Szomatikus tünetek és azok enyhítése
Idézet tőle: tortaSohamár!
Igen a kognitív viselkedésterápia szerint a negatív gondolataink felelősek a szorongásainkért, és biztos van is benne valami. Erre jó lehet egy pszichológus, pszichoterapeuta, legalább, hogy előásássátok ezeket az alap, mélyen rejtőző, negatív gondolatokat. És onnan már előréb tudsz lépni.
Igen, köszi Torta! 🙂 Rajta leszek az ügyön.
Sohamár!
Igen a kognitív viselkedésterápia szerint a negatív gondolataink felelősek a szorongásainkért, és biztos van is benne valami. Erre jó lehet egy pszichológus, pszichoterapeuta, legalább, hogy előásássátok ezeket az alap, mélyen rejtőző, negatív gondolatokat. És onnan már előréb tudsz lépni.
Szia Potyoka!
Neked is köszönöm a bíztatást meg a tanácsokat!
Hidd el, az összes környéken létező terápiát próbáltam már, de nem hoztak javulást, vagy csak átmenetileg.
Ez a "fogadd el magad" dolog igen összetett és nehéz téma, mert egyrészt "megfoghatatlan", most hogyan kezdjek neki?... másrészt én mindig úgy gondolom, hogy akkor tudnám elfogadni magam ha nem lenne ez az irracionális szorongásom. Tehát ha megszűnne a "probléma", teljesen ki lennék magammal békülve, de így sokszor ki nem állhatom magam :(.
Ezek olyanm mélyről gyökerező dolgok szerintem, hogy azzal hogy azt mantrázom, hogy "elfogadom, szeretem magam...." attól nem változik semmi. Valahonnan máshonnan kéne megközelíteni a dolgot, de erre meg még nem jöttem rá, hogy hogyan 🙂
Ha valaki tudjaa megoldást, szóljon nyugodtan! 🙂
Szia Matiri!
Köszi a bíztatást, remélem én is bele esek abba a kis százalékba, akinél működni fog a "cucc". Bár eddig nem úgy néz ki...
Idézet tőle: tortaSzia Sohamár!
Szorongásnak tűnik, bár inkább nem diagnosztizálnék, dokinál voltál vele? Csak spontán, szituációtól függetlenül jön?
Szia!
Nem voltam még...
Igen, csak úgy a semmiből. Bár elég sokat szoktam gondolkozni, lehetséges az is, hogy negatív gondolatoktól van.
Kedves Torta!
A megoldás ott van benned!
Mély levegő, és számolj legalább 10-ig! A gyógyszer nem megoldás szerintem!
Először is arra gondolj, hogy ebbe még senki sem halt bele, tudom,hogy könnyú ezt mondani, de én is átéltem már hasonlókat.
Az a lényeg, hogy fogadd el magad és szard le, hogy ki mit gondol rólad!
Úgy fogd fel, hogy ez egy átmeneti állapot, amin túl tudsz lépni, mert képes vagy rá!
Ha bízol magadban, akkor sikerülni fog!
Hidd el, hogy sok ember hasonló cipőben jár, csak saját magának sem meri bevallani!
De Te képes voltál rá, úgyhogy legalább felismerted!
Már ez is jó arra, hogy orvosold !
Üdv.:
Gyöngyi
Szia Torta!
Én Anxiront szedtem, ugyanez a hatóanyag. Remélem, neked beválik.
Amúgy sokan dícsérték.
Én most próbálok a rivotrilról egy spitomin nevű (buspiron) szorongásoldóra áttérni, ez nem addiktív és kevesebb a mellékhatása is mint a benzóknak (bár nekem annak sem volt igazán mellékhatása, esetleg az álmosság, nem is szedtem igazán nagy mennyiségben 2*0,25mg Rivotril). Valaki próbálta, hallott róla? Majd beszámolok a tapasztalataimról a "Gyógyszerek"-nél.
Szia Sohamár!
Szorongásnak tűnik, bár inkább nem diagnosztizálnék, dokinál voltál vele? Csak spontán, szituációtól függetlenül jön?
Szia Nuh!
A kórházban létet érezted megalázónak? Miért, hogy bántak veled? A béta-blokkoló hatásos volt egyébként?
Köszi Nuh!
Hát igen, most jutottam el odáig, hogy már komolyabban veszem ezeket a dolgokat, és nem legyintek rá. Nem akarom, hogy később még rosszabb legyen.
Sziasztok!
Hát nem tudom, hogy ez pontosan szorongás-e...(én úgy diagnosztizáltam magamnak), de időnként rámtör valami pánik szerűség, kapkodom a levegőt, szapora szívdobogásom van, és képtelen vagyok bármire...csak bámulok magam elé, minden reménytelennek tűnik. Csak úgy a semmiből jön, azt sem értem miért van, de két éve volt kb. először ilyen, és egyre gyakrabban, azt hiszem. :/ (Először azt hittem pánikroham, de biztos nem.)
Kisveréb! Akkor még idejében csípd el a dolgot, mielőtt "beszomatizálsz"! Elég pozitívan állsz azért az élethez, ahogy olvaslak, úgyhogy szerintem még nincs nagy vész 🙂 Mondjuk nekem is vannak jobb napjaim, most éppen nem ott tartok...
Nálam ez valahogy úgy van, hogy szitu, aztán jönnek a tünetek,azok elkezdenek zavarni, és ha nagyon beleélem magama a dologba akkor totális káosz, idegesség, szégyenérzet, utólagos rágódás...
De van hogy előre is már parázok szituációktól, és akkor is jönnek a tünetek, de amikor ott vagyok, akkor enyhülnek.
Ki érti ezt az egész katyvaszt...
Huh, Nuh! Azért van tüneted neked is bőven, más jellegűek mint az enyémek, de ezek sem hangzanaj túl jól. Nehezen lélegezni én is szoktam szorngás közben, meg a szívem érzem mintha kiugrana mindjárt a helyéről, és én ettől ideges szoktam lenni, hogy mi a francért kell ennek lennie... Ami persze nem segít a problémán 🙂
Gyógyszert szedsz? Nyugtatót mit és mennyit szoktál? Én minimális mennyiségű Rivotrilt (0,25mg) szoktam reggelente bekapni, az kicsit enyhíti a reggeli szorongást, meg alkalomszerűen max. 0,5 mg-ot, de azért az sem hoz 100%-os nyugalmat 🙁
Köszi Nuh! Beállítottam a Bajok kategóriát és nyilvánossá tettem a fórumot. Most oldalt látom,mert ugye frissült, de a fórumok listájában má megen nem....
Na, most látom a főoldalon 🙂 De ha megnézem a fórumok listáját, ott nem szerepel. Ki érti ezt...
Vajon miért nem jelenik meg a fórumom a főoldalon? Ti hogy bukkantatok rá Kisveréb, Nuh? Én csak a saját profilomon belül találtam meg...
Nemsokára reagálok az írásotokra... Addig is szomatizáció mentes perceket, órákat! 🙂
Tényleg szép elmélet. 😀 Kár, hogy nehéz megvalósítani.
Én a család előtt szerencsére még nem szorongok. Illetve néhány témáról való beszélgetés során mindenki előtt, de azokat simán kerülöm.
De nagyon korlátoz. Nem az van, hogy érzem a szomatikus tüneteket, és beparázok, hogy mindeki engem néz, és attól még rosszabb. Illetve ez az enyhébb eset. Bizonyos dolgokra egyszerűen képtelen vagyok. Nem is veszek észre tüneteket, csak az van, hogy jön a helyzet, maximálisan elkezdek szorongani, és kész. Agy kikapcsol, menekülés. Engem ez zavar jobban, aszomatikus tüneteken túlteszem magam, mert (még) nem korlátoznak maximálisan. "csak" a teljesítményem rontják. De ezzel még együtt tudok élni.
Szia Kisveréb!
Köszi, hogy ilyen hosszasan és gyorsan reagáltál 🙂
Szedek gyógyszert, rexetint 20mg, meg rivotrilt 1 v. 2*0,25mg. De sokszor ez is édeskevés.
Ja, ismerős a szituáció amit leírsz. Csak nálam sok hétköznapi helyzetben megjelenik ez, még itthon is, családtagok előtt. Pedig igazán volna mire büszke legyek és mégis mindenen parázok...
Arra gondoltam, hogy el kéne fogadnom, hogy a veetatív idegrendszerem túlműködik és ilyen alkat vagyok, de ez nem megy olyan könnyen.
De ha már sikerülne a tüneteket nem túlértékelni (néha, jobb napjaimon sikerül is), akkor nem nem fokoznám dáig, hogy még intenzívebek még gyakoribbak legyenek. Elméletben működik a dolog 🙂
Hát torta, szerintem olyan választ biztos nem fogsz kapni, hogy csak te szenvedsz ezektől, megnyugodhatsz. 🙂
Én régebben mindig ahhoz hasonlítottam, amikor kihívnak felelni, és nem tanultál. Aztán rájöttem, hogy abban is extrémebben reagáltam, úgyhogy máshogy kell leírni.
Nekem a legerőteljesebb a gyomor és torok összeszorulása, valamiféle forró nyomással. El is pirulok, pár ez nálam nem általános tünet, nem szokták pl megemlíteni mások sem. Izomfeszülés nekem is megvan, karok a test mellé szorosan, fej le. Ezen a megadó testtartáson nem tudok segíteni, így jön. Gyors légzés, bár én ilyenkor nem érzem a szívem, gondolom gyorsabban ver. Ha nem ez a nagyfokú pánik jön rám, hanem csak a kisebb, pl kérdezni akarok egy előadótól, akkor viszont nagyon erősen ver, még utána is percekig. Nem feltétlen gyorsabban, csak nagyon erősen. Úgy érzem, mindenki hallja. A hangom is el szokott csuklani. A kezeim idegesen járnak, valamit kezdeni kell velük.
És persze a gondolathulám, ami csak ront a helyzeten. "Oké, csak egy kérdést teszel fel. Ismételgesd, el ne felejtsd. Nem hülyeség? Tuti nem beszél már erről? Nyelvtanilag is helyes? Oké, most figyelj, most tett fel a kezed. Basszus nem vette észre. Most meg kéne várnom, hogy újra a végére érjen? Akkor meg már nem lesz aktuális. Oké, most szünet van, most tedd fel! Most ez olyan volt, mintha félbeszakítanám? Miért kértem bocsánatot?! Csak kérdezhetek..? Oké, válaszol. Akkor nem hülyeség. Francba, semmit nem hallok a saját szívemtől. Mit csinál a kezem? Le kéne foglalni, itt ülök a tanárral szemben, még azt hiszi nem figyelek. Basszus, nem is figyeltem. Most mi van?? Megint nem értem. Tuti vörös vagyok, érzem, hogy mindenem forró. Vajon más is hallja a pulzusom? Mit kérdez? Ja, persze, megértettem, töik mindegy, csak menj tovább. Oké, most lehunyod a szemed. Belégzés...kilégzés.. Nyugi! Túlélted. Fasza vagy!"
És akkor ez csak egy kérdés volt, van ennél cifrább is :D.
Amúgy nagy tippem nincs, én azért is kérdezni szoktam, bár nem lesz jobb, de rosszabb sem. Amit eddig elkerültem, az szépen a szabályok szerint rosszabb is lett. Én még nem szedek gyógyszert, ha te sem, esetleg vehetsz sedacur fortet, az vény nélküli, nagyon enyhe szorongáscsökkentő, azt a szorongató esemény előtt kell bevenni.
Minden jót! 🙂