Társkeresési problémák
Egy szoc.fobos hogyan ismerkedjen? En szerintem az vagyok mar nagyon regota de ezt meg mindig nem irtak ra a papiromra. Nekem is szuksegem lenne "kapcsolatokra", de NEM TUDOK senkivel talalkozni, ugyanis RETTEGEK tole. Van itt olyan aki TENYLEG szoc.fobos? Nalam csak netes baratsag-kapcsolat johet szoba ezek miatt.. Gondolom ilyen ember nem lesz :-/
.
Sziasztok!
Kényszerbeteg vagyok. Szeretnék hozzám hasonló problémákkal küzdő barátnőt találni, akivel a közös sorsunk miatt maximálisan megértenénk, elfogadnánk, tolerálnánk és segítenénk egymást, amit egy "normál" társtól, főleg hosszabb ideig nem lehet elvárni...
Várom azok levelét, akik ezek alapján ismerkednének velem. 😉
Előre is köszönöm!
Gábor
Idézet tőle: amarillahű, ez nagyon szupernak néz ki!
Az is, és - a szerző szerint - nők is olvassák és tanulnak belőle. Van némi pszichológiai megközelítés benne. Többek között ez volt nagyon szimpatikus benne. Kár, hogy elsőre nem marad meg, így többször el kell olvasni. 20 évvel ezelőtt kellett volna jól a fejembe verni!!! 
hű, ez nagyon szupernak néz ki!
bpdboy25!
Minden tiszteletem!
Nekem is sok gondom van a kapcsolatokkal, és meg szeretném oldani. Találtam egy remek könyvet, ezt ajánlom, olvasd el! Nem vicc, nagyon jó a megközelítés, és nam csak a nők megszerzéséről szól. Én is most olvasom éppen...
http://www.scribd.com/doc/27777808/A-kulcs-a-nohoz
Ha meg tudod venni az még jobb: Zsedényi Csaba: Kulcs a nőkhöz.
http://www.kulcsanokhoz.hu/?menu=101
De kár, hogy már elkeltem, és 20 év van közöttünk!
Annakidején én is kimondottan gyógyult bordert kerestem! 🙂
Nem találtam, csak egy - majdnem - normálisat 🙂
Szal, további jó keresgélést, - de én még azt is hozzátenném, hogy azért még talán azt is megpróbálhatnád, hogy nem hozod elő a múltad..-
Megjegyzem, nekem is ez a legnagyobb problémám- most már nem is társkeresési ügyben, hanem társaságban. Mi az istenről beszéljen az ember, ha egyszer a Mikulástól egy nagy sz.kupacot kapott, és élete első felében sz.kupacvárakat építgetett.
Hát erről nem nagoyn van mit mesélni, mert már messziről bűzlik.
Sztem hagyd a fenébe.
Voltunk valahol, amiről nem lehet beszélni - csak itt.
sztem.
Ez olyan, hogy te se lennél nagyon kíváncsi arra, hogy ki mit látott a koncentrációs táborban.
vagy tévedek?
az persze más, ha egy másik túlélővel találkozik az ember.
akkor lehet együtt örülni a megmenekülésnek.
de aki nem tudja, hogy mi ez, azt szerintem nem érdemes riogatni, viszont attól még lehet izgalmas és értékes ember, aki érdemes a felfedezésre, és akivel lehet jól eltölteni az időt, sőt, aki talán ellensúlyozni tudja az olykor óhatatlanul fellépő lelki labilitást, parákat és kisebbségi érzési rohamokat... 🙂
gratulálok a gyógyulásodhoz. Szép történet.
Sziasztok!
25 éves férfi vagyok, bocsi, hogy ilyen furcsa hozzászólásom lesz, de az élet így hozta!
Én is borderlineos voltam, azért használom a voltam szólt, mert úgy gondolom, meg lehet tanulni együtt élni vele, és normális egészséges életet élni!Személy szerint eléggé mélyről jöttem vissza, volt 3 öngyilkossági kisérletem, összesen fél év pszichátria, és innen másztam vissza nagyon nehezen. Az életbe megoldok bármilyen problémát szinte, csak a társkeresés jelent akadályt, mert hiába vagyok kedves, vicces, figyelmes ( nem saját vélemény), mikor előkerül a múltam ( amit sose első beszélgetések alkalmával hozok elő, hanem sok idő után; szóval adok időt arra, hogy megismerjék a belső énemet), akkor bukik a dolog.
Szóval olyan lányok ismeretségét keresném akik tudják mi ez a betegség, akár maguk is voltak borderek, de legfőképp eltudják fogadni az ember múltját, velük szeretnék megismerkedni.
Érdekelne, hogy nektek,hogy sikerült ezt a betegséget összeegyeztetni a párkapcsolattal, hogy tudja elfogadni a párotok!
Köszönöm!
Idézet tőle: Bosiebocs, hülye vagyok, azt hittem, december van:((
Ugyan, hagyd már, sokszor azt se tudom melyik év....
"Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól?"
Működhet, de ez nem általános szabály. Ez segítheti és ronthatja is a kapcsolatot, egyén- és betegségfüggő.
Én sajnos a saját életemből arra tudok csak példát mondani hogy nem működik. Nálunk nem működött, illetve csak hosszabb-rövidebb átmeneti ideig. Hogy ezért vagy másért, azt nem tudom.
bocs, hülye vagyok, azt hittem, december van:((
gemini,
látom, nem mostanában írtál ide, de szeretnék egy kérdésre válaszolni.
azt kérded:
"Mi a helyzet, ha csak az egyik fél problémás, a másik stabil, kiegyensúlyozott? Előbb-utóbb megszökik, vagy segít a társának? (Embere válogatja.)"
9 évig éltem olyan kapcsolatban, ahol én voltam a problémás fél. működött, sokáig, de az utolsó két év már nem kellett volna. viszont a hangsúly azon van, h igenis jó volt. név nélkül idézem az exemet, aki még 2006-ban írta ezt egy nyílt fórumra a kapcsolatunkról:"Sajnos vannak olyan emberek, akiknél a komplexusok, vagy nevezzük, aminek akarjuk, nem könnyen legyőzhető dolgok, hanem egész életüket végigkísérik. Lehet őket nem elfogadni és elfogadni. És el lehet őket fogadni, és egyáltalán nem biztos, hogy egy egészségesebb lelkületű ember el fogja dobni magától a komplexusoktól szenvedő másik félt. Lehet, hogy mindkét felet a másik teljesen mássága erősíti."
azt meg, h meddig működik, tényleg embere válogatja.
Sziasztok!
Először is, ide leírom, hogy nagyon örülök, hogy megy végre ez a Búra, ebben a topicban is remek gondolatokkal találkoztam.
Itt egy kérdés, amire mindenképp reagálnék:
"Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól?"
De még mennyire hogy működhet! Ez saját tapasztalatom. Egyébként nem muszáj követni semmilyen klasszikus párkapcsolati modellt, szokást sem.
Legyen a cél, hogy segítsetek egymáson! Találjátok ki együtt, hogy mit hogy neveztek, próbáljátok megérteni és tisztelni azt, hogy a másiknak mi jelent problémát, kutassatok együtt. Ahogy a többiek is írták, baromira megéri őszintének lenni, és ha valaki ezt nem díjazná, naés, rengeteg lány/fiú van még a földön.
Ami igaz viszont, hogy nem ettől (párkapcsolat) leszel egycsapásra gyógyult. Ne akard a másikra rakni a problémád megoldásának terhét. Nem ő okozta a bajodat. De segíthet. Lehet, hogy néha a gyógyszer a mankód, de miért nem lehetne egy másik ember? Sokszor kellhet a nehezebbnek, félelmetesebbnek tűnő utat választani. Kimondani, amit baromi nehéz kimondani, stb.
Solarstone írta, hogy
"azonban fontos, hogy tényleg fejlődni akarjon a lány, mint én."
Tökéletesen egyetértek, ez legyen a cél. Sokat lehet egymásnak segíteni, pl. megváltoztatni egy megbetegítő környezetet, vagy erőt adni egymásnak, hogy megtegyetek nehéz lépéseket, együtt barátokat találni, stb.
Nem tudom honnan van, de nagyon fontos mottó:
"Az ember emberi kapcsolatokban betegszik meg, és emberi kapcsolatokban is gyógyul meg."
Ezt most lendületből írtam, nincs ám kezemben a bölcsek köve, remélem, nem úgy hangzott.
Olvastam itt többféle véleményt a társkapcsolatról, de még nem igazán tudom helyrerakni a következő kérdéseket:
Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól? (Tudom, hogy függ még egy csomó mindentől, de úgy alapvetően...)
Mi a helyzet, ha csak az egyik fél problémás, a másik stabil, kiegyensúlyozott? Előbb-utóbb megszökik, vagy segít a társának? (Embere válogatja.)
Csernus doktortól olvastam, hogy bizonyos mentális problémák esetén, ne is akarjunk új kapcsolatot, tehát amíg az fennáll, ne is keresgéljünk új partnert, mert tuti nem fog működni.
A puding próbája az evés! Kinek milyen tapasztalatai vannak ezügyben?
Igaza van Savannah-nak!Amikor kijöttem a Rehabról hat hónap után,arra döbbentem rá,hogy többé-kevésbé de MINDENKI beteg!Csak mindenki hárításban van,és könnyebb engem lesajnálni mint a saját helyzetébe belegondolni.Nem osztom az észt senkinek, de ha valaki a segítségemet kéri(függő,depis)akkor megpróbálok neki segíteni.Mondjuk velem azért a "normi"haverjaim sem lekezelőek mert tudják,hogy milyen vagyok akkor amikor,"Káin"felébred a fejemben!.(de már egyre ritkábban)
Köszönöm memphisgirl,jól esnek a szavaid igazán,te tudod én mit gondolok?
Nincs egészséges ember,főleg a mai világban.Eléggé a szívemre veszek sok mindent,ebből kifolyólag sokat szenvedek belül,megvívom a magam harcát.Sok minden történt velem is 28 évem alatt,ami megviselt vagy megvisel a mai napig.Nem tartom magam semmivel sem különbnek,vannak hibáim is,dehát emberből vagyok,én csk többségében próbálok jó lenni.
"Hogy az arcodban láthassam, a magam arcát..."
Nekem már soha többet nem kell egészségesek társasága sem barátság, sem párkaocsolat vonatkozásában.
Elegem van belőlük,
Csak kiközösítenek, és fájdalmat okoznak.
Tisztelet a kivételnek, de az olyan ritka, mint a fehér holló.
Savannah, tudom, hogy te soha senkit nem bántanál a betegsége miatt.
Sokkal több ilyen ember kéne mint te vagy, akkor más lenne ez a világ.
A többségnek bejön az őszinteség nagyon is!Nem kell attól parázni,ha menekülőre fogják,mert akkor mi van?Semmi,aki számít,az úgysem fog megijjedni,hisz nincs is mitől.
Sziasztok!
Csatlakoznék ahhoz,hogy barátnőt keresni csak józanul:)
Nem feltétlenül értek azzal egyet,hogy valaki csak hasonlót képes bevonzani,én jártam úgy még harmadéves egyetemista koromban,hogy Debrecenben találkoztam egy sráccal,iylen vakrandiféleség volt,nem vettem észre,hogy akkor is be volt tépve,ennyire profi voltam,azóta már okosodtam,szóval elsőre ez nem derült ki számomra,második találkánkon mozi után felmentem hozzá(én kis naiv) ,na ott már láttam egy idő után,hogy biztos nem rendes cigit szívott:(Nagyon rosszul esett,mert én nem így álltam hozzá,semmi más nem érdekelt volna,ha őszinte,de csúnyán viselkedett és nagyon megbántott:(
Nem vagyok biztos abban,hogy mit akarok.
Mivel tudom,hogy halmozottan problémás vagyok és ilyen nőket is vonzok be,ezért a kölcsönös Elfogadást tartom a legfontosabnak.
Tudom,hogy nagyon"hullámzó" vagyok,amit nem könnyít meg az Írás!Beazonosulok a szereplőimmel, és nem tudok kilépni a történetből amíg be nem fejezem a Darabot.A Tavasszal írtam egy "súlyos"drámát,és amikor befejeztem és felmentem az ex-barátnőmhöz,Pestre,szabályosan megijedt tőlem.Azt mondta,hogy"-Úristen,Zolika!Ne hozd ide többet a Démonjaidat!!!"
Na most ilyen plusz őrületeket,melyik Nő bír ki?
(Különben meg,azt hiszem,hogy nincsenek igazi közös Célok,legfeljebb közös Utak vannak.)
Zoli!
És milyen nők kerülnek képbe? Szerintem érdemes hamar rövidre zárni, hogy az érdeklődésetek találkozzon. Abból lehet hosszútávú, jó kapcsolat, ha a célok közösek.
Hát ezen a téren nekem is voltak gondjaim. Az első pár randira mindig piásan vagy kábszerezve mentem persze azért annyira soha nem készen. A lányok nagy többsége szinte észre se vette rajtam, mondjuk volt, hogy kicsit túl löttem a célon 🙂 Mikor már meg volt úgy kb. 3-4 randi utána simábban mentek a dolgok. Persze, ha a csajhoz mentünk napokra az elég húzós volt, de eddig mindig kibírtam 🙂 Sajnos eddig tisztán még egy barátnőt nem csíptem fel magamnak, hiába úgymond jönnek rám a lányok, nem akarok beégni, röviden a szociális fóbiámmal :S
Amúgy pár hét után a lánnyal szembe szinte el is tünnek a szociális fóbia tünetei, sőt...;)
ja és ne használj csajozáshoz semmi tudatmódosítót!
Köszi a hozzászólásokat! Ihletet kaptam Tőletek! 
Negatív önképpel és hozzáállással mindig kudarc lesz a vége. Tehát a megoldás és a feladat adott: ezen változtatni kell!
Őszinteség. Igen, én is tapasztaltam, hogy egyeseket elriaszt, ha valaki őszintén vall a dolgairól, de mégis ez a szimpatikus megoldás. Minden hazugság kiderül, tehát nem érdemes ezzel operálni.
Ha dolgozunk magunkon, hogy jobbá, elégedetté válhassunk, nem lesz miért szégyenkeznünk és hazudni sem kell.
Van úgy, hogy utálom magamat, mégis elvárnám hogy szeressenek. Ezt furi most így végiggondolni. Feladat: formáljuk magunkat szerethetővé, hogy mások is szerethessenek minket.
Szia!
Abszolút megértem ezt a "nem tudom átlépni a saját árnyékomat"problémát.Nekem is mindíg nagy gond volt az ismerkedés és a kapcsolatok,mert tudtam,hogy hazug képet vetíttek ki magamról.Ezért vagy "kimenekültem" vagy egyszerűen nem volt párkapcsolatom.(néha Olimpiákban mértem a két nő közti időt)
És mivel szenvedélybeteg vagyok,a végére már annyira leépültem,hogy a kutyának sem kellettem.De már két éve tiszta vagyok,és egyszer csak elkezdtem megint bevonzani a Nőket.Csak,hogy most jötte elő az igazi problémák,mert régen azért az Anyagozás segített "jó fejnek"lenni,és ez most nincs.És én is el vagyok bizonytalanodva.
Most vagyok túl egy nagy fellángoláson,de ez is inkább menekülés volt és majdnem beledöglöttem.És héha már szabályosan "menekülök "a Nők elől(minden régi haverom totál balfasznak néz)mert félek a saját érzésemet megélni.
De azt hiszem,hogy a legjobb az őszinteség.Őszinteség magamal és a másikkal szemben.(Na jó!ezt én is csak két éve gyakorlom mióta tiszta vagyok!)Ez a legkifizetődőbb és egy csomó fölös kört meg lehet spórolni.
A baj csak az,hogy ehhez a Nők sincsenek annyira hozzászokva!Van amelyiket "elkápráztatja" de van aki meg elmenekül.
Attól tartok, az utolsó mondatod tipikus önmegvalósító jóslat.
Épp ezért kellene most elhinned, hogy jó fej vagy.
Ismerősöm azt ajánlotta, hogy szedjek fel egy olyan nőt vagy nőket, akik ugyan nem az eseteim, de kéznél vannak. Ettől majd megjön az önbizalmam, aztán ha felbukkan egy olyan, aki mindenben megfelel - ugye a nagy Ő, akkor azt már stabil lelki állapotban, önbizalomtól telve simán meg tudom hódítani. Voálá!
Persze akkor a "pótlék nő" lapát... 
Nah, de ez nekem nem megy, pedig logikus. Én rossz színész vagyok és még lelkiismeretem is van. Meg nekem ez egy kicsit durva. (Lehet még szívem is van?) Marad az énkép önálló fejlesztése.
Apropó, "rossz lelkiállapotban ne kezdjünk új kapcsolatot" felszólítás sajnos igaz, de én pont most vagyok abban a szituációban, hogy lehetőségem van egy szimpatikus kolléganő megismerésére, és úgy tűnik én sem vagyok neki közömbös. (Végre négy év alatt lenne egy számomra szimpi nőci,aki úgy néz rám...)
A baj csak az, hogy már kezdődik nálam a "bújócska". Jaj, ha rájön, hogy mekkora egy lúzer vagyok, biztos nem foglalkozik többet velem.
Úgyhogy ügyesen el fogom én ezt baltázni megint. 
Na persze én is tudtam, mit kéne változtatnom, mégsem változtattam nagyon sokáig. Mert képtelen voltam rá.
Én pl. nem hittem el, hogy egy nő képes lehet engem férfinek és lehetséges társnak tekinteni. (Ennyit az akkori önértékelésemről...) Aztán bebizonyosodott.
Te talán nem szenvedtem volna annyit, ha előbb tényleg rendesen rendbejöttem volna lelkileg. Na persze éppen azért is nem tudtam rendbejönni, mert nem volt nőm. Ördögi kör, de azért ki lehet jönni belőle.
Kedves purify!
Köszi a reagálást. Azt hiszem igazad van. Valahol én is tudom, mit kéne változtatnom, csak egy jó nagy seggberúgás kéne, hogy végre megtegyem.
Vállalja valaki? 
Szia gemini_x!
Szerintem jó is lehet, ha éppen most nem keresel. Én hasonló voltam hozzád, ami a társkeresést illeti, és csak azért írom ezt múlt időben, mert most stabil, bár nem problémamentes párkapcsolatban élek.
Szerintem el kellene érni, hogy az önértékelésed helyre álljon és a fóbiáidat le tudd küzdeni. Nem a társkeresés miatt, hanem egyszerűen azért, hogy jobban érezd magad a bőrödben.
Sziasztok!
Írok, hátha valaki még benéz ide...
Nekem is évek óta gondot jelentett a társkeresés, bizonyos szociál fóbiák és önértékelési zavarok miatt. A kialakult kapcsolat alatt is előjöttek a fóbiák meg a depi, aztán vége.
Azért csak "jelentett", mert már nem keresek...
Élek mint egy zombi. Ki a fenének kell egy ilyen ember?
Sőt,most már egyenesen kerülöm az olyan szituációkat, amikor egy új kapcsolat lehetősége jelentkezik. Úgyis tudom mi lesz a vége, és valahol meg is értem, miért.
Úgy érzem, nagyon meg kéne változnom (hívhatjuk gyógyulásnak is), hogy sikeres kapcsolatom legyen.
Tömören ennyi! Szégyellem, de azért jólesett leírni. Egyéb fórumon közröhely tárgya lenne.
Ui.: Ezt nem azért írtam, hogy ez a követendő példa. Sőt! Kívánom mindenkinek, hogy legyen kitartása megtalálni a megfelelő társat!
Nem kérsz tőlük képet, vagy nem küldenek? Érdekes, én mindenkiről láttam, most, hogy belegondolok... Még többekkel találkoztam is, valahogy nálam nem marad meg a kapcsolat a neten, ha valakihez közelebb kerülök.
Rebeka, igazad van, mindenkiről kialakul egy kép az írásai, és a hozzászólásai alapján.
Bennem is, és tényleg, még csak nem is közelít a valósághoz.
Érdekes dolog ez, és nagyon örülnék annak, ha azoknak legalább a képét látnám, akik közel kerültek hozzám a neten keresztül.
Nem igazán lehet már neten sem ismerkedni kép nélkül. Néhol (mondjuk itt) megmarad a megnyugtató névtelenség-arctalanság, de egyébként... főleg, ha konkrétan társkeresés a cél, nem hinném.
Vajon narancssárgával írtam a felső bekezdést? Nem gond.
Szerintem azért ráznak le, mert nem volt még barátnőd.Nem kellerrőlrögtön beszélni.
Szinte az összes nyalogatja a sebeit, folyamatosanpofára esik,és így éli le az életét. Egyik kapcsolatból a másikba szédeleg.Ez amenőmanapság.
Az, hogy egy kapcsolatban tolerálják és megértik a problémádat nem mentális egészség kérdése.
Tényleg léteznek értelmetlen játszmák. Pl. rengeteg lány nyalogatja a sebeit, hogy mennyit csalódott a pasikban, és aztán újra és újra ugyanazon szempontok alapján választja a következő szívtörőjét. Ha én tökéletes külsejű, mindig mosolygós, szórakoztató, aranyos és szexistennő is egyszerre lányt keresnék, meg is érdemelném a magányt. Azért is fórumozok, hogy hátha itt találok olyan lányt, aki hasonló lelki és ismerkedési problémákkal küzd, és akivel kölcsönösen türelmes és toleráns kapcsolatot építgethetnénk.
Ha csak egy képet látunk valakiről az Interneten, tényleg nem sokat árul el, lehet, hogy az alapján tetszenék jónéhány lánynak, de amikor szemtől szembe beszélgetünk, annyira zavarban érzem magam, hogy az már nem nevezhető kellemes élménynek. Hiába mondom el, hogy nem volt még barátnőm, mindig leráznak. Nyilván senki sem szeretne egy merev pasival mutatkozni mások előtt.
Szia Samu!
Egyetértek veled 🙂
Sziasztok!
26 éves koromba még én is magam alatt voltam.Pedig túl voltam bőrklinikán,kozmetikusokon.Lelkileg sokkal tovább tartott elfogadni magam;hiszen minden"pofára megy"A külső kikerülhetetlen!Társat keresni itt a neten pont ezért izgalmas,mert itt a belső értékek derülnek ki.Aztán jön a nagy találkozás!Kívánom hogy sikerüljön!Drukkolok!
üdv samuboy
Mit gondolsz erről?
Szerinted el lehet képzelni valaki megjelenését néhány írásból?
Az biztos, hogy nem látszik rajtam, hogy valami bajom van 🙂
Dettó.De engem nem kerülget sírás. Nekem jön broáfka. Nem egy kellemes dolog az sem.
Engem messzire kerülnek a lányok, és nem vagyok kétségbeeseve, tudom,hogy kilógok a sorból máshogy látom a dolgokat, eltérő a gondolkodásmódom, és ha nálam van broáfka akkor jobb engem elkerülni.
Másrészt a lányok többségével is problémák vannak. Többségük többre terja magát, mint ami, súlyos torz értékrendje van. Hasonló a hasonlót keresi elv szerintem nem mindíg működik. Külsőddel kapcsolatban annyit, hogy mindenki olyannak lát amilyennek láttatod magad. Ha csúnyának érzed magad csúnyának fog látni más is, és fordítva. A menő srácok többsége az önbizalomhiányát leplezi..
Memphisgirl bombanő lenne?:):)
A mankóra pedig bizony szükség van, hiszen sokan halálfélelemmel felérő pánikkal mászkálnak az utcán, boltban stb. Én szerencsére már évek óta nem élek át ilyesmit. Amikor tinédzser voltam és jöttek szembe a nevetgélő vidám lányok vagy szerelmes párok, sokszor kerülgetett sírás, és sokszor el is sírtam magam. Tinédzserként bizony nagyon rosszul esett, hogy nem álltak velem szóba a lányok, sőt sokszor ki is nevettek, ha a menő fiúk kigúnyoltak a külsőm miatt.
Ha megismerkedem egy új lánnyal előbb utóbb utóbb mindig észreveszik, hogy nem vagyok átlagos. Erre én azt szoktam mondani, hogy nem tudom felvenni a versenyt a többi sráccal a lányok terén, így végül mindig más jön össze a lánnyal. Szívesen ismerkednék olyan lánnyal, aki hasonló problémákkal küzd, azonban fontos, hogy tényleg fejlődni akarjon a lány, mint én, és ne gyászhuszárkodjon éjjel-nappal, hogy mi hősi harcot vívunk a legyőzhetetlen betegséggel. Szóval az ha valaki még meg is lovagolja a problémáit, és emo stílust vesz fel, meg halállal foglalkozó zenékkel, filmekkel foglalkozik az nekem nem szimpi. Az sem, ha valaki azt keresi a gyógyszerekben, hogy mekkora flash volt a diszkóban kifáradhatalanul táncolni-pörögni, vagy öntudatlanul lazulni. A gyógyszer szerintem arra való, hogy mankót adjon a személyiségfejlődés útjának kezdetén.
Depresszió és szociális fóbia.
Nekünk nagyon nehéz ez.
Az egészségesek társadalma kitaszít minket.
Még ha jó szándékú is valaki, soha nem fogja megérteni a problémáinkat.
Nekem 3 komoly kapcsolatomat verte szét a betegség.
Nem vagyok egyszerű, tudom.
Komolyan mondom, csinálnék egy társkeresőt sorstársainknak, magunknak.
Ez szerintem nem a magányos éveknek köszönhető. Pszichiáter mit mond pontosan mi bajod? Szociális fóbia, depresszió? Hasznos kis fórumtéma.