Abortusz után
"Epistola Ennen Magamhoz"
"Meg annyi társaság, meg annyi tánczolás,
Könnyű hintó, ló futtatás, Ball, haute volée,
Spanyol ügetés, por és sár,
- La bella! - bouquet, bonbon, liqueur és tête à tête,
Gyalázat, sírás, Schleier, Maskerade után
Magúra rengetegében.
Fél esztendeje
Senkit se látok, bátyám tót cselédjei
Járnak-be fűteni, mert itt ollykor nyáron is
Jég függ az ablak rátson. Melly más! Rab vagyok?
Elöbb a világíttó pokol, meg-szédülés,
El-ájulás - hol hagytam el fejem? - sokan
Ohajták szívem, mindenem, de én soha
Se hajoltam éles szirtemrűl a föld felé,
Égen függtem, mint vértse. A kis figyelmesek
Liaisont, kantsal frigyet szereztek, én soha.
Meg-őrizém szabad magányom. Itt valék
E Magúra sziklán már, mikor nem itt valék.
Embert nem látok itt. Végetlen fenyvesek,
Hideg patakok közűl eggy két szén-égető
Szikráji éjtszakánkint szálldosnak felém,
A fellegekbe hegyek feszítik vállaik,
S mint dajka-mesében, farkasok süvöltenek.
Itt senki sints, de még is a rengeteg felett
Mint Indus avagy Égyiptusi állat istenek,
Figurák repűlnek, krokogyélus, majom, sakál,
Tserebűly, kígyó, tsimaz, mind-két nem-béli és
Más más rangú Creaturák hordgyák díszeik,
Pour le Mérite, Sternkreuz, Toison d'or, kinek
Mi jutott, mind büszkék, kényesek s erényesek -
Emlékimbűl párálló Emanatio,
Ezt nézdelém; s meg-szűne eggy nap hírtelen
Tsípő-nyilalás, tsuklás meg émölgés között,
És nem vólt ápolóm, le-nyugtatóm. Pedig
Lehetnék én Marchesa, Prinzessin, hiszem
Térgyen tsúszkálnak elöttem, Tsászárné akár;
De akkor folyvást émölögnem kellenék,
Míg drága Schleppem ők hordoznák, a gazok,
És tisztes, fínyás, gőgös lennék, mint azok.
S nem kéne duzzadó hasammal búni el
Kárpátok erdejébe. Hálám a kegyes
Tapintatért, Hochwohlgeborene Dame, hogy
Oly részt vevőn meg-kérdi: Ki tette? - Nem tudom.
Mondám, Madame: tsak is a vidám figyelmesek
Mívelnek illyent pap nélkűl vagy pappal, én
Ezt nem teszem, Mylady. Hallgasson reám:
Él Bétsben férfiu száz-ezer; s át-útazó
Még száz-ezer; s hol szerte passagierozék,
Még többszer száz-ezer: ennyi rengeteg közűl
Ki mitmacholta vélem e fattyú magzatot,
Honnét tudnám? Szeretek minden-kit eggy gyanánt.
Részvétje, carissima Donna, meg-ható,
Hiszem kegyeddel szégyen nem történhetik,
Kegyednek nagy férj-úra vagyon, s azon kivűl
Sok jó szeretője, Lakai, Stallknecht, Husar,
Kemény Gardist; de minden tisztelt gyermeke
Férj-úra nevével a tsaládba soroltatik,
Hát erköltsös, mia cara Donnissima,
S minő grandezza, hogy eggy czafattal szóba áll,
De fusson, mert hol bökni szokják, ott rugom.
Akár ha bárány felhőt szültem vólna, olly
Könnyű vala. Szerényen, halkkal érkezett,
Nem szívelt látogató, tsak eggy piczin helyet
Még is reméllt. Látám gömböcz fejét, pihés
Fekete haját, de többet rúla nem tudok,
Tejem fakatt, hiába: tűlem el-vivék.
Nem is tudtam, Ferencz bátyám is itt vala,
Künnt vága gyoltsot és forrala patak vizet
A hatalmas Fő-ispán, a bitófák ura,
Míg rajtam bába segélt. Később Bátyám Uram
Be-nyitván, ajtóban meg-álla: - Kis Bözse,
Jobban vagy? - Szép gyengéden foglalatoskodék
Körűlem, és susogó hangon parantsola:
- Segítek rajtad, hogy ne légyen rosz hired,
Se a Familiának. Károdon okúlj,
Ezen-túl óvd magad.
Eggy vén czigán, Kulesz,
Vivé a zsákot. Benne matska nyivátskolás.
Kíséré eggy bolond vihogó asszony tseléd.
Tiltás daczára ágyambúl ki-szállva én
Biczegtem utánnok, a gyász menetben harmadik.
Erdőben forog az út, mindég más oldalon
Ki-látni, jőnek a hegyek mindég más felűl.
Folyton fojtóbb a fenyves sűrű, már alig
Fért el Kulesz, s a zsák a fáknak ütköze -
Nem adom, nem engedem! Ha szégyen, hát legyen
Szégyen! Az enyém! - A zsákon szivárgott a vér.
A zsák már hallgatott.
Tsepet se több vala
Temetése, mint eggy matskáé. Kis névtelen
Fiú vagy jány, már meg nem ismerem soha.
Gyász orgonája búgó szél, bútsúztató
Chorusa madár népség, harangja bérczeken
Rezegő zuhatag, kereszttye a Nap s a Hold
Súgár metszése a völgy torkok felett
Hajnalban s alkonyatkor, a mennybe fel szökő
Sírköve a zápor-vert Magúra, s kertiben
Viola s gyopár özön. De mind ez nem vigasz.
Az sem, hogy fattyú béllyegét nem szenvedé.
S hogy néki jobb: minden meg-hóltra mondható
És szent igaz; még is mind élni nyargalunk.
Félek, hogy újra tánczolok. De éjtszaka
Gyakran riadok nyivátskolásra, s rá-jövök,
Magam nyiszogtam. Mert azt álmodám: futok
A hegyre, mind magasabbra, erdőn, vége nints,
Nyomomban ismeretlenek, s én nem tudom,
Zsandárok-e, vagy követnek síró asszonyok."
ez gyönyörű, félelmetesen szép.
50-50
Elolvastam, még amikor kint volt... Szerintem azért jó, hogy kiírtad magadból, köszi, hogy megosztottad. Azt is megértem, hogy nem volt jó látni így leírva, csak arra voltam kíváncsi, hogy a feltörő emlékek miatt törölted-e, vagy egyszerűen hogy ne lássák mások?
Nem tudom.Majd neked megírom priviben ha érdekel.
Szia Lola, miért törölted?
törölve.
Ma az elvesztett babámmal álmodtam. Elég félelmetes volt, mert az ágyneműim
közt találtam meg- egy embriót.Korábban álmodtam olyat, hogy felnyitottam egy fejetlen, terhes próbababa hasát, és benne volt a műanyag gyerek, és neki se volt feje, iszonyatos!Amúgy is rettegek az arctalan-fejetlen próbababáktól, hát még a terhesektől.
Ha következő életemben isten leszek, és teremtek egy világot, akkor abban nem lesz karácsony, nem lesznek bohócok, és nem lesznek próbababák.
Ja, és félelem sem lesz. 🙁
"EMLÉK
Tsak keze vólt akkorka,
Mint ruhádon fodorka,
Tsak lába vólt akkorka,
Mint korai ugorka,
Tsak szeme vólt akkorka,
Mint gyullatlan sziporka,
Tsak szája vólt pitzurka,
Tsak haja vólt kunkorka -
Tsak törzse meg feje vólt,
De ő maga sohse vólt,
Álmodád, semmi se vólt."
🙁
Szia Eszter, köszönöm a hozzászólásod. 🙂 Igen, nagyon nehéz róla beszélni. Igazából nem kényszerítettek rá, de a 4 gyógyszer és az állapotom miatt nem javasolták. Ráadásul az akkori "barátom" a kórházban ismertem meg, tehát dupla esélye lett volna a lelki bajokra szegénykémnek... De fáj, akkor is fáj így visszagondolva.
Mobid pedig tényleg büszke lehet magára. Erős volt, bátor, és jó döntést hozott.
Eszter, a nevelöszülei nagyon normálisak... szerencsénk van velük. én idöközben találkoztam az igazival, úgyhogy majd összehozom öt is babával a következö láthatáson 🙂 és ha hozzánk helyezik el valamikor, akkor már családban lesz a kicsi, velünk...
20-án lesz a tárgyalás, amig nem 3éves, félévente van. de nem lesz változás szerintem, a láthatás valószinüleg marad és ennyi. hiányzik nekem nagyon! és csak 10% az esélye, hogy ö is skizofrén lesz, az meg nagyon kicsi, ha kiegyensúlyozott helyen van, még csökkenti ezt a százalékot. szerintem bátornak kell lenni, a gyermekvállalás is hozzátartozik az élethez. mindenesetre azt is megértem, ha valaki nem akar, mert fél, vagy mert nem olyanok a körülmények.
Szia Morbid2,
kösz, hogy megosztottad ezt velünk. Bátor vagy, hogy vállaltad a kisfiút. Nagyon erős érzelmi inspirációt adtál most nekem -- szerintem olyan anya vagy, aki büszke lehet magára. Remélem, hogy a nevelőszülők normálisak.
A lot of thing change after abortion.
If the abortion done with choice then it does not effect much.
but if it is done due to issues it affects a lot to the women mentally as well as physically.
accatone, hidd el én is egész hónapban arra az egy napra várok.
ez a "van mit várni" esete nálam. Mindig kell valami, ami mozgásban tart, amit várhatok, hogy átvészeljem a mindennapokat. Ilyen a babalátogatás is... meg a konditerem, meg a szerda amikor kocsiba ülök és meglátogatom a nagynénémet. Kis dolgok, de ha nem várhatnék semmit, nagyon magam alatt lennék... NAGYON.
Most látom, írtad, hogy havonta láthatod..Gondolom mennyire örülhettek mindketten annak az egy napnak. Én egész hónapban arra a napra várnék....
A borderline személyiségzavar-nevezzük betegségnek, vagy optimistábban a személyiség egy állapotának-mindegy, minek nevezzük, gyötrelmes egy valami. Hangulathullámzások, önpusztítás, dühkitörések, depresszió, szeretet-és önbizalomhiány, összeférhetetlen viselkedés, bizonytalan önkép és kapcsolatok stb. És egyáltalán minden, minden annyira bizonytalan, és labilis, képlékeny és változó, és azt se tudom, ki vagyok, és egy rossz szóval romba lehet dönteni az önbecsülésem, és nagyon el tudok bizonytalanodni, de ijesztően agresszív is tudok lenni. És utána bűntudatom van. 🙁
....
Nem lehet nálad a kisfiad? :(De legalább láthatod néha?
kisegitesz, mi az a borderline? csak pár apróságot tudok róla.
és sajnálom. látod, én akkor nem szedtem gyógyszert és közben sem, annyira féltettem a babát töle. de igy sem lehet nálam 🙁
Neked gratulálok, meggyőződésem, hogy jól döntöttél. :))
:(( Én az utolsó pillanatban vetettem el... A kórházban levágtam egy nagy hisztériát, hogy "nem adom, nem engedem, az enyém", de mivel 4 féle gyógyszert szedtem, és állítólag nem voltam beszámítható, egyetemistaként egzisztenciám se volt a felnevelésére, ráadásul egy rövidebb 'kalandból' jött össze a baba, a dokim azt írta a papírra, hogy a személyiségzavarom miatt, és mert gyógyszereket szedek-javasolt a gyerekem elvetetése...Egyébként én borderline vagyok. :S
gondoltam rá, hogy elvetetem, de aztán meggondoltam magam, amikor láttam az ultrahang képet. nem bántam meg. gyönyörüszép kisfiú. nemsokára egy éves.
accatone, nevelöszülönél van. én szeretném nevelni, de mivel a pár nincs velem és skizofrén vagyok egyelöre nem engedik. havonta látom.
szomorú történet.
És-tudom, hülye kérdések-, de mennyire szeretted volna megtartani? Vagy csak a kényszer hozta így? Van melletted valaki (párod stb.), vagy egyedül neveled?
igen. lassan egy éves lesz.
És akkor végül megtartottad?
nem vagy egyedül csak nekem nem volt abortuszom. nem volt rá idö se pénz se akarat. megtartottam.
de a kórházban odajött hozzám egy táltos, aki közölte, hogy nekem volt. hát mellélött...