Versek, dalszövegek
"Tiszta szívvel élni: ez a legnagyobb bölcsesség, amit bölcsek kigondoltak, a még bölcsebbek pedig meg is tettek."
Friedrich Hölderlin
Érdekes, hogy J. A. hogyan ötvözi az első két verset a sajátjában.
François Villon: Négysoros versezet
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/egygondo.htm
József Attila: Kész a leltár
http://diakszogalanta.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1177995
Mindig elhittél vagy elképzeltél
Egy földet, ahol otthon lennél,
Egy másik partot egy híd túloldalán.
S hogy egyszer majd felrepülhetsz,
Esküdtél, hogy úgyis úgy lesz,
Mindig közelebb a tiszta éghez, mindig szabadon már.
Ahogy hittél benne egyre jobban,
Én is veled álmodoztam,
Híres napokon néhány híres téren.
Refr.: Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad,
Lett-e valami jobb vagy rosszabb, mióta elmentél.
De bárhogy is élsz, tudom jól, azt mondanád:
Nincs semmi baj, a cirkusz megy tovább.
Néha a világ mint a hinta, fordul át,
De amíg van bohóc, a cirkusz megy tovább.
Talán végül megtaláltad a földet, ahol az ostobáknak,
az irigyeknek nincs bocsánat,
S érted, ki mit beszél...
Vagy felhőt űzöl, csak messze innen,
A túlsó parton is elveszetten,
És fantomokkal harcolsz, úgy, mint én.
Refr.: Csak a szél tudja, hogy most hol vagy,
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad,
Lett-e valami jobb vagy rosszabb, mióta elmentél.
De bárhogy is élsz, tudom jól, azt mondanád:
Nincs semmi baj, a cirkusz megy tovább.
Néha a világ mint a hinta, fordul át,
De amíg van bohóc, a cirkusz megy tovább.
Két vers. Szöveg a videó alatt.
Szécsi Margit: Születésnapra, Címer
Aki sokat hallgatta gyerekkorában Sebőt, az kibírja.
(Elnézést az angolul nem tudóktól, de...)
I do not
Understand
What it is
I've done wrong
Full of holes
Check for pulse
Blink your eyes
One for yes
Two for no
I have no idea what I am talking about
I am trapped in this body and can't get out
You killed the sound
Removed backbone
A pale imitation
With the edges sawn off
I have no idea what you are talking about
Your mouth moves only with someone's hand up your ass
Has the light gone out for you?
Because the light's gone out for me
It is the 21st century
It is the 21st century
It can follow you like a dog
It brought me to my knees
They got a skin and they put me in
They got a skin and they put me in
On the lines wrapped around my face
On the lines wrapped around my face
Are for anyone else to see
Are for anyone else to see
I'm a lie
I've seen it coming
I've seen it coming
I've seen it coming
I've seen it coming
Radiohead - Bodysnatchers -dalszöveg
Idézet tőle: robomanKöszönöm, Liliána, hogy jónak tartod, és ezt meg is írtad. Lehetne még csiszolgatni rajta, de azt hiszem, a célnak megfelel. Talán egyeseket meghökkent, vagy felháborít, esetleg, pláne karácsonykor, nem kevés személyeskedés is van benne, amit csak a címzettek értenek igazán. De örülök, hogy önmagában is megállja a helyét, ezek szerint.
Szerencsére észlelhető a személyeskedés. (Bár természetesen fogalmam sincs és nem is kell, hogy legyen, hogy ki(k)nek szól.)
És szerintem csodaszép az utolsó két versszak.
Köszönöm, Liliána, hogy jónak tartod, és ezt meg is írtad. Lehetne még csiszolgatni rajta, de azt hiszem, a célnak megfelel. Talán egyeseket meghökkent, vagy felháborít, esetleg, pláne karácsonykor, nem kevés személyeskedés is van benne, amit csak a címzettek értenek igazán. De örülök, hogy önmagában is megállja a helyét, ezek szerint.
"Mert lesz az a nap
Az a nap amikor a hal kerülhet felülre
Szemügyre véve a történet lényege,maga a léptéke képlékeny
Féltékeny beszámolók,számos leszámoló személy
De a választ rejtheti a festmény,az elkövető kiléte,maga az emlékei miléte."
Idézet tőle: roboman"Annyira gyönyörű. Mégis annyira fájdalmas.."
Remélem, az utókor erről a versemről is így nyilatkozik majd.
Egyelőre nem számítok, csak meg-nem-értésre.
Sikerült megérteni. 🙂
Nagyon jó.
"Annyira gyönyörű. Mégis annyira fájdalmas.."
Remélem, az utókor erről a versemről is így nyilatkozik majd.
Egyelőre nem számítok, csak meg-nem-értésre.
Annyira gyönyörű. Mégis annyira fájdalmas..
Gyönyörű,
olyan gyönyörű volt, és mégis
olyan szomorú, mint egy hervadó
őszi liget, mely csupa szín,
és mégis csupa hervadás,
csordultig színekkel és mégis
színültig halállal tele.
Pilinszky János
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Karinthy Gábor: Bánat
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes, lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.
Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
Féltem kiposztolni, de örülök, ha tetszik. Köszi nektek!
Idézet tőle: csaklenniakartvalakiIgen, még friss meleg.
Írtam hozzá még pár sort, de nem akart illeni hozzá, inkább így hagytam.
nem is kell több, ez így is tökéletes =)
Szia! szerintem is nagyon pontos a hasonlat. 🙂
Igen, még friss meleg.
Írtam hozzá még pár sort, de nem akart illeni hozzá, inkább így hagytam.
Idézet tőle: csaklenniakartvalakiLelkem, mint egy megfeszített húr
Minden érintésre rezzen
De hogy milyen dallam csendül fel
Nem a hangszeren múlik, hanem a kezen
szép. ez saját?
Lelkem, mint egy megfeszített húr
Minden érintésre rezzen
De hogy milyen dallam csendül fel
Nem a hangszeren múlik, hanem a kezen
Kiss Judit Ágnes: Poszttraumás
Kösz, jól vagyok. Azt mondják, alig látszik.
És nem is fáj, csak hogyha nevetek.
Persze néha az időváltozás is,
de azt meg tűröm, mi mást tehetek.
Csak amit írnak annyi tanulmányban,
csak a beígért poszttraumás
növekedés maradt el, amit vártam,
a belátás, a szenvedni tudás.
Mindegy. Felnőttem. Ideje volt végre.
Az évek gyűltek, mint cápák a vérre.
Mire van szükség? Nincsen sok a listán.
Rezignált lettem, mi több, bölcs, igen.
Csak sír bennem valami, mint a kislány,
kit ott felejtettek a bölcsiben.
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.
Baudelaire: Visszaháramlás
Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás,
az önvád, szégyen, az unalom, rémület
s a lidérces vad éj, amikor szívedet
mint papírt gyűri és markolássza a romlás?
Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás?
Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?
S a görcsös ököl, a keserű könny daca,
amikor pokoli sorakozót ver a
Bosszú, s erényeink őt rohannak követni?
Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?
Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak,
melyek a menhelyek fakó kapuinál,
mint kivert had, amely csak a gyér napra vár,
mozgó ajakkal és vánszorogva megállnak?
Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak?
Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok,
s a vénség réme, s az undok kín: hogy csupa
leplezett borzadály a szem hódolata,
melyből sokáig és mohón ittuk a lángot?
Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok?
Boldogság angyala, óh vidám, fényes angyal,
Dávid a vég előtt tavaszod erejét
kérte volna, büvös tested friss delejét!
Én csak imáidat kérem haló szavammal,
Boldogság angyala, óh vidám, fényes angyal!
Áprily Lajos: Fellegek játéka
Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék úton,
gondolkoztam játékukon,
s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.
Gyöngyház- és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.
Megszólítasz: Ne szállj – maradj –
súlyos voltál, most könnyű vagy…
De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.
Oszladozom, foszladozom,
haloványabbra változom.
Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,
s én meg foglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.
igen, pont arról jutott eszembe =)
Szabó Lőrinc: Börtönök
Ez mennyire hasonlít Babits verséhez a mondanivalójában.
Szabó Lőrinc: Börtönök
Mindig egy testbe zárva lenni?
Mindig csak én? Sohase más?
Sehol igazi változás?
Hogy bírjátok ezt elviselni?
Más ember! Mért nem lehetek
ellenfele saját magamnak!
Lelkem, mi van odaki? Vannak
más napok, más rend, más egek!
Agyamban, bent, mint egy teremben,
száll a szó s visszajön megint;
és máskép, mint sorsom szerint,
még pusztulnom is lehetetlen:
gépész vagyok, aki saját
szerkezetének börtönében
vakon tesz-vesz, és a sötétben
egyszer majd elrontja magát.
GÉRARD DE NERVAL
EL DESDICHADO
Az özvegy, a sötét vigasztalan vagyok,
templomtalan kegyúr, az aquitáni herceg;
fényes lantom fölött, mert csillagom halott,
a melankólia fekete napja reszket.
Ki sírom éjjelén nyújtottad vigaszod,
kedves virágomat add vissza dúlt szivemnek,
Posillipo hegyét, a kék olasz habot
s a lugast, hol borág és rózsák keverednek.
Phoebus vagyok? Ámor? Biron vagy Lusignan?
A királynői csók ráforrt a homlokomra;
láttam fürdő szirént, grottában álmodozva...
S már kétszer keltem át az Akheron zaján,
pengetve Orpheusz lantját, hol váltva szárnyal
a szent nő sóhaja a tündér sikolyával.
Kálnoky László
http://www.paklo.net/Irodalom/Babits-Mihaly-A-lirikus-epilogja
Babits Mihály: A lírikus epilógja
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
1904.
RÁD GONDOLTAM.....
Néha csak..... annyi is elég.....ha tudod, hogy......valaki........gondol rád.....
Kolev András: Téli reggel
Mint szürke falra szénnel karcolt vázlat,
olyan sivár most itt a téli táj.
Kopaszra fésült csipkebokrok fáznak,
s dérlepte fákon fátyolos homály.
Levél rohad, a rét nagy, foltos tenger,
partján a fény félénken félreáll,
s a felmosórongy-színű lomha reggel
ködben didergő árnyakat zabál.
A szél goromba: karmol és harap,
s ólmos felhők mögött rekedt a nap,
fagyott a sár, s a hártyajég keményül.
De az, mi itt ma alszik vagy halott,
magában rejt egy újabb holnapot,
s egy elfelejtett tegnappá lesz végül.
Megosztom veletek szeretettel!
Hajolj közel fogd a kezem,
Ne engedj el ne vesszek el.
Fogy az erőm ölelj át,
Adj egy kis energiát.
Szívem remeg,
S a testem félelem járja át.
Sodor a szél,
Kicsit maradj még.
Velem marad,
S őrzi az álmom,
Amíg lelket lehel belém.
S ő úgy jön el, hogy átölel.
És soha nem enged el.
Köszönöm azt, hogy velem maradsz,
és soha nem engedsz el.
Szeptember végén régen és ma
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember.)
József Attila: Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
Idézet tőle: almakidszonyecska erre márt volt topic amit te inditottál, csak nem néztél körül, látom, igazán tudod segíteni a helyet, hogy valami rendzsere legyen, ne összevisszasága.
egyébként miért nem irsz te verseket? izgalmasabb
kedves almakid, rákerestem előtte és én nem találtam azt a régi topikot. sőt, sajnos most sem találom. esetleg tudnál küldeni egy linket, ha te megtaláltad?
köszönöm előre is!
én is írtam verseket, de azokat inkább megtartanám magamnak, ha nem haragszol. ellenben nagyon szeretem az irodalmat és igen szép versek születtek már igazi, nagy költők tollából, én inkább ezeket osztanám meg itt.
szonyecska erre márt volt topic amit te inditottál, csak nem néztél körül, látom, igazán tudod segíteni a helyet, hogy valami rendzsere legyen, ne összevisszasága.
egyébként miért nem irsz te verseket? izgalmasabb
Pilinszky János: Tilos csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.
Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.
S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.
Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!
Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.
Rab Zsuzsa: De addig
De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is….
Stiller Kriszta: Tavaszváró
Budapest, Dunapart
fele kő, fele nád.
Szemetet visz a szél,
sziszegő szerenád.
Csudafényt süt a Hold,
ragyogót, hideget.
Csupa őszt hoz a dal,
de tavaszt hiteget.
Nem a kar, nem a kéz,
csak a szem, mi ölel.
Gyere már közelebb,
csak a semmi jön el.
Dsida Jenő: Fázol
Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
előre tudom, csak ha összefüggéstelen
képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
Ez az én hangulatom, figyelj: előttem
egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
a partján semmi. De mégis: képzelj el
egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég
tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
a napot ellopta valaki, de azért világos
van, mondhatnám erős, sértő a fény.
Az első hang belülről szólal meg ebben a
csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.
Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.
Unom az elejét, unom a végét,
Unom már, hogy minden áldott reggel,
Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Unom a villamost, unom a buszokat,
És unom már, hogy mindenki baszogat,
Unom a hétfőket, unom a keddet,
És leszarom a szobámat, nem csinálok rendet,
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé, csak a buli meg a pia meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi,
Nem kell levél, nem kell bélyeg,
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni, és ennyi!!!
Iszom a kávémat, iszom a kólát,
És várom a percet, várom az órát,
Amikor azt csinálok végre amit akarok,
És nem érdekel már többé csak a buli, meg a pia, meg a haverok!!!
Nekem már nem kell semmi, hagyjatok békén ennyi
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Hagyjátok, hogy végre éljek,
Nem érdekel semmilyen kényszer,
Hadd rúgjak be végre elégszer már,
Én másnapos akarok lenni.
Nekem már tényleg nem kell semmi,
Hagyjatok békén ennyi!!!
Nem kell levél, nem kell bélyeg
Csak hagyjátok, hogy éljek,
Nem érdekel már semmilyen kényszer,
Csak hagy rúgjak be, végre elégszer,
Én másnapos akarok lenni!!!
Va-Va-Va!!!
Erdős Olga: Néha úgy hiszem
Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Már láttam mindent, mit szabad:
nyár estén napnyugtát
vörös téli hajnalt
tavasszal szél táncát
és délre húzó darvakat.
Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Éreztem mindent, mit lehet:
bódult mámort, lebegést
viszonzott szerelmet
szorító féltést
és dühös, sós könnyeket.
Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok.
Már nem jön több új kezdet:
az élet csak ennyi.
Majd becsapom magam is
bölcs mosolyt hazudok
mert tovább kell menni.