Antipszichotikum fokozatos elhagyása
Azt olvastam, hogy az antipszichotikumok (különösen a Haloperidol) csökkenti az agy méretét. Ez valóban igaz?
nem csak itt olvastam, hanem több helyen is.
szia, én csak kétféle hatóanyagút szedtem, seroquel xr-t, kventiaxot (ami ugyanúgy quetiapine) és parnassant, szóval ennek alapján írnám le a tapasztalataimat.
nekem, amíg szedtem, addig nem volt kifejezetten rossz, úgy mondanám, más volt, mert megváltoztatta az alaptermészetemet. én is éreztem ezt a spleent, amit írsz, mintha nem lenne annyiféle érzelmem, de én sajnos túlérzékeny vagyok, szóval ez talán inkább pozitív volt, mint nem, legalábbis a környezetem szerint. igaz, valahogy "gyérebbnek" éreztem magam, rutinosabban daráltam a hétköznapokat, de nem igazán ez volt vele a célunk, a túlélésre jó volt, másra nem nagyon.
a seroquelt 4 év után hagytam el, közben ment végig a beszélgetős terápia is. könnyen lejöttem róla, de hónapokig felfokozott allergiáim voltak utána. és ugyanolyan szarul lettem lelkileg-idegileg aztán, mint amielőtt elkezdtem szedni... ezt sem így terveztük, hanem bíztunk benne, hogy rendberakta az agyi folyamataimat.
az olanzapine-t csak rövid ideig szedtem, a mellékhatásai voltak a legjobbak 🙁
szoktak adni antipszichó mellé antidepit, bár lehet, hogy csak a bipoloknak, ezt nem tudom. ezt így már próbáltátok?
Van itt valaki, aki szedett antipszochotikumot, de rosszabbul lett tőle? Csak azért kérdezem, mert nekem az AP már nagyon az agyamra megy, kb. 0 aktivitás, az agyam mintha satuban lenne, és kéne már valami mozgás, pörgés, mer ez nem élet, hanem vegetáció. persze az orvosom azt mondja, "jól vagyok". Persze, mintha 2 szóval el lehetne intézni, akkor intézzük is.
A "visszatértek a tünetek" esetnél sztem a gyógyszerben nincs hiba.
Most olvasom hogy nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy nincsenek érzései, motivációja, és megváltozottnak érzi a világot maga körül a gyógyszer után. Sokaknak még a gyógyszer szedése után (azt elhagyva) is van olyan tapasztalata, hogy még mindig olyan, mintha szednék. Ezek szerint az agynak idő kell, hogy visszaálljon a rendes kerékvágásba.
Fórum itt:
Az mit jelent hogy nem sikerült? Visszajöttek a tünetek?
Nem hinném hogy a betegség, mer sokszor mikor nem szedem akkor egészen megvagyok, vagy mást szedek. Lehet attól is de az én esetemben nem attól van, hanem a szertől.
nekem van ilyen érzésem, de ez adódhat a betegségből is. AP-t (risperdal) próbáltuk orvossal elhagyni, de nem sikerült.
Csak óvatosan kérdezem: a második generációs antipszichotikumoktól nem volt valakinek olyan érzése mintha nem lennének érzései, illetve motivációja olyan dolgok iránt, amiket korábban szeretett? Csak mert én nagyon ezt érzem, és nem tudom hogyha elhagyom, vagy más fajtára (korábbi jól bevált első generációs haloperidol) váltok, akkor is egy darabig így lesz még, mivel ez az agyat megváltoztatja, így nem elég hogy kiürült a szervezetből. Szóval valakinek hasonló tapasztalata?
Elnézést,ha vlalki írta már, nem olvastam végig a hozzászólásokat, de ha egyszer elkezdtél antipszichót szedni, arról nem jössz le. Saját tapasztalat. Max. csökkenteni tudod az adagot, persze nem a doki hozzájárulásával. Én Kventiaxot szedek, régen 900 mg-ot, aztán egy idő után a doki háta mögött elkezdtem csökkenteni az adagot, de 400-nál tovább nem sikerült sajnos. Ez van
Az Olanzapin a Zyprexa generikuma... nekem bejön.
A kvetiapin – nos, az egyszerűen leütött, többször is próbálkoztak vele, min. adag is "betett".
sziasztok.
Én elég sok féle gyógyszert kipróbáltam, a seroqeltől ( azt hiszem így kell írni)
én rosszul voltzam vele a munkahelyemen... Mondjuk elég nagy adaggal kezdtünk lehet azért...
Az Abilify, nekem hizlalt a Zyprexával együtt.....
Most Olanzapin tevát szedek....ettől talán nem hizom.... de egy deka sem jön le rólam... Már kb. 5 éve szedek ilyan szarokat.....
Én a Risperdal Consta-tól úgy éreztem magam mintha nem is élnék, és SENKINEK nem tűnt ez fel, mert egész nap csak FÁJDALMASAN SZENVEDŐS KÓMÁBAN feküdtem és közben azt éreztem, hogy szenvedek mint az állat, de persze ez másoknak "jó" volt, mert nem volt gond velem, csak éppen én nem éltem, de ez ugye "mellékes" mindenkinek, de én megkínlódtam tőle. Gondolom, amúgy is azt akarják, hogy meghaljak, de a kiválasztottak nem halnak meg semmilyen méregtől :'(
A seroquelről írtam, Május9! Ugyanaz a ketilept, csak más a gyógyszergyártó! Szóval még ez a legjobb: szerintem, nekem!
Szerintem azt is fokozatosan csökkenteni /növelni a másikat, semmiképp sem hirtelen! Max kórházban lehet hirtelen!
Egy gyors kérdés (lehet valaki tud válaszolni): Ha antipszichotikumot akarok váltani, akkor azt hogy kell? Megtartani az elsőt, és egyik napról a másikra a másikat szedni, vagy pedig az elsőről fokozatosan lejönni, majd fokozatosan felszedni a másikat?
Szeretném megkérdezni, ki szed ketileptet, és milyen mellékhatásai vannak. először kapnék antipszichotikumot ( sajnosaz antidepresszánsok nem jönnek szóba mert felerősítik a pszichotikus zünteket), szóval mindenkinek a véleménye érdekelne, aki bármilyen antipszichotikumot szed, úgy tudom, erős gyógyszerek. várom válaszotokat. Köszönöm
Seroquelt régóta szedem, minden formában volt már. Valamiért ha kis időre is áttérünk másra, visszaadják! Ezzel tényleg semmi baj nincsen!
Szia!
nekem is jó gyógyszer volt a zyprexa, de nem voltam hajlandó egy hónapnál tovább szedni, merthogy nagyon hízlal.
Én abilifyt szedek, semmi bajom tőle! Meg seroquelt. Az abilify tutira nem hízlal, a seroquel csak kicsit. Egyébként szerintem szervezetfüggő, hogy kinek jön ki rossz mellékhatása bármelyik gyógyszertől! És mindenre lehet rosszakat mondani!
Sziasztok,
Én Olanzapint szedek (máshol Zyprexa), viszont nagyon álmosít, fáradt, bágyadt vagyok egész nap, no meg hízok tőle, de rendesen. Ezek miatt, meg mert a gondolkodásom se tiszta, és motivált se nagyon vagyok, emiatt gondoltam hogy felkeresem a pszichiáterem, hátha tudna adni más gyógyszert, de úgy tudom hogy ő még annak idején Abilify-t adna, arról meg most olvastam rosszakat, úgyhogy nem tudom mi legyen. Maradjak-e ezen vagy váltsak? A kérdés, hogy kinek milyen tapasztalata van az olanzapinnal kapcsolatban? Más gyógyszernél (Risperdal) is jelentős a hízás?
-
"energetizál", "nem szedál" :)): jah, hogy ez valamikor azt takarja, hogy nem tudsz nyugiban maradni és aktívnak tűnsz, mert mozgáskényszered van?
Sajnos tisztában kell legyünk a mellékhatásokkal, hogy tudjuk ezt jelezni.
Tényleg,több annál. Számomra maga a rettegés az az érzés. Gyógyszerektől volt/van. Elvonási tünetek, vagy új gysz-er miatt.
Valamiért az Abilifynál ez tök általános.
Másoktól is hallottam. (relatíve sokaktól)
Meg engem is pár hónap után az akatízia miatt szedtek le róla.
Ez nem is szorongás sztem, hanem vmi, ami arra hasonlít, de közben mégse az (teljesen). Annál sztem zavaróbb.
Rossz volt, hogy amikor feküdtem, állni akartam, amikor álltam, mozogni, stb...gépet s etudtam használni, mert nem volt türelmem elolvasni mondjuk egy levelet, stb
Emiatt nekem majdnem sikerült teljesen leírni magam...
Neked hogy múlt el?
Akatízia. Egy iszonyat. Nem tudtam egy helyben maradni, rettegtem,őrülten vert a szívem, úgy éreztem sose múlik el, akkor sem ha meghalok. Aludni, enni nem tudtam, beszélni is alig,a szorongástól. Egy pokol.
Személy szerint nekem az a verzió vált be, hogy valamennyi mg retard(Seroquel) és valamennyi mg Kventiax(gyors felszívódású).
Ha az egészet "gyorsban" veszem be, nem tudok felkelni....
Nehezen tudtam sokáig egy helyben ülni
Ez szörnyű-egyébként ezt hívják akatíziának: Belső nyugtalanság, mozgáskényszer.
Nekem is volt ilyenem, figyelni is alig tudtam, mert folyamatosan éreztem ezt a nyugtalanságot és azt hittem rá, hogy szorongás. Péládul reggeliztem, és éreztem, fel kellene pattanni kicsit mozogni a szendvicsemmel....
Az elvonás is okozhat szorongást persze, de ez rosszabb. Amikor nálam ez kijött, én se tudtam, micsoda, azt hittem, felfokozott szorongás, később jöttem rá, mi ez( a dokim említette). Így persze aludni se lehet rendesen - a nyugtató viszont csökkenti ezt valamennyire, de pl. nekem nem volt elég, abba kellett hagyni a gyógyszert(Abilify)
A Seroquel/Ketilept ebből a szempontból jobb, kisebb eséllyel okoz ilyet és mozgásszervi mellékhatásokat, viszont ez meg nagyon szedál. :/
Mondjuk nekem jól jön, hogy este altat, mert magamtól nem biztos, hogy tudnék aludni. De ennek is van egy egészséges határa: 9+ óra alvás nem ok.
sokkolja a szervezetemet a hirtelen elhagyás
a végtagok lehűlése az a minimum
a környezeti stresszorokat nem viselem, rámzúdul az egész, pláne ha rosszul is alakítom
fel kell ismerni mik azok, és ki kell iktatni
most nagyjából itt tartok
magánhadjáratomban
:~/
Nekem is az tűnik logikusnak, hogy injekcióról át gyógyszerre és azt csökkentgetni...
másfél éve xepliont
a legnagyobb dózist
nem hajlandó csökkenteni
sajátfelelősségre kitolhatom
hetekkel de még nem tudom
h így elhagyhatom e
seggfej az orvosom
Van erre bizonyíték?
depo hirtelen elhagyásánál kb fél év után jelentkeznek az elvonási tünetek
a végtagok csak úgy drasztikusan lehűlnek többek közt
gyógyszernél ugyanez, csak ott
pár nap múlva
milyen antipszichotikum okozott hallucinációt ? o_O
én főként a depo elhagyására lennék kíváncsi
amit főként skizofréniára adnak, és nem
a legkisebb dózisban. vajon milyen
módon lehet elhagyni őket
erről mindenki csak
hallgatott még
eddig
:/
Szia!
Én is gyógyszereket szedek, szedtem antipszichotikumot is egy pár hétig. Én speciel azért hagytam abba, mert mindennap rémálmaim voltak a bizonyos gyógyszertől és nagyon durva hallucinációkat okozott. Ugyan csak 2 hétig szedtem kb ezt a bogyót, de simán el tudtam hagyni... muszáj is volt mondjuk.
Attól is függ hogy Te miket szedsz és mire? Ja meg hogy mióta?
Antidepi gyógyszernél nálam hirtelen elhagyás volt, konkrétan egyik napról a másikra nem adták tovább és azt hittem beleőrülök. Borzalmasan voltam... kb másfél hétig.
A felnőttkori betegségek például a tévesen felvállalt sorsfeladatok erőltetett végrehajtási kísérleteiből eredő lelki feszültségek következménye, a tévutakon és téves élethelyzetekben, vagyis a rosszul választott (esetleg kényelmes, de a fejlődési programunk szerint értelmetlen) életpályán való haladás, de főként a szellemi személyiséghez nem illő párkapcsolatokban való csökönyös kitartásunknak és az erkölcsi téveszmékhez való ragaszkodásunk miatt előálló belső szorongásaink és feszültségeink következménye. Ezért a szerzett betegségeink tulajdonképpen az elfojtott és a tudattalanunkba süllyedő lelki és szellemi zavaraink, vagyis a sors-feladatokhoz nem illő életcélok és párkapcsolatok erőltetett megvalósítása és fenntartása miatt válnak krónikussá.
senki semmit
nem tud
?
le lehet úgy jönni h nem csökkentem az adagot, csak az időt tolom ki ?
lassan és fokozatossan, orvosi utasítást betartva.