Mit lehet tenni ha szerelmesek vagyunk?
Nekem volt egy 6 éve kezdődött kapcsolatom egy fővárosi lánnyal. Nem bírtam megérteni, hogy hónapok múltán se akar velem találkozni, annak ellenére se, hogy ő is nagyon szerelmes volt belém. Csak írogattunk, írogattunk, írogattunk. Annyira szerettem, hogy feltüzelte bennem a költőt. Szerelemtől égő szívem vágyát rímekben szövögettem szíve mélyébe. Annyira fájtak sorozatos elutasításai, hogy majd beleőrültem a fájdalomba... Nem folytatom tovább. Nem azért, mert fáj még. Azért mert nincs kedvem hozzá.
Én nem bírnék több ilyen fájdalmat elviselni.
Aki feladja, az nem is Szeretett igazan, vagy nem O szamara az Igazi. Az igaz szerelemben nincsenek hatarok, ido, korlatok vagy akadalyok. Az Igaz szerelem orok es beteljesuletlen. - Sajat gondolatok.
En a Szerelem elso latasra dologban hiszek. Ha elsore nem fog meg az illeto, akkor sokadszorra sem. En csak ebben hiszek. Es mindenkinek megvan a parja. En hiszem, hogy Remeny az igazi nekem. Csak az a rossz, hogy fiatalabb, ami elegge frusztral. Jobb lenne ha velem egykoru vagy idosebb lenne. Mondjuk nem tudom mit erez, de en ugy erzem belul hogy szeret. Bar mostanaban nem erzem es nem tudom atelni, pedig tudom hogy igy van. Hat en is eleg furan mukodom.
Korábban kitartottam mellettük. Annyira szerettem őket, hogy egyesekkel sokat álmodtam is. Nagyon jó érzés volt, amíg a remény élt bennem, hogy ők is akarhatnak engem.
De én azt nem hiszem, hogy az a hölgy, aki évek múlva viszonozni kezdi szerelmemet, valóban helyt tudna állni egy életen át tartó szerelemben. Ha addig nem érzett irántam semmit, egyszercsak mindent rózsaszínben lát? Lehet, hogy még maga se tudja, hogy milyen igazán szeretni valakit. Csak gondol egyet, és igent mond: Hát legyen! De nekem ez olyan érdek ízű.
Én úgy vagyok vele, hogy ha szeretsz, akkor vágysz rám, vágyod közelségemet, velem akarsz élni, tudtomra adod szerelmes szándékaidat, amit én érezni fogok. Ha elég értékes vagyok számodra, úgyis tudtomra fogod adni...
Mind lelkileg, mind testileg fáradt vagyok. Nem tudok már annyi pszichikai energiát mozgósítani egy nő kegyeinek elnyeréséért, mint korábban. Sőt, még annyit se.
De a remény bennem is tovább él...
Van ugy hogy épp attól kezded el őt érdekelni hogy nem hagyod békén. Kitartonak kell lenni.
Én nem tudnék egy lány után se lihegni, ha látom rajta, hogy úgysem érdeklem őt. Annál csak fájdalmasabb lesz, ha továbbra is szólítgatom, ő meg nem viszonozza.
1. esténként lehet sírdogálni és ábrándozni
2. nyelni kell egy nagyot és egy szép emlékként kezelni a reménytelen szerelmet, lehet örülni annak hogy az illúzió nem rombolódott le.
X. lehet mérlegelni hogy valóban reménytelen-e amit annak hiszünk.
*
B. 1,5 éve tűnt el a látókörömből, részéről csak egy flört-barátság féle volt, részemről több, de nincs olyan nap hogy ne jutna eszembe. De legalább A-ból kigyógított, akivel csúful végződött a beteljesült szerelmünk...
írok privit
Pillangó, Te találkoztál Reménnyel?
Bármilyen is Remény, én ŐT szeretem, nem érdekel ha a szöges ellentéte annak amit hiszek róla, engem csak Ő érdekel. Mert Szeretem.
Nem akarok illúzióromboló lenni, de Remény nem ilyen... Nem zárkózott, nem csöndes, nem bújik el a világ elől. És nem is anorexiás. Talán jobb lenne ha ezt most nem írnám le, de az is lehet, hogy jót teszek vele....
Szerintem egyáltalán nem rontottál el semmit. A 21. században élünk, ma már nincs jelentősége ki kezdeményez egy kapcsolatot. Az hogy Remény ilyen zárkózótt, velem is azt érezteti hogy valami nagy kics van az érzékeny lelkében, és fél hogy elveszti ha feltárja magát. A nagyon zárkózott emberek rendkívűl érzékenyek és mély érzésűek, ez 100%, mert én is ilyen vagyok. Ha kitárulkozik, azonnal sebezhetővé válik, és ez rettentő ijesztő lehet. Az egyik fórumon egyszer azt írtam magamról, hogy "egy olyan világban élek, aminek minden rezdülésétől félek". Rengeteg dolog történt azóta velem, de ez soha nem változott meg. Talán ezzel Remény is így van.
Drága Saca,
Nagyon köszönöm, hogy írtál erre az írásomra! Még mindig gyönyörűen fogalmazol 🙂 És köszönöm a bíztató szavakat, nagyon jólesik, és sokat jelent!
Hát az a baj, hogy még ha nem is lenne reménytelen a dolog (bár úgy tűnik, hogy az sajnos), akkor is ott van az, hogy a fiú (Remény) is nagyon magába zárkózó - nekem úgy jött le, lehetetlenség vele bármiféle kapcsolatban lenni... még barátiban sem nagyon megy a dolog. 🙁 Sehol nincs jelen, nem nyilvánul meg, bezárkózik, mindent "elutasít", nem vesz részt az életben, vagy legalábbis a netesben nem, s így rettentő nehéz... plusz az, hogy lehet nem is akar semmit, örül ha menekülhet előlem.... fáj és szenvedek, bár nem tudom mi az igazság, de nem találom a kapcsot kettőnk között. Egyszerűen nincs megoldás, vagy ami van az nekem elég rossz (az, hogy feladjam)..... nem, nem akarom feladni, mert nem tudom feladni. Ha más nem, marad ez ami eddig, a reménytelen vágyak, a beteljesületlenség - én amúgy sem vagyok képes másra, másképp "kapcsolatban lenni". Csakhát szenvedek ettől is, önmagamtól is, hogy képtelen vagyok mindenre, ami másnak természetes.
Ez teljesen érthető amiről írtál, átérzem a dolgot, mármint azt, hogy addig a legszebb egy szerelem amíg reménytelen vagy beteljesületlen. Én is így gondolom, és hálás vagyok, hogy ez van, de azért ez sem a legideálisabb állapot, mert azt sem tudom szeret e, s ez azért elég fájdalmas tud lenni. De LEGALÁBB azt sem mondta, hogy nem szeret, s ez is valami, és elég nagy dolog. Mégha nem is szeret, de a reménye, hogy szeret megvan, s örülök és köszönöm neki, hogy ezt nem vette el tőlem 🙂
Hát szerintem nem lesz továbblépés, én próbálkoztam, bár azért is hülyén érzem magam, hogy én "nyomultam", lány létemre..... legjobb lett volna titokzatosnak maradni, erősnek, törhetetlennek, csendesnek, egyszóval tökéletesnek, de ezt már elrontottam. Nem baj, ez van, néha elfogadom a helyzetet, ami van, néha kínlódok - végülis ilyen az élet.... de azért jó lenne, ha szeretne s ezt én is tudnám. 🙂
Neked minden jót kívánok Saca! S amúgy emlékszem régen sok verset írtál, írsz még néha? Szerintem nagyon tehetséges vagy, nem kéne abbahagynod 😉
Ölellek: harmony 🙂
Velem is előfordult gyakran, hogy beleszerettem egy álomba, amiből nem lett semmi. Valahol tudtam is hogy így lesz, de a szerelem egy nagyon szép állapot azzal együtt, hogy sok kínt és szenvedést tud okozni a másik hiánya. Szerintem nagyon jól fogalmaztál az első posztodban, a reménytelen szerelem tűnik az igazinak. Ilyenkor az imádott ember szinte angyalnak, csupa jónak, és megközelíthetetlennek tűnik. Valahogy épp attól szép, hogy reménytelen.
Sajnos úgy tapasztalom, hogy a valóságban ilyen emberek nincsenek.
Lehet hogy csak én tompultam el nagyon, de szerintem a valódi párkapcsolatok egyáltalán nem ilyenek. Kinőttem az álmokból, és azt hiszem reménytelen szerelmet soha nem érzek többé, pedig szép volt. Vannak emberek, akikkel együtt tudunk élni, és vannak akivel nem. Persze a vonzalom és a szeretet nagyon fontos hozzá, de ez nem hasonlítható a meseszerű szenvedélyes és reménytelen szerelemhez, amibe sokszor szinte belehalsz, majd reménykedsz újra.
Nagyon sokat öregedtem pár év alatt sajnos. Csak azt tudom neked javasolni, hogy ha picit is hiszel benne, hogy ez a reménytelennek tűnő szerelem kölcsönös is lehet, mindenképp kezdeményezz. Semmit nem veszíthetsz, hiszen a sors úgyis neked rendeli, aki megérdemli a bizalmadat, és akivel a legbensőbb érzéseidet megoszthatod.
A neve is nagyon szép: "Remény". Ki tudja, ha összeszeded a bátorságod, a neve valóra válhat az életedben. Ha mégsem, hidd el egy kiöregedett rókának (nekem) hogy semmit nem vesztettél. Ha viszont megnyered, valóra válik egy gyönyörű álmod.
Szia Harcos (aki szerintem nem öreg, csak bölcs) 🙂
Egyetértek, ha igazi a szerelem ki kell tartani. Végülis, nem volt olyan, hogy konkrétan elutasított volna, de ez még nyilván semmit nem jelent. Valószínűleg van az életében valaki (vagy senki), szóval lehet nem én vagyok élete vágya, de most ezt el tudom fogadni. Én attól szeretem, s kitartok ebben, MÉG AKKOR IS, ha semmi esélyem. Nekem így jó. De tényleg. Szóval köszi, hogy legalább valaki valami pozitívat is írt ezzel kapcs, persze még más is írt, de ez most nagyon jó, hogy ezt írtad, pici reményt ad, még akkor is ha nincs. Erre szükségem volt, köszönöm!
Fióna veled is egyetértek, az ember elkezdi pörgetni az agyát a dolgokon, ha nagyon szeret vkit... de végülis ez természetes, talán ezzel meg kell békélni. 🙂
Nálam az a baj, hogy rettentően ingadozik a hangulatom, percről percre is akár, s van hogy egyik pillanatban totál top-on vagyok aztán a másikban a mélydepiben... hát nagyon szar, de még jó, hogy legalább nem folytonosan a mélyben. Az is valami. Köszi hogy írtatok!
Hogyan lehet tullepni, hogyan lehet lezarni / elfelejteni a szerelmunket, ha minden hiaba?
En nem tudok tullepni, nekem o az igazi (Remeny).. de megis.. mit tegyek? A nap egeszeben ra gondolok es hianyzik, pedig semmit nem tudok rola. En ebbe belepusztulok, de komolyan.. :((((