Koncz Erzsébet (Zsike)
mave... nem is tudtam, hogy te is jársz még erre.
úgy hiányzik az, ami régen volt... szinte ti voltatok a családom. különös ez, mert van, akinek már sosem írhatok. zsikének, vippának... de neked írhatnék, mégsem tudok. annyiszor nekikezdtem már pedig.
de mintha nem tudnám meghatározni önmagam, ha bárkivel vagy bármivel találkozom, ami akkor a részem volt. bár jobban meg tudnám fogalmazni.
ez nem jelenti, hogy nem hiányzol...
Gina...
nekem is hianyzik Zsike néha, nehéz túlélőnek lenni
egy napon szulettek a fiammal...
itt sírok
ma lennél 34 éves. minden nap eszembe jutsz. bámulom a kis nemezelt macidat a polcomon, és néha elgondolkodom, az elmúlt 7 év vajon változtatott volna valamin? magad mögött hagytad volna a betegséget, ha lett volna rá még 7 éved?
nem tudtam segíteni. értettelek és mégsem tudtam. vagy talán éppen ezért?
a mai napig nem merem újraolvasni a könyveidet, mert túl sok mindent érzek egyszerre. és ha olvaslak, akkor ebből a "túl sok mindenből" is ijesztően kiemelkedik egyfajta bizarr nosztalgia, vágy arra, hogy minden úgy legyen, mint régen. 20 évesen, tündérhegyen, kiscsoport, nagycsoport, műhely, mmpi, janó nővér... naplót írni éjszaka az aulában, a kopott barna fotelekben, unalomból inni egyik cappuccinót a másik után az automatából, étkezésekhez teríteni, ha a mi szobánk a soros, mosogatni, bőgni kálmánnak, hogy érezzem, figyel rám...
de eltelt azóta sok-sok év. 7 éve már te sem vagy. én nem tudtam neked segíteni, de te segítettél nekem. a haláloddal értettem meg, hogy nem adhatom fel. akkor értettem meg, hogy milyen veszélyes, ha valaki tündérhegyen érzi csak otthon magát. a betegség ismerős volt, egy kisebb, átláthatóbb világ, ismertem a gyógyszereket, a hatóanyagokat, a szakkifejezéseket, a dsm kódokat, az orvosi latin volt az anyanyelvem, a pszichiátria az én világom. ezt ismertem, csak ebben voltam jó. minden, ami ezen kívül volt, szorongással töltött el. azt hittem, sosem fogok a "normális" világhoz tartozni.
de tudod, mit zsii? nincs olyan, hogy normális világ. csak mert nem a pszichiátrián vagy a burán keresztül találkozom valakivel, még nem biztos, hogy ő más. nem vagyok egyedül "idekint" sem. mert nincs igazán különbség a kint és bent között. nem kell megjárni a poklot, csak hogy azt érezzem, figyel rám valaki, nem kell minden nap minden egyes percében működőképesnek lennem. nem is vagyok. sokszor igen hosszú ideig nem vagyok az.
azt ma sem tudom, hogy ezt a beletörődést, elfogadást nevezhetem-e gyógyulásnak. 10 éve nem vágtam meg magam. de mindig magamnál hordtam az utolsó pengét, amit vettem. hogy tudjam, nem azért nem falcolok, mert nincs rá lehetőségem, hanem mert úgy döntöttem. most decemberben kidobtam a pengét. vicces, mert nem akartam, de az irataim közt hordtam, és decemberben életemben először repülőre ültem, oda pedig nem mertem pengét vinni magammal. csak ezért. különös néha, hogy milyen történések alakítják az életünket. van még egy ilyen történetem, elmesélem. facebookon írtál nekem utoljára. semmi extrát, csak hogy milyen szar a fb, és lehet, hogy törlöd is magad. nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó levelem tőled, te sem tudhattad. én viszont azóta is fent vagyok fb-on, bár utálom, de nem akarom, hogy elvesszen az az utolsó levél.
hát így...
szerintem örülnél, ha tudnád, hogy mennyire hiányzol.
Én tisztelem Zsike emlékét, és örülök, hogy a Búra egyfajta menedék volt neki -- de nem tudom elfogadni, hogy nem akart meggyógyulni, ragaszkodott a bajaihoz. Ha a Búra bárkit abban erősít meg, hogy széttárja a kezét, hogy ő olyan spéci, hogy senki nem fogja megérteni, és nem is akarja, hogy segítsenek rajta, akkor a Búra több kárt tesz, mint amennyi hasznot hoz.
Szerintem aki nem akar jobban lenni, az nagyon önző, mert másokra terheli saját magát.
Ha mindennel egyet értesz, és együtt érzel, amit leírt, akkor keress segítséget, mert akkor baj van veled.
Tegnap olvastam el a Tükörcukort.. Hát most megint nekiláttam a Lélekhasadásnak. Egyszerűen letehetetlen...
Akkor üdv itt!!!!Érezd jól magad!
Sziasztok! Jelenleg én is a Lélekhasadást olvasom, annak is már a 2. kötetét. Nekem nagyon tetszik, és bár én nem vagyok borderline, mégis mintha csak rólam szólna... 🙁 de legalább rátaláltam a burára 🙂
Köszönöm!
Nem lehet a vezetéknevét átjavítani? KONCZ.
Most találtam csak rá erre a fórumra.
Zsikét én személyesen nem ismerhettem már, csak a családjának egyik-másik tagját.
A naplói nagyon elevenek, szenvedélyesek, pdf-ben nekem is megvannak, ha valaki szeretné, annak szívesen elküldöm.
Nyugodjék békében! 
Köszi Róka. 🙂
Milyen szép vagy Sohamár!
Nagyon elkezdett érdekelni a Lélekhasadás. Köszi Magamba Zárva, majd elolvasom! 🙂
De jó
Idézet tőle: RókaKöszönöm, hogy megosztottad.
Olyan, mintha magamat olvasnám.
Szívesen!
Köszönöm, hogy megosztottad.
Olyan, mintha magamat olvasnám.
Kicsit megdöbbentő most a történtek után,lényegében a naplóját olvasni!
Idézet tőle: georg77Róka! Nem minden telefon, hogy beleszóljál!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 😀
Én mindenhol el voltam nyomva, van, hogy egésznap ki sem nyitom a számat, nehogy leugassanak, úgyhogy legalább itt hadd éljem ki magam, már ha megengeded.
Remélem nem olyan nagy kérés.
Köszönöm, Te nagyon kedves ember lehetsz amúgy valójában
Róka! Nem minden telefon, hogy beleszóljál!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 😀
Idézet tőle: borderfiuIdézet tőle: RókaIdézet tőle: borderfiuSzerintem egyszerűen olyan kedve volt hogy bevesz egy X adag gyógyszert hogy sokáig aludhasson, aztán majd felkel.
Mindenki legyen türelemmel, egy másik dimenzióban még fogunk vele találkozni, amint mi is felkelünk.
Mert valójában mindannyian egy hamis dimenzióban élünk. A valóság az elménkben van.
Az agy dolgozza fel a világot, és mindenkinek más, ezért senki se ugyanazt a világot éli.
Ez az első dimenzió, majd jön a második, aztán a harmadik.Ezt én is így gondolom.
Mintha egy hullámhosszon lennénk Róka.
Jó kis videó!
Ejj, ha 22 évvel fiatalabb lennék!
Idézet tőle: RókaIdézet tőle: borderfiuSzerintem egyszerűen olyan kedve volt hogy bevesz egy X adag gyógyszert hogy sokáig aludhasson, aztán majd felkel.
Mindenki legyen türelemmel, egy másik dimenzióban még fogunk vele találkozni, amint mi is felkelünk.
Mert valójában mindannyian egy hamis dimenzióban élünk. A valóság az elménkben van.
Az agy dolgozza fel a világot, és mindenkinek más, ezért senki se ugyanazt a világot éli.
Ez az első dimenzió, majd jön a második, aztán a harmadik.Ezt én is így gondolom.
Mintha egy hullámhosszon lennénk Róka. 
Idézet tőle: borderfiuSzerintem egyszerűen olyan kedve volt hogy bevesz egy X adag gyógyszert hogy sokáig aludhasson, aztán majd felkel.
Mindenki legyen türelemmel, egy másik dimenzióban még fogunk vele találkozni, amint mi is felkelünk.
Mert valójában mindannyian egy hamis dimenzióban élünk. A valóság az elménkben van.
Az agy dolgozza fel a világot, és mindenkinek más, ezért senki se ugyanazt a világot éli.
Ez az első dimenzió, majd jön a második, aztán a harmadik.
Ezt én is így gondolom.
Revenge, ez nem kedves dolog. Zsike sokáig volt velünk a Búrán. Végül nem tudott együtt élni a borderségével, és ez nagyon tragikus. Szerencsére sokan vannak a régi Búráról, akik viszont többé vagy kevésbé jól lettek, és azért nincsenek most itt. Remélem, te az utóbbi kategóriába fogsz tartozni.
Megfogható vagy nem megfogható betegsége volt?
Idézet tőle: rhiannon-roxánaÉs tudja valaki, hogy Vippával mi történt? Hogyan halt meg?
Csak annyit, hogy nagyon beteg volt.
Szerintem egyszerűen olyan kedve volt hogy bevesz egy X adag gyógyszert hogy sokáig aludhasson, aztán majd felkel.
Mindenki legyen türelemmel, egy másik dimenzióban még fogunk vele találkozni, amint mi is felkelünk.
Mert valójában mindannyian egy hamis dimenzióban élünk. A valóság az elménkben van.
Az agy dolgozza fel a világot, és mindenkinek más, ezért senki se ugyanazt a világot éli.
Ez az első dimenzió, majd jön a második, aztán a harmadik.
Szexfüggőségben.
És tudja valaki, hogy Vippával mi történt? Hogyan halt meg?
Én többször is találkoztam vele. Még a lakásomban a zongoránkon is pötyögött. Csodálatos írásai vannak. Könyve is van. Nem akart ő önkezűleg meghalni. A betegség vitte el.
Idézet tőle: Red
"Szokás szerint megint nem tudok elaludni. Egy óra lesz tíz perc múlva. Úgy visszamennék Tündérhegyre! Ilyenkor kiülnék egy kényelmes fotelbe, és ott írogatnék. Mászkálnék napközben a kutya-mamuszomban, döglenék a fotelben, kiülnék a teraszra beszélgetni, nem ennék, rajzolnék, olvasnám a Zabhegyezőt, a Prozac-országot, az Üvegburát, ülnék álmosan nagycsoporton, mennék éhesen műhelyre, szenvednék kiscsoporton, dühöngenék egyénin, sorbaállnék reggel és este gyógyszerért, szedném a saját éhségcsökkentőmet és titokban Stadalaxot, bőgnék, innám az automatás capuccinót, vágnám a pofákat, véresre tollasoznám a kezem, nevetnék, unatkoznék, tornáznék a tükrös teremben, balhéznék, vagdosnám pengével a karom, gyűlölnék és szeretnék, jókat zuhanyoznék, innám a reggeli tejeskávét, bentmaradnék hétvégére, sokáig aludnék reggel, későn mennék aludni… mi van még? Utaznék a 28-ason, kirándulnék a többiekkel a Normafához, szomorkodnék, dühös lennék, néha elégedett, stresszelnék a naposságtól, földhözvágnám a poharam, csapkodnám az ajtókat mérgemben, kirohannék csoportról, ha valaki, vagy valami feldühít, ennyi mindent csinálnék Tündérhegyen. Szeretnék visszamenni. Nézném magam a tükörben, ahogy reggelente zselézem a hajam, mosogatnék, terítenék, sms-eznék, telefonálnék (persze, csak ha hívnak, mert nekem telófóbiám van), nem vennék be hízlaló gyógyszert, vagy ha igen, akkor éhségsztrájkot tartanék."
Lélekhasadás 69. oldal
Köszönöm Red! Nagyon szép szöveg. Én nem ismerem a könyvet, de jó volt kicsit bele tekinteni.
Idézet tőle: szonyecskama hat éve, hogy meghalt... hiányzik... =(
Szia szonyecska!
Sajnálom. 🙁
Régen láttalak az oldalon, remélem jól vagy és jól alakul a sorsod.
"Szokás szerint megint nem tudok elaludni. Egy óra lesz tíz perc múlva. Úgy visszamennék Tündérhegyre! Ilyenkor kiülnék egy kényelmes fotelbe, és ott írogatnék. Mászkálnék napközben a kutya-mamuszomban, döglenék a fotelben, kiülnék a teraszra beszélgetni, nem ennék, rajzolnék, olvasnám a Zabhegyezőt, a Prozac-országot, az Üvegburát, ülnék álmosan nagycsoporton, mennék éhesen műhelyre, szenvednék kiscsoporton, dühöngenék egyénin, sorbaállnék reggel és este gyógyszerért, szedném a saját éhségcsökkentőmet és titokban Stadalaxot, bőgnék, innám az automatás capuccinót, vágnám a pofákat, véresre tollasoznám a kezem, nevetnék, unatkoznék, tornáznék a tükrös teremben, balhéznék, vagdosnám pengével a karom, gyűlölnék és szeretnék, jókat zuhanyoznék, innám a reggeli tejeskávét, bentmaradnék hétvégére, sokáig aludnék reggel, későn mennék aludni… mi van még? Utaznék a 28-ason, kirándulnék a többiekkel a Normafához, szomorkodnék, dühös lennék, néha elégedett, stresszelnék a naposságtól, földhözvágnám a poharam, csapkodnám az ajtókat mérgemben, kirohannék csoportról, ha valaki, vagy valami feldühít, ennyi mindent csinálnék Tündérhegyen. Szeretnék visszamenni. Nézném magam a tükörben, ahogy reggelente zselézem a hajam, mosogatnék, terítenék, sms-eznék, telefonálnék (persze, csak ha hívnak, mert nekem telófóbiám van), nem vennék be hízlaló gyógyszert, vagy ha igen, akkor éhségsztrájkot tartanék."
Lélekhasadás 69. oldal
Nem is merült feledésbe...
Én meg lehet hogy rossz emlék vagyok, de felejthetetlen 😀
őt legyőzte a betegsége sajnos...nem csak a pszihikai poklot élte át, hanem fizikailag is... 🙁 már 2 éve itthagyott bennünket 🙁
eszembe jutott egy Vippával közös kép, meg is találtam ... Vippus sincs már köztünk... 🙁
Sokkolt amikor megtudtam....
Sokat gondolok Rá. S a régiekre is.
Ha meghal valaki, akkor évekig másról sem lehet beszélni csak az emberről? Erre mondják azt, hogy az élet megy tovább...
Mert amúgy mit vársz? Mit kène csinàlni?
Ha meghal nagyapád/nagyanyád, egy idő után már csak évente 1-szer mész ki a sírjához..
Drága Zsike 🙁
Ha meghalok, csináltok nekem is ilyet? De képpel meg kereszttel meg minden
Bár nem ismertük, de visszaolvasva nagyon tragikusan fiatalon ment el. Könnyú legyen neki a föld.:(
Isten áldja a teremtést.
ma hat éve, hogy meghalt... hiányzik... =(
Sziasztok! Nekem is előttem van a kép, amikor az ölében volt Egon, meg egy másik is, amikor az állomáson tartja a karjában! Arra viszont nem is emlékeztem, hogy te adtad neki, Szonyecska! Nagyon boldog volt Zsike! 🙂
Nekem is nagyon hiányzik! 🙁
Szia Gina, igen emlékszem Rád, illetve a nevedre. 🙂 Arra is emlékszem, hogy Zsike mennyit írt a kutyusáról Egonról, azt hiszem nagyon szerette, volt is egy fotó kettőjükről, illetve hogy Egon talán Zsike ölében (?) volt. Meg arra is emlékszem, hogy valaki írta, hogy olvasta az egyik könyvét, és hogy abban Zsike megírta, hogy mikor fog meghalni, és hogy annyi évesen halt meg szegény :'( Sok emlékem van Zsikéről.... persze sajnos olyan nagyon nem ismertem őt, de régóta leveleztem vele, és jóban voltunk... nekem is hiányzik.
személyesen én sem sokszor találkoztam vele. legutoljára akkor, mikor vittem neki a kutyust, Egont. aki később a tesójáékhoz került. vajon mi lehet vele...
de hiányzik... mindjárt február 15...
drága harmony, azért annak is örülök, hogy téged látlak, nem sokan maradtak a régi buráról...=(
én régen Georgina néven voltam (úgy talán még te is emlékszel rám...)
Nekem is eszembe szokott jutni Zsike :'( Nagyon hiányzik, ő volt az egyik legjobb barátnőm a neten akkoriban, ő mindig megértett engem, és sokmindenről tudtam vele beszélgetni (írásban, mivel sajnos személyesen nem ismertem). Az biztos, hogy különleges ember volt, és remélem, hogy most is él valahol és hogy olyan helyen van ahol neki most jó. Bárcsak visszajönne, nagyon hiányzik néha...
évek óta nem jártam erre, most sem tudom, mit is keresek. de nem gondoltam volna, hogy zsikének még mindig van külön topikja. (még ha egy c hiányzik is a nevéből...)
jó látni, hogy emlékeznek rá. hiányzik. minden nap eszembe jut, minden reggel, amikor ránézek a polcomon csücsülő nemezelt macira, amit ő készített.
nem találom a helyem. ha még írhatnék neki, mint régen, ő megértené...