Terápia és gyógyszer
Nekem azt mondták hogy 50-50 szerintem meg egyénfüggő.. engem pl gyógyszer nélkül pszichoterápiázhatnak orrba-szájba ha nem vagyok magamnál, oda sem tudok figyelni rendesen. Van hogy gyógyszer 90%-ra helyrehoz.. de van hogy egy rosszul megválasztott gyógyszer "letörli" a pszichoterápia hatását. Olyankor paff.. Én speciel már pszichológus környékére sem megyek.
Csak a pszichoterápia hány%-os javulást tud okozni?
up
Köszi Krisz!!!
Abszolút nem tűnt úgy. 🙂 Tényleg nem tudtam és tényleg tanultam vmi újat.
Kedves R-Roxy!
Bocsánat, most látom, hogy lehet, hogy kioktatónak vagy lekezelőnek hatott a válasz, egyáltalán nem állt szándékomban!
Ne haragudj, ha úgy tűnt!
"Rapport alatt a terápiás kapcsolatot értjük. "
Ó, elnézést! Soha az életben nem hallottam ezt. Nahát, mindig tanulok újat.
Akkor jobb, ha keresel másikat.
Kedves Kiscsillag!
Nem vagyok egy "kifizetem-viselkedjen úgy" tìpus, de magánban voltam, 20.000/50 perc, szóval de , egy kicsivel jobb modort vártam volna. 🙁
Kedves R-roxy!
Rapport alatt a terápiás kapcsolatot értjük. (Csak átìrta vmiért a telefonom egy p-re, elnézést, nem néztem. ) A bizalmi kapcsolat pedig nyilvánvalóan nem épül fel 10 perc alatt. A pszichológussal megbeszéltük, de az volt a feltétele a folytatásnak, ha felkeresek egy pszichiátert is.
De , rákérdezett a mostani helyzetre. Javasolt gyógyszert, de én nem akarok gyógyszert, ezt elmondtam neki is. Felajánlotta, hogy találkozzunk még, de még nem tudom, akarom-e.
Á, elavult. Elinte azt is furcsállottam, hha nem veszik föl az embert vhova, egy szót sem írnak, pedig egy sztenderd levél mehetne az összes nem felvett jelentkezőnek.
A pszichológus egyetemistát lemondtam, talán még nem írtam ide, most nem vagyok top-memórián (enyhén szólva).
Az áter nem is várt rá magyarázatot, mikor neki jeleztem.
Azt hittem, a lány személyével nem volt bajom, bár írtam neki is egy köszönő levelet, minden jót kívánva, és azt sem írta vissza, hogy fapapucs, nekem is jobbulást vagy valami.
Jobb is, hogy akkor nincs ő.
Alapvető emberi normák, udvariasság, akár 24 évesen is...
Lehet nem volt ideje felvezetni a kérdést. Ez sztenderd. Ha 5 perc 1 betegre, akkor is tudnia kell, ha van késztetésed.
Sok a bunkó...
Szia!
Sajnálom, hogy ilyen rossz élményed volt.
"Aztán 5 perc múlva konkrétan rákérdezett, hogy miért is akartam kiszállni! Majdnem felálltam és hazamentem. Nem kéne valami raportot felépìteni egy ilyen kérdés előtt vagy mi a f@sz?"
Mire gondolsz a raport alatt? Mert van egy olyan jelentése, hogy "kihallgatás", de mintha nem ilyen értelemben használnád? Protokoll szóra gondoltál?
Egyébként én nem érzem olyan szörnyűnek ezt a dolgot. Meg akarta tudni, hogy miért akartál öngyilkos lenni. Nem értem ugyan, hogy miért nem a pszichológusod kérdezte meg (bocs, biztos írtad, csak nem emlékszem rá), szóval neki eleve egy nem túl jó szerepe volt, aminek igyekezett megfelelni. Szerintem. Az öngyilkossági szándékot, gondolatot és pláne a konkrét öngyilkossági kísérletet nekik nagyon komolyan kell venni. Azt nem kérdezte, hogy most vannak-e ilyen késztetéseid? Ezekkel a kérdésekkel tudja felmérni, hogy nem akarod-e aktuálisan kinyírni magad.
Én azt hittem, többször is kell majd menned, meg hogy a gyógyszer beállítás lesz a cél. Ezek szerint nem mész többször / nem kapsz gyógyszert?
Nem mind ennyire barom, de sokuk.
Sziasztok!
Voltam ma annál a pszichiáternél, aki után érdeklődtem múltkor, gondoltam, leìrom a tapasztalataimat.
Ugye alapvetően azért mentem, mert a pszichológusomnak ez volt a feltétele a folytatáshoz. Tehát nyilvánvaló volt, hogy nem önszántamból vagyok ott, de ezt el is mondtam neki. Aztán 5 perc múlva konkrétan rákérdezett, hogy miért is akartam kiszállni! Majdnem felálltam és hazamentem. Nem kéne valami raportot felépìteni egy ilyen kérdés előtt vagy mi a f@sz? Úgyhogy ebből lett egy kisebb vitánk, hogy ugyanmár hogy gondolja, hogy azt amit még a pszichológusnak is nehezen nyögök ki, akkor egy idegen vénasszonynak simán elmondok??? Az meg a masik kva idegesìtő volt, hogy időről-időre rámmosolygott, mint egy idióta, nekem pedig se kedvem, se erőm nem volt mosolyogni, úgyhogy hagytam magában vigyorogni. Ezek mind ilyen kretének amúgy?
Bocs a ventillálásért, ki vagyok akadva.
Idézet tőle: KiscsillagAkkor tényleg mindent megpróbáltál. 🙁
Hát, mozgás- vagy táncterápia még nem volt, ami jó lehet az agyalós embereknek. Minden, ami a test-tudatot erősíti és az elmét csendesíti.
Művészetterápia meg ugye úgy volt, hogy én tartottam részben, de akkor én is mindig együtt rajzoltam a gyerekekkel, sokszor a vezető terap is festett, ha kedve szottyant. Azért engem nem analizáltak akkor 🙂 Legalábbis nem tűnt fel 😀
Akkor tényleg mindent megpróbáltál. 🙁
Szia!
Volt kognitív is, ugyanaz tartotta, aki az analízist. Hát, nem jött be. Nem szerettem az előre strukturált napirend készítést pl. nem vagyok egy lusta ember annyira, de valamiért kötelesség-fóbiám van, pedig elég sokat jártam iskolába, de ezért is utálom pl. a kell-evést. (Nem tudom amúgy, ha nem kényszeríteném magam az evésre, várnék arra, hogy a szervezetem szóljon, hgy éhes, akkor ennék-e egyáltalán... bár 1 éve kábé próbáltam, akkor a barátnőm noszogatott telefonon, étvágyam nem jött meg, csak legyengültem).
Ez a terap akart tanítani autogén tréninget is, de nem vállaltam fel, mert nem tudok relaxálni, alert-kényszerem is van.
Jártam még hipnoterápiába is huszonéves korom elején. Az konkrétan egy fizikai baj miatt volt, nem depire. Nem vált be, de érdekes volt.
Aztán volt sématerápia is, de az sokszor, sőt, leggyakrabban átcsúszott analitikus támogatóba, mert úgy mentem éppen, hogy volt valami konkrét bánatom. Ott tudtam bőgni is, másoknál nem igazán. Pedig elég bőgőmasina vagyok.
Maga a sémázás nem volt rossz, talán ez a terapeuta volt a legkedvesebb, pedig nála voltam a legrövidebb ideig.
Ezt írtam máshol, hogy újra nem tudott vállalni, csak havi egyszeri támogató beszélgetésre. Ideje sem volt, meg az öngyik miatt nem ajánlotta a sémázást már.
Azt talán írtam, hogy van limbikus terápia is (wingwave), ami most a covid miatt szünetel. Talán az jó lehetne, mert kikerüli az elmét, és én mindent agyonkombinálok, agyalok, ezért sem tudom magamból kibeszélni, kiírni a bajaimat úgy, hogy könnyebb lenne utána. A bőgés néha használ vagy a dühöngés (nagyon ritkán fordul elő ez utóbbi).
A limbikusban a családállításos dolgot még nem igazán tudtam elfogadni vagy felfogni.
Volt kineziológia is, az sem használt, pedig az sem agyalós, hanem érzelmi oldás.
Homeopátia is volt évekig, meg Bach-terápia.
Homeo néha jó volt, akkor a depi még nem volt jelen ennyire, illetve amikor a szerelmi bánatommal mentem, akkor arra pl. nem hatott (később ebből lett depi, amire már gyógyszert kaptam először életemben). A Bachot megtanultam magamtól és önkezelést csináltam. Nem tudom, jó volt-e, rontani nem rontott.
Leher más módszer segítene. Pl kognitív viselkedésterápia.
Na, ma 4 ülés után lemondtam a pszichológus-hallgatót. Nem való nekem ez az analízis. Talán mindegy is nekem, hogy klinikai szakpszichológus 30 éves tapasztalattal, vagy végzős egyetemista.
Sokat pofázok itt, ez tény, de valahogy ventiállálni utálok, idegeneknek még inkább. És csak csinálom 🙁
A régi analízis (5 év) is élveboncolás volt minden alkalommal, csak akkor jobb állapotban voltam még minden szinten, egy nap alatt kihevertem utána.
Most nagyon megviselt, nem is segített semmit a terap sem, csak én pofáztam.
Sztem adhat egy lökést..
Nem is a munkaltato erdekel annyira, hanem a munkatarsak. Az ilyen jellegu terapival lehet onbizalmat, motivaciot, jovokepet elerni; vagy ahhoz nagyon sok idonek kell eltelnie. Most ezek teljes hianyaban vagyok.
A rehab ad igazolást. Munkáltató? Lehet rosszul, lehet elfogadóan.
Ezzel hogy erdemes elmenni? Munkabol tappenzre es az ido alatt elvegezni?
Egyebkent mit szoktak szolni a munkaltatok ha valaki pszichiatriara fekszik be?
Jól hangzik!
Szia! Ez érdekesnek, jónak tűnik.
Holnaptól veszi át a terápizálásom az orvosom. Várom. 🙂
Már rég akartam írni: nekem kb. minden gondolatomat megszüntette.
oké, már írtam is bele
A filmeket beteszem a filmes topikba, oké?
gazdasági szemszögből nézve a magán áter/mókus érdekelt a jóllétedben, az állami nem, vagy ha igen, nagyon nagy mázlid van.
sajnos a magán mókusok "elkurvultak" addig nyújtják a terápiáikat, hogy terápia/személy függő leszel és fizetsz nekik mint a köles (10-20e/óra)
na de azért álljunk meg egy pillanatra. az állami nem ingyenes, hiszen a T. állampolgárok fizetik a TB-t, elég nagy a TB büdzséje, pénzügyileg egy fekete lyuk, mert mindnent elnyel. a Magyar egészségügy ütőképessé? rugdosására, fenntartására iszonyat pénzek mennek. Én évi 3000 MRD HUF-ra tippelek, de már nem emlékszem, google-zétek ki. tehát megjelensz, panszkodsz, gyógyszert írnak fel, stb. elszámolják a Tb felé, pénz jön, megy, stb.
Mindenki nyugodtan beírhatja a háziorvosa cégnevét a céginfoba, s lekérheti a pénzügyi mérlegadatokat, meg lehet nézni, mennyiért gurigáznak.
Most, hogy ez a covid téma van, most teloztam pár helyre:
Államinál azt tapasztaltam, h szarik arra, h a mellékhatás miatt nem tudok dolgozni. Minden másra akarta ráfogni. Arra is szart, h hanghallásra a max adag Seroquel sem hatott. Igaz, a téveszme kb 4 hónap alatt elmúlt. A hanghallás miatt Indokolt lett volna váltani. Azt is hiába mondtam, h kezeletlenül még tudtam teljes munkaidőben dolgozni, azaz a gyógyszer rontja a munkaképesselégem.
Thalassában is szartak a mellékhatásra. Ott leszázalékolást és 4 órás takarítást vagy mosogatást javasolt a szoc. munkás. Ugyanott az orvos 40 órás szellemi munkát javasolt. Azt is mondta, h nem lenne jó védett munkahelyen dolgozni mert ha később nyílt munkaerőpiacon vállalnék teljes munkaidős állást, akkor önéletrajzban hátrányt jelentene. Azt viszont leszarta, h állva elalszok.
A mostani (magán) áterem figyel a mellékhatásokra.
Hát nem tudom, én zártra akkor kerültem, amikor totál bekattantam és veszélyes voltam másokra... Nem hiszem, hogy "csak úgy" olyan simán be lehet oda kerülni.
Az meg sokat számít, hogy a terap/áter ne legyen atom ellenszenves... Én bizony nagyon is megnéztem, hogy milyen teraphoz megyek. Való igaz, hogy átereknél nem válogattam fénykép alapján, ott az volt a döntő, hogy a közelben legyenek.
Egyébként megjegyzem, hogy az állami áterek SOKKAL jobbak voltak (nekem), mint a magán áterek. A magán áterekkel le lehetett állni vitázni, alkudozni. Az államiakkal is, de sokkal kevésbé. És hát őszintén, ők azért csak jobban értenek a gyógyszereléshez, mint én.
Mázli, h az én dokim nem kórház párti. Idős.
ááá, nektek nem volt Szondi tesztetek. Én birtokoltam egy eredetit + szakkönyveket, olyan ön vizsgálatokat csináltam magamamon + munkatársaimon, hogy ihaj.
arcra szimpi terap/áter ne tévesszen meg. olyan lelki nyugalommal írják fel a brutál gyógyszereiket, löknek zártra, hogy közben a sminkjük, outfijük se rezdül, ez különösen érvényes a fiatal terap/áter-ekre.
Arcra szimpatikus nőt nem tudnék terapként kezelni. Mint ahogy barátként sem. Arcra szimpi = odavagyokérte reflex.
Igen. Ha már arcra antipatikus, nem megy az ember hozzá. Amúgy semmilyen orvoshoz, szolgáltatóhoz, eladóhoz stb.
Miért, te igen?
Azt értem és elfogadom , hogy szükségesnek látja. Inkább az esett szarul, hogy ettől tette függővé a továbbiakat. Nyilvánvalóan tudja, hogy nem mondtam volna nemet, mert jelenleg nem tudn vele befejezni.
A neten. 🙂 De direkt nem linkeltem, mert nem lenne jó, ha két (egymásnak homlokegyenest ellentmondó) véleményre alapoznál.
Engem is küldött el terap pszichiáterhez. És aztán el is kezdtem gyógyszert szedni. Hidd el, nem olyan nagyon borzasztó dolog az. Értem, hogy nem esik jól, de egész biztos, hogy szükségesnek látja.
Speciel most áterről van szó, de igen. Nekem igen.
Hol találtál róla bármit is? Én semmit sem. 🙁
Nem az anyagi a gond, hanem hogy nem akarom, felesleges. Azon felül, hogy nem dönthetek, hanem ez szinte zsarolás.
Ennyire számít egy terap fényképe a terápija szempontjából?
Szia!
Találtam róla jót és rosszat is, de szerintem legjobb lenne, ha látnál róla fényképet. Az sokat elárul.
Amúgy mi ezzel a baj? Anyagilag probléma?
Sziasztok! A pszichológusom ultimátumot adott: vagy el kell mennem egy pszichiáterhez is és akkor folytatjuk, vagy nem megyek el viszont akkor ő többet nem vállal. Szóval b@ssza meg!
A kérdésem viszont az: ismeri valaki esetleg dr. Somogyi Erzsébetet?!
Sajnálom. 🙁
Nekem igen.
A lítium nem szünteti meg az öngyilkos gondolatokat. Ma is bevettem, és nem. 500-500 liticarbot szedek.
Elegem van az áterekből, lógusokból.
Azt hiszem, egy filozófus kellene inkább.
Vagy egy zenész.
Vajon mi az analgetikum?
Az elme, a tevékenység, az idő, a gyógyszer, a pótszer?