Nem vagyok retardált sem degenerált! Azaz az egészségesek viszonyulása hozzánk,ha nem vagyunk jól.
Szia holdfény!
Örülök,hogy jót nevettél,néha kell egy kis humor is az oldalra-szerintem.
Nem tudom telihold volt/van-e ,de olyan viták, egymásnak beszólások hete van ,hogy csak lesek.
terap rész:Akkor már ketten vagyunk! Telihold,front mi az nekünk!
Időjárásjelentés:A Búra fórumokat olvasva-a héten frontátvonulás van.
Holdfény!
Én is nagyon megkedveltelek titeket !!!
Jó itt lenni!
Anna
,Nem hagyott nyugodni a dolog de, azt hiszem rájöttem!
Nem te írtál rossz helyre !Én állítottam be az oldalt rosszul.
Pár perce Kiléptem direkt ezért: és hoppá, nem jelzi ki a fórum létezését ill a friss hozzászólásoknál rákattintottam az utolsó bejegyzésünkre.Hozzáférés megtagadva.
Meg rémlik ,hogy mikor indítottam nem értettem,hogy került bele valami olyan szöveg,hogy hozzászólás v ilyesmi csak a hozzájárulásommal lehet ,(ha jól emlékszem ez a szöveg volt,most nincs előttem .)
Totál technikaialfabéta vagyok,ami nem zavar- csak most,mert kijavítani viszont nem tudom a hibát.
Anna,
Nyugodtan írj bele,ha neked nem jelent gondot engem nem zavar! Bárki beleírhat én ezt fórumtémaként nyitottam( bár én beszélek itt a legtöbbet,tehát blognak tűnhet,de nem annak szántam.! )Tehát ha mással kezdesz beszélni itt számomra nem gond ha ti itt szeretnétek elmondani ha titeket ez nem zavar.(Szerintem olykor én is máshova írok ,csak nem szóltak.)
Sokáig kerestem átert Több is volt,de valamiért nem működött a dolog,nagyon jó szakemberek voltak nagy gyakorlattal, szaktudással, jmégis valami nem pászolt... nekem túl merevek realisták .Én meg elég elvont gondolkodású vagyok és erre nem minden szakember nyitott .. vagy nem azzal a módszerrel dolgozik(ezért van a psz-nek is annyi ága,szemléletmód, módszerek sokasága )
Szakember esetében is lehet,hogy vérprofi és mégis az egyiknek jó,de a másiknak már valamiért nem hatékony. .Nekem ez a tapasztalatom
Kipróbáltam egy módszert amit régen használtam ilyen esetben Ma valamennyire már jobb.
Kívánom neked is hogy találj egy olyan átert aki számodra megfelelő!!!!!
Puszi:Kata
Ne haragudj Kata!
Én írtam bele a te blogodba, mert béna vagyok, és nem tudom, hova kell!
Holdfény, csak reagált!
És köszi, hogy mondod a kommunikációt, igen az is egy készség, amit lehet fejleszteni, ha sokat gyakorolsz. Mint minden más készséget.
Neked ott volt a jó átered, aki agypókerezett veled...
Remélem jobban vagy: Puszi
Szia Anna és Holdfény !
Elnézést,hogy a ti beszélgetésetekbe írok bele.
Szerintem az írás a mi komm eszközünk.Csak kevesen értik,hogy szóban miért vagyunk mások.Évtizedekig küzdöttem tekintélyproblémával mindenkinek szó nélkül engedelmeskedtem,nem volt saját akaratomEz szóbeli komm zavarhoz vezetett.. Olykor még ma is előjön ,ha lekezelően bánnak velem.rám akarják erőszakolni az akaratukat.Mindenki ügyes, talpraesett,mindenki jobb nálam,én meg felnőttként visszazuhantam/zuhanok abba a gyerekállapotba aki a ügyetlen,buta,semmire se jó törpe és mindenki más Óriás...Pillanatok alatt szétestem.Elnémultam.Egy psz jött rá mi a gond és engedte,hogy írjak, szóban asszociálva beszéltem vele, agypókereztünk,totál kitekert mondatokban beszélgettünk ,-most jöjjön be a gyerek,most a felnőtt...Fura dolog az emberi elme. Ennyit jelent egy olyan szakember akivel egy hullámhosszra lehet kerülni.Ma már sokkal könnyebben talpraesettebben működök szóban is.Nagyon sokat köszönhetek neki.
Én azt hiszem ezen az oldalon,nyugodtan ventillálhatunk,úgy ahogy éppen akkor jön ,színjáték nélkül.Akár nyakatekerten is ,hiszen egy idő után ráérzünk,megtanuljuk, egymás gondolatmenetét követni,ill a sorok között olvasni.
Én nem panaszkodásnak érzem amiket itt leírunk,hanem egymás segítésének,emlékek,tapasztalatok ,a jelen napi történések,fájdalmak,örömök,sikerek ,kudarcok,egyetértések,viták kiadása,( akár belebonyolódása vitákba mert ez is kell!) által a fejlődéshez, jobb életminőséghez vezető útnak.
Csak ennyit szerettem volna mondani.
Köszönöm,hogy vagytok !
Üdv:Kata
Szia Eszter!
Úgy akarom a blogomba másolni, hogy ne legyem kitn az oldalon, próbáltam, de nem megy!
Szia Anna! Szerintem ezt másoljuk át a te blogodba, és akkor Kata blogja megmarad a saját kommentjeinek. Meg tudod csinálni, vagy segítsek?
Szorítok neked, hogy eviseld a fájdalmat!Puszi
Szia Mndenki Holdfénye!
Pedig néma halnak érzem magam, sokszor! Tátogok,hápogok.
Leírtam, amit érzek,ebben a témában ha érdekel.
Remélem jobban vagy apukáddal kapcsolatban, mert átérzem milyen neked most!
Szia Eszter!
Szia Holdfény!
Most írtam,blogban, csak kicsit elszállt.
Nem vagyok egy nagy szametógép zseni...
Lehet itt sokaknak sokkal nagyobb a problémájuk mint nekem, és segíteni is szeretnék saját tapasztalatkkal..
Én mindig azt éreztem gyerekkoromban is, hogy nem tudok megszólalni, nyitni,voltam is bántott magányos!
Amikor beteg kezdtem lenni akkor kezdődtek igazán a kommuikációs nehézségeim, ha pörögtem, kritikátlanul megbántottam embereket, ha rosszul voltam egy mukkot sem lehetett belőlem kiszedni, volt pasim mindig azt mondta, egy elérhetetlen gyönyörű lány voltam, sok férfi számára,ez jött le nekik, amíg én pszichotikus voltam, amikor gyógyszert kezdetem szedni, kitisztulak a zavaros godolataim, nem rohangáltak tovább, és lkezdtem magamat tanítani arra, hogy kommunikáljak, ma márvannak erre eszközök, számítógép, stb, munka emberekkel.
És most mint a siket, aki ugyan nem hall, és alig tud ezért beszélni, de nagyon nehezen megtanult, olyan vagyok, én.is
Ha rosszul vagyok, gyógyszerváltás sokk, elfelejtek kommunikálni megint, és egy mukk nem jön ki a számon.
Nekem kiállni egy tömeg előtt beszélni maga a halál, egy riportot nem lehete velem csinálni, egy beszédet nem tudnék emberek előtt elmondani, ne tudnék csapatépítő, tanár, főnök stb. lenni ezért.És magányos is ezért vagyok,mert alig tudok idegen emberekkel kommunikálni, mint egy siket, aki nem tudja, mi az hallani, csak szájról olvas megtanult hangokat képezni! És ez nálam rengeteg kiközősítéshez vezetett, és sokszor mély depresszióhoz.
És hát a Búrán is azt éreztem mondok nektek valamit,és nem jól mondom, mert nem értitek meg, és .nem szeretnék kizáródni a Búrából, mert nagyon jó, hogy van, csak ha nincs visszajelzés félek valakit megbántottam okoskodtam, hülységet mondtam, és rosszul kommunikáltam megint!
Ennyi!
Holdfény remélem jobban vagy!
Szia Ranna! Annyiban kicsit igazságtalan hely a Búra, hogy akiknek sok a baja, sokat panaszkodnak, azokkal többet foglalkozunk. Te viszont tényleg segítőkész vagy és nagyon is releváns 🙂
Segíts nekem megérteni, mit jelent az, hogy nehéz kommunikálnod, kérlek! Nem vagy biztos benne, hogy elér a "másik oldalra", amit mondasz? Vagy hogy releváns?
Szia Eszter!
Mert én rosszul kommunikálok, és mndig gyakorlom pedig!
Itt is!
Lehet, hogy az itt lévőknek sokkal nagyobb a gondjuk mint nekem, szeretnék segíteni...ha tudok..
Próbálok beilleszkedni, csak néha még itt is nehéz! Csak azért írtam!
Szia Eszter!
Ezt nekem irtad Eszter?
Anna
Szia Ranna! Ne haragudj, hogy nem reagáltam rád. Nem érzem, hogy rosszul kommunikálnál. Miért gondolod ezt magadról?
Nyilván eltérő, hogy milyen családi rendszerben él az ember, és ott kitől mit vár. Engem mind a két szülőm ki tudott borítani, és igazad van, legszívesebben ráztam volna a rácsot, hogy vegyétek már észre, hogy beteg vagyok és segítségre szorulok.
Sajnos a diploma nem garancia arra, hogy valaki pontosan érti a felelősségét és annak a korlátait, ameddig elmehet. Különösen, amikor a szerepek keverednek -- nyilván felkavaró, hogy egy barát megpróbálja átvenni a terapeuta szerepét, belekavar dolgokba, miközben úgy érzed, hogy megfoszt a barátságától.
Én nem próbálok segítséget kérni barátoktól, tehát nem próbálom részletesen elmondani, mi is a bajom -- az általában már megterhelő, és többnyire csak irreleváns dolgokat tudnak mondani. Egyszerűen arra gondoltam, hogy eltitkolni se szoktam.
Szia Eszer!
Reágálok sokmindenre, lehet rosszul, nem tudom, mert kommnikációs nehézségeim vannak, ha ráveszem magam a kommunikálásra, sokszor rosszul csinlom.
Hahozzászólok bármihez, sose reagálsz arra amit mondtam,nem is kéne csak néha, néma halnak érzem magam-e miatt itt az oldalon!
Beszélek, de em hallanak! Igenis lehet valaki barát, ha nem mondod ls neki a el a betegséged, és lehet valaki édesapád is, és és a nagymamád is, aki nem tudja, hogy beteg vagy, mert kíméled őt, és lehet családtagod, akivel ölre mész azért mert azt akarod fogadják el mi a bajod!
Katánál nem tudom,hogy történt ez a dolog, hogy kibuktatta a barátja ki ,nyiiván gonosz is votl, és biztos nagyon rossz állapotban csinálhatott ilyet ismerőse, és tényleg nagyon ki lehet buktatni a pszichés betegeket!
Engem anyu borított ki soksor, devagyzokogtam, max csak megittam két pohár töményet akkor!
Vegyél emgem komolyan mint néma halat Eszter, mert itt csak hápogok az oldalon!
Szia Eszter!
Említettem,gyerekeim tudják,semmi gondjuk vele.Szüleim tudják,de a közhelygyűjtemény blogbejegyzés éppen ezért bukott ki belőlem. Jó szándékkal van kikövezve csak ami az egyiknek az az a másik számára pokolba vezető út lehet.ha rosszul kommunikáljuk.
Barát:(illetve mennyire veszélyes ha nem tudjuk hol a határ egy segítő beszélgetés során.)
1 barátom tudta olyan volt mintha a testvérem lett volna 15 éve ismertem. Ő is beteg,de tanult!????(szocpedes diplomával nem csinálhat pszichoterápiát!),meg ő is segítő!????.?(az ilyentől elvenném a diplomát ,mert fő szabály kliens nem mehet ki rosszabb állapotban segítő beszélgetés során, mint ahogy bejött,ill , baj esetén nem hagyjuk magára !)Na ennek az lett a vége ,hogy egy szimpla beszélgetés keretében belesodort egy pszterápás beszélgetésba, majd vagdalkózott irányomba ,védekeztem,nekem esett anélkül,hogy tudta volna a mélységét az esetnek,( olyan dolgokba ment bele amelyek nagyon mélyen érintenek psz is óvatosan nyúlt hozzá anno )majd én összeomlottam üvöltöttem vele,hogy takarodj az életemből ,- ő meg hazament és otthonról szólt a szüleimnek,hogy Kata rosszul van,érte kellene menni.Még olcsón megúsztam ..nem kerültem kórházba sem.Psz rakott össze megazóta újra gyógyszereznek .Ennek 3 éve és soha többé nem akarom a közelemben látni.
Na azóta senkinek nem mondok semmit aki nem kompetens.
,,Ez borzalmas érzés lehet..."
Eszter ez,az ,és mégsem
Hanem az emberi tudatlanság,előítélet,közömbösség ,az empátia teljes hiánya,meg a csak mással történhet meg velem nem mert én ,én én,..... bele sem gondolnak:.elég egy váratlan sokkhatás,trauma ,de még ennyi sem kell..... és már sorstársak lehetünk.
Szia Kata! Borzalmas érzés lehet, ha (szó szerint) ilyen visszajelzéseket kapsz!
Én gyerekkoromban koromban attól szenvedtem, hogy nem lehetett elismerni a családban, hogy nem vagyok jól -- az mindig valamilyen bűn és vétek volt részemről, amiért elutasítás és szeretetmegvonás járt.
Éppen ezért viszont a saját családomban és baráti körömben teljesen nyíltan elmondtam, hogy mi a problémám, milyen módokon jelentkezik, de azért igyekeztem -- nem mindig sikerrel -- úgy élni, hogy a másik élete ne a körül forogjon, hogy nekem milyen tüneteim vannak. Azt nem tudom elképzelni, hogy olyan barátaim legyenek, akik nem tudnak a bajaimról -- de ha valaki meg tudja ezt oldani, azt őszinte tisztelettel fogadom és szívesen eltanulnám 🙂 Nekem egyszerűbb elmondani, hogy "az van, hogy szorongok még a telefonálástól is, nem hogy attól, hogy emberek közé menjek, ezért találkozunk olyan ritkán, nem azért mert nem érdekelsz vagy nem szeretlek".
Kulturált környezetben a betegségünk tünetei egy teljes személyiség kisebb összetevői -- van, aki depressziós, másnak meg nincs humorérzéke. Kultúrember tudja ezt kezelni, és a barátaimat igyekszem így válogatni.
Magyarországon a kulturált környezet persze nem feltétlenül adott.
Köszönöm Anna!
Szia Kata!
Én is nagyon sokáig játszottam a színjátékot, még családon belül is, csak, hogy kíméljem őket, hogy ne érezzék, hogy nagy a baj, velem, apukámnak örülök,hogy eljátszottam az egészségest, mert ő meghalt, és sose tudta meg milyen beteg a lánya. És ennek nagyon örülök, de tényleg elfárad az ember az örökös színjátékokba, könyörgöm, én nem születtem színésznek,és mérhetetlen önfegyelet igényel az, hogy nem elég sokszor pokolian vagyok, de még a környezetemre is tekintettel kell lenni, és eljátszani hű de klassz minden, és stb. stb.
Elég, elfárad bele az ember, mert olyan plusz energiákat emészt fel, csak maga a jópofát vágok az élethez, amikor néha az egészhez már kedved sincs. És akkor a napi teendők, és még egy éve is dolgoztam, szóval sok na!
És nem te ventillálsz csak, hanem én is: Nem mondtam el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
És a Búra ezér nagyon jó, és én is írom a kommenteket, mert jó megszabadulni egy nagy fájdalomtól, egy nyomasztó tehertől és kibeszéli magát az ember itt! Én csak egy hónapja vagyok fent, de jól esik itt lenni, tényleg!
Üdv:Anna
Szia Anna!
Igen,ezért nyitottam.
Értettem a gondolat meneted,te is az enyém ,
Velem van gond ,Anna.Túl sokat ventilláltam az odalon az utóbbi időben,több helyen ,és néha már osztom az észt stílusba átcsúszva, ami nem jelent jót-.Ez az utálom amikor ilyen vagyok időszak- a nagyfokú szorongás ideje .Jó lenne már ha rájönnének mi okozza,de eddig ........... de tudom, elmúlik majd magától, és nyugalmi időszak jön .Az már jó.Tapasztalat.Csak 30 év alatt belefárad az ember belülről,hogy a külvilág felé játszani kell,, a minden rendben van" színjátékot.
Ennyi
Üdv:Kata
Szia Kata!
Nem,nem rád gondoltam persze, hogy te lennél a notórius hazudozó.
És bocs, ha már ilyen körülményesen fogalmaztam, lehet csavaros volt a gondolat menetem....
De szerintem azért nagyban egyetértünk, mert a más mindenhol kitűnik,és ezáltal kizáródhat a közösségből.
Szerintem az átlagember fél egy kicsit, olyan érthetetlennek tartja a mi "szenvelgésinket", hangulat ingadozásainkat, és legfőképp nem érti. Sokszor betegtársad érzéseit te sem értheted...
Annyit mondok el a másiknak,hogy ne érezzem ettől rosszul magam.
Tudom, hogy nem jó érzés furának lenni.
Csak ezt akartam mondani, és gondolom te is ezért nyitottad a topicot.
Anna
Szia Ranna!
Ez a nő nem én vagyok,ha esetleg erre gondoltál.Én voltam félreérthető talán. (F4120-as vagyok )Ennél az esetnél valóban olyan betegségben szenvedett, ami miatt notórius hazudozó volt.Találkoztam hasonló esettel.
Bár szerintem néha magunkat kell felfedni bizonyos szintig,olykor széllel szembe kell menni,hogy másokat akik nem tudják magukat megvédeni, meg tudjunk védeni.
Rólam szüleimen ,gyerekeimen kívül senki sem tudja.
Barátok:Nem .
Kívülállók közül: Csak a volt csoportársaim ill volt 1 oktatóm tudta.-De ők sohasem éreztették velem .Sőt!
Munkatársak Sohasem : max látják,ha valami változik-na ezekért kapok, de mindegy .(figyelemzavar ,lelassulok,felgyorsulok stb,de igyekszem és ezt is kontrollálni ami egyre jobban megy.A hangulathullámzást már szinte nem is veszik észre csak ezeket a kísérőtüneteket)
Engem az előítéletek, az értelmetlen rosszindulatból eredő piszkálódások dühítenek sokszor, amely a szórakozzunk egyet címet viseli más kárára.,de az már más dolog.
És továbbra is egyetértek veled,csak talán rosszul fogalmaztam.
Én úgy értettem Kata, hogy nem kell notórius hazudozónak lenni, de nem mehetünk mindig a szemben sávban.Mert autóvezetésben is be kell sorolni, meg mindenhova a világon, sajnos, igen és ez a normálisaknak könnyebb.
Nem kell rózsaszín világot kifelé sem mutatni,csak nem mondod el olyan embereknek, a problémád, akiknek semmi közük hozzá.
Nekem is volt munkahelyem amit alig éltem túl,mert úgy gyűlölem a kollégáimat, a folyamatos pofázásukat, hülyeségekről, és igen, nem tudtam besorolni, és gyűlltem minden percét az ott létemnek.
Igen skatulyák léteznek, mindig is léteztek,szerintem komfortzónán belül maradva beszélgethetsz emberekkel magadról, de ami nem tartozik rájuk, azt nem kell elmondani nekik.
Szia Ranna!
Köszönöm a válaszod!
Pontosan úgy van ahogy írtad.Magam is ezt tapasztalom.
Elfogadás,empátia azaz valamiért más ,de éppen ez a jó benne részhez :
Másfél évig dolgoztam 20-ad magammal egy ,,beteges hazudozóval"aki csak beteg volt ,de ártalmatlan.( itt nem hétköznapi hazugságokra kell gondolni,hanem pl:zsidónak állította be a családját (akik mai napig tartják a szokásaikat),beszélt a szokásaikról stb -reformátusok voltak.Egyik gyerekének ők csak nevelőszülei, mert rákos lett eltávolították a méhétől kezdve mindent és nem szülhetett-ez sem volt igaz,nem volt rákos soha, ő szülte a második gyerekét is stb stb)Mikor lebukott és kikezdték,közös megegyezéssel felmondott( fel kellett mondania?,) mindenki elmondta mindennek.Én kiakadtam ezen.Oké ,hazudott,de csak önmagának,mert ellenünk semmi rosszat nem tett soha!A második kiakadásuk az volt,hogy miért nem szóltam nekik,hogy én már kezdetek óta tudtam, rájöttem,hogy semmi nem igaz se a családjáról,se a gyerekeiről semmiről Az a bajotok,hogy az a világ az életéről ,hogy mennyire kitartott mellette a férje minden bajban,hogy milyen jól állnak anyagilag stb,amit ti elhittetek pont az ellenkezője ?Ezzel csak önmagának hazudott.De gondoljátok át ,volt valaki köztetek aki bármi negatívumot kapott tőle vagy kárt okozott volna bárkinek is azzal,hogy ha elment a busz télen késő este,akkor nem a másik buszhoz vitt mint ahogy kértük,hanem hazáig,hogy nem a második lakásukat vették a gyerekeiknek,mint ahogy állította,hanem albérletben élt stb stb stb?Nektek ezzel mit ártott?Senki nem jelentkezett.
Én ezt kaptam tőle:
Mert ha ő nincs én például akkor soha sem kezdek olyan dolgokkal foglalkozni,utána nézni amit állított,így olyan dolgokról kezdtem el olvasni,amiről előtte biztos nem -és érdekesnek találtam.Soha nem mertem volna olyan dolgokat csinálni amire már rég vágytam,de nem volt hozzá bátorságom,és neki köszönhetem azt az időszakot amikor úgy éreztem végre önmagam lehetek mert ő rugatta fel bennem a megfelelési kényszert,(mégha azóta ez vissza is tért) szabad lehettem
Ami hátrány, sokszor talán előny,ha hagyják kibontakozni!!!!
De tapasztalatom szerint: a Skatulyák világát éljük.Elfogadnak ,ha megfelelsz az elvárásoknak,ha azt mondod amit hallani akarnak,ha nem állsz be a ,,birkasorba" -és visszakérdezel miért kellene beállnom?, már baj van....... ha már kilógsz- kikezdenek.
Fura dolgok ezek.
Még egy picit folytatom: nekem nagyon "édi" az áterem, ahogyan itt mondjátok!
Rettenetes állapotban a kórházi befekvésem előtt találtam rá, bementem az osztályra, és nézegettem kit is szólítsak le a problémámmal, és ő szimpi fiatal orvos volt, és ahogyan lmondtam neki a bajomat, ahogyan ő arra reagált, amilyen figyelemmel válaszolt, rögtön tudam, hogy hozzá akarok befeküdni! Azóta hűséges vagyok az áteremhez!
Nagyon elhivatott, és ami az érdekes, hogy fiatalabb nálam évekkel, nagyon szeretem, és azt hiszem ő is engem, mert kezdő orvos korától vagyok betege!
Ő nekem azt mondta az elején, hogy bölcsesség van bennem, én inkább azt mondanám csendes beletörődés, nem harcolok a sorsom ellen, az én harcomat " Mein Kampf"már megvívtam.
Vagyis ez van, bármilyen vacak is, teljesen felesleges dacolni, amit meg kell szenvednünk, ami elő van írva, azt meg fogjuk szenvedni úgyis!
Egyébként én is estem ki társaságokból, pártoltak el tőlem úgynevezett barátok, és nem hazudok, rettenetesen fájt, fáj, el kell őket felejteni, vissza sem nézni rájuk, tudatlanok önzők, és azt hiszik nekik minden csuda jó lesz mindig. És ezek nem segítőkész emberek, nincs bennük empátia, és nem akarnak maguknak kellemetlenséget egy szálat sem.
De remélm nélkülük azért még van sok jó ember a világon!
Szia Kata73!
Én ilyenkor avval vígasztalom magamat, hogy hallhatatlan művészek, akinek dollármilliókat adnak a műveikért, akiket kisdiákok tanulnak iskolai órákon, vagy akik egész népüket tanították, vagy zenei óriások voltak, és sorolhatnám a zseniket, sokuk is más volt, mint az átlag, sőt! Sokszor nyomorúságos sorsúak, önsorsrontóak, stb.
Ezek a hangulati betegségek rengeteg plusz tehetséget adnak a viselőjüknek, és egy más világszemléletet, mert ők sem retardáltak, csak mások mint az átlagos.
Egy barátom, amikor én is keseregtem valami ilyen problémán, azt kérdezte tőlem: miért ők nem tudják, hogy vannak emberek, akik mások, mint ők maguk?
Mert vannak, és kész, így kerek a Világ, nagy a Isten állatkertje, szokták mondani.
Én úgy érzem mi képesek vagyunk jobban megérezni a másik fájdalmát, empatikusabbak vagyunk, és ezáltal jobbak is. És érzékenyebbek.
Találd meg az érdeklődésedet bármi is legyen az, az irodalomban, filmekben, zenében, a természet szépségében, és te lehet jobban fogod érteni, mint Kovácsék a szomszédból a Mercijükkel, és a csodaházukkal, akik minden nyáron "olaszbamennek" tengerpartra.
Én például nagyon sokat foglalkoztam emberekkel, és ha elmondják a gondjukat bajukat, kibeszélik magukat, valaki meghallgatja őket, és segíteni tudok, nekem az is gyógyszer!
Nagymamám bölcs öregasszony, és azt mondta tudni kell örülni a kis dolgoknak, mert nagy dolgok csak ritkán vannak, amik jók!
Egyébként szerintem meg az úgynevezett átlagemberek unalmasak, és semmi kül.nincs bennük, néha azt érzem,
Meg még ami fontos minden embernek megvan a maga gondja baja, kinek ez kinek az, tehát az sem igaz, hogy Ők akkor a Nagy májerek mert nekik nincs semmi bajuk.
Mennyien éheznek, halnak meg háborúkban, kisgyerekek milliói vannak születésük pillanatától éhhalálra ítélve: és akkor gondold azt, hogy neked van hol laknod, mit enned, esetleg szerető családod! És esetleg egy vagy két macskád!És milyen jó neked
Ja és ne mondd el senkinek, hogy beteg vagy munkahelyen egyáltalán ne, én barátokat is megválogatok, hogy kinek mit mondok, és sok esetben megbántam, hogy modtam bármit is,...
Tizenévig úgy dolgoztam, és jártam egy sráccal is, több mint két évig, hogy senki nem tudta, hogy akár egy darab nyugtatatót is bevettem volna!