Ratkóczi Éva doktornő válaszol
kedves Doktornő
igazából nem is tudom,miért írom le ezt.
én már tényleg nem vagyok jó semmire.
mindig csak a baj van velem, mindenhol.
a munkámat nem tudom normálisan ellátni.
ma is a fél délelőttöt átaludtam.
el vagyok keseredve.
nincs kedvem semmihez már :(:(:(
komolyan mondom, legszívesebben bevonulnék egy elmegyógyintézetbe.
legalább másoknak nem jelentenék gondot.
csak púp vagyok mindenkinek a hátán.
a családom nem ezt érdemli tőlem.
ők olyan jók hozzám.
és ezt kapják cserébe :(:(:(
a Fevarint sem bírom szedni.
nem bírom már az örökös hányingert, és hányást, amit okoz.
Köszönöm.
Pénteken megyek legközelebb. Amúgy, érdekelne, mit tud tenni a doktornő egy krízis esetén, ami azonnali segítséget nyújt. Pszichés támogatás? Kórházba küld? (úgysem megyek) Vénásan bead valamit?
Idézet tőle: spartacus100
Kedves Doktornő,
citapram 40mg-ot szedek, amitől jobb lett a közérzetem, leszámítva egy lényeges "apróságot": problémákat okoz a szexben. Szinte semmilyen szexuális izgalmat nem érzek aktus közben, az orgazmusig szinte soha nem jutok el, illetve a merevedés sem tart sokáig. Erre létezik valamilyen ellenszer? Várom válaszát...
Kedves spartacus, sajnos előrdul ilyen mellékhatás ennél a gyógyszernél és más antidepresszívumoknál is, de szerencsére nem mindegyiknél. Feltétlenül beszélje meg ezt a problémát az orvosával és kérje, hogy állítson be olyan antidepresszívumot, amelyik nem okoz ilyet. Üdv.: Éva
Idézet tőle: Időrabló
Üdv Doktornő,
egyelőre nem kapok hangulatstabilizálót. A kezelőorvosom azt javasolta várjunk még ezzel, folytassuk a pszichoterápiát a beállított gyógyszerek mellett, és ha visszatér vagy súlyosbodik a probléma akkor elgondolkodunk ezen.
Szét vagyok esve mint kocsma előtt a bicikli, szétfolynak a gondolataim, elég erősnek tűnik a depressziós fázis. Egyelőre nem tudok ezzel mit kezdeni, megállíthatatlanul sodródok a krízis felé.
Az a fő, hogy maradjon folyamatos kapcsolatban az orvosával, és ha rosszabbul van, bármely fázisban is, ne szenvedjen egyedül, hanem jelezze a problémát, ha kell soron kívükli időben is . Én is elég túlterhelt vagyok, de egyáltalán nem örülnk annak, ha egy betegem úgy kerülne krízisbe, hogy kíméletből nem jelzi az állapotrosszabbodását. Üdv,É.
Már szét is ment, nem tudom, mi az oka ennek, minden más oldalra símán feljutok és fenn is maradok. É.
Jó estét mindenkinek! Nagyon lassú megint az internet, remélem, nem szakad meg, É.
Kedves Doktornő! 16 éves korom óta kezelnek változatos, majd bipláris affektív zavar diagnózissal. Liticarb-ot szedek. Azt szeretném kérdezni, hogy hallott-e már a NES terápiáról, illetve NES terápiával kezelt pszichés betegekről? A NES-es doktornő szerint az állapotom olyan, hogy az infocseppekkel 4-5 hónap alatt jól fogom magam érezni ( a cseppek amúgy tényleg jó hatásúak), és gyógyszermentessé válhatok. Ön szerint lehetséges ez? Köszönöm válaszát, üdv.
Doktornő!
20 éves paranoid skizofrén vagyok. 14 éves korom óta vagyok beteg. Utoljára tavaly nyáron voltam kórházban, de csak családomnak köszönhetem, hogy azóta is itthon lehetek, és nem vittek vagy vitettek be megint. Egyelőre szedem a gyógyszereimet, de nagyon nehéz minden nap meggyőzni hogy bevegyem. Kérdésem, hogy érdemes-e elindulni a leszázalékolás útján, és ha igen, mi a menete, mi az előnye és hátránya. Indokolt-e az én esetemben?
Kedves Doktornő,
citapram 40mg-ot szedek, amitől jobb lett a közérzetem, leszámítva egy lényeges "apróságot": problémákat okoz a szexben. Szinte semmilyen szexuális izgalmat nem érzek aktus közben, az orgazmusig szinte soha nem jutok el, illetve a merevedés sem tart sokáig. Erre létezik valamilyen ellenszer? Várom válaszát...
Üdv Doktornő,
egyelőre nem kapok hangulatstabilizálót. A kezelőorvosom azt javasolta várjunk még ezzel, folytassuk a pszichoterápiát a beállított gyógyszerek mellett, és ha visszatér vagy súlyosbodik a probléma akkor elgondolkodunk ezen.
Szét vagyok esve mint kocsma előtt a bicikli, szétfolynak a gondolataim, elég erősnek tűnik a depressziós fázis. Egyelőre nem tudok ezzel mit kezdeni, megállíthatatlanul sodródok a krízis felé.
Mégiscsak befejeztem, jó éjt, Éva
Idézet tőle: san
Kedves Doktornő!
Én magát megbántottam azzal, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy ha egy válasz megírása gondolkodással együtt kb. 40-50 perc itt, és az egészségügyben egy orvosnak 8 óra alatt 20 pacienst kell kezelnie egy nap, akkor valószínűleg nem az orvos paternalisztikus attitüdje hogy nem válaszok a betegnek olyan kérdéseire, amiket az fel se tesz?
Kedves san!
Ilyen levelet erre a fórumra előzetesen nem kaptam, tehát nem tudok a kérdésére válaszolni. A szabály viszont nem az, hogy nem lehet megbántani itt a másikat (hiszen nem egyforma az emberek ingerküszöbe etéren, az enyém pl., elég magas, másoké esetleg sokkal alacsonyabb), hanem az, hogy ne írjunk senkinek sértő, becsmérlő, kritikus, támadó, minősítő, leminősítő dolgokat - függetlenül attól, hogy ezen a célszemély aktuálisan tényleg megbántódik-e vagy nem. A segítő szándékú kritikának velem kapcsolatban lehet helye, konstruktív javaslattal párosítva, amit jogomban áll persze megfogadni vagy nem. Egyébként meg ha valakit zavar valami, azt meg u.n. énközléssel, egyes szám első személyben el lehet mondani, kritika, minősítés, stb. nélkül. Tehát, ha valami nem tetszik, mondja el, hogy mi nem tetszik neki, és miért zavarja a dolog, stb. Ennyi a szabály.
Amit most itt ír, az nem bánt meg engem, de számomra elég zavaros, nem értem a mondat első és második fele közötti összefüggést, és külön-külön sem értem részek szándékát. Nem énközlés és nem is segítő szándékú kritika az biztos, nem is segítő szándékú tapasztalatmegosztás. Annyit értek belőle, hogy valamiben vitatkozik velem, de nem tudom, miért és miben, és végképp nem értem, mi köze ennek az én itteni működésemhez. Én is írtam az orvosok túlterheltségéről az érintett levelemben, tehát ez nem új. Én is azt javasoltam, hogy kérdezni kell ahhoz, hogy jogaiknak megfelelően információkhoz jussanak. Tehát ezekben egyetértünk. Akkor min vitatkozunk? Legfeljebb azon, hogy van-e szemléletbeli oka (is) az információk visszatartásának? Szerintem van, Ön szerint, ha jól értem nincsen. Ezzel semmi baj, de akkor ezt kellene szerintem megírnia, függetlenül attól, hogy én itt a Búrún hogyan és mennyi idő alatt válaszolok.
Közel 40 évet dolgoztam a magyar egészségügyben, ez idő alatt olyan is volt, amikor nem 20, hanem 40 beteget kellett naponta ellátnom. Családtagjaim oldalán, beteghozzátartozóként is szereztem sajnos némi tapasztalat az egészségügyről. Több mint 2 évtizedes szupervízori tevékenységem is behozott még ezek mellé jó adag közvetett tapasztalatot. Ha Önnek az enyémtől döntően eltérő tapasztalati vannak, annak örülök, ossza meg velünk. Üdv. Éva
Idézet tőle: f1
kedves Drnő
honnan tudja valaki, hogy fizikailag rosszul van? mi számít annak? mi az a "közérzet"? mikortól "fáj" valami? hogy lehet ezt eldönteni, ha nincsenek nyilvánvaló jelek, mint pl hányás, vagy ilyesmi? ez egy db (nem költői) kérdés szeretne lenni, ilyen csökött módon darabolva
Röviden annyit, hogy a rossz közérzet, a "rosszul lét" és a fájdalom szubjektív élmények, mindkettő összefügghet testi zavarokkal, de nem kritérium, hogy valamilyen objektív testi elváltozás, vagy valamilyen látható reakció (mint pl., hányás) is legyen. É.
Idézet tőle: crazy
üdv Drnő!
hetek óta (sőt talán már hónapok), nem érzem jól magam...nagyon nem.....nincs erőm semmihez, az írás is nehezemre esik , sokat gondolkodtam írjak-e egyáltalán....nincs kedvem ilyenkor már lefeküdni sem, viszont reggel meg nem tudok felkelni...semmi sincs ami lekötne és nem is tudok csinálni semmit, csak nézek ki a fejemből amikor fent vagyok....elaludni nehéz....sokszor ébredek fel éjszaka különböző álmok és zajok miatt...egy éjszaka alatt legalább 20 féle álmom van ami nagyon intenzív és azokon agyalok és vszínű emiatt nem sikerül hamar visszaaludnom....bár nagyok a kilengések (középút soha), nem érzem magam sem bordinak, sem bipolnak....csak egy selejtnek, egy senkinek.....van még tovább is, de nem megy megfogalmazni,és nem akarok gond lenni sem... csak azért írtam le, mert nincs kivel beszélnem ezekről...nincs lehetőségem több ok miatt sem felkeresni most egy orvost a sajátomat sem....talán ki sem tudnék menni a házból legalábbis eddig sem, és ma sem amikor kellet volna sem ment....az orvosom meg nem válaszol smsre amit megértek, viszont telón sem lehet vele nagyon beszélni.....mindegy, ez csak panasz asszem...
Pedig mindenkép meg kellene szerveznie, hogy eljusson az orvosához, a telók és sms-ek egy ilyen állapotban nem segítenek, vagy nem eleget ahhoz, hogy érdemben jobban legyen. Nagyon rossz irány, ha elkezdi magát hibáztatni, címkézni, leminősíteni a problémái miatt, melyeknek éppen ez a hajlam az alapja és fenntartója. A leírt tünetek biológiai megalapozású depresszióra utalnak, ami nem zárja ki, hogy egyéb okok is hozzájáruljanak és rátevődjenek, de biztos, hogy orvosi segítség nélkül nem várható, hogy jobban legyen. Legfeljebb akkor, ha magától javul a depresszió, de ez lehet, hogy nagyon hosszú idő. É.
Idézet tőle: nemértem
kedves doktorno
"Ezek a hozzászólásoknak semmi keresnivalójuk Éva topicjában!
nett többször lett figyelmeztetve, és amiatt lett zárolva, amit Évánál kioktató módon írt.Idemásolni sajnos nem tudom."
on szerint en kioktato modon irtam ide?
nett
Eredeti javaslata egyáltalán nem volt kioktató vagy sértő, meg is köszöntem. Csak aztán indulatossá vált, nem tudom, miért, talán mert elutasításnak értékelte az egyáltalán nem annak szánt válaszomat, és az indulatok hatása alatt előfordul, hogy stílust vált, és az ilyenkor felvett stílusa már sérthet másokat. Itt is ilyesmi történhetett, bár ez az eset nem a legkirívóbb példája ennek a problémájának. Gondolom, inkább a régebbi, inkább másokat érintő ilyen jellegű levelei ütötték ki a biztosítékot a moderátoroknál és ez a mostani legfeljebb egy utolsó csepp volt és feltehetően ezt felismerve engedték vissza. Örülök, hogy visszajött, kívánom, hogy sikerüljön vigyáznia erre a "stílusváltásra", és akkor biztosan maradni is fog. Üdv.,É.
Idézet tőle: choice
Kedves Éva!
Önnek is szép estét kívánok! Choice
Köszönöm szépen. Sajnos a hosszú lekapcsolás ezt rendesen megtorpedózta. Most nem a Búra szervere volt az oka, más oldalt sem tudtam elérni. É.
Hát megint lekapcsolt, és azt hittem, ma már nem tudok visszajönni. Most sikerült, de nem maradok sokáig, ami esetleg kimarad, holnap befejezem, É.
Köszönöm Doktornő, hát, csúszik az ékszíj most rendesen.....
Nagyon örülök, a szociális hátrányok kivédése legalább olyan fontos, mint a tüneteké, és biztosan az is be fog következni. Így a munkahelyén csak az igazi személyiségét fogják ismerni, és nem keverednek ebb bele a betegségtünetek, amelyekről nem tehet és nem is részei a személyiségének. É.
Idézet tőle: Időrabló
Üdv Doktornő,
az elmúlt két hétben a szélsőséges kedélyállapothullámzások és pszichés tünetek teljes repertoárját sikerült felvonultatnom. Kezelhetetlennek és kontrollálhatatlannak érzem a helyzetet azzal együtt, hogy az ezt megelőző hónapokban a vártnál is jobban voltam. Szombaton megyek a kezelőorvosomhoz, ezt a két napot már kibírom, de a hangulatstabilizálóktól kicsit félek. Már így is négyféle gyógyszert szedek, betenné a kaput ha még egy ütős hangszer kerülne a koktélba. Egyre több és erősebb gyógyszerek: ezt nem akarom. Beszedek mindent amit kell, de nem nagy örömmel. Komoly kételyeim vannak, ha ez nem csak átmeneti megingás volt, akkor nem tudom mi a teendő. Szombaton kitalálunk valamit.
Köszönöm.
Ha jól működik egy hangulatstabilizáló, akkor legalábbis idővel sok más gyógyszert illetve gyógyszeradagot meg lehet spórolni, vagy akár ezzel hosszú távon is teljesen kiváltani. Érdemes megpróbálni, mert pont az a cél, hogy a szenvedést is és a gyógyszeradagokat is csökkenteni lehessen, de természetesen hallgasson a kezelő orvosára, aki nálam sokkal jobban ismeri, Éva
Kedves Éva!
Önnek is szép estét kívánok! Choice
kedves Drnő
honnan tudja valaki, hogy fizikailag rosszul van? mi számít annak? mi az a "közérzet"? mikortól "fáj" valami? hogy lehet ezt eldönteni, ha nincsenek nyilvánvaló jelek, mint pl hányás, vagy ilyesmi? ez egy db (nem költői) kérdés szeretne lenni, ilyen csökött módon darabolva
Mindenkinek üdv., jó estét, Éva
üdv Drnő!
hetek óta (sőt talán már hónapok), nem érzem jól magam...nagyon nem.....nincs erőm semmihez, az írás is nehezemre esik , sokat gondolkodtam írjak-e egyáltalán....nincs kedvem ilyenkor már lefeküdni sem, viszont reggel meg nem tudok felkelni...semmi sincs ami lekötne és nem is tudok csinálni semmit, csak nézek ki a fejemből amikor fent vagyok....elaludni nehéz....sokszor ébredek fel éjszaka különböző álmok és zajok miatt...egy éjszaka alatt legalább 20 féle álmom van ami nagyon intenzív és azokon agyalok és vszínű emiatt nem sikerül hamar visszaaludnom....bár nagyok a kilengések (középút soha), nem érzem magam sem bordinak, sem bipolnak....csak egy selejtnek, egy senkinek.....van még tovább is, de nem megy megfogalmazni,és nem akarok gond lenni sem... csak azért írtam le, mert nincs kivel beszélnem ezekről...nincs lehetőségem több ok miatt sem felkeresni most egy orvost a sajátomat sem....talán ki sem tudnék menni a házból legalábbis eddig sem, és ma sem amikor kellet volna sem ment....az orvosom meg nem válaszol smsre amit megértek, viszont telón sem lehet vele nagyon beszélni.....mindegy, ez csak panasz asszem...
Kedves Doktornő!
Köszönöm a tanácsát, mely szerint maradjak itthon pár napot,amig az indulataim csillapodnak. Kivettem pár nap szabadságot, és kedden az orvosomhoz is el tudok menni a gyógyszerbeállítás miatt.
Nagyon tanácstalan voltam, köszönöm a segítségét!
Üdv Doktornő,
az elmúlt két hétben a szélsőséges kedélyállapothullámzások és pszichés tünetek teljes repertoárját sikerült felvonultatnom. Kezelhetetlennek és kontrollálhatatlannak érzem a helyzetet azzal együtt, hogy az ezt megelőző hónapokban a vártnál is jobban voltam. Szombaton megyek a kezelőorvosomhoz, ezt a két napot már kibírom, de a hangulatstabilizálóktól kicsit félek. Már így is négyféle gyógyszert szedek, betenné a kaput ha még egy ütős hangszer kerülne a koktélba. Egyre több és erősebb gyógyszerek: ezt nem akarom. Beszedek mindent amit kell, de nem nagy örömmel. Komoly kételyeim vannak, ha ez nem csak átmeneti megingás volt, akkor nem tudom mi a teendő. Szombaton kitalálunk valamit.
Köszönöm.
Kedves Doktornő!
Én magát megbántottam azzal, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy ha egy válasz megírása gondolkodással együtt kb. 40-50 perc itt, és az egészségügyben egy orvosnak 8 óra alatt 20 pacienst kell kezelnie egy nap, akkor valószínűleg nem az orvos paternalisztikus attitüdje hogy nem válaszok a betegnek olyan kérdéseire, amiket az fel se tesz?
drnő még egy utolsó kérdés
nett nick zárolása feloldva.
Megkérlek nett,ha valakivel problémád van azt ne Éva topicjában próbáld lerendezni ezután!Ha nem értesz egyet Éva valamelyik módszerével (mint pl. a válaszok megírása,hogy inkább másolja world-ből), azt próbáld úgy kifejteni, hogy az ne bántson senkit, legfőképp azt akinek címzed! Köszönöm!
Önt megbántottam azzal, hogy javasoltam valamit? komolyan kérdezem
nett
kedves doktorno
"Ezek a hozzászólásoknak semmi keresnivalójuk Éva topicjában!
nett többször lett figyelmeztetve, és amiatt lett zárolva, amit Évánál kioktató módon írt.Idemásolni sajnos nem tudom."
on szerint en kioktato modon irtam ide?
nett
Kedves Doktornő!
Én nem tudom, hogyan találtak Önre, de egy biztos..sokkal, de sokkal több ilyen orvosra lenne szüksége az egészségügynek!!!!
Elképesztő, ahogy "végzi a munkáját":) Köszönök mindent!:)
Szeretettel:csillag
Idézet tőle: memphisgirl
csak azt szeretném mondani még,hogy kapok epi gyogyit, a Lamolepet, 400 mg-ot
Jól van, ha ez beválik, az azért is szuper lenne, mert ez hangulatkiegyensúlyozó is és jó a másik bajára is. Bízzunk benne, É.
Kedves Mindenki!
Szeretném valamire felhívni a figyelmüket. Tisztáznám viszont előbb, hogy továbbra is szívesen válaszolok a gyógyszerekkel, terápiákkal, diagnózisokkal, betegségekkel kapcsolatos kérdésekre (mikén tminden más szakmai kérdésre is). Az alábbiakat csak azért írom, mert kezdettől feltűnt nekem, hogy az orvosoktól, pszichológusoktól nem jutnak hozzá sokszor alapvető információkhoz a betegeségükkel, kezelésükkel kapcsolatosan, és arra gondoltam, talán nem is merik ezeket megkérdezni, vagy legalábbis nem mernek elég határozottak lenni etéren.
Sajnos a hagyományos, paternalisztikus gyógyításhoz szokott orvosok és más egészségügyi szakemberek rossz beidegződése, hogy nem mondják el maguktól a betegnek, hogy mit gondolnak a bajáról, szerintük az mitől alakult ki, mi mindennel van összefüggésben, milyen gyógyszert miért adnak, azoktól mit lehet várni, milyen mellékhatásaik lehetnek, nem beszélik meg a beteggel, hogyan enyhíthet még ő maga a tünetein, a terapeuták sem mindig magyarázzák el az elkalmazott módszerük lényegét, elméleti alapját, szabályait, technikáit és azt sem, miért azt választották, stb.
Ennek ellenére fontos tudni, hogy minden betegnek TÖRVÉNY ADTA JOGA MINDENT MEGTUDNI A BETEGSÉGÉRŐL ÉS A KEZELÉSÉRŐL, sőt a betegsége egyéb kezelési lehetőségeiről is. Aki tehát úgy látja, hogy nem kapta meg ezeket az információkat az őt kezelő orvostól, pszichológustól, nyugodtan kérdezzen rá arra, amire kíváncsi. Az orvos, pszichológus is ember, lehetnek velük türelmesek, megértőek, amiért még a régi módi szerint viselkednek ( ugye, amit ők is eltanultak az elődjeiktől), meg azért is, mert általában eszméletlenül túlterheltek, de MINDIG LEGYENEK JOGAIK TUDATÁBAN ÉS NE MONDJANAK LE A SZEMÉLYÜKET, SORSUKAT MÉLYEN ÉRINTŐ ÉS GYÓGYULÁSI ESÉLYEIKET MEGHATÁROZÓ INFORMÁCIÓKRÓL. Kérdezzenek tehát mindenről, kedvesen, nyugodtan, békésen, de határozottan!
Jöhetnek tehát továbbra is hozzám is ilyen kérdések, szívesen adok általános eligazítást, akár abban is, hogy mit érdemes megkérdezni az adott helyzetben a kezelőiktől, de azt nem tudom pótolni. Remélem, segítettem ezzel a kis bátorítással.
Jó éjszakát, Éva
csak azt szeretném mondani még,hogy kapok epi gyogyit, a Lamolepet, 400 mg-ot
Idézet tőle: memphisgirl
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: memphisgirl
kedves Doktornő
sikeresen beadtam a családnak a dolgot, meglepően jól fogadták.
viszont ma sikeresen lilára vertem a kézfejemet.
ez nem igazán használt a hangulatomnak.
eddig csak a szégyent éreztem az epimmel kapcsolatban.
vajon hányféle érzésem lesz még?
totál felforgatta az egész életemet
csak panaszkodni akartam.
és a barátom, Samu kérdése a Doktornőhöz:
Kedves Éva,ha megérezzük a rohamot 10 perccel előtte,tehetünk még ellene valamit azon kívül,hogy elbújunk a 'közönség' elől?
válaszát köszönjük
Kedves memphis,
olvasni is rossz, hogy szégyelli a betegségét, habár tudom, hogy ezzel nincs egyedül és a végtelenül igazságtalan, tudatlanságon és érzéketlenségen alapuló alőítéletek miatt van. Jó lenne, ha ezeket le tudná rázni magáról, és ha ehhez találna elég lelki segítséget.
Gondolom, beállították valamilyen antiepileptikum(ok)ra, de ha ilyen gyakoriak még mindig a rohamok, akkor lehet, hogy ezen a beállításon még módosítani kell. Az jó, hogy 10 perccel előtte vannak előjelei a rosszulléteknek. Beszélje meg a kezelőorvosával, hogy milyen és mennyigyógyszert vehet be plusszban olyankor, amikor megérzi a rohamot. Nem tudom, hol kezelik, lehet, hogy érdemes lenne beutaltatnia magát háziorvosával a Neurológiai Klinikára, ahol van külön epilepszia rendelés, nagy tapasztalatú, erre specializálódott szakemberek vezetésével, vagy ha még van ilyen, más epilepszia központba. (Régen volt ilyen a Lipóton, most nem tudom, az hova lett.) Egy ilyen életkorban kezdődő és gyógyszerekre nem kellően reagáló epi esetében ez megindokolható szakmailag, és nagyon megnyugtató lenne, ha ezt még megpróbálná. Üdv., Éva
[/quote
most kerültem új orvoshoz.
eddig 800 mg Ketileptet, 400 mg Lamolepet, és Xanax SR-t szedtem.
most az új orvos Fevarint szedet velem, mert azt mondja, akkor majd tudok aludni, és kevesebbet stresszelek, és ez majd használ az epinek.
még csak egy hete kezdtem szedni, most még feleket szedek, csütörtöktől egészeket.
tulajdonképpen az epit még csak most kezdték el kezelni
legközelebb vissza akar venni a Ketileptből, a Lamolepet egyelőre meghagyja 400 mg-nál.
megmondta az orvos,hogy hirtelen nem akar túl sokat variálni, úgyhogy még lesz állítva a gyógyszereken.
az a baj,hogy még itt van másik 3 gyagyám is,amiket kezelni kell
egyébként nagyon ritkán érzem meg, szökőévben egyszer.
Nem akarnám lebeszélni arról, hogy bízzon a láthatóan felelősen gondolkozó új orvosában, valóban csak fokozatosan lehet változtatni a gyógyszereken, csak nem gondoltam, hogy miután már több hete megvannak a leletek, még mindig nem kap epis gyógyszert. Reméljük, hogy most már fog kapni, és használni is fog. Egyébként én csak egy konzultációra gondoltam volna egy spéci epis szakemberrel, tekintettel az egész helyzet bonyolultságára éppen a többi betegségei miatt is, meg amiatt is, amire előbb utaltam. Üdv, É.
Idézet tőle: Csilla
Kedves Doktornő!
Bipoláris depressziós vagyok, körülbelül 3 hete depressziósan. Ami most gondot okoz az a hihetetlen agresszívitás ami ki akarna jönni belőlem. A kereskedelemben dolgozom vezetőként, több ember dolgozik a kezem alatt. Nem engedhetem meg magamnak a dühkitöréseket, amik jönni akarnának. "Szeretnék" káromkodni, kiabálni, csapkodni, stb...
Jó volna ezt gyógyszer nélkül megoldanom, mert már most is rengeteg gyógyszert szedek(abilify, ketilept, liticarb, valdoxan, xanax).
Tud nekem tanácsot adni?
Válaszát előre is köszönöm.
Csilla
Igen, sajnos okozhat ilyet a súlyos depresszió. (Mellesleg a mánia is.) Nagy dolog, hogy meg tudja állni, hogy kiadja az indulatait, de fennáll a veszélye annak, hogy ez nem mindig sikerül. Mindenképpen érdemes lenne még a gyógyszerekkel variálni annak érdekében, hogy ez enyhüljön, de mindenképpen meg kellene gondolnia, hogy ne menjen-e táppénzre addig, ameddig legalább annyira jobban lesz, hogy csökkenjenek az indulatai. Pár nap hiányzással biztosan kevéssé veszélyezteti a munkahelyi státuszát és megecsültségét, mint egy esetleges, helyzethez nem illő agresszív kitöréssel.
Üdv, Éva
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva[quote=memphisgirl]
kedves Doktornő
sikeresen beadtam a családnak a dolgot, meglepően jól fogadták.
viszont ma sikeresen lilára vertem a kézfejemet.
ez nem igazán használt a hangulatomnak.
eddig csak a szégyent éreztem az epimmel kapcsolatban.
vajon hányféle érzésem lesz még?
totál felforgatta az egész életemet
csak panaszkodni akartam.
és a barátom, Samu kérdése a Doktornőhöz:
Kedves Éva,ha megérezzük a rohamot 10 perccel előtte,tehetünk még ellene valamit azon kívül,hogy elbújunk a 'közönség' elől?
válaszát köszönjük
Kedves memphis,
olvasni is rossz, hogy szégyelli a betegségét, habár tudom, hogy ezzel nincs egyedül és a végtelenül igazságtalan, tudatlanságon és érzéketlenségen alapuló alőítéletek miatt van. Jó lenne, ha ezeket le tudná rázni magáról, és ha ehhez találna elég lelki segítséget.
Gondolom, beállították valamilyen antiepileptikum(ok)ra, de ha ilyen gyakoriak még mindig a rohamok, akkor lehet, hogy ezen a beállításon még módosítani kell. Az jó, hogy 10 perccel előtte vannak előjelei a rosszulléteknek. Beszélje meg a kezelőorvosával, hogy milyen és mennyigyógyszert vehet be plusszban olyankor, amikor megérzi a rohamot. Nem tudom, hol kezelik, lehet, hogy érdemes lenne beutaltatnia magát háziorvosával a Neurológiai Klinikára, ahol van külön epilepszia rendelés, nagy tapasztalatú, erre specializálódott szakemberek vezetésével, vagy ha még van ilyen, más epilepszia központba. (Régen volt ilyen a Lipóton, most nem tudom, az hova lett.) Egy ilyen életkorban kezdődő és gyógyszerekre nem kellően reagáló epi esetében ez megindokolható szakmailag, és nagyon megnyugtató lenne, ha ezt még megpróbálná. Üdv., Éva
[/quote
most kerültem új orvoshoz.
eddig 800 mg Ketileptet, 400 mg Lamolepet, és Xanax SR-t szedtem.
most az új orvos Fevarint szedet velem, mert azt mondja, akkor majd tudok aludni, és kevesebbet stresszelek, és ez majd használ az epinek.
még csak egy hete kezdtem szedni, most még feleket szedek, csütörtöktől egészeket.
tulajdonképpen az epit még csak most kezdték el kezelni
legközelebb vissza akar venni a Ketileptből, a Lamolepet egyelőre meghagyja 400 mg-nál.
megmondta az orvos,hogy hirtelen nem akar túl sokat variálni, úgyhogy még lesz állítva a gyógyszereken.
az a baj,hogy még itt van másik 3 gyagyám is,amiket kezelni kell
egyébként nagyon ritkán érzem meg, szökőévben egyszer.
Kedves Doktornő!
Bipoláris depressziós vagyok, körülbelül 3 hete depressziósan. Ami most gondot okoz az a hihetetlen agresszívitás ami ki akarna jönni belőlem. A kereskedelemben dolgozom vezetőként, több ember dolgozik a kezem alatt. Nem engedhetem meg magamnak a dühkitöréseket, amik jönni akarnának. "Szeretnék" káromkodni, kiabálni, csapkodni, stb...
Jó volna ezt gyógyszer nélkül megoldanom, mert már most is rengeteg gyógyszert szedek(abilify, ketilept, liticarb, valdoxan, xanax).
Tud nekem tanácsot adni?
Válaszát előre is köszönöm.
Csilla
Idézet tőle: memphisgirl
kedves Doktornő
sikeresen beadtam a családnak a dolgot, meglepően jól fogadták.
viszont ma sikeresen lilára vertem a kézfejemet.
ez nem igazán használt a hangulatomnak.
eddig csak a szégyent éreztem az epimmel kapcsolatban.
vajon hányféle érzésem lesz még?
totál felforgatta az egész életemet
csak panaszkodni akartam.
és a barátom, Samu kérdése a Doktornőhöz:
Kedves Éva,ha megérezzük a rohamot 10 perccel előtte,tehetünk még ellene valamit azon kívül,hogy elbújunk a 'közönség' elől?
válaszát köszönjük
Kedves memphis,
olvasni is rossz, hogy szégyelli a betegségét, habár tudom, hogy ezzel nincs egyedül és a végtelenül igazságtalan, tudatlanságon és érzéketlenségen alapuló alőítéletek miatt van. Jó lenne, ha ezeket le tudná rázni magáról, és ha ehhez találna elég lelki segítséget.
Gondolom, beállították valamilyen antiepileptikum(ok)ra, de ha ilyen gyakoriak még mindig a rohamok, akkor lehet, hogy ezen a beállításon még módosítani kell. Az jó, hogy 10 perccel előtte vannak előjelei a rosszulléteknek. Beszélje meg a kezelőorvosával, hogy milyen és mennyigyógyszert vehet be plusszban olyankor, amikor megérzi a rohamot. Nem tudom, hol kezelik, lehet, hogy érdemes lenne beutaltatnia magát háziorvosával a Neurológiai Klinikára, ahol van külön epilepszia rendelés, nagy tapasztalatú, erre specializálódott szakemberek vezetésével, vagy ha még van ilyen, más epilepszia központba. (Régen volt ilyen a Lipóton, most nem tudom, az hova lett.) Egy ilyen életkorban kezdődő és gyógyszerekre nem kellően reagáló epi esetében ez megindokolható szakmailag, és nagyon megnyugtató lenne, ha ezt még megpróbálná. Üdv., Éva
Idézet tőle: light32
Kedves Doktornő!
Régóta pánikbeteg vagyok, és súlyos agorafóbiás is. (már írtam régebben Önnek itt a burán)
Most a következőket szeretném megkérdezni Öntől.
Lehet-e együtt szedni Coaxilt (3x2 tabletta), Paroxatot (20 mg/nap) és Truxalt (este 50 mg, és napközben 2x15mg)? Nem sok ez a 3 gyógyszer együtt?
A Paroxatot 7-8 napja a gyakoribbá vált pánikrohamok miatt szedem, a Coaxilt és a Truxalt kb. egy hónapja kapom.
Egyelőre a Paroxat inkább mintha fokozná a szorongást és a testi tüneteket, pl. a hevesebbb szívdobogást, bizonytalanságérzést, és olvastam arról, hogy ez eleinte ez így is szokott lenni.
No de mikorra várható, hogy kialakuljon a gyógyszer szorongáscsökkentő hatása, hány nap türelmi időt kell adni a Paroxatnak?
Mély tisztelettel:
light32
Lehet ezeket együtt szedni, de hogy melyiket, miért kapja, és miért kap 2 antidepresszívumot, az kérdezze meg a kezelőorvosától, mert biztos van erre magyarázata az eddigiek alapján, amelyeket én nem tudhatok. A Paroxat, mint ahogy a legtöbb hasonló, hosszú távon szorongásoldó antidepresszívum, valóban fokozhatja kezdetben a szorongást, ami általában a második hét uzán szokott csökkenni. Ha azonban ez nagyon erős, természetesen nem kellemes 2 hétig várni, és nem is kell, beszélje meg ezt is a kezelőorvosával, és mérlegelják együtt, hogy mi történjék; ki lehet egészíteni még átmenetileg valami szorongásoldóval, amit aztán el lehet hagyni, ha már hat a Paroxát, vagy próbálkozni más antidepresszívummal.
Talán már a múltkor is írtam, hogy ezeknél a tüneteknél általában eredményesebb a pszichoterápia. Üdv., É.
Üdv., Éva
kedves Doktornő
sikeresen beadtam a családnak a dolgot, meglepően jól fogadták.
viszont ma sikeresen lilára vertem a kézfejemet.
ez nem igazán használt a hangulatomnak.
eddig csak a szégyent éreztem az epimmel kapcsolatban.
vajon hányféle érzésem lesz még?
totál felforgatta az egész életemet
csak panaszkodni akartam.
és a barátom, Samu kérdése a Doktornőhöz:
Kedves Éva,ha megérezzük a rohamot 10 perccel előtte,tehetünk még ellene valamit azon kívül,hogy elbújunk a 'közönség' elől?
válaszát köszönjük
Elnézést, elfelejtettem bejelentkezni, de már dolgozom, mindenkinek jó estét, Éva
Idézet tőle: Időrabló
Köszönöm Doktornő, nem is ijedtem meg amíg nem írta hogy nem kell megijedni.... majd kiderül... most egyébként relatíve jól elvagyok a középúton..... (meddig???)
Bocs. Nem akartam megijeszteni. Az előzőekben leírtak segíthetnek a tartós kiegyensúlyozottságban, emellett meg az a fontos, hogy az első előjeleket be tudja azonosítani és azonnal észrevenni ezek alapján, ha valami változás indulna, majd akár soron kívül konzultálni tudjon erről a kezelőorvosával. Ezzel nagy eséllyel meg lehet előzni, hoigy igazán kifejlődjenek a tünetek. Bármilyen tiszteletreméltó is, de ez esetben nem szerencsés hozzáállás szenvedni és kivárni a hivatalos időpontot, amikor rosszul van. Én azt szoktam mondani az ilyen diagnózisú betegeimnek, hogy inkább jelezzen 3-szor feleslegesen, minthogy egyszer ne tegye, amikor szükség lenne rá. Könnyebb az elején, sőt még az eleje előtt, az első gyanus jeleknél megállítani a tüneteket, mint amikor már kifejlődtek. Egy ilyen védelmi rendszer és egy jó orvoskapcsolat biztonságában nyugodtan élvezheti a középút örömeit, É.
Kedves Doktornő!
Régóta pánikbeteg vagyok, és súlyos agorafóbiás is. (már írtam régebben Önnek itt a burán)
Most a következőket szeretném megkérdezni Öntől.
Lehet-e együtt szedni Coaxilt (3x2 tabletta), Paroxatot (20 mg/nap) és Truxalt (este 50 mg, és napközben 2x15mg)? Nem sok ez a 3 gyógyszer együtt?
A Paroxatot 7-8 napja a gyakoribbá vált pánikrohamok miatt szedem, a Coaxilt és a Truxalt kb. egy hónapja kapom.
Egyelőre a Paroxat inkább mintha fokozná a szorongást és a testi tüneteket, pl. a hevesebbb szívdobogást, bizonytalanságérzést, és olvastam arról, hogy ez eleinte ez így is szokott lenni.
No de mikorra várható, hogy kialakuljon a gyógyszer szorongáscsökkentő hatása, hány nap türelmi időt kell adni a Paroxatnak?
Mély tisztelettel:
light32
Köszönöm Doktornő, nem is ijedtem meg amíg nem írta hogy nem kell megijedni.... majd kiderül... most egyébként relatíve jól elvagyok a középúton..... (meddig???)
Idézet tőle: Időrabló
Üdv Doktornő.
Valami egész fura dolog történik velem. Volt az a néhány napos hullámvölgy mély depresszióval. Aztán összekapartam magam, néhány nap után pedig odáig fajult a dolog, hogy a munkahelyemen mindenről vicc jutott az eszembe, a munka mellett nagyon sokat nevettünk, bohóckodtunk és ebben én voltam a falkavezér. Az éjszaka pedig egy alkalommal olyan nevetőgörcsöt kaptam hogy egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni, néhány percre el kellett hagynom a helyemet, mert már fuldokoltam. Aztán aludtam délelőtt, és megint iszonyatos depressziósan ébredtem, ez azóta is tart. 19-én megyek a doktornőhöz, természetesen erről be fogok számolni, az álmaimat pedig felírtam, mert azok is voltak, bizarrak, zavarosak és furák. Nem tudom mi ez, csak nem bipoláris leszek? A ciklotimia mint diagnózis felmerült már korábban is. Mi a véleménye erről?
Kedves időrabló, a leírt tünetek valóban bipolaritásra utalnak, amitől nem kell megijednie. Az esetek nagy részében jól kezelhető kiegyensúlyozószerekkel, amelyek mindkét végletet vissza tudják fogni. Ha mégis jelentkeznek tünetek, a túlzott feldobottság éppúgy kezelhető, mint a depresszió, csak nagyon oda kell rá figyelni, hogy mikor, melyik van. A fázisváltáskor előfordul a kevert állapot, amikor keverednek, vagy nagyon gyorsan vőáltakoznak a tünetek, lehet, hogy most egy ilyen helyzetről van szó. Ha elmondja neki ezeket, biztosan be fogja állítani a kezeleőorvosa a megfelelő gyógyszereket, üdv., É.
Üdv Doktornő.
Valami egész fura dolog történik velem. Volt az a néhány napos hullámvölgy mély depresszióval. Aztán összekapartam magam, néhány nap után pedig odáig fajult a dolog, hogy a munkahelyemen mindenről vicc jutott az eszembe, a munka mellett nagyon sokat nevettünk, bohóckodtunk és ebben én voltam a falkavezér. Az éjszaka pedig egy alkalommal olyan nevetőgörcsöt kaptam hogy egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni, néhány percre el kellett hagynom a helyemet, mert már fuldokoltam. Aztán aludtam délelőtt, és megint iszonyatos depressziósan ébredtem, ez azóta is tart. 19-én megyek a doktornőhöz, természetesen erről be fogok számolni, az álmaimat pedig felírtam, mert azok is voltak, bizarrak, zavarosak és furák. Nem tudom mi ez, csak nem bipoláris leszek? A ciklotimia mint diagnózis felmerült már korábban is. Mi a véleménye erről?
Köszönettel:
T.
Kedves Doktornő!
Vártam a válaszát, de nem érkezett meg:( Tudom, hogy nincs sok ideje, de ha elolvasta, azt is köszönöm:)
Azóta sok minden változott:)
Üdv:csillag
Jó éjt, É.
Idézet tőle: nett
hat egyreszt, mert jo erzessel toltene el, ha valaki meltatna arra, hogy megfogadja tanacsaim, ergo segiteni tudjak neki. az a helyzet, aggodom Onert. mivel folyamatosan panaszkodik, hogy nem mukodik ez a rendszer, es megtobb energiat, idot igenyel a munka elvegzese, egy ido utan motivaltsaga rovasara mehet. vagy sulyosabb esetben meg idegolo hatasa miatt, folyamatosan feszultte valhat, ha mar csak a burara gondol, koncentraltsaga csokkenhet, szetszorta avlkik, es oda a hatekony, maximalis munkavegzes, ami vezethet elbocsatashoz is, amitol aztan eljonnek megdurvabb tunetek, konnyen szivrohamhoz, depressziohoz es stb sulyos betegsegekhez vezethet.
mondja, nem eri meg ket gombnyomast megtanulni (merthogy ennyi az egesz), minthogy ezeket a kockazatokat vallalja?
(most erre mit mondjak, ha elkezdenem irni, hogy jutottam ilyen zuhanasba, ahhoz egy elet is keves lenne:)
Nem is arra gondoltam, hogy itt írja le. Én meg majd vigyázok a szívrohamra, É.
Idézet tőle: choice
Kedves Éva!
Ma ujra eluralkodott rajtam a mindenre való képtelenség. Ezalatt azt értem, hogy csak feküdtem az ágyban, és képtelen voltam bármit is csinálni, kvázi végig feküdtem a napot. Miközben azon járt az agyam hogyan tehetném magam végleg hűvösre. Próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, de visszatérnek, egyre erőteljesebben. Legszivesebben már vágtam volna. Eldugtam a késeket magam elől, nehogy hirtelen felindulásomban erre vetemedjek. Szedek gyógyszereket, de ezek erre ugy látszik hatástalanok. Nem tudom mi ez a tehetetlenség sem. Lehet gyógyszer mellékhatás? Vagy csak pusztán a depresszió vagy a borderline okozza? Most amitrexet,litiumot,spitomint,és rivotrilt szedek. Hogyan tudnám magam kibányászni az ágyból? Nem tudom mit tegyek. Nem akarom ezt. Üdv.Choice
Kedves choice, nehéz látatlanban mit mondani, de azért ez leginkább depressziós ügynek látszik, kifejezett antidepresszív szert pedig nem szed. Meg kellene osztania ezt a fejleményt a kezelőorvosával, lehet, kiegészítené a gyógyszereit. Egyébként meg kis lépésekben lehet kis változásokat próbálni, és naplóban vezetni, mennyi időt tölt ágyban, milyen kisebb tevékenységekkel tudja ezt megszíkítani, mivel, mennyi időkre tudja lekötni a figyelmét és elterelni a rossz gondolatokról. És sose felejtse el, hogy volt már jobban, és volt már ilyen és elmúlt. Szintén javaslom a jelmondatkészítést - bármilyen furcsának is tűnhet - ez jól bevált kognitív terápiás módszer, használhat. É.