Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Kommunikációs nehézségek

Szia Kata!

No problem!

Nem azért csinálok blogot, hogy csak én írogassak benne!

Örülök, hogy jót beszélgettetek,

én is mindent olvasok a többi topicban.

Szia Anna !

Nem szóltál ,de én mégis így érzem,hogy le kell írnom, mert ez az én saram:Avannával kicsit eltértünk a topic témától, és eléggé kétszemélyesre vettük a beszélgetést.Ígyekszem legközelebb jobban odafigyelni, és elnézésedet kérem ezért!

További szép estét kívánok!

Üdv:Kata

 

 

Bocsánat kérés marad,viszont.

 Valamit ma megint tanultam magamról és ezt köszönöm!!!!!Komolyan !!!!

 

Így szól: Ha írok valamit akkor mielőtt választ írok,várjam már meg az előző kérdésemre a választ .Mert honnan tudhatnám mit fog mondani ,ha nem várom meg hanem, már egyből újra én ugrok a porondra és talán teljesen új értelmet nyer az egész,ha nem így teszek,hanem várok.

Fáradok.

Melléklet:

(Fáradtság jele nálam: mikor már lemaradok magam mögött és nem értem magam,/érem utól, mert már magamnak is bonyolult vagyok)

A 17-es hozzászólásod kicist olvasgatnom kellett, mert nem teljesen értettem mindent(vagy hogy mit nem értesz az enyémben), a többivel nem volt semmi problémám, nem éreztem erős rákérdezést, már megszoktam a  terápiás témázásokat. 🙂

Avana! 

Azt hiszem...hiszem a fenét,tudom- elcsesztem

Szóval :jövök neked egy nem akartam ennyire erőssen rákérdezni bocsánat kéréssel!!!!!!!!

                                  Bocsánatot kérek!!!

Úgy tűnik, leginkább egymást.

Az autónak bökdösnie kell az orrával a  szerelőt, hogy vegye elő a csavarkulcsokat. 🙂

Szia Avana!

Hát ez érdekes!Most akkor az autószerelő szereli az autót v az autó szereli embert v közösen egymást?Érdekes,de nem értem,de talán mégis.

(Most két hszre összevontama  választ.)

Enyim is bérházi lakásos..:)) 

Igen, beteg helyett inkább páciensek, sőt, kliensek vagyunk.

Szerintem nem szereti a konfliktusokat, alapvetően én se, úgyhogy nem hiszem, hogy örülne. Eddig, amiket írtál (ki akartam rúgni alóla a széket,meg akartam ütni, összevesztem vele,volt hogy szimplán lehülyéztem,), nem jutottam el, ehhez túlságosan szorongós vagyok+kedvelem. 

 

A "vágyott célt" elértem, elmúlt az írási késztetésem, legalább ebből nem lesz konfliktus.

 

 

 Hát szerintem ezt valahogy tisztázzátok a terapeutáddal.....

Egyébként ahova én  jártam magán teraphoz az egy bérházi lakásban volt a ,,rendelő" ami egy berendezett lakás volt ,tehát nem rendelő ,no beteg szóhasználat- csak max kliens megszólítás  (már jobb volt)nem volt asszisztens,stb és nagyon jó volt a módszere, Kívülállónak egy hétköznapi beszélgetésnek tünt volna , röhögtünk ,sztorizgattunk-de mégsem volt az hanem terápiás módszer. Volt áttolás bőven ,volt,hogy ki akartam rúgni alóla a széket,meg akartam ütni, összevesztem vele,volt hogy szimplán lehülyéztem,ennek ellenére későbbi találkozások alkalmával  röhögtünk ,hogy na haladunk csak kihoztam belőled .Én ezt menedékháznak hol meg  élveboncolásnak  is hívtam,hol megpihenhettem  hol mag rohadtul  megszenvedtem ,de megérte.. Nagyon fontos az összhang ,és rengeteg féle módszer van .Van aki csak jelenben dolgozik van aki múltban is , van aki asszociáltat  .ok-okozati üsszefüggéseket boncolgat stb

De hát Avana ez jó!

Nem?

Áter nem örül annak, hogy a mélyről felszínre hoz dolgokat? Amiket ki lehet elemezni?

A terápiának végül is ez a lényege. Azt hittem legalábbis idáig

Az én áterem semmit nem hozott felszínre, ő más módszerrel dolgozik....

(Neki költséghatékony, nem nekem. :)) Mondjuk ide totál felesleges lenne asszisztens, magánban nem akkora  a forgalom. De inkább nem emlegetek ilyeneket, még a végén szerez egyet és ráépíti az árra. 😀

 

Úgy értettem, amit írtam, hogy túlnyomórészt a  terápiás eseményekkel kapcsolatos frusztrát forgatom vissza a terápiába, tehát olyan nincs, hogy pl. pl. összevesztem XY-al, és akkor "betámadom" az orvost vagy esik az eső, megázom  és akkor elkezdek ott kötözködni. 

Szia Avana!

Értem, és megkérdezhetem mit okozott ő?

Értem, hogy költséghatékony...

Ő mondta, bár inkább a mérgest emeli ki.

🙂

Ez magánterápia, asszisztens nuku. (Elég költséghatékony- se asszisztens, se műszerek.)

Alapvetően máshol keletkezett bajok, konfliktusok miatt én se dühöngök neki, tehát nem töltöm ki rajta csak azt, amit okozott.

 

 

azt Érezteti veled ?Te érzed úgy ?vagy Ő mondta már?-pikirt,türelmetlen vagy rész

Igen, sőt, főleg arra.

A gyógyszerekről való beszélgetés mostanság nem volt előtérben, "ráuntunk".

Szia Avana!

Ha te orvosfüggő vagy, akkor neked a napi orvos mennyiséget kéne emelned szerintem!

Lehet heti 100 mg nem elég, de már 200 mg elég lenne dokiból, Lehet többet kéne dokihoz menned, és ennek egyenes függvénye a több vény is.

Most viccen kívül vannak nagyon szedálós hatású nyugtató dokik, mint az én áterem.   Mondjuk én áternek nem dühöngök, én máshol élem ki.

De vannak dokik, akik ők maguk is impuzívabbak, nem szedatív hatásúak, akivel inkább lehet vitázni.

Nem tudsz az asszisztensektől receptet kérni?

Ha be vagy írva a gépbe, és be van írva a gyógyszered is, amit utoljára doki írt föl,  akkor elvileg felírhatnak neked egy havi adagot! Az asszsztensek is, mármint a gondózban.

 

Terápiára is jársz hozzá?

 

Igen. Pszichiáter+terapeuta egyben

Pszichiáterről beszélünk?

Azt érzem(az orvos felé), hogy már megint és még mindig elbaszott valamit, ő pedig azt, hogy már megint és még mindig mérges és pikírt vagyok...

Én elfelejtem(nem csak ezt), ő elfelejti(nem csak ezt), szórakozottságban méltó "párok" vagyunk...

Ezt a hsz-t most elolvastam párszor, próbálom máshogy megfogalmazni.

Így van, nem akarom kiadni a dühöm levélben, mert érzem, azzal már túlhúznám a húrt. Elég problémásak-vitásak az órai eszmecseréink, nem akarom teljesen elidegeníteni, frusztrálni. Igen, tartok tőle, hogy ha szabad folyást engednék a mérgemnek megfogalmazás terén, akkor igen, szólni fog érte.

 

1. pontodra reagálás: Nem, nem beszél így velem, igaz, idézőjelben írtam, de így szoktam  a másik valószínű gondolatait is feltüntetni. Egyszer jelezte, hogy számonkérő, vádló vagyok, ennek fél éve.

2. nem akarom kiadni a mérgem, mert jobban eltávolodunk. Én elkenődöttebb leszek, ő frusztrált.

3. Igen, tartok tőle, hol lesz neki is erős  a kommunikációm.

+pont: Viszont mégiscsak dolgozik bennem, hogy "kérdés nélkül" itt hagyott nyárra. 

 

Igen, az, hogy van mihez nyúlni, biztonságot ad. Még jó, hogy valamennyire fel is halmoztam más cuccokat, tudtam én, hogy jó, ha van, mintsem hogy ennél nagyobb pánikban lessem a receptet...

Hú ,ezt most nem értem

1..A doki beszél így veled,,már megint...." (1.rész)v

2.itt nem akarod kiadni a dühöd,hogy ne húzd fel mégjobban magad -(1-2.rész)v

3.attól tartasz ,hogy valaki szól érte ,mármint itt.(1.-2.rész)

4..Kata(mármint én) csendben marad, mert  a bejegyzés részedről ventillálás volt.

 

Melléklet:Egyébként tényleg így van(szerintem,de lehet,hogy tévedek) ,hogy sokszor maga a tudat,hogy kéznél van a recept,kiváltható ha kell,-már az megnyugtató, biztonságot ad.

smileyheart

Nem akarom kihúzni a gyufát, hogy na, már "megint valami elégedetlenségi helyzet állt elő".

 

Most annyi célom van, ne írjak szemrehányó levelet, hogy slendrián és nemtörődöm volt, nem érdekli semmi, nem figyel oda....már megint...

Szia Avana!

Ha elfelejtette a doki is  megkérdezni:

Csak tipp semmi egyéb:Nem lehet felhívni hétfőn és elmondani neki,hogy mi a szitu ?Szabira ment 6 hétig?.

Anna ,szívesen! smiley(elvégre egymás erősítésére vannak /vagyok, vagytok/vagy  vagyunk/van  van/vagyunk vagy/vagytok  vagyok/vannak  itt az oldalon!)smiley smiley

 

Hát sztem ez most ide tartozik...az impulzivitás...

Csalódott lettem,  majd elkeseredett, ebből kiindulva dühös, a késztetés megvan...

Elfelejtettem gyógyszert felíratni, az orvos pedig elfelejtette megkérdezni, kell-e...

6 hétig nem találkozunk.

Nem szedek állandóra gyógyszert, de esetileg kellhet(nyugtató, TRittico altatásra), és most nagyon mérges vagyok...nem is gyógyszerfüggő vagyok, hanem inkább recept és orvosfüggő...

Mindig valami elfelejtődik, félreértődik, kimarad..

 Film ajánlat a fórum témához kapcsolódóan( ha lehet itt ilyet csinálni)

A király beszéde

(Biztos ismeritek,én nagyon szeretem)

Igen Kata, igazad van!

Én lehet sokszor azért ütközöm nehézségekbe, mert túl elvont a gndolkodásom, nem lehet annyira követni!

Igen ez egy hyper-elfogadó környezet, mert jó, hogy van ilyen is nekünk,-  én pszichiátrián, és gondozóban is érzem, hogy nagyon megpróbálnak figyelni ránk.

Sajnálom, ha valakinek  a kórházzal, vagy gondozóval rossz tapasztalata van.

De én sokra értékelem a magyar egészségügyben dolgozók munkáját, am sokszor hálátlan a magyar körülmények közt! De ez csak a magán véleményem...

Úgyhogy az ember fél, hogy itt is esetleg csak bántani fogják, és ezért bizalmatlan eleinte

És itt tényleg lehet "gyakorolni" a kommunikációt, konfliktus kerülést, impulzvitás kontrollt.

Kinek, mi a maga problémája, és ahogyan Kata írta,-ha tévedünk, elrontunk valamit a levelezésben, akkor lehet, javítani, korrigálni, mert a másik megérti, hogy te miért voltál esetleg bántóbb,vagy impulzívabb, vagy kötekedőbb.

És örülök, hogy itt lehetek, mert nehezen szántam el magam, arra, hogy keressek egy ilyesmi fórumot, ahol pszichés betegek vannak.

Áterem mondta előtte, ne legyenek előítéleteim, mert mindannyian ilyen problémákkal küzdők is  értékesek vagyunk!.

Köszönöm hozzászólásotokat, Hugsy, Kata, Eszter!

Szie Hugsy!

Értem, amit írsz, ez ahogy Kata is írta, a leválás folyamatához tartozik, hogy apukád még így "rossz" hatással tud lenn  rád társaságban.

Én is emlékszem, ha volt valami repi vendégség, tűntem el az első fogás után mert nem szerettem azt a beszélgetést, ami az asztalnál folyt, igen, és én is ki voltam okítva, hogy is kéne viselkednem az asztalnál, mg a vendgség alatt  és én a helyett néma kussban ültam, és alig vártam, hogy dobbantsak.

Szerintem Hugsy majd, ha már befejezted az egyetemet, és éled a saját felnőtt életedet, a komnuikálás is jobban fog menni, mert kell majd az ügyintézésekhez, vagy probléma megoldáshoz. Hogyan kell egy vízszerelővel beszélned, egy parkettással, vagy a bankban.stb.

igen, ha nehéz a szitut eldönteni, én is inkább a  némaságot választom.

Erre mondják: Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna!smiley

Még 1 mondat:Itt mindegyikünk küzd valamilyen komm nehézséggel

Melléklet:

.Ergo egy idő után megtanulunk a sorok között olvasni ,és kibogozzuk konkrétan mi mit is akar jelenteni még ha nyakatekeren is van megfogalmazva ,mert az illető most nincs jól v eleve elvontabb gondolkodású vagy más oka van rá..

Ez az oldal szerintem a másik elfogadásáról, megértéséről, támogatásáról szól.Ha esetleg v mit nem értünk ,max visszakérdezünk mert szabad visszakérdezni ,a megbántást is lehet tisztázni az én most azt érzem,...nekem ez úgy jött át,hogy....v bocs de ezzel most belegyalogoltál stb .Sokszor kiderül hogy nem volt szándékos félreértésből egymás melletti elbeszélésekből ered .

Anna és a többiek akik ezt érzik :Sokszor érzem én is (hú de hányszor )hogy túlokoskodom,hülyeségeket írok, v mondok  (nekem pl szómenésagymenésíráskényszer- ez a már én sok vagyok magamnak időszak) (max majd visszajelez Eszter v bárki  megteheti nem sértődöm meg, hogy: Bocs, de  tévedsz ..v már sok vagy nekünk is.)

Sokszor legszívesebben törölném amit írok,de nem teszem

Vállalom-ez most ilyen időszak- és ez is egy részem, ez is  én vagyok!

 

 

 Szia Anna!

Mi már beszéltünk ,ill én már sokat írtam erről.

Rengeteg mindentől függ,hogy mikor blokkolunk és mikor tudunk oldani.Függ attól is ahogy (most nem látom ki írta,de megértem hasonló család)a szülői minták,elvárások milyenek voltak,leválás menete, (most milyen a kapcsolat felnőttként is gyerekszerepbe tolnak-e v elég csak metakomm által nem kell szóban)kortárskapcsolatok milyensége,a régi iskolai ,élmények a tanárok által is mennyire fixálták,oldották a komm problémákból eredő szorongást stb.Tehát komplexen a környezet hozzáállása nagyon fontos.--Szerintem

Ja és van mikor blokkolunk és valami  hírtelen kilövi a dugót és ömleni kezd.Vagy a fordítotja is előfordulhat meg még számos variációja.

Már sok vagyok magamnak,befejeztem.

Üdv:Kata  

hugsy 🙁 El tudom képzelni, milyen dermesztő, ha még apukád is beszól neked. Az nagy dolog, hogy az egyetem  segít legyőzni a a szorongásodat, mert erre támaszkodva talán megtapasztalod, hogy sokféleképpen lehet kommunikálni, és aki akar, az meg fog érteni. 

Én abszolút átérzem. Nagyon össze kell szednem magam, ahhoz is ha a boltba lemegyek. Feszültséget okoz, hogy meg kell szólalnom. 

Bár nekem most az egyetem alatt eléggé sokat fejlődött, legalábbis azt érzem. A sok előadás... meg a szóbeli vizsgák. Az elején sokszor meghátráltam és csak nyújtottam el, hogy minél késsőb kelljen, hogy fel tudjak készülni lelkiekben. Elgondoltam, hogy mi lesz ha hülyeséget mondok, vagy véleltlen más szót használok és akkor azt majd hogy javítom ki....

De most például egész héten az foglalkoztatott, hogy hétvégére jönnek a rokonok, és én nem szeretnék majd itt lenni, mert nem tudok majd megszólalni vagy érdemben hozzátenni a témához. És nagyon idegesít, és kellemetlenül érzem magam. 

Általában csak megfigyelője vagyok a beszélgetéseknek, de akkor meg nem is foglalkoznak velem, mintha nem is léteznék. Egyetemen is nehéz volt érvényesülnöm így, de ott azt hiszem már számítok valamennyire. 

Ráadásul engem apukám mindig olyan helyzetek elé állít, hogy nehezen tudom megoldani. Mások előtt sokszor megaláz úgy, hogy kigúnyol ahogyan köszönök vagy ahogy beszélek, vagy kijavít, mintha 5 éves lennék és tanítani kéne. Szóval vele kétszer olyan nehéz társaságban.... Ez is rátesz egy lapáttal, hogy félek attól, hogy jönnek a rokonok. Apu majd biztos becsmérel, meg lejárat előttük, hogy "miért nem kínálod már meg őket?; ne úgy tedd oda nekik!; miért így csináltad meg az ágyat?; " meg persze a kigúnyolások, amiket az előbb is említettem.

De általában is ha csak magam vagyok is arra gondolok, hogy nem-e kellett volna másképp csinálni, vagy jobban/szebben is kifejezhettem volna magam. És sose tudom, hogy melyik a jobb, megszólaljak vagy inkább ne. De marad általában a némaság, mert nem merek. És legalább biztos, hogy abból nem lesz baj. 

 

Más is érezte esetleg bizonyos környezetben,hogy kommunikációs nehézségei vannak?

 

Szia Eszter!smiley

Köszönöm, hogy ídetetted ezt a posztot, én is próbáltam, csak béna vagyok...

Nekem ez nagyon fájó téma!

És ezért köszönöm Eszter, hogy foglalkoztál vele!

Rettenetes fájdalmas pszichózis, és rengeteg kirekesztettség származott nekem ebből a kommunikációs nehézségből,..

Mint aki stoke-ot kap, és beszélni, mozogni járni kell megtanulna, úgy tanultam én is meg kommunikálni...vagy mint egy vak tájékozódni.

Igen Eszter, az, hogy ha nem kommunikálnak velem az emberek, azt érzem nem tartozom közéjük....és nekem ez kirekesztettségérzés!sad

És tényleg lehet hiányolom a visszaelzést, és én nem érzem azt sem, hogy olyan kiskerekhozzászólásokat írnék!sad

Akkor most válaszolok is... Szia Anna! Az tűnik fel nekem, hogy nagyon hiányolod a visszajelzést, noha gyakran olyan kerek kis hozzászólásokat írsz, amelyek nem tesznek fel kérdést vagy fogalmaznak meg kérést. 

Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor majd meg haltam, hogy kapjak visszajelzést, emlékszem erre az érzésre. Arra is emlékszem, hogy egyetemistaként elfelejtettem beszélni -- a szavak teljesen egyformának tűntek, fogalmam sem volt róla, miért használják az ismerőseim az egyiket vagy a másikat. Rettenetes szorongással töltött el, ha beszélgetni kellett, mert úgy éreztem, hogy vaktában dobálok szavakat. Szörnyű nagy erőfeszítés is volt minden beszélgetés.

A beszélgetésre való képtelenségem számomra azt is jelentette, hogy nem tartozom az emberek közé. Akkoriban nem fogalmaztam meg, hogy beteg vagyok, illetve pszichés problémám van -- valamilyen metafizikai problémának gondoltam magam inkább. Leginkább növény szerettem volna lenni...

Hasonlóak az érzéseid? Elnézést, ha rád erőltetek saját élményeket, csak próbállak megérteni.