Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Belőlem nem lett semmi

Oldal 1 / 3Következő

.

.

.

.

.

Szerintem más gondja volt, vagy nem tudom... Nekem nem koordinálatlan a mozgásom, csak nagyon nehezen (lassan) sikerül megtennem amit akarok, illetve van hogy egyáltalán nem is tudom.

hát, mittudomén 🙂 nem volt katatóniás, hanem ilyen koordinálatlan volt a mozgása, utána meg már normális lett

Gyógyszertől? Nekem azt mondták nincs rá gyógyszer. Nem lehet h egyszerűen katatóniás volt?

Azt hiszem, ilyet én is láttam kállóban egy kis cigány csajon. Elég súlyos volt, de pár nap alatt rendbe jött a gyógyszertől, nem hiszem, hogy sokkolni kellett volna.

Beszéltem a dokimmal, nem epilepszia okozza a tüneteket, hanem ez:

http://www.drdiag.hu/kereso/diagnosztika.adatlap.php?id=67557

Egyébként skizofréniához szokott is társulni, de viszonylag ritka, majd ráírja diagnózisként ezt is a papíromra, mert jelenleg a munkavállalásban vagy bármiben, ez akadályozhat a leginkább. Sajnos gyógyszer, gyógymód, nincsen rá, ezzel kalkulálnom kell az életemben, hogy bármikor rámtörhet, és akkor pár órára lekapcsolok. Mondta, hogy van ennek súlyos formája is, amikor csak fekszik mozdulatlanul a beteg, napokon vagy akár heteken át és csak elektrosokkal tudják kimozdítani ebből az állapotból, látott már ilyet is. Egyébként van rá remény, hogy idővel csökken a gyakorisága... Valami olyasmit mondott, hogy az a lényege, hogy az agyban a mozgásért és a gondolkodásért felelős területek "szétkapcsolnak". Miért kell nekem mindig valami különleges esetnek lennem??...

Szia samuboy! Igazából már évek óta fennálló probléma ez nálam, csak eddig nem gondoltam rá, hogy epilepszia lehet a hátterében. Nem gondoltam mást sem, fogalmam sem volt, mi okozhatja a tüneteket, viszont a napokban összeállt a fejemben egy ilyen kép, hogy epilepszia-gyanús a dolog. Amúgy csináltak vagy 3-4 éve EEG-t, és az epilepsziás izgalmi jeleket mutatott ki, de akkor én makacskodtam, hogy nincs nekem semmi bajom, és nem kezdtem el gyógyszert szedni rá. Azóta nem is foglalkoztam ezzel, de az utóbbi 1-2 évben a rohamok mindennapivá váltak, és most jött el a pont, mikor megvilágosodtam, hogy ez epi miatt lehet.

Nem görcsrohamaim vannak, hanem... Hmm... Nem is tudom hogy mondjam el. Olyan mintha leállna az agyam. Anyum és az exem szerint ilyenkor tipikusan kimered a szemem, mintha elrévednék, de végig tudatomnál vagyok, csak módosult tudatállapotban. Megváltozik az észlelésem, és nagyon erős gondolkodási és felfogási nehézségeim vannak. A roham súlyosságától függően, van hogy egyáltalán nem tudok írni, olvasni, vagy bármit cselekedni, gondolkodni, beszélni... Meg van enyhébb eset is, amikor mindezt meg tudom tenni, de nagyon nehezen, nagyon lassan, robotszerűen, üresen, többször elakadva. Kevés dolgot fogok fel ebben az állapotban a külvilágból is, meg önmagamból is, és még kevesebbre szoktam belőle emlékezni, mikor véget ér. De arra mindig emlékszem, hogy már megint megtörtént... 

Nem, vagy nagyon nehezen dolgozom fel ilyenkor a külső ingereket, például ha beszélnek hozzám. Gondolkodni is nagyon nehéz. Azt még általában ki tudom nyögni hogy "most agyblokkom van" (így neveztem el ezt az állapotot), vagy hogy "most rosszul vagyok, majd máskor beszélünk", de van, hogy erre is képtelen vagyok.

Ez nem pár percig tartó dolog, hanem képes órákra beállni. Mindig magától jön és megy, minden különösebb kiváltó ok nélkül. Semmivel nem tudtam eddig összefüggésbe hozni. Általában estefelé jön elő, de mostanában többször volt délután is, és előfordult már délelőtt is. 

Anyumék szerint a tekintetem ilyenkor ködös, zavart, és kimered a szemem, tipikusan látható, hogy valami nem stimmel olyankor velem. A legrosszabb ebben az egészben, hogy közben szenvedek, mert tudatomnál vagyok, de teljesen leblokkolódva ("agyblokk"), és mindenre képtelen vagyok, amíg tart. Ráadásul válogatás nélkül, bárhol vagyok, bármit csinálok, előjöhet, és ez beleköp a levesembe. 

Nem iszok alkoholt, utálom az ízét, szagát mindegyiknek. 

Szia nemember,

Te érzed úgy, hogy epis lehetsz ? Látott valaki így, utána beszélt róla Neked? Elbambultál vagy görcsöltél is? Vagy csak elszédültél ebbe a nagy melegbe 🙂 Alkoholt iszol? Gyogyit jó ha szeded; nekem az egyik rohamom az elhagyás miatt volt. Jobbulást! Üdv. samuboy

🙁

Még nem 100% hogy epilepszia, de elég gyanús... 

Idézet tőle: nemember

Mobid, tényleg sokat változtam. Van még most is, hogy elkap egy olyan gondolathullám, hogy nem kell nekem gyógyszer, de alapvetően már elismerem, hogy szükségem van rá.

Sokat kísérleteztem vele, hogy mi van, ha nem szedem, vagy nem járok szurira, de mindig rossz vége lett. Most már nagyon vigyázok magamra, és arra, hogy jól maradjak.

Örülök, hogy már négy hónapja együtt vagytok a kicsivel!

Ma voltam injekción a kórházban, kellett volna beszélnem a dokimmal is, mert úgy néz ki epilepsziás lehetek, de szabadságon van augusztus 7-ig... Addig még szenvedhetek a rohamoktól.

Epilepsziás rohamaid vannak? :S Az én dokim is szabira megy két teljes hónapra... remélem nem lesz semmi.

Én nem is olvasom...

Elviszed a receptet és utána kidobod, nem hiszem, hogy le tudnák ellenőrizni, hogy beszeded-e vagy elviszed, kiváltod és kidobod. 

Ez érdekes megközelítés, hogy "mitől" skizofrén valaki... Nálunk már meg se kérdezik, vagy, ha igen, nem fektetnek rá nagy hangsúlyt... Beszélik ezt is, azt is... Persze az ember háta mögött...

De kedves Avana, a skizofrének egy része már kezelt..És ő is szedett már valamilyen gyógyszert...Tehát a rohadt életben nem fog kiderülni az esetek többségében, hogy mitől skizofrén...

egszívesebben elrohannék a következő utcasarokig, ugyanakkor

Ez az akatízia. belső nyugtalanság, mozgási kényszer, járkálásra való állandó késztetés.


 


 Szerintem semmilyen terápia nem ér semmit egy súlyos skizofrénnél gyógyszerek nélkül! Önmagában a terápia édes kevés, az nem tud kihozni a pszichózisból.

Durván hallucináló, téveszmékkel teli embert, aki ébben pszichotikus állapotban van, én is úgy tudom, nem lehet terápiázni, csak gyógyszeres kezelés után, merrt addig úgyse nagyon hiszi el, amiről meggyőzni próbálják.  

Mobid, tényleg sokat változtam. Van még most is, hogy elkap egy olyan gondolathullám, hogy nem kell nekem gyógyszer, de alapvetően már elismerem, hogy szükségem van rá.

Sokat kísérleteztem vele, hogy mi van, ha nem szedem, vagy nem járok szurira, de mindig rossz vége lett. Most már nagyon vigyázok magamra, és arra, hogy jól maradjak.

Örülök, hogy már négy hónapja együtt vagytok a kicsivel!

Ma voltam injekción a kórházban, kellett volna beszélnem a dokimmal is, mert úgy néz ki epilepsziás lehetek, de szabadságon van augusztus 7-ig... Addig még szenvedhetek a rohamoktól.

De te abbahagytad, nem "mégis pszichotikus" lettél.

Írtam,hogy nem találom a te esetedben ördögtől valónak az antipszichotikumot,

de alapvetően én olyan önző ember vagyok, aki csak megszívta ezeket. És láttam

a kórházba olyan nőt, aki hót tuti, hogy Risperdalt szedettek vele, mert legszívesebben

így viselkedtem volna, mint ő, rohangáltam volna (gyors láb szidróma stb.). Nekem

meg a gyógyszerek okozta pszichózis tüneteit úgy sikerült helyrehozni, hogy a saját

környezetemet kérdezgettem, hogy valósak-e vagy nem, mert azok fixálódtak volna.

Igaz, h nem terápia, de legalább képbe vagyok.

A Risperdaltól legszívesebben elrohannék a következő utcasarokig, ugyanakkor

iszonyatos fáradságot érzek, nem tudok leállni, sőt, egyetlen cigarettával olyan

kölcsönhatásba lép, hogy eltorzítja a hangokat, miközben fekete foltok jellennek meg a lábamon.

De hogy mondjak valamit,én annyira önzően irogatok ide,

hogy ha mindenkinek bevált volna, csak nekem nem, akkor is ideírnék.

Egyébként meg rosszindulatúan azt is ideírhatnám, hogy a szervezet egy idő után

allergiás lesz az anyagokra, és ha egész életedben nyomatják ezt neked el fog jönni

a pont, hogy ellenkező hatást fog kiváltani. Egyébként még a 2000-es évek elején

kaptam depresszióra egy gyógyszert (nem antipszichotikumot), és egyik haveromnak

mondtam, h gáz ez a gyógyszer, aki volt olyan hülye, h bekapta. A szélütés minden

tünetét produkálta rögtön, és olyan volt, mint aki bevan állva. Tehát nem ördögtől való,

hogy a kémiai anyagok nem tesznek jót az embereknek. Én meg cseszek arra, hogy löveted magad, h évtizedek múlva ez derüljön ki, mert én spec figyelmeztetelek.

Mert nekem az a problémám, hogy ne kapjak mániát egyik ki..-ott gyógyszerttól sem,

és szomorú, hogy nekem kellett rájönnöm, h akkor vagyok képbe, ha ezeket mellőzöm.

És különben is mindenki olyan destrkriptíven ír ide, mintha nem a feje volna a tété.

nemember, nagyot fordult veled a világ az utóbbi egy évben ióta ide írok.

Emlékszem mennyire ellenezted a gyógyszert, most meg másokat győzködsz, hogy szedni kell.

Mókás.

Amit írtál arról magyarázok mióta... Én sem szeretnék rosszul lenni egyszer sem egy évben, mert a fiam azonnal megérez egy pici szomorúságot, feszültséget is. Egyszerűen jól kell lenni... A negyedik hónap is lassan letelik, mióta nálunk van...

Nemember és roboman mielőbbi jobbulást és addig a lehető legkevesebb megékhatást kívánom!

Én nem is ezt mondtam, én a hazai gyakorlattal vitatkoznék. Ha olvastad, én a te álláspontoad is le tudom fogadni, nem akarod a terápiát, egy másik utat jársz. Szabad ország, és legyen is az. Én azt nem szeretem, hogy nálunk (Budapest egyik kerülete) a körzeti ideggonozó még engem is telenyomot antipszichotikunnal, két kezelésem közt amikor kisetem. És azota sem érti senki, sem a területileg illetékes kórház  ahol kétszer állították le az antipszichotikumok szedését, egyiktől még függő is lettem, sem a ThalassaHÁZ vagy bármelyik terapeutám.

Zalka írt is egy zárójelentést amiben erről elég nyíltan foglamaz, hogy egy nincs rá szűkségem kettő mely antipszicotikumokat nem tolerál a szervezettem a kórházi szakvélemények alapján. Erre a főorvos akihez tartozom, kórház által rendelt gyógyszereimet csak akkor hajlandó felírni, ha legalább papíron szedem és kíváltom azt a gyógyszert amiről több szakvéleményem van, hogy a szervezetem nem tolerálta (de nagyon).

Mindent mértékkel, csak indokoltan és ésszel elv híve vagyok.

Azt is leírtam, hogy én is úgy tudom vannak helyzetek amikor nincs jobb vagy más megoldás, mint az antipszichotikum.

Ő mondta, hogy tönkre fogja tenni a belső szerveimet, nem én találtam ki... gondolom, őszinteségi rohama volt.

Ez valóban probléma. De azért ne kiáltsuk ki az antipszichotiklumokat ördögtől valónak.

Azt mondta a pszichiáter, hogy a depó 3-4x-esét tartalmazza a szükséges hatóanyagnál. Jelenleg nem érzek semmi mellékhatást, de ő nem volt ilyen optimista.

Nekem azzal van a bajom, hogy boldog-boldogtalant és akarata ellenére vagy kellő felvilágosítás nékül tömnek, minden fajta alternatívát félre dobva antipszichotikumokkal.

Az Abilify kezde a festék üzemben, de azért tegyük hozzá, a cégnek a gyógyszer rézlegében majd egy évtízedig nagyon széles körben vizsgálták a hatásait, ha nincsmeg az akatézia, akkor kevesebb esélye okoz mellékhatást, mint a Risperdal vagy főleg mint a Zyprexa, csak hát egy kissé olyan mintha toxikus lenne, bár lényegében a központi idegrendszerben ér el valami ilyen hatást.

Kedves nemember mindenkinek az a jó ha önálóválasztása van - te így döntöttél ez mélységesen megérthetőa helyzetedben és szíved jog, és ésszel meghozott döntés.

Kívánok neked minden jót és sok sikert a gyógyulás utján, mert tényleg a hit és akarat fontos, maga a szándék és kítartás kell, hogy meg legyen annélküla legjobb terpauta vagy gyógyszer sem ér semmit.

Én meg inkább mérgezem magam egy életen át minthogy évente 1-2-3-szor rosszul legyek újra.

Sok év kísérletezgetés során kiderült, hogy mindössze két gyógyszer hat nekem, a Leponex tabletta és a Risperdal Consta injekció. Ezek közül a leponexnek vannak kellemetlenebb mellékhatásai, amik igazából csak akkor zavaróak, vagy tolerálhatatlanok, amikor nagy dózisban szedem, és mostanában erre nincsen szükség.

Az injekciótól lényegében semmi bajom nincs, csak néha kicsit csorog a tej a mellemből, de nem feltűnően, csak megemelte kicsit a prolaktin szintemet, meg minimális a menstruációm, de ez nem zavaró. Illetve másodlagos parkinsonismust okozott, amiből mostanra már csak annyi látszik, hogy kicsit be vagyok lassulva, nem tudok gyors mozdulatokat tenni. Ezzel is együtt lehet élni.

Összességében, összemérve az egyéb, nem nekem való antipszichotikumokkal, azt kell mondjam, most semmi kellemetlen mellékhatással nem kell küzdenem. 

Én soha nem jártam terápiára, szerintem a legjobb terápia a lelkileg támogató környezet (család, barátok), és ha megpróbál az ember - fokozatosan egyre jobban terhelve magát -visszaevickélni a nagybetűs életbe. Művészetterápiára is esküszöm, ha zenél vagy zenélni tanul az ember, esetleg rajzolgat, fest, vagy ír, az nagyon sokat nyújthat lelkileg. DE!! Szerintem semmilyen terápia nem ér semmit egy súlyos skizofrénnél gyógyszerek nélkül! Önmagában a terápia édes kevés, az nem tud kihozni a pszichózisból. És arra sem elegendő, hogy ne essen vissza az ember pszichotikus állapotba. A terápia mindössze arra jó, hogy ha már el van találva a megfelelő fajta és dózisú gyógyszer, ami a eléri a kívánt hatást, és a lehető legkevesebb mellékhatással kell megküzdeni, akkor elkezdheti vele felépíteni magát az ember.

Én nem engedhetem már meg magamnak, hogy folyton visszaessek, csak mert nem kapom a gyógyszerem rendszeresen. És ha választanom kellene súlyos mellékhatások vagy pszichózis között, akkor gondolkodás nélkül a mellékhatásokat választanám. Ugyanis én nem az a fajta vagyok, aki nem szenved a pszichózisától. Számomra az maga a pokol! 

Mióta (tizenév alatt először) el van találva a gyógyszerem (tavaly október óta), és végre pszichésen jól vagyok, már el tudtam kezdeni felépíteni magam, meg az életem. MÉg nagyon az elején tartok, de máris óriási változásokon mentem keresztül. Sosem hittem volna, hogy leszek valaha legalább annyira aktív mint az utóbbi időben, és leszek annyira stabil és bátor, hogy egyedül intézem a dolgaimat, önállóskodok. 8 évesen önállóbb voltam, mint mondjuk 20 évesen... De egyre jobban és jobban vagyok, minden hónapban érezhető a különbség, az előrelépés, és mindössze annyival érem ezt el, hogy úgy tekintek magára az életre, mint egy terápiára! Egyre jobban tudom terhelni magam, egyre több mindent bírok (lelkileg szellemileg és fizikálisan is), és AKAROK erősödni, ezért mindig kicsit magasabbra teszem a lécet, ha sikerült átugranom. Ha pedig leverem, hát újra próbálkozok.

Szerintem vannak, akiknek tényleg antipszichotikumra van szüksége, méghozzá tartósan. Én ilyen ember vagyok. Ha letenném és újra a mélybe süllyednék, kezdhetném előről az építkezést, és sosem jutnék egy bizonyos szinttől tovább, mert újra rosszul lennék, amint elhagyom a gyógyszerem. Ezt hülyeség játszani szerintem.

Ha holnap meghalnék a mellkéhatások miatt, akkor is inkább éltem kiegyensúlyozottan keveset, mint hosszú életet gyógyszer nélkül pokoli kínok között.

Van egy mellékhatás amire ráment a párkapcsolatom is... Konkrétan kiölte a gyógyszer belőlem a szexuális vágyat. Ez engem nem zavar, nem hiányzik, de a kapcsolatom véget ért miatta. De még mindig azt mondom, hogy inkább gyógyszerrel élek, mint nélküle. Nem akarok soha többet azon a szenvedésen keresztülmenni, amit a pszichózis jelent számomra.

A risperdaltól imptens lettem. Csupa szuper mellékhatás. (Inkább kínos, de hát, ha ez van...) Nem tudom, hogy az abilify kezdte-e festékanyagként, nekem megvan a könyv, amiben le van írva, de az is lehet, hogy nincs benne nevesítve, melyik is volt az a "csodaszer".

Olyan pedig valójában antipszichotikumnál nincs, hogy ilyen mellék hatás valójában nincs.

Főleg a modern széles hatásspektrumú antipszichotikum, amilyen széles körben hatnak, gyakorlatilag bármilyen ideg-, keringési- és imunrendszeri mellékhatás okozhatnak.

Azért mondja a béna doki, hogy ilyen mellékhatás nincs, hogy ne azzal foglakoz. :S

Az Abilify én úgy tudom, minden fajta urban legendtől mentesen egy festék melék anyaggyártásnál lett felfedezve, mert a laborosok érdekssen reagáltak rá.

Az akatézia, tehát, hogy az ember nem tud meg mardni egy helyben úgyan arra koncenrálva a leggyakoribb mellákhatása. Na könyörgöm egy pszichotikus ember egy ilyen tűnetre mit reagál???

Risperdalnak meg tőbb mint tízből egyszer, szerintem jóval több az ahogy körbe kérdeztem, az idegesség az egyik leggyakoribb mellék hatása, nem minden pszichotikus, sőt nagyon is nem mindegyik ideges, de sokaknál ezt a htaást váltottta ki, a risperdal, ezért is szoktak Ripedon tabletával kísérletezni előtte.

Nincsen erős mellékhatások nélkül antipszichotikum és ezért, csakis ezért kízárolag, mint egy átmeneti "kibilentő" szerként a stagnáló rosszból szabad szedni. Seroqeul a második héttől okoz idegességet.

Igen itt bele van számolva a kemény mellék hatás, csak és kízárolag ezért nagyon gyakori orvosi kontrol alatt szabad szedni, és ezzek klinika szerek. Ezt orvosok monták nekem, nem az ujjamból szopom ki.

El hiszem, hogy hihetetlen nagy üzlet, és sok pszichiáter tehetlen bízonyos betegségekkel szemben. De nem hiszem el, hogy egy otthon ülő, terápiába nem járó betegnek az bármennyire is a javára válna - ha csak nem lebunkózni akarják egyes szerekkel, hogy ne legyen öngyilkos - , hogy antipszichotikumot szed és nincs mellé terápiás munka.

Én hiába szedtem azt a fosató tabletta abilifyt, mégis pszichotikus lettem. "Nem állt be, nem állt be." Persze, mert körülbelül hónapok kérdése, amíg beáll, ha beáll egyáltalán. Most azért raktak rá a kurva depójukra, mert nem hiszik el, hogy bevettem. Ahogy azt sem hiszik el, hogy fosok tőle. Nemegyszer félig befosva érkeztem meg kontrollra, természetesen az abilifytól, de ez sem zavarta őket. "Ilyen mellékhatás nincs." Még jó, hogy nem kezdtek el a belgyógyászaton, vagy akárhol kezelni, aztán ott is kaptam volna egy marékkal.

Építem az életem, egy baj van nem minden van akkor időben amikor én szeretném, de a saját akaratomon és képességeimen már nem mulik az észerű kitűzött cél, célok.

Amúgy önszorgalomból három államilag finanszírozott pályaorientációs vizsgálaton is végig mentem. annak ellenére, hogy leginkább csak megerősítés volt, pedig csak az egyik volt önbevallós. No a lényeg tudom mi lehetek és mi nem. 

Három területen igen jók a képességeim és a legtöbb többi területen pocsék, ez pont a betegségeim miatt van, mert már ötéves kormtól befolyásolta a készségtanulást.

De legalább van három erős területem, bár legalább két-három erős területe mindenkinek van. Nekem közepes/köztes nincs igazán. :S

Az van, hogy tény letompít, de tartos szedésre már ennyi idő alatt is (mióta alkalmazzák a világban őket mindről) kiderült egyik sem alkalmas. Nagyon kevés ember nem alkalmas terápiára, és még kevesebb az aki nem hozható olyan szintre, hogy ne szoruljon állando pszichiátriai gyógyszerezésre. A másik maguk ezek a szerek is hosszú távú szedéssel, újabb nem csak fizikai, de lelki bajokat okoznak, erre értem, hogy klinika szerek. Ahogy az orvosom is mondta 3-4 hónapig terápiában, ne tovább! És igen, meg kell találni azt a leleki, szociáis - társadalmi és gyógyszer kombinációt is amivel ne essen valaki vissza, vagy ha visszaesik, onnan ki lehet rántani.

Nekem is meg van az a gyógyszer kombináció, ha újra felszínre jönne a betegségem, mivel lehet kihuzni. (Ha időben megfogják, leginkább megfogom, mert nem járok havi kontrolra, másfél honapon belül teljes értékű vagyok, és nem szorulok rendszeres gyógyszer szedésre. Igaz ehhez rengeteg munkáa volt szűkség a pszichoterápiákban és időre is. 2004 kora tavaszán kerültem akut állapotban kórházban és gyakorlatilag 2009-re mondták azt, hogy lényegében már csak kiegészítő terápiára van szűkségem, rá három évre, hogy nincs a továbbiakban rá szűkségem. Bár a terápia utolsó évei is inkább ilyen készség feljelsző visszaileszkedést segítő módszerekel teltek. Pont azért írók a ThalassaHÁZ topicban annyit mert ott ezt, a gyógyulást vagy más szóval fejlődést jó esélyel le lehet érni. Tény sokan megrekednek, de mindig van lehetőség folytani, én is folytama kihagyással, pedig nehéz volt.

És klinikai szerek, mert aki antipszichotikumon él az nem rosszabb mint aki gépen, és én ezt nem szívesen mondom. És komolyan elnézést kérek azoktól akiket ezzel megsértek. Csak éreztetni akarom a súlyát, hogy milyen korlátok és károk okozója lehet a hosszú távú szedésük. Tény meg kell találni azt az észerű megoldást, hogyan lehet nélkük élni, nem csak nyakra főre elhjagyni gyógyszereket. De a terápia a kulcsa a lelkiegészségnek.

ThalassaHÁZ, Nap-Kör és Tündérhegy ezzeket állami éa alapítványi terápiás helyeket jártam meg, jártam félévet magán terápiába is közben. De a nagyon súlyos, álapotból, ma ott vagyok, hogy ne kell rendszeresen gyógyszert szedni, nem vagyok korlátozva az életemben, tény hogy van, hogy szűkségem van szűkség eseti nyugatóra, de van hogy hónapokig nem látok pszichiátriai szert, de az is tény, hogy pár évente 4-6 hétre még az egyből meg fogás mellett is gyógyszeres kurára szorulok, de inkább másfél hónap két évente betegségben, mint a folyamatos mérgezés. Egy jó külső kontrol, orvos is sokat segít, nálam már csak a rutin és egyértelmű jelek miatt nincs meg.

Vagy ez a duma, mikor tök jól vagyok, senki nem kérdezi tőlem, h szedzs valamit,

de mikor jön a baj, akkor azt állítják, h nem szedted igen. De igen, amikor baj lett.

Van egy ismerősöm, aki minden alkalommal előadja, hogy új életet kezdett, már nem szedi az antipszichotikumait, nem skizofrén, meggyógyult, jógázik, boldogság van, aztán mindig rendesen "megroggyan". 

Ki be járkál a zárt osztályra, valahogy helyrekapják, aztán ugyanez megy elölről, mert elfelejti beszedni a gyógyszereit. Semmiből sem tanul. Ilyenkor totál kínos, mert ha esetleg felveti az ember, hogy szedni kellene, amit felírtak, ha már annyiszor visszaesett, ideges lesz.

Aztán ha ez sokszor megtörténik, jön a gondnokság alá helyezési procedúra.

Szvsz van, amikor van létjogosultsága bizonyos gyógyszereknek, TARTÓSAN szedve is, mert a ki-be mentőzést nem igazán nevezném minőségi életnek, (mondjuk sok esetben a gyógyszereset se).  

Mit takar az, hogy "klinikai szerek"? Csak kórházban kellene alkalmazni ezeket?

Szerintem azoknak, akik gyógyszer nélkül visszaesnének a "zárt osztályos" szintre, még mindig jobban járnak a mellékhatásokkal megspékelt hatással, mint gyógyszer nélkül a kórházba való ki-be járkálással, subokkal.

 

 

Fontos, hogy lehetnek (időlegesen) bevált áldozatok, mert maguk ezzek a szerek a szervezetben, mindenképpen hosszú távon súlyos maradandó károkat okoznak, és nem győzöm hansúlyozni klinikai szerek. Saját felelősségére és józan belátó képessége mellett önkéntesen, pszichésráhatások nélkül szerintem mindenki azt szed amit akar. Csak jó tudni, hogy az valójában mi, és mire alkalmas és mik a veszélyei.

 

Ha neked segít, akkor szükséged van erre. Ebben a kérdésben szerintem mások tapasztalatai nem mérvadóak, csak a saját. 

A gyógyulásban, az abban való hit a legfontosabb, és ha van valamiben, amiben kellően tudunk hinni, akkor az lehet placebo is. Mondjuk azt nem is írtad milyen körülmények közt. Sok kataton embert is hoztak már ki a önmagukba zártságukból antipszichotikumokkal (csak) például.

Viszont nagyon sokaknak komolyan ártanak az antipszichotikumok klinikai körülményeken kívül való szedésével/szedetésével, csakis ezért nem állhatom meg a kritikájukat. Erről beszéltem is a Nap-Kör főorvosnőjével is, hogy tűrhetetlen, hogy a Zuglói gondozóban boldog-boldogtalant tömnek ebbe a gyógyszercsoportba tartozó erős gyógyszerekkel, és ha valaki felemeli a szavát, akkor nem látják el.

őrülök korr. örülök.

Én totál őrülök minden megmentett életnek. Én általában azért vagyok gyógyszerellenes,

mert látom a gondozóban lévő embereket, akik fizikailag is roncsok, és futószalagon jönnek ki, fizikális tüneteik is vannak, hol egy furcsán barna arc, hol a túl nagy karikák, a remegő mozgás. És ezeknek a szereknek van belgyógyászati mellékhatásuk is. Ha neked bevált, tkp. örülök, de én nem akarok se a Dániel Zoli által említett gondozói képet, jövőt meg nem is tudnék, mert belehallnék. Valakinek nem erre van szüksége.

Nekem amúgy az antipszichotikum mentette meg az életem... Lehetségesnek tartom tehát, hogy vannak, akiknek tényleg erre van szüksége ahhoz, h jól legyenek. Saját tapasztalat.

Oldal 1 / 3Következő