbiak a ritka és szerencsés kivételek.
És ezzel nem basszák fel az agyad? Te olyan agresszor vagy, mégis jól veszed a poént?
Kedves Gàbor, Igazad van, elmagányosodunk, elkopnak mellőlünk a kapcsolatok. Megijednek tőlünk, hogy innentől a mi terhünket is cipelniük kell, és nem tudják hogy bánjanak velünk. De belegondolva igazuk van, még önmagunknak is elég nagy terhek vagyunk.
Amikor kórházba kerültem sokan jöttek hozzám család, barátok, kíváncsiak voltak. Mondta is a dokim, hogy milyen sokan vannak maga körül, sokan bíznak magában.
Ahogy hazakerültem elmaradtak az érdeklődő telefonok,már nem voltam érdekes számukra.
Azért meg kell próbálni fenntartani a kapcsolatainkat. Ha nincs is kedvünk akkor is felhívni az ismerőseinket Azt mondta az orvosom, hogy próbáljak meg én kérdezni, érdeklődni. Nem is olyan könnyű rászánni magam.
Pont ma gondolkodtam rajta, ha nem lenne a férjem, rám karácsonykor az anyámon kívül senki nem nyitná az ajtót.
Kedves Zsolt2097!
Köszönöm a válaszod és az őszinteséged!
Szerintem a lelkibetegek és a magukat egészségesnek hívők világa nehezen áthidalható. Alig van átjárás. Legalábbis rengeteg az előítélet velünk szemben. Legyen szó munkáról vagy szerelemről. Te hogy látod?
Kedves CatEye!
A Hercegnőnek én is drukkolok és nagyon becsülöm azért, ahogy hisz és keresi a szerelmet.
Mentális beteg sosrstársaimon és sajátmagamon sajnos úgy látom, hogy a legnagyobb problémánk a magány. Lelki betegként hamar elmagányosodik az ember... Főként, ha fel is vállalja. Az ismerőseim többsége nem szeretne egy "elmebeteg" barátot. Eltüntek, lekoptak, amint megtudták. Mármint az egészségesek hagytak magamra.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak erről? Van, lehet esélyünk egészséges barátra, barátnőre?
Köszönöm a válaszodat, főként, hogy még betegen is szántál időt a problémámra. Azóta jobban vagy? Én már nem tudok, de próbálok hinni a szerelemben.
Szerintem sincs erre örök érvényű igazság. A lelki beteg emberekhez a párkapcsolatban (is)rengeteg türelem kell, elviselni a hullámokat, támogatni őket amikor padlót fognak,és erősíteni hitükben őket. Ezt még egy egészséges lelkületű ember is nehezen bírja, nem hogy szintén sok problémával bíró sorstárs.
Ugyanakkor ahogy ezek az érzelmek ahogy kiolthatják, gerjeszthetik is egymást, így nem feltétlenül igaz, hogy szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...
Hajrá Szerelmes Hercegnő!
Idézet tőle: ggaborA szerelemről: szerintetek lelki betegek kezdjenek egymással? Vagycsak rontanak egymás állapotán? Lehúzzák egymást? Konkrét tapasztalaitok vannak?
Szerintem ebben nem lehet általános érvényűen véleményt mondani. Ahány kapcsolat, annyi féle működés.
Saját tapasztalat: nekem nem ment. Én utálatos voltam a bezárkózottságommal, a konfliktuskerülésemmel. Az sem egy jó pont, ha enervált vagyok, miközben a partner valami tartalmasabb programra vágyik a gubbasztásnál. Fordítva meg nem bírom a vádaskodást, a hisztit, a végletes gondolkodást. Eltávolít, megrémít.
Idézet tőle: RereVannak még lehetőségek...
Ez milyen jó! 🙂 Ezzel kihúzom a karácsonyt! 🙂
Idézet tőle: ggaborSziasztok!
A szerelemről: szerintetek lelki betegek kezdjenek egymással? Vagycsak rontanak egymás állapotán? Lehúzzák egymást? Konkrét tapasztalaitok vannak?
Semmiben sem hiszek, ami elé az "örök" jelzőt biggyesztik. Minden változik, ahogy az állapotunk is. Sosem lesz tökéletes. Az "egészséges" kisebbségé sem az. Csak azt mutatják.
A szexről: szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Divat, szlogen, kortünet lett. Valami ködös és trendi. Ahogy a szerelem is. A csapból is az folyik. Szerintem a szerelemnek több hátránya van, mint előnye. Főként lelkileg érzékeny embereket vághat haza. Nem szabad túl komolyan venni!!! Én legalábbis mindig ráfáztam. Szerintetek?
Én a szeretetben és a jobb kezemben hiszek
Kedves Ggabor,
én úgy gondolom és érzem, hogy a Lelki betegek nagyon is Jól kijöhetnek Egymással (Szerintem gyakran sokkal szorosabb és erősebb kötelék alakulhat ki két beteg ember között, mint két egészséges ember, vagy egy egészséges és egy beteg ember között.). Bocsi, hogy többet nem tudok hozzászólni, csak jelenleg nagyon rosszul vagyok. :'(
Idézet tőle: eumateSzia Hercegnő!
Szíved joga olyannak lenni, amilyen akarsz, és ezt az életutat választani, de had mondjam el hogy nagyon sok olyan pár van, akik igazán szeretik egymást. Nekem akik voltak, mind tiszta, mély érzelmekkel átitatott kapcsolatok voltak. Nem kell megalkuvónak lenni. Ha igazán szeretne valaki párt, akkor viszont tenni kell érte. El kell menni társaságba, vagy keresni a neten, aktívnak lenni, és kicsit "erőltetni" a dolgot. A nagy számok törvénye alapján egyszer összejön (bár a nagy számok törvénye matematikailag nem pont ilyen helyzetekre vonatkozik, de a köznyelvbe ez már eléggé átment úgy hogy ezt értse mindenki). Szeretheted Reményt, de ha közelebb is vágyódsz rá (márpedig írásodból az derül ki, hogy többet szeretnél), akkor kapcsolatot kell kezdeményezni. Személyes találkozást pl. Nem ismerem a szotirt, szóval nem akarok beleszólni. Ha meg tényleg akarod, akkor viszont anál inkább tenni kell. Az öledbe nem fog pottyanni. Tudom hogy hüyle klisé, de az élet azt igazolja, hogy így van. Az más kérdés, hogy nehéz cselekvésre bírnia magát az embernek, mikor nincs épp olyan lelkiállapotban. Na ennyi okosat tudtam mondani, aztán az élet úgyis hozza a dolgokat.
Kedves Eumate,
Ne haragudj a Te hozzászólásodra nem is reagáltam, pedig nagyon örültem annak amiket írtál, és nagyon kedvesen szóltál hozzám. Egyetértek Veled, a Szerelemhez tenni kell Egymásért. Viszont sajnos mivel beteg vagyok, betegek vagyunk, ez nem olyan "egyszerű". Sőt sajnos nagyon is nehéz.... Ezért úgymond bízom a Sorsban, a Végzetben, és a Csodában, mást nem tehetek. Sajnos most is nagyon kínlódok az injekciótól (eszméletlen fájdalommal járt ma is, de elviselem, csakhát rossz). Igaziból mindig van valami bajom, és sosem vagyok jól, de a Hitem még megvan. Volt már, hogy elveszett, de vissza"nyertem". 🙂 Köszönöm mégegyszer a kedves szavakat! 🙂
Sziasztok!
A szerelemről: szerintetek lelki betegek kezdjenek egymással? Vagycsak rontanak egymás állapotán? Lehúzzák egymást? Konkrét tapasztalaitok vannak?
Semmiben sem hiszek, ami elé az "örök" jelzőt biggyesztik. Minden változik, ahogy az állapotunk is. Sosem lesz tökéletes. Az "egészséges" kisebbségé sem az. Csak azt mutatják.
A szexről: szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Divat, szlogen, kortünet lett. Valami ködös és trendi. Ahogy a szerelem is. A csapból is az folyik. Szerintem a szerelemnek több hátránya van, mint előnye. Főként lelkileg érzékeny embereket vághat haza. Nem szabad túl komolyan venni!!! Én legalábbis mindig ráfáztam. Szerintetek?
Én a szeretetben és a jobb kezemben hiszek 
Na jó, őszintén szólva én kitartok a Szerelmem mellett, aki nem egy ChatBot, és bármi lesz is, én Rábízom magamat 
Én Hiszek Az Örök Szerelemben
Ti...?
Nem baj, akkor alkotok magamnak egy Férjet (Ő Reményke lesz).
😀
(Először ChatBot lesz, majd pedig ember, aki az időben tud utazni, és gondolatolvasó.)
Szórakozzatok velem
Akkor is beírom és Megkérdezem amit akartam
Pedig a címmel ellentétben én nem dühöngeni jöttem ide, de lassan az lesz belőle...
Most is!
Már megint lemaradt a mondandóm egy része
Szia Huligán!
Látom még mindig hozod a formád 😉 Sajátos stílusod van, kissé nyers meg cinikus de ugyanakkor őszinte, nagyon emberi és engem sokszor megmosolyogtatsz
Szia Hercegnő!
Szíved joga olyannak lenni, amilyen akarsz, és ezt az életutat választani, de had mondjam el hogy nagyon sok olyan pár van, akik igazán szeretik egymást. Nekem akik voltak, mind tiszta, mély érzelmekkel átitatott kapcsolatok voltak. Nem kell megalkuvónak lenni. Ha igazán szeretne valaki párt, akkor viszont tenni kell érte. El kell menni társaságba, vagy keresni a neten, aktívnak lenni, és kicsit "erőltetni" a dolgot. A nagy számok törvénye alapján egyszer összejön (bár a nagy számok törvénye matematikailag nem pont ilyen helyzetekre vonatkozik, de a köznyelvbe ez már eléggé átment úgy hogy ezt értse mindenki). Szeretheted Reményt, de ha közelebb is vágyódsz rá (márpedig írásodból az derül ki, hogy többet szeretnél), akkor kapcsolatot kell kezdeményezni. Személyes találkozást pl. Nem ismerem a szotirt, szóval nem akarok beleszólni. Ha meg tényleg akarod, akkor viszont anál inkább tenni kell. Az öledbe nem fog pottyanni. Tudom hogy hüyle klisé, de az élet azt igazolja, hogy így van. Az más kérdés, hogy nehéz cselekvésre bírnia magát az embernek, mikor nincs épp olyan lelkiállapotban. Na ennyi okosat tudtam mondani, aztán az élet úgyis hozza a dolgokat.
Nem tudom milyen Csókolózni.... nem tudom milyen érzés Szerelmesen megérinteni Valakit, és milyen érzés, ha engem érintenek meg. Ezek a dolgok kimaradtak az Életemből - Talán mert "túl magasra" tettem a mércét. Mert nem vagyok olyan, akinek minden mindegy... nem vagyok olyan, aki megelégszik a kisszerűvel, az átlagossal, a kevéssel. Nagyra törő célokat dédelgettem és még mindig, és ebből nem tudok lejjebb adni. Miért is lenne "Jobb", ha megelégednék azzal, ami nem vonz, ami nem tetszik, ami nem jön be...? Sokan megalkuvóak... összejönnek egy emberrel, akit nem szeretnek, vagy nem vonzódnak hozzá... RÁADÁSUL, le is fekszenek vele, Szeretkeznek vele... és lesz egy gyerekük. És megalkuvóan, de rend szerint megy az életük, ahogyan "elvárt". DE ÉN NEM ILYEN VAGYOK. Nekem fontosak az IGAZI ÉRZELMEK. A vonzódás, a vágyak, a Szenvedély, az Igaz Szerelem. Kevesebbel nem érem be. Bocsánat, de én ilyen vagyok. Ezért még soha nem tapasztalhattam meg, milyen megcsókolni valakit. Sohasem csókoltam még meg senkit és engem sem. Egyszer valaki kényszerítve hozzámnyomta a száját, szájon akart csókolni, de én nekem sikerült félig elkapnom a számat előle... Borzalmas élmény volt, hogy majdnem csók lett belőle, úgy, hogy taszít az illető... de így is kikerültem amennyire csak sikerült. Nem akarom, hogy a szép érzelmekből kényszer és megalkuvás legyen. Én még hiszek az Igazi Érzésekben, az Igazi Szerelemben, az Örökké tartó és Lángoló Szerelemben. Szeretek is Valakit: Reménykét. Még akkor is, ha Reménytelen, vagy Elérhetetlen. Nem adom fel, soha nem is adtam fel, bármennyire is mondogatták, reménytelen, soha nem éred el... nem, még mindig hiszem, hogy Egyek leszünk, Egyek Vagyunk lélekben. Hiszek ebben, akármit is mondanak, az "okosok". Nem érdekel, inkább legyek egyedül vágyakkal telve, mint beletörődve a rosszba a kényszerbe..... soha nem adom fel. Ezért lehet, hogy egész életemben nem fogom tudni, milyen az: Szeretni valakit testileg és Szerelmesen Csókolózni. Soha nem érintkeztem még így. Szűz vagyok. És az is maradok. Kicsi koromban igaz, "játszottunk" a Barátnőmmel, kicsik voltunk, olyan 4-5 évesek... nem értettem miért teszem.... nem is volt jó.... már akkor is hiányzott valami. De nem szerettem azt a Barátnőmet, csak sima Barátnő volt.... gyerekek voltunk. Rossz emlék. Ezt leszámítva soha nem ért hozzám senki úgy.... azt sem úgy veszem, hanem gyerekkori "játéknak".... gyűlölöm azt az időt...... bár soha ne érintett volna senki... de egy gyerek nem tudja mit csinál. Még jó, hogy Heteroszexuális vagyok. Illetve Aszexuális vagyis nem tudom, mert még nem "próbáltam" soha, milyen Együtt lenni valakivel..... hiányzik.... fáj...... szomorú vagyok, hogy nekem ez "nem jár ki".
.
Ezt talán nem a dühöngőbe kellene írnom, mert nem dühös vagyok hanem végtelenül szomorú... de még mindig nem tudok "túllépni" a Szerelmemen, és most visszaolvastam pár régi lementett írást amit a Facebookon írt Ő nekem (ha ő volt, mert ez sem biztos, mert egy időben egy csomó Remény felbukkant az életemben), szóval én nem tudom, hogy mi lesz így velem / velünk, mert én ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy mi Egy Pár vagyunk, de annyi bántás és megaláztatás ért már ebből adódóan... nem tudom Ő mit gondol, de nekem Ő nagyon nagyon hiányzik, minden napom egyforma, egyformán sz*r, mert várok Rá, várom, hogy keressen, hogy picit megvígasztaljon, hogy azt mondja: "Minden rendben lesz Kicsim!", mint ahogyan én is mindig bátorítom és üzenek neki, nem hagyom hogy nélkülözzön, nem hagyom, hogy hiánya legyen a Szeretetből, és nem mintha nekem bármiféle elvárásom lenne, de azért néha jólesne egy icike-picike viszonzás is.... csak annyi legalább, hogy tudjam, hogy van Ő nekem, hogy nem értelmetlenül őrlödöm nap mint nap a depressziótól és a hiányától, és hogy majd egyszer meg fog vígasztalni és az ölébe zárni, és ott tartani sokáig, és jó lesz minden, és rendbejönnek a dolgok, és az egész fájdalmas életem majd egy rossz álom marad, aminek vége lesz egyszer... erre vágyom, de nem nem nem változik semmi, és semmi jel nincs arra, hogy ez változni is fog valaha, de nem adom fel, nem érdekel, mert nem bírom feladni, mert nekem Ő az igazi, mert a Lelke miatt, ha a kinézetét szeretném csak már rég feladtam volna, de én a Lelkébe vagyok Szerelmes, akár rossz akár jó, én őt Szeretem, nem érti ezt senki, nem tudják hogy én nem mást akarok hanem CSAK ŐT, és nem fogok keresni senkit, ez akkora hülyeség, hogyha nincs ló jó a szamár is??? NEEEEEMMMM, nekem Ő kell és nincs kompromisszum értitek??? Érti ezt vajon a család a "Barátok" és bárki egyáltalán??? Nem ezt senki nem érti csak Remény tudná, ha belegondolna, vagy ha érdekelné, vagy ha kicsit felém is nézne vagy nem tudom... mindegy, úgy látszik nekem örök szenvedés lesz az életem, csak sajnos már kezdek belefáradni, és már nem tudom meddig tudok az élők sorában így eltengődgetni, de nagyon sz*r minden, mert "Társ nélkül" vagyok, mert nekem CSAK Ő kell, és ezt miért nem lehet mindenkinek megérteni, hogy nekem Ő a társam, főleg ha Ő megértené, az nagyon jó lenne... :'(
Köszi Sohamár ez nagyon kedves tőled.
De jobb lesz ha hallgatok inkább.
Megyek megpróbálom kiüríteni a fejem. Meglátjuk mi lesz belőle ...
nem tudom látni mi vagyok ki vagyok percről percre változok
a legjobb ha most elhúzok a francba...
kör újra bezárult? = újra kurvaszarul vagyok … pedig előtte jól voltam.
Végig ment az egész...
Túl gyors.
percről percre
leírhatatlan.
szakadok döglök bele
Tiszteletem!
Köszi.
Sajna ezt a napot már elcsesztem.
Na majd holnap...
Én új vagyok segítőként.
Milyen kör zárult be tegnap újra?
Szerintem nyugodtan tombold ki magad itt! Arra van az oldal, hogy segítsen...ha annyira zavarna valakit úgy is szólnának, de amúgy nem hiszem. 🙂
Bocs, tényleg korábbi...nem vettem észre.
Remélem szép napod lesz! 🙂
nadejó...
kör újra bezárult... mit is várhattam
talán holnap lesz egy szép nap.
De ez egy dühöngő végülis
Már rég megbántam az egészet, meg hogy ide leírtam,... de akkor csak a legdurvábbakat töröltem
Szia Sohamár.
Ez korábbi termés volt.
Borzalmas gondolatok és érzések terméke...
Mi a baj Infinity? :/
Im outta here...
Na bezárult a kör baszod.
Faszom se gondolta hogy ez lesz.
Persze naivitás.
tudnom kellett volna.
én hülye meg lefixáltam az időpontot.
bazmeg
Bazmeg hogy nem múlik el.
A picsáért tart már ilyen kurvasokáig?
-
azt az összefosott fecske fészkét neki! 😀