Bipoláris
Vajon miért van, hogy aki bipoláris diagot kap, az szokott borderline-t is kapni és fordítva?
Kleó, bocsánat, szerintem az érthető, hogy két helyen kezdtél bele a témába, de folytassuk a Liticarb topikban, jó? Vagy ha ti azt szeretnétek, akkor itt. Csak ne két helyen párhuzamosan.
Miért kell kétféle "kiegyenlítés"?
Na, ide is.
Kb. másfél éve diagnosztizáltak nálam - sok egyéb után és mellett - bipoláris 1 zavart.
Több mint egy éve szedem a Liticarbot. Nem voltak az elején dührohamaim, csak "irritáltság", de az megszűnt. Kórházban (Balassa u.) állították be, azóta is mindenféle orvos (nem csak az áter) ragaszkodnak hozzá. A szintemet rendszeresen nézik, az rendben van, én viszont semmi jó hatását nem érzékelem, én nem tudok "normális életet élni", mint a professzor. Most is közepes depressziós periódust diagnosztizált az áter, én a tompultságot érzem. A környezetem is ezt látja rajtam: anyám szerint mindent kelletlenül csinálok, a barátnőm szerint lecarok mindent.
Szedek antipszichót is kiegyenlítőnek.
Nem értem, mire jó ez a matuzsálemi korú gyszer, azóta sokkal modernebbek vannak...
Ja, és "mellesleg" hazavágta a pajzsmirigy-működésemet, most már arra is kapok gyszert.
A lítium jótékony hatását a bipoláris tünetek csökkentésére a véletlen folytán találta fel 1949-ben John Cade ausztrál pszichiáter , aki ellenőrizni akarta, hogy valóban a szervezetben toxikus mennyiségben felhalmozódó húgysav okozza-e a mániás tüneteket. A kísérleti állatokként használt tengerimalacokba a jobb felszívódás érdekében lítiummal hígított húgysavat fecskendezett, melynek eredményeként a tengerimalacoknál nem mániás tüneteket, hanem mély letargiát tapasztalt. Rögtön a lítiumra gyanakodva Cade tíz mániás betegének adott be lítiuminjekciót, melynek hatására azok lehiggadtak és hangulati állapotuk normalizálódott. Ezután a legtöbb országban bevezették a lítium használatát a bipoláris zavarok kezelésére. (wiki)
Red! Azon gondolkoztam, hogy miért nem szedsz lítiumot. Az teljesen természetes anyag (mint nyilván tudod) és a gyógyszergyárak sem gazdagodnak meg rajta.
.
Szia Red!
Köszönöm, hogy írtál.
El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. TE nem szedsz gyógyszert, én igen. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a döntésed?
Ez jutott eszembe:
Xénia láz
🙂
Szia Roxy!
Nem vagyok hajlandó gyógyszert szedni. Egyébként életem végéig kellene. Mindenkit csak arra tudok és arra is szoktam biztatni, hogy szedje a HS-t meg az antidepit is mert anélkül tünetmentessé válni nem lehet.
Nyugtatót szedek néha a röhögőgörcseimre, a dührohamaimra és a remegésre.
A bipoláris zavar gyógyíthatatlan. A pszichiátria rákbetegsége. Ha rákos lennék akkor sem szednék rá semmit. Nem is kezeltetném magam. Megvárnám hogy meghaljak és kész. Most is ezt teszem.
1-es vagyok elvileg. De mondtam már hogy felelni akarok a 2-esért.
Nem fogadok el semmit. MInden diagnózis kamu. Az orvosok "találják" ki hogy a felírt gyógyszerek után a gyógyszergyártó cégektől megkapják a kis jutalékukat. Ez minden betegségre igaz, nem csak a pszichésekre. Egyébként a diagnózis stimmel. Megfelelek minden kritériumnak a besoroláshoz.
Igen. Van egy daganat az agyalapi mirigyemnél. Valami hipofízis apámfasza a neve. Szerintem kapcsolatos a betegségemmel. Az orvosok szerint nem. 9 éve voltam MRI-n utoljára. Nem érdekel már... Jól vagyok!!!
Ne kérdezd hogy miért nem szedek gyógyszert, mert felesleges vitákba nem megyek bele. Maradjunk annyiban hogy szerintem nem az a bajunk amit mondanak nekünk és a megoldás sem az. Én tudom mi okozza a bajt és tudatosan dolgozom rajta hogy megszüntessem. Elmondanám de egy szót sem értenél belőle. Okos vagy de ezt nem értheted, csak ha magadtól jössz rá. Ha más mondaná nekem ugyanezt amit én tudok akkor én sem hinném el és kinevetném. Ne menjünk bele. Felesleges. Egymás drága idejét pazarolnánk és abból nagyon kevés van. A lényeg hogy van betegségtudatom és tisztában vagyok az állapotommal. Ez fontos. Mindig tudom mi van velem.
Most jelenleg ég és föld a különbség ahhoz képest amilyen régen voltam. A legfontosabb hogy elmúlt az öngyilkossági kényszer. Egész más gondolni a halálra és egész más késztetést érezni rá. Már nem akarok meghalni. Ez óriási fejlődés.
Sok minden viszont még megvan. Még nagyon sokat kell fejlődnöm, viszont most ez így elviselhető és ez az állapot élhető.
Most is éppen "hullámvasúton" ülök. Nagyon féltem tőle, hogy mi lesz megint. De nincs baj. Nagyon enyhe.
Red. Te milyen gyógyszer(ek)et szedsz, ha szedsz? Életed végéig kell? Bipol 1 vagy 2 vagy? Te elfogadtad a diagnózist? Neked van még valami másik betegséged is mellette?
Engem egy kicsit elkeserít, hogy bipol 2 is vagyok meg agorafóbiás is. Mert a doki szerint ez két külön betegség.
Kincset keressük holdfény illetve az egyensúlyunkat ami maga a kincs lehet számunkra v ,nem ,ki tudja.Néha menny,néha pokol a pörgés.
Írjad a kérdéseket! Ha tudok válaszolok.
Priviben is mehet, tök mindegy...
Köszönöm kérdésed. Ja, szerintem is pörgök. Basszus. De igazából talán mégsem, mert csak unatkozom. És az nem olyan nagy baj.
Rexetin már nagyon rég volt. Most lítium, mirzaten és persze xanax vannak.
Rájöttem, hogy miért Red a neved. Happiness és sunshine. 🙂
Na mit írtak a Rexetin helyett?
Most hogy érzed magad Roxy? Kicsit mintha pörögnél... 🙂
Komolyra fordítva a szót, van itt olyan emberke, aki bipol 2 (vagy annak tartja magát vagy az a diagja) és lenne kedve akár priviben erről beszélni? Nekem sok kérdésem lenne.
Idézet tőle: rhiannon-roxánaHú, az nagyon jó! (Mármint bocsánat, de a kaja. 🙂 )
Én is jó vagyok! 😀
Asszem több sört lelkiismereti okokból nem ihatok. 🙁
Jó neked, hogy dolgozol holnap. (?)
Hú, az nagyon jó! (Mármint bocsánat, de a kaja. 🙂 )
Ja,van két hideg söröm,de én nem iszom,meg holnap dolgozom. 😀
Kaját tudok vinni,meg magamat. 😀
🙂 Jó. Nekem van egy kis meleg söröm, neked mid van?
Idézet tőle: rhiannon-roxánaVan itten valaki, akinek bipol 2 a diagja és lenne kedve társalogni?
Vidám program?
Van itten valaki, akinek bipol 2 a diagja és lenne kedve társalogni?
Nekem kiadja a kereső; azt hittem, kifejezetten szeretnél egy bipolár II topikot.
e
Ja hát hoppá, itt egy komplett (hehe, komplett) topik a bipolról. Sajna a búra keresője nem adta ki.
Szia Eszter!
Köszönöm hogy írtál! Hát nekem már egy ideje vége a depis korszaknak úgy nagy vonalakban...de néha azért előjön bár csak pár óráig tart aztán jön a pörgés és pl:túl vásárolom magam társaságban túl veszítem a húrt mert nem veszek észre magam ebből előfordulnak konfliktusok is. Ám ezeket még el is viselném ha nem lennének paranoid gondoltataim és ebből kifolyólag nagyon erős szorongásaim emberek közt, ez nekem nagyobb teher mint a bipoláris tünetek. de a legnagyobb probléma még talán a pár találásban van már lassan nem is merek reménykedni benne pedig nagyon kéne mert a családomra nem számíthatok. :8
Szia bipoláris89!
Az én történetem nagyon hasonló. A bipolaritást nálam az antidepresszáns hozta elő, és hosszú ideig tartott, míg rájöttek, hogy bipoláris vagyok. Akkor kaptam hangulatsabilizálót. Jelenleg Lamolepet szedek, ami megfogja a mániát és a kevert epizódot, és Anafranilt, ami az életemet mentette meg, mert addig a "lefelé" ciklusban rendszeresen öngyilkosságot kíséreltem meg.
Az önfegyelem nagyon fontos. Szerencsére képes voltam mindig dolgozni, és általában nagyon igyekszem nem elhagyni magam. A terápiákkal kevésbé volt szerencsém, egy terapeutám volt, aki tényleg segített, de ő szegény meghalt.
Nem tudom, mennyire fontos ez számodra, de a tapasztalatom az, hogy nagyon figyelni kell az emberi kapcsolatainkra, mert nehéz felfogni a hullámvasutat, amin ülünk. Én mindig vigyáztam -- már amióta tudom, hogy mi bajom --, hogy elmagyarázzam, hogy éppen mi történik, és tudatában legyek annak, hogy ha mondjuk kevert epizódban vagyok (akkor a legnagyobb az öngyilkosság és mindenféle más destrukció veszélye), akkor ne hozzak döntést és leginkább vészeljem át az időszakot anélkül, hogy kárt tennék magamban vagy másban.
Nyugtatót csak néha szedek -- a Xanaxszal kifejezetten rossz tapasztalataim voltak (nagyon rövid a kiürülése és erős elvonási tüneteket okoz), nekem a Rivotril jobban beválik, de csak akkor veszem be, ha nem tudok aludni, vagy valami nagyon nagy baj van.
Az antidepresszánsok teljes skáláját végigszedtem. Az SSRI típusú szerek nekem nem enyhítik a depressziót, sőt inkább rontanak rajta, a duális és egyéb típusúak (pl. Efectin, Remeron, illetve generikumaik) kis mértékben csökkentették legalább a szorongást, de a depresszió enyhítésére kizárólag az Anafranil képes. Az Anafranil valóban növeli a mánia veszélyét, de én annyira "lent" vagyok alapjáratban, hogy a Lamoleppel együtt már nincs nagy veszély. Mielőtt hangulatstabilizálót kaptam, voltam hosszú mániás periódusban (illetve hipomániásban), amikor szörnyen optimista döntéseket hoztam (például jelzáloghitelt vettem fel...), úgyhogy ha fájdalommal is, de igyekszem a hipománia iránti nosztalgiámat fékezni.
Örülök, hogy ide találtál!
Eszter
Sziaztok!
Újra le írom mert nem aktiíváltam az előző accom:)
4 év után megkaptam a Bipoláris affektív zavar kevert tünetekkel címzet diagnpzist!
A problémám paranoid gondolkodás módal és szociális szorongás tüneteivel kezdődött, aztán jött a depi és aztán a mániás tünetek. Most ott tartok hogy reggel álltalában a depis periódus dominál aztán délutánra jön a mániás epizód.Hihetetlen hogy a mennyire máskép látom a világot és az életet egy nap leforgása alatt. És még társulnak mellé paranoid gondolatok és erős szorongás is 🙁 Rengeteg gyógyszert kipróbáltunk eddig nem sok sikerrel most szedek Xanax sr-ert este alvásra arró jó de semmi másra szedek még Tiagert ami jót tesz a szorongásnak de ennyi. Tegnap írták fel a Convulexet hangulat ingadozásra remélem használni fog. Anti depikből már szinte mindet próbáltam nem nagy sikerrel talán az anafranil ami bevált a depire de akkor meg mindig a mániás periódus jött elő az sem jó. Van itt valaki aki hasonló cipőben jár?
Engem egy pszichologus tartott eddig egyben de sajnos elköltözött és várnom kell az újra évekig éltem minden féle kábítószerrel mert nem találtam a helyem az életben de most már tudom mi volt és mi a bajom most is próbálok egyben maradni. Bár ő azt mondta hogy elég erős az önkontrolom ezért birom így már 10 éve és hogy nem fogok szét esni ne féljek de most hogy ő nincs nagyon rosszul vagyok és nem találom a helyem 🙁
Évekig nem mertem ki menni a házból az ő 2 éves munkjának köszönhetem hogy még élek és azt is hogy most már vannak barátaim és eljárok bulizgatni is meg dolgozni is van itt valaki hasonló cipőben? 🙂
Akkor remélek!
ez így leírva nem egy nagy kérés, mégis nehéz gyógyszerrel elérni, meg beletalálni a jóba..
viszont az allergia automatikus kizárója egy gyógyszernek. a megfogható indokok közé pedig kifejezetten azok tartoznak, hogy amikor adnak valamit vagy valamilyen kombinációt arra, hogy a szorongásod, a depressziód és a túlpörgésed mértékén javítson, akkor ha ez a valami vagy valamilyen kombináció semmilyen mértékben nem javít a megjelölteken, akkor az nem működik.
azt nem lehet várni (maximum remélni) egy gyógyszertől, hogy teljesen megjavítson mindent. de jelentős mértékben tud javítani, ha jó. ezek fontos különbségek akkor is, ha szeded a gyógyszert meg akkor is, ha felírod..
pont az SSRI-kel jártam így én is
mondjuk itt eddig nagyon emberien álltak hozzá, de azért ez mégsem lehet kívánságműsor, mert az h allergia, megfogható; de az, h nem volt olyan a hatása, mint kellett volna, kevésbé...
de tulajdonképp nekem tök mindegy, csak hasson a depi+szorongásra, és annyira ne pörögjek föl, amikor már "magamat is zavarom" - ennyi az összes vágyam
igen, előfordul, hogy egy gyógyszer kifutja magát. nem tudják, hogy ez mitől van, de a szaknyelv tachyphylaxisnak nevezi ezt az effektet és az SSRI-oknál a leggyakoribb.
nem gondolom, hogy hasraütésszerűen próbálgatnának, mondjuk nem tudom megmondani, hogy milyen irányelvek mentén zajlik a gyógyszerválasztás. nyilván az orvos személyes tapasztalatai is sokat számítanak.
talán, ha elég sok értelmes érvvel tudod alátámasztani, hogy miért szeretnél valamit szedni vagy nem szedni, akkor figyelembe veszik a kérésedet -- velem legalább is ez volt, mikor gyógyszert váltottam.
Sajnos ettől félek épp, h esetlegesen mit csinálnak velem? Valamit "csak úgy, hátha" kipróbálnak?
Meg érdekes volt nálam az a fajta megszokás, h már nem reagáltam a gyógyszerre, ami évekig jó volt.
persze, meg legtöbb esetben nem lehet elsőre belőni, hogy mi fog működni, de azért szerintem az óvatosságnak mimimum szempontnak kéne lennie, miután az egész gyógyszeres kezelés nagyon esetleges.
Köszönet a "kimerítő" infóért.
Az orvosok tényleg nem egészen eszerint gyógyszerelnek... mondjuk "kezdő" pszichés betegként még egész másfajta volt a kezelés (más gyógyszerek - akár azóta a forgalomból kivontak - is szerepeltek). Aztán az allergián kívül lehet még egy csomó kontraindukáció is, szóval tényleg egyéni, h mi hat megfelelően.
igen, tudom, de a sorrend a hangulatkiegyenlítő, antiepileptikum, antipszichotikum kellene, hogy legyen, mint ahogy az antidepresszánsok között is vannak elsődlegesen, másodlagosan, harmadlagosan, stb alkalmazott gyógyszertípusok. egy másik fórumon pont arról beszéltünk a tortával, hogy a MAOI-k a szorongásoldó/antidepresszáns gyógyszerek legalján vannak az alkalmazási sorban jelenleg.
antipszichotikummal indítani egy nem pszichotikus bipoláris zavar kezelését pedig indokolatlan még az OGYÉI szerint is. eredetileg a BNO csak bipoláris kategóriában ezeket különbözteti meg:
"A rendelkezésre álló információk alapján, a vonatkozó tankönyvi alapismeretek birtokában (beleértve a DSM-IV tünettani leírásait is) a bipoláris betegség különböző formáinak diagnózisa és kódolása a WHO által kiadott BNO-10 kritériumai szerint történik (WHO, 1992). A következő besorolási lehetőségek közül kell választani: Bipoláris affektív betegség, jelenleg hipomániás epizód (F31,0 ), Bipoláris affektív betegség, jelenleg mániás epizód, pszichotikus tünetek nélkül (F31,1), Bipoláris affektív betegség, jelenleg mániás epizód, pszichotikus tünetekkel (F31,2), Bipoláris affektív betegség, jelenleg enyhe vagy közepes depressziós epizód (F31,3), Bipoláris affektív betegség, jelenleg súlyos depresszió, pszichotikus tünetek nélkül (F31,4) vagy pszichotikus tünetekkel (F31,5), ill. Bipoláris affektív betegség, jelenleg kevert epizód (F31,6). (A diszfóriás mániának ill. a kevert depressziós epizódnak a BNO-10-ben külön kódja nincsen, előbbi a mániás, utóbbi a major depressziós epizód alatt kódolandó). A depressziós és hipomániás időszakok váltakozásával járó bipoláris II betegség az F31,8 alatt, míg a ciklotímia a Tartós affektív zavar (F34,0 ) alatt kódolandó. Definitív organikus betegséghez (pl. stroke, Parkinson-betegség, epilepszia, hipertónia, rosszindulatú daganatos kórképek stb.) társuló, ill. az említett betegségek kialakulása után fellépő bipoláris zavar elvileg diagnosztizálható és kódolható organikus bipoláris zavarként is (F06.30-F06,33), bár ilyenkor az esetek döntő többségében a szomatikus kórkép által provokált, vagy komorbid depresszióról van szó. A pszichoaktív szerek által indukált bipoláris tünetcsoportok az F10,54-F10,56 kódszámok alatt jelölendők."
erre pedig az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja -- Bipoláris betegség című 163 oldalas anyag a következő farmakoterápiás kezelési útmutatót adja:
1. A bipoláris betegség biológiai terápiája: általános irányelvek
Bipoláris betegség bármely klinikai manifesztációja esetén biológiai kezelés feltétlenül indikált, de a biológiai kezelést minden esetben nem biológiai terápiákkal (pszichoedukáció, nem specifikus szupportív és specifikus pszichoterápiák) kell kombinálni, mivel bizonyított, hogy a legjobb eredményt a kétféle kezelés együttes alkalmazása adja. Gyakori hiba, hogy az anamnesztikus adatok mellőzése miatt bipoláris betegeknél csak az aktuális affektív epizódokat kezelik, és a hangulatstabilizáló terápia bevezetése elmarad vagy akár 8-10 évet is késik, lényegesen növelve ezáltal a biológiai és pszichoszociális komplikációk kialakulásának esélyét (Goodwin és Jamison, 1990; Ghaemi és mtsai, 2000; Goldberg és Ernst, 2002; Grunze és mtsai, 2002, 2003, 2004; American Psychiatric Association, 2002; Rihmer és Kiss, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Gonzalez-Pinto és mtsai, 2004; Jones, 2004; Sharma és mtsai, 2005).
2. A bipoláris depresszió akut és fenntartó gyógyszeres kezelése
2.1. Antidepresszívumok
Tekintettel arra, hogy a bipoláris betegség depressziós epizódja kezelés nélkül átlagosan 3-4 hónapig, de egyedi esetekben akár 1 évig is eltart, a terápiás beavatkozás mindenképpen szükséges. Több mint 10 évig tartó követéses vizsgálat szerint a bipoláris I betegek háromszor, míg a bipoláris II páciensek tizenötször annyid időt töltenek depressziós állapotban, mint (hipo)mániás epizódban. Mivel a hangulatstabilizátorok egyidejű alkalmazása nélkül végzett akut antidepresszív farmakoterápia bipoláris depresszióban gyakran hipomániás/mániás fázisváltást, rapid ciklusú lefolyást, depressziós kevert állapotot indukál, valamint terápia-rezisztens depresszióhoz vezet, az antidepresszívumokat mindig hangulatstabilizátorokkal együtt, nagy körültekintéssel kell alkalmazni. (Goodwin és Jamison, 1990; Ghaemi és mtsai, 2000; Judd és mtsai, 2002, 2003; Benazzi, 2003 „A”, 2005; Akiskal és mtsai, 2005; Sharma és mtsai, 2005). Randomizált, kontrollált vizsgálatok, valamint számos nem kontrollált megfigyelés szerint az eddig ismert antidepresszívumok (triciklus szerek, MAO-béntó ill. RIMA készítmények, SSRI és egyéb újabb antidepresszívumok) szignifikánsan hatékonyabbak a placebónál mind bipoláris I, mind bipoláris II depresszióban, és a különböző hatástani csoportokat illetően az SSRI készítmények hatékonyabbnak bizonyultak a triciklusos szereknél. (Goodwin és Jamison, 1990; Grunze és mtsai, 2002, 2003, American Psychiatric Association, 2002; El-Mallakh és Karippot, 2002; Altshuler és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Gijsman és mtsai, 2004; Hadjipavlou és mtsai, 2004; Sachs és mtsai, 2004). Hipomániás/mániás fázisváltás hangulatstabilizátor együttes alkalmazása nélkül az esetek kb. harmadában-felében fordul elő, (SSRI készítményeknél két-háromszor ritkábban, mint triciklusos szerek esetén), lítiummal és egyéb hangulatstabilizátorral (lamotrigin, valproát, carbamazepin) való kombináció alkalmazásakor ennek esélye sokkal (kb. háromszor) kisebb (Henry és mtsai, 2001; Bottlender és mtsai, 2001; Gijsman és mtsai, 2004). Az antidepresszív farmakoterápia általános szempontjait illetően (a várhatóan hatékony szer kiválasztása, dozírozás, a klinikai kép alapján szükséges gyógyszerkombinációk, augmentálás, gyógyszerváltás, terápia-rezisztencia kérdése, mellékhatások és interakciók stb.) az unipoláris depressziók kezelésével kapcsolatos elvek itt is érvényesek, annak ismételt hangsúlyozásával, hogy az antidepresszívum bevezetésével párhuzamosan (vagy azt megelőzően) mindig hangulatstabilizátort is kell alkalmazni. Bipoláris I, bipoláris II és ciklotímiához társuló depresszióban antidepresszív monoterápia nem javasolt (Goodwin és Jamison, 1990; Ghaemi és mtsai, 2000; Bottlender és mtsai, 2001; Henry és mtsai, 2001; Benazzi, 2003 „A”; Faedda és mtsai, 2004; Sharma és mtsai, 2005).
Ha a beteg az akut antidepresszív kezelés hatására remisszióba került, a bevált kombinációt a hangulatstablizáló gyógyszer(ek) megtartásával (az antidepresszívum nagyon lassú, fokozatos csökkentésével) még több hétig vagy hónapig kell alkalmazni, fokozottan figyelve az esetleges (enyhe) hipomániás tünetekre. Ezek jelentkezése esetén az antidepresszívum azonnali elhagyása és a hangulatstabilizátor (átmeneti) megemelése, manifeszt hipománia/mánia esetén clonazepam vagy akár kis dózisú (atípusos) antipszichotikum átmeneti hozzáadása szükséges. Ugyanakkor, ha az antidepresszívum adását túl korán szüntetjük meg, a beteg (ugyanabba) a depressziós epizódba visszaeshet, mivel a hangulatstabilizáló gyógyszer rövidtávon relatíve kevésbé hatékony és elsősorban az újabb epizódokat előzi meg (Goodwin és Jamison, 1990; Altshuler és mtsai, 2003). A bipoláris depresszió antidepresszív farmakoterápiájának fenntartó fázisa általában rövidebb ideig tart, mint unipoláris depresszióban, és amikor a beteg az antidepresszívum teljes elhagyása után, a csak hangulatstabilizáló kezelés mellett is tünetmentes állapotban van, a depressziós epizód már lezajlott. Ezt követően a csak hangulatstabilizálókkal végzett terápia (profilaktikus kezelés) további célja, hogy a következő depressziós, ill. hipomániás/mániás epizódokat megelőzzük. Az antidepresszívumoknak önmagukban, monoterápiaként való alkalmazásuk során bipoláris betegségben hangulatstabilizáló hatásuk biztosan nincsen, és hosszútávon is gyakran provokálnak (hipo)mániás epizódokat vagy rapid ciklusú lefolyást, elsősorban nőknél (Goodwin és Jamison, 1990; Ghaemi és mtsai, 2000; Bottlender és mtsai,2001; American Psychiatric Association, 2002; El-Mallakh és Karippot, 2002; Yildiz és Sachs, 2003; Gijsman és mtsai, 2004; Grunze és mtsai, 2002, 2004; Goodwin és mtsai, 2003; Hadjipavlou és mtsai, 2004; Sharma és mtsai, 2005).
2.2. Hangulatstabilizálók
A bipoláris depresszió kezelésében hangulatstabilizátort mindig alkalmazni kell, akár monoterápiaként (kevésbé súlyos bipoláris depresszióban) akár antidepresszívummal való kombinációban. A bipoláris betegség mániás epizódjának kezelésében és a profilaktikus terápiában a lítium „arany standard”-nak tekinthető, de kimutatták, hogy a lítiumnak antidepresszív hatása is van. Randomizált, kontrollált vizsgálatok szerint a lítium, és a lamotrigin (monoterápiaként is) a placebónál szignifikánsan hatékonyabb bipoláris depresszióban, és ha a beteg jól reagált antidepresszívumként az említett szerekre, az a jó profilaktikus hatás indikátora is lehet. A lítium kezelés (akár adjuváns formában is) kifejezetten ajánlott nagy szuicid rizikójú betegek esetében, mivel egy nagy anyagra kiterjedő vizsgálat szerint szignifikánsan csökkentette a szuicid kísérletek számát még a nonreszpondereknél is. További megerősítésre váró vizsgálatok szerint a valproát monoterápia hatékonynak bizonyult a bipoláris II betegek depressziós epizódjának kezelésében. A carbamazepin, de elsősorban a gabapentin és a topiramat akut antidepresszív hatása még kérdéses, és az előbbinek (a valproát-készítményekkel együtt) különösen a mániás fázisok kezelésében és a profilaktikus terápiában van jelentősége (Goodwin és Jamison, 1990; Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001; Winsberg és mtsai, 2001; American Psychiatric Association, 2002; Grunze és mtsai, 2002; Baldessarini és mtsai, 2003; Keck és McElroy, 2003; Yatham, 2004).
2.3. Antipszichotikumok
A klasszikus (nagy-potenciálú) antipszichotikumok (pl. haloperidol) biztosan nem rendelkeznek antidepresszív hatással, jelentőségük a bipoláris depresszió pszichotikus formáinak adjuváns terápiájában lehet. Ugyanakkor kontrollált, de még megerősítésre szoruló vizsgálatok szerint az olanzapin és quetiapin antidepresszív hatásúnak bizonyult a major depressziók akut és fenntartó kezelésében, de még ezen adatok alapján sem nevezhetők ezen készítmények antidepresszívumoknak (Ketter és mtsai, 2004; Berk és Dodd, 2005). Egy nemrég megjelent, több mint 800 bipoláris I depressziós betegről szóló, randomizált, kontrollált vizsgálatban az olanzapin szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult a placebónál; az olanzapin-fluoxetin kombináció pedig még az olanzapin hatékonyságát is meghaladta (American Psychiatric Association, 2002; Tohen és mtsai, 2003). Mivel szemben a hagyományos (típusos) antipszichotikumokkal, több atípusos antipszichotikum (ziprazidon, risperidon, quetiapin, olanzapin) gyakran provokál hipomániát vagy mániát szkizofrén, szkizoaffektív és major depressziós betegeknél, ezen, valamint az egyéb hasonló készítmények (amisulprid, aripiprazol, clozapin) a bipoláris depresszióban való esetleges antidepresszív hatékonysága további vizsgálatokat igényel (Rachid és mtsai, 2004; Berk és Dodd, 2005).
3. A bipoláris betegség mániás és hipomániás epizódjának akut és fenntartó gyógyszeres kezelése
3.1. Hangulatstabilizálók
Mániás és hipomániás epizód során a hangulatstabilizáló kezelés mindenképpen indokolt, részben a későbbi profilaktikus kezelés bevezetéseként, de elsősorban azért, mert az összes hangulatstabilizáló készítménynek (legkifejezettebben a lítiumnak és a valproát-készítményeknek) egyben antimániás hatásuk is van. Lítiumtól klasszikus, un. eufóriás mániában, valproáttól és carbamazepintől, kevert affektív epizód és diszfóriás mánia során várható jobb eredmény. Ilyen esetekben – mivel a beteg többnyire osztályos kezelésben részesül – a hangulatstabilizáló gyógyszert rövid idő alatt, a lehető legmagasabb terápiás dózistartományban kell beállítani. Mivel az antimániás hatás csak kb. 8-10 nap múlva jelentkezik, (a hipomániás epizódok kivételével) a motoros nyugtalanság és az egyéb magatartásbeli tünetek kontrollálása miatt gyakorlatilag minden esetben szükséges antipszichotikumok vagy nagy potenciálú benzodiazepinek (sokszor kombinált) együttadása is (Goodwin és Jamison, 1990; American Psychiatric Association, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Grunze és mtsai, 2003; Curtin és Schultz, 2004; Ketter és mtsai, 2004; Berk és Dodd, 2005).
3.2. Antipszichotikumok
Az összes, a szkizofrénia kezelésében is hatékonynak bizonyult klasszikus (típusos) és új (atípusos) antipszichotikummal kapcsolatban ismételten bizonyított, hogy kifejezett akut, antimániás hatással rendelkeznek. A klasszikus antipszichotikumok közül a legtöbb randomizált, kontrollált vizsgálat a haloperidolról és a chlorpromazinról van, az atípusos készítmények közül az olanzapin, clozapin, risperidon, quetiapin antimániás hatását számos, a ziprazidon és az aripiprazol hasonló effektusát több randomizált, kontrollált vizsgálat bizonyította (Goodwin és Jamison, 1990; American Psychiatric Association, 2002; Ertugrul és Meltzer, 2003; Grunze és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Ketter és mtsai, 2004; Keck és mtsai, 2004; Lyseng-Williamson és Perry, 2004; Berk és Dodd, 2005). A nagy pszichomotoros nyugtalansággal, hetero- vagy autoagresszivitással járó állapotokban, ill. pszichotikus mániában mindenképpen antipszichotikus kezelés szükséges, és többnyire napi 1-3 alkalommal történő parenterális adagolás, vagy 2-4 napi kiürüléssel járó (un. akutard-típusú) depot injekciós készítmény alkalmazása célszerű. Nem pszichotikus (klasszikus vagy eufóriás) mániában magas dózisú hangulatstabilizáló/antimánás szer és clonazepam kombinációja ajánlott, de szükség esetén itt sem nélkülözhetők az antipszichotikumok. Tekintettel arra, hogy a bipoláris betegek különösen érzékenyek a hagyományos (típusos) antipszichotikumok extrapiramidális mellékhatásaira (beleértve a későn jelentkező, de gyakran irreverzibilis tardív diszkinéziát is), ilyen esetekben az új, atípusos antipszichotikumok preferálandók, és csak ezek elégtelen hatása esetén válasszuk a klasszikus készítményeket. Az atípusos antipszichotikumoknak a típusos szerekkel szembeni másik nagy előnyük, hogy nem indukálnak depressziós fázisváltást, amely a hagyományos antipszichotikumokkal történő kezelés esetén még a leggondosabb terápiavezetés mellett is gyakran fordul elő (American Psychiatric Associaition, 2002; Ertugrul és Meltzer, 2003; Grunze és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Ketter és mtsai, 2004).
Amennyiben a mániás (hipomániás) beteg állapota jól kontrollált és stabil, az antipszichotikum adagját lassan, fokozatosan csökkenteni kell, ügyelve arra, hogy ne túlságosan korán csökkentsük/szüntessük meg ezen szereket, ilyenkor ugyanis a beteg a még le nem zajlott mániás fázis tüneteinek gyors kiújulását mutatja. Ideális esetben a beteg kezelésének 2-4 hónapjában az antipszichotikus kezelés már megszüntethető, ilyenkor a beteg már csak hangulatstabilizáló gyógyszert (vagy gyógyszereket) szed (American Psychiatrtic Association, 2002; Grunze és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003).
3.3. Benzodiazepinek
Több mint fél tucat randomizált, kontrollált vizsgálat bizonyítja, hogy a clonazepam akut, antimániás hatékonysága szignifikánsan jobb, mint a placebóé és megegyezik a haloperidol és lítium ilyen jelleg hatásaival, de a lorazepamnak klinikailag jelentős antimániás hatása nincsen. A mindennapi gyakorlatban sokszor az említett gyógyszercsoportok egy-egy tagjának kombinációja (pl. hangulatstabilizáló + antipszichotikum + clonazepam szükséges. Hipomániában lehetőleg kerüljük az antipszichotikumokat és csak akkor használjuk őket, ha a hangulatstabilizáló adagjának optimalizálása (emelése) és a clonazepam vagy egyéb benzodiazepin (pl. alprazolam) bevezetése eredménytelen volt. A mániás epizód tüneteinek javulásával párhuzamosan a benzodiazepinek adagja is fokozatosan csökkentendő, ill. elhagyandó. Bipoláris beteg depressziós epizódjának kezelésében, különösen a szorongással, agitációval és inszomniával járó esetekben célszerű (átmenetileg) benzodiazepineket is alkalmazni. A nagypotenciálú benzodiazepineknek jelentős szerepük van a bipoláris betegeknél gyakran észlelhető komorbid szorongásos betegségek kezelésében is; ilyenkor a hangulatstabilizáló terápia mellett ezen szereket is hosszútávon kell alkalmazni a szorongásos betegségekre vonatkozó terápiás irányelvek szerint (American Psychiatric Association, 2000; Grunze és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Curtin és Schultz, 2004).
4. A bipoláris betegség kevert epizódjainak gyógyszeres kezelése
Kevert affektív epizód esetén (amikor a beteg egyszerre meríti ki a mánia és a major depresszió diagnosztikai kritériumait), valamint diszfóriás mániában (amikor a betegnél a definitív mániás állapoton belül 2-4 major depressziós tünet is fennáll), a lítium kevésbé hatékony. Ilyenkor célszerű valproátot, carbamazepint vagy egyéb antiepileptikumot alkalmazni, gyakran (atípusos) antipszichotikumokkal és clonazepammal vagy alprazolammal együtt. Kevert affektív epizód és diszfóriás mánia esetén különösen nem ajánlott a típusos antipszichotikumok alkalmazása, mert igen könnyen depressziót, esetleg rapid ciklusú lefolyást provokálhatunk (Montgomery és mtsai, 1995; Ghaemi és mtsai, 2000; Gonzalez-Pinto és mtsai, 2001; American Psychiatric Association, 2002; Grunze és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003). Még megerősítésre váró, néhány esetismertetésben az antimániás gyógyszerelés adjuválása kis dózisú SSRI készítménnyel gyors és markáns javulást eredményezett diszfóriás mániában (Rihmer és mtsai, 1998; Kiss és mtsai, 1999).
Kevert depressziós epizód esetén (major depresszió + 2 vagy több hipomániás tünet) az antidepresszív monoterápia (a hipomániás tünetek fokozása révén) gyakran rontja a klinikai állapotot. Ilyenkor a pszichomotoros nyugtalanság kialakulása/fokozódása, esetleg agresszív, impulzív megnyilvánulások (szuicidalitás), valamint hipomániás/mániás fázisváltás esélye is sokkal nagyobb. Ezen betegeknél az antidepresszív kezeléssel egy időben (vagy pár nappal azelőtt) hangulatstabilizáló, esetleg kis dózisú (atípusos) antipszichotikus gyógyszeres kezelést kell elkezdeni (Montgomery és mtsai, 1995; Bottllender és mtsai, 2001, 2004; Henry és mtsai, 2001; Benazzi, 2003 „A”, 2005; Akiskal és mtsai, 2005; Sharma és mtsai, 2005).
5. A bipoláris betegség profilaktikus gyógyszeres kezelése
Mivel a bipoláris betegség az esetek döntő többségében visszatérően, de előre pontosan meg nem jósolható epizódokban zajlik, általában (korai kezdet, familiáris esetekben mindig) hosszú távú profilaktikus kezelés javasolt. A bipoláris betegség profilaktikus kezelésében a lítium volt az első hatékony szer, és a széleskörű alkalmazása során eltelt több mint 50 év alatt számos randomizált, kontrollált és számtalan nyílt vizsgálat eredménye szerint a bipoláris I és bipoláris II betegségben észlelhető profilaktikus hatékonysága ismételten bizonyított. Bár a lítium mind a depressziós, mind a (hipo)mániás epizódok profilaxisában szignifikánsan hatékonyabb, mint a placebo, a mániás fázisok profilaxisát illetően az effektivitás nagyobb. Ugyanakkor a bipoláris betegek kb. 35-40 százaléka nem, vagy csak részlegesen reagál a profilaktikus lítium kezelésre. A lítium jó profilaktikus hatásának prediktorai: bipoláris betegségre pozitív családi anamnézis (főleg, ha az illető rokon jól reagált a lítiumra), korai betegségkezdet, mánia-depresszió intervallum típusú ciklusok, teljes remisszió az aktuális epizódok között, eufóriás mánia és típusos (gátolt) depresszió az előzményben, komorbid pszichiátriai betegségek hiánya. Ugyanakkor a bipoláris betegség vonatkozásában negatív családi anamnézis, diszfóriás ill. pszichotikus mánia, depresszió-mánia intervallum típusú ciklusok, rapid ciklusú lefolyás (évente 4 vagy több affektív epizód), komorbid szorongásos és alkohohol/drog-betegség, valamint személyiségzavar esetén a profilaktikus lítium hatás gyengébb (Goodwin és Jamison, 1990; American Psychiatric Association, 2002; Goodwin és Geddes, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Grof, 2003; Grof és mstai, 2003; Keck és McElroy, 2003; Geddes és mtsai, 2004; Grunze és mtsai, 2004).
A lítium mellett a lamotrigin (eredetileg csak antiepileptikum) az a gyógyszer, amelyről randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyítják, hogy profilaktikus hatékonysága lényegesen meghaladja a placebóét, és legalábbis statisztikai értelemben egyenértékű a lítiuméval. Míg a lítium elsősorban a mániás epizódok profilaxisában hatékony, a lamotrigin a depressziós epizódok kivédését illetően még a lítiumnál is hatékonyabb. A profilaktikus értelemben vett lamotrigin-reszponderekre jellemző a családi és egyéni anamnézisben szereplő komorbid szorongásos és alkohol/drog betegség, bipoláris II diagnózis, atípusos depressziós tünetek, fluktuáló, gyakran rapid ciklusú lefolyás és a megelőzően lítiumra mutatott kedvezőtlen klinikai válasz (American Psychiatric Association, 2002; Calabrese és mtsai, 2003; Goodwin és mtsai, 2003; Grof, 2003; Keck és McElroy, 2003; Goodwin és mtsai, 2004; Grunze és mtsai, 2004).
Számos nyílt, hosszú távú és részben randomizált, kontrollált vizsgálat szerint a valproát-készítmények szintén igen hatékonyak a bipoláris betegség mind mániás, mind depressziós epizódjainak profilaxisában, egyes közlemények szerint elsősorban a rapid ciklusú és a megelőzően diszfóriás vagy pszichotikus mániával kezelt betegeknél (American Psychiatric Association, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Grof, 2003; Keck és McElroy, 2003; Grunze és mtsai, 2004). Egy randomizált, kontrollált, 18 hónapig tartó vizsgálat szerint az olanzapin lényegesen fokozza a lítium és a valproát profilaktikus hatását bipoláris I betegségben (Tohen és mtsai, 2004).
Az antiepileptikumok közül a bipoláris betegség kezelésében elsőként bevezetett carbamazepinről szintén több kontrollált és nyílt, hosszú távú vizsgálat igazolta, hogy hatékony a bipoláris betegség profilaxisában. Elsősorban az atípusos, bipoláris II diagnózisú, gyakran pszichotikus tünetekkel és komorbid pszichiátriai betegségekkel jellemzett páciensek reagálnak jól carbamazepinre, bár a reszponderek aránya a lítiummal kezeltekhez képest alacsonyabb (Goodwin és Jamison, 1990; American Psychiatric Association, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Grof, 2003; Hartong és mtsai, 2004; Grunze és mtsai, 2004).
Bár ideális esetben a beteg jól reagál, és nem esik vissza a fenti készítmények valamelyikére történt beállítás mellett, sokszor a klinikai válasz elégtelen vagy részleges, és két hangulatstabilizáló szer kombinációjára (pl. lítium + antiepileptikum) van szükség. A lítiumra nem, vagy csak részlegesen reagáló betegeknél (ha non-compliance kizárható és a szérum lítium szintek a terápiás tartomány felső határán vannak) célszerű egy másik készítményre váltani. Ugyanakkor, ha a bipoláris beteg egyéni vagy családi anamnézisében szuicid kísérlet szerepel, ill. egyéb szuicid rizikófaktor áll fenn, a lítium öngyilkosság-prevenciós hatásának ismeretében érdemes a lítiumot megtartani és mellé egy másik hangulatstabilizálót beállítani (Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001; Rihmer és Kiss, 2002; American Psychiatric Association, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Grunze és mtsai, 2004).
Néhány kontrollált, de még megismétlésre szoruló vizsgálat szerint több atípusos antipszichotikumnak (olanzapin, quetiapin és clozapin) hosszú távú hangulatstabilizáló, vagyis fázisprofilaktikus hatása is lehet bipoláris betegségben (Zarate és mtsai, 1995; Keck és McElroy, 2003; Ketter és mtsai, 2004; Berk és Dodd, 2005).
Nem kontrollált, de kompetens klinikai vélemény szerint a bipoláris betegek egy kis alcsoportja, ahol a betegség aktív szakában pszichotikus manifesztációk, az epizódok lezajlása után reziduális tünetek és komorbid alkohol/drog abúzus (dependencia) észlelhető, jól reagálnak hosszú távú olanzapin, clozapin és risperidon kezelésre (Grof, 2003).
Ha a profilaktikus kezelésben részesülő bipoláris betegnél mégis „áttöréses” hipománia, mánia vagy depresszió alakul ki, az első teendő a gyógyszeres kezelés pontos betartásának ellenőrzése (a visszaesések leggyakoribb oka a gyógyszer-kihagyás!), ill. az addig alkalmazott dózisok „optimalizálása”, a megfelelő irányból ható készítmény (antimániás vagy antidepresszív szer) rövid távú alkalmazása.
A rapid ciklusú bipoláris betegség (évente 4 vagy több affektív epizód), amely gyakrabban fordul elő nőknél és bipoláris II diagnózis esetén, az összes bipoláris beteg 10-20 százalékában fordul elő. Sokszor a hangulatstabilizáló kezelés nélkül végzett antidepresszív farmakoterápia következménye, de ismerünk spontán rapid ciklusú lefolyást is, ez elsősorban 40 év feletti nőknél észlelhető, ahol gyakran szubklinikus hipotireózis is kimutatható (Goodwin és Jamison, 1990; Akiskal, 2002; Yildiz és Sachs, 2003). A rapid ciklusú bipoláris zavar gyengébben reagál lítiumra, és jobban antiepileptikumokra, gyakran viszont a lítium és egy antiepileptikum kombinált alkalmazása eredményes. Rapid ciklusú betegnél semmiképpen ne alkalmazzunk antidepresszívumot, különösen monoterápia formájában nem. Ha hangulatstabilizáló kezelés mellett jelentkeznek a rapid ciklusok, és a beteg antidepresszívumot is szed, utóbbit feltétlenül állítsuk le. Szubklinikus vagy manifeszt hipotireózis esetén pajzsmirigy-készítményekkel történő szupplementáció indikált az egyidejűleg alkalmazott egy vagy két hangulatstabilizáló gyógyszer mellett. Néha három hangulatstabilizáló együttes alkalmazása hoz eredményt, és újabb, részben kontrollált megfigyelések szerint egyedi esetekben atípusos antipszichotikumoktól (olanzapin, quetiapin, clozapin) akár monoterápia, akár hangulatstabilizálókkal való kombinációban láthatunk jó eredményt. Kis beteganyagon végzett kontrollált vizsgálatok szerint kalcium-csatorna gátlók (nimodipin, verapamil) is hatékonyak lehetnek (Goodwin és Jamison, 1990; Zarate és mtsai, 1996; American Psychiatric Association, 2002; Vieta és mtsai, 2002; Goodwin és mtsai, 2003; Grunze és mtsai, 2004; Berk és Dodd, 2005). A bipoláris betegség kezelésében használatos hangulatstabilizátorokat az 1. táblázatban tüntettük fel, míg a depressziós és mániás epizódok kezelésének algoritmusai az 1. és 2. ábrán láthatók. Az egyéb újabb antiepileptikumoknak (gabapentin, tiagabin, topiramat stb.) a bipoláris betegség profilaktikus kezelésében betöltendő esetleges szerepét még további vizsgálatoknak kell tisztázni (Keck és McElroy, 2003; Yatham, 2004).
6. A bipoláris betegség kezelésének speciális vonatkozásai
6.1. Gyógyszermellékhatások, interakciók és kontraindikációk
Mint láthattuk, a bipoláris betegség depressziós, mániás és kevert állapotainak kezelésében (legalábbis a terápia akut szakában) szinte sohasem nélkülözhető a kombinált kezelés. A terápia szempontjából releváns gyógyszerek (bár nem mentesek a mellékhatásoktól) önmagukban veszélytelenek és egymással biztonsággal kombinálhatók. Lítium alkalmazása esetén a megfelelő szérum-szint elérésére és az esetleges intoxikációra kell ügyelni, a lamotrigin beállítása a ritka, de nem veszélytelen bőrgyógyászati mellékhatás miatt nagyon óvatosan történjen (kis induló dózis és lassú emelés). Vegyük figyelembe, hogy a carbamazepin enzim-induktor, tehát a vele együtt alkalmazott egyéb gyógyszerek lebontását fokozva azok szérum-szintjét csökkenti. A lítium bármelyik „antikonvulzív” hangulatstabilizálóval biztonsággal kombinálható; a carbamazepin csökkenti, a valproát (amely a legtöbb antidepresszívumhoz hasonlóan enzim gátló) emeli a lamotrigin szérumszintjét. Az összes hangulatstabilizátor és antipszichotikum biztonsággal kombinálhatók egymással és antidepresszívumokkal is, bár néhány SSRI és a clozapin együttes adása esetén az utóbbi szérum szintje megemelkedhet. Több, szerotonerg hatású készítmény (többnyire felesleges) kombinációja esetén ritkán az ún. szerotonin-szindróma tünetei jelentkezhetnek (hányinger, hányás, hasmenés, hidegrázás, tremor, hiperreflexia, profúz izzadás, hiperpirexia, mozgáskoordinációs zavarok, ingadozó, többnyire magas vérnyomás, tudatzavar). Kezelése: az adott gyógyszerek azonnali elhagyása, tüneti terápia (folyadékpótlás, lázcsillapítás) valamint szerotonin-antagonisták (ciproheptadin, chlorpromazin) alkalmazása. (Lane és Baldwin, 1997; Rihmer és Pestality, 2003).
Profilaktikus lítium kezelés során a leggyakoribb mellékhatás az esetek kb. egyharmadában jelentkező lényeges testsúlygyarapodás; ritkábban hipotireózis, nagyon ritkán diabetes insipidus alakulhat ki. Lítium „indukálta” hipotireózis leggyakrabban 40 év feletti nőknél észlelhető, gyakran rapid ciklusú lefolyást és megmagyarázhatatlan visszaesést okozva, ezért a hosszú távú lítium kezelés során a pajzsmirigy funkciókat időszakosan (visszaesés esetén azonnal) ellenőrizni kell. Ha a beteg egyébként jól reagált lítiumra, a szert semmiképpen nem szabad elhagyni, a kialakult hipotireózis könnyen kezelhető hozzáadott T-3 vagy T-4 készítményekkel. A hosszú távú (atípusos) antipszichotikus kezelésben részesülő betegek egy részénél szintén a testsúlynövekedés okoz legtöbbször gondot, ilyen kezelés során a vérképet és a vércukrot is rendszeresen kell ellenőrizni (Goodwin és Jamsion, 1990; American Psychiatric Association, 2002; Grunze és mtsai, 2002, 2003, 2004; Calabrese és mtsai, 2003; Goodwin és Geddes, 2003; Rihmer és Pestasliy, 2001, 2003; Bowden és mtsai, 2004; Yatham, 2004). Depot-antipszichotikumot bipoláris betegnek csak nagyon indokolt esetben és mindig egyedi megítélés alapján, szoros követés mellett indikáljunk. Nagyon fontos alapelv, hogy a kombinációk beállításánál fokozott figyelemmel kell követni a beteg állapotának alakulását, és gondoljunk a lehetséges interakciókra, valamint hatástalanság vagy kifejezett mellékhatások esetén a gyors vagy lassú metabolizmus lehetőségére is.
Az antidepresszívumok és antipszichotikumok és az egyéb pszichotróp szerek abszolút ellenjavallata az adott készítményre vonatkozó allergiás reakció; a relatív ellenjavallatokat a súlyos mellékhatások képezik. Lítium kezelés súlyos vese és pajzsmirigy betegségben, antiepileptikumok adása előrehaladott májbetegségekben és vérképzőrendszeri zavarokban kontraindikált. Enyhén beszűkült (és nem fokozatosan romló) vesefunkciók esetén, ha a beteg jól reagált, vagy várhatóan kedvező választ ad a lítium terápiára, a kezelést nem célszerű mellőzni; ilyenkor a kívánt szérumszint kisebb lítium adagokkal érhető el. Ugyanez vonatkozik a gyógyszerekkel jól kontrollálható pajzsmirigybetegségekre is: ha a beteg jól reagált lítium terápiára, a közben esetlegesen kialakult pajzsmirigybetegséget a megfelelő irányú szupplementációval eredményesen lehet kezelni a lítium elhagyása nélkül is.
6.2. Antidepresszív kezelés és szuicídium
A súlyos (hospitalizált), de tartós kezelésben nem részesülő bipoláris betegek 15-19 %-a öngyilkosságban hal meg, és az öngyilkosok 65-75 %-a (többnyire nem kezelt) bipoláris vagy unipoláris major depresszióban szenved halála idején. Az összes pszichiátriai betegség közül a bipoláris zavar esetében a legnagyobb az öngyilkosság rizikója (Goodwin és Jamison, 1990; Rihmer és Kiss, 2002; Rihmer és Angst, 2004). Bizonyított, hogy az unipoláris depresszióhoz hasonlóan, a bipoláris betegség eredményes akut és hosszú távú kezelése (elsősorban a lítium terápia) lényegesen csökkenti a további öngyilkossági kísérletek és a befejezett szuicídiumok számát (Goodwin és Jamison, 1990; Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001; Rihmer és Kiss, 2002; Baldessarini és mtsai, 2003). Kétségtelen ugyanakkor, hogy miközben evidenciának számít, hogy a súlyos, szuicidális depressziós betegeknél az antidepresszív farmakoterápia hatására bekövetkező javulással párhuzamosan csökken és megszűnik a szuicid késztetés (Goodwin és Jamison, 1990; Beasley és mtsai, 1991; Montgomery és mtsai, 1995; Rihmer és Kiss, 2002), az unipoláris major depresszióban végzett randomizált, placebo-kontrollált gyógyszervizsgálatok szerint az ilyen vizsgálatokban egyébként igen ritkán előforduló szuicídiumok a placebót kapó betegekhez képest (nem szignifikánsan) gyakrabban lépnek fel az aktív készítményt szedők között. Kahn és mtsai (2003) kilenc, az FDA-hoz benyújtott randomizált, kontrollált vizsgálat (össz-betegszám: 48277) adatait elemezve azt találta, hogy az SSRI-t, egyéb antidepresszívumokat és a placebót kapó betegek között az évente elkövetett befejezett öngyilkosságok aránya 0.58, 0.76 és 0.45 % volt (a három csoport közötti különbség matematikailag nem szignifikáns). Annak ellenére, hogy Kahn és mtsai (2003) elemzésében csak unipoláris major depresszióról szóló vizsgálatok szerepeltek (bipoláris zavarban ilyen jellegű vizsgálatok még nem elérhetők), az eredmények minden bizonnyal a bipoláris betegség depressziós fázisára is érvényesek, mivel a depressziós epizódokat illetően az antidepresszív terápiára adott válasz hasonló arányú bipoláris és unipoláris depresszióban (Goodwin és Jamison, 1990; Grunze és mtsai, 2002; Gijsman és mtsai, 2004). Az antidepresszívumok jól dokumentált, és a betegek döntő többségénél jelentkező szuicid-prevenciós hatása mellett van tehát egy kis létszámú alcsoport, ahol a gyógyszer rontja a gyógyítani kívánt állapotot. Még megerősítésre szolgáló, legújabb adatok szerint az a csekély szubpopuláció, ahol ez a jelenség felléphet a fel nem ismert és unipoláris depresszióként (tehát hangulatstabilizáló nélkül) kezelt bipoláris depressziós betegek közül kerül ki, mivel bipoláris depresszióban a hangulatstabilizátor nélkül végzett antidepresszív farmakoterápia (elsősorban fiatal és gyermekkorban) gyakran provokál agitált depressziót, ill. depressziós kevert állapotot és ezzel növeli a szuicid rizikót (Ghaemi és mtsai, 2000; Benazzi, 2003 „A”, 2005; Faedda és mtsai, 2004; Akiskal és mtsai, 2005). Ugyanakkor az utóbbi 30 évben angol nyelven publikált összes közlemény adatait összesített elemzés szerint a hosszú távú lítium kezelésben nem részesülő bipoláris betegekhez képest a tartós lítium terápia szignifikánsan (közel tizedére) csökkenti a szuicid kísérletek és a befejezett szuicídiumok arányát, még a lítiumra részlegesen reszponder vagy non-reszponder betegeknél is (Ahrens és Müller-Oerlinghausen, 2001; Baldessarini és mtsai, 2003).
most direkt előkerestem ezt, mert releváns a témában -- elméletileg ez a magyarországi bipoláris betegek gyakorlati kezelésének a bibliája, habár a beszámolók alapján nagyon-nagyon eltér ettől a valóságos orvosi gyakorlat.
Sokszor adnak antipszichót/antiepileptikumot hangulatstabilizátornak.
a pszichiátered hangulatkiegyenlítőkben nem gondolkozik? mármint ha bipoláris vagy, de igazából nem vagy pszichotikus, akkor az antipszichotikumtól tulajdonképpen nem értem, miért kellene jobban lenned. az abilify meg megint nem erre van kitalálva (egyébként is, a nem működő antipszichotikumot összekeverni egy másik antipszichotikummal?), hardcore szorongást tud jól oldani meg altat, de még a magyar betegtájékoztató is azzal kezdi, hogy
"Olyan felnőttek és 15 éves vagy idősebb serdülőkorúak kezelésére alkalmazzák, akik hallási, látási vagy érzékszervi hallucináció tüneteivel, gyanakvással, téveszmékkel, beszéd és viselkedésbeli zavarral és érzelmi elsivárosodással járó betegségben szenvednek. Ezek a betegek depressziósak, önvádlók, szorongók vagy feszültek is lehetnek."
tehát sajnos a legkevésbé sem pörget. az antipszichotikumok általában szedálnak, ez az egyik nagy ellenérzése a fogyasztóknak.
próbáltál már valamilyen hangulatkiegyenlítőt? az lehet, magában is segítene.
Én sajnos gyógyszerektől "függetlenül" (mármint bármit szedek) becsúszok a depibe, aztán egyszer csak felpörgök, aztán vissza. Seroxat típusúak mellett is lettem depis, meg SNRI-vel is. Az olanzapine túlpörgés ellen van, elvileg a + antidepi kombóval jól kéne lennem. Nem vagyok, nagyon nem, de aludni egész normálisan tudok, de szinte nulla a tevékenységem, zavaros a fejem. Hátha kitalálnak nekem valami csodakombót 🙂 most "egyéb bipol. zavar" a legutolsó dg.-m + közepes depresszió.
Borderline persze h van a kórelőzményben.
Szóval van egy csomó antidepi, ami nem használt meg ami egy ideig használt, hosszabb távú szedésnél meg már nem. Mindegy, csak legyen már valahogy "feljebb"... mert ezt nem bírom.
Sokszor ézem, hogy jobb lenne gyógyszer nélkül, akkor visszatérne a régi önmagam, csak már annyiszor gondoltam ezt, és mindig visszacsúsztam, úgyhogy már inkább próbálnék egy olyan gyógyszert kérni amivel meg lehet élni, és az aktivitást, szellemi tevékenységet nem gátolja, csak már kezdem azt hinni, hogy ilyen (még) nincs.
Bipolárisra kapnám. Szétcsúszok időnként, és nem tudok se dolgozni, se tanulni, meg vannak pánikrohamok is. Az antipszichó arra kell, hogy egybe maradjak. Igazából fura mer se nem vagyok pszichotikus, se nem téveszmés, de mégsem ok semmi, szval szedni kell. Eddig haloperidolt kaptam, ami elvileg jó volt, csak most már egy idje szedem, és túlságosan nem történik velem semmi, mmint aktivitás, ami zavar, és ezér kapnám az Abilify-t. Egyszer kaptam korábban, csak akkor rögötön 7.5 mg-ot, amitől elég rosszul lettem, abba is hagytam. Most kérem az orvost majd hogyha ad, akkor fokozatosan adja.
A szedálásról nem hallottam abilifyal kapcsolatba. Amit szoktak írni, hogy testsúlynövekedés, de brutálisan. Erre érdekes mód nekem a pszichiáterem meg azt mondta hogy nincs ilyesmiről szó. Kb úgy beszélt róla mint valami csodaszerről. Ahhoz képest nekem nem volt pozitív az első találkozás, bár lehet hogy az amiatt volt, mert hirtelen kaptam sokat, és nem volt fokozatosság.
én azért nem kaptam anno, mert elveszi az étvágyat.
nekem az az infom az abilifyról, hogy a legtöbb embert nagyon erőteljesen leszedálja, szóval röviden: semennyire nem pörget.
az az a gyógyszer, amire az amerikai használók (ott főleg altatóként alkalmazzák), olyan sztorikat mesélnek, hogy alvajárók lettek tőle, és úgy ébrednek fel a hatása alól, hogy "ébren vannak" és csinálnak valamit, pl. bementek a munkahelyükre és dolgoznak meg hasonlók.
de valakik nagyon jókat is mesélnek róla, szóval nincs garancia semmire. neked milyen tünetekre akarják adni?
Az abilify az mennyire pörget? Milyen nem kívánt mellékhatása van? Nekem most azt tervezik bevezetni.
Jaj 🙁
Szerintem itt mindenkinek van borderline vonása, efölött még mindig nem tudtam teljesen napirendre térni, mármint a borderline, mint diagnózis.
Paroxetine nekem dettó, még az antipszichó mellett is pörgetett (pia, nemalvás, nemevés), emiatt lettem 25 évesen szekunder alkesz, de mivel egyetem volt és ott minden nap buli volt, senki nem vette észre, persze én sem...
Örülök, hogy sínre kerültél és nagyon drukkolok a gyerekvállaáshoz is!
Nekem Bipoláris affektív zavar a diagnózisom, de a korábbi pszichológusom szerint közrejátszanak a tünetekben borderline elemek is például. Most 34 éves vagyok, 16 éves koromban kerültem először kórházba (ordítottam már anyámmal, nagyon elnyomó volt, betetetett), akkor Leponexet kaptam, attól lenyugodtam, csak anyámmal nem beszéltem. Adtak Seroxatot, attól nem tudtam aludni, felpörögtem--->zárt osztály-16 évesen az azért kemény--->ott kaptam először lítiumot, majd Pestre kerültem rehabilitációra, mert nem tudták, konkrétan mi is a bajom. Az első diagnózisom Bonyolult személyiségreakció volt egyébként. 1997-ben ez még elismertnek számított... 😀 18 éves tapasztalatom van a pszichiátriát illetőleg, engem igazából a pszichoterápia (pszichológus által) és a gyógyszerek megfelelő alkalmazása tett rendbe. 🙂
Cs.Macsi, neked ez hányadik gyógyszer volt, vagyis hogy jutottatok el ide, hogy ezt kapod?
Rögtön tudták, hogy bipol vagy?
Convulex-szel milyen tapasztalatok vannak?
Olvasom, hogy jó migrénre is (az utóbbi években az is van) és hogy a Lítiumot helyettesítik vele, ha az nem adható.
A bipolárodra jó volt önmagában az antipszichó? (láttam, border is vagy) Melyik az AP, mert már én is végigszedtem sok fajta gyógyit.. tudok mondani tapasztalatot. Fázisprofilaktumot be szoktak ilyenkor állítani (Convulex, Tegretol, Liticarb, Lamolep)