sport és egyéb önfejlesztő gyakorlatok...
Idézet tőle: Zsolt2097Na, ezzel pontosan így vagyok. Ha nagyjából rendben van velem minden, akkor képes vagyok sportolni, ha meg nem, akkor meg úgy sem, vagy csak kényszeredetten, és semmi pozitív hatása nincsen. Az elalavás előtti fizikai aktivitás rosszat tesz, ilyenkor biztosan nem tudok aludni. Szintúgy a nehéz fizikai munka sem javít semmit a hangulatomon.
A túra általában jó szokott lenni, ha érzem, hogy közeleg a szürke agyi köd. De érdekes, hogy ha nem vagyok jól, a kirándulás élményei is csak később szoktak eljutni a tudatomig. Általában akkor, mikor letöltök azt a pár képet, amit út közben készítettem. De hát a túra nem is igazán sport, bár jól megmozgatja az embert, de lényegesebb az élmény, amit lát, hall az ember. Viszont olyan szempontból nekem jó, hogy nem kell semmihez alkalmazkodnom, és a szocfóbia sem akadályoz, a madaraktól nem parázok. 🙂
Viszont az biztos, hogy a "levegőtlenség" rosszat tesz. Ha bármilyen évszakban, időben a szabad ég alatt bármit csinálok, az mindig oldja kicsit a feszültséget bennem. Egy kis hólapátolás, gereblyézés mindig kell. 🙂 Erre a totál agyhalott állapotok kivételével rá is tudom venni magam.
Nos akkor kb egyetértünk. Csak abban nem, h a fizikai aktivitás mikor is tesz jót és mikor nem. Nekünk egésznapos edzések vannak általában, és azért az esti utolsó edzés után bizony éppen csak haza esek, aztán ha netán netezni akarok, hát bizony legtöbbször képes vagyok az asztalra aludni simán. Most mondjuk azért vagyok lazán, mert év végi relax van, de azért nem ez a jellemző, és hiányzik is.
Az a szocfóbia viszont izgalmas, érdekel 🙂 Miért, hogy? És kiktől? Szal az állatok meg egyáltalán nem zavarnak? És az emberek közül mindenki vagy csak bizonyos csoportok?
Idézet tőle: Zsolt2097Na, ezzel pontosan így vagyok. Ha nagyjából rendben van velem minden, akkor képes vagyok sportolni, ha meg nem, akkor meg úgy sem, vagy csak kényszeredetten, és semmi pozitív hatása nincsen. Az elalavás előtti fizikai aktivitás rosszat tesz, ilyenkor biztosan nem tudok aludni. Szintúgy a nehéz fizikai munka sem javít semmit a hangulatomon.
A túra általában jó szokott lenni, ha érzem, hogy közeleg a szürke agyi köd. De érdekes, hogy ha nem vagyok jól, a kirándulás élményei is csak később szoktak eljutni a tudatomig. Általában akkor, mikor letöltök azt a pár képet, amit út közben készítettem. De hát a túra nem is igazán sport, bár jól megmozgatja az embert, de lényegesebb az élmény, amit lát, hall az ember. Viszont olyan szempontból nekem jó, hogy nem kell semmihez alkalmazkodnom, és a szocfóbia sem akadályoz, a madaraktól nem parázok. 🙂
Viszont az biztos, hogy a "levegőtlenség" rosszat tesz. Ha bármilyen évszakban, időben a szabad ég alatt bármit csinálok, az mindig oldja kicsit a feszültséget bennem. Egy kis hólapátolás, gereblyézés mindig kell. 🙂 Erre a totál agyhalott állapotok kivételével rá is tudom venni magam.
Nos akkor kb egyetértünk. Csak abban nem, h a fizikai aktivitás mikor is tesz jót és mikor nem. Nekünk egésznapos edzések vannak általában, és azért az esti utolsó edzés után bizony éppen csak haza esek, aztán ha netán netezni akarok, hát bizony legtöbbször képes vagyok az asztalra aludni simán. Most mondjuk azért vagyok lazán, mert év végi relax van, de azért nem ez a jellemző, és hiányzik is.
Az a szocfóbia viszont izgalmas, érdekel 🙂 Miért, hogy? És kiktől? Szal az állatok meg egyáltalán nem zavarnak? És az emberek közül mindenki vagy csak bizonyos csoportok?
Na, ezzel pontosan így vagyok. Ha nagyjából rendben van velem minden, akkor képes vagyok sportolni, ha meg nem, akkor meg úgy sem, vagy csak kényszeredetten, és semmi pozitív hatása nincsen. Az elalavás előtti fizikai aktivitás rosszat tesz, ilyenkor biztosan nem tudok aludni. Szintúgy a nehéz fizikai munka sem javít semmit a hangulatomon.
A túra általában jó szokott lenni, ha érzem, hogy közeleg a szürke agyi köd. De érdekes, hogy ha nem vagyok jól, a kirándulás élményei is csak később szoktak eljutni a tudatomig. Általában akkor, mikor letöltök azt a pár képet, amit út közben készítettem. De hát a túra nem is igazán sport, bár jól megmozgatja az embert, de lényegesebb az élmény, amit lát, hall az ember. Viszont olyan szempontból nekem jó, hogy nem kell semmihez alkalmazkodnom, és a szocfóbia sem akadályoz, a madaraktól nem parázok. 🙂
Viszont az biztos, hogy a "levegőtlenség" rosszat tesz. Ha bármilyen évszakban, időben a szabad ég alatt bármit csinálok, az mindig oldja kicsit a feszültséget bennem. Egy kis hólapátolás, gereblyézés mindig kell. 🙂 Erre a totál agyhalott állapotok kivételével rá is tudom venni magam.
Lécci világosítsatok fel arról, h a sport kinek mennyire tudta javítani a pszichés státuszát! Én eléggé sportolok, de ez speciel még sosem jutott eszembe, sőt mi több, inkább az ellenkezőjét hallottam pszichológustól, hogy a sport persze nagyon kell és jó érzés fizikailag kimerülve ágynak esni este, viszont a pszichés feszültségeket ugyan nem veszi el, nem csökkenti egy cseppet se. Ennek ellenére van aki azt mondja, hogy neki igenis használ? Na meg valljuk meg, azért a sport is feltételez egy bizonyos testi-lelki jólétet, mert most extrém példaként azt mondanám, hogy egy kataton állapotban lévő embernek aztán mondjhatjuk egész nyugodtan, h "ugyan már, gyerünk, hajrá, öltözés és iréány sportolni". Szal én nem látom ilyen egyszerűnek ezt, de megköszönném mások tapasztalatát!
Voltam ilyenen.
Álmaimban egy erős aerobikos kezdés után lenne egy lájtos jóga befejezés. A kettő között akár nia is lehetne. 🙂
Én 2010-ben voltam bent (tél végi/kora tavaszi kezdéssel) és hosszú kihagyás után akkor volt először. Ergo ezek szerint 2009-ben is volt.
A biciklizéshez nem tudok érdemben hozzászólni, én bazira félnék a városi forgalomban tekerni.
"De amúgy jó lenne akár egy direkt szorongósoknak meg depressziósoknak való aerobik is."
ABSZOLÚT!
Csak nem tudom, merre induljak el. Kerületi családsegítőben? (Ici-picit necces, hogy a barátnőm ott dolgozik, mindenki úgy ismer, mint az ő barátnőjét, fura lenne "betegként" ott szervezkedni.)
Vagy a Nap-Kör önsegítő csoportjai közé, mellé lehet bepasszírozni egy ilyet?
Gond ezzel nekem csak annyi, hogy agorafóbiás lévén nem tudnék elmenni. Áááááá.
Mikor volt aerobik Hegyen? 2009-ben, csak lusta voltam lemenni, létezik?
Én baromi sokat tollasoztam ott. Most, hogy eszembe jutott, most már lehet lenne is kivel folytatni, úgyhogy tavaszra veszek egy szettet. persze, lehet, hogy úgy fog rám nézni a célszemély, mint egy ufóra:)
De amúgy jó lenne akár egy direkt szorongósoknak meg depressziósoknak való aerobik is. Mondjuk én a sima mezei aerobicot is bírtam fősulin. Meg edzőterembe is szerettem járni, igaz, azt nem csapatostul, hanem a koli alatt volt egy kis terem, és kitaláltam időpontokat, hogy lemenjek bicajozni meg súlyzózni. Még valami kettlebell-utánzó játékot is kitaláltam tízkilós súllyal, pedig igazi kettlebell edzést azóta se láttam:)
Másik érdekes téma: majré+városi kerékpározás? Most szembesültem vele sokadjára, hogy nem szabad tötyörögni, mert mire kitaláltam, hogy csóri pária biciklimet áthozom Emberhez a lépcsőházba, hogy ne az első emeleten kerülgessük az értelem szikrája nélkül, leesett a hó, és oda is fagyott. Úgyhogy most vagy Finnországra gondolva mégis felmászom a nyeregbe, vagy kerülgetés, pince, tavasszal szerelő. Én az elsőre szavazok, annak ellenére, hogy még normál időben sincs semmi humorom a városban tekerni.
Bizony. Utána kéne nézni, hogy mit lehet ez ügyben tenni.
igen, ez mennyire jó lenne, ha lenne ilyesféle "gyógytorna " is. Nemcsak mondjuk pszichológus lenne elrhető a családsegítőkben, hanem ilyenféle tornacsoportok. vagy túracsoportok túravezetővel. a mozgásnak midnenképpen nagy ereje van.
Tök jó ötlet ez a topik. Én a Tündérhegyen a legjobban az aerobikot szerettem. Sajnálom nagyon, hogy nincs ilyen "lebutított" aerobik valahol, ahol nagyon egyszerű, bárki számára megcsinálható, ugyanakkor nagyon tisztességesen megmozgató és meglehetősen fárasztó aerobik van. Már sokat gondolkoztam azon, hogy kellene egy szopi (szorongás és depi) aerobik csoportot csinálni, szuper lenne.
Sri Chinmoynak 27 tanitványa uszta át a La manch(e) csatornát
küzdelemre fel!